Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-25 / 42. szám

Melléklet a Békésiuegyei Közlöny 1902 év 42. számához. hivők állítása szerint — két olyan eset, amely kö­zöttük igen élénk találgatásokra s jövendölésekre adott alkalmat. Íme az egyik : A szilad-i gazdaságban egy béres nagy lelki nyogalommal szántogatta a tengerinek való földet négy szép fehér ökörrel. Éppen azon tűnődött, hogy milyen is lesz a termés, midőn az ökör hátra fordítja nagy buksi fejét s egész komolyan igy szólt a béreshez magyarul: — Hiába való a munkátok, az idei termés nem lesz az emberé! Igy adják ezt szájról-szájra a vésztői csuda­hivők s következtik belőle azt, hogy az idén nagy inség lészen. A tüzes eső. A másik csudás eset pedig ez: Egy vésztői iparos, midőn az okányi piacról, megmaradt árucikkeivel haza felé indult, OWány alatt elakad kocsijával, ugy, hogy a kocsisnak be kellett menni a faluba segítségért. Ez alatt a kocsin ülők azt vették észre, hogy meleg eső kezd esni. Az eső mindegyre melegebb lett, utoljára olyan tüz-cseppek estek az égből, hogy a hova esett, ott a ruhát kiégette, sőt még a bőrt is megperzselte. Perzse, hogy itt is nigy volt a rémület. Ez a két csudás eset képezi most a vésztői csudahivők beszédének tárgyát. Keresik a két ször­nyű eset között a összefüggést s ők bizonyára meg is találják, vagy talán már meg is találták s rémít­getik vele a jámbor s könnyen hivő embereket! Mások pedig azt mondják : — Az is bolond a ki elhiszi! Amerikai gyorsaság:. Azért irtuk e két szót címül . . . mert az új­világ vált hiressé rettenetes gyorsaságáról. De mint az alábbiak mutatják, Csabán is lehet gyor­san végezni: még iparvállalat alapítását is, csak akarni kell. A héten a mi kedves S t á c i bátyánk rendes szokása szerint a pályaudvaron figyelt a vonatok érkezése és indulására. A vonatok jöttek - mentek, az utasok sürögtek, midőn meglát két ismerős olaszt. Zárjelben jegyzem meg, hogy S t á c i bá­tyánk is olasz volt valaha, - de most már csa­bai és magyar állampolgár. Megszólítja a két taliánt: - Hova mentek? — Orosházára. Szétnézünk ott, hogy egy ba­romfi hizlaló-telepet létesítsünk amely kivitelre is dolgozna. Stáci bátyánkban felébredt „Csaba" ! — Minek mennétek oda. Maradjatok itt, mondta büszkén, Csabán. Ez sokkal nagyobb, sok­kal szebb város. Még tyúk is több van benne. Van nagy környéke, nagyszerű vasúti összeköttetése . . . És ömlött a dicséretek árja, ugy, hogy a két olasz csakugyan Csabán maradt. — De hát mi gyorsan akarunk végezni! Hát akkor menjünk be! Ez történt délelőtt. Délre a két talián megsze­rezte az iparengedélyt, délután már házat vettek a 'telep számára H a n k ó Mátyás, csabai la­kostól ; estefelé már Wagner Józsefnél voltak, tervet csináltattak ; megkötötték az építési szerződést, hogy az épület augusztus elsejére készen legyen .. . Azután pedig, mindent jól végezve, este 8 órakor a két olasz eltávozott. Ez a meseszerű dolog: valóság. A két olasz neve: Dolci és Bampa; bejegyzett vero­nai cég. Mi pedig kedves Stáci bátyánknak kö­szönhetjük, hogy nálunk lesz a telep ; s a magyar kereskedőnek és iparosnak is követendő példát adott a két olasz . . . Benka Gyula kitüntetése. A hivatalos lap mult csütörtöki száma a következő legfelsőbb királyi kéziratot