Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-11-14 / 91. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Csütörtök, november hó 14-én 91. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Tisztújítás a vármegyénél. — A belügyminiszter rendelete. — A politikai küzdelmek mozgalmas napjai után nemsokára az egész országban beköszönt a tisztujitások korszaka. A vármegyéknél ez év végével lejár a törvényhatóság által választott tisztviselők mandátuma s ezek a hat óv elmultával újra választás alá kerülnek. Minden vármegye utolsó közgyűlésén tűzi ki a választások határidejét, a melyek ellentétben a politikai nagy pártszinezettel biró választásokkal, legtöbbnyire egyhangú lag csendben folynak le. Meglepetések nem igen, vagy a legritkább esetben történnek. Békósvármegyénél — mint már megírtuk — szintén az év végével törtínik meg a tisztújítás és pedig előreláthatóan a téli közgyűlés után pár napra, azaz december közepe táján. A belügyminiszter mindezideig nem intézkedett a tisztujitásokra vonatkozólag és csak a tegnapi napon érkezett le egy rendelete, melyben a törvényben gyökerező jogánál fogva elrendeli a tisztújítást. A leirat eme rendelkező része következőkép hangzik : Békésvármegye 7öi oényhatóságának ! Az 1895. év december havában megtartott általános tisztújítás alkalmával megválasztott vár negyei tisztviselők megbízatása a f. évi december hó 31-ón lejárván, felhívom a vármegye közönségét, hogy az általános tisztujitásnak az 1886. óvi XXÍ. t.-cz. 79. §-a értelmében, az óv vége előtt leendő megtartása iránt — tekintettel az idézett törvénycikk 83. §-ban foglalt rendelkezésekre, akként intézkedjék, hogy az uj tisztikar a jövő óv január hó 1-én működését megkezdhesse. A rendelet további részében a miniszter kifejezést ad azon nézetének, hogy kiváló súlyt helyez arra, hogy a vármegye a törvényben gyökerező nagyfontosságú tisztújítási jogát, — minden más tekintet háttérbe szorítása mellett, egyedül a közigazgatásjói felfogott érdekében gyakorolja. A gyomai jelölés. A gyomai választókerületben vége van a bonyodalmaknak. Megtörtónt a várva-várt jelölés, de nem olyan eredménynyel, mint a milyet a kerület mozgolódásából következtetni, várni lehetett volna. G y ő r y Elek fővárosi ügyvédet, a budapesti ügyvédi kamara elnökét jelölték, — tehát nem helyi embert. A kerületben mindenütt azt lehetett hallani, hogy helyi jelöltet akarnak, aki teljes odaadással szolgálja a kerület ügyeit. Hangoztattak tekintélyes megyei embert, aki méltán meg is érdemelte volna a kerület bizalmát, ós mégis idegen ember jelölését eredményezte a gyűlés. Kissé árnyat vet ez a megyére is, mert azt lehetne következtetni belőle, hogy nem lehet olyan embert találni nálunk, a ki méltó volua a képviselőségre. Hangoztatták a helyi jellötet, mert dr. Barabás Bélára az volt a panasz, hogy ritkán látogatja meg a herületet s igy annak érdekeit elhanyagolja. De mégis, ha Barabás haza ment Aradra, Gyomán vitte át az utja, ahol mindig eltölthetett egy-egy félnapot. Nem akarjuk G y ő r y Elek tudását és képességeit kisebbiteni, de ő Budapesten lakik, ahol keresett ügyvéd és igy még az utja sem viszi el Gyoma mellett. Közéleti tevékenysége elfoglalja, hogy még annyiszor sem látogathatj a meg a kerületet, mint Barabás. Mig