Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-04-17 / 31. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, április hó 17 én. 31. szám. BEEESHE6TE ei OZLONT POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fö-lér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét iPető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A közoktatásügy. A közoktatási miniszter a kormányzatára bizott tárca költségvetésének már első tárgyalásakor megnyerte nemcsak a Háznak, de az egé3z magyar közvéleménynek szimpátiáját és ezt sikerült nékie nemcsak megtartani, de a legnagyobb mértékb-en fokozni is. A kultuszminiszter évről-évre magasabb és nagyobb feladatokat keres ambíciójának, amely feladatoknak si keres megoldása által hét év alatt olyan magaslatra emelte iskola-ü,yünket, hogy ez az eredmény hosszú évtizedek munkájámk is becsületére válnék; ezen nagyszabású tevékenység arányában évről-évre emelkedik a magyar nemzőt szeretetében. Egészen uj szellem támadt a magyar közoktatásügyben, mely nélkül az iskola csak holt kincse a nemzetnek, a társadalomnak és amely nélkül nevelhetnek az iskolák irni-olvasni tudó, vagy tudományosan képzett egyéneket, de nem életrevaló, gyakorlati észjárású honpolgárt, aki, ha kell, „tenni kész és merni bátor." Pedig az a fő, hogy az iskolákból, bármilyen fokuak is azok, ilyen emberek kerüljenek ki A mi társadalmunkat egy szerfelett szerencsétlen előítéletes felfogás nyűgözi, mely, ha idejében nem orvosolják, nagyon szomorúan fogja magát az egész nemzeten megbőszülni. Ezért mondta a miniszter, hogy „gazdasági fellendülés nélkül kulturteladatokat nem lehet teljesíteni- és hogy tudománya dacára is el kell vesznie a a népnek, amelyben „nincs kellő bátor kezdeményezési, vállalkozási haj lam és melynek ifjusászi nagy részben a hivatali pályára tódul, mert idegenkedik az önálló pályáktól melyeken saját erejével kell életbo'.dogságát megállapítania." Honnan kerüljön elő az a gazdasági föllendülés, „amely nélkül nagy kulturfeladatokat megvalósítani nem lehet", ha nálunk a kereskedői és az iparos pályával a szülők még mindig csak ijesztgetik gyermekeiket, ahelyett, hogy buzdítanák őket reája. Hányszor, de hányszor hallotta már a magyar társadalom szemrehányólag elhangzani ezt a Kasszandra-szózatot? Vijjon meddig akarja még hallani megszivlelés nélkül, hogy a sok gyenge tehetségű, sőt tehetségnélküli gyermek, aki tömegesen árasztja el a középiskolák padjait, nyűgözi a jobbtehetségü tanulótársai előh iladását, veszélyezteti a tanítási eredményt, terhére van az iskolában tanárainak meg ta nulótársainakés még sokkalta nagyobb terhére későbben a társadalomnak es önmagának. Wlassics miniszter beszédének másik fontos kiemelkedő momentuma az egységes jogositású középiskola. Ennek megvalósítási terve már évek óta fog lalkoztatja a minisztert. Időközben Németország életbeléptette ezen intézményt. Ez a körülmény könnyen csá bioana arra, hogy amannak mintájára nálunic is rövidesen meghonosítsák. A kultuszminisztert azonban az ilyen kétes értékű kísérletezéstől megóvja erősen kialakult nemzeti szelleme és azon magasabb szempont, hogy életképessége és létjogosultsága is csak az olyan iskolai intézménynek van, mely a hazai viszonyok mérlegelése mellett, a magyar nemzeti szellem ér vényesülésévol