közli: Személyem körüli magyar minisz­terem előterjesztése folytán Benka Gyula, a szarvasi ágostai hitvallású evangelikus főgimnázium igazgatója nak, a tanügy terén szerzett érdemoi elismeréséül Ferenc-József rendem lovagkeresztjét adományozom Ferenc József s. k. Gróf Széchenyi Gyula s k. Egy érdemes tanfórfiut tüntetett ki a királyi kegy, ki a közoktatás terén elóvül­hetlen érdemeket szerzett. A szarvasi fő­gimnázium sok oldalú ós nagy tudományu igazgatója nemcsak a közoktatás, de a köz­élet terén is oly sok irányban fejtett ki nem sicsinylendö tevékenységet, mely pol­gártársai becsülésén felül méltán vivta ki számára a legfelsőbb királyi elismerést is. Benka Gyula a törhet len hazafiság, ön­zetlen munkásság, ós nemes élethivatásának: a tanári kathedrának egyik tiszteletreméltó alakja. Kitüntetése nemcsak Szarveson, hanem a megye határain kivül is szóles körökben kelt jóleső örömet. A király mindenképpen érdemes férfiút jutalmazott meg, ki a kul­tura terén való buzgó munkásságával, lel­kesedésével régen méltó volt arra. Nem­sokára meg fogják ünnepelni tanári mű­ködésének negyvenéves évfordulóját. Már maga a hosszú munkásság is megszerezte a vármegye osztatlan tiszteletét és becsülő szeretetét, ha nem is tekintenők azt, hogy Benka Gyula ez idő alatt a tanügy terén országszerte ismert nevet vivott ki magá­nak. Vezetése alatt virult fel a szarvasi gimnázium ; vezetése alatt honosodott meg az intózetbeu a törhetetlen hazafias, magyar szellem s mondhatni Bókósvármegye fiata­labb nemzedékének nagy része benne tisz­teli, egykori, kiváló és bölcs igazgatóját. Tanitv ínyai, kik annyit köszönhetnek az ő fenkölt gondolkodásmódjának, csak há­lával gondolnak arra az időre, midőn a szarvasi főgimnázium falai között az ö előadásait hallgathatták, megtermókenyitve szivöket és lelküket hazafias érzelmekkel, beléjök oltva a kötelességtudás nemes esz­ményét és a komoly munka szeretetét. Elévülhetlen érdemei vannak Benka Gyulának a szarvasi gimnáziummal kap­csolatban levő tanitóképző körül is. E tan­intézetet ő fejlesztette mai színvonalára, s Benka Gyula igazgatása alatt vált az, a hasonló tanintézetek között számottevő intézménnyé, amelyből hazafias, képzett és lelkes tanitók kerülnek ki. De nemcsak igy közvetve, hanem közvetlenül is óriási mun­kát végzett majdnem negyven év alatt; ezer és ezer ifjú embert oktatván tudo­mányra, erkölcsre, hazafiságra Nemcsak azok örvendenek kitüntetésé­nek, kiknek módjukban állott öt a minden­napi érintkezés során közelebbről megis­merni, hanem azok is szívből gratulálnak a királyi elismeréshez, kik a közélet meze­jón találkoznak vele, hol szavát, tudását ós erős akaratát mindig a közjó elö ozdi­tására használta fel. Nekünk külön is kedves kötelesség e kitüntetésről megemlékezni. Benka Gyu­lában egyik jeles munkatársunkat tisztel­jük, kinek tartalmas, előkelő formában megirt cikkei mindig közérdeklődést kel­tettek. Örömmel ragadjuk meg az alkal­mat, hogy lapunk olvasóinak ós szerkesz­tőségünk tagjainak szerencse kivánatait tolmácsoljuk, szivünkből kívánva: hogy hasznos munkásságát ugy a vezetése alatt álló főgimnáziumban s tanítóképzőben, mint egyházában városában ós a megyében a köz javára még sok éven át folytathassa, hogy azok á bokros