Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-11-24 / 94. szám

a cimmel járó kötelességek teljesítéséből a reája jutó részt ki is veszi. AZ önjelölós utján való közbizalom gerjesztés egyébként annyira szokásos, hogy e felett keseregni már-már túlhaladott álláspont, — naivitás. És a mikor az önjelölós nem jár az óhajtott sikerrel, s a közbizalom sehogy sem akar megnyilatkozni . . . Quid tunc ? Dehogy esünk kétségbe ! Van a bizalom gerjesztésnek egy kipróbált erős tényezője: a szesz. Megnyílnak a korcsmák ... és meg nyilatkoznak a szivek. Hull a szavazat a jelölt ölébe . . . Bizony, nagy az erkölcsi sülyedés a mai korban! A mikor a folyton haladó kultura az erkölcsök nemesedósét volna hivatva gyarapítani: akkor egy-egy választás — még a legjelentéktelenebb is — a jó ízlésnek, az erkölcsnek valóságos kigunyolása, arculcsapása ! * Holnap városatyát választunk Békéscsabán . . . És eszünkbe jut, hogy ma már pallójárda, ákácfa, utcai lámpás nem meri ti ki a közszükséget. A városnak óvről-óvre való fejlődése, gyarapodása csak egy-egy kilométer jelző a haladás utján, a melyen még mindig beláthatlan messzeségben van a teljes kifejlődés. Én édes Istenem — mennyi még a tenni való! Tanintézeteinkkel már rendben volnánk, — de más téren még alig tettük meg az első lépéseket ! Szolgálhatunk programmal is : város szabályozás, utkövezós, világítás, az ipar, kereskedelem ós közgazdaság válságos bajainak intézményes biztosítékokkal való szanálása, uj jövedelmi források nyitásával a közterhek enyhítése . . . stb. stb. Ime tisztelt jelölt urak ! tessék választani ezekből a programmpontokból. Ime tisztelt választó polgárok! tessék akként megválogatni jelöltjeiket, hogy a község ezen vitális ügyei azok kezeibe kerüljenek, a kikben egyrészről meg van a képesség az elintézésre váró halmazatos feladatok sikeres megoldását jó tanácscsal, ügybuzgalommal, fáradtságot nem ismerő kósz munkássággal elősegíteni, másrészt meg is van bennök erre a munkára az erős akarat. Bizonnyal igy lesz! A motoros vasutakröl. — A közigazgatási bejárás folytatása. — Az idei tavaszi törvényhatósági közgyűlésen vetette fel dr. Fábry Sándor alispán az eszméjét annak, hogy Békéscsaba — Vésztő községek, — Békés község és a közbeeső nagy uradalmak bevonásával automobil rendszerű keskenyvágásu vasúttal kötessenek össze, s ime ma már, köszönet az alispán buzgalmának, e közgazdaságilag rendkívül nagy jelentőségű tervezet a megvalósítás stádiumába jutott. Ismert szivós akaraterejével pár hónap alatt vitte a megvalósuláshoz ez ügyet alispánunk, terjedelmes ösmertetóst nyomatott, s osztotta azt az érdekeltek között, értekezleteket tartott, elkészítette a terveket, személyesen járta be az érdekelteket, a hozzájárulás biztosítására, ugy hegy ma már a szükséges 700,000 korona építési tőke majdnem teljesen alá van irva, s ime már a kezdeményezéstől számitott pár hó múlva a leendő vasút közigazgatási bejárási is megtartatott, A vasút lótesitósóhez az érdekeltek eddig a következő hozzájárulást irták alá: Bókésvármegye törvényhatósága : 140.000 koronát, gróf Wenckheim Frigyes : 240 00Ü koronát, Csaba községe 100.000 koronát, gróf "Wenckheim Hoyos Fülöp, horgosi Kárász 40—40.000 koronát, Vésztő község 30000 koronát, gróf Blankenstein Pál 3500 koronát, Fejórváry Celesztin 3000 koronát, egyes érdekeltek 40.000 koronát, ugy hogy összesen 630.000 korona van biztosítva. Nem irtak még alá Békés községe, a Wenckheim Antal örökösei. Az eddigi aláírások által a vasút létesítése már teljesen biztosítva lévén, a vármegye kérelmére a kereskedelmi miniszter e hó 19—2l-ére tűzte volt ki a vasút közigazgatási bejárását s annak vezetésére, mint már közöltük, dr. B a r t h o s Andor miniszteri titkárt küldötte ki, kinek kise retében S z é c h y Károly és U n g á r Manó miniszteri főmérnökök jöttek le. Kedden kezdődött Csabán a bejárás, szerdán, csütörtökön Békésen ós Vésztőn folytatódott. A bizottság megállapította, hogy a vonat az Első Alföldi Gazdasági Vasút közraktári állomásából indul ki, tág ivben a Kakas vendéglő elé kanyarodik, a vasút utca déli oldalán halad a Nádor szállodáig, ott áttér az éjszaki oldalra, hogy ív alakban Kanyarodhassók be a vasút utcáról a piactérre a városháza elé, innen halad a katholikus templom előtt az ártézikut térre, hol kitérő lesz. A vonal iránya e nyomon a békési köves ut, majd a békési nyári ut, — kitérővel a Vidovszky szőllő előtt — Békés község előtt a körgátra emelkedik fel e vonal, letér erről a Konsitzky malom előtt, s a kövezett fő-utcán vonul be Békés község főterére, honnan egy szárnyvonal a vasúthoz vezet, mig a fővonal a Tarhos, Ludad, Bólmegyer, D'Orsay megyeri puszpuszták forgalmát öleli fel, a Wenckheim Antal örökösei szecsői uradalma mellett párhuzamosan a doboz-vésztői uton halad Vésztőre, s ott beágazik a Mátra-körös vidéki vasút állomásába. A bejáráson megállapittattak az összes átereszek, műtárgyak, s a bizottság megállapodásához képost fog aztán kiadatni a kereskedelmi miniszter részéről az engedélyi okirat. Nem lévén kétség e tekintetben, hogy az érdekeltek kik még a hozzájárulást alá nem irták, a közhasznú vasút létesítésétől támogatásukat meg nem tagadják, kétségtelen, hogy a vasút épitóse a tavasszal meg lessz kezdhető. A tervezet szerint az a jövő évben Békésig fog feltétlenül kiépíttetni s átadatni a forgalomnak, 1903. tavaszán pedig a bókós-vósztői rósz készül el. A vasút építésénél elsőbbségi részvények nem bocsáttatnak ki, csakis törzsrészvények, minden részvényes aránylagos tulajdonosa leend a vasútnak, s osztozik annak hasznaiban. A kiszámítások szerint a vasút oly jövedelmezőnek ígérkezik, hogy már az első években 5—6°/

0 tiszta haszonra lehet számítani, ekként a vasút rendkívüli nagy közgazdasági jelentőségén kivül, mint tőke befektetés is hasznos leend érdekeltségére nézve. A motoros rendszer lehetővé fogja tenni, hogy a vasút Csaba és Békés területén közúti vasút jellegével bírjon, mivel a motoros kocsik füstöt abszolúte nem termelnek. Az alispán szerdán délután Békés község képviselőtestületét értekezletre hivta össze a vasút ügyében. Majdnem teljes számban jelentek meg a képviselőtestület tagjai az értekezleten, s részt vettek azon S á r m ez e y Endre ós Haviár Lajos főmérnökök is. Az alispán ösmertetvón a vasút létesítésével egybefüggő érdekeket, jelezte, hogy szükségesnek tartotta az értekezletet, hogy módja legyen a képviselőtestületnek a vasút építésére vállalkozott társulat szakközegéhez közvetlenül felvilágosításért fordulhatni, s e közvetlen érintkezésben és tárgyalások által esetleg lehető legyen eloszlatni azon nehézségeket, melyek a vasút segélyezése tekintetében fennforoghatnak. Sármezey főmérnök ezután behatóan ösmertette a vasút terveit, közlekedési berendezkedését, tariífáit s számadatokkal kimutatta, hogy alaptalan azon Békésen elterjedt nézet, m ntha az uj vasút a meglevő Békésföldvári vasút hozamát megrontaná, mert jólehet kétségtelen, hogy a személyforgalmat az uj vasút Békésről legnagyobb részt Csaba felé fogja terelni, azonban a teheráru forgalom jövendőre is a földvári vasúton lesz túlnyomó részben lebonyolítva, mivel a teheráru Budapestfelé gravitál, a Budapest-felé való szállítás pedig Békésről mindig olcsóbb leend a földvári szárnyvasuttal, mint a keskeny vágányéval, mert a Csaba felé való kitérés költségei ennél elesnek. Sőt emelkedni fog az uj vasút által a földvári szárny teheráru forgalma, mert a Bókós mögötti nagybirtokok intenzivebb termelése tetemesen nagyobbítani fogja azt. Ugy, hogy tekintettel arra, miszerint a földvári vonalon a különben is direkt haszon nélküli 8 személyvonatból mintegy négyet fel lehet hagyni: a kisebb kiadással szemben a teheráru forgalomban a község bevétele a mostaninál tetemesen nagyobb lesz. Hozzá szólottak a tárgyhoz: Morvay Mihály, dr. Igaz Pál, Konsitz ky János, Haviár Lajos, Emperl Ernő, s többen a gazdák közül. Az értekezlet meggyőzte a jelenlevőket, hogy e vasút Bókós községére, mely a nélkül a bólmegyeri birtokot ópenséggel nem értékesítheti, előtt. Azt hiszem, külföldre fogok utazni. Most Vakandra került a sor. — Hát ön mikor szigorlatozik ? Egykedvűen válaszolta : — Azt most még magam se tudom. — Hogyan ? Hisz ön akár most mindjárt letehetnó. Úgyis mindent tud már ! — Nem tudok ugyan még sok mindent, de azért letehetnóm. Csak hogy más baj van. — Ugyan micsoda? — A vizsgadíj. Nincs pénzem. Azt előbb meg kell majd szerezni lassacskán. Megdöbbenve néztünk össze. Olyan visszásán hangzott az, hogy Vakand nem szigorlatozhatik. Vakand, aki már is többet tud, mint a tanárai, nem szigorlatozhatik, mert nincs pénze. Vakand, aki élete legszebb éveit egy kopott szürke ruhába temette ós nem ismerve semmiféle örömöket, csak tanult, tanult, — nem szigorlatozhatik, mert nincs pénze. Ellenben mi, akik kényelmes,Jmeleg otthonból jövünk naponként henyélni a terembe, keresztül fogjuk gázolni Vakandot, mert van pénzünk. Eh, keserű érzés volt ez akkor nagyon ! Elfogódott, bátortalan hangon szólaltam meg: — Hiszen az nem lehetne akadály. Elvégre is az a pár forint . . . például én is ... ha rossz néven nem venné ... ón szívesen kölcsön adnám. Bágyadtan mosolygott, aztán hirtelen elkomolyodva válaszolta: — Köszönöm, de elvből nem fogadok el kölcsönpénzt. Lehet, hogy nem tudnám visszafizetni és nem akarom, hogy kerülnöm kelljen önt valaha. De külömben nem is olyan szomorú a dolog. Belépek addig valamelyik törvényszékhez gyakornoknak ós ott lassacskán megtakarítok annyit a fizetésemből. Újra mosolygott. Bennünket akart megvigasztalni — a saját nyomoruságáórt. Összerakosgatta a könyveit, jegyzeteit, a hóna alá fogta és elindultunk hazafelé. A kapuban kezet nyújtott bucsuzásul és ment az ellenkező irányban Vékony nyakát a vállai közé görbítette, hosszú lábaival iramban lépegetett. Bizonyára vártak már rá a pajkos gyerekek, akiknek leckepónzóből éldegélt. Sokáig néztem utána ós akivel négy esztendeig ültem egy padban, mindjobban távolodott tőlem, mig végre egészen eltűnt egy sikátorban . . . . . . Három hónap múlva letettem a szigorlatot. Bizony, nem nagy munka volt a falusi ház csöndjében elkészülnöm rá. Egyenesen Feri bátyámhoz, a kúriai bíróhoz siettem, aki megölelt, amikor az eredmónynyel beszámoltam neki. — Brávó! Derék ember vagy. Menj föl még ma a törvényszéki elnökhöz, ő rögtön ki fog nevezni gyakornoknak. Beszéltem már vele, jó czimborám. Jóelőre ki volt már tervelve a dolog. Édes apám még gyerek-koromban lépcsőnek illesztette be bölcsen karrierembe ezt az előkelő rokonságot. Áhítattal léptem be a hatalmas palotába, amelynek rideg, szigorú hangulatu lépcsőjón, ügyvédek, pörösök hullámoztak. Panaszosok, vádlottak összekeveredve tolongtak az igazság felé. Az elnök, magyaros képű öreg ur, igen nyájasan fogadott, araikor a nevemet mondtam neki. Az Írásaimat átvette, de beléjük nem nézett. — Csak üljön le öcsém. Beszéltem a bátyjaurával, sok szépet mondott öcsémről. Igaz-e ? — Oh nagyságos uram . . . — No-no! Hát csak maradjunk szerények, jól van. Az ember ne dicsérje önönmagát, kivált, ha olyan szószólója van, mint öcsémnek. He-he-he ! Elpirulva védekeztem. — Kérem, én nem tudtam, hogy protekció. . . — Fogja be a száját fiatal ember. Nem törtónt itt semmiféle protekció sem, csak éppen egy gyakornoki állás ürült meg és arra az öcsém a legalkalmasabb, punktum. Először is, mert öcsémet ajánlották a legjobb helyről : a másodszor mert öcsémnek van csak szigorlata a sok pályázó között. Egy szerencsétlen fráter már hónapok óta a nyakamra jár, hogy őt nevezzem ki. Már-már levett volna a lábomról, de szerencsére éppen jókor jött öcsém. Annak sincs szigorlata. Félénk kopogtatás hangzott az ajtón. Az elnök ur mogorván összeránczolta a zemöldökeit. Fogadni mernék, hogy megint az a szerencsétlen jön. Szabad ! Az ajtó felé néztem ós amikor a bekullogó alakot megláttam, a szivembe nyilallott a szógyen. Vakand volt ! Tehát ő tőle harácsolom most el a protekciómmal az állást, mert nekem volt pénzem a szigorlatra, neki pedig nem. Pedig hát éppen ezzel az állással akarta volna megszerezni azt a pár forintot. Lesütött szemekkel szólalt meg, mintha koldulni jött volna: — Nagyságos uram, a pályázatomról megtudhatnék valamit ? Az elnök zavartan válaszolta : — Sajnálom, de azt az állást már másnak ígértem. Itt vannak az irásai. Vakand sápadtan nyúlt az irásai után, de én kigyulladt arccal álltam közéjük : — Bocsánat, elnök ur, de én meggondoltam a dolgot. Nem pályázom. Az elnök ur éppen a lelkemre akart beszólni, de én gyorsan köszönve, rohantam le a lépcsőkön. Hátra se mertem pillantani. Ugy képzeltem, hogy Vakand nyargal utánam, vékony nyakát a vállai közé húzva, hóna alatt a sok tudós könyvvel . . . a legnagyobb mérvben előnyös, s nyomban fel is kérte az értekezlet a község bíráját, hogy hétfőn délelőttre hivja egybe a képviselőtestületet a hozzájárulás tekintetében való határozathozatal céljából. A vasúti bejárás hivatalos aktusát mindenütt kedélyes banket-ek követték. Csabán a Fiúméban jött össze a társaság, Békésen az Otthon-körben ós Vésztőn a kaszinóban. Természetesen nem hiányoztak a lelkes felköszöntök sem, melyek közül kiemeljük B a r t h o s miniszteri titkárnak szellemes pohárköszöntőit, báró dr. Dreehsel Gyulának Békésen elmondott szép beszédét, melyben dr. Fábry Sándor alispánnak az uj vasút létesítése körüli érdemeit méltatta. Sármezey Endre az áldozatkész érdekeltséget éltette, dr. Fábry Sándor B a r t h o s titkárt, az eljárás vezetőjót, V a r s á g h Béla Sármezey Endrét stb. stb. A mentő-szolgálat rendezése Békésvármegyében. Alföldi városainkban, így vármegyénkben is ritkán hallunk nagyobb szerencsétlenségről s igy érthető, hogy a közfigyelem mindezideig nem sokat foglalkozott a mentés ós az első sególy-nyuj^ás fontos kérdésével. Közlekedési eszközeink