Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-02-27 / 17. szám

A szarvasi gimnázium felügyelőbizottsága. mult héten tartott ülést, melyen inditvány alakjában került tárgyalás alá a gimnázium százéves múltjának méltó megünneplése. Ur. Zsilinszky Endre felügyelőbizottsági tag indítványozta, hogy a gimnázium alapításának százéves évfordulóját, mely októberben fog bekövetkezni, ünnepeljék meg. Üljön össze egy szarvasi bizottság és állapítsa meg az ünnepély teljes programját s ugy terjessze a felügyelőbizottság elé. Az indítványt egyhangúlag elfogadták és igy októberben kiváló szép ünnepélynek lehetünk tanúi, melyen ha az egykori tanítványok megjelennek : ott lesz egész Békésvármegye, .annál szebb és méltóbb lesz az ünnepély, miután az állam segélyével modern uj épülete lesz a gimnáziumnak ; az építkezés előkészítésével most foglalkozik külön bizottság. Az ülés tolyamán Mikolay Mihály felügyelő, elnök kegyelettel emlékezett meg azon súlyos veszteségről, mely az intézetet egyik jeles tanárának, F értig Alajosnak halálával érte, kinek emlékét a bizottság jegyzőkönyvében örökítette meg. Rámutatott az elnök egy másik veszteségre is, mely az intézetet a csabai egyház presbitériuma részéről érte azzal, hogy a nevezett testület csak azért nem élt szavazati jogával a felügyelőválasztás alkalmával, mert a szarvasi főgimnáziummal szemben sem jogát, sem kötelességeit nem óhajtja többé gyakorolni. A csabai határozat hoszszu eszmecserére adott alkalmat, mig végre a többség tudomásvétel mellett foglalt állást. Az elnökség a néhai Horváth Sámuel esperes és neje 2000 koronás és Haviár Dani tanítóképzői 600 koronás alapítványáról köszönettel emlékezett meg. Ezután a felügyelőség elnökére beérkezett szavazatokról való jelentés került ^elolvasásra, melyből kitűnt, hogy a szavazatok nagy többsége a volt felügyelőre, Mikolay Mihály kir. közjegyzőre esett. Az állammal ujabban megkötendő segélyezési szerződés megkötésére az elnök felügyelete mellett a következő tagokat küldte ki a bizottság : Petrovics Soma, Csepregi György ós Veres József espereseket, H a á s z Antal, Haviár Dani, dr. Zsilinszky Endre esperességi felügyelöket, B e n k a Gyula főgimn. igazgatót ésMocskónyi József fögimn. pénztárost. A bizottság feladatává lett a tanítóképző jövő sorsáról gondoskodó eszközök kimódolása is. A kérvények elintézése után az igazgató, pénztáros, gazda és eforus jelentéseit vette még a bizottság tudomásul. A tárgysorozat kimerítése után következett Mikolay Mihály elnöknek azon kijelentése, hogy felügyelői tisztéről lemond nem kicsinyes okok, de hosszas megfontolás alapján. Nem volt e lemondás meglepő, a bizottság mégis erősen reménykedett abban, hogy felügyelője éppen a bekövetkező fontos intézkedésekre, az intézet meszsze jövőjére kiható alakulásokra való tekintettel megváltoztatja szándékát s értékesíti eddigi hasznos tapasztalatait az intézet javára. Csak midőn meggyőződött az elhatározás változhatlanságáról, akkor vette sajnálattal és eddigi üdvös munkásságáért őszinte hálával a lemondást tudomásul. Egyben kimondotta a bizottság, hogy az uj felügyelőre való szavazatok beküldésének határnapjául március 2G-át tűzi ki. A szavazatok B e n k a Gyula főgimnáziumi igazgatóhoz küldendők be, kinek elnöklete mellett Haviár Dánielt és Zvarinyi Jánost választották meg a szavazatok felbontására kiküldött bizottságba. Végül az építkezés előkészítésére vonatkozó intézkedéseket az uj elnökség gondjaira bizták. A eigányiigy rendezése. Két currens anno 1764. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága a holnapi közgyűlésén fogja tárgyalni a cigányügy rendezése tárgyában Komárommegye átiratát. A belügyminisztérium körülbelől egy évtized óta foglalkozik a cigányügy rendezésével : 1893-ban országosan összeírták a cigányokat, hogy meg reudszabályozzák őket ós esetleg letelepítsék az egyes kóborló csoportokat, melyek állandóan veszélyeztetik a közbiztonságot. Mióta a cigányok 1415-ben elárasztották Magyarországot s innen egész Európát, eleinte barátságos ós szelíd fogadtatásban részesültek mindenütt. Később azonban A jó bánást kegyetlen üldözés váltotta fel. Ezerhétszáz legelején Reuss hercegségben a kormánytanács olyan rendeletet adott ki, hogy a hercegség területén levő valamennyi cigányt le kell lőni. Első Frigyes Vilmos pedig meghagyta, hogy minden 18 éven felüli cigányt akasszanak fel. Magyarországon nem igen zaklatták a cigányokat; 1525-ben, a hatvani országgyűlésre, mint zenészeket, hivatalosan felfogadták. Mária Terézia 1767-ben a Bánságban akarta őket letelepíteni. Eltiltotta őket a cigány névtől is és e helyett „ujmagyarok", „ujparasztok" cimen neveztette őket. Mária Terézia alatt a gyermekeket elvették a cigányoktól ós más nemzetbelieknek adták át nevelés végett; cigány férfinek pedig nem volt szabad cigány leányt venni feleségül. Cigányiskolát is állitott fel hazánkban 1857-ben, Hám János szathmári püspök ós Farkas Ferdinánd Ersekujvárott, a melyeknek azonban nem volt — tanulója. A cigányügy rendezésétől 1893. óta egyéb nagyobb fontosságú teendők vonták el a kormány figyelmét. Komárommegye átirata annak jelensége, hogy nem lehet soká megoldatlanul hagyni a bérdóst. Teljes sikert pedig csupán akkor Jehet elérni, ha országosan egyöntetű eljárás szabályozná a cigányügyet, törvényes intézkedések alapján. vősógét, hiúságát ? Nem a nő, ki feltűnni akar, csillogni s tetszelegni akar önmagának ? Avagy szépsége tudatában ki ünnepelteti magát s ünneplése tudatában büszkeséggel s méltósággal telik meg lelke, midőn a világ fölkapja s tenyerén hordja ? Bájainak, tulajdonainak említése, egy-egy hizeJgő saó, kellemeinek zengedezóse nem teszi-e kábulttá önmaga iránt ? O, igen ! Tagadhatatlan, hogy a nő nagyon kiemelkedni óhajt a nagy tömegből, a figyelmet magáravonni törekedik, nem törődve a világ előítéletével. A nő büszke önmagára s büszkeségét emeli férje tekintélye. Ez az, ami a nőt ünnepeltté teszi, ezért iparkodik a világ előtt tömjénezni, túllépve hiúsága határkörét. De a nő gyakran reklámot csinál férje tekintélyével is. Ez a baj azonban korábbi időkből származik. Lánykorában hányszor dicsekedett udvarlói számával, kik lángoltak érte? Lábai előtt hevertek mindannyian, egyik előkelőbb, mint a másik, s ő — a nem hiu — hideg mosolylyal s büszke megvetéssel válogatva — egy kivételével — valamennyinek fittyet hányt ? Ugy biz, könyörgöm, ez való, igaz ugyan (s ezt kijelentem), imitt-amott kivételekkel. De folytassuk a j'accuse-t. Érdekes — irja hölgyünk — a férfiak ellenmondása önmagukkal, és szavaikkal. A férfiaknak ugyanis mártiromság a házasság. Teher, mely elviselhetetlen s mégis mennyi szoknya után futnak, hányszor nősülnek, pedig maguk állítják, hogy: „Bolond, aki megnősül." Meg panaszkodnak ilyetén : „Bár sohse házasodtam volna." S ha özvegységre jutnak, mindjárt nősülnek