Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-08-25 / 68. szám

Vei. Nagyságos asszonyom érdekeseknek reményli a közlendő eseteket. Magam is azoknak tartom. Sőt tanulságosoknak ós ezért értékeseknek is. Egyik jó barátom fia, Ferkó, nagyon megszokta a nem igaz mondást; konyhai nyelven szólva a hazugságot. Panaszkodik apja — anyja: — Uram, akár mit csinálunk vele, mind hiába. Ha nem hazudhatik, roszszul van. Az asszony meg hozzá tette : — Én meg elájulok, olyan mérges leszek, ha hazugságon csipem. Sarokba állítottam ; nem engedtem játszani; eltiltottam az ebédtől, sőt meg is vertem ós mind hiába. Az én édes Ferkóm — ós az asszony dühében zokog — hazudik . . . Vigasztaltam őket, nem segített. Nem hihették, hogy a Ferkóból valamikor igazmondó lehessen. Feltettem magamban, hogy észrevétlenül észretóritem a szülőket. Kis városkában laktunk. Elhatároztam, hogy a téli estéken felolvasásokkal egybekötött mulatságokat rendezünk. Diktum faktum : megkezdődtek a felolvasások. Oly gyermeknevet kerestem, a melyre egy szülő gyermekesem hallgatott abban a kis városkában. És felolvasásom címe ez lett: A h a z u g N e p o m u k. Elmondtam azt, amit mint a jóbarát tanácsadója — ismerve az embereket — nem mertem elmondani Felolvasásom végén kisült, hogy a város majdnem minden egyes szüleje ráismer önmagára ós az ö Nepomukjára. Ezt onnan következtettem, mert a későbbi találkozások alkalmával mindenki azt súgta fülembe : — Hallod-e pajtás, a múltkori fölolvasásoddal fején találtad a szeget: szakasztott olyan x -ók „Nepomukja" mint a t® költött Nepomukod. Nem is szerettem, hogy az ón fiaimnak játszópajtása. Szíves engedelmével közlöm akkori fololvasásomat főbb vonásaiban: ú • ... Gombócók éppen megebédeltek, mikor a mindenes Zsuzsi bejelenti a ház urának : tóns uram kérem, itt van az ujságkihordónője, hozta a számlát. Gombóc uram alig hallhatóan odasúgja Zsuzsinak: mondd meg, hogy nem vagyok itthon, a nagysága meg már'pihenőre tért és különben is gyengélkedő. És nem is leszek itthon. Elutaztam nyolc napra. Zsuzsi viszi az üzenetet; Gomkóc pedig jóizüen tovább eszik; Gombócné pedig a kérdőleg ránéző Nepomukra rárivall; egyél ós ne haszontalankodjál . . . és a kis Nepomuk . . . gondolkodik . . . . és gondolja magában ... az atyus most füllentett. .. pedig a pap bácsi azt mondta a hittani órában, hogy hazudni bün ... és igy fonja tovább a kis esze gondolatfonalát Múlik az idő . . . Egyszer b kis Nepomukot elküldték Mankóékhoz, vinne oda egy levelet. Nepomuk elment, útközben találkozott pajtásaival és elindult velük a játszótérre. A fontos ós elodázhatlan tartalmú levél csak nem jutott rendeltetési helyére. Ebből Gombócóknak kellemetlenségük is lett. Nepomuk amikor hazaérkezett, előadta, hogy ott volt Mankóéknál, de a szakácsné azt mon lta, hogy Mankó bácsi ós néni elutaztak és csak 4—5 nap múlva térnek vissza. íme vissza hozta a levelet, vagyok csupán a báró kedvteléseinek. Hogy okosabb dolog lenne nemesebb életcélért küzdeni. Hogy elveszti fényét, ragyogását az ősi név, az ósdi cimer, mint a hogy a rózsa is elveszti ápolás hiján szépségét s illatát. H. Toporzékolt a szürke. Máskor is járt itt, a keskeny lépcső sima fokain, de ma sehogyse volt kedve elérni az emeletet. Hanem, hogy erősen nógatta a báró, látva, hogy hiába akaratoskodik, folytatta útját. Hogy Alfréd báró álmomból felzavart: ott láttam a küszöbön felpáncélozottan, vasba öltözve, csillogott rajta a vért megannyi ezüstös pikkelye, s hatalmas alakjával olybá tünt e perczben, mintha történetünk valamelyik hadatverő nagyja jelent vón meg korhű viseletben, csatára készen. — Mester, felséges holdfény önti el a parkot. Soha ilyen szép éjszakát! — Derék. A szép éjszakák szerelmes kisasszonyoknak ós éhes poétáknak valók. Szebb az édes álom, nem gondolja, báró ur. — Nemeséljen mester. Kapjon valami hasonló gúnyát magára, lenn várja készen a Szittya. Lóhátról úgyis jó ideje nem mórkőztünk. Egy kicsinyt verekszünk majd holdvilág és tiünkókisérettel. Hiába mondottam volna ellent. A báró önfejű volt ós ha valamit tervezett: véghezvitte. Öltöztem. Félálomban ültem meg lovamat, s a báró rám erőszakolt egy súlyos páncélt. Nehéz volt szörnyen, csak ugy húzta alá a vállamat. A lovaink sem szerették az ilyen romantikus jeleneteket, nagyot nyeri tettek az éjszakában, hogy szemben állottunk egymással. Ez az éles nyerités kergette el álmomat. A lándzsát fogtam, lovamat ideoda tereltem ós védekeztem. — Okos fiu vagy, hogy vissza hoztad a levelet, fejezte ki elismerését az atyus, az ő Nepomukjának okos esze felett. Hat nap múlva Mankó ur ellátogat Gombócókhoz ós szemrehányásokkal illeti Gombócot, a miért késett az a fontos levél. Gombóc ur nem akarván megszégyeniteni az ő édes Nepunnokját, a gyermek jelenlétében ezer bocsánatért esedezik, hogy megfeledkezett a dologról. Magában még azt gondolta : megállj kölyök, lesz hadd el hadd. Mankó elmegy. Gombóc kérdőre veszi a fiút, aki konokul állítja, hogy ő ott volt ós beszólt a Mankóék cselédjével. Már-már közel volt az elnadrágolás, amikor délutáni sétájáról hazatér a mamuska ós odaszól az urához : — Ne bántsd a fiamat. Nem látod szegényke, hogy amúgy is vézna teremtés. Vérszegény az eszemadta; ni-ni, hogy reszket ... oh, te édes fiacskám, gyere csak hozzám, mondjad mi bajod ? A papucs hőse elhagyja a házat ós siet a kaszinóba. Mikorára hazatért vacsorára, minden rendben volt. A vihar lecsillapult. Vacsora közben pedig nyájas szavakkal vallomásra birja a kis fiut. Nevetve odaszól a mamukához: — Lám, ez a kis huncut, milyen eszelős, hogy kikombinálta ő a dolgot, hogy nem is gondolhattam, hogy füllentett. A fiu sem rest. Bátorságot öntött bele a pártfogó anyja ós az anya által lefegyverkezett apa szelid és dicsérő hangja és oda szól: — Hát édes apa nem azt mondta a Zsuzsinak, hogy mondja meg az újság pénzszedőjének, hogy elutazott, meg, hogy a mama beteg. — Nem hallgatsz, te kis huncut . . . És mosolyogva nyilnak a mamuska ajkai, melyek forró csókot nyomnak a Nepumok derült homlokára: te kis okos!" ós eközben szempillantassal rábirja férje-urát, hogy,másra vigye át beszédje fonalát És Nepumokból lett . . . hazug Nepomuk. Azzá nevelték szülei. Ne feledje a nevelő és mint ilyen, első sorban a szülő, hogy a példa vonz. Járjunk tehát jó példával elő, hajói akarjuk nevelni a gyermekeket... Jó barátom is ott volt a felolvasáson a nejével. Nepomukot „nevelte" otthon a Zsuzsi. Elkerültem abból a városból. Csak hosszú idők után látogattam el barátomókhoz. A néhai kis Nepomukból derék Ferenc lett és amint a város népe beszélte, tetőtől talpig becsületes Ebben pedig beufoglaltatik az igazmondás is. Biz myára „jobb példákat" látott a Ferkó, amig Ferenccé leit. A többire még alkalmilag visszatérhetünk. Gramma