Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-27 / 86. szám

XXVÍIÍ. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, október hó 27 én 86. szám. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Több világosságot. Faggyú gyertyát égetek énNépdal. — Legyen világosság! mondá az Úr, és lett világosság . . . Igy tanúltuk ezt mi kicsiny gyermek korunkban a bibliai történetekből. Hja, könnyű volt az a világ teremtésekor, gondolja sok szkeptikus; akkor a Teremtő „legyen" szavára hat nap alatt megalakult ez az egész szép világegyetem: föld. víz, rajta és benne a csúszó-mászó állatok összességével, a felettünk völó „kiterjesztett erősség" összes csillagaival; ma azonban, a mikor szeretjük hangoztatni, hogy a villamosság s általa a rohamos fejlődés korszakát éljük, Békéscsabán, vármegyénk ezen igazán helyes irányban fejlődő, s a tovább fejlődésnek minden kedvező feltételével rendelkező nagy emporiumában az utcákon még mindig petróleum lámpák pislognak (már t. i. ott, a hol vannak) Az ember természetébe ojtott ösztönszerű érzék a tovább haladás iránt: maga a fejlődés és tökéletesedés. Nincs tehát semmi csodálni való azon, a mikor a világítás kérdésében is haladni óhajtunk, ha látjuk napról-napra háztartásunkban, a mint hazulról távozunk: lépten-nyomon az utcán hogy mily nyomorúságosak világító eszközeink petróleum-lámpánk füstöl, kiálhatlan bűzt terjeszt, egyenlőtlenül égő lángjának folytonos rebegésével csaknem megvakítja szemünket, tiszta szobánkat, bútorainkat ujjnyi vastag korommal tönkre teszi. Pedig aszszonyaink háztartási gondjainak nem csekély részét képezi világító eszközeinknek állandó rendben tartása, s nem egy cseléd válságnak volt már okozója a petróleum lámpa. Ennyi nyomorúság, elkeserítő bosszúság, a lépten-nyomon előforduló sok szerencsétlenség, hogyne tett volna mindnyájunkat gondolkozóvá e fontos napi szükségletünk kérdésének kedvező megoldása felett? S csudálni nem lehet, hogy e kérdés radikális megoldását csak is a legtökéletesebbnek keresésével igyekszünk elérni! S mi lehet ezen szükségletünk kielégítésére a legtökéletesebb anyag ? Hozzáértő, okos szakemberek mondják, bizonyítják: a oillany. És lett volna módunk már évekkel ezelőtt tűrhetetlen helyzetünkön épen a villany világítás igénybevételével segíteni! De mi a kedvező alkalmakkal soha nem éltünk, mert várjuk a villanyvilágítás eszközeinek tökéletesedését. Boldog Isten! Békéscsabán, a hol az utcai petróleum lámpák meggyújtásának és eloltásának idejét a holdjárás szabályozza, még mindig a villanyvilágitási eszközök tökéletesedését várjuk! mikor az öreg Csu vársz ki 20 gyufa-masinával égeti össze kezeit, mig egy lámpabélt lángra ébreszt, akkor mi a villany világítás technikájának mai állapotával még elégedetlenek vagyunk! Oh Edison, jöjjön el a te országod! Hiszen menjünk csak végig Békéscsaba fő- ós vasút utcáján, napról-napra szaporodni látjuk az üzleteket, melyek a villanyvilágításnak megváltó bekövetkezésében csalatkozva, vagy az Auer égők alkalmazásával, vagy az Acetylen bevezetésével segítenek annyira, mennyire tűrhetlen helyzetükön. És sorra fognak következni a kávéházak, vendéglők, a melyekben az amúgy is tűrhetetlen levegőt a petroleum-égok még elviselhetetlenebbé teszik. S mig mi várjuk, hogy a villanyvilágítás technikája tökéletesedjék, az alatt sorra veszítjük egy kívánatos villanyvilágítási vállalatnak legnagyobb erősségét: a magánvilágítókat. A mi még egy másik - nem mondjuk bajnak, de mindenesetre zavarókellemetlenségnek csiráját rejti magában: a világítás egysége lehetetlenné válik. Azt is mondják, hogy a villanyvilágítás ma még drága, s míg a villany áram előállításának költsége lényegesen nem csökken, addig veszedelme^ volna ily költséges módon berendezni világítási szükségletünket. Hát igaz! az elektrotechnika mai legfőbb törekvése, hogy a villanyáram előállításának minél olcsóbb feltételeit megtalálja; de ezen törekvés ma sincs közelebb céljához, mint évekkel ezelőtt. Ennek a kutatása ma még nem egyébb, mint perpetuum mobile! S míg villanyerőt egy idegen erőnek, a gőznek közbeavatkozása nélkül beszerezni nem tudjuk: a villanyvilágítás olcsóbb előállítását sem remélhetjük. Nos hát ezért a nagyon kívánatos, de ma még x értékű törekvésért halasszuk a villanyvilágitást ad graecas calendas! Készséggel fogadjuk a villanyvilágitást a petróleum helyett azért a legolcsóbb árért, melyért a mai viszonyok között megszerezhető, még a legszerényebb háztartásban is, ; nem mint fényűzési cikket, de mint ! a közegészségnek, köztisztaságnak és közbiztonságnak mindnyájunkat napról-napra megujuló nyomoruságunktól megszabadító tényezőjét s e fontos célok érdekében nem sajnálhatjuk az erőnkhöz mért áldozatot, már azért sem, mert tudjuk azt, hogy Békéscsaba körültekintő képviselőtestülete a megkötendő szerződésben mindenesetre biztosítani fogja a közlakosság érdekeit abban az irányban, hogy az elektrotechnika újabb ós újabb vívmányainak előnyeit élvezhesse. Es legyen jobb világosság Békéscsabán, mint a minőt mai nap élvezünk a 90—100 utcai lámpa mellett! Látjuk, ós örömmel látjuk, hogy a viros, különösen az utolsó 10 óv alatt minden irányban a modern haladás utján jár, céltudatosan fejlődik a tökéletesedés felé. Legyen ez a fejlő dés azzal is tökéletesebb, hogy a már közszükséggé vált villanyvilágítás általánosan óhajtott alkalmazását tovább nem odázza el! k békés-bánáti ref. egyházmegyei közgyűlés. A békés-bánáti református egyházmegye képviselői szerdán és csütörtökön tartották meg őszi rendes közgyűlésüket Hódmezővásárhelyen, melyre a nagy ós kiterjedt egymázmegye legtávolibb részéről is eljöttek a lelkészek és világi képviselők, hogy az egyházi életet érdeklő ügyek tárgyalásaiban részt vegyenek. A közgyűlésen megyénkből részt vettek: Egyházi részről: Szabó János esperes, G a r z ó Gyula, Dombi Lajos, Oláh Antal és Darabos Sándor egyházi ós dr. Hajnal István h. főgondnok, dr. Szegedi Kálmán, világi tanácsbiró. Egyházak részéről lelkészek: P á n c z ó 1 József (Bánfalva), Szabó Mihály (Doboz), Tóth József (Körösladány), So

m o g y i Lajos (Sámson), Békésmegyei Közlöny tárcája. Az édes asszony. Irta: Köv»: Ilma. Ha lehet éde: dal, édes zene, édes idő, sőt édes öltözet, 'ide- utca (mert a jó Isten tudja: hova nem bigygyesffcik ma már ezt a sportszerűen alkalmazott jelzőt!), menynyivel több igény . tarthat e négy betücskéhez egy szép asszony. Edes asszonynak hivta mindenki, aki csak ismerte a bájos Meláüit. Annak találta Daán Béla is, amikor feleségül vette; sőt annak találta később is, mindamellett, hogy — mi türés-ta^ iá , -— sok keserűséget szerzett már neki e , az „édes". De mikor a keserűséget is olyan 'édesen tudta beadni, akár csak a homeopata doktor az ő cukorgolyócskába, rejtett aérgeit. Ezek a belladona, arzönicum digitális, hyasciamus tartalmú golyócskák azonban nem lettek mindig diagnózis alapján alkalmazva, de olykor éppen ellenkezőleg. Mert méregtartalmu golyócska volt az is, a melyet a szép asszui y a tavasz elején adott be az urának, kijeh -Ivén, hogy folytonos álmatlansága és id eges fejfájása megszüntetése céljából okverien Valamely fürdőhelyre kell menn: - , : ,. kitanított háziorvos persze visszhan . ünagyságának. Daán Béla megprót ukozott a lehetetlennel. Félénken nyos,. • — De hisz, kedveis gyermekem, hála a jó égnek, olyan egészséges vagy, mint a makk. Minek dobnánk ki ilyen nagy pénzt? Van nekünk elég szép kirándulási helyünk. Csodaszép le. c ; fővárosunk annyi remek üdülő helyet nyújt, hogy három fürdőn se találód föl összevéve. Budapest gyöngye a Ma-rgit-s^iget, a budai hegyek . . . — Igaz; Hűvösvölgy, Svábhegy, Zugliget. Majd kirándulok, mint valami cipészmester a családjával vasárnap, ugyebár ? Te igazán szivtelen vagy Béla. Meghúzódott a pamlag sarkában ós — olyan édesen duzzogott, hogy a fiatal bankpénztárnok pár nap alatt előteremtette a nem tudom hány száz koronákat és junius második felében ő nagysága már repült a kis Béla s a bonne társaságában Marilla felé. Párszor majd az ura is meglátogatja, ha a mérleg elkészül ós vehet néhány nap szabadságot. (Hát ha az ember kissé csipős akar lenni, furcsálná ezt a fordított világot, hogy egész évben a családfentartó fárad, robotol ós a nyár beálltával mégis a feleség őnagysága az, aki üdülés címén fürdőzni megy. Na de hát néha a gyermekek a bűnbakok : ők azok, akiknek okvetlenül szükségük van a levegő változtatásra. Ami pedig magát az agyondolgozottat illeti, arra még ráadásul az a penitencia is ki van szabva, hogy kettős ünnepen elzakatol üdülő családjához. Szóval Daán Bélának is, mint minden divatos háztartásnak óriási költségei voltak. Télen a jour-fixek ós a jour-priók. Ez utóbbiakon persze nem az ártatlan sandwichek banáliskodtak, de a hölgyek estélyi öltözékével összehangzó lukullusi lakoma volt. Sőt a farsang tartama alatt pár tucat igy szövegezett meghivó igy röppent szót. *Folyó hó *-ón tartandó estólyünkre szivesen látjuk önt ós t. családját. — Hm ! Hm ! túlságosan nagy lábon élnek ezek a Danáók, — hangzott a bankigazgató megjegyzése. — Ami pénztárosunk ugyancsak merészen szótterjeszti szárnyait ; — tódította az igazgató bizottság egyik tagja, akinek címére szintén érkezett egy szecessziós ízlésben kiálhtott meghivó. A jó barátok rosszalták e pazarló életmódot s alaposan megszólalták miatta ; de azért egytől-egyig ott voltak valamennyien. Meláni olyan édes volt, hogy elbájolt mindenkit. Még az egyetlen kis fiuk is ugy hivta, hogy édes, szép mamuska. — Végy az öledbe, édeském. — Eredj innen, kis butus Egészen összegyűröd a csipkeruhámat. — Hát mikor veszel az öledbe ? — Ha majd háziruhában leszek. — De hiszen te sohasem vagy háziruhában. A szép mama mintegy vódőleg terjesztette maga elé karjait Mikor aztán kellő távolságban volt a kicsike, összecsucsorította korall ajkait, rátapasztotta mutató- és középsőujját ós megfelelő távolságból csókokat szórt a gyermek felé. Ezt is olyan édesen csinálta. A. házin épp ugy, mint a nyilvános bálakon, egész udvara volt az édes aszszonynak. Valóságos finom cukorka, akit szemükkel ettek föl az ínyenc gavallérok. Azonban, hogy Daán Bélának nem rontotta-e meg koronkint a gyomrát ez az édesség, azt bajos volna megállapítani. Voltak életének percei, melyekben kiadósabb eledelre vágott! amikor a lelkének kellett volna táplálók ; mikor olyan valakire lett volna szüksége, aki megfelezze vele azt, aki neki már elviselhetetlenül sok volt: a nehéz gondokat, amiket ilyen nagy háztartás ró arra a férfira, aki munkájából tartja övéit. Mert az a csekély hozomány, amit Farkas Melani hozott magával, ugy elpárolgott már, mint a nyitva feledett dobozból a kámfor. Ami Daán Bélát illeti, — szerzett pénzt, egész a lehetőség határáig, sőt tán még tul is a határon . . . No, — de hisz majd kiköszörüli a csorbát, mielőtt tudomására jönnének. Hisz minden emberrel megeshetik, hogy kiadásai túllépik a megengedett korlátot. Igen, túllépte a korlátot, nagy lépéssel lépte tul, de majd visszalép ós rendben lesz minden. — Csak egy gyöngéd támaszra, egy lelki támaszra volna ebben szüksége. És ki legyen támasza a férjnek, ha nem életének osztályosa ? Sok álmatlan éjszakájába is került Daán Bélának, amíg határozottá érlelődött benne ez a végső kétségbeesésében földerült szándóka. — Komoly beszédem volna veled, Meláni. — Nekem is veled. — Engedj előbb engem szóhoz jutni. Ne légy udvariatlan. Édesen mosolygott ós aztán folytatta: — Egy remek uj csillárt szemeltem ki utolsó estólyünkre, — ezt meg kell venned, cicám. — Ne lóháskodjunk. — Ejnye maga goromba ! Ne beszéljen többet hozzám. Menjen, menjen, mert látni se akarom. Es következett egy ujabb felvonása annak a tragikomédiának, melyet már hat év óta játszanak. A felvonás végén az édes asszon-y » győzött; ő legalább ezt hitte. — Végy, amit akarsz ; dühöngte a férj. — Hisz már meg is vettem ; mert el voltam rá készülve, hogy morog ugyan az én öreg medvém, de azért mégis aranyos kis mackó az. Holnap elhozzák a csillárt. Bizony Isten nem volt drága. És Daán Béla meglapulva, mint a rabszolgaárnyék, elhagyta a szobát. Visszavitte a szivében azt, amit ki akart önteni a felesége előtt. A felesége ?! . . , Nem, nem csak egy édes asszony, a tetszős csecsebecse. A fiatal pénztáros azt hitte, hogy a csillár számlája rejlik abban a boritókban, amelyet másnap hozott be a szobaleány. Nem a számla volt. Egy levél, igy hangzott. „Égy igazi barátja figyelmezteti önt,