háromszor, néha négyszer is, mert a rózsaláncok aranyos láncszemeit fűzi nyugtalan szive köré. Ki kell mondani tehát, hogy minden férfi csak egyszer nősülhessen, ne házasodjanak meg ők az agglegények helyett ! Nem rossz. Lekötni a férj cselekvési szabadságát, megvonni tőle az ideális táplálékot, megfosztani az embert az alkotás által neki adott jogától, hogy mindenben a legjobbat, legmegfelelőbbet válassza, hogy boldogságát biztosítsa. S miért ? Csak azért, mert esetleg árvákat is kell felnevelni, akiket a szegény férj, mondjuk hivatalnok, képtelen felnevelni, mert nincs ideje, alkalma. Aztán kényszerkörülmények hatása alatt újból merészül megnősülni. Ez is tilos legyen ! Csináljon mindent, csak ne nősüljön. Igy kívánja ezt tőle a női-nem. S most ezer pardon. Kissé megfordítom a tollat. Megfordítom, mert egy őszinte beismeréssel, melyet írónőnk soraiból olvastam, bátor leszek egy csekély vádat emelni. Vádat, melyre pirul a fehér arc, s liliomrózsává lesz, a szempillák leszállnak szendén csillogó szempárra s hamis kacagással hallom csengőhangu beismeréssel : „Igaza van !" Tudvalevő ugyanis, — mondja írónőnk, — hogy édes mindnyájunknak van egy valakije, csókolnivaló, aranyos valakije, aki páratlan a maga nemében. Mindenki a magáét titokban vagy nem titokban szent eszményképül vallja, kiben csak szépet, jót talált, akire elénekelheti : „Csak egy ily legény van a világon !" Hát instálom szeretettel, ez az őszinteség lerombol minden ellenünk emelt vádat. Mert vagy van mindenkinek valakije, vagy nincs. Ha nincs, akkor nem ismerheti a férfi lényét s nem gyakorolhat felőle ilyen kr tikát. Ha pedig van s mindenkinek a magáé aranyos, kibten nincsen semmi hiba, hogyan keletkezhetett ennyi szörnyű vád ? Ugy, hogy mindenki a saját eszményképének ólt s beszólt a mások rovására. Ez pedig először : önzés, másodszor : hiúság s végül felfedeztem egy harmadikat is: irigység ! S ez, tessék elhinni, sokkal rosszabb, mint a hiúság 1 Számos eljárási módozatot ajánlottak eddig is, melyek teljesen megoldanák a kérdést. A komáromi átirat alkalmából igen aktuális dolog megemlékezni két 138 éves rendeletről, mely a cigányügyet igen eredeti módon szabályozza. Mezőberény község levéltárából került elő a két okmány, anno 1764. Az akkori csabai szolgabíró Tompa Farkas intézte a községhez a „currens"-t. Szól pedig a következőképpen : Isten Minden jókal áldgya meg Kteket Becsületes Birák és Eskütt uraimók ! Jóllehet az czigányok eránt N. Vármegyének rendeletéből már currentáltatott, hogy csak azoknak, kik régi Lakosok es kovácsi mesterséggel élelmeket keresik, két vagy három lovat tartani N. Vármegye applacidálta. Es egyedül csak azért, hogy szükségökre való szenet hordhassanak; nem hogy Helységről Helységre kóborollyanak és Cseréléssel a szegény lakosokat Csallják s az alatt lopásokat is kövessenek. Azért is parancsoltatik, hogy ezután csak az olyatén czigányoknak szabad lészen Lovat tartani, kiknek a nemes Vármegyótül levelei lesznek, kiknek is nevek szerint ki fognak osztogatni. A többitül pedig, ha tapasztaltatik, Lovai elvétetőd vén eladatnak, az ára pedig N. Vármegyének administráltatik. Maga pedig az olyatén Czigány katonának adatik. Más idegen Czigányokat pedig, ha tapasztalnak Helységekben a Birák, azonnal fogják ós Gyulára a Tömloczbe külgyék. Az ilyeneket is, ha arra valók lesznek, katonának adják. Csaba, die 19. Januar. Annó 1764. Tompa Farkas Szolgabiró m. p. Es hogy mégsem volt olyan nagyon lassú az akkori .közigazgatás, bizonyítja Tompa Farkas másik „currense", 1764. március elsejéről: Valamint currentáltam, hogy N. Vármegye némely helységekbe levő Czigányoknak, vagyis már uj lakosoknak, kik meg érdemlék Lovakat tartani applacidálta, azon okbúl, hogy kovácsi mesterségekhez szenet hordatván helységbeli lakosoknak szolgálhassanak. Igy eszerónt Tettes, N. Vármegye rendelésibül ki adattot szabad levélek már készen lóvén, az olyatén uj lakosoknak, kik is ekképen következnek: (Itt közli a cigányok neveit.) Ugyan azért is Birák Uraimék azon magok Hf lységbéli Czigányok, vagyis már uj lakosoknak parancsolyák meg, hogy a szabad levelekért ezen folyó Marc. Hónapnak 12 napjára ide Csabára hozzám magok személye szerint okvetetlenül eljöjjenek, itten kinek kinek szabad levelet kezébe fogom adni. Másképen kinek levele nem lészen, azon szabadsággal nem fog élni. De a szabad levél válcságáért minden Czigány legallább két pár lópatkót, jót és bötsületest hozzon, Birák uraimók nékik parancsolják meg. Az mely Czigányoknak pedig Levele nem lószen, lovat tartani meg nem engedtetik. Hanem kinél tapasztaltatik, lova vétődik, maga pedig a Tömlöczbe kűdessék. Azért is Birák Uraimók magok Helységbeli Czigányait eleikben Hivatván ezen Currensemet nékiek megmagyarázzák, hogy értósikre legyen. Ezzel maradok Csabán 1. Martz. 1764. Hivatalbéli jóakaratú Szolgabirájok Tompa Farkas m. p. Amint nyilvánvaló, százharmincnyolc év előtt arra fektették a fősúlyt, hogy a kóbor cigánynak ne legyen lova. A cigány természetét és életmódját tekintve, helyes ez az okoskodás, mert a cigányok ló nélkül nem tudnák oly hamarosan kikerülni a közbiztonság közegeit. Igen sok helyes és megfelelő intézkedést vettünk át a mult idők hagyományaiból ; hátha a cigányügy rendezésében is némileg beválnának Tompa Farkas „jóakaratú" szolgabiró 138 éves intenciói ? (bd.) Választási mozgalmak a gyomai kerületben. A függetlenségi párt második jelölőgyűlése sem hozta meg a remélt eredményt. Mint most látjuk, nem volt teljesen egyhangú Hentaller jelölése s nem csatlakozik hozzá egészen a kerületbeli negyvennyolcas párt. Nem kisebb kavarodás előtt állunk, mint a mult választás alkalmával. A függetlenségi párt bomlásáról beszéltek a gyomai jalölőgyülés után, s a jóslat immár beteljesedett. Három függetlenségi jelölt áll szemben egymással. első Hen tallér Budapest, február 26. (Saját tud. táv.) Lajos, kinek ezideig legnagyobb pártja Szigeti József, a Nemzeti Szinház nyuvan s legtöbb kilátása van arra, hogy a galmazott szinmüvésze ma délelőtt meghalt. gyomai kerület képviselője lesz, de csak a pótválasztásnál. A második Pikó Béla, kinek jelöltségét már a gyomai gyűlés alkalmával fenntartották hivei és aki nem szándékozik visszalépni. Pikó Béla pártjának vezetőségétől vettük az órtesitóst, hogy jelöltjük lobogója alatt minden körülmények között a küzdelem terére lépnek ; mert meg vannak győződve arról, hogy a párt nagy többsége helyi jelöltet akar és hogy győzni csak olyan helyi jelölttel lehet, ki a nép életét és annak ezerféle bajait ismeri ós aki érzületének mer és tud kifejezést adni. Pikó Béla határozottan kijelentette, hogy nem lép vissza és egyszersmind azt is, hogy mint a pártnak régi vezére ós ismert embere, a választókerületben programbeszédeket nem mond és körutat nem tesz. A harmadik jelölt P ét e r András, ki a gyomai gyűlés