Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1902-01-01 / 1. szám
k XXIX. é v^lyam. Békéscsaba, 1902. S zerda, j anuá r hó 1 én. 1. szám BEZESHEErTE • • 10ZL0NY POLITIKAI LAP. /3QZ Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap s?.' e mj részét il'ető közlemények küldendő Kéziiatok nem adatnak vissza t OUA - c LsL Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Erkölcsi mérleg. Békéscsaba, dec. 31. Üzletemberek, takarékpénztárak, bankok, ipari vállalatok stb., első sorban pedig az állam minden év végével megcsinálják az év financiális mérlegét. Készülnek ugyan ilyenkor hamis mérlegek is, de nagyjában hiven tükrözik vissza ezek a bilanciák ugy az egyesek, mint az intézetek és az állam gazdasági állapotát. S ha egy állam vagy egy nagy nemzet erejét és hatalmi forrásaiknak minden előnyeit, hátrányait ezekből a gazdasági és pénzügyi vonatkozású kimutatásokból lehetne ki betűzni, könnyű szerrel fölbecsülhetnó'k Magyarország gazdasági és hitalmi erejét. Ám a nagy nemzeti társadalmak ós a kulturállamok ereje nem alapszik tisztán anyagi tényezőkön s ha igazságos mérleget akarunk készíteni, az erkölcsi és kulturális erőforrásokat is tekintetbe keil venni. Milyen ennek az országnak a gazdasági képe, arról most nem szólunk. Az utóbbi évek bajai és csapásai amúgy sem hagytak érintetlenül egyetlen gazdaságiintézményt, sőt mondhatni egyetlen családot sem, s igy számszerinti kimutatás hiányával is megállapítható, hogy gazdasági és pénzügyi tekintet ben a lefolyt év mérlege nem éppen kedvezően mutatja be az ország hely zetét. E sötét kép hatását csak az a tudat ellensúlyozhatja némileg, hogy az ország belpolitikai helyzete a haladásnak és javulásnak oly kvantumát mutatja fel, moly tápláló és fölfrissítő hatással bir a gazdasági hanyatlás által oly erősen megapasztott erőiorrásokra A politikai élet javulása, a közleti erkölcsök tisztulása bőségesen árpótol tehát bennünket a gazdasági íren beállott pangásért s bizalommal Vhatjuk, hogy a megtisztult és fölfrsitett politikai élet folyományaként a fezdasági fellendülés is mihamarabb f°g ^e következni. ^n, hogy vagyunk erkölcsi és kulturáli. életünk várható alakulásai tekintetben ? Sajnos, e részben éppenséggel em kecsegtetők a kilátások. Ami kutyánk külterjes fejlődését illeti, még -jak meglehetnénk elégedve, mert kéts rtelen, hogy a kulturát ter jesztő inté.nények jelentékeny mértékben megsi cas odtak, iskoláink száma évről-évre ernyedik s a mostani nemzedék minden át eg e tanultabb és kultivá'tabb, mini a z előző generációk. Ámde az ig^j núnuszt, a valódi fogyatkozást az )i ami és nemzeti erősummában az az erkölcsi hanyatlás fejezi ki, melylyel lépten-nyomon, a társadalom valamenyj rétegében találkozunk. Nagyon vissiuiasztó állapotok ezek! Ha behatóbb^ foglalkozunk ezekkel az állapotok^ azt látjuk, hogy ez a mi magyar társadalmunk oly kényelemszerető, rn.it a nyugati népek egyike sem Szinte csodálatos. hog> ez a magyar nemzet, mely ily estély produktív munkát végez, egy -.atonai és kulturáltamnak a szükséglett, azonkívül pedig egy kényelemszrető társadalomnak az igényeit mikéit képes kielégíteni. Eddig legalább kielgitette de hogy lesz ezután, mikép aikul a jövő, ha a társadalom nem &oritjs szűkebb korlátok közé a mag;, ígé nyeit s a nemzet nem fokozza pro I duktiv értékű munkásságát. De a munkakerülés és a féktelen költekezés mégis csak inkább gazdasági irányú tünetei az erkölcsi romlásnak. Am nem szabad szemet hunynunk a tisztán erkölcsi vonatkozású hanyatlás fölött, melynek komoly aggodalmakra okot adó adatait naprólnapra olvashatjuk a lapokban A csalások és lopások száma rémes módon emelkedik. A gyilkossá gok sorában njár a testvér, apa és gyermekülések sem tartoznak többé a ritkaságok közé Nincsen nap sikkasztás nélkül, a turf és kártya rettenetes módon szedi áldozatait és a prostitúció valóságos nemzeti intéz ménynyé lett. Nem szívesen foglalkozunk ezzil a témával, de év végével s az újnak a kezdetén lehetetlen rá nem mutat nunk arra az erkölcsi züllésre, mely a kormányzatnak minden, sb nemzeti erők regenerálására irányuló törekvését eleve meghiusítja. Amíg maga a társadalom hozzá nem fog az erkölcsi megujulás munkájához, addig csak mínuszt fog mutatni a." nemzet évi erőmérlege. Az erkölcsi regenerálásnak magából a társadalomból kell kiindulni. A munkásosztály körében duló elégü tetletjség és elkeseredés még nagyobb fokra hág, mikor hírét veszi, hogy akkor, mikor százezrek jajától, erőtlen aggok, elhagyott és éhező gyermekek panaszától visszahangzik az ország, a gazdagok némelyike rövid pár perc alatt milliókat szerez, avagy veszt a kártyán és a turfon. Oh ezek az erkölcsi mizériák na gyon lenyomják a mérleg azon serpenyőjét, melyben a nemzeti erőfor írások hátrányai vannak elhelyezve Az erkölcsi élet szemhatárán egyedüli világító pont az a fokozódó jótékonyság, melyet áldozatra kész társaságok az elhagyatottak és a szűkölködők nyomorának enyhítésére fejtenek ki. Ez a világító pont annál ragyogóbb, mivel tanúságot tesz a mellett, hogy meg varnak a magyar társadalomban is ez erkölcsi regenerálás előfeltételei. Békésmegyei Közlöny tárcája. Emlékezzünk régiekről... - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : dr Rell Lajos „Zordon, de ragyogó lovagkor !" hadd gyújtsam meg én is rég elhamvadt mécsede.L-l S&dd világítson sugárod egy-két, pillanatra, hógy beláthassunk a várkastélyok termeibe, a klastromok vastag falainak árnyékába s a bennök élők sziveinek redőibe, aztán hunyj el megint: hadd pihenjenek a multak csendesen . . . * Kesseló'köi uramat, Kesselőkö várának hatalmas urát, két kezével áldotta meg az Jsten, — ugy suttogták a jobbágyok, a kik ott laktak a vár alatt a viskókban. Fia délceg dalia a király udvarában s ha lóra ül, hogy napestig űzze a vadat, a honfoglaló ősök alakját látod benne száguldani a mezőn kérésztől. Leánya, ez az ékes virágszál, mintha a mennyország kertjéből, a Boldogságos Szűz áldó kezei alól szállott volna alá, mikor a templomban megjelen. S maga a várúr, mint Kesselőkő legmagasabb orma hóhullás után, mikor a nap sugarai arany színbe vonják a vidéket : ösz hajfürtei egy boldog ember arcára omlanak. De ime, hogy magára ölti az ég éjjeli fátylát, midőn családjától elbúcsúzva kiüríti az ősi serleg ragyogó nedűjét s a maga szobájába tér, eltűnnek az ar^-os sugarak s a szép öreg arc kiholt tájjá változik . . . Leomlik a Megváltó keresztje előtt s kétségbeesetten tördeli Kegyelem, Krisztusom, kegye'em . . ! És ilyenkor nedvesekké válnak a szempiliák, a büszke szemöldök, melynek mozgása, vélnéd, egy világnak parancsol. És ilyenkor igazat adnál Az úrhatnáinság átka. a nemzet jólétének és megelégedésének alapját rendezett megélhetési viszonyok adják meg. E viszonyok részint az éghajlat kedvező voltától, részint a lakosság arra valóságától függnek. Szerencsés azért az az ország, melynek fekvése ós az a nép, melynek tulajdonsága ezen két kiváualomnak megfelel. Hazánk az első kívánalomnak kétségtelenül ós határozottan megfelel, amenynyiben a természet a jólét minden adományával bőven megáldotta Ennek folytán itt nemcsak az egyszerű megélhetésre, hanem az .általános boldogulásra szükséges anyagi követelmények sem hiányoznak. Azonban — fájdalom! — a mi társadalmunk, a mi népünk a természet e nagy ajándékának birtokában sem képes arra, hogy jólétét egyhamar megalapítsa és általánossá tegye ; a menyuyíber nálunk épen az az „arravalóság" hiányzik, mely nélkül különben termékeny talajon sem lehet boldogulni. Hiányzik ugyanis nálunk első sorban is az a legfőbb polgiwi erény, mely a közös boldogulás alapfeltétA : a társadalom különféle rétegeinek, összes polgárságnak egyesülési, tömörül ^törekvése oly célból, hogy ez ált.al a ktnuuféle közerőt összegyűjtvén, annak segélyével a közjólótet ápolja, fejleszsíe és azon mui^^kodjék, készülnek házában. Várják a daliát a k.rályi udvarból, hogy ott legyen húga lakodalmán, mikor fölteszi a menyasszony-koszorút. S ime, fekete hirnök fekete hirt hoz: halva fekszik a szép dalia párviadalban esett a lóról, szavác se vemú azóta többé Húga gerleként zokogva szálldos, helyét sem leli a fényes várban A kertbe vágyik, rózsái közzé, nékik zokogja el szive búját. S a'iogy ráborul a nyiló bokor s vigasztaló szót susog fűiébe, imé a haraszt, kigyónak fészke, megrezzen s a vad álnokul gyorsan ráveti magát a síró szűzre. Bánatos apja keresi egyre s a rózsák között lelik a szolgák — megölve, halva. hírnök búcsúzni kéredzkedik * i v vedül maradnak, lehull termebe s midori t , .,, ^--rj&atan kacagva rola a ruha s ott all a ^ | B előtte: Enyim vagy pajtás! ' Hivják a szolgák: jöjjön, a lánya aluszik mélyen rózsák tövében, egy kígyó senkit sem enged közel hozzája. Hegymegy roskadozva — távol marad a gyáva szolgahad - s iáidon leányához ér, fölemelkedik^ a kigyó s ott áll előtte a sátán kacogv^ Enyim vagy, pajtás ! ^-ií szörnyű álomképek felriasztják a "Szunnyadót, a ki e közben megmozdulni látja a Megváltó ajkait a kereszten s hallja ez igéket: — Bűnödért, melyet atyádfia ellen elkövettél, most vezekelj, midőn boldogságod a legnagyobb . . . Minden tagja reszket, sápadt az arca, szava is elállt, midőn fölriadt. A. borzasztó álom s a feszület szava gyorsan megérlelik beane az elhatározást, hogy elbujdosik otthonától messzire s mint remete vezekli le szörnyű bűnét, csak gyermekei lehessenek boldogok. Tán soha sem érezte ennyire, mit tett bátyjával, mint, e szörnyű pillanatban. Még csókot sem mert nyomai édes, ártatlan alvói ajakára, csak bódultan indult kifelé a várból, kifelé, mint egykor a gazdátlan paripa. a fuleki barat ama szavanak: Por vo-y - i > f. ^ es porra lessz . . . . * Vert ezüst tálakban