Döme. Pályaválasztás előtt. (Pályamutató a pályaválasztás előtt álló min4két nembeli magyar ifjúság kalauza. Összeállította A m i c u s J u v e n t u t i s Budapest. Rákosi Jenő Budapesti Hirlap Ujságvállalata kiadása. Ára két korona. Kapható minden hazai könyves-boltban.) „Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény !" — mondja a költő ; s nincs az az életpálya, a melyen a tisztességes ós kötelességtudó ember kenyeret és becsületet ne tudna szerezni magának, — mondja a tapasztalat. Nem szabad feledni, hogy minden ember élete több-kevesebb bajlódással telik el s hogy nem irigylésremóltó az az ember sem, a ki érdemtelenül jut hatalomhoz ós gazdagsághoz. Mindenkinek meg van a maga baja s gyakran éppen azoknak legtöbb, a kik a legirigylésreméltóbbaknak látszanak. A legtöbb ember, a ki nagy jövedelemhez ós hatalomhoz jut, visszasírja azt az időt, a mikor még igen szegényes körülmények között, de nyugodtan és szerényen élt. n. ki nem született gazdag embernek s mégis nagy jövedelemhez jut, véres verejtékkel, szive vérének hullásával szerezte azt, a mije van, — föltéve persze, hogy nem sültgalambként repült szájába a jó mód, főnyeremény vagy hozomány alakjában. A gondterhes, átvirrasztott éjszakák, a reggeltől napestig tartó lázas ideges, túlságos munkálkodás olyan tortúrája a léleknek, a melyet a meggazdagodott ember utólag gyakran szívesen megváltana a vagyonával, ha lehetne. A pályaválasztásnál csupán a nagy jövedelmet tartani szem előtt: esztelenség. Semmi sincs ingyen a természetben ; mindenért meg kell fizetni, — a tisztességes módon szerzett vagyonért az emberi élet megröviditósóvel. Elegendő, ha a választott életpálya biztosítja a tisztességes, bár szerény megélhetést. Nem lehet megszabni, hogy a megélhetéshez ennyi vagy annyi jövedelem szükséges; minden az egyéntől függ. Az egyik ember nagy jövedelemmel nyomorog, a másik meg sokkal kisebb jövedelembői uri módon ól. Az élés művészete, a melyre a gyermekeket már otthon kell megtanítani, biztosabb támasza az embernek, mint a vagyon, vagy akár a legerősebb családi kötelék. Induljon mindenki a hajlama után a pályaválasztásnál. Magasabbra törni szabad, sőt kell, de Jákob szerint még az angyalok is csak létrán járnak a menybe, nem repülnek. Fokról-fokra, mindig biztos talajra lépve kell előre haladni ; a ki ugrálni akar, könnyen nyakát szegi. És ne vágyódjék senki olyan állásba, a melybe bár eljuthat, de a hol kötelességeit teljesíteni nem igen tudná Régen volt, a mikor a jó Isten a hivatallal együtt észt is osztogatott ; akkoriban még nem voltak divatban a számonkórő székek s a fegyelmi vizsgálatok. A tehetségét csaknem minden ember többre becsüli, mint a mennyit ér ; ez hiba, de nem kisebb, mintha az ember kelleténél kevesebbre becsüli önmagát. A pályaválasztás előtt mindenki vessen számot a tehetségével. A ki érzi, hogy nem tudná föltalálni a puskaport, az ne ábrándozzék diplomáciai pályáról, hadvezéri dicsőségről, miniszterségről vagy püspöksüvegről. Nem okvetetlenül szükséges, hogy mindenkiből nagy ur váljék. Igen sok hivatal van, a hol az irodatisztnek több a becsülete, mint az igazgató urnák, s az irodatiszt, a ki minden másodnap jó kedólylyel issza megszokott társaságában a szódafröcscsöt, bár kót leánya izzad a postánál, irigylésre méltóbb ember, mint a méltóságos tanácsos ur, a ki előkelő neje vagy huszárhadnagy fia miatt annyi adósságot csinál, hogy sok volna az egész minisztériumnak, s a hónap vége felé a kaszinóban gyöngyözik a homloka, ha husz koronánál többet talál veszteni. Mindenki nagyon előkelő polgár, a ki soha kölcsönt nem kór senkitől. Nagyon tontos a pályaválasztásnál még az is, hogy az ifjú jól megfontolja, vájjon meg tudja-e szerezni mindazt, a mi erre a pályára szükséges ? Hosszas tanulmányokat és sok költséget kívánó pályára ne lépjen az, a ki szegény ós nincs benne a vasakarat és a kitartás. Tömérdek az úgynevezett „félbemaradt exisztencia," a ki a legszebb reményekkel kezdte meg egyetemi pályáját, de nem birta befejezni. A szegény embernek előre kell gondolnia a főiskolai évekről, s már korán olyan képességeket kell szereznie, — minél többet! — a melyeknek a segítségével átvergődik az egyetemi éveken. A diploma-szerzéstől és a köztisztviselői állásoktól óvről-óvre valósággal riasztgatják az újságok az ifjúságot. Pedig magában véve sem a diplomaszerzés, sem a köztisztviselői szolgálat nem helytelen dolog, s nagyon is érthető az utána való vágyakozás. Csak az a baj, ha az oda nem való elemek tódulnak az úgynevezett értelmiségi pályákra Bármily mostoha is nálunk a köztisztviselők sorsa, még mindig jobb, mint Olasz- és Franciaországban, s bár csak fekete kenyeret ad, de az a kenyér legalább biztos és elegendő is annak, a ki nem költ többet, mint a mennyije van. A mi pedig az úgynevezett diplomás pályákat illeti: a derék ós tehetséges ember hosszabb-rövidebb ideig tartó küzdés után végre mégis csak érvényesül. A siker titka: a kitartás ós a folytonos szárnypróbálgatás. A szorgalom magában véve nem elegendő. Próbálgatni kell az érvényesülés módjait, de mindig ugy, hogy az ember biztos talajt érezzen a lábai alatt. Ha aztán egy kicsit kicsúszik is néha a talaj az ember lába alól, az se nagy baj ; fiatal csontoknak az nem árt, sőt némelyek szerint hasznos is; csak el ne törjön semmi, s ne érje veszedelem se a lelket, se a becsületet. * Elemi dolog persze az is, hogy az ember ismerje azokat az életpályákat, melyek között válogathat. Ezt a célt szolgálja ez a könyv, a melyben természetszerűleg a kevósbbó ismert életpályák vannak bővebben ismertetve, valamint azok, a melyek legbiztosabban ós legtöbb embernek adhatnak biztos kenyeret. Ásatások a megyében. Régi temetők. r Bálás Adám tanár, a békéscsabai muzeum igazgatója már második hete folytat a vármegye különböző helyein rendszeres ásatásokat régészeti emlékek fölkutatása céljából. Ilyen tárgyakban leggazdagabb a Mezőberény vidéki halmok, melyeken a legrégebbiektől kezdve hazánknak majdnem minden népe hagyott valami emléket. a ki vadászatra indult. Ránézett és rámosolygott a kis leányra s meglátszott rajta, hogy szivesen segítségére volna. A kis leány tehát összeszedte a bátorságát s félénken igy szólt: — Fiatal ur, bocsásson meg, maga ugy-e idevaló ? — Kedves gyermekem — válaszolt neki a fiatal ur — ón minden városban otthon vagyok. — És ebben a városban, a hol most vagyunk, sok embert ismer ? — Itt éppen ugy, mint mindenütt, mindenkit ismerek. — Akkor talán meg tudná nekem mutatni azoknak az embereknek a lakásait, akiket, alig, hogy megérkeztem ide, mindjárt meg kell látogatnom: ezt ajánlotta nekem a keresztanyám, a ki nagyon jó tanácsokat tud adni, mert tetszik tudni keresztanyám tündér. — Mindenesetre meg tudom mutatni. — Ah, mennyire örülök