Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-11-10 / 90. szám

XXVIII. évfolyam. 4 Békéscsaba, 1901. Vasárnap, november hó lOén 90. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Nines munka. Mesterségesen kell műnk >t teremteni Magyarországon. Nincs munka ? Sok a munkáskéz? Nincs elég kereseti forrás az országban ? Hivatalosan meg van adva a felelet ezekre a kérdésekre: nincs. A hivatalos feleleten kivül a gyakorlati élet is válaszol. Fent a lő városban tavaly télen láttuk a munkanélküliek felvonulását. Megdöbbentő tömegét az éhező embereknek. Láttuk a kenyérosztást. Kifogyhatatlan áradatát a szegénységnek. Nem fóVárosi szegények, az egész ország szegényei, a vidéki helyekről felözönlő munkakeresők csoportjai ezek. Nincs munka, azt mondják. Nincs foglalkozás. Nem igaz. Ezernyi tenni való, ezernyi végezni való van mindenütt, de élhetetlenek vagyunk. Nincs ebben az országban vállalkozó-szellem. Ipar, kereskedelem, mezőgazdaság kiaknázatlan, nagy tőkék; hevernek tétlenül szerte az országban, mindenfelé a sült galambot várják, de megsütni senki sem akarja a galambot. Miért? Mert ha már valaki arra határozza el magát ebben az országban, hogy pénzét valamely vállalatba fekteti, akkor azt akarja, hogy az állam, a a város, a lakosság, meg az érdekelt ségek külön-külön teletömjék a zsebét mindenféle ajándékkal, kedve&ménynyel, nehogy valamiképpen Ő kigyelme csak egy fél fillért is kockáztasson. A legmesszebb terjedő dédelgetést igénylik a magyarországi vállalkozók és e részben már oda jutottunk, hogy nem egyszer keletkeznek vállalatok, ,melyek nem is a vállalkozást, hanem csak az ezzel járó kedvezményeket' keresik, mint a csabai kenderkikészitő telepen is Ezért aztán sokszor van vállalkozás, de munka azért még sincsen. Igy tarb már ez évtizedek óta s amikor ránk következik a téli idő s amikor már halljuk a munkás-családok ijesztő panaszát és látjuk a közelgő hideg időktől való rémületet, — tanácsko zunk, zaklatjuk egymást, jótékony lármával és üres szóbeszéddel ámitgatjuk önmagunkat — a szegénység pedig lépten-nyonon siránkozik, mig ki nem tavaszodik az idő, meg be nem köszönt a gazlasági munka évadja. Ideje volna már egyszer, hogy vége szakadjon ennek a nyomorúságos állapotnak. Ideje volna már, hogy ne mindig külföldről várjuk a vállalkozókat, hanem itthon is elszánnák magukat rá a nagyobb tőkék tulajdonosai arra, hogy valamit végeztessenek, hogy valamit dolgoztassanak. Fájdalom, semmi remény nincs arra hogy a mi kicsi tőkénk olyan irányban megmozduljon Ellenkezőleg, mindig élesebben és paráncsolóbban követeli az állami és város beavat kozásokat ugy, hogy Magyarországon ma egyetlen vailalkozó van csupán s ez az állam, s ez ismét 40 millió koronát készülelkölteni beruházásokra, hogy a vas- és gépipar, valamint az építési ipar és az ezzel összefüggő iparágak terén mutatkozó pangás ós főleg a 151 közeledtével kétszeres sulylyal fenyegető munkahiányt megelőzé s igy elrendelte, hogy az egyes tárcák költségvetésében, nemkülönben a tavaly hozott beruházási törvényben előrelátott állami építkezések amenynyire csak lehet, gyorsittassék, hogy az egyes beszerzések, amelyekre a folyó évi költségvetésben fedezet már rendelkezésre áll, szintén lehetőleg gyorsan tétessenek meg. A magyar közvélemény kétségtelenül megnyugvással ós hálás elismeréssel fogadja a kormány ez akcióját, amely nemcsak az ipar terén mutatkozó pangás leküzdésére alkalmas, de egyúttal a kormány humánus gondolkozásáról tesz tanúságot. Ismeretes, hogy az épitőipar válságos helyzete érzékenyen nehezedett a munkásosztályra is, mert az iparvallalatok megrendelés hiánya miatt mind nagyobb számban bocsltották el munkásaikat. Ez a szomorú helyzet azóta sem javult és a munkások ujabb ezreit fenyegette ez a veszedelem, hogy önhibájukon kivül megfosztatnak kenyérkeresetüktől. A tél közeledtével ekkónt fenyegető nyomornak és Ínségnek veszi elejét a kormány, midőn ily hatalmas összeggel megakadályozza annyi elsőrangú hazái iparválllalat üzemének redukcióját. Ezzel az akcióval azonban csak a gyáripari munkásokon van némileg segitve, hol marad a télen tétlenül heverő óriási számú mezei ós napszámos munkaerő csak részbeni foglalkoztatása ? Békésvármegyében a hatóságok azt jelentik, nogy a munkások helyzete tűrhető és ez a kedvező őszi időjárásnak tudható be, mely megengedi a földmunkát. S az is az állam gondoskodásának, a munkaközvetítő intézmény felállításának köszönhető, a mely lehetővé teszi, hogy megyénkből az ország legszélső vidékére biztos szerződéssel indulhat kubik-munkára a szegény munkás. A békéscsabai áll. munkásközvetitő az aratás után 800nál több munkást helyezett el december végéig tartó munkára meglehetős keresetre s az egyes megyebeli községekből szintén nagy számban lettek munkások szerződtetve. Ez azonban csak a férfi munkaerő foglalkoztatása. A tétlenül heverő asszony, felnőttebb gyermek-munkaerőt is jó lenne értékesíthetni: fonó, szövő, cukor gyárban. Ezeknek létesítését is az államtól várjuk ? — A megyei pénztárak ós számvevőségek megszüntetése. A vármegyei pénztárak ós számvevőségek megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot, melyet már letárgyaltak a bizottságok, a kormányelnök, mint belügyminiszter a napokban fogja újból a Ház asztalára letenni ós fölkéri az országgyűlést, hogy a javaslatot a belügyi költségvetéssel egyidőben tárgyalja le ós a december hónapban tartandó vármegyei risztujitásokra való tekintetből, a kormányt egyben hatalmazza föl arra, hogy a jelenleg alkalmazásban álló pénztári személyzet szolgálati idejét rendeletileg egy évre meghossz abbithassa. A törvényjavaslat elfogadásával kimondják, hogy mind a kót osztály személyzete egy évi rendelkezési állapotba helyeztetik. A kormány nagy súlyt vet e javaslat mielőbbi letárgyalására és az uj rendnek óletbelóptetósóre, mert csak akkor lesz lehetséges egységes kezelést meghonosítani az állami ós törvényhatósági értékek őrzésében ós ellenőrzésében. A miniszterelnök minden alkalmazható embert el akar helyezni ; nem engedi meg a nyugdijalapok céltalan megterhelését. A főispánok utasitást vesznek, hogy az ezután üresedésbe jövő pénztári és számvevői állásokat se választás, se kinevezés utján ne töltsék be véglegesen, hanem csak ideiglenesen helyettessel, a pónzügyigazgatók utasitást kapnak, hogy a kir. pónzügyizazgatásnál üresedésbe jövő pénztári és számosztályi Békésmegyei Közlöny tárcája. Téli rege. Irta: Szathmáry Zoltán. I. . . . Várta a reggelt. Ugy virrasztotta keresztül az éjszakát, egyetlen pillanatra sem szállva meg szemét az álom. Keresztül fetrengte a hosszú időt, a mikor pedig az álmatlan ember kétszeresen érzi a fájdalmat, százszorosan elhagyatottságát, mikor minden olyan nyomasztóan csendes s mindenek mégis olyan kisórtetiesen hangosak. Riasztó neszek támadnak a sötétben, a szól szilaj, rapszodikus dallamokat dúdol, ugy tetszik, mintha emlékezne is a zűrzavaros melódiákra. Talán valamikor régen, a szivárványos mult tavaszán hallotta a bálteremben, mikor diszharmonikusan vágott bele a nótába a duhajkodók éles kacagása, a poharak csengése. S most újra átéli emlékében azt az időt. Csupa fény, pompa, illat minden . . . A karbolszaggal telitett tbrem egyik sarkában a kis asztalon ott pislog a lámpa, mellette karosszókben szendereg a jó lelkek nyugalmával az ápolónő. Nehéz lólekzetvétele nem hallatszik el az álmatlanul fetrengő beteg asszonyhoz, nem hallja az álmadozó lélek a mellette fekvők lihegését sem, csak arra a zűrzavaros hangokra figyel, a melyek a viziók világában keringő dalokká alakulnak meg. A közös nagy terem órája kecsegóse köti le azután a beteg figyelmét s ugy tetszik neki, mintha egy régi, régi kedves nevet hallana, hol élesebben válva ki a szomorú egyhangúságból, bol tompábban, alig hallhatóan. Es várja a reggelt. Nehezen, megerőltetéssel emeli fel a fejét, hogy kitekinthessen az ablakon, mely épen ágya mellett van s melyen oldalt a színehagyott, fakó függöny szabadon hagyja egy tenyérnyire a kis üvegtáblát. Mohó kíváncsisággal lesekedik ki rajta . . . Nehezen, nagyon nehezen hajnalodik, lomhán dereng ineg a szürkület. Az óra lapját nem láthatja meg a gyér v lágitásban, megvárja hát, mig halkan rekedt zörrenóssel üt az óra. Attól kezdve számítja a perceket a csuklóján, az érütóseken. Egy végtelenségnek tetszik a beteg asszony előtt az éjszaka, melynek mintha sohasem akarna vége szakadni. Egy-egy mellette fekvő beteg egyet fordul, nagyot sóhajt, mélyen. Azokat a nehéz sóhajokat sem hallja, csak a mint vézna karja megmozdul s megzörren alatta a szalmazsák, akkor retten meg. Ennek a zörrenésnek értelme van, a mit csak ő tud megérteni. Egy haldokló panaszos hangjára ismer benne, egy szük mellű, beteg emberére, a kit ő ösmert, a ki érette halt meg nevével az ajkán. Szeretné befogni a fülét, hogy ne hallja, de valami leküzdhetetlen vágy arra készteti, hogy felkaparja a szalmazsák takaratlanul hagyott részét csontos ujjaival. Hadd legyen még beszédesebb a zizegő sza'ma! Hadd . . . Ugy tesz, mint a gyermek, a ki fél a boszorkánytól, de szívesen hallgatja az azokról szóló dajkamesóket. Azután újra odatapidt tekintete az ablaktáblákra, melyednek egyre élénkül a színe. Odakünn szürkül, egyre erősebb lesz a betörő fény, a teremben a tárgyak körvonalai egyre élesebbek lesznek. A beözönlő fény egyideig viaskodik az éjjeli lámpa g}'önge fényével, azután lassan-lassan győzedelmeskedik felette. Egyre szűkebb határt szab a lámpa által vetett fénynek, leszorítja a terem fehérre meszelt tetőzetéről, mígnem a kis lámpa fényudvaranem terjed tovább a kis asztallapjánál. A pergamen-sárga arcú ápolónőt is felveri álmából a hajnali fóny. Lomhán emelkedik fel karosszékéből, nagyokat nyújtózkodva. Lassan csoszog végig az ágyak mellett Jobbára mindenki alszik, csak a tizenhetes van fenn. — Ez a türelmetlen jószág, ez a nyughatatlan, — mormogja. A tizenhetes pedig, a mint elhalad mellette, érdeklőleg emeli fel hozzá meg kókkarikázott, beesett szemét ós kérőleg nyújtja felé vézna kiaszott kezei < Az ápolónő lehajol hozzá. A beteg asszony elhaló hangon sug valamit. Az ápolónő tovább morog : — Ab, igen az ablak, a fóny ! Ezért esdekel minden reggel, kin ós szenvedés neki az éjszaka. Miért? Ki kérdi, hogy miért. O meg nem mondja. Még utoljára belebolondul abba az ablakba. A zsörtölő ápolónő félrehúzza az ablak függönyöket. Teljes erővel tör be a tiszta üvegtáblákon a szürke hajnal, oda künn már régen temet a természet, minden szépet, a mi ékességet a nyár hozott a mezőnek, erdőnek . . . Szegény asszonynak nem sok kedve telhetik a látottakban. Az égen sötét felhők kavarognak s a gomolygó, szennyes felhőkből hull a hó — az első hó. Az apró hópihók tétovázó lassúsággal hullanak alá a magasból. A hirtelen jött gyönge fagy azonban még nem szivta ki egészen a föld nedvét. Az előtte való napi esőtől még lucskosak az utcák. A szól szárnyaira kapja a hópihóket, megtáncoltatja a levegőben, azután egy hirtelen jött rohammal lecsapja a földre. Ott a földön pedig összevegyül a föld sarával. Előbb csak beszennyezi magát a kis hócsillag, azután elolvad ós sár lesz belőle, salak, szenny, amit az ember leráz a sarujáról ha rátapad. A. szegény beteg asszonynak a havas világ láttára valami szomorú sejtés lopódzott a lelkébe. Valami vigasztalhatatlan sejtelem, hogy mire eljön újra a tavaszi hajnal, a rügybontó, virágfakasztó tavasz, addigra aligha ki nem törlik a tizenhetest, az ő nevét a kórházi betegek névsorából. Es az első hóesésről eszébe jutott egy történet, az első szerelem története, melynek emléke olyan, mint a szüzfehér hó tisztasága. Mese egy leányról ! Mese, amely nem a vigak közül való, mese, amely nem mese többé, hanem szomorú történet . . . II. Mindennapi sablonos történet ez, semmi uj szin benne, semmi uj hangulat. Szomorú, mint maga a boldogtalan szerelem ... Egy szép leány szive virágzásba borult, az első szerelem virágzásába. Váratlanul szállta meg a leány szivét a szerelem mámora, mint a lombja vesztett, koronája hult erdőt az első hó. A szűz kebelben megdobbant a sziv, soha nem, még eddig nem érzett dobbanással, fellángolt szivében a tüz, perzselő, mindent elborító lángolással. A Ferenez József keserűvíz világszerte l

smert jó hirnevét kitűnő minőségének köszönheti, minek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb helyeken is, most már található és árusitva lesz. A Ferenez József keserüvizből mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyom^* véve elegendő.