Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-26 / 77. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901 csütörtök, szeptember hó 26-án 7

7. szám BEKESME6YEI EOZLONT POLITIKA.! LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Botrányok nélkül. Békéscsaba, szept. 25. Végefelé tartunk annak az időnek, a mely a választási mozgalmak tartamára ki van tűzve. Okos dolog volt, hogy ezt az időt oly rövidre szabták. Mert tudvalevő, hogy a választási mo/gü.nak mindenkor izgalmakkal j ,rnak és helyes, ha már maguk a terminusok ugy vannak kitűzve, hogy sem ezek az izgalmak i;_,en nagyra nem növekedhetnek, sem következményeik-kel ká ros hatást az országnak nyugalmára nem gyakorolhatnak. Most már körülbelül három hete, hogy a maguk teljes komolyságában megindultak a mozgalmak, kitudódván az országgyűlés feloszlatásának időpontja és épen még egy hétig tarthatnak, mert azután már urnák elé jutnak a választók, hogy szavazatukat beadhasák. Az időpont tehát már alkalmas, ho*gy levonjuk a tanulságokat a várható dologra vonatkozólag abból, ami mindmostanáig megtörténi. És itt mindjárt, rámutathatunk arra, a mi a legfontosabb és legör vendetesebb az eddigiekben: az, hogy aránylag igen nyugalmasan, a legteljesebb higgadtsággal és komolysággal folynak mindenütt a választásokra való készülődések. Azt moidjuk, hogy „aránylag" és erre súlyt helyezünk. Mert tudvalevő, hogy a választások, mint minden nemzetnél, ugy nálunk is, különösen a legutóbbi évtizedek alatt, mindig zajos, viharos, sőt botrányos eseményekkel voltak egybe kötve, s igen gyakori volt az az eset, hogy már e mozgalmak közepette nem egy helyen vér is folyt a politikai szenvedélyek miatt ütött sebek nyomán Korántsem akarjuk mondani, hogy Békésmegyei Közlöny tárcája. Boriskának. Ma mondod el a szent esküt Az Urnák szine előtt, Hogy hű leszel mindörökké, S holtáig szereted őt. Kivánom, hogy hallgassa meg A jó Isten esküdet, S árassza el áldásával Ma megkötött frigyedet. Legyen édes, puha, meleg, Aranyos kis fészketek, Hol egymásnak szerelméért És egymásért élhettek. Ne ismerjed még hirből se A bút és a bánatot Csak örömben, boldogságban Lásd letűnni a napot. S ha majd néha visszagondolsz A rég elmúlt időkre, Ne feledj el , . . emlékezzél A te hü barátnődre. Sz. E. a mozgalmak nálunk most teljes nyugalomban folytak le; tény, hogy történtek — kivált a vidékkortesekben — szóbeli összeütközések, sőt történtek az egyes pártok központjaiban is talán apróbb, napi érzésű, gyorsan muló félreertések, rosszalások, amely közepette megsérültek a kisebb-nagyobb ambíciók. Mégis igazunk van, amikor azt mondjuk, hogy „aránylag" teljesen békések, nyugalmasak az idei választási mozgalmik. Beismerik ezt pártkülöinbség nélkül mindnyájan, akik csak látták valaha, hogyan tüzelhetők ily alkalmakkor lángra a szenvedélyek és milyen vad elszántsággal szokott máskor kitörni a tülekedő pártok háborúja. Kétségtelen, hogy a mostani nyugalom legelső sorban a kormány-elnök ama államférfiúi tapintatának köszönhető, amelylyel — mint minden általa intézett kérdésben — most a választások ügyében is eljárt.Ö nem csak hirdette és törvényben megerősítette, biztosította a tiszta választásokat, hanem már most gondoskodik róla minden befolyásával, hogy azt a jelszót a legbecsületesebben betartsák; és arról, hogy e becsületes betartásra való törekvéstől át-legyen hatva, meg legyen győződve mindenki, akinek csak a nemzet e fontos aktusa közepette valamelyes szerepe jut. Megnyugvással és a legjobb re ménységgel nézhetünk teh' t a választások lefolyása ele nemcsak mi, hanem mindazok, akik látják és józan szemmel látják a most folyó választási mozgalmak egészben véve üdvös szimptomáit, és akik tudják megbecsülni annak hatalmas becsét, ha egy nemzet akaratának megnyilatkozása méltó komolysággal, teljes nyugalommal történik. ElŐreláthatatlan ^véletlenekről természetesen nem szólunk De azt mondhatják, hogy ha a választási mozgalmak vége ós maga a választás is, abban a hangnemben, annyira kerülve a botrányokat fog lefolyni, mint az eddigi időszak: ez diszére fog válni Magyarországnak, és amennyire dicsérni fogja kormányunk bölcs tartózkodását, gondos körültekintő eljárását, annyira fényes bizonyítványa lesz a magyar nemzet teljes politikai érettségének is. üj Yonatok Nagyvárad—Szeged között. Egy technikus véleménye. Érdekes cikket közlünk alább egy jeles képzettségű fiatal technikus : Melczer Tibor műegyetemi tanársegéd tollából, ki szakértői hangon szól a Nagyvárad—Szegedi vonatközlekedés sokat vitatott kérdéséhez. Közöljük különösen azért, hogy lássa az a sok jogász ós a sokféle bizottság sok tagja, a ki már eddig hozzá szólt a dologhoz, milyen genre-ben kell az ilyen dologgal foglalkozni. A mozgalom eredménytelenségének az volt eddig az oka, hogy el nem fogadható javaslatokkal ós kérelmekkel zaklatták a minisztériumot. Vajion ha a szegedi közigazgatási bizottság t. albizottsága olyan inditványnyal lép a M A. V. eló, mint a melyet legutóbbi számunkban ismertettünk, nem fog-e a M. A. V. egyszerűen azzal válaszolni, hogy a kórelem teljesítése lehetetlen? Melegen ajánljuk az alábbi sorokat Bókósvármegye közigazgatási bizottsága, különösen annak minden közérdekű ügyet lelkesen felkaroló elnöke: Lukács György dr. főispán szives figyelmébe. A Bókósmegyei Közlönyben már másodízben olvastam arról a mozgalomról, mely a Nagyvárad—Szeged között futó személyszállító vonatok számára célszerűbb menetidőt akar megállapítani, s ezt részben gyorsvonatok járatása révén tartja kivihetőnek. Mivel ennek a problémának a megoldásával pár évvel ezelőtt puszta időtöltésből magam is behatóan foglalkoztam, a tárgy alapos ismeretéből jogot meritek arra, hogy ahoz, valamint az eddig fölmerült javaslatokhoz hozzászóljak. Először a gyorsvonat ügyével végzek. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a szóban forgó vonalon járhatnak gyorsvonatok. A pálya al- és felépítménye azonos a Szeged—Szabadka ós a Szabadka—Dáljai vonatokéval, ez utóbbi vonalon pedig ma is járnak gyorsvonatok óránként átlagos 50—55 km. sebességgel. A M. A. V. azonban ennek dacára hihetőleg még sem fog a Nagyvárad—Szegedi vonalon gyorsvonatokat járatni ós pedig azért sem, mert azt az 1—IVa órai előnyt, a melyet a gyorsvonat nyerne a személyvonat fölött a kót végállomás közt, az utazó közönség még a gyorsvonatnak állandó jó igénybevétele mellett sem bírná megfizetni, tisztán technikai okokból, A vonatok közt a hosszú és sok embert befogadó vonatok a jövedelmezők. A hosszú vonat azonban nehéz, nehéz gyorsvonatot pedig csak az arravaló I. osztályú lokomotív bir továbbítani, A szóban forgó vonalon, éppen ugy, mint a Szabadka—Dáljain is, csak II. oszt. lokomotív járhat. Ebből következik, hogy ha volna is Nagyvárad—Szeged közt gyorsvonat, az legföljebb 80 — 100 tonnás, tehát könnyű ós igy rövid vonat lehetne csak. xxz ilyen vonatok üzeme mindenütt deficittel jár, s hogy ennek dacára néhol mégis közlekednek, annak oka, hogy fontos csatlakozások — nemzetközi vagy országos jellegűek — betartását végzik, mint pld. az emiitett Szabadka—Dáljai vonalon is (Budapest—Saraj evo). Ilyen eset a Nagyvárad—Szegedi vonalon nem fordul elő a gyorsvonatok szempontjából, egyszerűen azért sem, mert a szükséges csatlakozások személyvonatokkal is lebonyolíthatók. Ezért valószínűtlen, hogy a gyorsvonat-mozgalom eredménynyel járna. Valószínű azonban, hogy ha a menetrend javítását célzó mozgalom eredménynyel jár, az eredmény a csatlaAz elfelejtett szó, Irta ; Catulle Mendés. I. Törtónt egyszer, hogy egy tündér, a ki olyan szép volt, miként a virág, de kegyetlen, mint az alatta lapuló kígyó, elhatározta, hogy megbosszulja magát egy egész ország lakosságán. Hol feküdt ez az ország ? Hegyek között vagy rónaságon, folyó partján vagy tenger mellett ? Nem tudom ; erről nem •zól a história. Es mivel sértették meg a tündért ? Erről sem szól a történet ; talán elfelejtették a királyleány keresztelósóre meghívni vagy ehhez hasonló mulasztást követtek el: elég az hozzá, a tündér nagyon haragudott. Folyton azon tűnődött, minő büntetést mórjen reájuk ; kicsiny tüzmanókat bocsásson-e hónukba ós égesse föl országukat; elhervassza-e minden virágait vagy talán szép, fiatal leányaikat változtassa át csúnya, ráncos öregasszonyokká? Vad viharokat bocsáthatott volna reájuk ; parancsára tűzokádó hegyek öntötték volna el az egész országot; hatalmában állott a napot eltéríteni útjából és örökös sötétséget hozni országukra, de mindez nem elég kegyetlen volt neki. Semmit sem tett ezekből, csupán csak kivette az embereknek — férfiaknak ugy, mint nőknek — emlékezetéből ezt az egy kicsiny, de isteni szócskát: „Szeretlek!" És miután megcselekedte, ördögiesen felkacagott és eltűnt. n. > Kezdetben alig vették észre az emberek, hogy valamijök hiányzik. Csak ritkán rémlett nekik, mintha valamijök hiányoznék, de nem tudták, hogy mi az. A szerelmesek, kik találkára jönnek a csendes berekbe, a házasok, kik sürü függönyök mögött csevegtek a kis szobában, hirtelen felhagytak enyelgésükkel és csodálkozó várakozással tekintettek egymásra. Érezték, hogy mondani akarnak valamit, egy ismert, édes szót, melyet megszoktak kérdésnek ós feleletnek ismételgetni, de nem tudták kitalálni. Gondolkoztak, tépelődtek, nem jutott eszükbe ; nyugtalankodkodtak . . . hiába. Mindamellett mégsem szenvedtek anynyit e veszteségben, mert hiszen volt vigasztalónak még elég szó, elég ige. De ah, nem sok idő múlva búskomorság nehezedett reájuk. Hiába szerették egymást, hiába • volt a suttogó enyelgós; nem elógité ki

; őket az eskü, hogy készek egymásért meghalni. Mikor azt mondották: „te vagy az én lelkem, boldogságom", érezték valaminek a hiányát, a mit inkább 'rebesgettek volna, mert az szebb, gyönyörűségesebb, mint a többi szavak. A gyász után a kételkedés ideje következett. Miután boldogságuk érzetük szerint, nem volt teljes, a nélkül, hogy tudták volna, mi hiányzik belőle, a szerelmesek a leghevesebben támadtak egymásra; viszonyukat elhidegültnek, elárultnak mondván, nem hittek többé az édeskés szavaknak ós becézéseknek. Igy azután csakhamar üres lett a csendes berek, hisz találkát nem adtak a szerelmesek, a fiatal házasok nem függönyöztók le ablakaikat, hanem egymástól távol ülve unatkoztak, ásítoztak. Bevonult a gyász az országba ; hiszen lehet-e ott öröm, a hol a szerelem hiányzik? Ellenség dúlása, járvány uj pusztítása nem tehette volna komorabbá, vigasztalhatatlanabbá az ország lakosságát, mint volt annak az egyetlen szócskának elfelejtése következtében. III. Ebben az áldatlan hazában ólt egy költő, a ki különösen sajnálatraméltó volt. Nem azért, mintha kétségbeesett volna azon, hogy szép szerelmesének nem súghatta meg, vagy ajkáról nem hallhatta a bájos szócskát, ő nem is szeretett, de lirai költő volt és ah, nem fejezhette be költeményét, melyet abban a végzetes órában kezdett meg, mikor a tündér kimondta a szörnyű átkot. A költeménynek pedig éppen ezzel a szóval kellett volna végződnie: „Sze retlek !" De más fordulatot nem adhatott neki. A költő homlokához kapott és agyát tapogatva, igy kiáltott fel: —• Hát megőrültem ! ? Hiszen ő biztos volt abban, hogy ódája kezdetén tudta azt a szót, mely az utolsó felkiáltójelet megelőzi Hogy pedig valóban tudta, bizonyítja az is, hogy arra az elfelejtett szócskára már meg is volt a szükséges szó-rim, mely azt megköveteló és más által nem helyettesíthető. S ez a fontos, elhagyhatatlan szót felejtette el ós nem emlékezhetett reá, hogy mikor tudta. E mögött kétségtelenül titoknak kell lappangnia : ezt igyekezett kifürkészni. A legsötétebb búskomorság vett rajta erőt, mert nincs költőre nézve borzasztóbb, mintha megkezdett költeményét nem fejezheti be. Kerülte az embereket. Erdőkbe menekült; leült a csobogó patak mellé, éppen arra a helyre, hol a tündérek szokták holdvilágnál csábtáncukat járni. IV. Egy alkalommal, a mint a zöld lombsátor alatt álmodozott, megpillantá őt a haragos tündér ós hirtelenében beleszeretett. A tündérek nem tartózkodók s gyakrabban, mint a pillangó megcsókolja a virágot, reányomta rózsás ajkait az övére ós a költő, bár ódája élénken foglalkoztatta gondolatait, mégis igen édesnek találta a zavart. Akaratlanul engedte magát a tündér által arany kocsin egy szép lugasba vontatni ós bársony karjai közt, mosolyai és csókjai mámorában elfelejtette buját, gondját. Játszi enyelgésüket, szerelmes pillantásaikat csak a láthatatlan művészek égi zenéjének hallgatása, a karcsú tündér-leányok lengő táncának szemlélete