érdemek, melylyel ősz királyunk elismerését kívivta, az évek so­rán még növekedjenek. Dal a hétről. A krónikásnak most kevés a dolga Alig zenghetem ezt a bús regét, Mozdulatlanság lepte meg e héten, A vármegye minden gyermekét. De hát hiába, ... Az időnek árja Nem hoz elébünk mindig eseményt. A hét multával eltemethetünk mi Szenzációra vágyó sok reményt. Hogy május hónap, nem olyan, mint régen, Ez — bizony Isten - már ócska dolog. Bárha az esőt egyre másra szidjuk, Én mégis, mégis másra gondolok A vármegyén „ kis restauráció" lesz: Korteskedtünk, mert sok ám a jelölt. És éppen azért a válásztás dolga Már legkomolyabb jelleget is ölt. Bár bizi'os, hogy a megye főpennása, D a i m e 1 Sándor lesz, — s erre érdemes, Mert lankadatlan munkásság dicséri, És buzgósága mindig csak nemes. A vármegyének népszerű Pistája, Ki reg 'korba illőn daliás! . . . Az első aljegyzői székbe ül be Bizonyosan, és senki senki más. Utána jön : ki a humorról hires, Kinek élcén egész megyénk nevet, S ki élceivel megszerezte régen Magának a „Vicces Laci" nevet. Csupán utána kétes még a jóslat : Hogy ki is jön, nem tudja senki sem . . . Bár én a harmadjegyzőt Petneházy ­Vagy Jeszenszky Elekben keresem. De hagyjuk el a restaurációt hát . . . Keressünk témát, mi másról regél, Beszéljünk arról, hogy az esküdtszékkel Nagyon sok polgár busulásra kél. És egyre-másra hivják el az orvost, És sokan adják már a beteget . . . Hogy juniusba hejh ne kelljen nézni, Mint esküdteknek nekik az eget! Barangó. A esabai köhid. Rég óhajtott kívánsága teljesült a csabai közönségnek, amikor a vármegye még a mult óv folyamán elhatározta, hogy az előviz csatornán át, a Széchenyi-utcáról a gyulai útra vezető csabai kőhidat átala­kítja. A legforgalmasabb utak egyikén szol­gál a közlekedés lebonyolítására e híd, melyen kora tavasztól, késő őszig a felső­végi legelőre járó tehéncsorda, országos) sőt hetipiacok alkalmával is az emberek­nek, kocsiknak és állatoknak egész serege jár keresztül. Ezer és ezer a példa, hogy nagyobb forgalom-toriódás esetén a gondviselésnek különös kegyelme őrizte csak a járókelőket nagyobb szerencsétlenségtől; mert a régi hidnak gyalogjarója nem lévén, az arány­talanul szük úttesten az emberek, állatok, járómüvek egy tömkeleggé keveredtek össze. Vármegyénk alispánja a felhangzott panaszokat orvoslandó, az államépitészeti hivatal főnöke, Haviár Lajos kir. fő­mérnök által kidolgozott s az érdekeltség köréből alakított bizottság által felülvizs­gált terveket elfogadta s a kivitelt enge­délyezte. A terveknek kettős előnyét kell ki­emelnünk ; az egyik, hogy a híd uttestje tetemesen kiszélesittetett, oly formán, hogy két oidalt vastraverszeken 2--2 méter szé­lességben gyalogjáró emeltetett, — a má­sik, hogy a régi hidnak minden átmenet nélkül való nyerges nívója jobbról 80, balról 100 méter hosszban fokozatos emel­kedéssel eloszlattatván. a jármüvek, külö­nösen terhes kocsik közlekedése tetemesen megkönnyittetett. A liid mai berendezke­dése mellett pedig a gyalogköziekedós, a híd középső uttestének nívójától 20—20 cm. magasban fekvő két oldalra tereltet­vén, az állat és kocsi forgalom teljesen elszigeteltett. A híd építésének munkája, mintegy 3 heti munkaidő után immár befejezéshez közéig ; a gyalogjárók kiépítve s az emel­kedés arányos elosztására a Szécheny-utcá­ban ós gyulai uton felszedett kövezet hely­reállítva van. A hátralevő munka: sodrony­kerítés, földigyengetés rövid idő alatt véget ér. S hogy a mü most már teljesen kibontakozva, a tényleges állapotot minden részletre nézve felismerhetővé teszi, — napról-napra érkeztek hozzánk a panaszok, melyek sóhajtozva kívánják vissza a régi állapotot. Tagadhatatlan,hogy az úttestnek emel­kedése, s ez emelkedésnek, különcsen a Széchenyi-utcai szakaszon 80 méter hossz­ban lett arányos eloszlatása, a szemnek nem épen kellemes látvány, de azt hisz­szük, hogy az uj helyzet megszokása csak idö kérdése. A Szóchenyi rutcai kövezett úttest, különösen a volt Csetneki-féle ház ff»lől eső részen annyira magas, liogy az utcai járdák mindkét oldalon aránylagosan emelendők lesznek ; ennek az emelésnek persze meg van adva a maga határa. De erős a meggyőződésünk, hogy az ez idő szerint szokatlan helyzet, melyet a híd­átalakitás folytán kívánatossá vált útépítés teremtett, az utcai járdáknak a lehetőség szerint leendő felemelésével nem csak tűr­hetővé válik, hanem, tekintve a célt, melyet a hidnak gyalogjárókkal lett ellátásával s a kocsiközlekedés könnyítésével elértünk, idők multán mindenkiben megérlelik azt a meggyőződést, hogy a kérdés jelen meg­oldása, az adott körülmények között, egye­dül kivihető és elfogadható. Az államépitészeti hivatalt semmi szín alatt gáncs nem értheti, nem csak azért, mert hisz a híd nívóját mintegy 10 centimé­terrel süllyesztette, de különösen nem azért, mert a terv végrehajtása teljesen az érde­keltségből alakult bizottság kívánsága sze­rint törtónt. Á „Békésmegyei Közlöny" táviratai A király elutazása. Budapest, május 24. (Saj. tud. távirata.) O Felsége a király e hó 28-án hagyja el ismét a fővárost. Elhunyt érsek. Budapest,május 24.(Sajat tud. távirata.) Kölnből sürgönyzik, hogy S i m a r érsek hirtelen elhunyt. Bányarobbanás. Budapest, május 24. (Saját tud. táv.) Viktória-ferin melletti köszónbányában rob­banás törtónt. Az ott dolgozó munkások közül százhatvan vesztette életét. Eltemetett család. Szakálas községben, Kurucz Antal sző­lejében ásni kezdtek egy régebben beom­lott pincét s iszonyat togta el a munká­sokat, midőn annak belsejében hat hullát találtak. Valósziuü, hogy vándoresalád me nekült az időjárás elől a pincébe s az reájuk szakadt. ÚJDONSÁGOK. — Radnav püspök bérmautja. Tegnap este hat órakor érkezett R a d n a y Farkas felszentelt püspök Körösladányba C s á n k y Jenő főszolgabiró kíséretében, hogy a róm. kat. hiveknek a bérmálás szentségét kiszol­gáltassa. A vasúti állomáson a püspök fo­gadására gróf Merán Jánosné és gróf H o y o s Fülöp és a környékbeli papság teljes számban megjelent; ezeknek kísére­tében a plébániára hajtatott, hol Ohilkó László plebánus vendégszeretetét vette igénybe. A bérmálás szentségének kiosztása a kegyúri templomban ma délelőtt lesz. A körösladányi uradalom úrnője : Merán Jánosné Lamberg Ladiszlaja grófné intéz­kedett, hogy erre az alkalomra a Wenck­h e i m bárók által emelt templom kellő virágdíszben pompázzon; mint bórmaanya maga is meg fog jelenni az isteni tiszteleten. A püspök ma délután Szeghalomra megy által, hol a község nevében Kovács Gyula főjegyző és