hevernek az étkek, : szinte kegyelemért sóhajt a roskadó asztal a mellette ülőkhöz, hogy fogyasszák drága l terheit s Kesselőkő ura csak mereven néz ! maga elé. Nem hallgat ékes szavú fiára, midőn a vitézi élet örömeit festi, nem nyiló rózsaszálára, a ki ugy kínálgatja az Ízletes 1 ételekből, müveknek sültére maga vigyázott. Pedig nevenapj-a V (>ft-és- — ékes virágszálát, egyetlen leányát, ma jegyfcítc el Lapujtöi Péter ő kegyelme. Messziről eljöttek ez napon házához az ismerősök, hogy leányának ez örömében egyéb barátjai ós atyafiai között jelenlétükkel atyafiságos szeretetüket megmutassák, hallgassák mézédes keszédét s parolázzanak fiával, a ki e nevezetes alkalommal szintén haza érkezett. De a multak sötét emlékei, e károgó varjuk, ott szálldosnak s kétszerte nagyöbű számmal gj'űltek össze e szép alkalommai a lelke fölött. Alig várja, hogy magában lehessen. Leomlik a kereszt előtt, tördeli kezeit, kegyelemért esd: Verj meg engem. Uram, mind a két kezeddel, csak gyerm< ; keimnek kegyelmezz . . . ! És a nehéz lelki tépelődÓ3ben álc/ u ereszkedik a vonaglóra . . . Lenge magyar öltözetben elébe ter, |L egy dalia. Arcát a szomorúság fátyol a i karja, pedig —imé— menyasszony-kéru )0 indult. — Eljöttem, öcsém, hogy együtt ülj ^ meg neved napját. Adjon Isten száz b^j. dog évet s egy szép asszonyt hozzája/ Olyant, a milyen nekem lesz . -/Hej csak már közel lehetnék hozzad, / nir y ','. lom, Sólyomvár ékes virága . . . y Es vigadnak. / S az arany kupák gyöngy</ ö nedv ó_ bői párák, fekete fellegek váV^ s tornyosulnak az öcscse lelkére. Ismeri Sólyomvár lányasszonyát, ragyogó szépségét és tudja, hogy az már az övé nem lehet.,. Küzködik magában, miközben egyre biztatja bátyját: Igyál bátya, hosszú még az éjszaka! Es isznak tovább. Es a fellegek egyre jobban elborítják ae öcscse, lelkét s mikor a bátya egészen mámorossá lesz a bortól", a szomszéd szobába viszi — úgymond — , levetkőzteti az ágyba, valójában pedig azért, hogy a sátán tanácsa szerint — ki azokban a fek»te fellegekben jött lelkére — J u báírját s oda taszítsa láncokb-t, verve a vár mélyTTo ^ 'v töm Igéébe^ Es azután kivezeti bátyja lovát s kiveri a sötét éjszakába. — Azt hiszik — biztatja magát — éjjel ment tova s valami iszerencsétlenség érte ... De ime, megfordul a ló, rajta ül a pokol fejedelme, feléje nyirjtja kezét s felkacag: Enyim vagy pajtás ! Más kép jön az előbbi helyébe. Míg a bátya undok csúszó-mászók között, nehéz rabbilincsen édes rózsájáról s a szabadulásról álmodik s tépelődve magyarázatát akarja tudni szörnyű helyzetének, addig>j^'sz'orii'-flség-- ner a átall átmenni Sérelmesét váró*"miíüj dSSzonyfíoz, hogy udvarlását tegye. A szegény menyasszony, hogy megtudta vőlegénye szerencsétlenségét s a mint a hír rebesgette, mely a gazdátlan ló-verte por nyomán keletkezett, ualálát, gyakori könyhullatással áldozott jó vőlegénye emlékének. De hosszú idö multán a szineskedő öcscs vigasztalása közben végre ő is megvigasztalódott s büszke Sólyomvár rózsáját az ifjabb Kesselökői tűzhette keblére. A frigynek gyümölcse lön, két gyermeke. Azonban Sólyomvár virága régen elhamvadt már, az ifjabb Kesselőkői nem sokáig gyönyörködhetett rablott kincsében. Es ismét más kép jő. Ünnepet ülni
