Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-10 / 81. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Csütörtök, október hó 10 én. 80. szám BEKESME6TEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. S7ámu ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A hareok után. Most már biztos eredményét látja a politikai világ a szabadelvüpárt és főképen a Széli Kálmán irányzata fényes s kétségtelen győzelmének. Az igaz. hogy a szabadelvüség egynéhány jelentős bajnokát itt-ott elbuktatta a küzdelemben a reakció, mely alattomban dolgozik s a nép altatás, mely nyiltan tört a kevésbé józan osztályok megmételyezésére. Igaz az is, hogy a legtisztességesebb törekvések és igaz elvek szószólói közül is többen maradtak kissebbségben, a politikai hazugságok, s a népszenvedély^k hitvány fegyvereivel küzdő harcosok ellenében, de egy aztán igazán bizonyos. És ez az, hogy az egész ország közvéleménye meggyőződött a felől, hogy Széli Kálmán választási rend szere bármekkora bizalmatlansággal fogadtatott, az egy kis részről az igazi, hamisítatlan népakarat megnyilatkozásának sehol sem állta útját, s hogy az a szó valódi, nemes értelmében az általa megteremtett törvények valóban Healis kereteiben mozgott Csak igy, csak ezután történhetett meg, hogy a szabadelvüpárt különben mindenhatóknak tartott vezéralakjai közül néhány vereséget szenvedett, sokkal kisebb kaliberű jelöltekkel szemben, de ennek bizonyítékául szolgálhat az is, hogy ott, azokban a kerületekben, melyeknek in teliigentiája a jelöltekben s azok személyében megbecsülte azt a magasztos elvet, melyet a szabadelvüpárt tűzött ki zászlójára, egyértelműséggel választattak meg a szabadelvüpárt jelöltjei egyhangúlag, és mekkora fényt vet a vereségek statisztikája erre a becsületes politikai rendszerre, épen akkora napfényt tükröztet vissza az egyhangú választások impozáns tömege. Általában meglepőleg domborodott ki két körül naény a lefolyt választásokból, — az egyik a közjogi ellenzéknek állásfoglalása, s a másik a reakcionárius elemek nagyszabású veresége. Ezen az utóbbin nem csodálkozunk, mivel a kúriai bíráskodásról szóló törvény a legnagyobb fegyvereket vette ki a néppárt, s a vele egy húron pendülő Ugron-párt kezéből: a katedrai izgatást, s a pénzzel való vesztegetést. A függetlenségi párt közjogi iránya ma a külön vámterület követelésében nyer csak határozott kifejezést, de ugyanakkor az országban mutatkozó reakciós hajlamok ellensúlyozására ennek a pártnak az lesz egyik legfontosabb civatása, hogy a hamisítatlan szabadelvüség védelmére sorakozzék minden oly esetben, mikor erre szükség lesz. A társadalmi politika kérdései is egyre nagyobb tért nyernek közéletünkben. Természetes hivatása lesz a 48 as zászló alatt küzdő ellenzéki pártnak, hogy ezek tekintetében is bátran szolgálja a haladást. Az a szakadás, mely a 48-as függetlenségi és az Ugrón párt közt, különösen az egyházpolitikai kérdések eltérő felfogása miatt már eddig is mutatkozott, a választások alatt nemcsak hogy meg nem szűnt, hanem még határozottabb kifejezést nyert. A néppárt

1 azzal a várakozással indult a mostani választási harcba, hogy jelentékenyen megnövekedve fog visszatérni a képviselőházba. Ez a remény teljességgel nem teljesült. Ennek lőoka azonkívül, hogy a magyar nemzet zöme, mint mindig, ma is a érdeklődésnek tulaj donitkató. E közgyük volt ugyanis kitűzve dr. Szalay Józ állásának — ki Veressel szemben Or házán elbukott — ós dr Krcsmárik Ján állásának — ki Draskóczyt Szarvason legyőzte — betöltése. Fokozta még az érdeklődóst az is, hogy az állások betöltése tolytán esetleg megüresedő állásokra is ki volt tűzve a választás. Tömve érkezett meg a ködös, szeles időben Gyulára a vonat. Már a csabai állomáson alig tudtak elhelyezkedni, — kevés volt a vasúti kocsi! S reggel 9 óra felé már hullámzott a szókház nagy termében a bizottsági tagok sokasága s az öt nagy ablakon fátyolozott, homályos fónynyel ömlött be a reggeli őszi napsugár. * Pont kilenckor a bizottsági tagok elfoglalták helyeiket s belépett a terembe a vármegye főispánja ós alispánja. Megcsendült az elnöki csengő és dr. Lukács György megnyitotta a közgyűlést. Rövid beszéddel üdvözölte a megjelenteket ós örömét fejezte ki, hogy a kóp| viselőválasztások mindenütt csendben ós rendben folytak le és sehol sem fordult elő ; hatósági intézkedést igénylő eset Reméli, hogy az ezutáni egy, esetleg két választás is éppen oly nyugalommal fog lefolyni, mint az előbbiek. Tudomására hozza a közgyűlésnek, i hogy a rendes 124 pontú tárgysorozaton kivül, 10 pontú póttárgysorozat is vár tárgyalásra, mely törvényszerűen 24 órával a közgyűlés előtt ki lett függesztve az alispáni Hivatalban, n. közgyűlést megnyitja. A tárgysorozat legelső pontját: Alispáni jelentés a vármegye állapotáról s a tavaszi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről, a közgyűlés nem kivánta felolvastatni, miután a Hivatalos Közleményekben egész terjedelmében megjelent. Mult számunkban lapunk is közölte. AZ 1901. évi költségelőirányzatot s a hiány fedezésére a szokásos egy százalékos pótadót 138 szavazattal 39 ellen, tehát 97 szótöbbséggel megszavazták. Békésmegyei Közlöny tárcája. Úgy elmentél innen . . . Úgy elmentél innen, mint a szálló illat, Mint dalos madár, mely ősszel útra kél, Úgy elmentél innen, hogy tán sohse látlak .. . Kicsi lábod nyomát befújta a szél, Hulló lomb elfödte, a zápor elmosta, Elfelejtett téged minden, minden itt, Egyedül csupán én — dőre vágytól űzve — Keresem még most is kicsi lépteid ! Végváry Ferenc. I z e n e t. Irta: Zoltán Vilmosné. Őszinte csodálkozással olvastam írásátPanasza, kérdése csakugyan érdekel. Hogy megtudok-e felelnie reá, óhaja, izlóse, várakozása szerint — kétlem. n.m próbálkozzunk ! Először is, mint jó mama eldicsekszik szép leánykájával, a ki már a felsőbb iskolába jár. Sohse hitte ön asszonyom, hogy lehetnek kedves tanítónők is. Valamennyit száraznak, ridegnek, pedánsnak képzeló. S mennyire csalódott! Az ön Mádije kilenc órakor megyen iskolába reggel, A délutánokat pedig majdnem mindig otthon tölti. Vérszegény, beteges a kicsike. Az ön anyai gondja kiterjed arra is: aludjék délután a gyermek, hogy meg ne ártson neki a késői fönmaradás. Mert a Mádi nem fekszik le korán ! Nézi, figyeli az önök kártyajátékát, a hol rendesen a hölgyek sok pénzt nyernek. S annyira eszes a kicsike, nemsokára részt is vehet abban. A bizonyítványai mindennek dacára, kitűnőek. „Privátája van, s a tanítónők olyan cukrosak" — a hogy ön fejezi ki magát asszonyom — ilyenkor mindig megmondják a M

:idi ós társainak, ki, miből, mennyit és mikor felel. És ön ezt helyes, okos dolognak tartja asszonyom! Hogyne ? A Mádi étvágytalan, gyenge, beteges, vérszegény ! S a sok tanulás megárthatna ! Hogy emlékezem-e reá ? Igen, igenl A fürdőben gyakran találkoztunk. Ha jótudom, a kicsike pompás uszó. Fáradhatatlan Csak éppen annyi ideig szokott pihenni, mig egy-két sonkás zsemlét s kevéske gyümölcsöt el nem rágicsál apró fehér fogaival. Csónakáztunk is együtt. Oh a Mádi nagyon kedves gyermek! Folyton evett. Ön asszonyom félt, hogy meg fog ártani a sok cukros sütemény neki, s elvette tőle kosárkáját. Akkor a Mádi dacoskodott, ellenkezett, követelőzött, végre bosszút igórt. S csakugyan majd hogy belefordított valamennyiünket a vizbe. — Nagyon eleven, mentegette Ön — ós falánk. Az étvágya pompás. Hanem meg is látszik rajta. Olyan, mint egy erőművész. JIIS most gyenge, beteges? Sajnálom szegénykét végtelenül. De az istenért aszszonyom, ne gyógykezelje saját gondozása szerint. Milyen kár, hogy a jó nagymama nem lehet közelünkben! Talán ha . . . Bocsánat asszonyom. Hiszen nem erre a dologra kéri tanácsomat. Bocsánat — elkalandozik az eszem. Vilmácskáról irt nekem, meg a Pista feleségéről. Beteg volt ő is. Ugyan mivel telnék meg a levélpapír ilyen csúf időben egyébbel? Az ön szép, elegáns betűi, mind panaszról beszélnek. Irgalmas néninek csaptak föl valamenynyien, a kik egészségesek maradtak. De azért sok „legújabb história" került ilyenkor szóba. Egyszer, nagy fölháborodással meséli egyikük: látta, a mint Vilmácska végigment az utcán — egy színésznővel. Botrány! Most azon tanakodnak, mitévők legyenek ezután. Megmondják e szemébe, hogy helytelenül cselekedett, vagy figyelmeztessék discrót, okos névtelen levél utján, hogy kerülje egy ideig az önök társaságát. A korzón kiváltképen. Mert nem