alkalmával visszalépett. A szeghalmi függetlenségi végrehajtóbizottság most a következők közlésére kórt fel bennünket: A gyomai választó kerülei függetlenségi ós 48-as Kossuth pártjának szeghalmi végrehejtó-bizottsága február 25-én tartott népes értekezletén a gyomai erőszakos jelöléssel szemben nagy lelkesedéssel, egyhangúlag Péter András szeghalmi birtokost kiáltotta ki jelöltnek; annyival is inkább, mivel a választó községekből nyert biztos információk szerint meggyőződést szereztünk arról, hogy a kerület földmivelő polgársága senki mást, mint egyedül Péter Andrást óhajtja képviselőjéül. Jelöltünk bármily körülmények közt felveszi a harcot. A végrehajtó-bizottság nevében : Arató Lajos, jegyző. A szabadelvű párt korábbi értesüléseink szerint szintén küzdelembe lépett volna. Most azonban legilletékesebb helyről szerzett tudomásunk szerint a szabadelvű párt nem veszi fel a harcot, hanem Várkonyival szemben teljes erejéből ezút tal a függetlenségi Hentaller Lajost támogatja. Dicséretre méltó dolog ez a szabadelvű választók részéről, midőn párttekintetek félretételével együttes erővel küzdenek a népámitó ellen. A szocialisták szintén nem állapodtak meg egy jelöltben. Mult számunkban irtuk, hogy Tatár Dénest lépteti fel, ki Mezöberényben volt pókmester, a szociáldemokraták pártvezetősége. Most az újjászervezett szociáldemokrata párt jelöltjéről is liirt vettünk. Dr. Darvas Mihály fővárosi ügyvéd lesz a jelölt. Várkonyi István pedig már bevégezte körútját. Kedden Köröstarcsán beszólt; hivei kocsikkal jöttek át érte a berényi állomáshoz. A múltkori íelhiváson kivül most programbeszédét is kinyomatta egész terjedelmében s ezt számtalan példánybanosztogatják. Kedden délelőtt Endrődön szerepelt Várkonyi, a községháza udvarán beszólt két óráig. Mint endrődi tudósi tónk irja, rágalomnak nyilvánitott minden az övével nem egyező nézetet. Lerántott mindent, ami egy állampolgárnak szent; sőt annyira gavallér volt, hogy egyeseket külön-külön is megrovási kalandokban rószesitett. Igy kikapott Kossuth Ferenc, megboldogult képviselőnk Győry Elek, Fábry Károly. Bebizonyította még azt is, irja tudósitónk, hogy a történelmet ép oly jó ismeri, mint a számtant. (6000 írtnak 5%-a= 30 frt.) Konstatálta ugyanis, hogy azok a retteneteseknek rajzolt török martalócok kegyes ós igen jámbor jóakarói voltak a népnek, s csupán egy-egy köcsög aludt tejet vittek el egy-egy portáról. Bezzeg nem ugy az urak ! Azok a török világban is ugy sanyargatták, pusztították ós rabolták a népet, épen mint manapság a hivatalnokok. Itt a főszolgabiró rendreutasította. Végül kibékült a papokkal, amennyiben birtokaikat nem akarja elvenni, sőt midőn beszéde végeztével delet harangoztak, ő is szépen levette a kalapját s ugy tett mintha imádkozna. Ezúttal V asz kó Miníly földbirtokos, takarókpénztári igazgató volt a hadsegéde. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai Széli Kálmán beteg. Budapest, február 26.(Saj. tud. távirata.) Széli Kálmán miniszterelnök alig épült fel előbbi betegségéből, most ismét katharusban fekszik ós nagyfokú láza van. A szerb királyt megölték, Budapest, február 26. (Saj. tud. távirata) Szenzációs hir terjedt el ma délután budapesti politikai körökben és a börzén, mely izgatottságban tartja a közönséget. Belgrádból érkező távirat szerint Sándor szerb királyt meggyilkolták. A hir hivata'osan még nem nyert megerősítést. Elhunyt színművész.