Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-07-07 / 54. szám

galom még rokonszenvesebb lesz a nagy közönség előtt. Hogy a földmivelésügyi és kereskedelemügyi miniszterek nagyobb követelésekkel fognak föllépni, az épp oly természetes, mint hogy a kultuszminiszter és előreláthatólag az igazságügyi miniszter is iparkodni fog költségvetésének kereteit kiterjeszteni. E követelésekkel szemben áll az aggódó pénzügyminiszter, ki első sorban az államháztartás egyensúlya fölött őrködik s nem titkolja, hogy a helyzet javulásának csak a kezdetén vagyunk és az állam bevételei valószinüleg csak ezután fogják megérezni a rosz idők hatását. Nem kis mértékben veszik igénybe a kormány a kereskedelmi szerződések előkészületei is. Roppant nehézségek vannak itt is, ós Hegedűs ós Darányi miniszterek nyomasztó gondokat visznek magukkal, ha egyáltalán szabadságra mehetnek. Szorgos munkánál látjuk a társadalom más rétegeit is, melyek névleg szünidejüket élvezik. Különösen a nép nevelői erősen látogatott gyűlésen jönne': össze, hogy ügyeiket tárgyalják, melyek természetüknél fogva közérdekűek. Igen örvendetes, hogy e gyűlésekben önkéift és szivélyes módon nyilvánul az ország tanerőinek bizalma a közoktatásügy mostani vezetője Wlassics Gyula iránt, mert ebből is azt leliet következtetni, hogy közoktatás ügyünk igen jó kezekben van. Szintén a kultuszminiszter tárcájába esik a zenészek ügye, kik az ország minden részéből kongresszusra jöttek össze a fővárosba. Törekvéseik, melyek főleg a zene rendszeres és intenziv ápolását célozzák, mindenütt rokonszenves fogadtatással és őszinte kivánatokkal találkoznak. A zene a legnépszerűbb művészet, iránta a nép nagy tömegei is leginkább birnak érzékkel s ha ápolására eddig aránylag kevés történt, ennek oka az, hogy a zene minden művészetnek virága és virulásának első feltétele az általános jólétnek bizonyos foka. Látjuk teliát, hogy nem csak a földművelő végez nehéz munkát nyáron, de azok a társadalmi osztályok sem tótlenek, melyekre a szünidőket szabták. E serény munka láttára megelevenedik a nemzet életerejének és tettvágyának tudata, megerősödik a meggyőződés, hogy előrehaladunk s képesek vagyunk betölteni azt a helyet, mely számunkra a népek életében kijelöltetett. A. leánynevelés reformja. — Wlassics uj tanterve. — Minden jó magyar anyának az a főtörekvése, hogy leánya jó honleány, vallásos, erkölcsös, házias, egészséges, művelt és — boldog legyen. A boldogság fogalma szüntelen elemzés alatt áll. Minden ember másutt, másban, másként látja . . . sokan kételkednek létezésében is. Mi azt hiszszük, hogy a valódi boldogság elérhetése csak részben függ tőlünk : a végzet, a körülmények alakulása, jó és rossz emberek beavatkozása ellen nem mindig birunk sikeresen megküzdeni, de ha a nőt vértezi a hazaszeretet, vallásosság, erkölcsösség, háziasság, egészség és műveltség, a sorscsapások s az ellenséges támadások erejüket vesztik s ha nem is élvezhet teljes boldogságot, legalább az a benső harmónia szállja meg a lelkét, amely vigasztal, uj erőt ad a küzdésre és kárpótlást a szenvedésekórt. Az anyának a feladata, hogy gyermekét az első lépéssel, az első szóval egyidejűleg készítse elő erre a benső harmóniára is, Mert, hajh, nincs a sorsnak az a kegyeltje, amelyet megkímélnének az élet viharai. Csak az szereti gyermekét igazán, aki edzi testét, a lelkét, a szivét. Sokan rosszul lógják föl ezt a legszentebb kötelességüket. Majomszere tettel ferde irányban nevelik, elkényeztetik, üvegházi növénynyé finomitják leányukat és megnehezítik a tanitók dolgát, akik a serdültebb gyermekeket nem mindig képesek a helyes ösvényre visszavezetni ós a házias nevelés hibáit helyrehozni. Áldani kell tehát mindazt a törekvést, amely az iskolai tanitás ós nevelés rendszerének javítására, tökéletesítésére irányul. Előljár ebben az áldásos munkában Wlassics Gyula miniszter, a magyar közoktatásügy fáradhatatlan, lelkes bajnoka, aki minden idejét ennek a magasztos feladatnak szenteli és aki máris annyi fényes eredményt mutathat fel ezen a téren. Legújabb müve a leányiskolák tantervének reformja. Megbizta az ország leg kiválóbb tanerőit, hogy nyilvánítsák véleményüket, adják elő terveiket, sorolják fel a régi rendszer hibáit s hiányait s ót évi gondos előkészítés után összeállittatta a tökéletesített uj tantervet. Ebben az uj tantervben szembeszökő a tananyag helyesebb beosztása, örvendetes, hogy a kézimunkánál a luxus- ós díszmunka erőltetése helyett ezentúl a fősúlyt a varrásra ós foltozásra fogják fektetni, hogy a leányok a magyar irodalom történetét ; behatóbban fogják tanulni. Érvényre jut a nemzeti szempont a magyar nemzet történetének tanításánál is, az első osztály a haza földrajzának van kizárólag Jfentartva, a természetrajzban is megvilágítják a hazai viszonyokat ós vonatkozásokat s kellő figyelemben részesülnek a rajzban ós női kézimunkában a hazai motívumok, az énekben pedig a magyar dal. Az uj tantervvel egyidejűleg rendeletet bocsátott ki a miniszter, amelyben a kellő erélylyel, de egyszersmind föltétlen bizalommal inti az érdekelteket, hogy az uj tanterv végrehajtásában is a tanári tastületek minden tagja a maga tárgyának tanításában és eljárásában mindig szem előtt tartsa egyfelől az iskola nevelő feladatát, másfelől azt, hogy abban társadalmunk müveit osztályának gyermekeit vallásos ós lelkes honleányokká kell nevelni. Ezentúl is állandóan gondoljanak arra, hogy nem az ifjúságnak ismeretekkel való túlterhelése és az anyagnak rideg számonkérése a feladat, hanem a tanuló szellemi tehetségeinek ós ügyességeinek kifejlesztése, öntevékenységre szoktatás által, a gondosan megválogatott tananyagban ós feldolgozása módjában rejlő nevelő hatásnak lehető magas fokban való kiaknázása ós a tanulóknak a müveit társadalom megkövetelte formákhoz és viselkedéshez szoktatása, melynek leghatályosabb tényezője az, ha a tanítással ós neveléssel foglalkozók viselkedése e tekintetben is példánykópül szolgál. Reméljük, hogy Wlassics Gyula ezen üdvös intézkedései közelebb hoznak azon cél megvalósításához, hogy hazánk jó honleányai boldogoknak mondhassuk magukat. Innen-onnan. Kétszer nyílik az akácfa . . . A júliusi verőfényben kinyilt másodszor is az akác. Sok helyütt virágzik künn a határban, ahol épp : ugy ontja az illatát, mint májusban tette, mikor először bontogatta szirmait. Szép virág, édes virág az akác, egyszeriiségégében van a báj. Olyan, mint valami mesésen naiv fiatal leány ; szerényen húzódik meg a legközönségesebbnek tartott fa lombjai között, de egyéniségének kedvességével hódítja meg a sziveket. Jön észrevétlenül, mikor egy szép májusi hajnalon kinyitjuk az ablakainkat, beözönlik rajtuk az illat. A virágszirmok még csak akkor bontakoznak, de már előre küldik az üzenetüket. Aztán nem is tart sokáig az élete. Gyönge szirmait megtépi a legkisebb szél, eső elveri, tele lesz fehérséggel az anyaföld. Olyan szomorn az akác halála ! Megsiratják a döngicsélő méhikék, bucsucsókot vesznek tőle, hiszen ezután már csak a temetés következik. Május elmultával már nincs akác, csupán ilyenkor bontja ki másodszor szirmait. És ez a virág épp olyan, mint az első. Rajta van a régi szűzies himpora, hófehér szirma azonban nem búvik elő olyan buján a levelek közül. Mintha megkomolyodott volna az akác ! Csak apró részletekben nyújtja kincseit az emberiségnek, annak is eltagadja a javát. Kétszer nyilik az akácfa . . . mondja a nóta s talán azt a külömbséget akarja az akác elibénk tárni, ami a kétszeri nyilás között van. Ki elsőkor még voltak önfeledett pillanatai, a másodiknál már legyőzi a józanság a sziv vágyait, amelyek nem tudnak többé mámorba merülni. Pedig én édes szép hófehér akác virágom, ugy illik az hozzád, hogy május övezzen folyton, virágfakkasztó gyönge május, a sziv, szerelem hónapja, amikor magad sem tekinted a váratlanul jövő zivatart, hanem egybeolvadsz a lelkünkkel mámoros szép éjszakákon . . . Leánynevek. Egy szorgalmas munkatársunk - aki mellesleg szólva agglegény! - kissé meglepő dolgot küldött be a minap: a leánynevek jelentőségéről csinált érdekes statisztikát. Kikutatta, hogy a használatban levő szokásos leánynevek tarka vegyülékét képezik a legkülönfélébb nyelveknek, főleg azonban a görög, latin és héber nyelvből erednek a szép hangzású leánynevek. A görög nyelvből például a következők eredtek : Ágnes: a szemérmes, Dorottya : az Isten ajándéka, Eleonora : a részvétteljes, Helén : a világító, Irén : a béke szerető, Katalin : a tiszta erkölcsű, Melanie: a sötét. A latin nyelvből származnak: Klára : a tiszta, Klementin: a szende, Emilia : a takaros, ^Franciska (angolul Fanny): a szabad, Margit: a gyöngy, Ottilia: a szerencsés, Paula: csekély, alacsony, Róza: a rózsás szépségű. A héber vagy más keleti nyelvekből a következők eredtek: Anna: a kedves, Erzsébet: az Istentől megáldott, Gabriella : az isteni, Johanna : a kegyelt, Mártha: a szomorú, Mária : a makrancos, Sárika: az uralkodó, Zsuzsanna: a liliomtiszta. Ó-n é m e t eredetűek : Berta : a fényes, Emma: a házias, Hedvig: a harci, Matild: a hős, Vilma: a védő. Magyar eredetű leánynév nagyon kevés van s azok is inkább tulajdonság jelzőül szolgáltak és csak az idők folyamán lettek jelen alakjukban használatosak, mint: Etelka, Piroska, Jolán stb. Gyulai küldöttség Wlassicsnál. - A főgimnázium ügye. — A gyulaiak dicséretes áldozatkészséggel és nagy tevékenységgel vannak rajta, hogy a régen óhajtott gimnázium ügye még az idén eljusson a megvalósuláshoz. Ismeretes, hogy Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására Gyula város közgyűlése kimondta, hogy 120.000 koronával járul az építkezéshez és évenkint 9000 koronával az intézet fentartásához ; ezenkívül egész csomó adomány és alapítvány szolgál a gimnázium alapjául, igy a többek közt: gróf W e n c kh e i m Erigyesné, szül. Wenckheim Krisztina grófnőnek csaknem 200.000 koronára fölszaporodott alapítványa, melyhez csatlakozik dr. S c hl a u c h Lőrinc nagyváradi püspök ugyanily összegű adománya, a gyulai róm. kat. hitközség mintegy 50.000 korona gyűjtése s egyéb alapokból szintén 50.000 korona. Az uj intézet állami felügyelet alatt róm. kat. jellegű főgimnázium lesz. de világi tanárok fognak benne tanítani. Gyula város határozatát, melyet a hozzájárulás ügyében hozott, a képviselőtestület 30 tagu küldöttsége nyújtott át a miniszternek, egyben kérvén, hogy PZ állam hathatós támogatásával lehetőleg: még o o o ez évben nyíljék meg az I osztály. Wlassics Gyula kultuszminiszter julius 4-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor fogadta a gyulaiakat. Dr. Lukács György főispán vezette és mutatta be a miniszternek a küldöttéget, beszédében jelezvén annak kívánságát ós kórvén jóakaratát. Ezután D u t k a y Béla polgármester ismertette a város határozatát, kérvén a minisztert, hogy a gimnázium föntartásához szükséges további költségről, úgyszintén épitósi költség címén az állami költségvetésben gondoskodni szíveskedjék. Wlassics nagy előzékenységgel fo gadta a küldöttséget s a beszédekre adott válaszában a legnagyobb készséggel igórte meg, hogy a város kérelmét a lehetőség szerint teljesíteni fogja. Kijelentette, hogy egyedüli nehézséget az képez, hogy a jövő évi költségvetésben nem tudja találhat-e fedezetet. ós az idegen asszony egymás szemébe néznek a perionon, vájjon mit álmodik fönt a túlsó házban, a kis fehér gyámoltalan ? Megérzi-e, hogy Kálmán vétkezik ellene, hogy a szerelemből már alig van valami'? Szegény, haszontalan kis asszony. Ha megtudja : játszani se fog már többé a falusi indóház gömbákácai alatt . . . tíabatsóy Kálmán vitte az asszony táskáját a kocsihoz. Faggatta, kérte, esengett: — ír? — Nem. — Hova megy.? — Valahova. Megragadta nő kezét: •— Elmegyek utána. — S a kis gyámoltalan ? Babatsóy ellen ez a fegyver : a kis gyámoltalan Eleresztette az idegen nő kezét, a ki fölugrott a kocsiba kacéran és kacagva mondotta : — Isten önnel . . . A férfi lázas szemekkel nézett föl hozzá: | — Isten önnel, asszonyom. — Gondolja, hogy ez egy szép álom. — Azt gondolom és ezentúl mindig ezt az utat ingom nézni, amerre elmegy. — Miért? — Mert erre vissza is jön egyszer. . . Vissza kell jönnie. Az idegen asszony hosszat, édeset kacagott . . . Csöngettek éppen indulóra . . . — jn. kezét! Lenyújtotta a barna, lágy, illatos kezét az asszony, a férfi megcsókolta . . . — Semmit se mond? A vonat elindult: — De igen — kiáltott vissza a nő — csókolom a kis gyámoltalant . . . Babatsóy nézett hosszan a lassú hegyi gőzös után, mely mint egy fekete szörnyeteg bujt beljebb-beljebb a messze éjszaka barlangjába. Egyszer csak elnyelte a kocsikat, a feketeruhás tüneményt, aki tán maga a termékenység istennője volt a piros szájával, hófehér fogával, forró vérével és egészséges deli testével, mely a gyönyörök szépségében tündöklött a kis falusi váróterem mécsesének a világánál. Elvitte a gőzös, mint egy lélekháboritó, bünre-csábitó rossz álmot, elszállt, mint a kísértés lídércfónye. Még zörögnek a sinek: zrr, zrr . . . A férfi megdörzsölte a szemét ós fá| zékonyan végigszaladt a perronon . . . haza, haza. Odament a kis gyámoltalan ágyához és vezekelt a bűnös, csókolgatta, simogatta a sovány, fehér kezecskét, mely semmit sem tud dolgozni és mondogatá magában neki: — Csókoltat egy asszony, aki visszakergetett hozzád . . A gyűjtés szenvedélye. A gyűjtés szenvedélye mindinkább terjed az emberek közt. Szinte nevetség, hogy mi mindent nem gyűjtenek egyesek. Az még hagyján, ha valaki képeket, szobrokat, műtárgyakat, régiségeket vagy könyveket gyűjt, de vannak olyanok, akik mindenféle haszontalanságot összehordanak s kedvenc tárgyaik megszerzésére nem sajnálnak sem időt, sem költséget. As ilyen gyűjtőnek az elfogultságát ós gyöngeségét rendszerint jól kiaknázzák egyes szélhámosok, akik hamisított ereklyéket sóznak az ereklyegyüjtők nyakába. A gyűjtés szenvedélye már a gyermekeknél is mutatkozik. A villamos