Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-17 / 83. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Csütörtök, október hó 17-én. 83. szám BÉEÉSHEBIEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Egész évre 12 kor. ELŐFIZETÉSI DIJ: Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. lön sorszámozva nincsenek. Ennek okát abban kell keresni, hogy azelőtt egyáltalán nem voltak számozva az ezredek, hanem mindegyik valamely névvel birt, a tulajdonosának a nevét viselte. Midőn aztán behozták a szá­mozást, ezt az ezredtulajdonosok rang­elsőbbsége szerint cselekedték. E sze­rint a kisebb számú ezred akkor valamely császár, király vagy kir. herceg tnlajdona lehetett, mely ter­mészetesen azóta változott. E szerint az ezredek sorszámozásának sem ak­kor nem volt, sem most sincs poli­tikai vagy közjogi jelentősége. Vala­mint annak sem lesz politikai vagy közjogi jelentősége, ha a mostani négy zászlóaljas ezredekből három zászlóal­jas ezredeket alakítanak és ekként az ezredek számát felemelik. Itt csu­pán a hadi létszám felemelésének kérdése fontos. Ehhez kell az ország gyűlésnek hozzájárulni. A katonai nyelvkérdés most az ausztriai nemzetiségi mozgalmakkal kapcsolatban minél gyakrabban fel­hozatok Persze a hadsereg német nyelve most móg inkább vörös posztó a szláv nemzetiségek szemeben, mint volt azelőtt. Az országgyűlés feladata megálla­pítani, hogy hát a magyar nyelvnek minő jogai vannak a hadseregnél. Az kétségkívül áll, hogy a törvényben biztosítva lévén a külön magyar had­sereg, nagyon természetes, hogy ennek a nyelve csakis magyar lehet. Ámde viszont azt erősitik, hogy a mig kö­zös a hadsereg, ennek nyelve is kell, hogy egységes legyen. Az eltagadhat­lan, hogy a német nyelv szerencsére már rég megszűnt veszedelmes lenni a magyar nyelvre és kulturára s nem messze az idő, midőn majd nem féltik annyira az egységes német hegemóniát. Mi független államalkotó nemzet vagyunk és ezt az álláspontot nem alterálja a közös hadsereg nyelvi egysége. Meg marad az az egység, ha a hadsoreg magyar ezredeinek nyelve a magyar lesz. A ház munka ereje. Az uj képviselő­ház tudvalevőleg október 26-án tartja 'el­ső ülését, melyben a képviselők megbízó leveleiket fogják benyújtani. Ugyanezen napon fogja a Ház korelnöke bejelenteni, hogy a király az uj országgyűlést trónbe­szóddel nyújtja meg, a minek megtörtén­te után az elnök, alelnökök, jegyzők, bi­zottságok stb. választása fog következni. Ez az aktus előreláthatólag több ülést fog igénybe venni, ugy hogy az első érdem­leges ülést november 5-óre vagy 6-ára vár­ható. A kormány első gondja lesz a iövő évi állami költségvetést beterjeszteni, mely már teljesen elkészült a minisztériumokban. Azalatt, mig a pénzügyi bizottság a költ­ségvetéssel fog foglalkozni, a Ház le fogja tárgyalni a vármegyei pénztárakról szóló ja­vaslatot, mely egyik kiegészítő részét ké­peszi a közigazgatás tervbe vett nagy re­formjának. a. költségvetés ebben az évben természetesen már nem lesz végig tárgyal­ható, ugy hogy a kormány már decz. ele­jón esetleg három hónapra terjedő indem­nityt fog a* országgyűléstől kérni. A vármegyei közigazgatásból. A közigazgatási bizottság 1 ülése. Ismét rövid lélegzetű ülése volt hétfőn a vármegyei közigazgatási bizottságnak. Rég ismert dolog, hogy a megye szék­helye, Gyula huzakodik a polgári leáyis­kola felállításától, újból halasztást kér, — a gyomai elöljárók nagyon lanyhán keze­lik az adóbehajtást — s hogy a Reisz és Porjesz cég bútorgyári telepén 80 vagy 85 méter magas kéményt tartozik-e építeni, e három ügyben volt némi élénkség, a töb­bit egyhangúlag vették tudomásul. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Katonai ügyek. Budapest, október 15. Az őszi nagy gyakorlatokat rég befejezték. Az újoncok bevonultak. Az uj országgyűlésnek legelső feladata lesz a véderő törvény hoz'si rende­zése, mely már három esztendő óta függőben van, mert ed^lig csak ideig­lenesen hosszabbították meg a mostani törvényt évről-évre. A véderő az egész nemzetet ér­dekli. Hisz a hadsereg a mostani ál­talános védkötelezettség mellett, An­drássy Gyula gróf, az első honvéde­le mügyi miniszter szavai szerint, a felfegyverzett nép. Az egész nép meg­érzi a véderőtörvény intézkedéseinek súlyát. Erre való tekintettel valóban lelkiismeretbe vágó dolog a véderő­törvény célszerű rendezése. A nagy katonai szempontok mellett különö­sen a nép érdekeit kell szem előtt tartani. A magyarországi köznépnek, mely a hadsereg fiainak túlnyomó részét teszi, különben is igen súlyos a hely­zete. A folytonos gazdasági válságok csökkentik megélhetési viszonyainak feltételeit. Szükséggel, nyomorral küzd a köznép, mert sem jövedelme, sem keresete nem biztos. Ehhez járul az adóteher és a katonai kötelezettség terhe. Mert katonának a legegészsé­gesebb, a legderekabb legényeket vi­szik el. Ezek pedig a legjobb, a leg­becsesebb munkaerők. Hol az a család, mely három hosszú esztendő alatt meg nem érezné, hogy a legmunkásabb, a legerősebb munkás tagja hiányzik. De általános nemzetgazdasági szem­pontból is kívánatos lenne a szolgá­lati idő megrövidítése. A katonai ki­adások évről-évre szaporodnak, pedig Békésmegyei Közlöny tárcája. Pehely Magda férje Irta : Zboray Aladár. Reggel négy óra volt. A lányokat megtépte, a legényeket tönkresilányitotta a szupócsárdás. Akkor jutott eszébe Dános Péternek az a furcsa ötlet, hogy megkér­dezze a kis Pehely Magdát, szereti-e ? Pehely Magda, akit a becsületes nevén Schönhtau Magdolnának hivtak, egy kicsit megütközött ezen a váratlan kérdésen, de azért rövid habozás után meglehetős nyu­godtan válaszolt: — Szeretem. — Akkor rendben vagyunk, — konsta­tálta Dános Péter. — És mikor kérjem meg a kezét ? — Hát jöjjön föl holnap, ugy öt óra tájban, akkorra már kialudtuk magunkat, meg a mamának is szünőfólben lesz már a főfájása. Miután pedig ilyenképen minden a legjobb rendben volt, Magda is fölvette a báli belépőjót s haza ment álmodni — a boldogságról. Dános Péter addig betért móg a „Korona"-kávóházba s ott konsta­tálta kétszer is a pajtásai előtt, hogy: — Igazán derék, ügyes kis lány a Magda. Nagyon kellemes kis nő. A pajtásai is álmosak voltak egy ki­csit s ráhagyták. Csak Gallér Ada gondolta magában: — Ez a szegén}' Pötyi valószínűleg nem is sejti, hogy az öreg Schönthau már csak az adósságai kamatából ól, — de azért, mert alapjában mégis derék fiu volt, nem szólott egy szót sem. a mi hadügyi kormányzatunk régóta híres az ő takarékosságáról ós az utolsó fillérig okát tudják adni a ki­adásoknak. Azért azonban oly nagy az állandó hadsereg fentartásának a terhe, hogy már tovább fokozni nem l^het a hadi kiadásokat. Mégis bizonyos oldalról egész ha­tározottan felmerült az a terv, hogy a hadilétszámot felemelni fogják. Az ujoncjutalék tehát évről-évre nagyobb lesz, ennélfogva odakünn a nép kö­zött egyrészről a munkaerő fogyni fog, de másrészről szaporodni fog a nép terhe az adózásban, miután a hadilétszám emelkedésével a hadügyi kiadások is jelentékenyen fognak sza­porodni. Már most ezen a bajon akként lehet enyhíteni, hogy a hadilétszám felemelés ivei kapcsolatban leszállít­ják a szolgálat idejét vagyis 3 év he­lyett 2 évig szolgál a katona. Ekként a munkaerő fogyaték rekemponzálva lesz, mert a katona hamarább haza­kerül: Valószínűleg a létszám feleme­lése és ezzel kapcsolatban a szolgá­lati idő leszállítása lesz a legélénkebb vita tárgya a jövő országgyűlésen A hadügyi kormány nem idegenkedik a szolgálati idő leszállításától s ez alapon remélhető, hogy a hadsereg többi égető kérdéseit is szerencsésen meg fogják oldani. Ezen kérdések között van a nyelv­kérdés és az uj ezredek felállításának kérdései. Ez utóbbi tisztán a hadsereg szolgálati ügyei közé tartozik. A régi törvényekben legfeljebb az van meg­határozva, hogy a magyar ezredek más idegen ezredekkel nem egyesit­hetők. Ezt a szabályt eddig is meg­tartották A hivatalos névtárban is külön meg van jelölve az ezredek ma­gyarsága. Bár a magyar ezredek kü­Ezeknek az előzményeknek dacára is nagy meglepetést keltett városszerte, mikor hire járt, hogy Dános Péter, az ellenáll hatatlan Pötyi, feleségül vette a Pehely Magdát, akit a tisztességes nevén Schönthau Magdolnának neveznek s a ki leánya volt lovag Schöntau Arnulfnak, a priblitzi hős unokájának ós Gagern Amanda grófnőnek, a nagy Gagern Lipót leányának. Azt ugyan a pesti társaságban senki sem tudta volna megmondani, hogy a világ mely tájékán fekszik a mesés hangzású Priblitz, arról sem volt senkinek halavány sejtelme sem, hogy ki volt a nagy Gagern Lipót gróf, de azért ha Schönthauókról esett szó, mindig fölhánytorgatták Priblitzet is, meg a boldogult Lipót grófot is. Pehely Magdát ellenben ismerte az egész város. Télen, nyáron egyaránt min­dig fehérben járt, azaz, hogy inkább száll­dogált, mert a járása inkább hasonlított valamely tétova, röpködéshez, mint a ren­des járáshoz. Es ha táncba vitték, ugy simult a táncos mellére, hogy szinte ott tapadt, mint a pehely. Nagyralátó lánynak ismerték általában, mert bárha a táncban nagyon simulós volt a természete, különben igen szó-fukar volt s ami móg ennél is nagyobb bün a társa­ságban, nem igen hallották kacagni soha. Néha-néha elmosolyodott, s amint oly szé­pen jegyezte meg egy alkalommal Máray Marcsa, ilyenkor ugy nézett ki, mint a holdvilág habbal. Ez a hasonlat ugyan mind a négy lá­bára sántit, de a pesti müveit társaságban kis hijja, hogy meg nem őrültek ennyi szellemesség hallatára. Fokozta a meglepetést az is, hogy az eljegyzést nem kürtölték viliággá, s az es­küvőre nem hivtak meg senkit, csak utó­lagosan tudatták egy szűkszavú nyomtat­ványban, Dános Péter ós neje, hogy szép-; tember hó 29-ón házasságra léptek egy­mással. Máray Marcsa, a fővárosi társaság el­móssógónek tárháza meg is jegyezte, hogy a nyilvánosság ekkora kizárásával akár Carola Ceciliát is elvehette volna a Pötyi, de azért nem változtatott semmit a ténye­ken, sőt móg azt sem, hogy Geller Ada egész biztosan tudta azt is, hogy azért kellett az esküvőnek ilyen „pokoli" csönd­ben megtörténni, mert az öreg Schönthau hitelezői lefoglaltatták a Magda menyasz­szonyi ruháját. Nem mondanám el én sem ezt a tör­ténetet, ha kissé fura nem volna a vége, s ha véletlenül magam is ott nem lettem volna Velencében, amikor az eset megtör­tónt, s nem olvastam volna a Dános Péter levelét. Éjszaka volt, s nem tudom most sem, miért nem tudtam aludni a szálló szobájá­ban, pedig a tenger az ablakom alatt lágy altató dalt dúdolt, a Lidó felöl mintha óriások szerelmes suttogása lenne, ugy hal­latszott a folytonos hullámverés zenéje. Mondom, nem tudtam aludni, s az ablakaimat kénytelen voltam jól bezárni, hogy a zanzarik viszketös danákkal ne kedveskedjenek s igy a nagy, néma csönd­ben meg kellett hallanom a szomszéd szo­bában beszélgetők hangját. Magyarul beszéltek s ón bármint meg­vessem is a hallgatózást, kénytelen voltam oda figyelni, AZ ilyen suttogó szó jobban cseng a fülben, mint az ágyudörei s ke­resztül hangzik a párnán is. Még a hango­kat is megismertem. Dános Péter nyugodt, kissé fás hangját s a Pehely Magda sikol­tásba fuló, törékeny diskantját. Az asszony hangja kezdte. Olyan alá­zatosan, olyan kishitüen csengett. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. — Én még mindig azt hiszem, csak álmodom. Nem is lehet az igaz, hogy maga, az erős, a hatalmas, a hódító, aki Budapest legszebb s leggazdagabb leányai között válogathatott, éppen engem választott, az igénytelent, a szegényt, a Pehely Magdát. — Ha szerettelek ! — Oh mondja, mondja százszor, ezer­szer, hogy szeret. Hadd hallom mindig, szüntelen, hogy eltudjam hinni. Olyan hi­hetetlen. Amig gazdagok voltunk, amíg azt tudtam, hogy nagy hozományom van, nem mertem megnyitni a szivemet, hogy észre ne vegyék, hogyha pénzeszsák szereit. Nem akartam férjhez menni, mert tudtam hogy nincs semmim, reszkettem a gondo­lattól, hogy szeressek, mert ugy hittem, úgyis céltalan szeretnék. És most, most hálát adok az istennek, hogy elvette mind­azt, amivel elhalmozott, mert mindennél nagyobb, csodásabb kincset adott nekem : a te szivedet. Mélységes csönd támadt azután, de szinte átláttam a falakon, annyira föl volt korbácsolva képzelőtehetségem s láttam, mint omol a kis pehely oda, annak a szép, erős férfinak a lábaihoz, mint füröszti könyeinek árjába az ő megváltójának lá­bait, mint a bibliai asszony a Megváltóét. Azután ismét folytatta a Magda hangja: — Nem tudtam elhinni, hogy komo­lyan beszólsz, azon a báli éjszakán. Nem hittem, hogy eljösz másnap, — oh, bocsáss meg, azt hittem, csak kegyetlen tréfát üzesz az ón szegénységemmel. Ma már tudom — te vagy a Jóság, te vagy az IJdv ! Kis szünet után folytatta a hang: — Hogy meg nem haltam a Mátka­ságunk ideje alatt, szinte csoda. Borzasztó napok voltak azok. Mindennap rettegtem hogy holnap el nem jösz. Mindennap kér­tem papát, mondja meg neked, mint állunk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom