Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-10 / 81. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1901. évi 80-ik számához. tagjai egyéni hiúságokban ketté tépték a függetlenség lobogóját. Kossuth Ferenc este Dombi Lajos ev. ref. lelkész vendége volt, ki tiszteletére szükebbkörü vacsorát adott, melyen a párt vezető embei jelentek meg. Szombaton délelőtt átvonult Kecskem'é t i Ferenc 0 s v á t h Ferenc gimnáziumi igazgatóval, valamint törzskarával Gyulára, hogy Kossuth Ferenc előtt tisztelegjen. De fáradozása hiábavaló volt, mert Kossuth Ferenc még pénteken éjjel visszaétazott Budapestre ós csak a vele utazott képviselők maradtak Gyulán. A gyulai választás. Ugy a szabadelvű párt, mint mind a két függetlenségi a pótválasztásba helyezett reménységgel indult a küzdelembe. Előre lehetetlennek tartotta a három pártvezetőség, valamint a választó közönség is, hogy a három jelölt egyike már e választáson győzedelmeskedjék. Reggel kilenc órakor vette kezdetét a választás. Az első küldöttség, melynek elnöke Jancsovics Emil, a városházán, a második küldöttség, — elnöke dr.Zöldy Géza — a Kossuth-téren felállított sátorban működött. Dr. Bodoky Zoltán, a szabadelvű párt jelöltje folyton vezetett. Utána Barth a halad, legvégül áll Hentaller Lajos. Délelőtt 11 óra felé igy oszlottak meg a szavazatok: Dr. Bodoky Zoltánra 223. Bartha Miklósra 83. Hentaller Lajosra 71. A szabadelvüpárt kedvező esélynek tartja, hogy Bodokyra a magyar városból, honnan alig reméltek szavazatot, 36, Barthára csak 2-en szavaztak, A belvárosból Bartha 1, Hentaller 12 szavazatot kapott. 12 órakor már ez volt a szavazatok aránya : Bodoky 313. Bartha ' 195. Hentaller 148. Ekkor már az egyes városrészek lesza vaztak s csak az elmaradottak szálingóztak. Délután kót órakor : Bodokyra 400, Barthára 320, Hentallerre 260 választó szavazott. Miután már alig akadt az 1650 választó közül szavazó, igy az elnök délután 3 órára kitűzte a zárórát. Néhány elkésett szavazó lépett még a küldöttségek elé s azután teljesen befejezték a választást. Leszavazott összesen 1064 választó, ezek közül szavazatát adta: Bodokyra Barthára Hentallerre 434. 352. 268. Altalános többséget egyik jelölt sem kapott. Bodoky és Bartha között pótválasztás lesz, amely kót héten belől fog megtörténni. Az uj választáson Bodokynak vau kilátása a győzelemre. Döntő do'og lesz azonban a gyulai Kossuth-párti választók állásfoglalása. Valószínű, hogy inkább a szabadelvű Bodokyra szavaznak, mintsem az annyira gyűlölt Ugron-párt emberének Bartha Miklósnak segítsék elő győzedelmét. mányi kirándulása alkalmával fogják elsajátítani. Gazdasági ismétlő-iskola. - A gazdálkodó s földmivelő szülők figyelmébe. Ma már egy jó gazdának nemcsak a földmivelóshez kell értenie, hanem az okszerű állattenyésztéshez is, mert ha ehhez nem ért, vagy csak felületesen, ugy gazdálkodása nagyon egyoldalúvá válik s megeshetik, hogy néhány mostoha esztendő, minden reményét dugába döntve, felemészti vagyonkáját, ha haszonállataiból nem tud magán segíteni. A rendes gazdálkodás csak jószágtartással párosulva hozhatja meg a várt jövedelmet. A legtöbb kisgazdának van kertje, gyümölcsöse ós szőlője. Nem kell-e mindezekhez is alapos tudás, hozzáértés, ha valaki kertecskéjóből a megélhetés mellett némi jövedelmet is akar produkálni. Nem kell-e érteni ma már minden jóravaló gazdának a gyümölcsfa tenyésztéshez, annak ápolása s neveléséhez ? Nem hoz-e, a jó gyümölcsös szép jövedelmet ? Éppen igy vagyunk a szőlővel. Alig van hálásabb gazdasági ág, mint a szőlészet. Nem feltételez-e ez alapos ismeretet ? Mindezekre megtanít a gazdasági ismétlő-iskola. Csaba város oly szerencsés, hogy nemcsak földmives iskolája, hanem életre előkészítő gazdasági ismétlő-iskolája is van. Hogy népünk már kis, illetve serdülő korában elsajátítsa a iielyes gazdálkodást, a közoktatásügyi miniszter