Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-25 / 103. szám

XXVII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Szerda, december hó 25-én. 103. szám • • BEEESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Karácsony, Dicsőség a mennyben, a földön békesség és az emberekhez jóakarat! A karácsonyi hangulatot, melyet ezek az igék keltenek, erősen támogatják az utóbbi hónapok eseményei. Ugy indul meg a XX. század, mintha föladatául azon nagy ellentéteknek kiegyenlítését tekintené, melyek örökül maradtak rá! Vagy csak az optinismus rángatja el talán az elméket ilyenkor s a karácsonyfa fényétől megaranyozottnak látszik minden! ? De megnyugtathat az a tudat, hogy az igazsághoz az sem férkőzhetik jobban, a ki mindent feketének lát és fest, hogy jobb szolgálatot tesz, aki hisz és remél s keresi azokat a jelenségeket, melyek a jövőbe vetett bizalmának biztos alapul kínálkoznak, kint a nagy világban s abban a szük körben, mely állandóan szem előtt van, mert avval hozzájárul a kedvező jeleknek szaporításához. A ködös Anglia fölfogása a szerencsétlen búr nemzet szabadságharcáról kezd tisztulni, ezt a magyarázatot adja mindenki Roseberry föllépésének. Francia- és Spanyolországban megbénították, részben le is verték azokat a pártokat, melyek a belső zavarokat örökösen szították, táplálták. Németországnak nyugati szomszédjával annyira javultak viszonyai, hogy az utóbbi meghatározott célokra való szövetkezés gondolatával is barátkozik. Ausztria is kezd ocsúdni áldatlan nemzetiségi harcának mámorából s nálunk a pártharc szintén lelohadt, bár képviselő választásokon estünk keresztül, agráriusok és merkantilisták kezdenek összesimulni s a felekezeti torzsalkodás fülledt levegőjét lassanként átjárja a józanság friss szellője. A világbéke ligája csak a szó erejével küzd, de higyjüks különösen ma, a mikor megszületett az ige, az eszme, hogy az még mindig a leghatalmasabb fegyver, a mely a hatalomért való küzdelemből még ott is, a hol a tettlegességekhez való hajlam élénk, kiszorítja az erőszakot s a harcot békés versennyé változtatja át... A földön békesség! És az emberekhez jóakarat! Az elégedetlenség forrásai ugyan teljesen sohasem fognak kiapadni, nyomor, betegség, szenvedélyek kisérik az embert, mig él. De ezer alakot ölt a szeretet, az, melyet a Megváltó hozott le az égből, a legelső és legszebb karácsonyi ajándék, s meg vagyunk róla győződve, hogy mindig erősebbé lesz azon ellenséges hatalmaknál, melyek az ember boldogságára törnek s azt megsemmisíteni igyekeznek. A haladás a humanísmusban kétségtelen és folytonos. Azt tapasztaljuk, hogy midőn a jótékonyság gyakorlása hatósági föladattá lesz s törvényhozás siet nyomott helyzetű osztályok segítségére, a magánéletben is nemhogy tért veszítene, sőt növekszik. Nemcsak a szocialistikus moz galommal szemben alkalmazott köz-, társadalmi- és magánérdekpirancsolta prophylaxis formájában válik mind hatalmasabb közéleti tényezővé, hanem nő az ereje mint könyörületes szivek hajlamának, erényének is, mert müvelődünk, nem bírjuk nézni a szenvedést megindulás nélkül, egyik azért, mert érzékeny idegzetű, másik azért, mert a segélyadás nemcsak örömeinek élvezetére vágyik, sok azért, mert vallásos érzelmek felbuzdulásának enged, s mindnyájunk azért, mert nem illik bele abba a kulturai képbe, melyet folyton szemlélünk, melynek látúsához hozzászoktunk, s nemcsak erkölcsi, hanem logikai és aesthetikai érzékünkkel is ellenmondásban áll. A mai világ jótékonyabb, mint volt a régi, még ott is, a hol látszólagos önzéssel, a létért való harcz durvaságával vádolhatnák, mert mig abban is, a miben önérdekét tartja szeme előtt, magasabb fokra emelkedett, arra, a melyen a humanismus a jól fölfogott önérdek parancsaképpen jelenik meg. Összefüggésbe hozta a mai kor e né zetét Hegedűs miniszter egyik beszédében vallásunk fölséges tanával: sze resd felebarátodat, mint tennenmagadat! S igaza van, az a nézet nem hamisítja meg azt az isteni parancsot, sőt domináló elvként érvényesiti tőle egészen idegennek látszó téren is Vigasztaló tudat a szeretet ünnepén, szent karácsony napján. => A mezőgazdasági hitel. Irta: ZUnazky István. Mindenki egyet ért ma már abban, hogy a sok megoldatlan kérdés között, melyekkeia földmivelő küzd, egyik legsnlyosabb helyzetet azon nehézség okozza, mellyel a földmivelő a ma már nélkülözhetlen mezőgazdasági hitel megszerzésében találkozik. Ep ezért általános a nézet, hogy a földmivelő népnek kedvező feltételek mellett életbe léptetendő úgynevezett warrantokban való részesítése ép oly előnyöket biztositana számukra, mint a milyeneket ezen intézmény folytán a kereskedővilág már régi idők óta élvez. Tagadhatatlan, hogy a töldmivelő helyzete jóval terhesebb a kereskedő vagy az iparos helyzeténél. Utóbbiak józanul élve, szorgalmasan dolgozva, könnyen szerezhetik be hitel utján a nekik szükséges nyers cikkeket, sőt sokszor oly hosszú időre kapnak hitelt, mikép kész áruikon az alatt túladhatnak s a nyers haszon után elégíthetik ki hitelezőiket. Egészen másként áll a helyzet a főldmivelőre nézve, a kinek készpénzzel kell fizetnie munkásait, az esetleges haszonbért és egyéb szükségleteit, s a ki tulaj donkép előleget kénytelen nyújtani a termőföldnek. Jön azután az aratás ideje s miután meg kell felelnie a különféle kötelezettségeknek, kényszerítve van terményein mindenáron túladni. Ilyenkor az ország terményeinek jórésze kerülvén piacra, az árak leszorulnak s alapját képezik a földmivelő osztály nagyon is indokolt panaszának. Igaz ugyan, hogy ma már sok helyen a földmivelőnek is módjában van terményeit a közraktárakba elhelyezni s arra kölesönt venni fel, ámde ebben sokszor akadályozva van a tetemes költségáltal, a melyet részint a nagyobb távolság okozta kiadás, részint a raktározási dij nagysága s végre az adott kölcsön után való kamat magassága okoz, mert hiszen ezen költségek sokszor meghaladják azt a hasznot, a melyet egy magasabb ár bevárása által esetleg elérhetne. Egész másként alakulna azonban a helyzet, ha törvényhozás utján mód nyújtatnék a földmivelőnek terményeire kölcsönt vehetni fel a nélkül, hogy kénytelen lenne terményeit saját területéről és magtárából elszállítania. Ezt valósította meg Franciaországban az 1898-ik évi julius 18-iki törvény (Loi sur les warrants agricolas), a mely törvény a földmivelő osztály számára a hitel nyújtás legszerencsésebb módját állapította meg. Ugyanis valamennyi földmivelőnek módjában és jogában áll kölcsönt venni fel- mindazon terményekre, a melyek saját gazdaságából kerülnek ki, a nélkül, hogy kényszerítve lenne ezen terményeket gazdasági épületéből, avagy saját területéről elmozdítani. A termények, melyekre warranlsok alkalmaztathatnak a következők: Gabonanemüek szalmában vagy szemben. Száraz takarmányokat. Szárított gyümölcs és főzelék félék. Olajos magvak. Bor, pálinka Békésmegyei Közlöny tárcája. • • TJnnep. Mikor izzó küzdelemben Kifárad, a sziv, a lélek S eltörődve, elfásulva Nem hiszek és nem remélek: Egy napom van, mikor ismét, Újra kelek száz reménynyel, — Ha Karácsony napja virrad Szeretettel, égi fénynyel. Béke honol a szivemben Eltűnik a komor álom, Mi keserű, ami kínoz, E napon azt nem találom. Oázis a Szaharában, Ami buzdít száz reménynyel, Ha karácsony napja virrad, Szeretettel, égi fénynyel. Istenember születése Megváltotta a világot! Ne reméljünk e napon sem Egy csepp földi boldogságot ? Hívő ekkor minden ember, Tele szíve száz reménynyel, Ha karácsony napja virrad, Szeretettel, égi fénynyel! Barangó. A tanár ur. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája — Irta: Bartóky Mariska I. Mire a gyászmenetet kisérő harangzugás utolsó kondulása is szétröppent a könnyű tavaszi levegőben, sokan már el is felejtették a tanár urat. Vagy, ha szó is esett róla, csak rövidesen esett. — Lehetett biz' ezt előre tudni, hogy ez lesz a vége; mindig különc volt. — Bolond filozofus, nem is értem, az a szép kis Haller-lány, hogy köthette hozzá az életét. II. . . . Mégis, mégis és ezerszer mégis . . . Ne kínozzatok vagy legalább te ne, —- mondta a szép kis fekete Haller Olga, a nagyszemü, fitos orrú Guthy Sárinak. — Mégis hozzá megyek ós szeretném, ha egyszer elég okos lennék neked megmagyarázni, miért ? ! Most, őrülten ostoba, vagy ostobán őrült vagyok. Majd talán máskor ! Nem sok idő telt el ; Guthy Sári egy kicsit megértette a mit Haller Olga beszólt neki, de ugy tett, mintha nagyon megértette volna. Késő este, ott ültek a terassz lépcsőjén, a Haller-lány