Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-25 / 103. szám

'olna az, mii}' szép töltött (., ;:eJ : mkás... előny művésznek, előny idalomnák! . . ». ennyit, édes öcsém, kitüréssel, ön'ással . lehet csak elérni. De iaztán oly tetemes, hogy e -í izgs

! mi fentartása ámba .:i értem természetesen azt, ze, égy önző, érzéketmánt, minden egyébbel ne kötelességeid, leszt -k, menüvészet érdekében leszesz ii. Í: köte'essv ek telsnek mar-rasabb <"

rönyört mindenképpen ndezett rendezett lapot a é,<. :. á: i . rtélcét is, vagy lenyc « ' a értéket a ízt az i'-lef nagyon is , Miskám, milyen szóbő ert erdeke! tá. gy; sorsod ^Kszik, s mert ahoz ügyet is Sva, hazai ügyöt • rt árado•o úi>;••...!»' hogy ezeket lelkedbe vedd, ók elmélkedjél; fogadd el, mint megíetetlen tételekél, — s belátván igaz voltukat, érezz mind több erőt azokat szem . ;:• ilyes, ne- metinvivel több .. [vádon az akadáfyá&u,tekümeni . . •• hr.e a jó csalaoíő tanácsai, melyekből .oiy sz-: "" sügárzik ki :z a kedves önzés, hogy* a tépelődő Miskát, mint hírneves művészi ha .a iiozza; neki nyugalmas otthont : ei i agyar művészet és ama<: dicsőségét előmozdítsa, jó gazda, figyelmezteti a takarékosság er Ínyének gyakorlására a nélkül, hogy a s tői váevakta! iljes ifjúság örömeitől megfosztani akarna. Csak ugy áradozik az bölcsesség aritv igazságainak ajánlásában hogy a mc ccnlott lelkű ifjút hazájának biztwbi^a, lincselje! De mit haszuá legbölcsebb tanács, f a legszentebb igazság is annak, aki az ábiánd< világába; él, és akinek fiatal • . mű'. - ppen azért hason. meg. mert u . ilanatra elvesztette önbizalmat í iálr. istennek baj nem tartott soká Munkácsynál; mert az a tapasztalás, hogy KnausZtol kezdve a többi nagy mü: cl Költötte önbizalmát s visszaadta életkedvét. Mikor pedig híressé 'vált, képe • párisi Szalonban kiállítva, az első jútalt te el, ez azon régen táplált vágyának teljesítésére birta, hogy lakását Parisba tette a;., iizer elhatározására nagy mértékben hatott azon körülmény is, hogy Pá: is elsÖ műkereskedője Goupil a kép eddig festett és ezután festendő lefoglalni és elárusítani. Ez több volt, mint amennyit Munkácsy valaha remélni merészeit. Boldog volt annak tudatában, hogy 29 éves korban oly ered;tt el, mint ritka halandó. Mieiuvt azo; han IV•: isba költözött volna, haza jött Csabára hogy a páratlan siker első édes örömét megossza az ő Pista bácsijával és mindazokkal, akiket a barátság és rokonság kötelékei csatolták hozzá. Nagy esemény volt ez akkor Csabán. Érdemes lesz egyszer majd erről is valamit elmondani. A kisiparos karáesonya. Irta: Áchim János. A Megváltó születésének évfordulóján, karácsony napján, a szeretet ünnepén örömben úszik az egész keresztyén világ ; nemcsak gyermekek serege, hanem ezekkel együtt a szülök, rokonok és jóbarátok, mikor a kicsinyek a sok csecsebecsével megrakott karácsonyfát körül táncolják, a mint a karácsonyfa gyertyácskái meggyúlnak, s a mint örömtől repeső ajkaikkal zengnek ünnepi éneket. Jöjj hát kisiparos barátom! vegyülj bele te is az apraja-nagyja ünnepi örömébe. Hiszen ha az egész világ vigad, miért maradnál csak te távol az örvendezőktől ? Ha a társadalom minden osztálya örvendezve ünnepel ma, miért busulnál csak