Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-19 / 101. szám

XXVÍI. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Csütörtök, december hó 19 én. 101. szám # fi BEKESME6YE KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-fér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziiatok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden sielü! is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Tisztújító közgyűlés. Nevezetes napja volt kedden a vármegyének. E napon történt meg a vármegyei tisztviselők választása az általános tisztújító közgyűlésen. Fényes momentum ez mindig vármegyénk életében. Önkormányzati jogának legszebbikét gyakorolja a megye akkor, midőn kiválasztja azokat az embereket, kikre a közigazgatás nagyfontosságú feladatának intézését akarja bizni, — saját hatalmánál fogva. Ünnepszámba megy a tisztújítás napja. Minden hat évben egyszer fordul elő és igy nem csoda hogy rendkívüli módon nyilvánul a törvényhatósági bizottság tagjainak érdeklődése. Alig marad el erről a gyűlésről valaki E gyűlésnek különös érdekességet kölcsönzött az, hogy talán ez volt az utolsó tisztújító közgyűlés. A régi restaurációnak alig van meg ma az árnyéka is és talán ez is szertefoszlik. Magyarország törvényhozó testű lete teljes megnyugvással fogadta Széli Kálmánnak a közigazgatás államosítására vonatkozó reformszándékait, mely részben elveszi a megyéktől a választás jogát. Es a választási aktusnak meg volt az ünnepélyessége. A székház nagy terme megtelt egészen és jól eső látványt nyújtott a törvényhatósági bizottság tagjainak hullámzó serege. De különösen ünnepélylyé tette a választást a szeretet és a becsülés, amelylyel a vármegye közönsége fordult eddigi munkás tisztviselői felé. Ünnepélylyé tette azon lelkes együttérzés, mely méltányolta a tisztviselőit buzgalmatésegyhangulag visszaemelte őket hivatalukba, mely aktus csak az érdemek elismerése volt. Igaza van dr. Lukács Györgynek,' hogy a vármegyei tisztikar tevékenysége az alispán vezetése mellett — a főispán ügybuzgó támogatásával — az elsők közé emelte Békésvármegyét. Büszkén tekinthetünk az egyhangú választásra, mely mindig a közönség érdeknélküli pártatlan ítéletét rejti magában: itt minden ember lankadatlan szorgalommal végzi feladatát. A közgyűlés. Kilenc órakor elcsöndesült a zsibongás, hogy a belépő főispán üdvözlésére harsogó éljenzésben törjön ki a csend. A töispán elfoglalta elnöki szókét s megnyitotta a közgyűlést. Üdvözli a közgyűlést, mely az általános tisztújítás alkalmával először jelent meg uj alakjaban. Óhajtja, hogy az uj bizottság minden cselekedete méltó legyen a régiéhez. A maga részéről kéri a közgyűlés jóakaratát ós támogatását az ügyek intézésénél. Dr. Lukács György beszéde után az igazoló választmány előterjesztette a jelentését. November 11-ón az egész vármegyében végbe ment a bizottsági tagok választása. A megfelebbezett választások kivételével a többi választás igazolva van. A fellebbezések alapján kót választást megsemmisítettek, négyben pedig vizsgálatot rendeltek el. A jelentés tudomásul szolgál s elnöklő főispán a bizottságot megalakultnak jelenti ki. Ü. mai ülés tárgya miután a tisztikar mandátuma lejárt: a választások eszközlése s reméli hogy a törvényhatóság azon körültekintő gondossággal fog eljárni a választás alkalmával, mely minden tényét eddig is jellemezte. Átadja a szót dr. Fábry Sánkor alispánnak, előbb azonban Haviár Dánielt, Keller Imrét, Schmidt Józsefet nevezi ki a maga részéről mint a kijelölő bizottság tagjait, kikhez a közgyűlés még dr. Zsilinsz ky Endrét, Léderer Rudolfot és László Eleket választja. Az alispán beszéde. Most dr. Fábry Sándor alispán emelkedett fel s az alábbi magas szárnyalású beszédet mondotta, mely tömören tartalmazza a vármegye hat éves fejlődésének kiemelkedőbb mozzanatait. Szerényen a törvényhatósági bizottságra hárította a munkásságot, amely pedig kiválóan az ő tevékenységének érdeme. Beszéde igy hangzik: Mólyen tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés! A vármegyékről szóló törvény értelmében a választás alá eső vármegyei tisztviselők megbízatása a folyó óv végén lejár. A törvény intézkedéséhez képest tisztviselői megbízatásunkat, melyet ezelőtt 6 évvel nyertünk a törvényhatósági bizottságtól ezennel, a törvényhatóság rendelkezése alá bocsátjuk, s állásainktól tisztelettel visszalépünk. Hogy miként töltötte be a tisztikar feladatát a lefolyt hat óv alatt, az a törvényhatósági bizottság elbírálása alá tartozik. Nekünk, midőn mandátumunkat ezennel letesszük, legalább abban nyugodt az öntudatunk, hogy mindenkor legalább is igyekeztünk megfelelni feladatainknak s annak a várakozásnak, mely megválasztásunkhoz hozzáfüződött, — másrészt büszkeségünket képezi, hogy állandóan birtuk megbízatásunk egész tartama alatt a törvényhatósági bizottság jóakaratát és támogatását, a mi biztosítéka volt munkásságunk eredményességének. E jóakaratért ós mindenkori támogatásért az egész tisztikar háláját és köszö' netét tolmácsolom. A törvényhatóságokban az általános tisztújítás actusa oly határpontot jelez, melynél, midőn szervezkedünk a jövendő munkájára, egyszersmind rendszerint visszapillantást vetünk a mult eseményeire ós tevékenységére is. Azt hiszem nem lesz fölösleges, sőt kötelességszerű beszámolásnak tekinthető az, ha főbb vonásokban megemlékezem a legutóbbi hat óv törvényhatósági tevékenységéről. Hogy első sorban is a közigazgatás administrationalis részéről emlékezem meg, megalkottuk 1896-ban a várm. ügykezelési szabályzatot, mely közigazgatásunkat a helyes munka megosztás és egyszerűsítés alapján gyorssá, egyszerűvé, áttetszővé tette ; teljesen újra szerveztük pénztári kezelésünket a számfejtő osztály rendszere alapján, melyszerint minden befizetés egy ellenőrző számfejtő osztály elkönyvelése mellett juthat csak a pénztárba; a járásis községi pénzkezelés ellenőrzésére szerveztük az ambulans számvevői intézményt, mely szervezet megyénk kezdeményezése, s melyet azóta több vármegye követett ; megalkottuk a közigazgatás gyorsasága ós közvetlensége szempontjából a „Hivatalos lap"-ot, ós ugyancsak e célból s a közönség kényelmére a várm. közhasználatú telefont. Közúti politikánk a legutóbbi hat év alatt hatalmas arányokban fejlett ki. Programszerüleg kiépítettünk 48 kim. vármegyei utat 1.345.000 korona költséggel, két hidat 407.000 korona költséggel s kieszközöltük a kereskedelmi miniszter urnái egy uj transzverzális állami ut létesítését, mely mintegy 100 kim. hosszban fog a megyén átvonulni s melynek állami kiépítése mintegy két millió korona ajándékot jelent a megye számára. Közutainkat mondhatni az egész vonalom befásitottuk a legutóbbi hat óv alatt. Külön e czélra létesített megyei faiskolában 180,000 drb eperfacsemetét neveltettünk, mely nagyobbrészt már kiültetósre is került. Közgazdasági tekintetben 1895—96-ban elnökletem alatt állandó bizottságunk működött a paraszt-szocializmus orvosszereinek felkutatására s ez iránti közgyűlési megállapodásaink az után is állandó zsinórmértékül szolgáltak e téren való intézkedéseinknek. A várm. földmivesiskola évek óta húzódott építési ügyét a gyors befejezéshez vittük, i 89o/97-ben felépült ez iskola ós sikerült mihamar annak dohánykisórleti állomással való kiegészítését is kieszközölni. Az iskola a megye ujabb áldozatkészségét igénylő kibővítésre szorulván, az e czól biztosítására állami kezelésbe adatott. Mezőgazdaságunk belterjesebbó tételére hatalmas befolyást van hivatva gyakorolni az élőviz csatorna környékének öntözés alá vonása, melyre a kezdeményezés e teremből indult ki s melynek a tervezett nagy keretben való megvalósulását bizony-> nyal elősegíti a békéscsabai minta öntözőtelep, mely 175 kat. holdon az idén először mutatta be a mezőgazdasági öntőzös rendkívüli hasznos voltát. Remélhetőleg nem marad eredménytelen az a törekvésünk sem, melynek érdekében tavaly jártunk küldöttségileg a földmivelési miniszter urnái, nevezetesen a Körösök hajózhatóvá tétele, mivel köztudomás szerint e célra a jövő évi költségvetésbe már 500,000 kor. fedezet vétetett fel. A közúti forgalom lebonyolítása mellett a mezőgazdaság érdekeit fogja szolgálni azon létesítésében már az idén biztosított keskenyvágányu vasút, mely Békéscsabától Vésztőig fog kezdeményezésünkre a jövő évben kiépülni, s mely az általa felölelt termő nagy vidéket az intenzív gazdálkodásra képessé teendi. Békésmegyei Közlöny tárcája. Falusi história - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : Angyal M. Erkölcsös élet csak falun van, de nem is csoda ; teszem azt itt nálunk, ebben a mi csendes falunkban, fiol nagy esemény az is, ha a jegyző ur uj nyakkendőt vesz fel, mondom: ebben a csendes kis faluban a hivatalból alkalmazott bakteren kivül, — hivatalosan körülírva : Roszoga János közsógi éjjeli őr — Karolin néni volt elismerve — nem hivatalból ugyan — mint erkölcsbakter A mi csendes falunkban mindenki tudja, hogy Karolin néni honnan húzza azt a kis nyugdijat, amiből itt éldegél. Emlegetik, hogy mint „erónydijat" kapja, nem ugyan a mai hatvan évet meghaladó koráig megtartott szigorú erónyessége miatt, hanem állítólag éppen ifjúságának zajos múltjáért. No de az „ezt mondják, azt mondják" joga csak Karolin nénit illeti, ki nagyon is körültekintő szigorral őrködött a kis falu erkölcsére ; mert hogy példával szolgáljak, jaj volt Pille Zsuzsának, ha a vasárnapi istentiszteletre felvenni merészelte az uj piros derékhez a sajátkezű hímzéssel díszített, fehér csipkés kötőt. Haj, akkor Karolin néni szerint romlott az ifjúság. Pedig hát egyszerű, szerény leányka volt Pille Zsuzsa, a Pille Imrének, a felvégi szorgalmas, de igen-igen szegény magyar szabónak a leánya, azonban Karolin néni fogatlan szájának az ilyen ok is elég volt arra a rágásra, melyet rágalomnak neveznek. No Petki Tamás leánya, Vilma, az már más. Nemcsak azért, mert Petki Tamásnak prima-classitu földje van vagy ötszáz hold megfelelő belsőséggel, hanem azért is, mert Petki Tamás özvegy ember ós hej . . . ki tudja . . . hisz Karolin néni — persze saját becses véleménye szerint— nem is olyan öreg .. . . Petki Tamás gazdag, nagyon gazdag és sok pénze révén már félig úr; a leánya már egészen kisasszony, Vilma kisasszony. Anya nélkül nevelkedett, a nőemancipáció minden szabadságával megrontva. De hát Karolin néni semmi kifogásolni valót sem talált Vilma kisasszonyon, de nem is lehetett, mert hiszen hát az még nem ok a megszólásra, hogy Benka Jani, az uradalmi irnokocska szemét lesütve, nagyot sóhajtott, valahányszor a közelébe jutott. * Események csak falun vannak. A kimerült városi embert már csak a tömeges gyilkosság, sikkasztás és szerencsétlenség érdekli, izgatja, az is csak „nagyban." Milyen más ez falun. Már akkor, mikor az a sok plóh-galléros, kakastollas, cifra uniformisos katonatiszt itt járt, egész felfordulás volt falunkban ; azt beszélték, hogy a tiszt uraknak nagyon tetszett a környék és jövő nyáron vidékünkön nagy hadgyakorlat lesz. .-L rákövetkező nyáron jött is annyi katona erre, hogy akár valami nagy háborúhoz is elég lett volna. Egy század huszárság a mi falunkban lett elszállásolva, ürültek is ennek a falubeli leányok. N> meg Karolin néninek is jutott min rágódni, mert hát helyre gyerekek voltak ezek a huszárok ós adta-véletlenje — az őrmester, akinek szeme a csinos Pille Zsuzsán akadt meg, szomszéd falubeli legény volt. Tudott is Karolin néni azokról a csendes, ábrándos, holdvilágos éjszakákról csodálatosakat mesélni, melyeken a két fiatal bohó a ház előtti padon ülve olyan szívesen elbeszélgetett. Persze nem mulasztotta el a mai nemzedék romlottságát szapulni. Nem is lehetett ez máskép ; szegény leány volt Pille Zsuzsa és szabad tán a szegény lánynak is szeretni ? ! Petki Vilmának is ünnepnapok voltak a huszárok ott tartózkodásának napjai. Hogyis ne ? A sok deli fiu között bizonyára legdelibb volt lassóthi Lassóthy Endre huszárhadnagy. Vilma kisasszony, a szép, agazdag Vilma kisasszony, az aranyparaszt Petki Tamás lánya ezt igy fejezte ki: — Olyan bajusz, hogy érdemes érte megbolondulni ! Ugy látszik, hogy belé is bolondult, mert lassóthi Lassóthy Endre cs, ós kir. huszárht.dnagy úr nem sok idő múlva remek hímzésű tárcát mutogatott társainak, melyet emlékül kapott „attól a snájdig, jukker-leánytól" . . . Hja lassóthi Lassóthy Endre huszárhadnagy ur különféle jelzőkkel tudta megkülönböztetni hölgyismerőseit. Gavallér volt, nem árult el nevet, de e jelzőkből minden fejtörés nélkül tudhatták a társak, hogy kiről van szó. Furcsa históriákat beszólt e kót embertiáról a falu, de mint máremlitém, nálunk a megszólás joga csak Karolin nénit illeti; de — csodálatos — az mit sem tudott, mit sem hallott, mit sem látott az aranyparaszt, az özvegy Petki Tamás Vilma leányáról, a szép, a gazdag Vilma kisasszonyról, arról a „snájdig jukker leányról." Nem tudott, nem látott, nem hallott még akkor sem, mikor ősszel a huszárok eltávoztak a. faluból ós velük együtt eltávozott hirtelen, nyomtalanul, búcsúzás nélkül a szép, a gazdag Vilma kisasszony. * Humor csak a falun van. Legalább az élet humora csak itt nyilvánul meg és itt van érzés annak felfogására. A városi embert üzi-hajtja a nagy probléma: a kenyérkereset problémája. A falusi embernek megtermi a föld a kenyeret. Tavasz van, üde tavasz ; virágot fakaszt a kikelet; szerelmet fakaszt az illatozó virág. A tavaly itt járt huszárok őrmestere, immár közönséges cibil, a minap vezette oltárhoz Pille Zsuzsikát. Persze Karolin néni sok kivetni valót talált a szegény Pille Zsuzska nászán. Ebben persze nincs semmi humor ós abban sincs, hogy a szép, a gazdag Vilma kisasszony, az aranyparaszt Petki Tamás leánya hazakerült . . . Hazakerült igen nagyon szomorú állapotban . . . De már abban csak vai. humor, hogy a Benke Jani, a szegény uradalmi irnokocska beleült a Petiíi Tamás ötszáz holdjába a megfelelő belsőségekkel és ö nagysága Benke Jánosné született Petki Vilma, aki még csak három hónappal ezelőtt a világ teljesen ismeretlen táján élte napjait, nagy gőgösen tolatja maga előtt a gyermekkocsit, melyben ifjabb Benke János fekszik hófehér, csipkés párnák között. . . Karolin néni csodákat mesél az aranyos gyermekről, aki egészen apjára ütött . . . Csak falun van humor! . . .