egyetértve a földmivelósügyi miniszterrel, elrendelte, hogy a gazdasági tárgyak már a népiskolából kikerült 13—15 éves fiatal nemzedékkel oly tüzetesen ismertessenek meg, hogy azok a helyes gazdálkodás minden ágát gyakorlatban is elsajátítsák. Békéscsabán felállított gazdasági ismétlő iskola annál is eredményesebben működhetik, mert gazdasági gyakorló telepe is van, hol a faneoelés, gyümölcstermelés szőlőmüodlés, selymészet ós méhészetben, végre a különféle zöldségtermelésben gyakorlatilag nyernek kikópeztetést mindkét nembeli tanulók, még a mezei gazdálkodást, gazdasági gépek kezelését s állattenyésztést a szaktanító magyarázatai mellett a földmives-iskolákban s a környékbeli rendezettebb gazdaságok tanulHa népünk serdülő gyermekei, — kiknek kezébe van letéve a haza jövője, jó vagy rosz sorsa, — elsajátítják a helyes gazdálkodást, nem kell többé felsóhaj taí unk: „Népnevelés, jöjjön el a te országod !" Amennyiben a törvény is elrendeli, de a gyermekek érdekében is hisszük, hogy gazdáink az elemi iskolából kimaradt gyermekeiket a gazdasági ismétlő-iskolába tömegesen beíratják, mert a gazdasági ismeretekre mindenkinek szüksége van. Erre azt mondhatná valaki: „soha se tanított engem erre tanitó, mégis tudok szántani, vetni, aratni, fiam is megtanulja tőlem." Erre csak az a válaszom, hogy aki igy gondolkozik: az nem tud helyesen ítélni, következtetni. Ne gondolják azt, hogy csak könyvből tanítják a gyermekeket, e mellett nekik a gyakorlatban is mindent el kell sajátitaniok. Biztosithatom a szülőket, hogy áldani fogják érte a gazdasági iskolát, ha tapasztalni fogják, mily sok hasznos, életre kiható dolgot tanulnak ott gyermekeik. Nagyon természetes, a törvény ugy intézkedik, miszerint a gazdasági tárgyakat ne csak a fiuk, hanem a leányok is tanulják, elsajátítsák gyakorlatilag. Ne gondolja azonban senki, hogy a leánynak a szántást, vetést, kaszálást kell megtanulni, mert nemcsak ebből áll ám a gazdasági tudomány, annak igen sok ága van. S ki volna az, ki kétségbe merné vonni azt, hogy a leánynak, mint} leendő gazd'asszonynak, — kinek mindenben férje segítő társának kell lennie — nincsen szük sége arra, hogy a talajt s annak alkatrészeit ismerje ? Nem kell-e annak a kerti földet mivelni, meleg és hideg veteményágyakat készíteni, vetemónyezni ? Nem kell-e az asszonynak ismernie a kerti vetemónyeket, azok elvetósi, ápolási ós leszedósi módját ? Nem kell-e egy jó gazdasszonynak alaposan tudnia a baromfinevelést? Nem képes-e sokszor egy szorgalmas, jó gazd-1 asszony csupán a baromfiakból kapott pénzen felruházni 7—8 tagból álló családi át? Továbbá nem kell-e tudnia a gyermek- , ápolás- ós neveiésót, a házvezetóst, a ruhanemüek tisztántartását, foltozást, egyszerű ruhák szabását, varrását, szappanfőzést stb., végre nem kell-e, hogy ismerje a sertéshizlalási, a tehén ápolását, a tej feldolgozását? stb. Azt hiszem, mindezekből meggyőztem a velem ellenkező véleményben levőket, hogy a leány ck oktatása éppen olyan indokolt, mint a fiuké. Rövidea jeleztem, mily célja van a gazdasági ismétlő iskolának, hogy az elsoroltakat s még sok hasznos dolgot tanulnak ott gyermekeink. Makay István, m. kir. gazd. szaktanitó. INNEN-ONNAN. Epizódok a Wenckheim szobor leleplezésén. A kis-béri szobor-leleplezés alkalmával dr. Fábry Sándor alispán bemutatta a békési küldöttséget Darányinak és Széli Kálmánnak. A miniszter szép beszéde után szólani kezdett a ládányi Vakarcs biró is a következőképpen: „Nagyméltóságú miniszter ur, kegyelmes uram ! A ládányi deputáció meg van hatva teljesen és hálásan köszöni is Nagyméltóságodnak, hogy a mi jó emlékű, derék földes urunknak érdemeit ilyen szépen méltatta. Áldja is meg érte a fölséges Úristen Nagyméltóságodat !" A talpra esett szónoklat után hatalmas éljenzésben törtek ki a deputáció tagjai. Mikor Széli Kálmánnak mutatták be őket és Vakarcs János uramra