egyszerűek, malmokon kivül gyári vállalatokkal alig rendelkezünk, népünk minden munkájába óvatosan jár el; igy, Istennek hála, vajmi ritkán adtunk hirt bajról, szerencsétlenségről. Községeink azonban naprólnapra fejlődnek, közúti vasutak eszméje mindjobban tért hódit, községeink s felettes hatóságaik állandó tevékenységet foly tatnak gyári vállalatok létesítése érdekében ; mindezek de az eddig sporadikusan előfordult kisebb-nagyobb szerencsétlenségek is elodázhatlan kötelessógünnkkó teszik, hogy a baj lehető elhárításáról, annak bekövetkezése esetén pedig a súlyosabb következmények enyhítéséről gondoskodjunk. Azért igazán hézag-pótló intézkedést tett a vármegye törvényhatósági bizottsága, a mikor a mentő szolgálat szervezéséről szabályrendeletet alkotott, Ali. szakaszból álló szabályrendelet intézkedéseiből kiemeljük a következőket : A mentő-szolgálat a törvényhatóságban egységes szervezetet nyer oly módon, hogy minden községben erre a célra szolgáló külön helyiségben mentő-központ alakul ; a mentő-központok a községek házánál, vagy a tűzoltó-laktanyában helyezendők el ós felirattal látandók el. A mentő-központok törzskarát a mentőszolgálat teljesítésére kioktatott egyének adják, kik minőségükre nézve vagy hivatásos vagy önkéntes mentők lesznek. Hivatásos mentők : a községi rendőrök, községi hivatásos tűzoltók ; önkéntes mentők: a társadalom köréből önként vállalkozó tisztességes egyének. A hivatásos mentők közül az 5000-en felüli lelket számláló községekben naponként 2 egyén ójjel nappal felváltva a mentőközpontban ügyeletes szolgálatot teljesít; e szolgálat az esetleg önként jelentkező önkéntes mentőkkel megosztható. A mentő-kőzpontoh főnöke a községi első orvos, illetőleg a községi orvos, kinek feladatát képezi: a mentő-szolgálat beosztása, a szükséges felszerelések beszerzése, jó karban tartása, a tisztaság, rendfegyelem fentartása stb. A mentő-szolgálatra való kioktatás rendes és pót-tanfolyamok utján történik. Rendes tanfolyamok minden óv április havában a jelentkezők számához képest 10 egyénből álló csoportok szerint tartatnak, póttanfolyamok a már egyszer átvett tananyag ismétlése céljából 20 egyénből álló csoportok szerint két-három óvenkint, mindenkor szeptember hónapban azok számára tartatnak, a kik a mentő-szolgálat teljesítéséből már kioktatást nyertek. Ugy a rendes-, mint a póttanfolyamok ingyenesek; előadók a községi-, esetleg a járási orvosok, illetőleg a vármegyei tiszti főorvos vagy helyettese. A tananyagot öt egymásután való napon a következők szerint adják elő: általános ismeretek az ember csontvázáról, lólekzósóről, vérkeringéséről, szerveiről, emésztésről, agyvelőről, sebzésekről, azok ápolásáról, vérzésekről ós a csillapítás módjairól; csonttörések, ficamodások, kötözések ; ájulás, tetszhalál, megfulladás veszélyei, (akasztás, idegen test a torokban, mérges gázok), mesterséges lélegzés; mérgezések (maró ós nem maró mérgekkel), részegség, görcsök (epilepszia, hisztéria, agyrázkódás), gutaütés, napszúrás, megfagyás, villámütés ; a beteg ideiglenes elhelyezése, gondozása és szállítása. A rendes tanfolyam hallgatói a tanfolyam végezte után közvetlenül vizsgálatot tesznek ós siker esetén képesítő okmányt nyernek. A képesített mentők kétféle jelvényt kapnak; egy kis „H. M." (hivatalos mentő) vagy „O. M." (önkéntes mentő) betűkkel ellátott táblácskát, mely a lakás falára feltűnő helyen kifüggesztendő s egy kisebb jelvényt, mely a kabáton viselhető.