Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-07-18 / 57. szám

XXVIII. évfolyam^ # ¥ Békéscsaba, 1901 Csütörtök, julius hó 18-án 57. szám. BEKESM SOZLONY POLITIKAI LAP. / Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. r 'M^rrrviop rnl Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. s ! keket visszaküldeni. Hogy ekközben az idomosságról is mennyire megfeledkezett, élénk emlékezetünkben van még. A magyar értékek ellen intézett tartomány-főnöki rendeletek, később az osztrák járadékadó, melylyel leg« inkább a magyar járadékokat akarták lehetetlenné tenni Ausztriában, mélyen bevésődtek a nemzet emlékezetébe. Az osztrák nyomással szemben Németországban kerestünk és találtunk egyidejig elhelyezést papírjaink számára Köszönet azonban nem volt ebben sem, mert ime Németországban beköszöntött az ipari fellendülés aerája. A német bank.- és ipari értékek30—40, sőt 100%-kal is emelkedtek s az ily módon nyújtott előnyökkel ami szolid, de mérsékeltebb jövedelmezőséget nyújtó papírjaink nem tudnak versenyezni. Értékeink tehát ismét vísszaözönlöttek, zálogleveleinket nem tudtuk többé Németországba a elhelyezni is az 1897-ben beállott építési válság ' most nálunk folyománya a nagy német fellendülésnek. Igy jártunk tehát akkor, midőn szövetséges szomszédainknak a jólét feszitette oldalaikat. A német fellendülést a magyar értékek sinlették meg s a reakció súlya ismét teljes erővel nehezedik mireánk is. Mindebből nyilvánuló, hogy a magyar gazdasági életnek egy olyan szövetségesre van szüksége, mely tul van már a gyermekbetegségeken, mely nincsen folytonosan a gazdasági apály és dagálynak kitéve, mely megállapodott már és a mi fő: elég gazdag ahhoz, hogy egy, a fejlődés utján levő országnál a virágozás korszakát bevárhassa. Ezzel nálunk most már kezdenek tisztába jönni. Elvégre a magyar értékek megérdemlik azt, hogy irántuk a külföld bizalommal viseltessék. Kulturális és szociális feladataink megoldására milliókat áldozunk, egyes in tézményeink máris megütik a müveit nyugot nivoját s mindamellet államháztartásunk mérlege aktiv s gazdasági életünk szervezete minden rázkódtatás mellett - egészséges. Nyilván ez vezette a magyar kormányt is arra, hogy egyik 372%-os kölcsönével a francia piacon próbált szerencsét. Hogy ezen vállalkosás nem sikerült egészen, inkább csak a dolog teknikai részén mult. És itt kezdődik a Magyar Jelzáloghitelbank nagy érdeme. A Société génerale, valamint a „Banque de Paris et des Pays-Bas"-val való összeköttetései révén már évek óta egész csendben tőkéket hódit a külföldön a magyar értékeknek. Néhány évvel ezelőtt Hollandiában helyezett el elég jelentékeny összegre menő nyereménykötvényeket, azóta pedig a francia piac megszerzésén működik jelentős eredménynyel. A francia piacon elért eredményeket bátran nevezhetjük óriási sikernek. Elvégre mégis csak valami, hogy ugyanazon időben, mikor a legtöbb záloglevél kibocsátó intézetünk a visz szaözönlő materiálissal küzködik, a Magyar Jelzáloghitelbank körlevelekben értesíti ügyfeleit, hogy jelzáloglevelei fogytán vannak. De a mérték ezzel még korántsem telt be Gazdasági életünk horizonját komoly, sötét fellegek vonják be, válság válságot ér, mindenki keresi a kive zető utat ebből a nyomasztó helyzetből és senki sem találja meg. Ekkor nagy szerényen, minden előzetes zaj ós reklám nélkül előáll a Magyar Jelzáloghitelbank és hivatalosan tudtul adja, hogy ujabb 40 millió frank értékű 372% os zálogleveleket sikerült elhelyeznie a francia piacon s hogy alaptőkéjét 5 millió aranyforinttal felemeli, hogy az ily módon kibocsájtandó uj részvényeit fix áron egy francia pénzcsoportnak adja át. Egyben közli azt is, hogy ez a pénzcsoport a Magyar Agrár- és járadékbank révén a magyar gazdasági élét fellendüléséhez további összegeket is folyósítani szándékozik. A Magyar Jelzáloghitelbank említett műveleteivel nagy missziót teljesített. Az általános csüggedés korszakában reményt és bizalmat támasztott. Csak csillapodjanak le a hullámok, melyek gazdasági életünk hajó ját most olyan veszedelmesen csapdossák és gyorsan megérezzük hatását a Jelzálogbank miveletének. Automobil-vasut Csaba—Békés—Vésztő között. Nagy lépéssel haladt előre a Csaba—Békés— Vésztő között tervezett uj vasút ügye. Szombaton a vármegye által kiküldött bizottság véglegesen megállapította az útirányt, az építési költségeket s az érdekeltséget, hétfőn pedig Békéscsabán megtartatott az első érdekeltségi gyűlés. Fábry Sándor alispán, ki a keskenyvágányu automobil-vasut praktikus tervét felvetette s annak megvalósítása érdekében nagy buzgalommal táradozik, maga vezette e tárgyalásokat, Sármezey Endre főmérnök pedig, ki a terveket elkészítette, a műszaki részben szolgált felvilágosításokkal s az uj vasút nagy horderejóről, valamint reális, hasznos és jövedelmező voltáról mindazokat meggyőzték, kik eddig talán tartózkodással viseltettek a tervezettel szemben. Hogy ugy forgalmi, mint közgazdasági szempontból Csaba, Békés és Vésztő községekre — valamint a közbeneső birtoA mint az örömapa szemeivel végig nézte a vendégsereget, megelégedetten csóválta lejét s magában mormogott valamit . . . Bizonyára a megelégedés hangja volt az; nem is lehetett egyébre gondolni : bár az öreget sokan ugy ismerték, mint aki nem valami nagyon bőkezű, azonban jelen esetben az efóle gyanúsításokkal felhagytak. A vacsora feltálalása után mindenki helyet foglalt. Távol ült tőlem Bös^ke s csak homályosan láthattam arc£t, mégis ugy tünt fel, mintha valami titkos bú ülne homlokán, a mely nem egy könnyen oszlik el. S ez különös gondolatot ébresztett fel bennem. Lehetséges az, hogy ezek nem szeretnék egymást? . . . De nem! Abba hagytam az elmélkedést; feltem roppant ennek a gondolatnak a forgatásától. Merengésemben félbeszakított egy ismerős gazda fel köszöntője, mire magam is figyelmes kezdtem lenni. Kedves ós kellemes kívánságokkal dobálozott az öreg s meglátszott, hogy az örömnap már alkonyát éri nála — jó kedve volt. Beszédéből nem hagyta ki a cigányt sem. JiiZ a szó olajat öntött a parázsra. Rögtön felállt Hajdú Pál uram s hatalmas hangon tudtára adta az egész lakadalmi közönségnek, hogy ő a cigánynak elvi ellensége s ő a rezesbandát már meg is rendelte. — Jó van, jó, helyes ! bólingattak a békés természetűek. Nem ugy azonban az öreg Hajdú, ki még most is azt tartotta, hogy fiának ő parancsol. Fel is állt tüstént. — Ülj le fiam, majd itt én beszélek... Összenézett a kót ember . . . Pál szemei vad tűzben forogtak s távolról sem látszott, hogy atya és fiu állanak egymással szemben. Böske is halálsápadt lett, midőn igy látta a kót férfit. Igyekezett őket csitítani s még ráadásul erős megdorgálásban részesült. — Apám itt most ón rendelkezem minden szükségessel, azért hagyjon félbe minden beavatkozással, szól a fiu Egy apának ilyet hallani! Nem is szólt semmit az öreg a durva megjegyzésre, hanem oda fordult a lakodalmas néphez: — Kedves vendégeim, ma már nem lesz semmi a lakodalomból! . . Egyhangú, tompa zúgás volt a válasz ; a fiúnak szólt. A fiu sem volt az a természet, ki könnyen engedne a 48-ból. Dühös arccal intette maradásra a lakodalmasokat s intett a rezesbandának ; ez rögtön lássu táncra szólitá tel a jelenlevőket s megszüntette a civakodást; de csak látszólag, mert a cigányok hirtelen betoppantak s ugyancsak törekedtek a másik csapat elhallgattatására. Félni kezdtek a jelenlevők ; hátha most meg a zenészek kapnak bajba ? De nem tették. Ugy látszik, észre tértek, lassan-lassan egybeolvadt a zenójök s alig vette észre valaki, hogy nem egy banda szól. Apa és fiu még mindig szótalanul állottak ; egyik sem tudta, mitévő legyen, mert megalázni egyik sem akart i magát a másik előtt. Eközben Böskére figyeltem, ki látván a kedélyek lecsillapodását, szelid arccal közeledett az apához ós valamit súgott fülébe, mire az öreg magához intette a fiát s igy szólott hozzá: — Lásd fiam, minek kellett ezt tenned P Nem mehetett volna szebben is ? Szólhattál volna te erről azelőtt is ós elkerültük volna az összetűzést! ÍN 1 de most már mindegy; megvolt — ós utolszojj.. volt . . . Az előbb még makrancos fiu lesütó fejét s nem tudott mit szólni. A szép szó megtette a hatást. Most következett aztán az igazi lakadalom; táncra perdült mindenki s az összekoccanás apa ós fiu között csak jobban fokozta a kedvet, látván, hogy mily szépen elsimult az ellentót. Mulatott mindenki . . . Gyönyörűség volt szemlélni a deli párokat, a mint magyaros táncaikban majd ide, majd oda vetettók-hányták egymást. A ringó buza-kalász hullámszerű mozgása a gyenge szél hatása alatt kénye-kedve szerint kacérkodik a tágas szántóföldeken ; a deli ifjak és leányok kecses mozdulatát a zene hangjai izgatják; szabad a rét, szabad a táncterem is . . . E szabadság ad alhahnat arra Pethő Gergelynek, hogy Böske közelébe férkőzhessék s táncra kérje. Tetszik ez Böskének, örömmel nyújtja kezét; de most hirtelen széjjel néz, vájjon nem vette észre valaki a titkos mosolyt ? Nem . . . Csak én figyeltem oda, de Böske ! fürkésző tekintete elől elfordultam. Bár ne tettem volna ! Senki sem törődött a táncolókkal ; mulathatott ki-ki kényekedve szerint, de mintha Böske már nagyon is hosszan nézne a legény szemébe — talán már elég is lett volna a táncból . . . Oh dehogy! Épen most újrázta meg Gergely s széles jókedvében nagyot toppantott lábával: Sose halunk meg! . . . Igaz ! mosolyogja reá Böske. A dolog sehogy sem tetszett; r' j