Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-07-28 / 60. szám

hová nem megy ? Mindegyiknek a háta mögé nem lehet detektívet állítani és az illető cégek sem oly náivak, hogy egy vagy két rendelésért lejönnek s költséget csinálnak maguknak, pedig hogy fognak jönni, épp ugy, mint ezelőtt, az olyan bizonyos, mint kétszer kettő négy. Hát ime odajutottunk azzal a nagy hűhóval meghozott törvénynyel, hogy egész spicli rendszert kell meghonosítani, ha azt akariuk, hogy a törvényt ki ne játszák. Épen azért, ha azt akarjuk, hogy ez a törvény csakugyan az legyen a minek tervezték, hogy a vidéki ipart megvédje az erőszakosan betolakodó hadtól, akkor ki kell a törvényből venni azt a kitételt, hogy levélbeli meghívásra lejöhet az utazó. Amíg a törvényben benne lesz, addig nem lesz más, mint irott malaszt, melyet mindenki ugy ma gy aráz magának, ahogy neki jól esik. Az iparhatóságoknak pedig figyelemmel kell kísérni az ilyen előre elkészített nyomtatott meghívókat, a melyek csak a törvény kijátszására vezetnek, mert ha már a törvényben benne is van a levélbeli meghívás, mégsem lehet, hogy ez csak azért lenne, hogy a törvény tiltó ereje alól kibújhassanak. Az iparhatóság feladata az, hogy ezt a törvényt, melyet a vidéki ipar erősbitósóre szántak, hajthatatlan szigorral végrehajtassák. Kerületi iparosgyülés Makón. — Tanácskozó ipartestületek. Az a nagyobb arányú ipari- és gaz dasági kiállítás, mely a makói ipartestület kezdeményezése folytán Csanádmegye szókvárosában létrejött, közeledik teljes elkészüléséhez. Lázasan folyik a munka, hogy a kiállítást ennek védnökei: Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter és D e ssewffy Sándor megyés püspök augusztus elsején megnyithassák. A kiállítók zöme természetesen makói és csanádmegyei, de szépen van képviselve Arad, Szeged, Csaba, Gyula, Szarvas ós Hódmezővásárhely iparossága is. A makói kiállítás alkalmából Makón tartják meg az idén az aradi kereskedelmi ós iparkamarai kerület ipartestületei második gyűlésüket. Az első most két éve Csabán volt. Az 1901. évi szeptember hó 7-én és 8-án tartandó kerületi gyűlés sorrendje következőleg van megállapítva : Szeptember hó 7-én a kiküldöttek érkezése ós fogadása, valamint elszállásolása ; előértekezlet ós ismerkedés esti 8 órakor a kiallitás területén. Szeptember hó 8-án : reggel 8 órakor a kiküldöttek igazoló leveleinek bemutatáse. Ugyanakkor az „Arad kerületi iparosok nyugdíj egyesületé"-nek igazgatósági ülése; délelőtt 9 órakor a kerületi ipartestületi gyűlés megnyitása a városháza nagytermében. A kerületi gyűlés napirendjére a következő ügyek tűzettek ki: 1. Jelentós a kerületi iparosnyugdijügy állásáról. Előadó Edvi-Illós László, Arad. 2. Az ipartestülete működésének hatálydsabbá tótele. Előadó Áchim János, Békéscsaba. 3. A munkaközvetítés rendezése a kamarai kerületben. Előadó I r 1 a n d a Dezső, Makó. 4. Az építőipar szabályozása tárgyában kószitettt miniszteri rendelet. Előadó T abakovits Emil, Arad. 5. A tanonckérdés rendezése. Előadó Reinhardt Gyula, Arad. 6. az ipartestületek áilandó országos kapcsolata. Előadó Kiss Fereno, Arad. A kerületi gyűlésen részt vesznek: zxradváros, Arad-, Békés-, Csanád- és Hunyadvármegyók területén levő ipartestületek, s ugyanezen területen létező ipartársulatok. Minden testület ós társulat tetszés szerinti számban küldhet képviselőket, azonban a szavazásra jogosított kiküldöttek száma minden száz tag után egy. j*. szavazásra jogosított kiküldöttek megbízó levéllel látandók el. A kiküldöttek nevei az aradi kereskedelmi- és iparkamaránál augusztus hó 15-ig bejelentendők. ságának. Dr. Bosnyák Zoltán miniszteri titkár a mult héten mint főispánunk vendége Gyulán időzött s több napi szorgalmas, együttes munka után elkészült a gyámügyi ügyvitel, pénzkezelés és számvitel szabályzatainak előadói tevezete. Bókósvármegyének csak becsületére válik és büszkeségéül szolgálhat, hogy a miniszterelnök segítségül hívta vezető embereinek szakértelmét a közigazgatást egyszerűsítő törvényjavaslat kidolgozásához. Főispánunk közreműködése a közigazgatás egyszerűsítésében. A közigazgatás egyszerűsítésének nagy munkájából Békésvármegye vezetőemberei kiveszik részüket. Nemrégiben említettük, hogy a miniszterelnök megbízásából dr. Fábry Sándor alispán elkészítette a vármegyei alispáni, jegyzői és főszolgabírói hivatalok ügyviteli szabályzatát, most pedig arról értesülünk, hogy Széli Kálmán az egyszerűsítési törvény végrehajtási munkálatainál dr. L uk á c s Györgynek, vármegyénk főispánjának közreműködését is igénybe kívánja venni. Az ő szóles körben ismert jeles képzettségét ós tapasztalatokkal erősbitett ritka szakértelmét a gyámügyi rész kidolgozásánál akarja igénybe venni a kormányelnök, ki e tárgyban a következő leiratot intézte a főispánhoz: Méltóságos Ur ! A közigazgatási eljárás egyszerüsisitésóről szóló, előre láthatólag legközelebb törvényerőre emelkedő törvényjavaslat végrehajtási munkálatainak előkészítésénél Méltóságod közreműködését is igénybe venni kívánván, felkérem Méltóságodat, hogy a vármegyei, városi ós községi gyámügyi ügyvitel, pénzkezelés és számvitel szabályzatainak előadói tervezeteit (32. ós 39. §.) dr. Bosnyák Zoltán belügyminiszteri titkárral együtt kidolgozni s e végből ugy vele, mint a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályával érintkezésbe lépni szíveskedjék. Fogadja Móltóságod tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1901. évi julius hó 5-én. Széli. Lukács György természetesen készséggel tett eleget a miniszterelnök kívánErkölcsös városatyák. — A kasszirnők életkora. Gyula, julius 25. Gyula város szerdai közgyűlésén két dolog keltett nagy vitát, amely miatt alig lehetett a hosszú tárgysorozatot lemorzsolni. Az egyik kérdés a rendőralkapitányi állás szervezése, a másik pedig a korcsmárosok által üzletükben alkalmazható u őszemélyek életkorának megállapítása volt. Mulatságos kis közgyűlés volt, az tagadhatatlan. Szinte operettbe való. Különösen egynémelyik városatya által tett talpraesett javaslat. A városatyák közül többen beszéddühben szenvednek s kell, nem kell, hozzászólnak mindenhez. A rendőralkapitányi állás szervezése ellen egyik bölcs városatya azzal allegált, hogy ennek rendszeresítése már azért is felesleges, mert a tűzoltóknak ugy sincs dolguk, ha tehát a rendőrkapitány nem győzi a munkát, rendeljen be egy tűzoltót, ha ez kevés, ugy hivjon be másikat is, ezek ráérnek neki segíteni, miután alig van tűz a városban. A jeles városatya szerfelett meg volt önmagával elégedve, mikor a bölcsességet magából igy kiadta. Nagyon természetes, hogy vigan folyt tovább a terefere s a kedélyek