Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-07-25 / 59. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Csütörtök, julius hó 25-én 59, szám. BEKESM KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A jövő kérdése. Budapest, jul. 24. A hóten megint szó esett a politikai körökben a jövő nagy kérdéséről, az Ausztriával való kiegyezésről. Jó részben a kánikula és a vele járó politikai csöndesség volt a szóvátétel oka; mert szóba ugy került, hogy egy juliusi kombináció Körber osztrák miniszterelnök Rátóton Széli Kálmánnál tett látogatásáról mondotta, hogy az a kiegyezéssel függ össze. Hitelt ennek a kombinációnak adni nem lehet, de azért mégis tény, hogy sok szó esett a kiegyezésről és hogy Magyarországnak ez a nagyon fontos témája megint aktuálissá lett. De hát nincs is szükség hitelt nem érdemlő kombinációkra ez aktualitás szempontjából. Aktuális témája ez Magyarországnak mindig hiszen egész közgazdasága, tehát gazdasági élete és virulásának, fejlődésének kérdé je ehhez a nevezetes dologhoz, illetve annak további alakulásához vau hozzá kötve Könnyen értjük tehát, ha min den nyári szellő megmozgatja a kiegyezés vizeit, amelyek különben is csak a íelszinen, és csak látszólag csöndesek, mig odabenn, a mélyben egyre dolgoznak a különböző áramlatok Különösen most, a mikor országszerte — bár a kelleténél jóval ko rábban — megindult a választási mozgalom, mikor napról napra hangzanak el a programbeszédek ós a beszámolók, a melyekben a volt és a leendő, avagy azzá lenni akaró képviselőknek meg kell ismertetniük álláspontjukat a kiegyezés nagy kérdéséről. Csudálatos egy tünet domborodik azonban ki azokból a sajtó hangokból, a melyek a mult héten felhang zottak a kiegyezési kérdések taglalása során — Ausztriából. Mert tudnivaló, hogy a Körber látogatását leginkább az osztrák sajtó látta alkalmatos időpontnak^ arra, hogy üsse a kiegyezés vasát. És ime kisült, hogy a jámbor osztrákok az uj kiegyezés terén Magyarországtól engedményeket várnak. Gondolkozásba ejtő és megdöbbentő jelenség ez, hogy még az osztrákok mernek tőlünk engedményeket remélni és kérai. Hát hiszen régen nem volt már olyan alapos és keserves csalódásban részünk, mint a milyenben lesz most, ha csakugyan élne bennünk ez a reménység. De mégha csak azért is hangoztatnák ezt a reményt, hogy igy elejét vegyék annak, hogy majdan Magyarország kérje az Őt megillető engedményeket — még akkor is alaposan csalódni fognak. Mindenekelőtt a dolog ugy áll,: hogy a mostani, az osztrák kormánynyal megkötött s a magyar országgyűlés által törvénybe iktatott kiegyezés érvénye 1907-ig fennáll. Az osztrák törvényhozás erkölcsi kötelessége, hogy azt odaát is alkotmányo san törvénybe iktassa ós ezen a té ren engedményekre ugyan nem aspirálhat. Ami pedig az uj kiegyezést illeti, hát ott Magyarországon lesz a sor, hogy egy méltányos kiegyezés elérése érdekében engedményeket kérjen és eszközöljön ki. Magyarországnak régen felállitótt elve, hogy kiegyezés csak ugy les^ megint, ha az ránk nézve méltányo sabb lesz a mostaninál, — felháborító, hogy most az osztrákok azzal akarnak elhallgattatni minket, hogy ők kérnek engedményeket. Ezzel az eljárással szemben joggal mutatott rá" még a higgadt „Pester Lloyd" is, hogy: a kiegyezés