a helyi ember élete és működése teljesen összeforr volna a kerület érdekeivel ós csak ez az egy érv is elég arra, hogy a gazdapárt győzelmével végződjön a választás. A gyomai jelölőgyülósről tudósításunk a következő : általános érdeklődés nyilvánult a gyűlés iránt és a választókerület minden községéből érkeztek kiküldöttek. Barab ás Béla feleségével együtt a délutáni vonattal érkezett meg. .a. gyűlés 3 órakor kezdődött. A gyomai városháza udvárán ezerre menő közönség tolongott, mikor Pikó Béla központi pártelnök megnyitotta a gyűlést. Pikó Bélának megnyitó szavai után Barabás Béla kezdett beszélni. Első sorban arra kérte a kerületet, hogy mentsék fel adott szava alól. Sűrű felkiáltásokkal ezt meg is kapta, azután elbúcsúzott Kossuth Lajos szavait variálva, hogy meghajlik a kerület szeretete előtt. Ezzel a városháza udvarán véget ért a gyűlés. A községek kiküldöttei és dr. Barabás átmentek szűkebb körű értekezletre a kis kaszinóba. A helyiséget egészen megtöltötte a küldöttek csoportja. Pikó Béla elnök üdvözölte a kerület küldötteit s megnyitván a pártgyülóst, bejelentette az elnökségről való lemondását ezen alkalomra, mivel őt magát is jelölte a gyomai választók egy tekintélyes része; kéri hogy Biró Benedek alelnök vezesse a gyűlést. Ez átvévén a szót, felkérte dr. Barabás Bélát az elnöki tiszt vezetésére, mit az el is fogadott ós ügyes tapintattal kezdte a kifejtés munkáját. Megállapította a gyűlés, hogy a községek küldöttei a községek betűrendjében nyilatkozzanak a jelöltre nézve. Elsőül Doboz község jelenté, hogy E á b r y Károlyt kivánja jelölni. Endrőd Haviár Danit, Füzesgyarmat fenntartja későbbre, hogy hová csatlakozik, Gyoma Pikó Bélát s egy más részről G y ő r y Eleket, Körösladány G y ő r y t, Köröstarcsa H av i á r Danit, Kondoros H a v i á r t, Mezőberény G y ő r y t, Szeghalom egy része Nagy Sándort, más része H a v i á r t, Vésztő Nagy Sándort. Összegezve az ajánlásokat, indítványt tett Barabás, hogy azok a jelöltek lemaradjanak, kik csak egy község részéről ajánltatnak, ezt szorgalmazva — a párt elfogadta — kettőre olvadt a jelöltek száma: Doboz, Tarcsa, Endrőd, Kondoros ós Szeghalom egy része Haviár Danit, Gyoma, Füzesgyarmat, Körösladány, Vésztő, Mezőberény G y ö r y mellett marad, hova Szeghalom egy része is csatlakozik. Ezen eredmény után Endrőd töröltetik, mivel rendes megbízottai nincsenek jelen, a többiekhez kórelem intéztetett, hogy csatlakozzanak a többséghez. Kondorosí tudósítónk azonban azt írja, hogy Kondoros községe ragaszkodik H av i á r Dániel jelöléséhez és annak zászlajával indul harcba azon reményben, hogy a többi község is visszatér a jelölthöz. A választás tehát igy kót függetlenségi jelölttel indul meg, folytatja tudósítónk, a menynyiben nem hihető, hogy Haviár Dani a zászlót letegye, midőn a győzelem kilátásával lobogtathatja azt. Sokat jelent azon számtalan választó részéről felhangzott érv, hogy vármegyénk ezen kitűnő fórfia méltó arra, hogy a kerület támogatását birja, annál is inkább, mivel ugy is mint országos nevű jelölt lép a küzdőtérre. V A Győr y-párt elnökéül Barabás Bélát választották meg és ezután véget ért a gyűlés. A gazdapárt szombaton tartott értekezletén a választókerületből igen sokan vettek részt s elhatározták, hogy