még jobban felhevültek, mikor a korcsmárosok dolga, a kaszirnők életkora került szóba,. Aj, haj ! Ez aztán a téma. Ép a napokban járta be a vidéki sajtót egy pikáns hír, hogy Széli Kálmán belügyminiszter megrendszabályozta a kaszirnőket. Elrendelte, hogy csak 40 óvón felüli hölgyeket szabad alkalmazni, de ez a rendelet a már alkalmazásban lévőkre nem vonatkozik. Az újságok kellő mélabúval tárgyalták a dolgot, karcolatok ós versek zengtek a „kaszirnők alkonyá" ról. Kisült aztán, hogy nyári kacsa az egész Valamelyik pesti kőnyomatos léptette tel. a fiumei cápa helyett a negyvenéves kaszirnqt Ámde Gyulán felkarolták a bölcs ideát. Itt termő talajra hullott a kőnyomatos világboldogító eszméje. Sőt a város erélyes ós erkölcsös rendőrkapitánya — nem valami morózus öreg ur, hanem fiatal ós vidám — már megelőzőleg tette a javaslatot, hogy módositassék a kávéházak és korcsmákról szóló szabályrendelet: c s a k 40 éves kaszirnők legyenek a 1kalm azhatók. Egy különösen szigorú erkölcsű város atya (a ki különben egy szemmel nézi a világ folyását) fölöttébb indulatba jött, midőn ez a kérdés került napirendre : - Régen tudom én, hogy káros ós veszélyes dolog, hogy a vendéglősök tiatal nőket alkalmaznak kaszirosfrajlák gyanánt. — Oh, oh, szörnyűség ! — hangzott a megbotránkozás s különösen a város kopaszabb atyái villanyozódtak fel egyszerre A gyulai Cátó pedig menydörögve követelte, hogy ezt a visszaélést tiltsa el a közgyűlés, fogadja el a javaslatot, s mondja ki, hogy kaszirfrajlák gyanánt csak ráncosképü, kiórdemült, 40 éven felüli nők alkalmazhatók, kik nem vihetik kísértetbe a léha erkölcsű ifjúságot. . . — Hát maga nem volt fiatal ? — kérdezte egy örök-ifju gavallér. — Igenis voltam! — vágott vissza Cátó ur — és saját tapasztalataként felhozta, hogy szomorú dolgokat kellett ifjabb korában megérnie s elborzad "a gondolatra is, hogy mily veszedelmesek a csinos ós fiatal nők . . . — Ahá, most jönnek a leleplezések ! — örvendeztek a többiek s harsogó kacagás vonult végig a termen. Pajzán közbeszólások akasztották meg a szónokot. — Látszik, hogy tapasztalt — mondta valaki — azért vesztette el a félszemét. .. A szegény polgármester sóhajtozva ült az elnöki szókben és nem volt rá mód, hogy a nekibőszült szónokot hallgatásra lehetett volna birni. Csak ugy szórta menyköveit a szegény kaszirnők bűnös fejére . . . Volt a pikáns ügynek több szónoka is, pro és kontra. Mikor szavazásra került a sor, a polgármester nem tudta kivenni a többséget. Nagy diskurzus, zajongás folyt a teremben s legalább annyian ülve maradtak, mint a hányan felállottak. — Akkor névszerint szavazunk,mondta a polgármester. Lett erre rémület ! Mintha villám csapott volna közéjük, egyszerre felugrott az egész terem — segyhangulag elfogadták a javaslatot Felálltak azok is, akik ellenezték a dolgot. — Még csak az kellene, hogy meg tudja a feleségem ! — mondták a derék urak — inkább megszavazok nyolcvan esztendőt is . . . INNEN-ONNAN. Annák, Ninusok. Annák, Ninusok, tegnap a ti napotok köszöntött reánk. Versíró emberek hányszor fordultak ihletért a ti poétikus szép nevetekhez, amely már hangzásával is bájos gyöngédséget varázsol elibénk . . . Tavaszszal kellene, hogy ünnepetek legyen Annák, Ninusok, amikor kipattan a rügyező természet s a kikelet visszatértének örömére minden uj mezbe öltözik. Meleg nektek a nyár, vérforraló heve vad sztnvedélylyel, izzó mámorral tölti meg a sziveket. A poézis ilyenkor nein olyan gyöngéd, mint tavaszkor - s mégis tüzes julius a ti hónaptok Annák, Ninusok. Nyári mulatságok, nyaraló telepek a ti nevetekhez vannak fűzve A szezon első része ilyenkor ér véget, kezdődik a második s ezt az átmenetet mulatsággal, tánccal ünneplik meg mindenfelé. Ki ne lett volna már valamikor Anna-bálon ? Kit ne érintett volna ennek a névnek a költészete? — Erzsike . . . Azaz, várjon, még se Erzsike, hanem Blanka . . . Igen, furcsa, ostoba kis leány volt. — A válás után mi történt a leánykával ? — A szegény apám annak is deponált ötvenezer forintot, hogy az anyja tisztességesen fölnevelhesse. De azóta, őszintén megvallva, egyszer se láttam ; mert a válás után nyolc évig Párisban laktam. Mikor visszajöttem, ugy a feleségemnek, mint a gyermeknek tökéletesen nyoma veszett . . . — És nem is érdeklődött a leány iránt ? — Hogy gondolhat ilyet ? Többször tudakozódtam a vidéki színészeknél, de mindössze csak annyit tudtam meg, hogy a volt feleségem még egyszer fórjhezment s hogy a második ura, valami végzett földesúr, az egész kis végkielégítést eltékozolta . . . Az is megtudtam, hogy a szinipályáról második házassága után végképen visszavonult. — Tehát a válásuk óta csak most látta először a feleségét? — Most. És mondhatom, magának, hogy nem igen vagyok elragadtatva a kamaszkori ízlésemtől. Ervin tréfás torzképet vágott, a felesége pedig hangosan elkacagta magát. Hogy a fiatal méltóságos asszony viselkedését megérthesse valaki, ismernie kellene a különös viszonyt, mely Frvint ós a féleségét összekapcsolta egymással. Mariska bohémasszony volt a javából, aki anya nélkül nőtt fel egy kastélyban s unalmában egész sereg haszontalanságot megtanult: festett, kuplékat énekelt és hősnőket játszott a vidéki batyubálok előtt. Mindenhez volt tehetsége, de a világon semmit se vett komolyan : az urát ép oly kevéssé, mint önmagát. Egyszerűen képtelen volt arra, hogy öt percnél hosszabb időn át szomorú legyen. ^ A házaspár egy darabig komikus szótlansággal sétált a vidéki város gabonásj boltjai körül, de Mariska asszony utóbb gondolkodva megszólalt: — Hallja ós nem furdalja magát a lelkiismerete ? Ervin tűnődve nézett maga elé. — Őszintén szólva, biz nem igen. O'y futólagosan ismerkedtem meg a leányommal, hogy jóformán sohase tekintettem a magaménak A postaépület felől egy távirat-kihordó közeledett feléjük, mire Ervinné hirtelen homlokára ütött. — Tudja mi jutott az eszembe ? — kérdezte az urától. — Mi? — Meg fogom kérdezni ezt az embert, hogy nem-e tud valamit a maga leányáról ? Érdekes lenne, ha valami uj dolgot mesélne. Ervin közönbösen vállat vont, az aszszony pedig odaintette a postaszolgát. — Hallja barátom, maga ismeri ugye azt a fekete ruhás nagyságát, aki odabenn az ajánlott leveleket átveszi? — Wébernót ? Persze hogy ismerem. — Wóber volt a második ura, — súgta Ervin. — Azt is tudja, hogy Wóbernónek egy leánya van ? A táviratkihordó nyájasan elmosolyodott. — _Oh, hisz a kisasszonyt miedenki ismeri. Épp tegnap este lépett föl a Nebánstvirág címszerepében. — Hát színésznő ? — kiáltott föl Ervin rémülettel. — Persze. A kisasszony a helybeli szintársulat primadonnája. Az urak nagyon szeretik ós a föllépésére