Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-01 / 96. szám

XXVIIí. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, december hó 1 én 96. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőséj: Fő-tér, 876. számú ház, hova á lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziiatok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Búesú és beköszöntő. Változott viszonyaira folytán a mai napon megválók a Békésmegyei Köz­löny felelős szerkesztői állásától. Azzal az izzó lelkesedéssel és oda­adással, mely minden hivatásos újság­írónak vérbeli sajátossága, két esz­tendőn át teljes odaadással, minden tehetségemmel és tudomásommal szol­gáltam e lapot és nagyrabecsült kö­zönségét. E percben, mikor búcsúzom, há­lás szivvel köszönöm mindazok ke­gyes jóakaratát, bizalmát és támoga­tását, kik engem, — az idegenből ide szakadtat — jóakaratukkal segí­tettek, bizalmukkal megtiszteltek s támogatásukkal nehéz feladataim meg­oldását könnyűvé tették. Hitem sze­rint becsülettel szolgáltam a közön­séget, a becsülés, melyet ezért cse­rébe kaptam, édes jutalmam volt mindenkor. Dehát az embert vágyai vezérlik... s most, mikor szétválnak utaink, utolsó feladatom megoldását is köny­nyüvé teszi az én igeu tisztelt utódom és kedves barátom: Maros György, az uj felelős szerkesztő személye. Nem kell őt bemutatnom Békésvármegye közönségének, ismerik, tudják kicsoda s én azzal a meggyőződéssel adom át neki helyemet, hogy méltó kezekbe jut e lap vezetése. Hogy az az oda­adás és jóravaló törekvés, mely engem minden ténykedésemben vezetett, be­lőle sem fog hiányozni, arra garanciát nyújt múltja s a közpályán kifejtett eddigi tevékenysége. Kintzig Ferenc. A szellemi felvilágosultság terjeszté­sének ma már az egész müvelt.világon elismert hatalmas tényezői a hírlapok. Ha tanulmányozzuk a hirlapirás történetét a római „Acta diurna"-tól az angol „Times"-ig, arról nyerünk történeti tanúbizonyságot: hogy a nagy reform eszmék diadalra jutásával, a gondolatszabadság megszületésével, a véleményeknek szabad megnyilatkozá­sával fokról-fokra fejlődött a hirlapirás. Minél szabadabb valamelyik nép, minél felvilágosultabb: annál többet forgatja az újság lapjait. Fontos kötelesség hárul épen ezért a hírlapokra! Mert, ha igaz, hogy a hírlapok a nép gondolatmenetére, valamint poli­tikai meggyőződésére befolyást gyako­rolnak: akkor nemcsak a közművelt­ség terjesztésének nélkülözhetlen esz­közei, hanem egyúttal a nemzeti ál­lam intézményeinek legerősebb védő bástyái. Nagyképűség volna, ha a Békés­megyei Közlöny, — politikai jellegire hivatkozva, — az országos politika magas kérdéseiben irányító szerepet vinni óhajtana. De, mint a szabadelvű, mindenkor liberális politikai eszmék­nek megalapítása óta mind a mai napig szerény hirdetője, minta hazafias magyar nemzeti eszmék előharcosa, — ez útról a jövendőben sem fog eltérni. Fennen hirdetjük, hogy a vár­megye lapja uagyunk! Ebben a minőségben Békésvárme­gye egyetemének, valamint a várme­gye egyes községeinek minden igazságos ügyét híven szolgálni kí­vánjuk. Az utolsó 10—15 esztendő ha­talmas haladásának dacára ugy kultu rális, mint ipari, kereskedelmi és köz­gazdasági kérdésekben sok a tennivaló; különösen a kisiparos és kiskereskedő nélkülözi azon intézményes biztosíté­kokat, melyek segedelmével a mai válságos helyzetet könnyebben viselné s könnyebben találná meg a kibonta­kozás útját. A vármegyei társadalom, — bár fogékony a haladás minden kérdése iránt, — mégis, mintha itt-ott ellan­kadna, mintha a lépten nyomon elő­térbe nyomuló nehézségek itt-ott meg­zsibbasztanák a tevékenységre kész igyekezetet! A folyton haladni vágyás ösztönét ébrentartani, a csüggedőket biztatni, a megindult közművelődési, ipari, kereskedelmi, közgazdasági