jelöltjükkel, Debreczeni Endrével, a legkecsegtetőbb kilátások mellett, mert a párt hivei folyton szaporodnak, küzdik újra keresztül a választási harcot. Lehet tehát ismét készülni az alkotmányos háborúra, a melynek napja még e hóban, de legkésőbb december hó 3—4-ig meg lesz. Békésmegyei Közlöny tárcája. N á r e i s. A vén professzor az ajtóból hanyagul intett kezével egy ötödévesnek, a mi azt jelentette, hogy kezdődik az óra, fölállhat a modell. Az esti akt nem mutatkozott valami érdekesnek. Nem volt szép a modell. Csak kényszerűségből vették föl más hiányában hogy ne kelljen csontvázat rajzolni, mert az unalmas és bosszantó állapot. Datyó szinte lopva szippantott még egy-kettőt a cigarettjóből egy spanyol famögött, aztán óvatosan szótzavarta a füstöt. Majd valamelyik sötét sarokból előkerítette a rajzkeretót s hanyagai a bokkjára dobta. Netty, az „öreg" egyre dörmögött a háttérben és pokolba kivánta az aktot! — Az ördögbe is ! ann}'i modell van a világon mint a szemét s a mikor kellene, akkor nincsen egy sem. Máskor sorfalat állanak a folyosón ós könyörögnek, hogy vegyem fel őket. A Bubi nyomban ajánlkozott, hogy kerit egy szép leányt a jövő hétre, van egy jó cime. Olyan még nem volt, mint a milyen ez lesz. Az akt már át volt javitva. Az öreg be sem nézett. Akár felfordíthatták volna az egész termet. Rudi, a szép szőke gyerek, tüntető hidegvérrel állította be a leányt a pódiumon s a leány minden kézérintésére kimozdult a helyéről. A kövér Fricit ez dühbe hozta és oda kiáltotta az aktnak : — Ejha! de ideges ma a kisasszony ! .álljon ugy, ahogy beállítják ! Talán bizony szégyenlősek leszünk már, mi ? . . . Azután mély csend szállott le a teremre. Valósággal nyomott volt a hangulat. Az akt most már nyugodtan állott a maga helyén. A fiuk pedig szótlanul görnj'edtek a bakujaikon és dolgozni kezdtek. De nagyon unalmasan ment most a munka. . . . S mig a rajz-szerek puhán sercegtek a kifeszített papirosokon, a leány szeme egyre ott révedezett Datyónak, a mi kis donjuánunknak a feje fölött. Az pedig a piedesztálra sem nézett, hanem ol dalvást ülve a bakkján, valami ujabb kalandon törte a fejét. Pedig azt a c unya leányt ami donjuánunk nagyon érdekelte Még mint kis gyermek látta már ő naponta az iskolába járni. De a Datyó nem vette észrj soha Istenem ! nem is csoda! mert hiszen ő olyan szegény kis leányka volt; ütött-kopott volt a ruhája mindig, őt pedig mindig olyan csinosan járatták a szülei, Egyszer aztán, ugy tizenhat éves korában, amikor újra fölismerte, egy nap azon vette észre magát, hogy kész volna érte elkárhozni. De ő azt nem tudta meg soha. Mert nem tudta megszólítani. Es ime : itt látja évek után viszont. Ezt nem merte volna hinni soha ! Ha tudta volna, hogy itt találja fél újra, nem lépte volna át pellengórségónek e küszöbét. Mert bizonyosra veszi, hogy ő az. Meg merne rá esküdni, hogy ez volt az ő tétova lelkének a bálványa — neki, a csúnya leánynak. Tegnap aztán azt hitte, hogy minden vágya teljesedett, elvesztette boldogtalanságát: megszólít )tt i őt Datyó ur a folyósón, beszélt vele é< megcsípte a karját ! És ő alig tudott hozzá beszólni, hanem volt a keblén egy szál nárcis és azt adta át a szép festőnek. Aztán ő nem látott többé semmit; csak szaladt be az aktterembe : gyorsan levetkőzött