jött létre és ennek hatása alatt fejlődött Egyébként a miniszter minden alkotásain dominál a hazafias szellem, a magyar nemzeti jelleg. A lángoló fajszeretet terelte a kultúrpolitikai törekvéseit abba az irányba, melylyel a magyar fajnak szellemi felsőbbságét, szellemi fölényét óhajtja biztosítani, mint hatalmis, sőt egyedüli megbízható fegyvert a napjainkban mindenfelé, szinte azt Acr mondhatnók,veszélyes mértékben me ! nyilátkozó nemzeti és nemzetiségi ön; tudatra ébredéssel és terjeszkedési vágygyal szemben. Nem csodálható, ha az ilyen irányú munkásságról beszámoló beszóiével lelkes hangulatra ragadta a miniszter — pártkülönbség nélkül — mindazo kat a képviselőket, akik komolyan fogván fel hivatásukat, magasabb nézőpontból vizsgálják az államélet megnyilvánulásait és igy nem zárkózhatnak el azon meggyőződés elől, hogy nemzetünk fennmaradásának kérdése első sorban kulturkérdés és hogy ennélfogva az tarthat, mint a nemzet nek jóltevője, első sorban igényt a nemzet hálájára, aki arca verejtékében igyekszik ezt az ügyet magasra emelni. A végrehajtás és a közönség. Uj rend a végrehajtásban. A mai viszonyok között sokkal számosabban vannak a magyar haza azon polgárai, kiknél tette tiszteletét már végrehajtó, mint azok, kik a hatóság e közegét csak hirből ismerik. Eöviden mondva, minden tiz ember közül legalább hétnél alkalmazták egyszer vagy többször a végrehajtási törvény paragrafusait. Valószinü, hogy ennél „használtabb" törvény nem is akad. Ez a törvény pedig sok olyan intézkedést foglal magában, amelyek anélkül, hogy a hitelező érdekeit- megvédték volna, az adóst a legkellemetlenebb helyzetbe sodorták ; anyagilag ós erkölcsileg tönkre tették. S hogy a végrehajtók nem rokonszenves egyéniségek az adósok előtt, ez nem.a foglalkozásnak következménye, hanem a végrehajtási törvény szigorúságából ered. Bár a végrehajtók erről nem tehetnek, mégis őket éri számtalan gáncs, a végrehajtási törvény helyett. Nem lehet tehát eléggé méltatni az igazságügyminiszternek bekövetkezendő változtatásait a végrehajtásoknál eddig követett eljárásban, AZ igazságügyminiszter ezzel beviszi a végrehajtásokba a humanizmust ós a kisemberek védelmét, akik legjobban érzik az eddigi eljárás szigorát. Az alkotandó törvény egyik intenciója, hogy a célhoz nem vezető árverések teljesen elmaradjanak. Azonkívül az uj törvény szélesen kiterjeszti a végrehajtás alá nem vehető tárgyak körét. Igen emberséges intézkedés lesz az is, hogy olyan helyiségben és olyan családban, hol halott van, életveszélyes beteg, vagy gyermekágyas nő fekszik, sem végrehajtást, sem árverést foganatosítani nem szabad. Igen fontosak az uj törvény rendelkezései ugy az ingóknak ós ingatlan birtokoknak az árverésen való elkótya-vetyélésének megakadályozása céljából. Igy az ingatlanra nézve megállapíttatik a legkisebb ajánlat, amelyen alul semmi szin alatt sem szabad eladni a fekvő jószágot. Az eddigi szokás, hogy „becsáron alul is a legtöbbet igérő"nek eladatik, ki lesz küszöbölve. Fontos ujitás a végrehajtási törvény 156. szakaszának a közös fekvő birtok árverésére vonatkozó intézkedéseinek megszüntetése. Ez a 156. szakasz igen sok visszaélésre adott okot. Különösen a kisbirtokokat lehetett ezen az alapon igen könnyen elkótyavetyélni. Az eddigi eljárás megszűnik, amenynyiben a közös tulajdonnak csak azt a hányadát szabad eladni árverésen, amely az adós tulajdoni részét képezi. Az árverési ós végrehajtási költségek apasztása is egyik célja az uj törvénynek. E végből eltörlik a külön kielégítési végrehajtási kérvényeket, amelyek után dijat állapítottak meg a bíróságok. A végrehajtási kérvények bélyege ós költsége igen érzékenyen sújtotta az adósokat. Most a végrehajtási kérvények megszűnnek, hanem a bíróság a jogerős Ítéletre vagy határozatra végrehajtási záradékot vezet, melyben kimondja, hogy ez az itólet jogerőre emelkedvén, végrehajtható. Az igazságügy miniszter körrendeletet intézett a hatóságokhoz, hogy addig is, amig a humánus javaslatból törvény lesz, ügyeljenek a végrehajtások körüli eljárásra. Vegyék elejét minden visszaélésnek ós károsításnak ; ós ha ilyenek történnének, jelentsék be, hogy az eseteket figyelembe lehessen venni az uj törvény megalkotásánál. Nemcsak a számtalan adós, alperes ós adóhátralékos fogja üdvözölni az; uj intézkedéseket, hanem minden ember csak méltányolni tudja a humanismusnak a végrehajtási s árverési eljárásba való bevonulását. Békésmegyei Közlöny tárcája, K ö n y e d. Nem sírna szívem többé bús panaszt, A lelkemből több sóhaj nem fakadna, És látnék még a télben is tavaszt S a szomorúság tőlem elmaradna: Ha szép szentedből egy köny hullna értem . . Nem halhatok meg addig, Míg síró könyed el nem értem ! Ha tengeren röpül a kis madár És fáradt szárnya már alig hogy lebben . . . Már, már lehull . . . Csupán szigetre vár : — A könyed várom százszor hevesebben. Ha hullatnál egyetlen könyet értem . . . Nem halhatok meg addig, Míg síró könyed el nem értem ! Ha egyszer lenne arcod harmatos: Egyetlen könyed is tengerré lenne ; Nem volna lelkem többé bánatos, A szomorúság elmerülne benne . . . Mikor zokogsz már, szánva szívem, értem ? Nem halhatok meg addig, Míg síró könyed el nem értem ! Bslencéresi Dezső. Hétköznapi történet, Irta : Keleti Márton. A doktor igy szólt: — Barátom, önnek meg kell változtatni az életmódját. Naponkint kilenc órát tölteni az íróasztal mellett: képtelenség. Továbbá el kell utaznia valamerre, levegőt változtatni, más embereket ismerni, mert különben tönkre megy. | Timár ebből szépen megértette, hogy most már bátran főbelőheti magát. Hát nem hangzik az nagyon szépen, hogy egy | szegény hivatalnok ember, akinek éppen .hogy megvan a betevő falatja, utazzon másfelé levegőért? Nevetni szeretett volna, ' de bizony sirt; sietve ment végig az utcán, nehogy valaki észrevegye a gyöngeségét. — Tehát meghaltam — súgta maga elé — elpusztultam, megölt a nehéz élet. Hiszen jól van no ; ha egy emberrel kevesebb van, az még nem a világ, marad elég, de mi lesz az asszonnyal meg a gyerekekkel. Mi lesz ? Talán legjobb volna haza se menni, szépen megsiratnák, elfelejtenék. Ez a közös sorsunk ugy is, mi is csak sirunk ós felejtünk. Nem, az lehetetlen, hogy ne lássa még egyszer a gyerekeit, a kicsit. Oh istenem, most kezd járni; a szeme olyan gyönyörű, édes gyerekszem; és hogy siet elébe, mikor haza megy, gagyog, nevet. Majd elgondolta, milyen boldog is lehetne, ha nagyobb lenne a fizetés ós kevesebb a munka. Mert az élet csak ilyen apróságokból van összerakva, mint; fizetés, egészség. Csodálatos nyugodt volt különben; ; olyan rettenetes józansággal gondolkozott, mintha nem is a maga sorsáról volna szó. Eszébe jutott, hogy valamikor legény is j volt, vig és könnyelmű, ugy valamikori régen; milyen szépen eltűnt belőle min : den; megtanulta, hogvan kell csalni a világot; mosolyogni az emborekre, eltagadni a szörnyű titkot, hogy ott benn rágódik valami féreg, amely lassan pusztit, de biztosan. Eközben mindig a feleségét látta maga előtt; azt a szép, magas szőke asszonyt, Még most is szép ; ő kopasz lett, ráncos, fáradt. A felesége ma is oly..n szép, mint valamikor. Pedig megpróbálta a sok mindenféle baj. Négy gyereket nevelni, gondozni egyedül ; bizony nem kis dolog, leszedi a rózsákat az arcról, de az övét megkímélte, csak a nézése lett szomorúbb, a beszéde lett cssndesebb. Vájjon mit gondol magában róla, szenved-e ? Mert nem beszéltek egyedül soha; mikor a hivataltól megszabadult, haza ment, játszott a gyerekekkel, de félt az asszonytól; mindig azt hitte, gyűlöli a felesége, mert nem tud neki jobb módot adni. Maga is ugy találta, hogy nem arra született ez asszony, hogy itt rendezgessen ebben a szük kétszobás kis lakásban, gyerekeket szoptasson kofákkal alkudjók. Valaki megérintette. Tamási volt; az egyetlen ember, aki olykor ellátogat hozzájuk. Valamikor ez is udvarolgatott a feleségének, de ő lett a szerencsésebb. Tamási ekkor azt mondta, hogy sohase fog megházasodni. Valami jutott az eszébe, csak ugy hirtelen. Hm, ha az asszony özvegyen maradna, talán elvenné Tamási. Jó hivatala van, szép szál ember, boldogan élhetnének. Összemérte magát vele s még jobban elszomodott. Az magas, erős, egyenes, ő már hajlott hátu. Miért is éljen tovább s nyújtsa a szomorú napokat ? — Nos, mit mondott a doktor ? — Pihenni kell. El is fogok utazni messzire ; jó, hogy találkoztunk ; valamire kérnélek ; nézz el hozzám minél gyakrabban, lehet, hogy szükségünk lesz valamire; asszony csak asszony ; ón ma este megyek. Jó volna, ha holnap már fölnéznél. Megteszed ? — Nagyon szivesen. Kezet fogtak. Timár betért a patikába is ; ott volt egy jó ösmerőse, a poczakos segéd ; panaszkodott, hogy nem tud aludni, morfiumot kért, kapott is a jó ismeretség fejében. Es ment haza felé ; utoljára végig a szép, szines utczán. A napsugár csak olyan szépen tűz le most, mint máskor ; az aszszonyok szépek ; az élet gyönyörű ; virág! zanak a fák, mosolyognak az emberek, s ime itt megy az ember a halálba. Nem is szomorú ; lassan lépked ; utolsó ut, nem kell sietni, csak csendesen. Holnap ilyenkor . . . Eh, de minek is gondol ö arra, mi lesz holnap; nagyon csendes ember lesz ; sirni fog egy asszony, egy szép, fehér asszony. Hiába, meg kell lenni; épen azért, mert nagyon szereti, nem ölheti meg elevenen; ugy is eleget elrabolt már tőle; az egész életét nemszabad. — Édes apánk — jó álmokat! Igy búcsúztak el tőle, ha nem volt itthon mikor lefeküdtek. Jó álmokat . . . Igen, lesz most jó álom, hosszú álom. Megcsókolta a gyerekeket, kétszer, háromszor ; a legkisebb körül fonta a nyakát, azt motyogta : — Jó leszek, jó leszek. AZ asszony aludt, csak a fél arcát látta. Istenem, osak most egy pillanatra beláthatna a lelkébe. Homályos lett előtte minden, valami melegség járta át testét, s vógigzuhant a földön. Az asszony megmozdult, a kis gyerek sirni kezdett . . .