szeretnének azzal a népséggel összekeveredni. Ön helyesebb, tapintatosabb megoldást talál. Ir nekem. Vilma az ón keresztleányom s nagyon szeretjük egymást. Ön tudja ezt s azért kér, ha talán magam mondanám el neki az ön — önök megrovását. Milyen kedves is Ön asszonyom ! S mennyire tapintatos! Akár cukrosnak is lehetne mondani. S a mi a fő: őszinte. Helyes, igaza van Önnek. A névtelen levél megírása, alávaló ocsmány dolog Hozzáteszi azonban : „ha a comme il faut" társaság szép asszonyainak egyike ir kíméletből egy okos, discrót udvarias figyelmeztető levelet, de nem akarja, hogy megtudják nevét, ugyan mi rosz van ebben? Hányszor megtettük ezt tréfából is másokkal ! A védekezése is kedves önnek, asszonyom. Tanítani, oktatni akarják Vilmát, hogy tudja meg végre, — mi nem illik önök köréhez. Nézzük csak, miről is van szó. Az ón Vilmácskám elég bátor volt végig menni a korzón egy színésznővel. Hm. Mondhatom önnek asszonyom, van azok között is sok kedves, müveit leány. S uri hölgyek körében teljesen correkt viseletüek. Lehet beszólni velük művészetről, irodalomról — s nem ásítanak hozzá. Tudják, hogy létezik, a németeknek, egy Heineje, a ki történetesen nem arról volt hires, hogy kitűnő divatlapot szerkesztett. Sőt Beranger-t is megtudják külömböztetni Madame Berger, a kitűnő miederkószitőtől. Urak között persze szabadon, fesztelenül csevegnek, kacérkodnak. S vendéglőben bort rendelnek ebédjük mellé. Feketekávéjukhoz meg pláne cigarettáznak. Ott nyilvánosan. Pfuj. „S milyen inpertinens, pikáns a társaságuk !" Kitől tudja asszonyom ? Biztosithatom róla, a ki önnek mindazon pikáns dolgokat elmeséli, nagyobb sértést követ el önnel szemben, mint az ón Vilmám, a ki kedvesnek, jónak ismerve egy színésznőt, megtisztelte magát azzal, hogy kísérőjéül kínálkozott sétáján. Hogyan asszonyom ? Ön elítél egy fiatal hölgyet, mert az elég bátor volt végig sétálni korzójukon egyik kedves ismerősével, a ki azóta színésznő lett ? Elítéli, pedig nem hallotta, hogy miről beszélgettek. De el tudja képzelni. Hiszen efelől vallatják valamennyien gavalérjaikat! A színésznőkről, — ahogy irja nekem : És végig hallgatja ugyanezt a beszédet, az ön szépen rendezett kis tiszta szalonjában, mikor önnek egy fiatal ember meséli el ? A szemtelen, a botrányos dolgokat ? Kérem, engedje meg, hogy ezen végtelenül csodálkozzam. Az ön gavallérja vagy neveletlen, vagy ostoba. Vagy mindakettő együtt. S ön mégis elfogadja látó1 gatását ? És nem talál reá módot, hogy rendreutasítsa illetlen társalgásáért ? Vagy nem akarja ? Akkor minek az álszenteskedós, a rosszul alkalmazott tisztességórzet ? Miért szereznek maguknak gondot, aggodalmat, fölösleges nyugtalanságot, mikor vallásos türelmesség hive, ama belső ellentétekben rejlik, melyek a néppárt programmjában mindig meg voltak s a, választási mozgalmak alatt még jobban érvényre jutottak. — A néppárt programmja az ismeretes vallási ás egyházpolitikai követelések mellett egész sorát tartalmazza a radikális jellegű pontoknak s á nép szenvedélyeire számított ígéreteknek, A néppárthoz tartozott arisztokrata és konzervatív elemek nem szívesen követték azoknak a radikális és demagóg elemeknek a vezetését, melyek a párt irányítását mindinkább magokhoz ragadták. E mérsékeltebb s az igazgató modortól idegenkedő elemek nagyrésze a választási mozgalmak alatt Széli Kálmánhoz csatlakozott, miként ez nem egy kerületben a leghatározottabban kifejezést nyert. Á tiszta választásoknak mindenfelé hangoztatott jelszava természetesen nem gátolta meg, hogy visszaélések elő ne forduljanak, bár távol sem oly mértékben, mint régebben. Egy ország választási erkölcseinek gyökeres megváltoztatása valóban egyike a legnehezebb feladatoknak. Bármennyire át vannak hatva a vezető férfiak annak a szükségességétől, hogy a választások tisztaságát ós szabadságát megmételyező s a nép erkölcseit megrontó visszaélések kiirtassanak, ilyesmi rögtönösen, mintegy varázsütésre, meg nem történhetik. A vármegye közgyűlése, Bókósvármegye törvényhatósági bizottsága hótrőn tartotta őszi rendes közgyűlését. A törvényhatósági bizottság tagjai nagy számmal jelentek meg a közgyűlésen, ami a tárgysorozat egyik pontja iránt valc