Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-03 / 79. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Csütörtök, október hó 3-án 79. szám Hl BEEESHEKYEI EOZLONT POLITIKAI LAP, Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül Is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Uj képviselők. Békéscsaba, okt. 2. A tiszta választások jegyében in­dult ma harcba Békésvármegye öt ke­rülete. Kivéve Békéscsabát, kemény csata folyt mindenütt: Békésen, Gyo­mán, Orosházán és Szarvason. Meg­lepetéseket is hozott ez a mozgalmas nap, melynek izgalmát ós lázát or­szágszerte átérezte a polgárság, mert nem kevesebb, mint 339 kerületben választottak ma képviselőt, ugyanannyi város és kerület, s legalább három­szor annyi jelölt leste szívszorongva, remény ós kétség között a nagy csata eld >ltét. A késő éjjeli órákban, mikor e sorokat irjuk, sok helyütt folyik még az élet-halál harc, az alkotmányos küzdelem belenyúl a sötét éjszakába, a távirat és telefon óriási tömegben röpiti a győzelem és vereség hireit. Összegezni és kommentálni alig lehet a rengeteg anyagot. Kiküldött tudósitóink telefon-jelen­tései alapj in különösen a bókósme­gyei választásokról igyekeztünk hű és részletes leirást adni. Békéscsabán. A csabai volt áz egyetlen egyhangú választás a megyében. Zsilinszky Mihály volt a legelső képviselő, ki vidékről meg­kapta a mandátumát: reggel fél kilenc órakor választották meg Csabán s déli fél kettőkor Budapesten átadta neki a válasz­tási elnök a megbizó-levelet. Már korán reggel zenétől hangos volt a város, melynek négy kerületében külön­külön gyülekeztek a választók, aztán zászlók alatt a Katonatéren egyesültek s impozáns menetben a Yasututcán vonultak fel a városháza elé, folyton lelkesen éltetve Zsilinszky Mihályt. A városháza előtt ezrekre ment a hallgatók száma, mikor Korosy László vá­lasatási elnök az erkélyen megjelent, tu­datva, hogy a király az uj országgyűlést | október 28-ra hivta egybe, s a központi választmány megbízásából mint választási elnök, felhívta a választókat hogy fél 9 óráig a képviselőjelölteket jelentsók be. — Éljen Zsilinszky Mihály! zúgott végig a nagy tömegen. Eltelvén a fél óra, a választási elnök tudatta a néppel, hogy hozzá csak egy beadvány érkezett: Varságh Béla ós tár­saitól, kik Zsilinszky Mihály államtitkárt jelölték ; ennélfogva, szavazás mellőzésével, Békéscsaba város egyhangúlag megválasz­tott országgyűlési képviselőjéül jelenti ki Zsilinszky Mihályt. Lelkes é'jenzós hangzott fel a széles térségen, mely mindaddig zúgott, mig Varságh Béla, a szabadelvüpárt elnöke megjelent az erkélyen s néhány percre kérte a választó polgárság figyelmét, hogy egy üzenetet adjon át attól, kit az imént oly spontán lelkesedéssel választottak képvise­lővé. Azt üzeni általa Zsilinszky Mihály, hogy végtelenül sajnálja, hogy nagy elfog­laltsága miatt rögtön személyesen nem kö­szönhette meg a kitüntető bizalmat, de igéri, hogy azzal fogja meghálálni, hogy életének hátralévő napjait szülővárosa ja­vára, Békéscsaba város felvirágoztatására fogja szentelni. Lelkesen éljenezve oszlott szét ezután a közönség. A választási jegyző, dr. Fáy Samu pedig lázasan csinálta a jegyzőkönyvet, melyet kilenc órára elkészítettek, aláirtak, s ólén a választási elnökkel a polgárság huszonkét tagu deputációja nyomban a va­súthoz hajtatott s a délelőtti gyorsvonattal felutazott Budapestre, hogy átadja a man­dátumot a képviselőnek. Részt vettek a küldöttségben: Korosy László választási elnök, dr. Fáy Samu választási jegyző, Varságh Béla, a szabadelvőpárt elnöke, Rosenthal Ignác, Kiiment Z. György és Koczlszky Mihály a párt alelnökei, Zsíros András községi biró, Áchim L. András, Bohus M. Márton, Bohus M. Gl-yörgy, Bo­tyánszky András, Caucig Nándor, Donner Lajos, Kovács L. Mihály, Lőrlnczy László, Molnár János, Patay András, Porjesz Miksa, Uhrin János, Wagner József, dr Wallfisch Ferenc és Zahorán János. A küldöttség — mint nékünk sür­gő nyzik — két órakor már Zsilinszky Mi­hály Vas-utcai lakásán volt, hol Korosy László beszéd kiséretóben átadta a meg­bizó-levelet. AZ államtitkár meghatva kö­szönte meg a polgárság bizalmát és ra­gaszkodását. Azután megvendégelte a de­putációt Zsilinszky Mihály még október hó folyamán lejön Békéscsabára, hogy közvet­lenül is megköszönje a választók bizalmát. Ez alkalommal nagy társas-vacsorát ren­deznek a tiszteletére. Az elöljáróság nyomban az egj'hangu kikiáltás után táviratilag üdvözölte a kép­viselőt, ki erre 11 óra 20 perckor feladott következő táviratban válaszolt: Városi elöljáróságnak Békéscsabán. Üdvözletüket örömmel ós köszönet­tel vettem, boldog vagyok, hogy váro­sunk javára önökkel együtt közremű­ködhetek. Zsilinszky. Gyomán. Leng a zászló, lobog a piros toll, re­zeg az arany kalász. A gyomai választó­kerület polgárai gyakorolják alkotmányos jogaikat. Mintha a levegő is tele volna lel­I kesedóssel, forrongással: olyan az izgatottság mindenfelé. Telve az utca, a tér s lázasan kapacitálja egymást még most is néhány polgártárs. Barabás Béla sárréti választói hajnal­ban jöttek meg külön vonaton. A berényi választók fél 8-kor indultak Mezőberényből. A köröstarcsai választók hosszú kocsi sor­ban jöttek, egytől-egyig Barabás zászlóval. A pályaudvarral állandó a köziekedós. Debreczenl Endre hiveit rezes-banda kísérte a választási tanyára, a kaszinó melletti telekre, A Barabás-pártiak tanyája a ven­déglő. A Barabás párt biztosra veszi győ­zelmét s nagy a lelkesedós. A választási elnök : dr. Fábry Sándor alispán a kitűzött időben tudatta, hogy dr. Barabás Béla és Debreczeni Endre ajánl­tattak ielöltekül. A szavazás pont 9 órakor kezdődött meg. A katonai kordont felállí­tották s a bizottságok elfoglalták helyüket. Az első bizottság dr. Fábry Sándor elnöklete alatt a városháza nagytermében szedi a szavazatokat. — Gyoma kezdte a szavazást, a Debreczeny-pártiakkal. A második bizottság elnöke dr. Kiss István. E bizottság a kaszinó termében telepedett le. Itt Endrőd kezdte a szava­zást, szintén Debreczeni választóival. Fél tiz óra felé a második bizottság­nál Debreczeni 85-nól áll. Ugylátszik egész Endrőd Debreczeni mellett szavaz. Az első bizottságban fél 10-kor Debreczeni gyomai választói 77 szavazattal bevégezték a sza­vazást. Sorra kerültek a Barabás-párti gyomai választók, a kik túlnyomó több­ségben vannak. A bizottságokban semmi fennakadás nem volt. Rendesen, nyugodtan folyik a szavazás. Szinte kár volt katonaságot és csendőrséget talpra állítani. A katonai kor­donok körül sürü néptömeg táboroz. Asz­szonyok is süröen állnak az utcán. Beróny­ből még fehérruhás nemzetiszin szalagos lányok is jöttek, hatalmas csokrokkal. Fél tizenegyig a második bizottságnál Debreczenire 27 polgár szavazott le. Még folyton Endrődiek. Ugyanekkor az első bizottságban a gyomai Barabás-pártiak közül 170-en szavaztak s sokan vannak hátra. Délben elfogytak Debreczeni endrődi hívei s a Barabás-párt nagy erővel nyomul előre. Barabásnak már 100 többsége van. Délután 4 órakor: Barabás Béla Debreczeni Endre 1039 590 A túlnyomó többség már leszavazott. Barabásnak még vannak szavazói. A zár­órát ötkor kitűzik. Délután fél hatkor lejárt a záróra az egyik küldöttségnél, a másiknál is vógefeló közeledik. A szavazatok aránya: Barabás Béla 1110. Debreczeni Endre 786. A Barabás-párt, látva a nagy többsé­get, beszüntette a szavazást, a vidékieket küldik haza. Debreczeninek nincs több választója. Dr. Fábry Sándor választási elnök este fél hétkor lezárta a szavazást s kihirdette a következő eredményt. Leszavazott össze­sen 1902 választó : Barabás Bélára 1113, Debreczeni Endrére 789. Tehát Barabás Béla 324 szótöbbséggel a gyomai kerület országgyűlési képviselő­jévé választatott. A fellelkesült közönség óriási óljenrivalgással vette tudomásul az eredményt, mindenki Barabást élteti. Békésmegyei Közlöny tárcája. Wenckheim Béla. Huszonkét esztendeje mult, hogy meg­halt Wenckheim Béla báró, csak küszöbén az aggastyánkornak, hatvannyolc éves ko­rában. Azóta ritkán van róla emlékezet. AZ élők gyorsan felejtik halottjaikat s a közfájdalom gyakran állhatatlanabb a ma­gánemberek fájdalmánál is. Wenckheim Béla után nem maradt feleség, nem ma­radtak gyermekek, legényember volt egész életében; életét a köznek szentelte, tehát a köznek volna kötelessége, hogy virágot ültessen sírjára, hogy eleven tudatban tartsa derék ós nemes emlékezetét. A köz mind­eddig adós maradt a hála köteles adó­jával. Darányi Ignác földmivelésügyi minisz­teré az érdem, hogy hálánkból vógrevala­hára valamit leróhatunk, hogy látható em­lék beszól nekünk a derék Wenckheim Bélá­ról. Kis-Bóren hétfőn fölavatták Wenckheim Béla lovasszobrát, Fadrusz János szép mun­káját. Wenckheim Béla nem volt egyenes ágon elődje Darányi Ignácnak, nem viselte soha a földmivelésügyi tárca gondját. Mint körösladányi nagybirtokos, előbb alispánja, majd követe és főispánja volt Békés vár­megyének, megalapítója volt a Bókósme­gyei Gazdasági Egyletnek, volt belügymi­niszter az Andrássy kabinetjében, sok időn át volt miniszter a felség személye körül, és volt kabinet-elnök a fúziókor, hogy fél­esztendő multán átadja helyét Tisza Kál­mánnak. És mégis van arra ok, hogy Da­rányi Ignác emlékezzék meg Wenckheim Béláról kegyeletes módon. Wenckheim Béla sokat ós sikeresen fáradozott abban, talán csak magyaros pre­dilekcióból, talán mert tisztán látta, hogy milyen fontos magyar gazdasági érdek fo­rog veszedelemben, hogy a nemes vórü ló Magyarországon ki ne pusztuljon. E fára­dozását hot orálja most, halála után majd­nem negyedszázaddal, Darányi Ignác, a magyar gazdasági érdekek hivatalos gond viselője. A Wenckheim-családot a magyar föld, a magyar égalj tette magyarrá. Ósei fran­kók voltak s csak a XVI. század derekán fordultak meg először Magyarországon. Akkor még csak ide-idelátogattak mint zsoldos katonatisztek a Habsburg-család, a dinasztikus érdekek szolgálatában. Nevük is akkor még Wenck volt. A család egyik tagját I. Ferdinánd király nemességében erősítette meg; egy más tagjának I. Rudolf király birodalmi nemességet adományozott, .ex katonacsaládban tudós fiuk is születtek, s a család egyik tagja, egy orvosdoktor, tudománya cimén emelkedik a birodalmi lovagok sorába, A XVIII. század dereka táján, Mária Terézia királysága alatt tör­tónt ez, a mikor a család még nem települt I meg ós még nem vert gyökeret Magyar­országon. A doktor unokái visszatérnek a katonai pályára, generálisokká lesznek s bizonyára anyjuk révén, a ki Harrucker­leány volt 1791-ben inidgenátust szereznek. A család egyik ága gróf, a másik báró titulust kap a koronától, katonaérdemekért. Wenckheim Bélának talán csak az apja született Magyarországon, s ő mégis olyan inkarnátus, olyan fajmagyar, a milyenek Árpáddal vándorolhattak be. Békósmegye rónája, a XIX. század első negyedének hazafias lelkesülése a második ivadékot már tősgyökeres magyarrá tették. Wenckheim Béla sovén magyar volt európai habitusban, európai műveltséggel. Közpályáját a me­gyénél, az aljegyzősógen kezdte s megfu­totta a táblabíró magyar politikus egész iskoláját. Volt alispán ós volt dietális követ. A diétán a reformerekhez, a patriótákhoz csatlakozott az osztrák generális unokája. Ifjan már a magyar politikus ideálja Wenck­heim Béla szemében Deák Ferenc, s ebből az ideáljából nem ábrándult ki soha. Követ korában egy táblabíró azt szokta mondo­gatni róla, s mondása szállóigévé vált, hogy csak két indigenát. becsül: a dohányt, meg Wenckheim Bélát. Közel tiz éven át harcolt a Batthyány Lajos s a Deák Ferenc oldalán, hogy 1848 tavaszán megszülessék a modern Magyar­ország ; mindig első sorban, a legderekabb harcosok között, vezéri pretenzióktól men­ten. Épp ugy barátságban állott Széchenyi Istvánnal, a reform-párt vezérével. Hogy Magy Országot a gazdasági gyámság alól föl kell szabadítani, azt Széchenyitől tanulta. Batthyány Lajos őt bizta meg, hogy Deák Ferencet kapacitálja az igazságügyi tárca elvállalására. Ritka szeretetreméltó­sága, rábeszélő tehetsége mintegy predes­tinálták a közvetítő szerepre. Innsbruckba is őt küldte 1848 nyarán a magyar kor­mány, hogy V. Ferdinánd király Jellasichot eltiltsa a reakció vezetésétől. Minthogy a békés megoldás nem sikerült, Wenckheim kardot kötött, honvódeink között harcolt Világos után emigrált. Az emigrációból korábban hazatérhe­tett az általános amnesztiánál s rósztve. hetett a kiegyenlítés előkószitóseben. Ismét a Deák Ferenc táborába állott. A passzív rezisztencia órája alatt ő is a gazdasági téren keresett magának foglalkozást, lelke volt a csákói vadásztársaságnak, a mely a vadászat örve alatt politikai kérdéseket tisztázott, s békés uton akarta a nemzetet az abszolutizmus karjaiból kiszabadítani. Az Andrássy kabinetjében a belügy­miniszteri tárcát vállalta el. Nem soká viselhette ezt a tárcát, mert elbetegesedett s mert még politikai barátai sem voltak elógültek belügyminisztersógóvel. Lónyay nem lát benne adminisztratív tehetséget s csak szorgalmát s karakterbeli integritását dicséri. Mindenesetre inkább volt helyén a király oldalán s ott nagyobb szolgálatokat is tehetett hazajának. A király nagyra­becsülte ritka gavallórságáórt; azért, hogy minisztertisztót nem tévesztette össze soha sem a lakáj tiszttel. A felség személyétől is csak azért vált meg, hogy Tiszának meg­egyengesse az útját a miniszterelnökséghez. Ekkor már beteg ember volt. Nem­sokára meghalt Deák Ferenc, a kihez a fiu gyöngéd szeretetével ragaszkodott. A politi­kában olyan korszak kezdődött, a melynek ugyan ő egyengetett utat, de a melyhez nem kötötte sem emlék, sem remény. Az ő ideje lejárt ; dolgát becsületesen elvé­gezte, készülhetett a halálra. Es a halál eljött érte, negyedfél évvel a Deák halála után, és kivágott az élők | sorából egy ritka derék, ritka becsületes, ritka lovagias magyar embert. Nagy alko­tásokat nem hagyott maga után, de igen: ragyogóan tiszta emlékezetet. Nem volt vezér, csak közharcos, de annak példaszerű. Rászolgált arra a szoborra, a melyet em­lékezetének igazi művészember az ihlet óráiban faragott. A szoborért köszönet Darányi Ignácnak és köszönet Fadrusz Jánosnak. A Gond­viselés pedig adjoü sok olyan fiat Magyar­országnak, a minő Wenckheim Béla, az indigena magyar !

Next

/
Oldalképek
Tartalom