Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-08-08 / 63. szám

hogy „ennek a városnak csak Barfcha Miklós lehet a képviselője." B a r t h a Miklós meglehetős hosszú beszédet mondott. Azzal kezdte, hogy a függetlenségi eszme harmincnégy évi küzdelmek idejéből csak fólsikereket képes fölmutatni. Azután konstatálta, hogy sem a nép, sem a párt igazán ós hel yesen nem istudta akarni a függetlenségi eszme győzeimét. Érdekes beszédének az a része, mely az Egyetértésnek szól: „Az a gyakori torzsalkodás is, mely a közjogi ellenzék központjában fölmerült s mely manapság a függetlenségi sajtó egyrószében dühöngő epidemiává fajult, szintén azt bizonyitja, hogy a hivek a függetlenségi eszme győzelmét nem tudj ák akarni. Értelmes, hirlapolvasó közönség nem szorult arra, hogy előtte kutassuk a hibást. Csak a vakok nem látják és csak a hülyék nem tudják, hogy merről jött a támadás, hogy kik élnek a hazugságból ós arágal o mbó 1, kik hurcolják a mi magánéletünket elferditett alakban naponként a piacra, kik foglalkoznak privát leveleink közlésével ós kik rágódnak azon, hogy hol laktunk ós hogy a magyar vendégszeretet firmája alatt nyújtott ellátás számláját vájjon kiegyenlitettünk-e kellő mennyiségű pénzzel ?" Nekiront persze szokása szerint a liberalizmusnak s a liberális kormányzatnak. Azután izgat az egyházpolitikai törvények ellen. Azt mondja egy helyen: „Ez alatt a lobogó alatt jött létre az egyházpolitikai reform, melyet a világ számára a francia forradalom szült ós következetesen keresztülhajtott, mikor az oltárról ledöntötte az Istent ós helyébe állított egy meztelen u t i c i f r á t.

u Csinos beszéd a népnek! Azután azt mondja, hogy a törvények az egyház tekintélyét csorbították valamennyiét s megbélyegezték a lelkészi kart. Miután előbb megvédi a katolikusokat, hevesen kurizálnikezd a protestánsoknak. Ez nem nagyon tetszett a nómetvárosi sváb atyafiaknak. Egészen szokatlan hang az ilyen a klerikális Bartha Miklóstól: „A reverzálist követelő papok keresztülkasul járhatják a családi szentélyt. Nemcsak a hódítása szűnt meg a protestáns kulturának, de eddigi létszámát sem képes föntartaui." De mindjárt utána a maga őszinteségében látjuk Barthát, mikor kijelenti: „És a függetlenségi párt azt a meggondolatlanságot művelte, hogy szintén zászlójára irta a liberalizmust." Ez már beszéd. Őszinte ós nyilt vallomás. Felhozza azután, hogy a függetlenségi pártnak külföldi összeköttetései nincsenek (oh Rimler, Rimler !) s ha valaki ilyet keres, azt ők maguk ledorongolják. Végül kijelenti, hogy a függetlenségi Kossuth-párt csak platonikus módon hirdeti a közjogi átalakulást, egyebeidben ugyanazon dereglyén evez, mint a kormánypárt. Ne adjon tehát nekik a nemzet többséget. Az egész beszéd nem nagy lelkesedést keltett, alig éljenzett pár ember. Holló Lajos beszélt Bartha után. Szidta az osztrákot és németet, a cseh nemzetet állította oda mintaképül. Védte a delegációba való bemenetelt. Tiszteli Kossuth Ferencet, de Kossuth Lajost követi, a ki állítólag azt mondta: vétek, hogy a függetlenségi párt a delegációban nem teljesiti kötelességét. Azt állítja, hogy ők mindenki vallását drága kincsnek tekintik, de azért kijelenti mindjárt utána: „Nem engedjük meg, hogy ez az ezeréves keresztény állam szétbomoljon egy nemzetietlen államra. Nekünk nem mindegy az, hogy ki birja ezt a földet, ezt az államot, nekünk ez csak ugy kedves, ha megmarad magyarnak ós megmarad keresztény államnak, amivé azt Szent István alapította." Ez a beszéd sem tett valami nagy hatást. Végül K. Schriffert József megköszönte a képviselő urak szíves fáradozásait. A gyűlés után Bartha Miklós néhány párthivóvel a Komlóba ment tanácskozni, este Gr e r 1 e i n Reinhartnál voltak vacsorán. AZ éjjeli vonattal átjöttek Csabára, itt töltötték az éjszakát s reggel utaztak Budapestre. A. váltóláz okai. — A belügyminiszter rendelete. — Nemcsak a tudomány, de a közegészségügy szempontjából is rendkívül fontos az a rendelet, melyet a belügyminiszter most intézett valamennyi törvényhatósághoz. A miniszter, tekintettel arra, hogy a váltóláz hazánkban mind nagyobb mórveket ölt, elrendelte, hogy a hatósági, községi, kórházi és körorvosok e megbetegedésnek tömegesebb fellépte esetén, azt alapos tanulmány tárgyává tegyék s az idevág ó tapasztalataikat a belügyminiszternek terjesszók fel. a fontos rendeletből közöljük a következő részleteket: A vizsgálatokból az tiínt ki, hogy a váltólázat az emberre a mocsaras vidékeken nagy számmal található szunyoqok (moszkitók) bizonyos fajai közvetítik, a milyenekül ez idő szerint az Anopheles genus fajait tekintik. A váltóláz oktani viszonyainak tanulmányozása körében nagy tevékenység tapasztalható. AZ egyes nagy nemzetek vetekednek e probléma megoldásában és az ezen czólból megindított tudományos mozgalom vívmányai a külföldön már gyakorlati téren is értékesíttettek. A szúnyogok felkutatására szolgáló utasítások, a szunyogtanyákon a fejlődő ós kifejlett rovarok kiirtására javaslatba hozott műszaki eljárások egész légiója, továbbá az emberi testnek a fertőzéssel szemben való direkt megoédelmezésére irányuló óvintézkedések (különféle szagos ós füstülő szerek használása, arc- és kézi védőhálók alkalmazása, nemkülönben az ablakok és a lakóhelyek egyéb nyílásainak finoman szőtt drótrostélylyal való ellátása) mindmegannyi eredményei az emberi egészség megóvását célzó hasznos és tudományos buvárlatoknak. A váltólazra vonatkozó ezen vizsgálatokat kiváló fontosságuaknak tartom, mert e vizsgálatok a váltólázas vidékek népességének egészségét, jólétét jelentékenyen befolyásoló betegség okának fölfedezésével, egyszersmind e betegség ellen alkalmazandó intézkedések okszerűbben, célirányosabban állapithatók meg s hathatósabban foganatosíthatók. A tudományos búvárlatok adta eszközök célszerű és sikeres igénybevételének lehetővé tótelére a váltólázas megbetegedések viszonyaira nézve megbízható adatok feltétlenül megkívántatván, felhívom a törvényhatóságot, hogy a törvényhatósága területén működő hatósági, községi, kórházi és körorvosokat utasítsa, hogy e megbetegedéseknek tömegesebb fellépte esetén azokat tanulmányuk tárőyáoá téve, idevonatkozó részletes jelentést terjeszszenek fel. Meg kívánom még jegyezni, hogy e tanulmányok célja nem statistzikai adatok beszerzése, melyek a dolog természeténél fogva megbízható módon a maláriáról alig gyűjthetők, hanem a belőlük levonható tapasztalati tanulmányokat gyakorlati szempontból való hasznosítása. Midőn még felhívom a törvényhatóságot, hogy hivatalos orvosai által oda törekedjék hatni, hogy a váltólázas fertőzésnek kitett népesseg alkalmas módon oktattassék a bántalom tüneteire ós jelentőségére, egyúttal értesítem, hogy saját orvos és zoológus kiküldöttjeim által a törvényhatósága területén sűrűbben felme rült váltólázmegbetegedóseket és az ezeket befolyásoló körülményeket fogom tanulmányoztatni, mi végből felhívom, hogy a bántalom tömegesebb jelentkezéséről haladéktalanul tegyen hozzám jelentést. A miniszterelnök a királynál. Budapest augusztus 7. (Saját tud. táv.) Bécsből jelentik telefonon : S z éli Kálmán miniszterelnök, ki tegnap Ischlben volt kihallgatáson a királynál és hivatalos volt a családi ebédre is, ma Bécsbe érkezett. Beavatott politikai körökben tudni vélik, hogy a miniszterelnök most tett előterjesztést ő felségének az országgyűlés feloszlatására nézve. „Wer da?" Budapest, augusztus 7. (Saj. tud. táv.) Bécsben ma éjjel a Neugebáude mellett, a központi temetővel szemben levő lőporraktár előtt álló katonai őr agyonlőtt egy férfit, ki a „Wer da ?" felszólításra nem felelt. Kilótét eddig nem tudták megállapítani. • - És mikor fürdött ? — Ki fürdik nyáron ? Vacsora után idogáltunk, cigány mellett, ugy éjfélig . . . — Eltiltottam a bort! — Azám . . • Erről egészen megfeledkeztem. No és végül egy kis „csöndest" is rendeztünk, de csak három — négyig. — Gyönyörű kura! Még talán kalandokat