odahajtotta a fejét a Sári ölébe. — Tudod, szeretem azt az embert, pedig gazember . . . Csak ugy beszélt a szép Hofberg Guidoról, az az ember. Nem mondta ki a nevét, csak gondolta, de még a gondolat is görcsösen szorongatta a szivét, apró lólekzetekben szedte az enyhe levegőt s a homlokán hideg verejték gyöngyözött. — Gazember . . . folytatta, de nagyon nehezen tudott beszélni, majdnem minden szó után pihenni kellett, — igen, az ! — ígért, esküdött, hogy szeret s most, . . . most . . elment bucsu nélkül. Csak üzent. Orbán főhadnagy hozt.i az üzenetet. Hogy nem ad az apja kauciót, hugy boldogtalan s hogy nem volt ereje tőlem elbúcsúzni. Még gyáva is. Es ón végig hallgattam, a mit a főhadnagy beszólt, utoljára én mosolyogtam s elküldtem a legszívesebb üdvözletemet, ugyan ettől a postától. Csak nem roskadhattam össze, csak nem zokoghattam el a mi fáj. Nem ! Az én bánatomat nem fogja a garnizon tisztikarának, menagie után, dessertnek feltálalni. Szenvedtem, de te nem tudod, mi lehet az! Őrült fanatizmussal mindig egy csókra gondolni, egy észbontó, őrült csókra, fullasztó ölelésre ós akkor nem tudni, nem látni, nem hinni semmit, bár az ajkam tán kiáltja is, hogy gazember . . . gazember . . . Az emlékek forrósága egészen kime ritette a lányt, bágyadtan, hervadtan pihent a Guthy-lány ölében, a ki meg volt ijedve. Hideg ós forróság felváltva futott át rajta. Oh! Hát Haller Olgát megcsókolta ... a szép Guido — oh, istenem ! Es a gondolatok egymást kergették a naiv lány fej ben. Irigység, kárhoztatás ós szánalom heves tusát vívtak s ki tuduá, egy lány-lólekben melyik lett a győztes. A Hallerlány újra beszólni kezdett. Valami rémesen csengő volt a hangjában, mintha nem is ő beszólt volna. — Aztán, — tudod te is, jött Horváth. A komoly Horváth Gábor. Megkért. Feleségül kórt . . . engem ! a ki," azt hittem az egész világ látja, hogy a szivemet, a lelkemet megtépve, besározva, eldobta egy gazember. Es Horváth azt mondja, feleljek őszintén, tudom-e szeretni s leszek-e a felesége. Annyit már gondolhatsz, a második kér désre egészen őszinte volt a felelet. Az elsőre ? Nos Horváth azt hiszi, arra is ós Horváth Gábornak egy hosszú életen nagy hiszókenysógre lesz szüksége. — Gyötörtök, miért megyek hozzá ? Miért ? Mert felejteni akarok s mert Horváth Gábor a világon az egyetlen, a kinek elég az ón szivem . . . igy, a hogy van . . . hahaha . . . Csak egy filozófus nem fogja kut.itni, vájjon a felesége szive mit csinál! Meglásd, jó asszony leszek. Rendben tartom a házat, főzni fogok, tán még kosztos diák is lesz egy pár . . . Én Haller Olga, vasárnaponként töltött káposztát főzök a diákjaimnak ! Aztán Horváth Gábornak, mindenesetre jobban vasalt gallérja lesz, mint most, boldog vőlegény korában. Hát nem remek jövő ? Mama ájuldozik s azt mondja, menjek inkább Jezernickyhez, a főispáni titkárhoz. Ugyan miért ahhoz ? Miért nem Horváthoz, a ki szeret és hisz ! Nos, hát ezért leszek a Horváth Gábor felesége. Olvastam valahol, hogy a jó emberek arra valók, hogy az okosak játékot űzzenek belőlük Nos ! Horváth Gábor jó ember . . . akarod, hogy beszéljek róla ? . . . — Nem! — mondta Guthy Sári, a hosszas hallgatástól rekedt hangon. Egész bensője remegett. Ha felizgatta az, a mit a Haller-lány a szivéről mondott, halálra ijedt attól, a mit az eszéről szólt. Gyerekes félelemmel nézett mindig a Horváth Gábor sötét arcába Talán szép volt ez az arc, de a flirtelő, könnyű modorú lánysereg csak a sötétséget látta rajta. Az erős szemöldöket, az összeszorított keskeny ajkat s a fekete, olykor villámló szemeket — De, — modta a Guthy-lány ijedtségében, — ha egyszer a professzor — a lányok maguk közt igy emlegették, — rád néz s megkérdi, igazat beszélsz-e, hogy fogsz neki telelni, mert annak olyan szeme van, észre veszi, ha valaki hazudik. A kis Guthy Sári szinte maga előtt látta, a mint a nagy, sötét ember előtt áll a kis Haller lány és felelnie kell őszintén, mint nekik kellett a zárdában Mater Viktóriának, kktek majdnem olyan sötét arca volt, mint a professzornak. ü Haller-lány, a panasztól mintegy megkönnyebbülve, szinte vidáman állott fel, a kót tenyere közzé fogta a Sárika bodros szőke fejét s a rémült szép kis arcba nézett. — Kicsi csacsikám ! Mondtam, hogy a