ós helyére állott. Es mi törtónt? . . . Hazamenet a virágját ott találta a lépcsőkön összeszakgatva, eltiporva . . . A leány teste egyre színesebbé vált j± lábai dagadtan vöröslöttek ki az árnyókból. A melle erősen hullámzott s az arca a forróságtól szinte lángolt. Az egész testén hideg verejték gyöngyözött végig. Feje fölött az óriási Auerlámpa reá tüzelt s fénye vakítóan izzott a testén. A teremben egyszerre fullasztó lett a hőség. A fűtőkészülék kiadta teljes áramát, hogy szinte gőzölt minden. A leány pedig behunyta a szemeit valami kábultság vett rajta erőt. Összefolyt előtte minden ; bóditó zűrzavarba szódült a lelke s ugy állva, valami zsibbasztó lázas álom vett rajta erőt. . . . Ugy tetszett neki, hogy egyszerre megszépült; nyirkos, szóteső teste karcsúvá finomult. Kezeit is, lábait könnyebbnek érezte, mintha percenkónt faragták volna le a testét. S mintha csak .apelles véste volna, ugy állott tovább a pódiumon; ós csukott szemhéjain is át látta Datyót, a hogy az sietve faragta meg a szenét ós lázasan vetette papírra formáit. És álmodva tovább : hogy egyszerre felugrott helyéről a szép Don Juán, lábai elé borult és átkarolta. Ő pedig szelíden nézett le és halkan susogta neki: — Ugy-e, most már kellek ueked ? mert szép vagyok ? Eddig észre sem vettél, mert te a csúnyákat sohasem veszed észre. Csak a szép után töröd magadat. De balga is voltam, hogy virágomat eltiportattam veled . . . Gondolhattam volna, hogy mi a becse előtted egy olyan virágnak, a mit az utca porából szed fel egy csúnya rongyos leány . . . Mire is kellett volna ez neked? Most belátom, hogy ostobaság volt tőlem ... De most lásd: szép vagyok. Megbocsátom neked a virágot . . . Most már az enyém lehetsz. Vigyél magaddal, vigy el innen engemet! . . . S a leány ugy érezte, mintha lehajlanók ós föl akarná emelni a megtérteit, de az szorosan átkulcsolja lábszárait; fejébe száll a vér, nem érzi többé t Ipa alatt a földet . . . mintha a Datyó fölkapná ós őrült sebességgel rohanna vele alá, valami szóditő sötét mélységbe . . . . . . S a modell egy halk sikolylyal végig esett a dobogón. Egy pillanat alatt talpon volt az egész terem. Az óriási zuhanásra a professzor is benézett. A szolga azonnal ott termett a vizzel s a leányt föllocsolták. A fiuk, őszintén szólva, fel sem vették az esetet, mert hozzá voltak szokva már az elájulásokhoz. A professzor csak óriási hőséget észlelt a teremben s rögtön egy tiz perces szünetet rendelt el, a minek a növendékek szerfelett örvendeztek ós elhagyták a termet, hogy egy cigarettát elszívhassanak. Datyót egy pillanatra elővette a jobb érzése: egy pár lépést tett a leány felé — aki mint egy nehéz álomból ébredt, nézett szerte-szét — ós megkérdezte tőle: — Hogy eshetett maga igy el ? Miért nem kért pihenőt, ha érezte, hogy rosszul van ós el fog ájulni? Nagyon megütötte magát? A. leány bágyadtan vonult a spanyol fal mögé, összeszedte minden erejét és onnan susogta ki: — Nem ütöttem meg magamat, most legalább nem érzek semmit. ü.zt hiszem, hogy álmodtam. Datyó sarkon fordult ós ott hagyta a termet. A folyosón éppen a leányról volt szó. S a zajból egyre kihallatszott a vastag marcona Frici hangja, a mint többször is megismétli: — No de ! Minek jön modellnek, ha nem tud állani ? . . . M. T.