ellenségeinek száma nálunk napról napra növekszik, hála bizonyos ausztriai áramlatoknak s az uj tárgyalásoktól odaát ugyanccak nem remélhetnek semmit. Mi megtoldhatnék ezt az igazságot még azzal, hogy Magyarország jogos igényeinek figyelembe vétele nélkül az osztrákok még -- kiegyezést sem remélhetnek József kir. hereeg Gyulán. - Szemle a honvédség fölött. A magyar honvédség főparancsnoka: József kir. herceg hétfőn este Gyulára érkezett, az ott állomásozó 2. honvédgyalogezred felülvizsgálására. Délután hat órakor a Budapest felöl jövő gyorsvonattal érkezett a kir. herceg 0 s a b á r a. Mig külön szalonkocsiját, melyben fényes kiséretével együtt foglalt helyet, átcsatolták a Gyula felé induló vonathoz, kiszállott s a perronon sétálva beszélgetett 0 a u c i g Nándor állomásfőnökkel. Gyulán nagy ós _ intelligens közönség gyűlt ki a pályaudvarba, a kir. herceg fogadására ; a vármegye ós a város hivatalnokai testületileg jelentek ineg, azonkivül a törvényszék, szolgabiróság, pénziigyigazgatóság ós folyammórnökség is képviselve volt. A honvódtisztikar küldöttsége élén Kirchner Hermann ezredessel jelent meg. Fogadtatás. Az utcákon ós a vasút előtti téren siirü tömegekben hullámzottak az emberek, az Almássy gróf pompás négyes fogata, valamint a többi kettős fogat mozgalmassá ós elevenné tette az utcai életet Nagy feltűnést Xeltett a vármegye népszerű főispánja : Lukács György pompás díszmagyar öltözékében, ki G r o ó h Ferenc apát-plébánossal sietett ki az indulóházhoz. Kivüle még dr Z ö 1 d y János megyei főorvos öltött diszmagyart. A városi küdöttséget D u t k a y Béla polgármester vezette mig a törvényszék képviseletében dr. Thol István és G á 1 b o r y József birák, a póm ügyigazgatóság részéről pedig S o mmoss; Zsigmond h. pónzügyigazgató jelent meg. A vonat valamivel fél hót óra utái gördült be az állomásra s mikor a kii herceg a szalonkocsi ajtajában megjelen) lelkesen megéljenezték. Nagyobb kisérette érkezett, útitársai voltak: Klobucsá Vilmos altábornagy, az uj honvódfőparancs noki adlátus, Csesznák Benő altábornagy L u d m a n n Gyula dandárparancsnok B r a u n József alezredes, vezérkari főnök továbbá Tomcsányi Árpád, báró Vócse; István ós Yaszary Béla, lovasszázado parancsőr tisztek. xihogy József kir. herceg a vonat ból kiszállott, Lukács György főispái rövid, de szivből eredő meleg és lelke: beszéddel üdvözölte, kifejezte a vármegyt ós Gyula város azon való örömét, hogj ismét falai között üdvözölheti. József kir. herceg megköszönte a szives fogadtatást, az ő egyszerű, keresetlen modorában jelentvén ki, hogy meleg rokonszenvvel viseltetik Békóstnegye ós Gyula városa iránt. Majd Kirchner Hermann ezredes tette meg a szokásos jelentést. Az üdvözlő szavak elhangzása után a főispán többeket bemutatott a kir. hercegnek, ki nyájasan szoritott kezet a bemutatott urakkal. A vármegye képviseletében Bodoky Zoltán dr. főjegyző, a város részéről D u tk a y Béla polgármester, a törvényszék képviseletében dr. Tholt István biró lettek bemutatva s mikor a kir. herceg G r o ó h Ferenc apát-plébánost meglátta, hozzá lépett ós melegen rázta meg kezét. Bevonulás. A fényes társaság ezután az induló ház előtti térre vonult, hol a kir. hercegnek bőven kijutott az éljenekből, mikor a főispán kíséretében a négyes fogatban elhelyezkedett Hosszú sora a fogatoknak robogott a fellobogózott utcákon, a siirü tömegekben álló nép lelkesen éljenzett s a kir. herceg jóságos arccal, komoly katonás tartással viszonozta a szives üdvözlést. A Komló szálloda elé megérkezve, kiszállott a kocsiból, a bejárat előtt álló Békésmegyei Közlöny tárcája. Egy poéta naplójából. Irta : Lengyel Laura. Valamelyik régi versemben irtam valaha, hogy a sors minden vágyát teljesíti az embernek, csakhogy egy kicsit későn. Akkor, mikor a szegény ember már azt is elfelejtette, hogy valaha vágyakozni is tudott. Nem tudom, igazak voltak-e ezek a csinosan csengő, rövid sorok, nem is sokat törődöm vele. Ha hat kötet munkámon végig lapozom, találok még több ilyen tetszős frázisra, hogy csak két dologért érdemes élni: a munkáért, meg a be nem teljesült vágyakért. Nyájas olvasó, ez a jóllakottság filozófiája. Milyen hiven emlékeztet engem ez a hajdani bölcselkedésem az újságok mindenféle rovatára. Ott olvashatjuk mélységes meghatottsággal, hogy a világ leg milliomosabb milliomosa egész életén át éhezik, mert rossz a gyomra. Vigasztald magad szegény nyomorgó embertársam, mennyivel boldogabb vagy te, mert te ennél, ha volna mit ... A munka, meg a be nem teljesedett vágyak boldogsága... ejh, hitvány frázis, közönséges hazugság... Az igazság, a keserű, kérlelhetetlen igazság, hogy ilyen frázisokat csak éhező milliomosok termelhetnek. Olyan milliomosok, kiknek gyomra már elromlott a sok fűszertől. De aki becsületesen, kenyér hiányában éhezett egész életén keresztül... egész más igazságokra kellett volna bukkannom, ha meg lett volna bennem az őszinteség szomorú bátorsága. Igen, igen, maradjunk meg az első frázisnál; a sors minden vágyát teljesiti az embernek — csakhogy egy kicsit későn. Akkor jutott eszembe, mikor a napokban kint jártam a városligetben. Ott járkáltam a bágyadt szeptemberi napfényben ós nem gondoltam egyébre, mint hogyhaigy megyek sokáig előre, végre is meg fogom lelni azt, amire olyan nagyon vágyok, ami kétségtelenül boldoggá tesz, a miért szívesen imádkoznék is, ha tudnám, hogy micsoda? Bent a ligetben nagy csapat gyerek játszott, fiuk, leányok vegyesen. Valami monoton gyermekdalt énekeltek, némelyik vékonyan, osiripolva, a másik mély, kellemetlen kamaszhangon, de kivétel nélkül mindnyájan nagy örömmel ós lelkesedéssel. Megálltam ós arra gondoltam, hogy nini, hát Pesten is vannak még gyermekek ? ! Aztán egy fa mellé húzódva hallgattam tovább a gyermekes kis dalt : Hajlik a meggyfa, Nagy az árnyéka . . . Mi történt tovább a hajlós, nagy árnyéku meggyfával, nem tudom; mert hirtelen valami bolondos kép támadt fel lelkemben. Eltűnt előlem a városliget, s a mi nagy udvarunkat láttam. A közepén soksok gyermek ugrált, táncolt, kiabált, köztiik testvéreim, rokonaim, idegenek. Egyszerre csak körbe állnak, szakasztott ugy, mint a ligetben a gyermekek ós énekelnek valami monoton, gyermekes nótát. Lehet, iiogy az is a nagyárnyaku meggyfáról szólt, de lehet, hogy másról. Ki emlékeznék egy kis együgyű gyermekdalra, melynek utolsó akkordját husz évvel ezelőtt vitte szót a szellő. De látom magamat is, a mint az udvar egyik zugából nézem azt a vidám, hancúrozó gyermeksereget. Es egyszerre elfog az erős, forró vágy: ón is részt akarok venni a mul itságokban, az örömükbena kacagásukban. Látom magamat a mint lázas fővel, dobogó szivvel, kipirult arccal indulok feléjük —- ós ime, ide értem, husz esztendő múlva A gyermekek játszanak, kacagnak, örülnek, de én, — ón megkéstem egy kicsit. Közibük lépek. A gyerekek ajkán elhal a kacagás, az öröm. Meghökkenve néznek j reám ós ijedten egymásra, aztán szerteszét szaladnak, a hányan, annyi felé. Igen, iger, most már magam is azt hiszem, hogy kissé elkésve állítottam be hozzájuk,, kivenni részem, a husz évvel ezelőtt elmulasztott gyönyörűségekből. Be végre is mit tehetek én róla? Azóti folyvást jöttem, de egy kicsit nehéz ós görönyös volt az ut. Az igazság pedig az hogy a játékot már eljátszották nélkülem, úu kiestem belőle ós nem is fogok soha-soha a hajlós águ, árnyékos meggyfa alatt ülni. Szeretnék kacagni, de köuybe* lábad szemem. Eszembe jut, hányszor indultam dobogó szivvel, hivő lélekkel arra felé, hol kacagtak, nevettek ós boldogságot osztogattak. Elkéstem, mindig elkéstem. Néhol csak egy órával másut husz esztendővel. A dolog lényegén mit sem változtat, az ajtó becsapódott előttem. Nem vettem észre, hogy husz esztendő mult el azóta, hogy játszani indultam, de az idő azért csak eltelt felettem ós a gyermekek ijedten futnak szót tőlem. Elkéstem játékuktól. így fogok elkésve, ifjú álmaimra is rábukkanni ősz fejjel, kihűlt szívvel, fáradt lélekkel. A fasorban csinos, barna asszony halad előttem, jobb kezében egy kis öt éves leánygyermek kezét szorongatja. Néha lehajol a gyermekhez és szol hozzá szerető édes, becéző hangon. Szép asszony, maga biztosan ott volt a körben, mely husz esztendővel ezelőtt az árnyékos meggyfáról énekelt, azért mosolyog olyan meglegédetten. Maga már nem álmait kergeti, hanem gyermekét hozza ki a ligetbe játszani. Ne nézzen reám olyan megvetően, nem vagyok én aszfaltbetyár, csak egy szegény boldogtalan Hu, ki szeretné megtudni kegyedtől az élet legnagyobb titkát: mint lehet minden örömhöz és boldogsághoz idejében megérkezni ? Ha jó volna, megmondaná nekem. De kegyed korrekt tisztességü asszony és lesújtó tekintettel halad el mellettem, én pedig csak ama utolsó nagy pillanatban fogok rájönni életem legkeserűbb igazságára hogy megkell halnom, mielőtt fiÖÖm lett völna az éietet megkezdeni. Cselédek a külföldön. Irta: Fröhlichné Móricz Paula. Paris. Párisban a nagy uraknak igen jó dol guk van, tudniillik azoknak, a kiknek nen kell arra a pénzösszegre szigorúan ügyelni amely kimegy a házból és melyért megfelelő kényelmet és luxust kellene .kapniok Olt szokásos, hogy a cselédeknek, a gazdt kárára is, jövedelmi forrásokat nyissanak Ott nem lehet firtatni, hogy a komornyi! mennyit nyer az asztal és szobák virág diszén, a borokon, a szivarokon : a szoba asszony mennyit számit a ház fehérnemű jének a tisztításáért (melyet a városon ki vül lakó mosónőkkel ő intéz el) ós a sza kácsok ós a szakácsnők mennyi zsebpénzig tesznek szert nem csak az élelmiszerek be vásárlásánál, hanem a megmaradt ételei eladásánál is. Párisban ugyanis nagy üz letek vannak, a hol ilyen megmaradt óte leket potom árért veszik s adják újra el Emellett pedig a francia cselédek pontos sága s különösen tisztasága nem megbiz