ak­ciókat felszínen tartani, az ellentétes eszmék tisztázására — a személyi motívumok teljes kiküszöbölésével — közrehatni: ezek azon kötelességek, melyek a Békésmegyei Közlöny legközvetlenebb hivatását képezik. Ezek mellett különös gondot kivá nunk fordítani arra is, hogy a várme­gyei s községi közélet minden meg­nyilatkozásáról a helyszínén szerzendő adatok és tapasztalatok alapján, tel jes történeti hűséggel s késedelem nélkül nyerjen értesülést az olvasó közönség. Az én mélyen tisztelt elődöm után, a ki a Békésmegyei Közlöny szer­kesztését ékes tollal, sok képesség­gel s teljes rátermettséggel intézte, szinte merésznek látszik a vállalko­zás, melylyel a felelős szerkesztő ter­hes munkájához hozzákezlek; testi és szellemi erőimnek fogyatékossága arra int, hogy a reám várakozó fele­lőséggel teljes munka meghaladja ké­pességeimet. S ha még is vállalkoztam ezen erőimet meghaladó, de nemes fel­adatra, teszem ezt abban a remény­ben, hogy a Békésmegyei Közlöny ki­próbált munkatársai nagyrabecsült közreműködésükkel továbbra is meg­tisztelnek, s teszem abban a tudat­ban, hogy mindenki, a ki a nékie adatott bármily csekély erők teljes kifejtésével a közügyet szolgálja, ha­zafiúi kötelességet teljesít. A Békésmegyei Közlöny szerkesztősége nevében : Maros György, felelős szerkesztő. Néhány szó az alföldi szanatórium kérdéséhez, A tuberkulózis nagyobb csapás, mint bármely félelmetes külellenség; nagyobb károkat tesz népünkben, mint a többi fer­tőző betegség együttvéve. Különösen fő­fészke ezen rettenetes betegségnek a magyar Alföld : magyarságunknak, fajunknak fen­tartó gerince. Ha a tuberkulózis pusztító veszedelmét leküzdeni akarjuk: tennünk, cselekednünk kell, móg pedig gyorsan; e kérdésben a müveit nyugati nemzetek mö­gött már úgyis nagyon elmaradtunk. Be kell látnunk, hogy számosak az akadályai az alföldi szanatórium létesíté­sének. Egyrészről a terepviszonyok sajátos­sága, másrészről a létesítéshez szükséges tetemes pénzösszeg beszerzése nagy nehéz­ségeket fog okozni. De azt hiszem, népünk hazafisága és áldozatkészsége nem fogja cserben hagyni ama férfiakat, a kik a zász­lót elöl viszik, a kik az emberiség ezen egyik legnagyobb ellenségének leküzdésére az iniciativát megadták. Hogy a kezdődő tuberkulózis csak al­pesi, hegyi, vagy tengerparti éghajlat alatt volna gyógyítható: ez már megszűnt dogma lenni! A tapasztalat mutatja, hogy a be­tegség minden klima alatt gyógyítható, ha a kellő hygienikus és diaetetikus szabályo­kat alkalmazzuk és betartjuk. A gyógyítás tehát az Alföldön is keresztülvihető; de okvetlenül szükséges, hogy a szegény sorsú alföldi beteg könnyen hozzájuthasson a megfelelő ápoláshoz. A klima magában Események és emberek. Az idők folyása széles hullámokban csap el mi halandó fejünk felett ós árjával hozza a haladást, amely magasabbra emel; hol meg szétzúzza az alkotásokat és az emberi munkásságra ráborul a mulandóság, a feledés szürke köde. Események láncolatából áll az élet, az emberek munkássága Ha az eseményeket figyeljük, látjuk magát a lüktető, eleven életet; az eseményekben benne van az el­suhogó idők lelke és a kor embereinek munkaképessége ós akaratereje Manapság mindenfelé áramlatokról be­szélnek, melyek korlátozzák a haladást, bénítják a munkásságot, ós hirdetik : kive­szett a szeretet, a lelkesedés, a tettvágy és az erkölcs az emberi szivekből. De erre mifelénk nem tudnak hinni a mai kort ócsároló, léha ós üres jelszavaknak, melyek csupán a multat dicsérik, a jelent gáncsolják, —ós jövővel sem kecsegtetnek. Szakítsunk ki néhány közeli napot Békés vármegye életéből; ós ide jöjjenek az ócsárlás lovagjai, kik a pusztulást sze­retik hirdetni . . . Nem akarok a nagyképűek harsonáján trombitálni ós muló időről, dicsőítő him­nuszt zengeni; csupán csak átsuhanok a legutóbbi napok eseményein. Hosszabb munkálkodás eredményekónt megnyílt a megyében az első továbbképző tanfolyama az iparosoknak, amely a szak­tudást fejleszti és hatalmas eszköze a bó­késmegyei építőipar fejlődésének. Óriási reklámmal dolgozik manapság az ipar ós a kereskedelem. .a felületes munka diadalt is arat, — de csak színleg. A küzdelem mezejón min­denkor a tudás aratja a győzedelmet. Ez a legnagyobb fegyver a küzdők kezében : ezt adja meg a továbbképző tanfolyam. Ez az esemény : felismerése a munka hatalmának . . . És mi más emelné is ma­gasabbra a megyét és magyar hazánkat, ha nem a munka ! Nemsokára állani fog Békéscsabán az emberi humanizmus egyik védő bástyája: a gyermekmenhely. Hagyjuk most a közgazdasági ós szo­ciális momentumokat I Hiszen azok nem is érvényesülhetnének, ha nem volna meg a társadalom kebelében az élő és éltető sze­retet. A szeretet, mely csodákat tud létre hozni, s amely átalakította a világot. Ne hagyjuk veszendőben és mentsük meg azt a gyermeket, akitől a sors meg­tagadta a gondoskodó anyai sziv melegét és neveljünk belőle magyart ós mun­kás embert. A jövő a humánus társadalomé, ü. gyermekmenhelyek felállítása is bizonyíték arra, hogy a mai társadalomban van sze­retet ós szivjóság. * Az automobil-vasut, mely első lesz az országban, nemsokára végiggördül Bókés­megye három járásának területén. Nagy fontosságú közlekedési eszközhöz jut a megy© közönsége, különösen a megye északi része. Gyorsabb lesz a közlekedés, könnyeb­ben ós olcsón órintkezhetik egymással a termelő és a fogyasztó. Megkezdődik legközelebb az épités munkája; és minden darab kővel, minden darab vassal, amelyet az automobil-vasut vonalán letesznek: utat építenek a megyei kereskedelem, mezőgazdaság és ipar fejlő­dósének. * Szótrepült a szózat a megyében, hogy tömörüljünk szenvedő embertársaink, a tüdőbetegek érdekében Jött a nagy adomány, a kiküldött bi­zottság ülésezett és nemsokára megszületik a szanatórium»egylet. Hogy milyen ellensége a tüdő vész parányi bacillusa az emberiségnek, feles­leges elmondani. És Bókésvármegye megmozdult, — a vidéken elsőnek, — hogy megvesse a tüdő­betegek alföldi szanatóriumának alapját. A mozgalom sikeres lesz, mert ismer­jük a vármegye jószivü, munkás társa­dalmát. * Ennyi törtónt megyénkben rövid na­pok alatt: nagy, messze jövőbe kiható ese­mények hosszú láncolata. E haladást emberek munkásságának köszönheti Bókésvármegye, embereknek, a kikre büszkék lehetünk. Mert van nálunk ember, akinek hiva­tala régi módi felfogás szerint csupán „dignitás" volna s kötelessége e felfogás szerint nem volna egyéb a kormány inten­cióinak képviseleténél. De nálunk a mun­kásság adja meg a méltóságot, a becsülóst és a szeretetet. A kormány képviselője a vármegyében szive ós tehetsége után a vár­megye első munkása, aki fényes elméjével vezetősugara megyénknek, akit követve, folyton a fejlődés útján haladunk. Van nálunk ember, ki a távolság sze­rint elszakadt ugyan tőlünk, de a kinek szeretete és lelkének melege országos ne­héz gondjai közepette is elér mihozzánk. Aki iek sokat köszönhetünk, akit minden kiváló kérdésnél itt, közöttünk látunk ; és aki mindig szeretettel siet segedelmünkre. Van ember, a ki hivatala után első tisztviselője a vármegyének. De aki maga­sabb szempontból fogja fel hivatását, aki nem bürokrata, mert tehetsége túlszár­nyalja a rideg bürokratizmus fogalmát s akit tettrekész lelke mindig uj munkásságra buzdit. Mert van nálunk társadalom, melyről fel lehet jegyezni, hogy szeret, érez ós dolgozik! * Ilyen események, ilyen emberek és ilyen társadalom szürke krónikásának lenni: dicsőséges dolog! Belencéreal Dezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom