Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-31 / 87. szám

immár életre ébred, de egyúttal annak is, hogy mind azon kivánságok, melyek Bé­késcsabát a kerületben egyrészt, mint a ke­rület egyik tekintélyes tagját, de más részt mint az eszme felvetőjét joggal megilletik, s a melyeknek minapi első cikkünkben in­dokolt kifejezést adtunk, — teljesülni tognak. ÚJDONSÁGOK. Emlékezés. Halottak napja. Fehér párázat száll a ködös, őszi levegőben. A jeges szellő sikoltva suhan a tájék felett. A leveletlen kopár faág megreszket, a sárguló fűszál fázósan haj­lik meg a szellő nyomán. A halottak birodalmában szomorú a csend. A csillogó gránitkövek, alacsony fakeresztek mozdulatlanul állanak a szól árjában. Végig pereg rajtuk a hulló* pirosas levél s odatapad a rögös halom­hoz, mely alatt örök álmodás, örök pihe­nés lakozik. Élők lépte alatt nem rezzen a levél. Csupán a remegő fűzfa ága borúi a sír­halom fölé, mintha védené ós mintha figyelné a jeges szellő sírontúli hideg beszédét. * S ime .... Hiába sikolt a szellő a leboruló sötétségben és kergetőzik a fa­levél a göröngyös avaron : élők tömege járja a holtak hónát. A sötétséget ingó lángok fénye töri meg, a zizegő levelei* leplét virág borítja ós a permetező őszi eső helyett kicsor­duló, forró könyű áztatja a hideg hal­mokat. ÍÍ kemény, jeges rögök beiszszák a lepergő forró cseppeket s az élők könynye, mely a kesergő szivekből tört elő, leszivárog a föld mélyébe, a porladó szivekre. Az ingó lángok lobognak a halmok felett. A temető sötét éjjelében egy-egy rezgő csillagnak látszik a fény. S csillag az valóban : az élők szeretetének csillaga. Mint homályos árnyak bolyongnak az élők a temetőkertben. Hangtalanul állanak meg a sír előtt. S ez a némaság legszebb beszéde a szeretetnek, mikor a szót elfojtja a fájdalom keserűsége. És a sikoltó szél mintha megállt volna. Zizzenő levél mintha nem mozogna. Csak egy hosszú töredezett lehellet vonúl végig a temetőkerten : az élők sóhaja . . . Ü te napod ez : szent emlékezés ! — A gyulai választás. Lassanként le­csillapodik a gyulai függetlenségi párt ha­nincs a mi díszruhánknál szebb ós méltó­ságosabb ezen a világon ! Nem egyenruha az, mint a külföldi udvarok bármi fényes diszöltönyei: önérzetes, szabad embereknek a ruhája az, mely nem szünteti meg az egyéniséget, hanem csak annál jobban kiemeli és szabadon érvényesíti féltékenyen őrzötf keleti méltóságunkat! Es ahogy a nagy csöndben hallgatjuk a király szavát, mélységes magyar érzések mozdulnak meg bennünk. Az elmúlt szá­zadok szive dobban meg a mienkben s e rövid pillanatok alatt szinte átéljük a mi annyi borúval teli egész históriánkat. És amire őseink gyakran csak búsan voltak kevélyek, mi boldogan érezzük át, hogy magyarok vagyunk s legmagyarabbak a király előtt! Nincs nemesebb órzós a magyar ember naiv, alkotmányos idealizmusánál, az a hódolat, melylyel jó vagy balsorsban, de ezerév óta mindig a király elé j árultunk,volta­kép a legnagyobb büszkeség,mert hiszen a ko­rona szentségében a mi nemzeti eszmé­nyünket emeljük a legmagasabbra. A többi kontinentális nemzetek nem ismerik többé a daliás idők e nemes idealizmusát, mely ezer óv óta tart fent bennünket s melynek végre is teljesen diadalmaskodnia kell. De e modern nemzeteknek a modern királyai is egészen mások ám, mint a mi lovagias királyunk, kire a külföld méltán néz oly bámulattal, mint egy elmúló világ igazán Isten kegyelméből való jó ós nemes feje­delmére. Ő az utolsó régi értelemben vett igazi király és nem lesz többé hozzáfog­ható a jövendő világban . . . Szorongva jutottak nekünk ezek eszünkbe, ahogy az a jó öreg ember fölkelt ós sietősen levéve csákóját, barátságosan intett felénk. Mi lesz belőlünk nélküle? A jövő olyan bi­zonytalan . . . Es szinte ájtatos ima volt az az ajkunkon, ahogy teli szívvel kiál­tottuk : éljen, — öh még soká éljen, éljen a király ! . . . ragja, s belenyugszik abba, hogy a város képviselője: dr. Bodoky Zoltán marad. Lemondottak a választás elleni petícióról, mert nehéznek találják annyi bizonyítékot beszerezni, melynek alapján a kúria a vá­lasztást megsemmithetnó. A petíciókhoz melléklendő 3000 kor. összegyűjtése is akadályokba ütközik. A függetlenségi vá­lasztók maguk között akarták ezt össze­szedni, mert ugy voltak informálva, hogy ez az összeg csupán biztositókul fog szük­ségeltetni ; de mikor megtudták, hogy ebből lesznek a vizsgálattal felmerülő költségek fedezve, s amennyiben ez elégtelennek bi­zonyulna, a kérelmezők a további költsé­geket is fedezni tartoznak, gondolkodóba estek, s jobbnak látták a választás meg­támadásáról lemondani. A városban ugyan ellenőrizhetlen hírek keringenek, hogy P o­1 ó n y i Géza a napokban Gyulán járt, s adatokat szedett össze, hogy a választás megsemmisítését kérhesse. — Pártértekezlet Gyomán. A gyomai választókerület függetlenségi ós 48-as pártja november hó 10-ikón tart kerületi pártér­tekezletet Gyomán, délután 3 órakor az alsórészi olvasókör helyiségében. Ez érte­sítést a párt központi intózősóge nevében id. Pikó Béla, a központi párt elnöke adta ki. Az értekezleten Barabás Béla is jelen lesz, kit adott szava alól felolda­nak s egyszersmind megállapodnak az uj képviselőjelölt személyében. — Mult szá­munkban irtuk, hogy a függetlenségi párt részéről deputáció ment fel Budapestre, hogy a jelölt személyében megállapodjanak. Kossuth Ferenc a kibukott nevesebb képviselőket ajánlotta, de miután a kül­döttség kifejtette s nézetét nyomós okok­kal támogatta, hogy csak helyi jelölt jut­tatja a pártot győzelemre, hosszabb tár­gyalás után Pikó Béla személyében álla­podtak meg. A november 10-iki gyűlésen tehát id. Pikó Béla jelölését fogják ajánlani, ki azt el is fogadja, ha a gyű­lésre kiküldöttek mellette nyilatkoznak. A mint tudjuk, a kerületben H a v i á r Dániel és G y ő r y Elek mellett is mutat­kozik a hangulat. Nem akarunk előre jó­solni, de valószínű, hogy Pikó Béla je­lölésével, vagy G y ő r y, vagy H a v i á r, esetleg a többi helyi jelölt is a küzdelem terére lép. — A gyulai kath. gimnázium. Dr. L u­k á c s György főispánhoz a közoktatás­ügyi miniszter leiratot intézett a gyulai gimnázium ügyében, melyben 80 ezer ko­korona építési segélyt ajánl meg. Alpár Ignác műépítész a telket már régebben megvizsgálta, a terveket elkészítette s az építést 200,000 koronára költségelte. A város 120 ezer koronát szavazott meg ós ezt az államsegély teljesen kiegészíti. A tárgyalások megindításával a miniszter dr. F i n á c z y Ernő budapesti egyetemi ta­nárt, mint miniszteri biztost bizta meg. Gyula város is nem sokára kiküldi saját megbízottjait, hogy F i n á c z y Ernő le­utazásával, mi a napokban meg fog tör­ténni, megkezdődhessenek a tárgyalások. — Esperes és felügyelő választás. A békési ev. esperesség egyházai az esperes ós felügyelő választásra nézve, majdnem mind leszavaztak. A szarvasi egyház 6 sza­valatát, a szarvasi főgimnázium 2 szava­zatát dr. K r c s m árik Jánosra, mint fel­ügyelőre és Csermák Kálmánra, mint esperesre adta. Orosháza 4 szavazatát Ha­viár Dánielnek ós Veress Józsefnek juttatta. Kondoros, Bánfalva, Csorvás, Szé­nás szintén igy szavazott 2—2 szavazatával, még nem szavazott Tótkomlós ós Puszta­földvár. — Esküvök. A szarvasi társadalmi élet egyik rokonszenves tagja, dr. Fischbein Soma gyakorló ügyvéd, vasárnap esküdött örök hűséget Szegeden, kedves ós müveit arájának: Löwy Mariska kisasszonynak. — Tafler Jakab orosházi seprőgyáros ked­ves ós szép leányát Margitot, november 10-én vezeti oltárhoz az orosházi izr. templomban R ó t h József. — Moszkovcsák Ernő, volt mezőberényi segédlelkész, most a szepes-majerkai ev. egyház képzett, fiatal lelkésze kedden vezette oltár eló bájos menyasszonyát, nóh. K e m óny Pál mező­berényi tanitó kedves leányát Ilonkát, Szarvason. — Dobozi János pusztaföld­vári községi tanitó kedden vezette oltárhoz Lövei András kisbirtokos leányát Etelkát. — Braun Márton fiatal mezőberényi bir­tokos ma esküszik örök hűséget N u n Márton birtokos Zsuzsika leányának. — Eljegyzés. Viczián Mátyás oros­házi anyakönyvvezető-helyettes, eljegyezte Dobozi Mariska kisasszonyt Budapestről. — Kinevezések és athelyezé ek. A vár­megye főispánja V a j d a Jenő nógrád­verőcei lakos, végzett joghallgatót köz­igazgatási gyakornokká nevezte ki ós szol­gálattételre a szeghalmi járásba osztotta be. Ugyanő Varga Károly egy évi sza­badságával megüresedett árvaszéki irnoki állásra Tanozik Lajos gyulai lakost helyettesitette, végül Csornák István szarvasi és Viczián Mátyás orosházi járási írnokokat kölcsönösen áthelyezte. — A gyulai harisnya gyár. Jelentős befektetéseket ós átalakításokat eszközölt a gyulai kötött ós szövött iparáru részvény­társaság. A gyár üzeme olyan lendületet vett, hogy az apró gépek nem voltak ké­pesek a keresletet kielógiteni, a munkások számát pedig a gyár helyiségére való te­kintettel nem lehetett tovább szaporítani. Az igazgatóság ennélfogva ugy intézkedett, hogy a villamos áram felhasználásával gé­pek végezzék azt a munkát, melyet a mun­kásnők már nem képesek teljesíteni. A gyár üzletvezetője: Schwartz Adolf hosszabb időt töltött C h e m n i t z b e n, s ott alaposan tanulmányozta a kötőgépek mű­ködését. Az ő javaslatára igazgatóság két ujabb rendszerű gépet hozatott, me­lyeket villamos motor hajt s bámulatos precizitással működnek, óránként annyi munkát végeznek, mint 12 munkás leány együttvéve. A kötőgépek használata azon­ban nem teszi feleslegessé a munkásnőket, mert az igazgatóság a megbízhatóbb mun­kásnőknek rendelkezésére bocsátotta azo­kat a házigópeket, melyekkel eddig a gyár­ban dolgoztak. Igy lehetővé tette nekik, hogy odahaza házi teendőiket is végezhetik, a mellett a család fentartási költségeihez is hozzájárulhatnak. — A szarvasi szinügyi bizottság. Szarvas község képviselőtestülete legutóbb tartott ülésén a szinügyi bizottságba három évre szóló mandátummal egyhangúlag dr. W i e 1 a n d Sándor, Szirmai L. Árpád, dr H a v i á r Gyula, dr. Szlovák Pál, dr. Szemző Gyula, G r i m Mór, S a 1 a c z József, Jeszenszky Frigyes, Kollár Lajos, Medveczky József és dr. Lengyel Sándor képviselőket választotta be. — Fizetósemeles helyett pótlók. Az or­szág tisztviselői táborában az államvas­utak alkalmazottai tudvalevőleg külön cso­portosultak s a megindult általános moz­galomban a maguk helyzetén külön szer­vezkedéssel és külön memorandummal igye­keztek segíteni. A vasutasoknak ezt a sze­cesszióját megmagyarázza az ő speciális anyagi helyzetük, mely, az állam többi tisztviselőihez mérten csakugyan a legmos­tohább. Kérelmük is e miatt egész más volt, mint a fizetésemelést követelő hiva­talnokoké. rx vasutasok memoranduma még­is sokkal szerényebb kívánságokkal állott elő a kormánynál, mint a többi államtiszt­viselőkó. A vasutasok csak annyi után kí­vánkoznak, bogy szüntesse meg a kormány azt az anomáliát, a melyszerint a vasúti hivatalnoktól ugyanazt a kvalifikációt kö­vetelik, mint a hasonló rangú államhiva­talnoktól, de a vasutas fizetése mindamel­let kétszáz forinttal kevesebb minden fo­kozatban, mint az államhivatalnokó. Ha ezt a kétszáz forintos differenciát most megadná nekik az állam, örök időkre bol doggá tenne minden vasutast. Ennek a szerény reménykedésüknek teljesülésében erősen bizakodtak is a vasutasok, annyi ígéretet és megnyugtató biztatást kaptak minden oldalról. Kiszivárgott hir szerint nem fizetésemelést, hanem csak fizetési pótlékot kapnának a vasutasok. A csalá­dosak évi fizetésük tizenöt százalékát, a nőtelenek tiz százalékát, mindaddig, mig a fizetósrendezós végleg keresztül lesz vi­hető. Ez a pótlék, a mely körülbelül meg­felel a többi államhivatalnok által ma is élvezett, úgynevezett drágasági pótlóknak, 1902. évi január elsejétől kezdve jár az államvasuti tisztviselőknek, azonban csak a budapestieknek s ez okoz nagy elkeseredést a vasutasok között. — Iskola-szentelés. A szarvasi ág. hitv. ev. egyház Csabacsüdön iskolát építtetett, melyet a mult héten szenteltek föl szép ünnepély keretében, a melyen Scholcz Gyula igazgató-lelkész ós Zvarinyi János lelkész mondott egyházi beszédet, mig Dankó Sá­muel tanitó az énekkart vezette, ^.z ün­nepély után társasebéd volt. — ügyészségi megbízott Az igazság­ügyminiszter V a n d 1 i k Virgil békéscsa­bai kir. jbsági aljegyzőt az itteni bíróság mellé ügyészségi megbízottul rendelte ki. — Kinevezés. A pénzügyminiszter B o­r o s Béla orosházi adóhivatali gyakorno­kot adótiszttó ideiglenes minőségben, a rác­kevei adóhivatalhoz kinevezte. — Köszönet-nyilvánitás. O m a z t, a Gyula kir. közjegyző, boldogult édes anyja, özv. O m a z t a Józsefné, szül. K á 1 1 a y Róza emlékére a csabai izr. nőegyletnek 40 koronát, dr. Szamek Ignác orvos pe­dig koszorú megváltás cimén 10 koronát adományozott, mely adományokért az el­nökség ez uton nyilvánítja hálás köszönetét. — A csaba—békés —vasztöi motoros vasút ügyében a közigazgatási bejárás nap­ját a vármegye alispánja már kitűzte, A. kereskedelmi minisztert dr. Bartho s Andor miniszteri titkár fogja képviselni r igazgatási bejáráson, mely Csabán no 19-ón, Vésztőn 20-ikán ós Békés fog megtartatni a községházáról - Véletlen lövés. A csabai kórházba a mult héten egy beteg fiút szállítottak be, kinek veszélyes lőseb volt az oldalán s ki néhány napi ápolás után bele'halt sebébe, A kórházi orvos feljelentése után kiderült, hogy a fiút véletlenségből meg­lőtték. Molnár Viktor makói tanár 14 éves Vilma leánya a mult hónapban Ambróz­falván nyaralt. Valahogy egy revolver akadt kezébe, melyet az udvaron próbál­gatott. A fegyver töltve volt, elsült s a golyó az udvaron játszó M o k o s János 13 éves fiu oldalába fúródott. A gyermeket egy ideig otthon ápolták s mikor sebe veszélyes kezdett lenni, akkor hozták be a kórházba. Csodálni lehet az ambrózfalvi elöljáróság eljárását, hogy az esetet mai­akkor nem jelentette a hatóságnak. - Táncvigalom. A békéscsabai R e i s z és Porjesz-féle bútorgyár személyzete, az újonnan épült gyárhelyisógben a gyári segélyalap javára, Purcsi János zene­karának közreműködésével szombaton, nov. 9-ón zártkörű táncmulatságot rendez. A meghívó belépőjegyül szolgál s a jótékony célra való tekintettel adományokat köszö­nettel fogad a rendezőség. - Igaza volt a sógornak. A napokban valami kihágásért beidéztek egy sárréti magyart a szeghalmi főszolgabírói hivatalhoz és menten elitél­ték egy pengő pénzbirságra. Hiába csürte-csavarta a dolgot, csak elo kellett keresni a „bugyelárist", mert meg kell adni az igazságnak, ami az igazságé. Amig aztán előkeresi a bírságot, alkudni próbál. - Nem volna elég ötven krajcár tekintetes főbiró uram ? A főszolgabíró szép szóval akart enyhíteni a a büntetésen. - Nem lehet alkudni öreg. Nincs nekem ab­ban gyönyörűségem, ha elitélem magukat. Könnyebb volna ezt mondani menjenek kendtek mindnyájan haza, én meg majd csak pipálok. Hát csak fizesse le a pénzt, mert annyit mond a törvény. A megbírságolt magyar leolvassa a pénzt, aztán ballag az ajtó felé. De még visszafordul egyszer: - Mégis csak igaza volt az én sógoromnak ­szólt vissza a küszöbről. - Mért volt igaza? - kérdi a főbiró. - Mert azt mondta, hogy ha az főszolgabíró hivatalba mész, el ne felejtd elvinni bugyellárisodat! - Köszönet-nyilvánitás. Néhai özvegy O m a z t a Józsefné által a nőegylet részére hagyományozott 50 korona alapítványa bé­fizetóseért, valamint dr. Szamek Ignác koszorumegváltás cimen adományozott 10 koronáért hálás köszönetét nyilvánítja e helyen is a nőegylet elnöksége. - Szökött huszár. S z ó k á c s István gyomai legényt a Vilmos-huszárokhoz so­rozták be. A kaszárnyából engedély nélkül elszökött s hazament Gyomára. De innen ismét visszament Nagyváradra, a hol egy rendőr letartóztatta ós bekísérte a szökött huszárt a Ferenc-József kaszárnyába. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Gyöngéd fiu. Az öreg Ibrányiné közös háztartásban ól első házasságából származott fiával: I fa­rán yi Sándorral, s mint afóle öreg asz­szony, minden csekélységben fenakad. Hyen­kor pergő nyelvvel szokott nem tetszésé­nek kifejezést adni. Különösen sok kifo­gása volt menye ellen, a miből mindunta lan perpatvar származott. Ibrányi Sándor többször figyelmez­tette édesanyját: — Hallja ken' édesanyám, fogja be már a száját, mert meguntam hallgatni a veszekedést. — Hát te akarsz szülőanyádnak pa­rancsolni ? — Igen, tanácsolom, ne kerepeljen sokat, mert baj lesz. Ibrányiné nem hallgatott és ez any­nyira kihozta sodrából a fiát, hogy egy bottal háromszor a karjára vágott, mire az öreg asszony jajgatva futott szobájába. Ü fia durvasága nagyon elkeserítette, meg­dagadt karjáról orvosi látleletet állíttatott ki s a szeghalmi jbíróságnál bepanaszolta. Az eljárás felmenő ágon elkövetett súlyos testi sértés vétsége miatt lett meg­indítva. A törvényszéki főtárgyaláson már megbánta vádaskodását s mindenképen menteni igyekezett fiát. Siránkozó hangon jelentette ki : — Jaj tekintetes törvényszék, még sohasem jártam ilyen helyen, nagyon szé­gyenlem magamat, hogy tulajdon édes fiam ide juttatott. Megvert, nem tagadom, de hát nem akarok tovább huzakodni, azért megbocsátok neki, mert szeretem. Aztán nem 8 napig, hanam csak 3 napig nem bírtam a karom. Tóth Ferenc alügyész azt vitatta, hogy sértett vallomásával szemben nagyobb bizonyító ereje van az orvosi bizonyítvány­nak, azért Ibrányiné kérelmét figyelmen kivülhagyni s Ibrányi Sándort súlyos tesci­sórtós vétsége miatt megbüntetni kérte. A törvényszék nem fogadta el a közvádló érvelését, s arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a sértett fél jobban tudja, meny­nyi idő alatt gyógyult meg sérülése, mint a hogy azt az előzetesen ós feltételesen ;állított orvosi szakvélemény igazolhatja. tán Ibrányiné fia megbüntetését nem nta, a bíróság felmentő ítéletet hozott,

Next

/
Oldalképek
Tartalom