az egyház küldöttsége fogja üdvözölni. — Választmányi ülés. A bókésmegyei gazdasági egylet igazgató választmánya ma, vasárnap d. e. 9 órakor Békéscsabán, a kaszinó helyiségében ülést tart. A tárgy­sorozat a következő: Az egylet tulajdonát képező ház felépítése és ezzel kapcsolat­ban a Posta-Távirda Igazgatóságnak aján­lat tétel a postahivatal elhelyezése iránt. Folyó ügyek. Indítványok. Fontos ügyet képez az első pont, miután a posta és távirdahivatal mostani helyiségéből köl­tözni akar. Az egylet azt ajánlja a hiva­talnak, hogy vegye bérbe a tulajdonát képező házat, melyet ez esetben megfelelően felépítenének. Az ajánlat elfogadásával nem vesztene a posta és távírda hivatal. — Puszta- és Szabadszenttornya közsé­gek egyesülése. A törvényhatósági bizottság Pusztaszenttornya ós Szabadszenttornya községek egyesülését a községek kérelmére kimondván, a belügyminiszter e határozatot jóváhagyta. Ennélfogva e községek egyesí­tése iránt az alispán legközelebb megteszi az intézkedéseket. Az egyesült községek neve: Szentetornya lesz. Ez uj nevet az orsz. törzskönyvi bizottság álla­pította meg, Szentetornya alapitójának ne­véről : a Szente családról. — Eljegyzések K o h n Dávidnak, a Békés szerkesztőjének nővérét, K ó h n Szerénát eljegyezte Engel Sándor, Gyo­máról. — Hegedűs Bernát, csaba-er­zsébethelyi fi ital kereskedő eljegyezte Goldstein Adolf, uj-verbaszi kender­gyár igazgató unokahugát, H a u s e r Re­ginát. — A kereskedelmi miniszter a várme­gyéhez. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a vármegye kö­zönségéhez, melyben kineveztetését tudatja s egyszersmind törekvéseinek támogatását kéri. A leirat, mely a holnapi közgyűlés tárgysorozatába is felvan véve, a követ­kezőleg hangzik: O Császári és Apostoli Királyi Fel­sége folyó hó 5-én kelt legfelsőbb elhatá­rozásával a m. kir. miniszterelnök ur elő­terjesztése alapján engem kereskedelem­ügyi m. kir. miniszterré méltóztatott leg­kegyelmesebben kinevezni. Midőn ezt Cimmel ezúton is tudatnám, s közölném, hogy a kereskedelemügyi mi­nisztérium vezetését a mai napon tényleg átvettem, egyszersmind felkérem a törvény­hatóság közönségét, hogy engem a reám váró fontos közérdekű feladatok teljesíté­sére irányulandó törekvéseimben törvényes hatáskörében támogatni szíveskedjék. Budapest, 1902. május hó 8-án. Láng s. k. -— Adomány az orosházi tanonc-otthon számára. Hartenstein Zsigmond kir. tanácsos, a nemzetközi waggonkölcsönző­intézet igazgatója, hivatkozással az orosházi tanonc-otthon ipari ós emberbaráti nagy jelentőségére, másrészt arra, hogy mint Bókósvármegye szülötte és hű fia a megye­beli intézmények iránt mindenkori érdeklő­désének óhajtja jelét adni, a vármegye alispánjához 400 koronát küldött az oros­házi tanonc-otthon számára. — Esküvő. Rózsa Hermann, csabai fiatal kereskedő ma, délután 4 órakor ve­zeti oltárhoz az izr. templomban Schwartz Lipót csabai fodrász szép, kedves leányát, Jankát. — Halálozás. Hosszú szenvedés után egy közbecsülósben álló polgár hunyt el csütörtökön Gyulán. L é d e r e r Lajos súlyos betegségében hónapok óta sínylő­dött, s orvosai tanácsára gyógyfürdők használatát is megpróbálta, azonban el­gyöngült szervezete nem volt képes a ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom