Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-22 / 102. szám

9 ségéhez mérten támogatandó, 100 koroná­val lépjen be pártoló tagul az egyesület kötelékébe. Szalay Józset, bár ismeri a község korlátolt anyagi helyzetét, mégis, a szana­tórium-egylet humánus, áldásos céljaira való tekintettel a javasolt összeget 200 koronára kivánja felemelni. B e 1 i c z e y Rezsőt egyik inditvány sem elégiti ki; a cél, melyre adakozni hi­vattunk fel, annyira magasztos, hogy Bé­késcsaba, mint a vármegye első községe, méltóképen sem 100, sem 200 koronával le nem róhatja kötelességét. A maga ré­széről 10,000 korona megajánlásával ágy­alapitványt óhajtana tenni. Két köszönő-levél. Korosy László közvetítő indítványa folytán a község egyelőre 200 koronával pártoló tagul lép a szanatórium-egyletbe, egyúttal azonban kimondja, hogy amennyi­ben e közszükséget képező intézet tényleg megalakul, ez összeget 10,000 koronára kiegészíti, es ezzel ágy alapítványt létesít. Emelkedett hangulattal fogadta a képvi­selőtestület, s Szalay József indítványára a gyűlés jegyzőkönyvében megörökíteni rendelte A p p o n y i Albert gróf, ház­elnök és Zsilinszky Mihály ur állam titkár leveleit, melyekben ezek a hozzájuk intézett üdvözlő táviratokat megköszönik. A köszönő levelek következőkép hang­zanak : Legőszintébb hálával vettem Békés­csaba városának, melyhez annyi benső kötelék fűz, megtisztelő üdvözletét JJpponyi Jllbert. Igen tisztelt elöljáróság! Békéscsaba város képviselőtestüle­tének ama üdvözletét, melylyel engem nyilvános működésem 40-ik évfordulója alkalmából megtisztelni szives volt, igaz örömmel és hálás szívvel vettem. Fogadja a mélyen tisztelt képviselő testület ezért őszinte köszönetemet. A lefolyt 40 év alatt sokszor volt alkalmam szülővárosom érdekeit szolgál­nom. Mint városi, megyei ós országos képviselő mindig azon voltam, hogy kötelességemet hiven teljesítsem s az ország legfőbb érdekeinek megóvása mel­lett, a helyi érdekeket is tehetségem sze­rint előmozdítsam, — még akkor is, a mikor polgártársaim többségének poli­tikai meggyőződése megváltozott. Ujabb bizalomnyilvánitásuk ós nagy­rabecsült üdvözlésük arra kötelez, hogy ezentúl még fokozottabb mérvben tegyem mindazt, amivel nagyrabecsült jóindula­tuk viszonzását bebizonyíthatom ós há­lám adóját leróvhatom. Adja Isten, hogy törekvéseinket si­kerkoronázza, hogy fáradozásainkat vá­rosunk virágzása ós boldog megelége­dése kísérje. Fogadja a mólyen tisztelt képvi­selőtestület őszinte tiszteletem kifejezé­sét, melylyel vagyok kész hivők Zsilinszky Mihály. államtitkár. Céllövészet, birtcktanács. A katonai cóllövészeti tér mintegy 10 esztendős ügj'e került ismét a közgyűlés nehéz tudomány. Az ón keresztlevelembe nincs annyi rubrika mint abban, de meg annyi irka-firka smcs, pedig bele van ve­zetve a dátum születésről, keresztelésről, meg hogy törvényes, vezeték nevem vala­mennyi predikátumommal, az apám meg anyám neve szintén predikatumostól mind, a két keresztapám meg keresztanyám neve, összesen kilenc előnévvel, még ráadásul a plébános neve is, a ki megkeresztelt. Alul meg az eklesia pecsétje s végül a paksus, akarom mondani a keresztlevél kiállítójá­nak a neve. Szép kis litánia, hanem a paksus, — az három papos vesperás hozzáképest. Nem azért olyan nehéz, mert sok a rubrika, hanem mert fortélya van a pa­rasztnak. Különösen a Tótzajzoni tót pa­rasztnak. Én különben csak azért szeretem őket, mert kutya nagy furfang lakik a jámbo­rokban. Édes emlékek fűznek engem a tót atyafiakhoz, hát nem is csoda, hogy örül a lelkem, mikor egyik-másik paksusért jön. — Dobri gyen pán Boh daj — kö­szön tisztességtudással még a küszöbön. — Adj Isten ! no mi kell Brebenyák bácsi ? Kezet fog velem, ugy mondja: — Csak gyitem paksusir. •— Ezt már szeretem . . . Hát a Do­rottyácska hogy van ? — Gyakujem peknyi, csak van — van . . . Disznó lesz kirem. — Disznó-e ? . . . csak nem hizó ? -- De bízom, csak hogy az az egyik, a másik meg prasza. A fehir a tucsnyi, a fekete a fias, van alatta hat kis koca, kettő kan, tebi emse, csak három van ártány. — Tyhu! Brebenyák bácsi, hisz' ez egész konda. Az öreg öntelten mosolyog, tetszik tárgyalása alá. A honvédelmi miniszter kedvezően oldván meg e sokat hányt­vetett kórdóst, a főszolgabíró, a felsővógi tehónlegelő társulat ós a katonai kincstár között egyezségi tárgyalást fog tartani. Kívánatosnak jelzi a temesvári hadtest­parancsnokság, hogy az egyezségi bórösz­szeghez méltányos módon a község is hozzá­járuljon. Miután azonban a felsővógi te­hónlegeltető társulat „hosszabb, de tárgyi­lagos, sok igazságot, de még több keserű­séget felelevenítő vita után" 110 szava­zattal 14 ellenében naponként és szarvas­marhánként 40 fillér bérösszeget követel: a község a hozzájárulás mérvéről csak ak­kor kiván határozni, amikor ez (egységár el-, vagy el nem fogadása felett a hadtest­parancsnokság dönteni fog. Kozma Márton, a „fehér bárány" vendéglő bérlője az üzlet záróráját hajnali 3 óráig ^ meghosszabbítani szeretné. Álta­lános volt azonban a képviselet tagjainak meggyőződése, hogy éjféli 12 óráig min­denki bőven kimulathatja magát; ugyan­azért közerkölcsi s rendőri szempontból a záróra hosszabbítást a járási hatóságnál nem véleményezi. S ezzel eljutott a képviselőtestület a gyűlés legfontosabb tárgyához: a földvóteli ügynek, illetve a birtokkezelő tanácsnak e czikk fejezetében tárgyalt kérdéséhez. K o r o s y László ismertette az elő­adói javaslatot részletesen. H a á n Béla községi ügyész szerint — a ki teljesen tárgyilagos hangon, a sze­mélyi motívumok teljes kizárásával kiván a kérdéshez szólni, — a javaslatnak a ki­indulási pontja is téves, A Trautmannsdorf­fóle földvétel nem közügy, hanem a község­nek magán „gescheft"-je, épen azért a ke­zelése külön intézkedéseket igényel s csak is szabályrendeleti uton oldható meg meg­nyugtató módon. A javaslat elfogadásával a képviselőtestület „eben gubát cserél", mert a községi ügyésznek annyira kifogá­solt hatalmi szerepkörét a szabályzat sze­rint a községi elsőjegyző veszi át. A föld­vételi pénztárhoz, mig az ügylet végleg le nem bonyolódik, vagyis 13 esztendeig, hoz­zányúlni nem szabad ; ezt a szabályrende­let hatályosan biztosítja, míg a javasolt szabályzatban e sarkalatos követelmény semmi biztosítékot nem nyer. A község adminisztratív szerveit a szabályrendelet megszabadítani kivánja az amúgy is hal­mazatos teendők ós súlyos felelőség célta­lan szaporításától; a szabályzat mindezeket csak gyarapítja, mert az ellenőrzésnek szi­gorúan nem a községi közigazgatás kere­tébe tartozó terheit a biróra és első jegy­zőre hárítja. A javaslatot nem fogadja el. Dr. Zsilinszky Endre nem fogadja el a javaslatot, mert meggyőződése szerint immár többé semmiféle bizottságra szük­ség nincs. Tagadja, hogy "a Trautmansdorf féle birtok megvétele magánügy volna; épen ellenkezőleg, a legfontosabb közügy, mely a község határának