került a sor, Széli kedélyesen megjegyezte, hogy egytől egyig jó magyar tipusu emberek a küldöttség tagjai és nevük is milyen magyaros. Meglátszik rajtuk, hogy Árpád apánkkal jöttek be. Mire Vakarcs uram is rántott egyet az ünneplőn s hogy viszszaadja a miniszterelnöknek a kölcsönt, igy fakadt ki: - De ammondó vagyok magam is, hogy a Széli nevezet is teszi. Az is becsületes jó magyar név ám. Nem nézhette ezt a diskurálást nyugodtan egy másik sárréti polgártárs sem. Megszólalt 6 is; - Hát arra kérem a kegyelmes urat, hogy nyomtassa ki az előbbi szép szavazatot. Hadd adjunk Ladányban belőle minden teremtett léleknek egyet, mert hát nagy tisztesség az, a mit a kegyelmes ur mondott. A féltékeny. Mr. Robertville, egy gazdag párisi bankár — történetkém Párisban játszik — egészen le volt bilincselve demoiselle Princeval, egy csinos táncosné szerelmétől. Nem fösvónykedett gyöngéd figyelme apró jeleivel, hogy tetszését megnyerje s még sem tudott vele sokra menni. Egy alkalommal, — éppen szép reggel volt, — egy óránál tovább várakoztatta. Huszszornál többször nézte meg már óráját, mert üzlete a börzén siettette, hanem azon reményben, hogy a szép zárkozottal találkozni fog, türtőztette idegességét, s várt. Egyszer csak egy idős férfi jött be a terembe, a ki minden udvarias forma mellőzésével belépett a boudoirba. Alig lehet elképzelni a bankár dühét ós haragját, a mint fogai közt mormogá : — Ki lehet ez az ember, ki ugy adja a házi urat? . . . Hogy benn vau, az világos, s hogy ón ki vagyok zárva, az is világos. Hanem a ki szerelmes, bizonyos dolgokban nem lát eleg világosan, s néha a kétkedés még édes bánat Éppen egy csinos szoba-cicus ment el mellette. — Nem jelentett be demoiselle Princevalnál ? — kórdé a harag és félelem váltakozó kifej ezósóvel. — De igen uram, később be fogom vezetni. — No persze! Talán azt hiszi úrnője, hogy itt fogok várakozni egy örökkévalóságig ? — ümint önnek tetszik. Később vissza is térhet. Bocsánat, nekem dolgom van. — De mondja meg legalább . . . — Mit uram ? - Mondja meg, miért kell ebben az átkozott előszobában egy óránál tovább várakoznom, mig azt az urat, aki utánam jött, minden nagyobb teketória nélkül elfogadta ? — Jaj, az más ! az az ur mr. Poignaut. Ezután a felvilágosítás után a cica kiugrott, épp olyan okosan hagyva a bankárt, mint amilyen bölcs azelőtt volt. — Poignaut, mr. Poignaut — szólt a faképnél hagyott magában. Soha életemben sem hallottam ezt a nevet. Hanem azt látom, hogy Princeval kisasszonynál elkéstem ; ilyen esetben az okos ember teljesen megretirál. Nemsokára ezután mr. Robertville, ki okvetlen a művészet körében akart feltűnni, a ballet egyik más csillagánál, Sylvay kisasszonynál keresett menedéket. Demoiselle Sylvia maga a megtestesült vidámság (ugyan társnői azt mondják, hogy szépfogai mutogatásáért nevet annyit) csupa éle és talán csupa kokettsóg is lett volna, ha az utóbbi nem lenne igen közönséges dolog. Mr. Robertville értett a mythologiához, s tudta, hogy az a fejezet, amelyben Danaé játszik, a gazdag emberek számára lett kitalálva. Sylvia kisasszony olyan tisztelettel fogadta, milyent állása megkíván, sőt azt is megengedte, hogy egyuj balett bemutatásakor a rzinfalak mögé álljon. Ez a kegy arra bátorította, hogy megkérje, miszerint felvonás közben is együtt maradhassanak. Kérése azonban vissza lőn utasítva. Mr. Robertville az egész szünet alatt a bájos táncosnő öltözője előtt jár föl ós alá. E percben egy paletóba burkolt férfi kocogott azon az ajtón, mely egy többszörös milliomos orra előtt lett bezárva. — Nem szabad ! — kiáltá Sylvia kisasszony. — En vagyok, — viszonzá a férfi, Poignaut van itt. Erre az ajtó felnyílt. Erre mr. Robertville olyan lett, mint a kő. Ki lehet ez az ember, ki azért látszik teremtve lenni, hogy mindig utamba álljon ? Ki ez az ellenállhatatlan csábító, ki terveimet mindig áthúzza ? Csöngettek az utolsó jelenet kezdésére s mr. Poignaut ós Silvia kijöttek az öltö•őből. — Menjen, menjen kedves barátom, szólt a balerina, gyöngéden megszorítva vezetője kezét. Menjen s foglalja el helyét. Még egy nehéz jelenésem van, de ha ön néz, nyugodtan fogok .táncolni Jelenléte bátorságot önt belém. Ön tudja, hogy egészen öntől függ a mai est sikere. Valami fájdalmas kérés volt abban a hangban, melylyel Sylvia beszólt. És elment Robertville mellett a nélkül, hogy észrevette volna. — Kegyed számithat rám, nyugtatá meg mr. Poignaut ós le akart menni a földszintre, Robertville eléjó állott. — Ismer ön engem ? kórdé a dühös udvarló. — Hol is láttam csak önt ? — Princeval kisasszonynál. — Igen nála. Igen szeretetreméltó hölgy, kinek tehetsége is van. — És azt hiszem, hogy önnel is meg van elégedve. — Dicsekszem vele, hogy lehet is oka. — Sylvia kisasszony nem kevósbbó. — Azt hiszem, Sylvia kisasszonynak se lehet oka velem elégedetlennek lenni. — Igazán, ezért a kettős szerencséért csak gratulálni lehet önnek. Borzasztó ember; egyszerre kót táncosnő ugyanegy színháznál . . . Roppant hatalmának kell lennie, hogy egyik sem féltékeny. — Igen, igen, a féltékenység, az már valami és az embernek eszén kell lennie, hogy fel ne költse. Hanem a jelenet már kezdetét vette, bocsánat uram . . . — Még csak egy szóra ! Szakított ön Princeval kisasszonynyal ? — Oh dehogy ! — Tehát még mindig szereti. — Oh nem, csak ugy esetleg . . . — Tehát nem állandó udvarlója ? — Nem. Én ennek a színháznak tapsvezetője vagyok. Mr. Robertville nem volt többé fél tékeny. Nyilatkozott Vakarcs uram a villás-reggeli után is, mikor összeverődtek a békésmegyeiek. Oda fordul az alispánhoz és szól : No nagyságos alispán ur, nem tagadhatjuk el, derekasan bekosztoltunk ezér' az árér'! Nyomban feleli rá a másik : - Ne örüljék kend komám, megfizetjük ezt mi drága pénzen, - porcióba! Komáromban roppant zavarban voltak. Nem találták a II. osztályú kocsit, de a vonat nem miattuk késett, - a mint irták. Meg is emlékeztek erről ilyenformán: - Nem miattunk késett ... Ezt már csak a nasszáju ujságiró ténsurak figurázták ki. Megkínálták Tisza. Kálmánt. . . Az igaz, hogy nem az öreget, hanem a fiát Tisza Kálmán grófot. A békéscsabai pályaudvari étteremben letelepedett a pesli vonatra várakozó gyulai deputáció. Az étteremben volt Tisza Kálmán gróf is, ki Nagyvárad felől érkezett. A gyulaiak közül néhányan felismerték. Nézték egy darab ideig, majd oda állit elébe Somogyi gyulai órás két pohárral kezében s megkínálja Tisza Kálmán grófot - Jó szívvel kínálom, igyék az ur 1 Felel a gróf: - Köszönöm, nem élek vele! De Somogyi csak nem hagyja félbe a kinálást. - Csak tessék . . . Nem akarom én megétetni az urat. Nincs ebbe méreg keverve, én is iszom belőle! - Nohát akkor már nem adok kosarat, szól Tisza és ivott a borból ...Se pillanatban mintegy vezényszóra dörgött hatalmasan a teremben: - Éljen Barabás Béla ! Választás után. A választások lezajlottak, A sok szavazó elpihent, A kortestanya kiürült már, Leborult rá a néma csend. Begöngyöltük a lobogókat, Leszedtük már a tollakat, De aki lázban nem lett volna, Olyan polgár, — az nem akadt. Öt hosszú évig csendben élünk, Öt évig már nem szavazunk És hireket a számarányról, Egymásnak immár nem hozunk. De ha majd múlik öt esztendő, Majd kitör újra az a láz, S egyik polgár a másikának A jelöltjéről magyaráz. S lobog majd újra fenn a zászló S a levegőben leng a toll, S a választások zűrzavarja, A hajlékunkba behatol ! De nékünk itt, Békés megyénkbe — Ha elmúlt is az izgalom : A gyulai pótválasztáson Szavazni lesz ínég alkalom. No meg Csabán is búra hajlott És bánatos egy kis sereg, Hogy egyhangú volt a választás, S hogy nem szavaztak: kesereg ! S talán Gyomán is újra szólunk, Ha felmegy onnan Barabás . . . Sebaj, — az elv a régi lészen, A képviselő lesz a — más! Barangó.