Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-07-14 / 56. szám

nem azért tűntek el, mert költségesek voltak, hanem azért, mert meglazult az együttérzés, mert nincs meg az a benső kötelék, mely közelébb hozza a sziveket egymáshoz. Azt kivánja tehát a földmivelési miniszter, hogy a gazdaközönség térjen viszsza a régi jó idők szépséges szokásaihoz : tartsa meg az aratási ünnepet minden gazda, — vonja be örömébe, bánatába azt a derék munkás embert, a ki arca verejtékében gyűjti be a föld termékét. Azt kivánja a miniszter, hogy legyünk testvérek és ne gondoljuk többé azt, hogy ha ridegen oda dobjuk a munkásnak bérét, vagy kiosztottuk a járó részét, hogy akkor már eleget tettünk — nem! Nem bór legyen annak neve, hanem jutalom. Ne munkás legyen az arató, hanem munkatárs az életben. Ez a magasztos gondolkozás vezette Darányit leiratában ós ha megsziveli a gazdaközönség ezt a nemes intenciót, talán újból felvirrad az a szép idő, melyről ma már csak a mesék beszélnek. VÁROS és MEGYE. Rendkívüli közgyűlés. Mint már emiitettük, Békésvármegye törvényhatósági bizottsága július hó 20-án, szombaton délelőtt 10 órakor ismét rendkivüli közgyűlést tart, melynek összehívását Orosháza község földvételi ügye tette szükségessé, a 17 pontból álló tárgysorozat főbb pontj ai a következők : 1. Belügyminiszteri rendelet a gyámsági és gondnoksági ügyekről szóló vármegyei szabályrendelet módosítása tárgyában. 2. Hevesvármegye körirata a katonai előfogatok kiállításának ós az egyenenkénti beszállásolásnak módosítása tárgyában. 3. Alispáni előterjesztés a fegyelmi bírságpénzek hovafordításáról szóló vármegyei szabályrendelet módosítása tárgy ákan. 4. Orosháza község határozata a pusztaszenttornyai Schossberger-fóle birtok megvétele tárgyában. 5. Dr. Szalay József orosházi járási szolgabírónak állásáról való lemondása. A többi csupa apró-cseprő községi és magánügy. Orosháza földvételi kölcsöne. A julius hó 20-ikára egybehívott rendkivüli megy egy ülés fogja tárgyalni Orosháza község határozatát a pusztaszenttornyai Schossberger-fóle birtok megvételéről és az e célra felveendő kölcsönről. Oros háza község képviselőtestülete legutóbbi rendkivüli közgyűlésén határozott a kölcsönügylet megkötése tárgyában. A 21-es bizottság nevében dr. B i k á d i Antal ügyvezető jelentést tett a kölcsönre vonatkozólag beérkezett ajánlatokról, a bizottság legelőnyösebbnek találta az Orosházi Takarékpénztár ajánlatát. E szerint az Orosházi Takarénpénztár rendelkezésre bocsájtja a szükséges összeget, 1100 ü-öles holdankint 460 korona kölcsönt első helyen való bekebelezésre, az egyes vevők egyetemlegessége és Orosháza község jótállása nélkül. Kivételt képeznek azon vevők, a kik a vételárt még nem egyenlítették ki 460 koronáig, ezeknél ennek bekövetkeztéig a község ideiglenesen jótállást vállal. A takarékpénztár a kölcsönt minden árfolyam levonás nélkül, teljes összegében íolyositja. A kötelezvények 5000 koronáig terjedő kölcsönöknél az elöljáróság által előttemezendők, nagyobb összegeknél az aláírás a közjegyző előtt hitelesítendő. A takarékpénztár f. óv október 1- ón 600.000 koro • nát föltétlenül rendelkezésre bocsájt, hogy a község ekkor a fizetési kötelezettségnek az eladó báró családdal szemben eleget tehessen. A közgyűlés ezen ajánlatot névszerinti szavazás utján 29 szóval, B r ó s z János nem szavazata ellenében, elfogadta ós dr. B i k á d i Antal ügyvezető előadása nyomán a szabályrendeletet megfelelően módosította. Csaba város közgyűlése. Választással kezdődik Csaba város képviselőtestületének julius hó 18-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor tartandó rendes havi közgyűlése. A főrendőrbiztosi s egy megüresedett adóvógrehaj tói állást fogja a köz1 gyűlés választás utján betölteni. Az egyébként is gazdag tárgysorozat a következő : I a főrendőrbiztosi s egy adóvégrehajtói állás betöltése. I. Havi jelentések. II. Rendeletek, átiratok: Községi lakositási szabályrendelet ügyében közigazgatási bírósági ítélet. Törvényhatósági határozatok siketnémák részére alapitány tótele, a kórházi 1901. évi előirányzat, 10,000 korona kölcsön, árvapónztári 1900. évi számadás, közvágóhidi szabályrendelet jóváhagyása tárgyában. Alispáni rendelet erzsóbethelyi kézigyógytár engedélyezésére. Bókósmegyei Gazdasági Egyesület átirata luxus-lóvasár tartása iránt. Békéscsabai Muzeum-Egyesület, Iparos Daloskör köszönő irata. III. Jelentések, előterjesztések: 300.000 korona községi kölcsön felvétele ügyében bizottsági jelentós. Földvételi 400.000 korona kölcsön meghosszabbítása. Állami elemi leányiskola 3 osztályának elhelyezése s az erzsóbethelyi iskola kibővítése s ezek felszerelésére nézve előterjesztés. Községi iskolaszék s iparos tanonciskola jelentése a mult tanévről s ez utóbbi számadása Ügyészi javaslat a leányiskolái alapítványokra. Fiume- ós Próféta-vendéglők helyreállítása. Széchényi-ligeti és Kakas-vendéglöre érkezett ajánlatok. Hrabovszki Mátyás, Yalkusz Mátyá.s ós Dobroczki Andrásnó telek ügyei. Ügykezelési vizsgálattag választása. Bezsán Kornél irnok lemondása. IV. Kórvények: Felvógi tehón-legelő-társulat átengedés ; Laczo György úthasználat; Gencsi József ós Lepage Lajos bérhosszabitás ; Knack Ernő részletfizetés ; Hornyacsek József a Zöldfa felépítése ; Eibel Gyula, Povázsai János ós Gusztáv, Tóth László fizetés emelés ; Nagy István állatorvos szabadságolás ; Sipos Pál tanuló segélyezés ; Patakj' Endre, Román Axentie lakosítás iránti kórelmei. V. Később érkező ügyek. Virilisták névjegyzéke. Dr. Fábry Sándor alispán felhívta a községi elöljárókat, hogy tegyék közhírré, mikóp a vármegyei legtöbb adót fizetők adóhivatali kimutatásai a vármegyei számvevői tisztségnél közszemlére kitétettek és julius 23-ig bárki által megtekinthetők. Továbbá, hogy mindazok, akik az adó kétszeres beszámításának kedvezményét igénybe venni óhajtják, julius hó 24. napján délután 3 órakor a vármegyei székház kistermében megtartandó ülés határnapjáig s az ülés tartama alatt szóval vagy írásban jelentkezni s jogosultságukat igazolni tartoznak, mert ellenesetben az emiitett kedvezménytől az 1902. év tartamára elesnek. hoz 2, s közp. választmányba A uj buza árfejlődásérőJ. — Amerika konkurrenciája. Békéscsaba, jul. 13. Ma már, a midőn országszerte annyira előrehaladt a takarás, hogy a csóplósi munkálatok vannak soron, időszerűnek találjuk az uj termés árviszonyairól, a búzaárak leliető fejlődéséről néhány szót ejteni. A közgazdasági élet minden illetékes tényezője tudatában van annak, hogy az árfejlődósről csakis oly módon cserélhetünk véleményt, ha egybe vesszük az egész világ termósviszonyait a magunkóval és elfogulatlanul bíráljak meg azokat a következményeket, esélyeket, a melyek a különböző búzatermő országokból nyert értesülések alapján várhatók. A gazda legelső és félre nem magyarázható érdeke a kedvező á r f e j 1 ő dós a gabona értékesítés terén, ki tagadhatná, hogy ezzel a kereskedelem, a fogyasztás ellenkező álláspontot foglalna el ? Itt, ha különbség van, az csak az eszközök különbsége lehet, a melynek segélyével az eredményre törekednek, de a végcélnál kell, hogy a közgazdasági élet összes tényezői találkozzanak. A hivatalos termésbecslés a földmivelési kormány részéről mintegv két millió métermázsával kevesebb búzatermést prognoszkál, mint a mennyi az előző esztendőben volt. Tudom, értem, hogy ez a 2 milló mm kevesblet sok re ménynek, fáradságos munkának szomorú eredményét jelenti és méltán zudul fel a gazda, kinek kis holdanként alig termett 3 mm. búzája, hogy a buza ára nem olyan alapon áll, amely őt a veszteségtől megóvja. De itt az a nagy baj, hogy mi a búzatermő államok között nem vagyunk a legelső tényező, itt van az Egyesült-Államok, Oroszország, körül a Balkánállamok nagy búzatermő vidéke ós bizony ezideig mindenfelől kedvező termés kilátásokról ad nak hirt. Az amerikai Egyesült Államoknak most megjelent termésbecslése óriási mód kedvező ; 704 millió bushel termést várnak, mig a tavalyi csak 510 millió bushel volt. Ah szerint több mint 1/3-al nagyobb a várható termés a tavalyinál, sőt az 1899-iki kedvező termésnél is jobb 15%-al. New-Yorkban a buza ára most 15 centtel olcsóbb mint tavaly ez időtájt volt, mi a mi értékünk szerint 1 frt 30 krt jelent mm.-ként. Már most, ha ezen óriási termésből folyó esélyeket mérlegeljük, okvetlen tisztán áll, hogy mi a tengeren tuli államokban ezzel a rettenetes nagy konkurrenciával egy sorba nem állhatunk másként, csak ha Arainkkal leszállunk, de csak anynyira, hogy az ottani termés által bekövetkezett állapotokat magunkóvá tesszük, eszkomptáljuk. Ha tehát a külföldön nem állhatjuk ki a versenyt, természetes, hogy gabonánk értékesítése Magyarország és Ausztria határain belüli fogyasztásra van utalva, már pedig ilyen körülmények között kevés a kilátás arra, hogy a 2 millió termés kevesbletért, itthon kárpótlást nyerhessünk. És akarva, nem akarva, eljutottunk ismét ahhoz a kérdéshoz, mely Magyarország exportképességének fontosságát hordja magában. Milyen másként fordulna egy olyan esztendő sorsa, mint az idei, ha meg volna az őrlési forgalom intézménye, mekkora erővel tudna a magyar buza a külföldre nyomulni, ha megvolna az segédeszköze ? ! Dehát ez irányban illetékes helyről eddig nem sok biztatást kaptunk — a magyarországi malmok kérelme, a fővárosi ankét nagyérdekü tárgyalása mind csak elméletben marad . . . Addig a közgazdaság minden tényezője a maga lábán boldoguljon — ahogy tud. S. Ia. Szalmaözvegyek vasárnapja. - Nyári kirándulók. Az egyik: Mit csináljunk vasárnap ? A feleségem fürdőn van. Szörnyen unom magamat. A másik: Az enyém meg haza ment a szüleihez. Én is ugy vagyok. Az egyik: Talán a Széchenyi-ligetbe mennénk ki ? A másik (kicsinylőleg): Hornyacsekhez? Az igen közönséges mulatság. Az egyik: Van talán vala ni változatosabb terved ? A másik (büszkén): De van ám. Az egyik: Nos? A másik: Ránduljunk ki. Az egyik: Mondasz valamit. De hová ránduljunk ? nerális alatt részt vett a szerencsétlen végű orosz hadjáratban s vitézül harcolt a Berezina hidjánál. Amikor Francois megmutatta a papírokat a város mailjének, örömtől sugárzó arccal kiáltott