minden este megtelik a szinház. Ervin idegesen ütötte botjával a mellette lévő lisztkereskedés pléhtábláját, de a méltóságos asszony jókedvűen tovább folytatta a kérdezősködést. — Micsoda a kis sszony színpadi neve ? — Erdey Margit, felelte a postaszolga. — És az az Erdey Margit ma este is játszik ? — Oh igen. A postás Miikát adja a Madarászban . . . Ervinné egy forintot adott a postaszolgának, aztán nevetve belekarolt az urába, a ki néma keserűséggel baktatott mellette. A piacig jóformán egy szót se váltottak, de ott Mariska megállott a virágkereskedés előtt. — Jöjjön be, mondta az urának. Ervin szó nélkül követte a feleségót, a ki barátságosan megszólította az elárusító kisasszonyt. — Elkészíthetnének nekem egy szép bukétát estólig? — Ob igen, nagyságos asszony Épp friss virágaink érkeztek Olaszországból. — Hát készítsen egy gyönyörű bokrétát, vörös szalaggal, melyen ez a fölirás álljon: „A legszebb Postás Miikának — egy ismeretlen tisztelője." A bukétát aztán küldje el este a színházhoz. Mig a kisasszony a szalag szövegét fölirta, Ervinné nyájasan fordult az urához: — Fizesse ki, édes . . . jn. házaspár karonfogva távozott a boltból s mivel az idő már meglehetősen későre járt, hazamentek a fogadóba ós csomagoltak. Később megebédeltek ós a vasúthoz hajtattak. Mig a kocsi az országúton tova gördült, Ervinné igy szólott az urához : — Ha ón nem volnék, az apai kötelességeit is elmulasztaná . . . Negyedóra múlva felültek a gyorsvonatra és Budapest felé utaztak. Érdey Margitról ós az Ervin első házasságáról nem beszéltek többet. Gyulai élet. Sárlka fürdőre megy. Nagy öröme van Sárikának. Az édes mama kijelentette: Csak azt várja, hogy a szini-szezon leteljen, akkor pakkolni fognak s mennek fürdőbe, Szliácsra. Sárikát is magával viszi, mert illik, hogy világot lásson, nem akarja véka alá rejteni. Gyula ugy is unalmassá fog válni, ha majd Krecsányiék elmennek, minek üljenek hát idehaza? Sárikát egész megzavarta az édes mama kijelentése, boldog örvendezéssel ismételgette: - Oh mamám, óh mamám milyen jó vagy, ezt én nem is reméltem . . . s hogy háláját kifejezze, kezeit süni csókokkal halmozta el. Az ismerősök között természetesen hire ment Sárikáék fürdőzésének, mosolyogva kérdezősködtek: - Igaz Sárika, hogy fürdőre mentek ? Sárika tündöklő szemekkel válaszolja : - Oh igen, az édes mamával megyünk. - De lesznek-e Szliácson ismerőseitek? -- Tinkáék már ott vannak. Aztán Olga is jön, legalább a mamája azt mondotta, hogy ők is ott akarnak fürdőzni, a hova mi megyünk. Kissebb testvérei, különösen Erzsi, némileg boszszankodva fogadták Sárika kijelentését: - Tudjátok-e gyerekek, hogy fürdőbe megyek ! A mig oda leszek, jól viseljétek magatokat ! - Nem félünk mi tőled Sárika, miért viselnénk magunkat jól ? - ellenkezik a Paksi fiu. Sárika hitetlenül rázza fejét. Barna, göndörbe hajló haja meglibeg nyilt, tiszta homlokán, aztán megfenyegette kis öccsét: - Jobb lesz, ha hallgatsz ! Természetesen fürdőbe nem lehet ugy menni egy leánynak, hogy ne vigyen magával több ruhát, különösen ha a fürdőbe készülő olyan üde, csinos és mutatós, mint Sárika. Naphosszat berceg a háznál a varrógép, Sárika maga is rajta van, hogy minél elegánsabbak legyenek ruhái. A varróné szorgalmasan dolgozik. A zongorán, asztalon, divánon mindenütt szövet darabok hevernek.