épségét biz­tosította. A szabályrendelet szükségtelenül meg köti a képviselő testület törvónybiz­tositotta rendelkezési jogát; nem kételke­dik abban, hogy a jövendő képviselőtestü­letek kötelességeiket teljesitikn, s nincs abban sem kétsége, hogy e köteles­ségeket mindenkor a közérdek javára fog­ják teljesíteni. Miután a birtokvóteli ügy túlnyomó részben lebonyolittatott, sem a neki, hogy urat lát csodálkozni, most még a feleségét is beírathatnám vele, ha akar­nám, Végig simít a hasán, ránt egyet a ködmenin s megelégedetten mondja : — Hat csak szaporogyuk kirem ala­son . . . Meg lesz egy bárány is. — No jól van bátyó, üljön csak le, majd szépen bediktálja őket; hanem előbb a tanuk irják alá a lajstromot. Hol van­nak a tanuk ? — Hopp, — megfelejtetem üket . . . nyem baj, gyuvunk mingyár . . . . . . Mig az atyafi odajár, Dem érde­mes dolgozni, hát körülnézek az adófizetők közt. Legelői egy hatalmas termetű kövér asszony áll: Pitvarszkinó. Ugy szemre lehet vagy két mázsa, kettős toka van az álla alatt s egy gyenge hajlás mutatja, hogy a harmadik is fejlődő télben van. Nem ködmönbejár, minta többi parasztasszony, mert ő mágnás ; cserepes háza ós száz hold földje van Fürjesen. Van még neki ezen­kívül egy szemrevaló lánya, a Judit s mert tisztességes céljaim vannak vele: a holddal, első sorban is az anyját iparko­dom megpuhítani. Annyit már elértem nála, hogy ha ma megkérném a Jutkát, nem adná nekem, de ő habozás nélkül a nyakamba ugorna. Ebből pedig nem kérek. Hiszen nem vagyok én erőművész. Sietek vele parolázni: — Jó napot anyó! . . . Mégis párat­lan menyecske maga, hogy megnéz ben­nünket ... Mi jót hozott? . . . — Hoztam, de nem szívesen. A por­ciót akarok kifizetni. — Ez már derék! Aztán sok-e? Pitvarszkinó akkorát sóhajt, hogy az asztalon levő akták szárnyra kapnak tőle ós nagyon szomorúan mondja: — Bízom sok! Fele volná is, sok volná. De már igy van az ilyen szegim ezvegy ... és egész Jeremiás siralmait birtokkezelő tanácsot fenntartani, áem a javasolt bizottságot kiküldeni nem kivánja. Rosenthal Ignác a szabályrendelet helyett a szabályzatot, birtokkezelő tanács helyett a bizottságot kivánja; ugyanazért a javaslatot elfogadja, mert ez az intézke­dés jogát az erre egyedül illetékes képvi­selőtestületnek tartja fenn. Beliczey Rezső respektálni kivánja a belügyminiszter rendeletét, mely a sza­bályrendelet fentartását kivánja, s csupán ennek némi módosítását ajánlja. Nem fo­gadja el a javaslatot, mert a képviselőtes­tület jó hírnevét csak is a szabályrendelet biztositj a. Korosy László azok számára, a kik talán nem ismerik, felolvassa az 1886. évi XXII. t.-c. azon §-át, mely a község jöve­delmi fölöslegének hovaforditására vonat­kozó intézkedést a község képviselőtestü­letének tartja fenn. Miután a képviselő­testületnek e törvény adta jogát a régi szabályrendelet nem csak megszorítja, de teljesen megsemmisíti, azt föltétlenül hatá­lyon kivül helyezni óhajtja. Ha talán a javaslat nem öleli fel az intézkedések tel­jes sorozatát, — tessék kibővíteni! Egyéb­ként az ellen sincs kifogása, ha a szabály­zat szabályrendeletté dolgoztatik át. Dr. F á y Samu konstatálni kivánja, hogy a javaslat nem egyhangú megálla­podás eredménye, mert ő a bizottságban ellene szavazott. Végre a képviselőtestület a kérdésnek minden oldalról lett kellő megvilágítása után névszerinti szavazás utján 23 szava­zattal 13 ellen a javaslatot elfogadta. Apróbb ügyek. Az állami