Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-03-20 / 23. szám

XIX. évfolyam, f Békéscsaba, 1902. Csütörtök, március hó20án. 23. szám Bt BEKESMEGY OZLONY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kézhatok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 iillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A magyar közgazdaság jövője. Előkelő fővárosi politikustól kapjuk a következő sorokat. Érthető érdeklődéssel teszszük föl a kérdést: vájjon az uj kereskedelmi miniszter micsoda uj eszméket fog behozni a magyar közgazdasági politikába, milyen uj törekvésekkel termékenyíti meg gazdasági életünket ? Várakozással nézünk a kereskedelmi tárca költségvetésének közeli tárgyalása elé; meg lesz erre a kellő alkalom. Arra nézve, hogy a nemzeti érdekeket fölismerve, azok érvényesitésé-7,41 Horánszky meg fogja tenni a lehetőt, biztosíték 'fifétóiííif"m u\ujaa ozivős kitartás, melylyel ideáljaiért eddig küzdött. Meg vagyunk róla győződve, hogy a munkát meg fogja becsülni és nem hisszük, hogy sokkal kisebb tehetség mellett is, mint a mennyi benne van, kivonhatná magát amaz eszmék hatása alól, melyeket a közgazdasági élet 'ez idő szerint ural. Az iparos szövetkezetek fölkarolása, közmühelyek állítása jelzi az uj irányt és jelzi egyszersmind azt az utat is, amelyen haladva, az iparosok százezreinek tűrhető jólétet lehet biztosítani s védve és támogatva a nemzeti termelést, visszaszorítani az osztrák ipar selejtes készítményeit. Horánszky egész politikai pályája küzdelem a nem tisztességes törekvések, a becstelen túlkapások ellen, amelyek útját állják gazdasági fejlődésünknek Aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy az uj miniszter ez irányban sokat tehet s hajlamainál fogva nagyot is fog alkotni. A tisztességtelen verseny ellen már Hegedűs idejében megtétettek bizonyos lépések. Az ide vonatkozólag készült javaslat azonban a törvényhozás elé soha sem jutott. — Az uj kereskedelemügyi minisztert, reméljük, azo ; a nehézségek, melyek e kérdésnél jobbról és balról az uralmukat féltő csoportok részéről fölmerültek, nem fogja visszariasztani attól, hogy a nemzetet mielőbb megörvendeztesse a parlamenti tárgyalásra kész törvényjavaslattal. Ha azonban Horánszky ezen a téren alapos munkát akar végezni, akkor a kereskeielmi törvény reformját sokáig halasztania nem lehet. Az elavult kereskedelmi törvényt, közel három évtized tapasztalatait hasznosítva, olyannal fogja pótolni, mely az uj idők követelményeinek meg felel s 2. nemzeti érdekek szolgálatában áll. Vájjon Horánszky, az uj" loitatehermentesités meleg barátja és szós~ lója, ki fog e térhetni a legközele föladat: a takarékpénztáraknak sokat hangoztatott reformja elől? Feláldoz hatja e a reális életben nyilvánuló nehézségeknek azokat a nemes és fenkölt ideálokat, melyeket nemzete so rsántűnődve, a hátraszoritás napjaiban annyi hazafiassággal és tudással tűzött ki törekvéseinek egyik legbscsesebb céljául? A. nehézségek kétségkívül na gyök- Da mikor lesz lehetséges korszakos alkotásokat teremteni, ha nem ma, amikor az óriási kormánypárt készségesen hajol vezetői szavára s maga a politikai ellenzék sem merne vállalkozni arra, hogy ily kérdésnél szembe helyezkedjék a kormány javaslatával ? A cukorkérdésről illetőleg a kormány, ha a termelés fölosztását a kezébe veszi, uj ösvényre lép, tnerfc elhatározólag foly b.3 a cukornak elő állítására. Ez a tény még égetőbbé teszi az egész kartel-ügynek rendezését. Sokszor elmondtuk már, hogy mindazon okokon túl, amelyek a kartelek ellen a termolés és fogyasztás szempontjából fölhozhatok, mi nálunk még egy nagyon jelentékeny tényező szerepel és ez az, hogy a leg több kartelben az osztrákok szava döntő, az- ő érdekük dominál, ők teszik zsebre a haszonnak java részét és kötik meg úgyis gyönge iparunkat Tűrhető gazdasági viszonyok között élő nemzet elbir sokat, könnyebben veheti politikusainak mulasztásait és botlásait. Nekünk azonban, akiknek ez utóbbiakban annyi részünk volt, hogy a nemzeti foglalkozási ágak legjelentékenyebbjei sterilizálva vannak, többé nincs időnk sem a habozásra, tétlenségre, ha jövőnkről egé. ad > ni nem akarunk. *. Vo.mtarifa, a kereskedelmi szer-a , és 2 Ausztriával folyó tárgyalásom "v. %alkalmat fognak adni! Horánszky tehetségének érvényesítésére. E nellett azonban I még mindig nem szabad elfelednünk | azokat a mulasztásokat, amelyéket

1 elődei a biztosításra vonatkozó törvényjavaslat elodázása körül elkövettek. Nem szabad feledni, hogy miniszterek szava, melylyel a társidal-' mat munkára szólítják, komol/an alig vehető, ha azt látjuk, hogy az egyes szakokbin szervezett szaktanácsokat, amelyeket tulajdonképpen az illetékes társaialmi tényezők befolyását tennék lehetővé, évek soráa át egyetlen egyszer sem hívják össze. Az uj keresk. miniszter munkássága bizonynyal kiterjeszkedik arra a csekélynek látszó, de szerfölött jellemző tényre is, amely az egész magyar szociális politikának egyik legsötétebb foltja. A ipartörvény 116 §-a elrendeli, hogy az egészségtelen és veszedelmes ipirágnál alkalmazandó fiatal munkások érdekében a miniszter rendeletet adjon ki és óvja meg őket attól, hogy ártalmas és testi fejlődésüket gátló foglalkozásra kényszeríttessenek. Tizennyolc éve annak, hogy ez a törvény létrejött és az igért rendelet még mindig hiányzik. Vájjon el lehet-e hinni, hogy e mulasztás csak azért történt, mert nem akadt a rendelet fogalmazásához megfelelő kéz ? Nem valószinübb-e, hogy titkos hatalmak működtek ellene ? De kiveszi magára a felelőséget azért a sok száz, sőt ezer ifjú életért, mely a kormány mulasztása fogytán idő előtt pusztult el és fejeződött be ? A mezei munkások érdekében. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén hallottuk, hogy a munkás ós cselédsegélypénztár nem felel meg teljesen céljának, miután csak igen kevés munkás ragadja meg az alkalmat, hogy biztosítsa magát. k. közigazgatási bizottság terjedelmes jelentésében, melyet évenként terjesztenek fel a kormányhoz, fel is vette e megfigyelés megjegyzését, a munkások érdekében Mint minden emberi alk.otás, a segélypénztár is csak akkor válik be, ha teljesen megfelel céljának. Ezt pedig a tényleges haszuálat a gyakorlati élet mutatja meg. A vármegye közigazgatási bizottsága a gyakorlati életet figyelte meg, midőn jelentésében a sególypónztárról megemlékezett. A képviselőház hétfői ülésén pedig azt tapasztalhattuk, hogy a földmivelósügyi miniszternek, Darányi Ignácnak szintén kiterjedt gondos figyelme e kérdésre. Hosszabb ós tar talmas beszédének végén megemlékezett a sególypónztárról is. Békésmegyei Közlöny tárcája. Bumbucz Juon. — A Békésniegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Dr Linder Károly. Újdonsült ügyvédjelölt voltam. Principálisomnak vidékre kellett mennie ós igy mindjárt az első napon rám bizta az irodát. Reggel fél nyolckor már Íróasztalom előtt ültem és feszült figyelemmel vártam az első klienst. El voltam határozva, hogy pályámon mindig az igazságot fogom szem előtt tartani és megcáfolom azokat, kik azt mondják, hogy minden ügyvéd ilyen, meg olyan . . . Bocskorcsoszogás zavart fel merengésemből és előttem állott az első kliens. Vadtekintetü férfiú volt, lelógó borzas üstökkel. Hatalmas termetét a mezőségi oláhok jellemző öltözetdarabja, a sötétkék szinü, köpenyegszerü condra fedte. Az írnok sietett bemutatni az atyafit: — Bumbucz Juon, a legjobb kliens. Juon pedig, a tarisznyáját a ruhafogasra akasztva ós kalapját a földre letéve, egész otthonosan kényelembe helyezkedett a pamlagon és megszólalt: — Nehéz sora van a szegény embernek, tekintetes ur! Még azt tnerí mondani Krajnovics Zélig, hogy ón loptam el hízott libáját a ketrecből. Még törvény elé is vitte a dolgot. De hogyan is merte ezt tenni, mikor oly csendesen viselkedett a liba a condrám alatt, hogy még a Kukuj Tódor kutyája se neszelte meg az esetet a sötét éjszakában. Aztán kikerült a tarisznyából a kék cédula, melyen az állott, hogy Bumbucz Juon főtárgyalásra idéztetik reggel fél 9 órára a t . . . . i törvényszók elé Krajnovics Zélig sérelmére elkövetett lopás bűntettéért. A védelmet el kellett vállalnom, tehát elindultam. Első fellépésem volt, nagyon féltem, hogy felsülök. Izgatottan fészkelődtem a zöld posztóvá! bevont asztal mellett, mig Juon angol hidegvérrel lógatta lábait a vádlottak padjáról ós barátságosan pislogott felém. Bizony, a viselkedés alapján engem nézhettek volna vádlottnak ós Juont védőnek. Megkezdődött a tárgyalás. Juon pompásan letagadott mindent. Én is igyekeztem az események láncait összekuszálni, már a mennyire az egy zsenge prókátorcsemetétől tellett. Denikve a bíróság a vádlottat ő felsége a király nevében felmentette. Megkönnyebbülten lólekzettem fel, örömömben eltörtem a ceruzámat; Juon pedig egykedvűen szedte fel cók-mókját ós kifelé indult. Most jutott eszembe főnököm szava : a per jövedelem nélkül olyan, mint a gyümölcsfa gyümölcs nélkül. Megragadtam tehát védencem condráját és rászóltam : — Barátom, fizesse meg a munkadijat. — Hagyja domnule, majd megfizetek én becsületesen a jövő héten, csak borús éjszakákat adjon az Ur Isten. Egy hót múlva újra betoppant Juon az irodába ós két szép fekete tyúkot tett le asztalomra. Én nem akartam elfogadni a különös honoráriumot és már épen princim után akartam szaladni a bírósághoz tanácsot kérendő tőle, de Juon egyszerre eltűnt. Nyakamon maradtak tehát a tyúkok és velők temérdek gond. Mert a két tyúknak nem tetszett az ügyvédi iroda levegője és elkezdtek asztalról asztalra ugrálni, az iratokat széthányták szárnyaikkal, a tintatartót feldöntötték. Hozzá pokoli lármát csaptak. Már attól tartottam, hogy a járókelők csoportosulni fognak az ajtó előtt ós hideg veritek gyöngyözött homlokomon Egyszerre megnyílt az ajtó ós begurult a keresztúri pap kövér felesége. Egy szuszra elmondta panaszát: — Az a tolvaj Juon megint meglopott. Két szép spanyol tyúkomat emelte ki az éjjel a ketrecből. Azóta bizonyosan a Bumbucz-familia gyomrában pihennek. Tessék a feljelentést beadni és a nyomozás sürgős megindítását kérni. — Tiszteletes asszony — szóltam ón — Juonra nem lehet rábizonyítani semmit, az ép bőrrel fog kisiklani a büntető igazságszoltatás karmai közül. Hanem teszek egy ajánlatot : álljon el panaszától ós ón ép állapotban keritem elő a tyúkokat. Ezzel a tyúkok után nyúltam, melyek időközben csendesen meglapulva, a kályha mögé bújtak. Mondani se kell, a tiszteletes asszony mód nélkül megörült, hogy megkapta kedves tyúkjait. Én is örültem, hogy megszabadultam a tyúkoktól, meg egy veszendő pertől, mely csak költséget okozott volna a papnónak . . Örömömet megravarta princim hazaérkezése, ki értesülve az ügy állásáról, kicsinylő hangon szólt hozzám : — Tyukprókátor ! Juon ugy látszik megtudta, hogy a tyúkok visszakerültek jogos tulajdonosukhoz, mert pár nap múlva szép sárga agárral állított be az irodába és azt szó nélkül asztalom lábához kötötte. Én persze okulva a mult tapasztalatain, azt mondtam, hogy csak készpénzben fogadok el honoráriumot. De mikor Juon azt felelte, hogy nem baj, szép tarisznyát csinál ő a bőréből, Bérezi bácsi, az öreg irnok, megszánta a kedves állatot ós magához vette. No de megjárta vele szegény Bérezi bácsi. Pár napig büszkén sétálgatott a piacon a csinos állattal, szép piros nyakövet vett neki, magának meg sárga kamáslit. Ha nem volna olyan sovány, mindenki grófnak nézte volna (már t. i. Berci bácsit, nem az agarat.) Egy délután azonban ott termett egy vidéki gazdatisztforma ur az agarat örvestül elragadta, hozzá még orgazdának, tolvajnak nevezte el Berci bácsit, ki csak akkor ocsúdott fel meglepetéséből, mikor a gazdatiszt az agárral együtt eltűnt a láthatárról. üzóta ingyen dolgozunk Juonnak. Hasznos is ez neki nagyon, mert hát olyan a foglalkozása, hogy gyakran van szüksége ügyvédi segítségre. Hetipiacz előtti éjszakán nyakába veszi a tarisznyát és bejárja a mezőségi falvakat. Lop, a mit lehet. Reggelre benn van a piacon és a zsákmányt értékesíti. Bámulatos ügyességgel folytatja mesterségét. Ha a sors azt rendelte volna, hogy ne a mezőségi oláhok tyukketreceit, hanem a pesti bankárok Wertheim-szekrényeit ürítgesse, bizonuyára nagyobb hiruévre vergődött volna Papakosztánál. Zseniálitása dacára is bajba került néha, — mert hisz mindnyájan gyarló emberik vagyunk ós Juon is — olyankor kirántja öt az ügyvéd Sőt az is megesik, hogy a ; panaszosból vádlott lesz ós rágalmazásért elitéli a bíróság, a miért elég hönnyelmü volt bizonyítékok hiányában lopással váI dőlni Juont. Aztán meg a becsületsórtési perek is hoznak valamit a konyhára, neki is, meg az ügyvédnek is. Hogyan ? Hát ugy, hogy — példának hozok tel egy nsetet — Juon bemegy a Krajnovics Zélig kocsmájába. Nem vesz semmit, csak tapogatja az áru-