fel: Heureka ! Végre meg lesz a szobrom — s talán az akadémiai pálma is . . . Míg a környékbeli városkák egészen Fertóles-Piboles-ig fel tudtak mutatni egyegy szobrot vagy emlékmüvet, addig Pontsur-Jourre terei süreen állottak, csupán a főteret éktelenítette egy zene pavillon. A város tiszteletreméltó mair-je, végre teljesülni látta reményeinek álmát. Tervét titokban tartotta egyelőre. Még aznap este elkészítette a reklámokat s másnap reggelre gyűlést hívott össze a városházán. A gyűlés kebeleből szűkebb körű bizottságot redeltek ki s elnevezték „szoboralap bizottságnak". Elnökül természetesen a maire-t választották meg egyhangúlag. A dolgok folytak rendesen, mint a hogy ilyen esetekben történni szokott. A bizottság azután több szakaszra oszlott, az egyik csopertot elnevezték „tanulmányozó bizottságnak", a másikat „talapzatbizottságnak", a harmadikat „diszitő" bizottságnak, „reklámbizottságnak", „vendégek fogadtatására kirendelt bizottságnak", volt banketbizottság stb. stb. Pont-sur-Jourre-ban nem volt adófizető polgár, kit valamelyik bizottságba ki ne neveztek volna. Tizennégy nap alatt 5 00 frank gyűlt össze a szobor felállításának javára. 5000 frankból már bronz szobrot lehet állítani Pont-surJourre vitéz szülöttének, ez volt az általános vélemény. Hetvennyolc szobor mintája érkezett be. Mivel a berezinai hős sapeur élethű képmását nem lehetett elkészíteni, a pályázó művészek ugy segítettek a bajon, hogy valamennyien megszerezték Frangoisnak, a városháza portásának fotográfiáját, mely mint katonát ábrázolta Frangois urat. Frangois ugyanis szintén küzdött Franciaország dicsőségéért a 1870—71-diki poroszfrancia hadjáratban. A derék portást könyekig hatotta meg az érzékeny jelenet, a midőn a városháza hosszú asztalán 78 példányban látta önmagát. — Milyen kár, hogy nem én lehettem a berezinai hős ! . . . Elérkezett a leleplezés nagy napja. Az al-, fő- ós főbizottságok kirendelt helyükön voltak. Az utcákon, boulevardokon, tereken tolongott a város apraja-nagyja. Nagy volt a lelkesedós Pont-sur Jourre-ban. A házakat, erkélyeket, falakat pompásan feldíszítették az ünnepélyes alkalomra. 35 dalárda, 18 tüzoltóegyesület volt kirendelve az ünnepélyre. A prefektus, a szenátor s a város képviselője is kilátásba helyezték jövetelüket. A hadügyminiszter megígérte, hogy egy ezredessel képviselteti magát, egyszóval leleplezés képzelhető legfényesebbnek Ígérkezett. A piedesztál üresen áll, a hős szobrát még nem helyezték el a talpazatra s a sokaság már türelmetlenül hullámzik a Pontsur-Jourre utcán. Sürgönyök váltása siettette a szobor megérkezését; az öntésnél kis hiba történt, jelentette az utolsó sürgöny s némi diferenciák is merültek fel a szobor szállítása ügyében. A szobor átvételére kirendelt bi zottság türelmetlenül leste a szobor megérkezését. A városháza dísztermében kínosan mul* nak a percek. Már behallatszik a tömeg elégedetlen moraja, az utcai suhanc füttye, sípolása, amikor lihegve ront be Frangois a városház érdemes portása. — Sürgöny, a maire ur nevére szól s alig tud lélekzethez jutni. A maire lázas izgalommal tépi fel a sürgönyt,gyorsan átfutja szemeivel s azután visszaesik szókébe. — Szobor útközben összetört, kérek utasítást ! Ezt a leverő hirt hozta lakonikus rövidséggel a sürgöny. Hideg borzongás futott végig a bizottság tagjain. Nagy zsivaj csapott bele a halotti csöndbe, átkozódások, szitkok pattogtak mindenfelé. A maire hideg elszántsággal fogta be fülét két kezével, villogó szemekkel emelkedett fel, a nagy zsivajban, I. Napóleon pózba vágta magát s harsány hangon igyekezett túlkiabálni a bizottság tagjait. — Uraim — kezdte beszédét — a város fel van lobogózva, 500 terítékes banketet rendeltünk meg, 35 dalárda, 18 tűzoltótestület s 23 újság képviselője várja a szobor leleplezését, a vidék előkelőségei mind itt vannak, nemsokára megérkezik a miniszter helyettese, a prefektus, a város képviselője, nincs veszteni való időnk. Most azt tanácslom a tisztett bizottságnak, oszlassuk fel a gyűlést, vonuljunk ki a vendégek fogadtatására . . . A maire nem folytathatta beszédét. Újból kitört az elégedetlenség zsivaja, a lárma nőttön-nőtt, lehurrogták, kinevették a város tiszteletre méltó mairejét. Az ! egyik a vasutat szidta, a másik a szob-' rászt kívánta felelősségre vonni. Végre ismét elült a zaj. — j\zt kívánják, hogy megoldást ta láljak! Ha megígérik, hogy feltétlen bizalommal lesznek irányomban s hallgatni tudnak, ugy segíthetnek a bajon. Esküdjenek meg uram, hogy örökké titokban fogják tartani tervemet, esküdjenek meg, hogy feleségeik sem fognak tudomást szerezni a titokról, terjesszék el a városban azt a hirt, hogy a szobor csak ma éjjel érkezik meg és ón a város mairja, a szoborbizottság elnöke esküszöm önöknek, hogy a holnapi nap nem fog szégyenletesen ránk sütni. Háromszoros hurrá kisérte a maire lelkes beszédét. És a maire szavát tartotta. Tízezernyi ember tolongott másnap reggel Pont-surJourre utcáin; az egen nehéz felhők úsztak, viharos volt a láthatár, de ez egy cseppet sem zavarta az ünnepélyre összesereglett sokaság hangulatát. Elérkezett a várva várt pillanat. Vakitó napsugár villant át a sötét felhőkön, felhangzott a Marseillaise — s ott állott a szobor . . . Az álmélkodás moraja futott végig a sürü tömegen. Mindenki el volt ragadtatva, soha mesteribb alkotást nem csinált művész keze. Az éjjeli permetező eső fénye még ott rezgett a szobor arcán. — Mintha csak élne! — suttogták. A maire büszke léptekkel megy most fel az emelvényre. — Uraim, 90 ével ezelőtt a 40 ezer emberre olvadt francia haderő, halálmegvetéssel állt szemközt 120 ezer orosszal, hátuk megett a lerombolt híd! mi történt volna, ha az Ebbé generális vezetése alatt álló csapat nem alkotta volna a hátvédet! Halálmegvetéssel állottak éjjel-nappal térdig érő vizben, jeges pocsolyában. Az éhség halálra fárasztotta őket, nem volt mit enniök ... Te is közöttük által Pont-surJourre derék fia, te is küzdöttól a hallhatatlanok csapatjában. (Dörgő taps.) Igen te is . . . — Hapci! A hallgatóság meglepetve néz körül, a szónok elakad. Mi volt ez ? Csalódás ! . . . Igen, csalódás volt, a szobor rendithetetlen büszkeséggel áll helyén. A maire folytalja beszédét. — Te is végig küz . . . — Hapci, hapci, hapci ! — Semmi kétség, a szobor megremegett, vele együtt reng a piedesztál is. — Hapci, hapci, hapci, hapci! Pokoli kacaj tör ki a hallgatóság soraiból. A szobor most lelép talapzatáról s beszólni kezd. — Oh, Maire ur ... ez ez átkozott nátha, nem tartom ki . . . Átkozott nedves idő . . . Hapci, hapci, üapci-i-i. A' megelevenedett szobor kivesz egy nagy kockás zsebkendőt s azzal könnyít nátháján. A maire csúfos kudarccal hagyta ott Pont-sur-Jourre-t — de végre mégis megkapta az akadémia pálmáját.