is hajszolt ? — Hát mit képzel ? Csak nincs az ember fából... Mint azelőtt . . . Egy szomszéd városban bírósági tárgyalás volt a minap, melyen egy zsiros magyar remekelt. Tanú volt a jeles magyar és oly jámbor, hogy alig szedte össze a mondani valóját. Hanem azért cifrázta a szót. Kérdi a biró : — Mi foglalkozása van kendnek ? — Nem egyéb, csak a mi azelőtt vót. — Mi volt hát ezelőtt ? Mondja a jámbor: — Azelőtt is barmok közt vótam, most is azok közt vagyok. A ceglédi lóverseny. A Fiúméban alsózik a törzs-kompánia. Kánikulában ritkán kerül párti, körül fogják a kibicek, mint a sáskák. Kemény szubkontra után panaszkodik az egyik játékos, mennyivel előre van a másik. — Olyan ez, mint a ceglédi lóverseny, jegyzi meg a kibic. — Hát az milyen ? — Egyik ló előbb jön be, mint a másik . . . Mondá és gyorsan a távozás terére lépett. A tisztviselőknek. Jajgatnak a szegény tisztviselők, de nincsen bennük semmi ötlet. Lám a Magyar Nemzet, a félhivatalos újság, milyen elmés. Azt ajánlotta nekik, hogy alakítsanak maguk közt segitő-szövetkezetet, tiz milló alaptőkével, a mibe minden 600 forint fizetésű tisztviselő évente 10C0 forintot fizet. E jó tanács után mi még a következő ajánlatokat teszszük a tisztviselőknek : 1. Üssék meg évente az osztálysorsjáték főnyereményét. 2. Mindegyikök húzzon ki a vizből egy véletlenül beleesett milliomost, a ki megmentőjének adja a millióit. 3. Szívjanak végig egy szivart, ugy hogy a hamuja épen maradjon, ezért a British Muzeum fizet ezer font sterlinget. 4. Tegyenek félre mindennap 10 krajcárt, folytassa ezt mindenki 2000 esztendeig: akkor tekintélyes tőkéje gyül össze. 5. Szerződtessék a budapesti elevátort, hogy emelje föl a fizetésüket. INNEN-ONNAN. A gyógykura. Lapunk egyik barátja négy hétig volt Tusnádon. Minap tért haza, idegesebben, mint valaha. Találkozik a doktorával s ráront keményen: — No doktor, most láthatja, mit ér a maguk hidegviz-kurája. Fenét se használt az egész fürdőzés. — Hm, hm ! Megfoghatatlan ! Bizonyosan rendetlenül élt. — Ugy éltem, mint egy angyal. — Mónija el a napi programmját. — Reggel kilenckor felkeltem . . . — Az angyalok hatkor kelnek. — A favágók igen ! Egyetlen passzióm a későn felkelés ! — Halljuk tovább. — Kilenctől tizenkettőig alsóztunk. — Mért nem ment a fenyvesek közé ? - Nem vagyok én húros rigó. Ebéd után egy kicsit billiárdoztunk. — Aludni kellett volna. — Alszom éjjel eleget. Háromtól hétig tarokkoztunk. A sikkasztó jegyzőt elfogták. Békésszentandrá.8 szenzációja. Fabriczy Somát, a sikkasztó bókósszentandrási másod-jegyzőt eltogták. Mint már emiitettük, Fabriczy Soma a vizsgálat elől megszökött s G-aramBerzencóről, majd Besztercebányáról irogatott haza leveleket. Az elöljárósághoz intézett egyik levelében azt írta, hogy öngyilkossá lesz s az életbiztosításból megtérül az általa okozott kár. Lehet, hogy ezt csak félrevezetésül irta, lehet hogy ideje vagy bátorsága nem volt hozzá — de az öngyilkosságot nem hajtotta végre. A szökés után a szarvasi főszolgabíró rögtön jelentést tett az esetről a gyulai kir. ügyészségnek s a törvényszék vizsgálóbírójának. A megszÖKÖtt jegyző ellen pedig köröző-levelet adott ki s az ország minden hatóságának megküldötte. Hétfőn érkezett a távirati értesítés Salgótarjánból a főszolgabírótól, hogy ott Fabriczy Somát letartóztatták. Fabriczy maga vezette nyomára az üldözőit. Olyan naiv volt, hogy szökni akart és mégis levelezgetett. Vasárnap táviratozott Szentandrásra az apósának, hogy küldjön neki 400 koronát, azzal elmegy Amerikába. Az apósa átadta a táviratot a főszolgabírónak ; a szarvasi csendőrség rögtön sürgönyzött Salgótarjánba az ottani őrshöz s hétfőn délben el is fogták az utcán Fábriczyt. Annyira ment a bátorsága, hogy saját neve alatt lakott egy szállodában. Mikor a csendőrök letartóztatták, a zsebében lévő revolverhez kapott, de hamar lefegyverezték. Salgótarj ánban kihallgatták Fábriczyt, aztán mindjárt útnak indították Gyula felé, hova kedden délután érkezett meg. Két csendőr kisérte feltűzött szuronynyal. Most már az ügyészség fogházában űl. Tóth Ferenc kir. alügyész vette át a foglyot. F a b r i c z y minden teketória nélkül beismerte a si kkasztást. Okul csak annyit hozott fel: — A szükség vitt rá. Kellett a pénz. Azt is beismerte, hogy Amerikába akart szökni, t azért kóregetett pénzt az apósától és rokonaitól. Nálu alig találtak pár krajcárt. A kir. ügyész, kihez a szarvasi fő szolgabiró is beterjesztette az iratokat, előzetes letartóztatásba helyezte a sikkasztót s tegnap már beterjesztette indítványát a törvényszékhez, hogy rendelje el Fabriczy Soma ellen a vizsgálati fogságot. Gr á 1 b o r y József helyettes-vizsgálóbíró ma határoz az indítvány fölött s minden valószínűség szerint elrendeli a vizsgálati fogságot. A sikkasztó jegyző ügyében a mult héten Békésszentandráson egész héten át folyt a vizsgálat, melyet dr. Krcsmarik János főszolgabiró ós L e v an d o v s zky Dezső ambuláns számvevő teljesítettek. Egy napon át dr. Bodoky Zoltán vármegyei főjegyző, alispán-helyettes is résztvett a vizsgálatban. A sikkasztásokat a már a múltkor emiitett módon, kizárólag magánfelek kárára követte el, hagyatéki és szerződési ügyekben. A község ós közvagyon tehát nem károsodott, de annál több szegény ember ós sok kiskorú árva. Nagyobb összegekkel károsodtak a Hajós István, Técsi István, Bencsik János, Tóth József kiskorú örökösei, megkárosította a feleket a Bozoky és Pintér, Zsindely és Kondor, Gyuriczán és Hári között kötött adásvételi szerződéseknél. Az eddig megállapított sikkasztások összege 10,400 korona. Most persze mindenki azt kutatja, hogy Fabriczy Soma, a ki elég jó módban, boldog családi életet ólt, miért követte el a sikkasztásokat ? Kiderült, hogy abörzespekuláció vitte a romlásba a szerencsétlen embert. Mint annyi sokakat már, őt is elragadta a nyerészkedési vágy, az egyszerű falusi nótárius börzézni kezdett s ez okozta vesztét. Néha nyert is, de legtöbbször vesztett s mivel a differenciákat fizetni kellett, könnyelműen hozzányúlt a más pénzéhez. Nemcsak a magáét ós a sikkasztott pénzt vesztette el a tőzsdén, de mintegy 20.000 korona váltóadóssága is van. Ez bizony szép summa s alig van rá fedezet, mert a házán kívül egyéb vagyona nincs. Fabriczy Soma máskülönben rokonszenves s elég népszerű ember volt ; 1893 óta, tehát nyolc éve állott Szentandrás község szolgálatában. Szarvasi származású s mindössze 36 éves ; nagy családja : öt kis gyermeke van. Neje U r b a n e k Nándor szentendrási takarékpénztári igazgatónak a leánya. A kétségbeesett család iránt általános a részvét a községben. Helyettesítéséről már gondoskodott dr. Krcsmarik János főszolgabiró: P éteri József járási Írnokot, oki. jegyzőt rendelte ki helyettes-másodjegyzőül Szentandrásra. ÚJDONSÁGOK. Utána. meg! Utánad jöttem . . . ó bocsáss És itt vagyok most betegen. És gyógyító füvet sebemre Nem adhat más, csak te nekem. Utánad jöttem . . . ó gyötörj meg! Csak gyógyulni nem akarok. Mig szenvedek miattad : élek, Ha meggyógyultam : - meghalok. Makai Emil ... És meghalt a poéta. Meghalt a szőke leány után, a kit rajongva szeretett, a kihez hét évig irta gyönyörű dalait, a kinek bűvös szépségét megörökítette a Margitdalokban, a kit soha el nem érhetett. Margit! Minden verse, minden sora róla szólt, neki szólt. A házitanítója volt valamikor s amikor a csitri leány szépséges hajadonná nőtt, a poéta szive tüzet fogott. Ez a láng emésztette azóta a lelkét. A későbbi nagy sikerek nem örvendeztették meg annyira, mintha egyszer-másszor — ha csak messziről is — láthatta az elérhetetlent, az ideált! Más világban élt Margit, más világban a költő . . . Makai Emil, a jelenkori poéták egyik legjelesebbje, kedden este több heti kínos szenvedés után elhunyt. Nem váratlanul jött halála. Betegsége napról-napra jobban gyötörte s néhány nap óta már percrőlpercre várták halálát. A Vörösmarti-utca 11. számú házban lakott, itt végezte be