fiu és leányiskola telkéül a képviselőtestület a Bagyinka ós Szaszák féle okos-utcai épületeket névszerinti sza­vazas utján 21,200 koronáért megvette. A szervezési szabályrendelet némely avult intézkedése módosítást igényelvén, a szükséges intézkedéseket, pótlásokat a köz­gyűlés a tanács javaslata szerint elhatá­rozta. Nevezetesebb újítások: hogy a tiszt­viselők jelölését jövőben a közgyűlés által kiküldött kandidáló bizottság fogja telje­síteni ; megállapította a, közgyűlés a köz­ségi ügyész jogkörét, a kit jövőben, az elöljárók szolgálati ciklusa szerint, 3 évről 3 évre fognak a békéscsabai ügyvédek so­rából megválasztani. Ekkor már ugyancsak délfelé járt az idő, — mire a napirend hátralévő lényeg­telen ügyeit a képviselőtestület gyors tem­póban letárgyalta. A vármegye bizottságai. A keddi tisztújító közgyűlés megvá­lasztotta a megye huszonkét bizottsá­gát is. Az állandó választmány tagjaiul meg­választattak : dr. Fábry Sándor, dr. Bodoky Zoltán, dr. Hajnal István, dr. Márki János, dr. Zöldy Géza, Ladics György, dr. Deimel Sándor, Schrőder Kornél, Shcmidt József, Veres József, Konkoly Jenő, Haviár Dá­niel, Fábry Károly, Fejér Béla, Horváth János, Beliczey Géza, Deimel Lajos, dr. Kovács László, Beliczey István, dr. Zsi­linszky Endre, Léderer Rudolf, Haviár rögtönözne, ha ennek barátságos enyel-! géssel hamarosan végét nem vetném. Pitvarszkyné barátságosan hátbavere­get húsos tenyerével. — Csak maga esze is mindig jár hun­cutságokra ! . . . Meg is mondok Jutkának, hogy ne elhigyje, a mit neki maga ha­zudik. És mialatt ezt mondj 3/ szemeiből kész szerelmi vallomás sugárzik felém. Jó­nak látom félbeszakítani az enyelgóst, an­nál is inkább, mert Brebenyák bátyó meg­jött a tanúkkal, AZ egyik apró pöttön em­berke, olyan sunyi arccal, mint egy vizsla korcsé, a másik szép szál, alig pelyhedző állu legényke. — Meggyutunk ! jelenti ki a gazda. Eléjök teszem a lisztát. A sunyi em­berke nagy szarkaláb betűkkel veti alá a nevét, a suhanc meg a kezevonását kínálja. — Azt hiszed anyakönyv, hogy keresz­tet akarsz csinálni, förmedek rá. Hozzon kend olyan tanút, a ki irni tud Brebenyák uram megvakarja füle tövét s végig néz a gyereken. — Mit ? ! hát te nem tudsz irni ? ! . Szigyelhec magad, ilyen nagyra megnőtél... A legényke röstelli, hogy ennyi em­ber előtt pirítottak rá s dacosan vágja vissza : — Hiszen kend se tud ! — n.z más, én már ereg vágyom ! in­tézi el a kellemetlen ügyet Brebenyák gazda. Tesik csak kicsinkát várnyi, lesz tanú mingyár! . . Gyere csak ide Misó, inti be az ambituson lézengő hajdút, a ki hivatalos komolysággal irja alá nevét s a világért sem mulasztaná el kacskaringót rakni alá. Ezzel hát rendben volnánk. Elő­veszem a járlatlapokat s kitöltőm. Kiállítom a paksust egy kosról, egy fehér hízóról, egy fekete fiasról meg hat malacról, me­lyek közül kettő kan, egy koca, három t Lajos, dr. Zöldy János, Morvav Mihály, Keller Imre, Haan Béla, Jancsovits Péter, dr. Ladics László, Rosenthal Ignác, Ber­thóty István. Helyettest főügyészül dr. Ladics Lászlót. A vármegye igazoló-választmány tag­jaivá közfelkiáltással: Ladics György, Schrő­der Kornél, dr. Zöldy Géza, Csák György, Jancsovics Emil. Főispán részéről: Keller Imre elnökül; tagokul dr. Márki János, dr. br. Drechsler Gyula, Bodoky Mihály, helyettes elnökül a főispán kinevezte dr. Márki Jánost. Az alföldi első gazd. vasút igazgató­ságába két tagsági helyre dr. Fábry Sán­dor, Beliczey Géza választattak meg. Az adófelszólamlási bizottság tagjaivá': rendes tagokul Schmidt József ós Jancso­vics Emil; póttagokul: ifj. Moldoványi István ós dr. br. Drechsler Gyula. A várm. bíráló-választmány tagjaiul megválasztattak: dr.-Fábry Sándor, Zsi­linszky Endre, Hajnal István, dr. Bodoky Zoltán, Schmidt József. A várm. tiszti nyugdijintézeti igazgató­választmány 'tagjaiul megválasztattak a tisztviselők közül: dr. Bodoky Zoltán, Jancsovics Péter, dr. Zöldy Géza, Bandhauer György, továbbá Schrőder Kornél, dr. Márki János, Schmidt József ós dr. Ladics László. A nyugdíjaztató-választmány tagjaiul meg választattak : dr. László Elek és Haj­nal István. Aközsógjegyzőinyugdijintézeti-választ­mány tagjaiul: dr. Bodoky Zoltán, dr. Zöldy Géza, Bandhauer György, Deimel Lajos, Korosy László, Aszalay Gyula, Ma­ros György, Gremsperger Józset, ifj. Ur­szinyi János, Salacz József, Popovics Jusz­tin ós Kolozsi Endre. A járási mezőgazdasági bizottsági ta­gokul felkiáltással: gyulai járás Erdődi Ferenc, Szabó Mátyás, békéscsabai „ Sipiczky Pál, Vidovszky Károly, békési » Morvay Mihály, Czira Gergely, orosházi „ Vidovits József, Tobak István, szarvasi » Zlinszky István, Tolnay Ferenc, szeghalmi „ Seres Gyula, Nyitrai István, gyomai „ Kalmár József, Biró Benedek és Debreczeni Endre. Dohánybeváltási politikai biztosul : P f e i ff e r István. A gazdasági egyesületből. Az igazgató választmány ülése. A bókósmegyei gazdasági egyesület ig. választmánya mult vasárnap a kaszinó termében ülést tartott ós élénk érdeklő­déssel tárgyalták le a tárgysorozat tizen­három pontját, s azok között hosszabb eszmecserét keltett egy vitás cselódügyben adandó vélemény. Első sorban dr. Zsilinszky Endre elnöki jelentését hallgatták végig a Mező­berényben megtartott állatdijazás eredmé­nyeiről, melyet lapunkban annak idején ismertettünk. A dohánytermelósi szakosztály bemu­tatta a dohánykertészek ós dohányterme­lők közt kötendő szerződés mintáját, me­! ártány ós valamennyi tarka. A kész járla­tot aztán 54 fillér ellenében kiadom Bre­benyáknak. Az megnézi elől-hátul s mert olvasni nem tud, kimegy a hajdúhoz fel. világosítást kérni. Kevés vártatva bejön s leteszi elém a j áriatokat. — Mi baj gazduram ? — Nem jó van paksus! — Nem-e ? hát mi hiba van bennök ? Neheztelve mondja az öreg. — Hát mer a tucsnyi fekete, a prasza meg fehir, a malaczkák is rosszul be tecet irnyi. Nem vagyok indulatos ember, de már erre eldől bennem a kapubálvány. Száz darabra tépem a j áriatokat s cifra áldások közt írok ujakat. — Itt van! hanem máskor jól diktálja be a jószágát; na egy kettő, siessen, ide vele, azt az 54 fillért, aztán Isten áldja! Brebenyák gazda ugy tesz, mint a ki valami fölött nagyon csodálkozik. — A 54 fiiirt ? . . . már ón atom egyszer, kitszer csak nem megfizetek paksus! . . . — Akkor mehet kend, a paksus itt marad. — Ale no! de nekem kell paksus, megyek be regei városba malackákkal. Aztán meg nincs is mos piz nalam, maj regei, ha viszagyitem holnap dilután estire elhozok . . . No, nem ide agya ? — Nem. — Megegyszer kirdek : nem ide agya ? — Nemm! . . . ordítom teletüdővel. Brebenyák gazda megriadva veszi elő a nyakára akasztott bőrzacskót s kiolvassa a filléreket, zsebredugja a paksust, aztán jóindulattal vereget a vállamra s atyáskodó hangon mondja: — Ale no, nyebojsza mladi pan, nye bojsza! hiszen ón nem harakszok ! . . . Karaszy Ődön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom