Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1902-03-30 / 26. szám
— Osztán, hogy ez a bilóta lelköm kisasszonykám ? — Nyolcvan krajcár. — Nyócvan krajcár! szörnyűködött Dohogóné — jaj lelköm, de drágára tartja. Ológ lönne ezer a hitványka kis portékáért hetven is. Még ugy is nyerne rajta ! A kisasszony csak mosolygott; nagyon szépen tudott mosolyogni, Dohogóné ugy elnézte. — Na, adja ? nem adja: hetvenér ? — Nem lehet erre alkudni néni, szabott ára van ennek. — Akkor mög ippég ide adhatja lelköm, tudom mán a fortélyát annak a szabott árnak ! Látja, a Ros'.korgyütt zsidó is, — az uj bótos ha ismeri, kiiratta az ajtó fölé, hogy aszondja „szabott árak," oszt még is lőhet véle alkudni. Nézze la, ezt a kendőt is nyolcvan krajcárra mondta, oszt ideadta negyvenér. No, adja hát maga is ócsóbban lelköm kisasszony. — Nem lehet néni. Kell vagy nem ? — No adok hát hetvenkét krajcárt érte, lögyön haszna rajta. A kisasszony becsukta az ablakot, leült egy sárga masina mellé, oszt kopogtatott rajta. Dohogóné meg nézte szomorúan. Végre is bezörgetett megint csak. — Kisasszony, lögyék lelke, ne kívánja a romlásomat; lássa a kis unokámat szeretném möglátni. Adja már a bilétát hetvenöt krajcárér ! . . . De a kisasszony csak kopogott tovább, a készségen, az mög Uram bocsá! . . . . forgott-forgott, oszt eresztötte a papir pántlikát. Kicsordult a köny az öreg Dohogóné szeméből, mert hát mégis csak lelketlenség, olyan hitvány portékáért nyolcvan krajcárt kívánni, mikor tudhatná a kisasszony, hogy neki csak hetvenöt krajcárja van. Már pedig a vonat rögtön megjön. — Kisasszony, lelköm, adja már ide hetvenötér ! De a kisasszony oda sem nézett. Dohogóné meg, az öreg Dohogóné benyúlt a kosarába, kivette az egyik himes tojást, a pirosabbat, mutattta nagy szomorúan. — Isten áldja mög már lelköm, adja ki azt a bilétát, adok hetvenöt krajcárt, még ezt a szép piros tojást ráadásul. Ugye milyen szép, olyan piros épen, mint a maga gyönge orcája. A pénztáros kisasszony nagyon mérges lehetett, mert még a függönyt is az ablakra húzta Szegény Dohogónénak könybe borult a két szeme, ahogy ezt látta. Elővette a másik toiást is szomorú sóhajjal, csöndesen mondogatva valamit a kisasszony lelketlenségéért. A vonat fütyült! j^n édes Istenem! akkor ijedt csak meg szegény öreg asszony. Mindjárt itt lesz a gőzös, csak addig áll meg, amig nagy hirtelen felugrálnak rá az utasok, aztán szalad-szalad Göböly-járás felé, ahol Sárika lakik, a hol Sárika várja nagy erősen a másik anyót. Hanem a nanyó nem mehet, mert hogy nincsen nyolcvan krajcárja ! . . . Még egyszer megkísérli az alkut. Bezörget. A kisasszony szótrántja a függönyt és meglátva az öreg asszonyt, újra beakarja húzni ; de könnyet lát az öreg Dohogóné barázdás arcán, két fényes könycseppet alágördülni. Azért hát mégis megsajnálja. — Kell a jegy néne, nyolcvan krajcárért ? Siessen vele, mert lekésik. -—• Lelköm kisasszony — mondja Dohogóné, — nézze, nincs több pénzörn hetvenöt krajcárnál; adja ide annyiér, még odaadom ezt a két piros tojást is, ciak az unokámat mögláthassam. Mégis jó szive lehetett a kisasszonynak; : odaadta a jegyet hetvenöt krajcárért, meg a két himes tojásért. Dohogó néne pedig sietett felülni a kupétába, annak is a legsarkába és mosolygott, mosolygott boldogan. Hol van az a cukorrépa amelyik a dohány bruttó jövedelmét még csak meg is közelitheti ? Nem most, de még a répára boldog világban sem ! Vétkezik önmaga ellen az a gazda, akinek dohány termelési engedélye van, ha a rosz pajtát megtűri gazdaságában, mert a jobb pajtában előállított jobb dohány 10 évi többlete bőven megtéríti akár az uj pajta építése költségeit is, hát még ha könnyű szerrel lehet annak jóvá való átalakítását eszközölni. A sok gyulladt, korhadt dohány nem terem a tőkén, és ennek nem csak mindig a kertész hanyagsága az oka, hanem a rosz pajta is nagyban hozzá járul annak szaporításához. Eltekintve a dohánytermés sikerének fő feltételétől, t. i. a jó kertész és jó pajtától, nagyban befolyásolja a dohány jóságát az időjárás, amit nem áll hatalmunkban kedvünk szerint alakítani. De van, amit ha már elmulasztottunk, a magunk hibájául róható fel, t. i. a jó mag beszerzése. Ezen a téren, elmondhatom, hogy még nagyon hátra vannak különösen kistermelőink. Sehol egy növénynél sem látni annyi összevissza kevert fajtát, mint a dohánynál; dacára annak, hogy a jövedék a mi körzetünkben csakis a szegedi rózsa és kivételképp a Sárréten a kapadohány termesztését irja eiő és engedi meg. Mégis látni lehet — keverten is — cuba, muskotály, brazil, rózsa dohányféleségeket. Az egyik levél alakja hosszú, a másiké széles, az egyik bordázata majdnem vízszintes, a másiké 45° szög alatt áll a kocsányhoz és a levél gerincéhez. Természetesen, ahány fajta, annyiféle igényt ós minőséget mutat, csak egyforma kvalitást nem. Az ilyen kevert fajták kereszteződéséből szedett mag sem lehet aztán megfelelő termésű. Igaz, hogy eddig az állam sem sokat törődött ezzel a körülménnyel, de most már külön dohánytermesztési kísérleti állomást tart fenn Debrecenben, honnan a tiszta tenyószetii mag is beszerezhető lesz ezután. Nagy várakozással és kíváncsisággal néztek ezidén a gazdák az ujabban megalkotott dohánybeváltási szabályrendeletnek elébe, mert azt hitték, hogy az ujabb osztályozás hasznukra fog válni, de bizony a termelők többsége körében nagy a panasz, hogy várakozásukban csalatkoztak ; dacára annak, hogy az idei beváltási átlagár 40 kor. 64 fill. mmázsánkint, tehát majd két koronával nagyobb a tavalyinál. De ezen 2 korona különbözetet csak azok a termelők élvezték, akiknek föltétlenül jól égő dohányuk termett minden esztendőben; a kiké kevésbbé jól égő, azokra ez az osztályozás tényleg hátránnyal járt ós ezeknél az uj rendeletnek ellenkező hatása lett, vagyis nem segített rajtuk, de rontott az állapotukon. A jövedékre azonban ós a dohánytermelés minőségének emelésére a jövőben, határozottan haszonnal járt az ujitás, tudniillik az I-ső osztály kétfelé osztásával, vagyis az I-ső a) ós I-ső b) felállításával segíteni akart a termelőn az által, hogy az I-ső osztály a) osztályába sorolható dohány árát felemelte mmázsánkint 52 koronáról 60 koronára. Ez az áremelés magában nagyon szép ós méltánylandó lenne, ha nem volnának hozzá olyan kikötések fűzve, a melyek a régebbi válogatott és szivar osztálynál (a 70—95 kor. dohánynál) nyertek csak kifejezést. Amit ezelőtt a válogatott és szivar dohánynál kívántak csak meg — az ólónk, fehér hamu hátra hagyásával való égést — most megkövetelik az I-ső a)-tól is. Egy kis jóakarattal azonban mégis vannak ezen osztály iránt ós ez az, hogy ha kissé lyukas, vagy rongyos is a levél, beveszik ebbe az osztályba, amit ezelőtt nem tettek meg. Az I-ső b) vagyis az olcsóbb ós nem is gyártási, csak pipadohánynyal szemben azonban már szigorúbban járnsk el, ugy, hogy amit a termelő nyer a réven az I-ső a)-nál, azt elveszíti a vámon az I-ső b)-nél, mert ide már rongyos levélnek jönni nem szabad, pedig ez csak pipa töltelék lesz. Az uj rendelet tehát csak akkor segített volna a termelőkön észrevehetőleg, ha mind a két fajta dohányra gondolva, uemcsak a szivargyártási anyagnak, de a pipaanyagnak is igyekezett volna kedvezni azzal, hogy a szépen kifejlett egészséges, de nem jó égő, kissé rongyos dohányt megengedte volna az I-ső b) osztályba sorolni ós a Il-ik osztályt is elosztotta volna II-ik a) ós b) osztályra ós a Il-ik a) osztályt fizette volna 44 koronával. Nem volna azonban ezen pár sorom teljes, ha az államnak ezen egyoldalú vásárjáról — mert biz vásárnak mondható a beváltás is, amennyiben a termelő alku nélkül elad, az állam pedig vesz dohányt — meg nem emlékezném arról, ahol a termelő leginkább ki van szolgáltatva a beváltó tisztviselők jó vagy rossz indulatának. De itt ebben a körzetben eddigi elfogulatlan megfigyelésem alapján nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy ugy a jövedék tiszttartója, valamint minden egyes tisztviselője a legnagyobb lelkiismeretességgel járt el a beváltásnál ós csak dicséretére válik a vezetőségnek, hogy soha nagyobb Ilyen eszközökkel küzdenek legtöbbnyire az osztrák gyárosok a magyar ipar ellen. Számos hazai gyár kényszerült már belemenni az osztrákok által diktált kartellbe, különben tönkre ment volna. Igy az egyetlen magyar szódagyár is. A szódakartell most Bécsben tart anyagot; a magyar kereskedőknek is ide kell intézni megrendeléseiket s az iroda kénye-kedve szerint utalja a rendeléseket egyik vagy másik gyárhoz. Kifejezetten magyar szódát nem lehet kérni. Az osztrákoknak ilyen eljárása ellen kell hadakoznia a szövetségnek s meghódítani hazánkat a hazai iparnak. Az osztrák zsarolás ellen különben sikerre vezető védekezés volna a szövetkezeti alapon nyugvó részvénytársaságok alakítása. Ilyen akpon létesült gyárakat a kartellnek tönkre tennie nem lehet, magyar karbidgyár is igy akar megalakulni, egyesítve Magyarország 24 ezer karbidfogyasztóját. Most e pár sor befejezéseként kitérünk még a Csabán létesítendő cukorgyár ügyére is. Ha meg lesz a gyár, valószínű, hogy pár évig kartellen kívül fog állani, később azonban, hogy a bukástól meneküljön, tagja lesz a kartellnek ; és ekkor a vezetőség ki fogja rá osztani a kontingenst s ez esetben fejlődése teljesen ki van zárva. ! Nem ismerjük még az uj gyár alapításának belső terveit és igy nyugodtan te-i hetjük meg alábbi megjegyzésünket. Nem volna-e helyes a csabai cukorgyárnál is a j kartellmentesitő, szövetkezeti alapon álló | részvénytársaság? Nem lehetne-e a gyár alapitásába belevonni a cukrot árusitó kereskedőket és a cukorfogyasztó közönséget? Természetesen a megyére s a szomszédos megyékre való tekintettel. Talán bővebb megvitatásra is érdemes dolog volna ez ! A dohánytermelés. Az idei dohányba váltás. Az ipari növények egyik legfontosabbika a dohány és éppen erről a fontos jövedelmi ágról hallunk és olvasunk a legkevesebbet, pedig e növény nagyon megérdemelné, hogy kissé szakszerűbben foglalkozzunk vele. Általánosan tudott dolog, hogy a dohány aa a növénye a gazdaságnak, melynek termesztése a legjövedelmezőbb; éppen azért irigykedve tekint a gazda arra a szerencsés társára, akinek dohány termesztési edgedélye van s az, akinek az engedély megszerzése egyszer sikerült, igyekszik is azt el nem veszíteni, hanem ha lehet, nagyobb területre kiterjeszteni. Ez idén is 34308 mm. beszállitott dohányért 1.397,352 kor. 66 fillért fizetett ki az állam a termelőknek ; és ha tekintetbe vesszük, hogy a csabai körzethez Bihar-, Arad- és Csanádmegyóknek csak kis része tartozik ós hogy ezen óriási összeg legnagyobb része Békósvármegyében maradt, könnyen megerthetjük, milyen nagy közgazdasági haszon háramlik ebből az olyan szerencsés tekvósü területek tulajdonosaira, hol a dohány termeszthető ; és csak csodálkozni lehet azon, hogy vármegyénkben nem igyekeznek még többen és még nagyobb mértékben felkarolni ezt az áldott ós igazán hasznos növény termesztését. Nem szólok a vármegye északkeleti oldaláról és a Körösök járta mély fekvésű fekete agyagos talajáról, de nem győzök eleget csodálkozni azon, hogy a délnyugati oldalon elterülő uradalmak homokos vegyülékü talajára nem igyekeznek termelési engedélyt szerezni, holott sem a cukorrépa, sem a cirok, sem a kender — amellett, hogy a 2 utóbbi különösen talajzsaroló növény is — nem képesek olyan átlagos jövedelmet adni, mint ezen kitűnő talajjavító növény : a dohány. Pedig az emiitett vidéken legalább is 50—60.000 hold volna a dohány termelésére meghódítható, csak folyamodni kellene az engedélyért s nem szabadna sajnálni a befektetési költségeket. Békéscsaba dohány körzete az ország beváltó állomásai között az elsők egyike, sehol annyi jó és szivarnak használható dohány nem terem, mint itf, továbbá Arad és Battonya körzetében. Nyilvánvaló tehát, hogy a jövedék, ha ilyen területeken terjeszkedhet, a rosz például a tisza-menti területek engedélyeit szívesen teszi ide át. Állításaim illusztruliására álljon itt néhány számbeli adat mit összeszednem sikerült. Az idei év dohány beszállítási átlaga métermázsánkint 40 kor. 60 fillér. Ezen átlag»ál nagyobbat ért el a sámsoni dohány 47 kor. 25 fillér ; a mágocsi 46 kor. 53 fillér; a szöllősi 46 kor, 86 fillér ; a szénási 45 kor. 66 fillér ; a gerendáti 45 kor. 56 fillérrel. Katasztrális holdankint a legnagyobb bruttó jövedelmet érte el gróf Apponyi Albert gerendási uradalma 503 kor. 6 fillér, ezt követi Grünwald Szenttornya 554 kor. 98 fillér, ezután jön a kigyósi uradalom 441 kor. 41 fillérrel, Gróf Zselénszky R. 392 kor. 38 fill., Singer (Csorvás) 307 kor. 77 fill., a szöllősi uradalom 391 kor. 5 ) fill., Szókács József 397 kor. 02 fillér. Vannak azután kivételként egyes kis termel ők, a kik szinte megközelítik ezt az átlagot, de csak megközelítik, jeléül annak, hogy vagy nincsenek felszerelve olyan épületekkel mint az uradalmak, vagy talán nem is fordítanak olyan nagy gondot a szakszerű kezelésre, mint azok. — Gyüvök mán lelköm Sárikám, gyüvük mán ! suttogta magában. Aztán körülnézett az útitársak közt. Néhány diákgyerek ment haza húsvéti vakációra, azok füstöltek, kacagtak egyremásra. Meg utazott egy uri asszony is egy szöszi kis lánynyal, akinek a kezében egy piros tojás volt, azt nézegette. De nem olyan tojás volt az, mint az övé ! Nem volt az olyan szépen kicifrázva, nem volt az olyan szép piros, olyan igazándi himes tojás. Egy kis büszkeség is volt tán a mosolyában, amint a kosárba nyúlt, Jiogy kivegye azt a két piros tojást, amit ő visz a Sárikának. Szomorúan húzta ki a kezét, eszébe jutott, hogy hisz odaadta ő azt a két himes tojást a liasziros kisaszszonynak — bilétáórt. — Nem visz a másik anyó semmit Sárikám, n m visz semmit! — susogta, aztán megremegett az ajka s kicsordult a könny két szeméből. Hirtelen letörölte a köténye sarkával, nehogy a többiek meglássák, hanem a könnynek nem lehet parancsolni. Újra tele lett a szeme. A diákgyerekek dalolni kezdtek valami vidám nótát, a szöszi kis lány gyönyörködve nézte a himes tojást. Dohogó néne pedig, az öreg Dohogó néne, letakarta az arcát a kötényével, ráhajlott az ülésen két karjára ós elkezdett sirni keservesen. Siratta, siratta azt a két himes tojást, aminek a Sárika ugy megörült volna. Férfibüszkeség. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Zalay M? sa. A leány arca sápadt volt és olyan márványszerü, mint a veranda Flóra szobra, amely ott állt mögöttük virágokkal átfont piedesztálon. A szobor kinyújtott kezébe szines villanylámpát rejtett valami raffinált rendező hatást vadászó ízlése — ós ebből csodás rózsafóny áradt szót, mint a hajnalhasadás, — de csak oly gyengén, hogy az egyik félrevont függönyszárny keskeny résén beözönlő holdsugár uralta tulajdonkép a veranda diszkrét homályát. Annál meglepőbben világított a leány fehér arca világos ruhájának illatos selyme ós a pompás ékszerdisz, ami műértő ügyességgel volt elrendezve hollószin hajában. Szemének perzselő tüzét ezúttal nem lehetett látni, mert tekintete a földön heverő értékes legyezőn pihent. Fedetlen karjával, — tökéletes vonalait tanulmány gyanánt mintázhatta volna bármely hírneves művész, — hozzátámaszkodott a szobor talapzathoz és ugy fordította el démoni szép arcát, hogy a rózsafény nem érhette, csak a hold sápat világa. Ebben a bűbájos helyzetben mozdulatlanul, — hogy még árnyas pillái sem rebbentek, — hallgatta társa szenvedélyes szavait, a mit most egyszerre megzavart valami kósza keringő dallam. Odafönn az emeleti táncteremben ablakot nyitottak, amelyen keresztül csábítóan kiröppent a melódia, átszűrődött a vadregényes park sóhajtó lombjai között ós belopódzott ide, ahol éppen halálosan vergődött a sértett férfiúi önérzet. Es ettől a lelketringató, halk zenétől önkénytelenül megmozdult a lány, mintha a kijárat felé akart volna indulni, de aztán ismét hozzádőlt a szoborhoz és visszasülyedt az előbbi fáradt letargiába, csak zárt ajka mosolygott valami ingerlő, vórtforraló megvetéssel. A férfi — kifogástalan estélyi öltözékben — a veranda ajtaja előtt állt, teljesen lehetetlenné téve társnője menekülését. Ez a hatalmas alak szoimboluma volt az E r őnek ós Bátorságnak, minden taglejtése parancs, egy néma pillantása megfékezi a dacot ós megtöri az akaratot, — ha józan ! De amint a szenvedély rabul ejti, — meginog, mint az égbenyúló királypálma szerelmes szellő ölelésétől ós alázatos, akár egy pásztoreb. Semmitől sem fél, csak a szerelemtől, semmitől sem irtó-