neki, fiatal ur ! Akkor legelőször is megmondhatná nekem, hogy hol lakik az Alom ? A fiatal ur igy válaszolt: — Nálam, kedves gyermekem. — Mily boldog vagyok, hogy magával találkoztam ! — szólt a kis szépecske kezeit összecsapva. De talán azt is tudja, hogy hol lakik a Remény ? — Nálam ! — Csodálatos ! És az Őröm ? — Nálam ! — Nagyszerű! És a Boldogság? — Nálam ! — Pompás ! A kis leány már alig tudott magán uralkodni s szeretett volna a fiatal ur lakására sietni; bizonyos, hogy valami pom • pás palotája van, ha ilyen előkelőségek laknak benne. Felséges éj volt. A hold talán soha olyan szépen nem sütött ós a levegőt >zóta sem éreztem olyan balzsamosnak A park tavában visszatükröződött a két felvértezett lovas alakja és távolból, a falu felől méla tilinkó-szó hallszott ide. Sivitás hangzott, rövid, erős. A báró hanyatt esett, végig a pázsiton. Szürkéje megijedt és sinetitő nyeritéssel nekifutott a parkkal szomszédos vadaskertnek. III. A báró rosszul lett, semmi egyéb nem törtónt, nyugtatott meg az orvos. Muló baj, kiheveri. Ideg-roham érte a lovon. Tartózkodnia kell egy ideig megerőltető testmozgástól s hogy jó lesz megváltoztatni apró kedvteléseit. Erősen megviselte a néhány napi gyengélkedés. De azért akár megismételte volna a minap éjszakai viaskodást. Együtt ültünk ebéd után, a mikor lapjából feltekintett a báró ós a jószágigazgató felé fordulva, szólott: — Lendl, hány óra alatt lehet a legrövidebben Londonba jutni ? — Megnézem. Csak tán nem utazik a báró ur? — Nem. A. mester utazik. A mester szóra figyelni kezdtem. — Én ? Minek ? a ködgomoly még a holdfénynél is kevósbbó érdekel. -- Doweren át negyednapra ott van. Az éjjeli gyorsvonathoz csatlakozása lesz. Szerelje fel Lendl, uti-programal és egyebekkel. Nehogy kevés pénze legyen azután. Tetszett nekem ez a tréfa. Engem utaztatnak, a nélkül, hogy kérdeznének : van-e kedvem, akarok-e menni ? Mint az udvari futárt, csak szólítanak : nyergelj ; siess Londonba, hogy mielőbb ott légy. S mórt éppen Londonba ? — Mester, magának igaza van, az olyan boxolás, a milyent mi végzünk, voltaképen nem is box, de még csak utánzatnak is hamis. Azt akarom, hogy ha már boxolunk, értsünk is hozzá Azért megy Londonba. Keresse fel ott a legjobb mestert. Hogy is hivják csak, Lendl? Igen, Thomas Jones-nek. Néhány hetet tölt nála és magával hozza a tudását, hogy ránk is ragadjon belőle valami. Magára is ráfér, mert a boxban kvalitással igazán nem di csekedhetik. Összegyömöszöltem a szükségeseket; végigfutottam a menetrendet; lementünk az igazgatóval a bürójába, a hol pénzzel szereltem fel magamat ós búcsúztam, — utaztam. — Folytatása következik. A leány és a fiatal úr. Irta: Catulle Mendes. Mikor az aranyhajú tizenhat éves kis leány a nagy városba érkezett, nagyon kedves és mégis már kacér volt az arcocskája s vörös kendő és parasztos fökötőcske volt a fején — nem mondom meg önöknek, hogy hivták és honnan jött, annál kevésbé, mert magam sem tudom — egyszóval: mikor ez a kicsike a nagy városba érkezett, eleinte nagyon csodálkozott, hogy mily sok itt a ház ós az ember s nagy zavarában igy beszélgetett magában: — Már most, hogy lássak hozzá, hogy e sok lakás között megtaláljam azt, a hol dolgom van ? De egyszerre meglátott nem messzire egy szép fiatal urat, akinek a ruhája csupa arany ós drágakő volt, s mivel nyil volta vállán, valószínűleg valami herceg lehetett,