te hétköznapi gondjaid között búslakodva ? Jól van jól! ha örül az egész világ a gyermekek fölpiperézett karácsonyfáj áriak — mondod ugye szives iparosolvasóm, — de mi köze van a kisiparosnak a karácsonyi ünnep örömeihez ? a ki rég idők óta, egyik karácsonytól a másikig véres verítékkel keresi mindennapi kenyerét. S egyik évben épen ugy, mint a másikban, keserves harcot viv a szükséggel. Küzd a létért, a kenyérért; mert a mai válságos időben becsületes munkájáért mást ugy sem várhat, mint a szerény megélhetést. Hej régen volt az, mikor a polgári társadalom minden osztályával az iparos is együtt örülhetett a k rácsonyi ünnepeknek. Mikor a mesterség tisztességes és jövedelmező foglalkozás volt. Mikor a becsületes munkát becsületesen megfizették s a munkás mesterembert érdeme szerint megbecsülték. Mikor a mesteremberektől mestertársaik is megkívánták, hogy a közönséget jó munkával szolgálják ki, s ezért ipari szervezeteikben védelmet találtak s ugy az iparosok, valamint azok vevőinek érdekei egyaránt megóvattak és sérelmeik orvosoltattak. Akkor a mesteremberek egymást támogatva éltek, nem — mint most — egymás életére törve egymás elől a kenyeret elharácsolni tőrekedve. Akkor örülhetett a szorgalmas mesterember ; karácsony ünnepén családjával, segédszemélyzetével, egész házanépével patriarkálisan körülülték a jólét jeleivel megrakott asztalt s Istennek hálákat adva, szép egyetertessci tották az ünnepi lakomát. Akkor örülhetett az iparos a karácsony ünnepének, mert közeledvén az újév, a számadás napja, biztos volt benne, hogy a mérleg örvendetes eredménynyel fog záródni, s keresetéből nem csak tengette életét, hanem agg napjaira félre is tehetett valamit. Hol vannak azok az idők ! ? Es mosf kedves iparostársaim, mégis kaptatok ti is karácsonyi ajándékot, a minek örülhettek, abban a jó hirben, a mit számotokra a napokban a lapok hoztak, hogy t. i. a kereskedelmi minisztériumban serényen dolgoznak az annyi idők óta várt ipartörvény revízióján, sőt hogy a nagy mnnka már befejezéstelé közeledik. Tudjuk jól, hogy dolgoznak rajta már két óv óta; hanem hogy mit fog alkotni a nagy anyag- és tanulraányhalmazból Abonyi Emil miniszteri tanácsos, az majd kitudódik a szaktanácskozmányok vallatásánál. Abból azonban, hogy az ipartörvény revíziójának alapelveire nézve mi a min. tanácsosnak a saját álláspontja és hogy milyen irányban tárgyalt a napokban a fővárosi ipartestületek kiküldöttjeivel: csak jót következtethetünk. Erre nézve ugyanis olvastuk a következőket : A törvény revíziója céljából folyamatban lévő munkálatoknál tartandó szem előtt azon álláspont, melyet az ipartestületi intézménynek uj alapokon, általános kötelezettség ós kibővített, célirányosabb működést lehetővé tevő hatáskörrel való szervezése tekintetében az országos ipartestületi gyűlések elfoglaltak. Ezek mellett a tanoncoktatás is a fejlettebb ipari követelményeknek megfelelőbben rendezendő; a aunkaadók és alkalmazottjaik jogviszonya kerekebben szabályozandó. Az ipari képe sités követelménye addig a határig, mely jogos érdekeket nem sért, tehát nem méltánytalanok, teljesítendő. Kétségfelen, hogy csak abban az esetbén várható kézműves iparosaink helyzetének javulása, ha képzettségük színvonala a jelenleginél magasabb ós kereseti viszonyaik jobbak lesznek. Az elsőnek alapfeltétele, hogy a tanulási és szakba vágó gyakorlásra szánt idő jelentékenyen meghosszabbittassék, a másiknak alapfeltétele, hogy a kontárkodás és az ezzel okozott tisztességtelen verseny lehetőleg megszorittőssék. A. fővárosi iparoskörben folytatott tanácskozásokon a következő kérdő pontok körül folyt az eszmecsere, mely módozatok mellett lehessen valamely képesítéshez kö • tött iparról más mesterségre átlépni vagy két képesítéshez kötött rokon mesterséget egyszerre űzni ? A képesítés igazolásának módozatai társascégeknél ? A képviselt iparágaknál miféle korlátozások szükségesek a más mesterségek körébe tartozó kiegészítő munkálatok tekintetében ? Kivánatos-e, hogy a képesítésüket igazoló segédek az ipartestületnél önkéntes mestervizsgára jelentkezhessenek, » mely őket megfelelő oklevél elnyerésére ©3 8» ti mester" címre jogosítja ? A tanoncok alkalmazására minimális életkor állapítandó meg ? Kikötendő-e valamely iskolai előképzettség ? Mennyi legyen a minimális ós maximális tanidő ? Kivánatos-e a tanoncok számának megszorítása a műhelyekben állandóan foglalkozó segédek számarányához képest ? A tanidő meghosszabbításának, valamint a tanonctartási jog megvonásának esetei. Kívánalmak a kölcsönös felmondási idő és egyéb munkaviszonyok szabályozása tekintetében. Munkaközvetítés. Az ipartestületeknek a műhelyek felett való ellenőraósi ós felügyeleti joga. Bizonyos előfeltételek mellett kőtelezővé tehető-e az ipartestület keretében némely humanitárius intézmény ? (Mester-betegsegély ezós, rokkant-, nyugdíj-, özvegyalap stb.) Mely kivanalmak merülnek fel a békéltető-bizottsági intézményre vonatkozólag ? A képviselt kózmüiparágak speciális viszonyaira való tekintettel kívánatos intézkedések. — A nők által űzött mestersügekben való tanonckodás, segédi foglalkozás és képesítés. A bővített hatósági ügykörre való tekintettel a kötelékükbe tartozó mestereknek, illetőleg tanoncoknak ós segédeknek mely minimális létszámához kötendő az ipartestületek megalakítása ? Ezen létszámon alól mennyiben lenne az illető ipartestület ügyköre kizonyos hatósági jellegű teendőkre nézve megszorítható ? A felvételi dij, valamint az évi tagdíj beszedésének módozatai. Az ipartestületek országos gyűléseinek ez irányú határozatai valahára eredménynyel kecsegtetnek. Addigis azonban, mig a hegyek vajúdnak, hogy megszüljék — ezúttal remélhetőleg nem — az egeret, talán nem lesz felesleges megemlítenünk az iparosok ez irányú küzdelmeit, melyeket már idestova harminc óv óta folytatnak. Az első országos iparos gyűlés 1872. évben tartatott Budapesten ; ezen gyűlésen az akkor még javaslat alakjában ismert 1872- óvi VIII. t.-c. ellen foglaltunk állást. A gyűlés több tárgya között tőképen az volt a kívánságunk : hogy a céh intézmény ne töröltessék el minden átmeneti intézkedések nélkül, hanem az ujabb kor szabad szellemeben átalakíttassák, A mi benne ósdi, a régi hűbéres rendszerből fennmvradt, a szabadelvüséggel meg nem egyerő j intézkedés van, az kűszöböitessók ki; de a mi benne a rendtartásra, az ifjúság nevelésére ós az iparfejlesztésre kényes, az hagyassák meg, és az igy módosított céhrendszer tartassák fenn. Pusztába* kiáltó szó volt, elhangzott a sok szép beszéd. A javaslatból törvény lett, amely a rendhez, összetartáshoz szokott iparosokat szélnek eresztette, az ipari munkát korlátlan szabaddá tette, a miből a képzelt szabadság helyett szabadosság keletkezett, a kontár-ipar gomba módra felszaporodott, a tisztességtelen verseny felburjánzott ós romboló hatásával tetőtokra hágott. A második iparos kongresszus hét évvel később, 1879-ben volt ugyancsak Budapesten. Ezen már a törvény hiányosságát és romboló hatását kimutattuk, s iparunk fejlesztése szempontjából kívántuk a kontár-ipar megszorítását; a kézmű iparnak képesítéshez kötését; a munkaadók, a tanoncok ós segédek közötti jogviszony rendezését ; a segédeknek munkakönyvekkel való ellátását; a tan- ós munkaviszonyból eredő súrlódások elintézésére békéltető bizottsági intézményt; s mindezek elintézésére országszerte kötelező önkormányzati ;yta, hogy ugy legyen. •'u"V:!v ;'.,.•!, -,t elérkezett. A titokzatos zobába már sürgött-forgott a mama meg ibaieány. Valami nagy dolgot zibetM L véghez, mert a sötét szob hói min yobb fény áradt. 3 y ya . 1 ÍMMjtartá a kicsinyeket. A ipa ; . s alá járkált. Nemsokára a. mama elő t azzal az örvendetes hir•vLhogy no:..- mostbejöhetnekmindany\ n. mert a karácsonyfa már itt van s virul. . Jfis-ii; (óitok a titokteljes szoba le közeit Ini i nagypapának kellett • vezeuii. ör-jg alig vánszorgott be. De ezt senki se vette észre. Beléptek. Kápi ázatos . -nv ette őket körül. • U m> kö épé.) állott a zöldelő 1? tzácsoüvfa, tcíe száz égő viaszgyertyávd, mely ok között t zámtalan apró járfümöles ós ezukorkák függtek. Laczika és Erzsike el sem merték ereszteni a nagypapa kezeit. Egy ideig a meglepetés szótlanná •>'tt(. ökot. CMik néztek . . . néztek a os karácsonyfára. Szép arezukon öröm *• meglepetés világa és árnya váltakozott --< ypapii kivonta kezeit kacsóikból B^lehanyatlott egy karosszékbe. Lacztka . megakadtak a lovas huszároa, ot{ eB

Í]

log a zöld kar

á_ cgQüyfa Erzsike szemei ellenbe" Z®P üábut. mely kaczéran mohi oálózva a narancsok ós •között. * két k'« gyermek A ai.ima is nétosv'ya is szorielt mennyei szárra Egyszerre csak eszébe jutott valami Eaczikának s megragadta Erzsike kezeit, maga felé vonta azt. Letérdeltek a karácsonyfa elé s hangosan, értelmesen imádkozni kezdtek. „Mennybeli Kriszkindli! Hallgasd meg a jó gyermekek imáját. Hálás szivvel fogadjuk a te adományaidat s Ígérjük Neked, hogy mindig szófogadó, jó gyermekek leszünk. Tartsd meg a mi jó mamánkat, jó papánkat ogészségben s jólétben számos évekig s engedd meg, hogy a mi édes nagypapánk mihamarabb üdvözülhessen I" E pillanatban kinos sóhaj lebbent el az agg ajkairól. A szülők örömkönnyel szemükben fordultak az agghoz. De a könnyek megfagytak, az ajkon lebegő köszönettel visszafulladt s a nő egy velőtrázó sikolyt hallatva, rogyott le az agg elé, megragadva kezét s azután ott zokogott néma nagy keservben, hosszan. Az apa is odarohant s halott halavány arczát oda támasztva a karszékhez, némán meredt maga elé, miközben szemeiből könnycseppek gördültek alá. Laczika és Erzsike felállottak s reszketve tekintettek a nagypapára. Annak feje visszahanyatlott a szék támlájára, arcza hófehér, szemei meredtek, egész lénye mozdulatlan. Leírhatatlan látvány 1 A vii'üó karácsonyfa . . . telerakva szebbnél-szebb játékszerekkel, gyümöl*->1. Körül az apa, anya, akis gyermekek, s ... ka rezekben . . Erzsike ugy érzé, nintha mozogna körüle a világ, Lacika meg se mert mozdulni helyéből. A gyertyácskák fénye iibogeH-lo- i bogott. s ' •? bántatA kis Végre Lacika volt a bátor s halkan a nagy papa felé lépkedott. Erzsike követte őt. Lacika megragadta a nagy papa ke zeit, melyek hidegek voltak, mint a jég. \ — Nagy apuskám, szólt remegő hangon, te alszol? — 0 drága jó nagypapa, könyörgött Erzsike — ébredj föl. Az apa magához tért. Letörölte könnyeit, s igy szólt: — Csendesen aranyos gyermekeim, csendesen, a nagypapa alszik . .... alszik ... Nagypapa elaludt örökre . . . Örökre ! Mit tudták azok a kis angyalkák, hogy az a szó „örökre' mit jelent ? 1 Elveszték játszótársukat. Ah, a kedves játszótársat, a ki értelem dolgában oly közel állott hozzájuk, mint a tél a tavaszhoz, mely kettő között csupán egy végzetteljes éj, vagyis a halál van. Letérdeltek a jó nagypapa lábaihoz, feledve a huszárt, meg a bábut, s ott sírdogáltak egymás mellett, a papa, a mama, Erzsike ós Lacika. A karácsonyfa lobogó gyertyácskái szelid fényüket lövelték a kesergőkre. * A halhatatlanság a gyermekeknél veszi kezdetét, de ki mondja meg, hol végződik ? ós I HZ ' Jolánnak levél jött. Irta: Belencéresi Dezső. Jolán beteg. A rózsaszín szobában .... -rí..* egy kis madár. Hangos beí/éd, szó nem hangzik körülte, Mindenki suttog, 'assasi csendít' jár. . Jolán beteg. Reszket piros kis ajka, Fehér áz arca, mint a tiszta hó. Csak úgy liheg; és köny ragyog szemében, Többé nem vidám, többé nem bohó Es hatvány a;cár, rózsa i

s piroslik A ; z virága, mint vércsepp á hóüan, ' Ugy megremeg, mint ingó nád a szélben, S panasza tör fel sok keserves szóban. Nagy, kék szeme, mely csillogón sugárzott, Most révedezve tekint szerteszét, Nem csillog többé . . . Keskeny, kis kezét Pihenteti a bársony takarón. S a fájdalom belékap'a szivébe, Kínozza egyre, égetőn, marón. A szíve fáj. A szíve búja őrli. Kis ajka mindig csak sóhajba tör: „Szeretlek édes, mint a földön senkit; És a szerelmem halálra gyötör . . . Miért is mentél tőlem messze, messze, Hogy fájó szívem tépje és epessze A bú, a bánat és a fájdalom . . . Tudom, tudom nincs balzsam a szivemre, Csak a virágos, csöndes sírhalom . . .« Es lázas ajkkal tördeli a szókat, M?jd csöndesül, csak szíve . . . szíve fáj . . Aranyhaja, mint glória köríti Sáppadt arcát. És lázálom, homály Borul /szemére, s úgy susog : ii. . . Emlékszel ugy-e még rá? Átszűrődött a holdsugár a lombon, Ott ültünk némán, csendesen . . . Virágillatot szórt a szellő széjjel, Ahogy beszéltél nékem kedvesem. De jaj! Most árva lett a r-zivim, Nem jössz, nem írsz ... És én ki híven Szeretlek édes, beteg ágyon Sovárgok érted; s odavágyom Ahol te vagy. Oh irj, csak egy sort, egy kis levelet . , . S én azt hiszem, együtt veled Bolyongóit künn a réten, erdőn . . . Egyetlenegy betűd Meggyógyítaná lelkemet. De igy, — tudom a bánat eltemet!" Ahogy a napnak bíboros sugára. Tűzött Jolánnak halvány homlokára, Megjött a várt levél. )oiánka ujjW** '