Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-22 / 76. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Vasárnap, szeptember hó 22-én 76. szám OZLONY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az igazi agrár, Békéscsaba, szept. 22. A ki tagadja, hogy Magyarország mindenekfelett agrár állam: az tudatlan. A ki nem kívánja földmivelósünk legszebb virágzását: ^z gonoszlelkü. A ki ellenzi, hogy „Mtgyarország a magyaroké" legyen: az hazaáruló. Ezeket előrebocsájtván, azt hisz szük nem akad egyetlen agrár polgártárs sem, ki avval vádolhatna bennünket,' hogy valamely merkantilista szindikátus bérencei vagyunk. Még akkor sem, ha nyomban a fenntisztelt s általunk- is ime nyíltan vallott alapigazságok után nem habozunk kijelenteni, hogy az újonnan születendő agrárpártot céltalannak, feleslegesnek valljuk. Ez a látszólagos ellentét valójában az egyszerű, tiszta igazság, a józan logika következtetése. Mit akar az agrárpárt ? A íöldmiveléot fejleszteni, a kisbirtokos jólétét biztosítani. Hát ez szép és okos dolog, de nem agrár találmány Ehez nem kell se gönci program, se gazdasági há boru. A földmivelés nálunk az államtest vérkeringésének legfőbb ere s nincs a világon olyan bolond merkantilista, ki vitatná, hogy az ember egészsége megkívánja, hogy ereit felvágja. A magyar kereskedő jól tudja, hogy ha a földmivelőt nyomják, az ő teste is sajog, ha a fogyasztóközön ség koldus, az ő üzleti leltárát is a tömeggondnok készíti el. Ez országban csak ugy mint a nagyvilágban mindenki élni akar, még pedig lehetőleg jól élni. Nálunk az életet a föld adja. Nyilvánvaló tehát, hogy a földet mindnyájan létfeltételnek tartjuk s annak mivelőjét becsüljük, szeretjük ós védelmezzük. De mit akar az agrárpárt? Az imént rosszul mondtuk meg ezt. Nem a föid: mivelést fejleszteni, hanem csak a földmivelést. Ez a „csak" szó a milyen kicsi, olyan óriási nagy akadályokat képez az állam gazdasági életében. Ez a „csak" szócska oka a háborúnak, szenvedélyes küzködésnek, e miatt bomlik meg a szabadelvüpárt nagy egységes tábora. Ez az a mély árok, mely elválasztja a gazdasági osztályokat és ' a mely felett behunyt szemmel akar átsétálni a gróf Károlyiék serege. De hiába! Az árok, árok marad annak ! is, a ki nom akarja meglátni, legfeljebb hamarább bukik bele. Ez a bukás nekünk ép oly fájdalmas lenne, mint a telivér agrároknak. Mert sok becses erő, sok jó és szép törekvés veszne el oktalanul, pedig kicsiny, gyenge gazdasági életünkben a legparányibb erővesztés is igen nagy károkat okoz. Gróf Károlyinak és pártjának előbbutóbb be kell látniok, hogv túlzó egyoldalú álláspontjuk lehetetlen helyzetbe sodorja őket. Be kell látniok, hogy az igazi agrárnak, annak, ki komolyan és céltudatosán akarja a földmivelés és a kisbirtokosság érdekeit szivén viselni, e'i kell vetni e „csak" szócskát, át kell hidalni a gazdasági osztályokat elválasztó mély árkot s egységes, erős, öntudatos munkával egyaránt kell felkarolnia a mezőgazdaság, a kereskedelem és mindenekfelett az ipar érdekeit. A magyar ipar kellő fejlesztése az egyedüli megváltó erő, mely leszerelheti az oly nagyon kioánatos harmóniát Ezt kellene szem előtt tartani az agrárius uraknak. A földre nehezedő teher csak ak-' kor fog enyhülni, ha felét a másik erőforrás, az ipar viselheti. A ki fáradt utason könnyíteni akar, az ne hízelkedéssel, vagy sopánkodással közelítsen hozzá, hanem vegye le a fele terhét válláról. Vígan fog az haladni tovább utiprogram nélkül is. A legnagyobb, az igazi agrárok azok lesznek, a kik hatalmas, erős mezőgazdaságunk mellett a hatalmas, erős magyar ipart megteremtik. Beszámoló. Zsilinszky Mihály beszéde. Egész terjedelmében közöljük alább azt a nagyszabású beszámoló beszédet, melyet Zsilinszky Mihály államtitkár, Békéscsaba város volt országgyűlési képviselője ós jelenleg képviselőjelöltje, vasárnap mondott el választói előtt. Amik a lefolyt parlamenti ciklusban az országgyűlésen ós a politikában történtek, amik jelenleg a közvéleményt ós a vezető köröket foglalkoztatják, amik mint a jövő teendői előttünk lebegnek, azokra mind kiterjeszkedik ez a gyönyörű beszéd, egy kiváló elme éles megvilágításában mindez megelevenedik előttünk. Amellett nem feledkezik meg a helyi események, a helyi érdekekről sem. A beszéd igy hangzik : Tisztelt Polgártársaim! Őfelsége, koronás királyunk f. hó 9-én trónbeszéddel zárta be az öt év előtt öszszehivott országgyűlést. A trónbeszód végén azt mondja a búcsúzó képviselőknek: „fogadják királyi kegyelmünket és őszinte üdvözletünket és oigyék azt meg küldőiknek /s." íme, tiszt, polgártársaim ós küldőim, ón őszinte örömmel jelentem meg Önök között, hogy átadjam a királyi felség üdvözletét, — és egyúttal hálás köszönetet mondjak azon kitüntető bizalomért, melyet Önök öt óv előtt csekély személyem iránt tanúsítani kegyeskedtek. Hogy miként becsültem meg « bizalmat és miként teljesítettem a haza, e város ós egyes polgárai iránti kötelességemet, a felett önök vannak hivatva ítéletet mondani. Én csak annyit mondhatok, hogy tisztán és szeplőtlenül hoztam vissza azt a zászlót, melyet Önök a kezembe adtak, s igyekeztem ott, hova Önök bizalma és királyom legfelsőbb parancsa állított, szóval és tettel helyt állani, dolgozni és szülővárosomnak becsületet szerezni. A berekesztett országgyűlésnek első feléről, s az akkori válságos parlamenti viszonyokról ez előtt kót évvel mondtam el e halyről nézetemet. Kiemeltem e válság okait és körülményeit, különösen pedig az ország haladására nézve oly nagy jelentőségű politikai változást, melynek következtében a volt nemzeti párt tagjai Széli Kálmán uj kormányelnök szabadelvű programmja alapján, a régi szabadelvű párttal egyesültek. Nagy jelentőségűnek mondom ezt a változást azért, mert ezzel a parlament munkaképessége helyreállott és a kormánypárt, nagy tehetségű, jeles hazafiakkal gyarapodván, békességben folytathatta a nemzet javára célzó munkálkodását. Most még csak azt a nehéz helyzetet kell feltüntetnem, melybe az ország az által jutott, hogy Ausztriával a közgazdasági egyezményt akkor kellett megújítania, mikor a bécsi parlamentben a legnagyobb ellenségeskedés dult. Önök emlékezni fognak azokra a szégyenletes jelenetekre, melyek miatt Bécsben többséget alkotni és igy parlamenti határozatokat hozni nem lehetett. Nagy kormánylati bölcsességre és államférfiúi higgadtságra volt szükség ahoz, hogy ezek a sajnos állapotok megszűnjenek ós hogy a vám ós kereskedelmi ügyek, az ország alkotmányos jogainak sérelme nélkül rendezve lehessenek. Önök bizonyára emlékezni fognak az akkor felhangzott közös és önálló vámterület jelszavaira, melyek egy ideig az egész országot izgatottságban tartották s melyek ma is egyik legfontosabb kérdését képezik közgazdaságunknak. Országos és vármegyei gazdasági egyesületek ; kereskedelmi ós iparkamrák ; politikai pártok és társas körök tárgyalták e kérdést különféle szempontokból. Azt lassanként mindenütt kezdik elismerni, hogy ez nem politikai, hanem tisztán közgazdaság dós, mely csak az összes közgazdasági viszonyok bölcs mérlegelése mellett oldható meg helyesen. Főcél mindig az, hogy abból hazai közgazdaságunknakminél nagyobb anyagi haszna legyen. Erre törekszik minden állam; ós hogy Békésmegyéi Közlöny tárcája. Az okos leány. Irta: Bartóky Mariska. I. Nem mese ; igy történt. Egy könnyű sóhaj szállt el a Reiter Leona ajkáról, mikor csendesen felállt az íróasztaltól: — Igazad van, papa, — mondta, megcsókolva t.z apja homlokát s lassú lépéssel kiment a szobából. hangja nem remegett, halványabb sem volt, mint máskor, de mikor az ajtót betette maga után, az anyja megszólalt a divány sarkából. — Pedig azt hittem, ezt az embert szereti. — Ha szereti is, majd elfelejti, — mondta a férje, — koldusnak nem adom, ha még ragyogóbb lenne is a szeme s feketébb a bajusza. Leona okos leány s most beláthatod, a nevelés mire képes. Ha reád hagyom, most bizonyosan sir és fenyegetödzik, boldogtalannak hinné magát, igy pedig belátja, hogy az a kapzsi ember méltatlan reá s nem dobja oda magát s az egész jövőjót. A szent meggyőződós szilárd hangján ejtette ki e szavakat, az asszony csendesen egy könyet morzsolt szét a szemében. Hányszor hallotta már ő ezt; mikor tízenhót éves volt, akkor hallotta az apjától s a másik tizenhét óv alatt pedig egyre azt tanulta, mit fog mondani, ha a leány megnő, hogy fogja tanítani, hogy azt ne mondhassák rá, okos leány, mert ezt a titulus egy hosszú életbe Kerül. A leány pedig, mig egy Chopin-keringőt a legnagyobb precizitással zongorázott, elgondolta magában újra, a mit az előbb ki is mondott: Papának igaza van. Hallay ugy látszik, kapzsi ember. Az „ugy látszik"nál kissé megakadt; mellókgondolatok születtek, biztató, lázító gondolatok; hátha csak látszik, hátha nem ugy van, hátha a papa rosszul látja. Mert tegnap, mintha máskép látszott volna. Ott sétáltak a platánsoron ; hosszasan hallgattak, egyszerre Hallay erősen megfogta a kezét: Leona, én nagyon szeretem magát, szeret-e maga is ? A szorítás csaknem görcsös volt, az erős férfikéz remegett s a leányt zsibbasztó bágyadtság fogta el, de nem tudott szólni, csak mikor egyedül volt, odaszorította arcat a csipkés párnához, csak hullott a könnye s érezte, hogy szeret s szeretve van. A papa pedig azt mondja: Hallay kapzsi ember, rengeteg az adóssága, a pénz kell, nem a leány, kérdezzük meg tőle, kell-e csak a lány ? Ne kérdezzük papa, igazad van ! — ez volta befejezés, tx papa meg volt elégedve, a mama megkönnyebült egy morzsolt könycseppel és a lány nem sirt, nem szólt, nyugodt volt, de nem kérdezte, elóg-e csak a lány ? Pedig megkérdezhette volna. Igy csak annyit mondott: — Kérem, nem lehetek a felesége ! — Miért ? — kérdezte a férfi izgatottan. — Mert . . . nem szeretem — felelte a leány izgatottan. A férfi csak most vette észre, hogy nem lett volna szabad semmit kérdezni. Meghajtotta magát: — Bocsásson meg Leona, hogy terhére voltam : ugy éreztem, hogy_szeret. Tisztában kellett volna látnom, de azt hittem, hogy a látszat csalni szokot. Az igaz, a mit érezünk. Jóslat lett volna ez ! 0 is a látszatot kárhoztatja ! Egy évtized gondos nevelése, tanítása győzedelmeskedett. Nem sirt, csak szótlan volt, mintha beteg lett volna, de a jól nevelt ész megnyugtatta: nincs lemmi bajod, csak hiányzik neked valaki, akivel nem fogsz többé beszélni, pedig boldog voltál, ha a hangját hallottad. De az a hang tud másforma is lenni, nemcsak komoly, lágyan csengő ; tud heves, hangos, recsegő is lenni. Minek hallanád úgyis. A papa javadat akarja, felvilágosított s te okos lány vagy ! Csakugyan ugy volt! Reiter Leona okos leány volt, nem dobta el jövőjét egy sötét szempillantásért, megfontolt mindent s nyitott szemmel látta, hogy a világ kapzsi. JX lányok pedig csak addig boldogok, mig lehunyt szemmel járnak, ha fjnyitjuk a szemüket, már csak okosak lehetnek. II. Tíz esztendő mult el azóta, hogy Hallay aljegyző ur az első pezsgős poharat vágta a nagytükör kellő közepébe ; keservesen húzta a cigány, keserves volt a múlatás is, az élet is, mikor egyszerre megszólalt Tardy Pista: — De csak Reiter Leona nélkül. — Mi közöd hozzá ! — rivallt rá Hallay s a pohár a Tardy jámbor arcába repült Duellum lett, meg is sebesült mind a kettő, ki is békültek szépen, majd egy esztendő múlva mondta Tardynak : — Hát minek mondtat ki a Leona nevét ; nem szabad lett volna ott kimondani. Mondom tíz év mult el; Hallay a legfessebb bírója a kir. törvényszéknek, az asszonyok bolondultak érte, a leányok meg szerelmesek belé. Mert ez kétféle ! Mulat egyre; olyan gyakorlata van a lumpolásban, hogy egyhamar ki se jönne belőle. Egyik megkomolyodott cimborája folyton okosítja : — Hagyd abba, pajtás, tönkre teszed magad mindenképpen ; drága az ilyen mulatozás . . . Átöleli a józan cimborát, mámoros arccal a szemébe vigyorog, a mint durva nevetéssel mondja: — Meg van még Reiter Leona ! Szerencsére nem látják ; ha hallják, akkor meg nem hiszik, mert a leányok olyanok, hogy amit nem akarnak, nem hisznek el. Hanyag elegánciával megy Hallay a Reiter Leona lakására. ^ leány régi ismerősként üdvözli, tudja, hogy ilyen időben jön JX férfi kissé komolyabb, mint máskor, megfogja a leány sovány kezét, az meg bátran néz a szemébe. Nem fut át egyikőjökön sem semmi varázs, mikor igy, kéz a kézben, együtt állanak ; a férfi megszólal: — Leona, akar-e a feleségem lenni ? A leány arcán, mintha gyönge pir futna át, nem rezdül meg a keze, a hangja sem remeg : Es ezért tíz évet kellet várnunk. En mindig tudtam, hogy nem érdek hozzá ide, hanem a szive. A csalfa látszat igy bosszulja meg magát.