vasutak végállomásainál rendesen egész csomó gyermek áll s elkunyorálja a leszálló utasoktól a használatlan menetjegyeket. Van olyan fiu, aki már néhány ezer ilyen jegyet gyűjtött. a gyermekek könyvgyűjtő mániáját már nem egy okos pedagógus mondotta veszedelmesnek, a golyógyüj tőkkel pedig közülünk is soknak meggyült a baja, mikor rövid nadrágban sétatereken mulattunk a bélyeggyűjtők nagy családját jól ismerjük, gyermekkorunkban a legtöbben hozzája tartoztunk. Mennyi időt, pénzt, munkabírást, józanságot áldoznak a vén gyerekek a bélyegalbumoknak s milyen büszkék rá, hogy tudósok, „bólyegószek", akik félszemmel is megismerik a hetedik kiadású baranoi sárga helyi forgalmú levélbélyeget. Milyen semtni nekik az ember ilyen bélyegekkel szemben ós milyen semmivé, majdnem ártalmatlanná lesz az életük ezekért a bélyegekért. Ismeretesek a sétapálca-gyüjtők s a dohányszelence-gyüjtemónyek tulajdonosai is. Egy uj formájú bottól megbolondulnak ós egy kissé különösebb alakú szilence kihozza őket a sodrukból. Az ö passzióik is sok pénzbe kerülnek s csakis jómódú ember boldogulhat velük. Mások ereklyéket gyűjtenek, melyek közt a legcsodálatosabb dolgok akadnak. Egy hires angol gyűjtőnél például volt egy üvegnyi veríték szent Mihály arcáról, melyet Luciferrel való küzdelmében izzadt. Van olyan ember, aki hírneves emberek zápfogait gyűjti, sőt akad olyan is, ki tyúkszem vágásoknál megvásárolja a neves emberek körmeit s tyúkszemeit. Néhány évvel ezelőtt forrongás támadt Törökországban, amiért a próféta hires szakállának három hiteles szála elveszett. Csak nemrég történt, hogy egy gyűjtő egy olasz paptól Tasonnak három fogát kapta ajándéka, amelyet egy tolvaj csent el Tasso koporsójából. Gyónás után átadta őket a lelkésznek. 1851-ben egy angol főúr 730 font sterlinget fizetett Newton egy fogáért. Shakespeareról tömérdek emlék maradt. Csak egyetlen angol három olyan jegygyűrűt őriz, melyeket a nagy költő adott volna mennyasszonyának. A gyűjtő nem tudván, hogy a három közül melyik az igazi, mind a hármat igazinak tartja. Shakespeare mosdótálai ós mosdó-korsójáért pedig 1893-ban 155 guineát fizettek. A budapesti Goethe-szobában Goethének néhány hajszálát őrzik. Nem egy olyan Goetherajongó van, aki ezekért sok pénzt fizetne. Érdekes gyűjtő volt az öreg Vasvári Kovács, az ismert funerator, aki sirkoszorti leveleket és gyászjelentéseket gyűjtött. Van azért már nálunk is olyan emb3r, aki sok pénzt áldoz a legnevetségesebb emléktárgyak gyűjtésére. Az írók űrijeinek nálunk még nincs árfolyami, de nevezetesabb embereink viseltes cipőit és primadonnáink elnyűtt trikóit már gyűjtögeti egy-egy fanatikus gyűjtő. Egy gazda angol gyűjtőnek birtokában volt Malibrand zongorája, Mars kisasszony legyezője, Talma órája s az a madeirás üveg, amelyet Garrik megicezdett, mielőtt megualt. Az uj-kor egyik lego.judásabb relikviája a Robinson Crusoe puskája, a melyet 1895-ben árvereztek el Andiburgban. Egy vidéki vén kisasszony egy nyakkendőt őriz, amelyet Petőfi Sándor azért nemviselt, mert egyáltalán nem viselt nyakkendőt. A bolondériát a tényleges ereklyék nem elégítik ki, egész nagy gyárak látják el tehát a gyűjtőket emlékkel. Voltaire nyaralójának kapusa a mult század elején évenkint 300) Voltaire-mellszobrot egy frankjával, 1200 valódi Voltaire-levelet 20—20 frankjával, 500 olyan sétapálcát 50—50 frankjával, a melyet a fernei bölcs sétaközben használt, 300 autentikus parókát 100—100 frankjával adott el. Az élelmes