Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-08 / 72. szám

I. Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1901. évi 72-ik számához. Lukács György főispán fényes diszmagyarban, a polgármester oldalán haladt. Az utána következő urak részint disz magyarban, részint frakkban voltak, Szeged, Arad, Csongrád, Csanád kiküldöttei mind, a békésmegyeiek közül dr. F á b r y Sándor alispán, dr. Z ö 1 d y János főorvos, gróf B o 1 z a Géza, B e 1 i c z e y Géza és dr.JS z a 1 a y József voltak diszmagyarban. Eezey Szilviusz kir. tanfelügyelő papi diszt öltött. Festői látványt nyújtott a menet, amint a közönség ós diszbe öltözött rendőrség sorfala között elhaladt. Kilenc órakor az ev. ref. ótemplomban volt istentisztelet, hol Pap Imre vásárhelyi lelkész mondott szép beszédet, tiz órakor pedig a róm. kat. templomban Bernátsky Ferenc apát-plebátios szolgáltatott fényes istentiszteletet. Tizenegy órakor helyet foglaltak a szókház dísztermében a küldöttségek és törvényhatósági tagok s kezdetét vette a beiktató közgyűlés, melynek nagy női közönsége is volt. Juhász Mihály polgármester üdvözölte a megjelenteket s indítványára Szabó János ev. ref. esperes vezetésével küldöttség ment az uj főispánért. Felállott az egész terem, szűnni nem akaró tapssal ós éljenzéssel fogadta a terembe lépő főispánt, ki megállott az elnöki szék előtt. A polgármester üdvözlő beszédét is állva hallgatták végig. Teljes örömmel, osztatlan lelkesedéssel üdvözölte a főispánt a város nevében. Szeretetük ós tiszteletük kifejezése mellett, ünnepélyesen felajánlotta legodaadóbb támogatásukat és szolgálatkészségüket, Isten áldását kérve működésére. K m e t y k ó József főjegyző ezután felovasta az eskümintát s Lukács György letette az esküt. Mikor elhangzott az utolsó szó: „Isten engem ugy segéljen" — olyan élienzós ós tapsolás tört ki a teremben, hogy rezegtek bele a nagy ablakok s a főispán meghatva, jobbra-balra hajlongva, alig győzte köszönni az ovációt. A székfoglaló beszéd. Várakozás teljes csendben, feszült figyelem között kezdte el nagyszabású székfoglaló beszédét az uj főispán. Teljes másfél óráig beszélt s a figyelem egy pillanatra sem lankadt, a tetszés, a lelkesedés pedig egyre fokozódott. Gyönyörű programot nyújtott s mint szónok is hatalmas sikert aratott, a taps és az éljenzés minden nagyobb mondata után félbeszakította. Terünk nagyon szük ahoz, hogy egész terjedelmében közöljük a szép beszédet, csak jelentősebb részeit ismertethetjük. Igy kezdte: 0 császári és apostoli királyi Felségének kegyelmes parancsára, a nagyméltóságú királyi kormány belém helyezett bizalma alapján Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal felruházott város főispáni szókét ezennel elfoglalom. Magában véve is értékes és megtisztelő ennek a virágzó nagy magyar városnak kormányzatával való megbizatás. De fokozottan értékes ós megtisztelő reám, mert királyom 0 Felsége annak a törvényhatóságnak főispáni teendőit is meghagyta gyönge vállaimon, melynek ólén immár ötödfél év óta van szerencsém működni. Sokkal többel tartozom Bókósvármegye nemes közönségének, semhogy lelkiismeretemmel megegyeztethetőnek tartanám, hogy ezentúl csak egy hajszálnyival is kevesebb munkásságot szenteljek ottani feladataimnak, mint eddig tevém. Viszont sokkal inkább át vagyok hatva Hódmezővásárhely város emporiális jelentőségétől, semhogy nem tudnám, hogy a város főispáni tisztségének vitele nagy kötelességeket ós felelősséget ró reám. Ünnepélyes Ígéretet teszek, mólyen tisztelt közgyűlés, hogy soha a város közönségének panaszra okot nem fogok szolgáltatni abból kifolyólag, mert egy másik törvényhatóság főispáni tisztségét is viselem Amidőn programot kivánok önöknek nyújtani, rá kell mutatnom a főispáni állás kettős természetére. Pár szóval meg akarom világítani ennek az állásnak, hogy ugy mondjam, hivatali oldalát, s ki akarok terjeszkedni az azzal egybekötött társadalmi szerepkörre is. Mint állámhivatal, a főispáni tisztség magában foglalja a végrehajtó hatalom, azaz az országgyűlésnek felelős Királyi kormány helyi képviseletét. Ebben a minőségben hivatása a főispánnak a kormányzatban és a közélet egyéb terein érvényesíteni azokat az elveket és irányokat, melyeket a parlamentnek felelős kormány programját átlengi. Ebben látom a főispán politikai szerepkörének lényegét. Soha sem ítéltem a főispánnak ezt a szerepkörét olyannak, hogy a főispán ezáltal a pártpolitikai alacsony eszközóvó válnék és hogy feladata lenne az állam törvényeinek keretében érvényesülni törekvő más politikai pártok elnyomása, szabad érvényesülésének akadályozása. Ellenkezőleg, ahol szabad a politikai vélemény nyilvánítás és szabad a sajtó, mint hazán kbin, az alkonynyal ellentétes annak a főispánnak működése, aki hivatalos cselekedeteit nem a törvény rendelése, hanem pártszempontok szerint irányítja. Mai p írlamentiris felelős korm ínyünk aliberálizmus zászlaját lobogtatja. A magyar nemzeti állam kiépítésének munkáját a hamisítatlan szabadéivüség eszméjének világító fáklyája fényénél igyekszik teljesiteni. Ennek a nemesen liberális iránynak, mely a haladásra azonos feltóteleket állapit meg a haza minden pDlgárára, faj, nemzetiség, vallás, nyelv különbsége nélkül ; mely a migyar nemzatban rejlő minden erőnek ós tehetségnek arányos kifejlesztésére törekszik; mely nagy súlyt helyez a vallásos érzület ápolására, azonban elítéli a vallásnak a politikai pártküzdelmekbe való bevonását: t e s t t e l-l ó 1 e kkelvagyokhive Az voltam multamban, az maradok utolsó lehelletemig. De óp9n, mert szabadelvűén gondolkozom ós cselekszem, tisztelem mindenkinek politikai meggyőződésót és a mint eddig nem voltam, ugy ezután sem leszek gátja annak, hogy politikai meggyőz ődósótmindenki szabadon kifejezésre juttathassa ós annak érdekében a törvényben megengedett eszközökkel szabadon cselekedjék. Mint a végrehajtó hatalom képviselője a törvényhatóságban, a főispán felügyelője és ellenőrzője az állami közigazgatás min- j den ágazatának, de különösen hivatása a törvényhatóság által saját választott közegeivel vitt közigazgatás fölött az éber, elfogulatlan ós igazságos felügyeletet és ellenőrzést gyakorolni. Ebben a hatáskörömben mindig föltótlen tiszteletben fogom tartani a törvényhatóság a u t on o m jogait ós soha sem fogok azok csorbítására törekedni De minthogy felügyeleti teendőim teljesítésére elengedhetetlenül szükséges a részletekig ismernem a város minden köz- ós vagyonügyét, adminisztrációját, ugy mint gazdaszatát, mindezekben a legrövidebb idő alatt teljes tájékozottságot fogok szerezni. Magát a gyakorlati közigazgatást, illetőleg a városi közigazgatás minden közegétől föltótlenül meg fogom követelni a jóságos ós előzékeny bánás módot a felekkel való közvetlen érintkezésben, mert semmi sem visszataszitóbb, semmi gyűlöltebbé nem teszi a hatóságot ós a társadalom vezető tényezőit a közönség és a szegény ember előtt, mint a lelketlen ós durva bánásmód. Ne csak a corpus jurisban legyen az benne, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, hanem a gyakorlati életbe is át kell vinni ezt az elvet, mint tiszteletet parancsoló valóságot. A tisztviselőkkel szemben elvem lesz, a mint pályám eddigi folyamán is volt, a kölcsönös megértésre való törekvés, a melynek utján remélem, hogy a tisztviselők útmutatásaimat benső jóakarattal fogják követni ós azoknak eleget tenni. A tisztviselőkben pályatársaimat fogom tekinteni, jogos ós móltányos köz- és egyéni érdekeiket mindenkor igyekezni fogok előmozdítani. A tisztviselői becsületet szeplőtlennek aka rom tudni. Ezen a téren nem ismerek kíméletet. Tisztakezüsóg dolgában leheletszerű makulát sem fogok elnézni. Azonban nem csalódom talán, ha azt a nézetemet nyilvánítom, hogy a törvényekben és a rendeletekben körülírt hatáskörnél bizonyos tekintetben még fontosabb az a hivatás, a nem kodifikált feladatok azon köre, a mely feladatok a főispánnak társadalmi téren való szerepkörébe tartoznak. Ebben a körben feladata a főispánnak megfigyelni ós tanulmányozni azt a helyi társadalmat, melynek körébe küldetett, tájékozódni a rendelkezésre álló erőkről, a közgazdasági ós kulturális téren jelentkező mozgalmak ós irányokról, képet alkotni magának a köz- ós a magán élet követelményeiről, a kulturális és gazdasági életnek hiányairól, keresni azt, minő intézményekkel lehetne ezeken segíteni, kutatni, minő alkotásokkal lehetne előre vinni a társadalmat gazdasági ós művelődési téren. Ebben a minőségében a főispán mintegy összekötő kapocs a helyi társadalom ós a kormány között. ígérem, hogy a kormánynyal szemben való közvetítés körében a tőlem telhetőt mindenkor a legnagyobb igyekezettel el fogom követni Attórvé a gazdasági kérdésekre, jól tudom, hogy mint hazánk nagyobb részében, különösen pedig az alföldön másutt is, ugy itt is a föl dm i v e1 ó s a legelterjedtebb foglalkozás, épen ezért a mezőgazdasági érdekek támogatása elsőrendű fontosságú. De azt is be kell látnia a haza minden polgárának, hogy a gazdasági élet az általános fejlettség mai színvonalán már nem lehet egyoldalú, mert az egyoldalú fejlődés visszaesést jelent. Egészséges gazdasági haladást csak ugy tartok lehetségesnek, ha a különböző közgazdasági foglalkozások arányosan fejlődnek. Egyidejűleg ós párhuz amosankell tehát a mezőgazdasági, ipari ós kereskedelmi érdekek k. ielégitésóre törekednünk, óvakodnunk kell ezeket az egyaránt fontos nemzeti tevékenységeket egymással ellentétbe hozni avagy meg engedni, hogy más ily ellentétet szítson. Meg kell gyökeresednie bennünk a tudatnak, mint alapigazságink, melynek szempontjából intézzük közgazdasági köztevókenysógüket, hogy földmivelő, iparos ós keresedő egymásra vannak utalva s hogy a gazdasági boldogulás utja az, ha a közgazdasági élet különböző terein tevékenykedő társadalmi osztályok egymást vállvetve kölcsönösen segítik ós karöltve támogatják. A közgazdasági kérdésekről szólva, lehetetlen ki nem terjeszkednem a mezőgazdasági munáskórdésre is, arra a jelentős problémára, mely egy évtized óta állandóan foglalkoztatja hazánk intéző köreit ós minden gondolkozó polgárát. Tudjuk, hogy a föld népének, melyet szivünkkel szeretűnk mindannyian, jogos oka is van a panaszra. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a panaszoknak mely része irható az izgatás számlájára. De ha leszámítjuk az utóbb érintett panaszokat s ha az izgatásból eredett elógületlensóg orvosszerét, az okos felvilágosítást állítjuk oda, továbbá a kijózanodást, azt, hogy saját tapasztalásából megtanulja a szegény emha ber, hogy ne higyjen ámitónak, mindezt leszámítjuk is, még mindig jelentékeny indokolt panasz marad. Fő forrása ezeknek a foglalkozások egyoldalúságában s a munka alkalmak egyenlőtlenségében rej lik! Afoglalkozások egyoldalúsága alatt azt értem, hogy az alföld gazdálkodása még ma is majdnem kizárólag csak magtermelésre szorítkozik. A foglalkozások egyoldalúságával szorosan összefügg a munka alkalmak egyenlőtlensége. A munka alkalmak szaporításánál helyi viszonyainkból kell kiindulnunk, uraim, s igy első sorban a mezőgazdaság ós a mezőgazdasággal kapcsolatos ipari foglalkozások, azután egyéb ipari foglalkozások terén kell keresnünk a munka alkalmak szaporítását. Igyekezzünk mezőgazdaságunkat sokoldalúvá tenni, a hagyományos buza ós tengeri termelésen kivül a mezőgazdasági müvelés egyéb tereire is áttérni. Nagy hasznot igér az i p a r n övények (cukorrépa, kender, cirok, stb.) nagyobb arányú termesztésének meghonosítása. Kiváló súlyt kell továbbá helyeznünk állattenyésztésünk fejlesztésére, mert az egyúttal magának a f'öldmivelósnek jelentékeny javításával egyértelmű, másfelől az állattenyésztéssel járó állat melléktermékek feldolgozása és értékesítése ritka haszonnal jár. A belterjes gazdasági müvelés jövőjének perspektívájára egyébként korszakalkotó fontossággal lesz az öntözésnek széleskörű alkalmazása. Bölcsen tudják önök, igen tisztelt uraim, hogy a viz ellen való védekezésnek feladatát az árvédelmi munkálatok elkészültével már jó részt kimerítettük. Javában tart a védekezést nyomon követő második feladat, a belvizek rendezése. Az árvódelem ós a belviz levezetés feladatának megoldása sem meríti ki a viz rendezés és hasznosítás körüli fel-, adatainkat. Mert előttünk áll az öntözés ] kérdése. Az öntözés általános meghonosításával ma még meg sem ítélhető lényeges átalakuláson fog keresztülmenní mezőgazdaságunk, mely egyszerre függetlenné válik az időjárás szeszélyeitől. A mezőgazdasági foglalkozások szaporításával egyidejűleg bátran és erélyesen kell hozzá látnunk az általános iparfejlesztés terén reánk várakozó munkához. Iparfejlesztésre a valódi talajt a városi élet nyújtja. Ezt a legmagyarabb várost kötelességünk a szó igaz értelmében vett várossá fejlesztenünk. Hazafias kötelességünk tehát a belföldi iparcikkek termelését minden áron fokozni. Iparfejlesztési törekvéseinek során fel kell karolnunk az ipari termelő tevékenység minden nemét: támogatni a kézművességet, de elősegíteni a gyáripar fejlődését is. Szépen megfér a kettő egymás mellett, csak okosan kell hozzá fogni. Sőt, igen tisztelt közgyűlés, a háziipari foglalkozások fejlesztésének is meg van szűkebb határok között nemcsak a jogosultsága, hanem főleg a mi szociális viszonyaink között a különös fontossága A kereskedelem ügyére hoszszabban kitérni nem kivánok. Mert hiszen a mezőgazdasági ós ipari viszonyok fejlődésével szükségszerűen lépést tart a kereskedelem is De annyit még is meg kell említenem, hogy kereskedelmünk előhaladásának jelentékeny tényezője lesz vizi utainknak kifejlesztése, a mi egyszersmind mezőgazdaságunknak rendkívüli fellendülését is van hivatva előidézni. Visszatérve azagrárszociálizm u s r a, a munkások részben jogosult elégedetlenségének orvoslósárár.t, a mint kifejteni szerencsés voltam, első ós legfőbb módszernek tartom az aratási nagy munkaidővel egybe nem eső, lehetőleg tartós munka alkalmak szaporítását, főleg a téli időszakban keresetet biztosító foglalkozások nyújtását. Ezenkívül a következetes, céltudatos bánásmódban látom különösen jelentős módját és eszközét annak, hogy a munkás megnyugodjék és a hazának hasznos és békés polgára legyen. Kimondhatatlanul fontos, hogy munkaadó ós munkás között a közvetlenség, a patriarchalis egyetértés ós együttérzés meghonosodjék. Hitóságoknik, ugy mint munkaadóknak kötelessége törődni a munkások sorsával, rokonszenvvel foglalkozni ügyeikkel, bajaikkal. És a mint eddig, ez után is folyton első rendű feladatnak kell hatóság és munkaadó előtt állani annak a kötelességnek, hogy amunkásoknak atisztessóges ós erkölcsös megélhetést biztosítsák. Ezen a téren kormányzatom alatt a hatótág részéről mulasztásnak felmerülni nem szabad. Ezt garantálom ón minden eddigi cselekedetem mel, lelkemmel ós érzületemmel, de garantálja Hódmezővásárhely város hatóságának érzése, melyet humanusnak ismerek. Mielőtt befejezném szavaimat, lehetetlen meg nem emlékeznem még a város közművelődési viszonyairól, a melyek fejlesztésének rendkívüli fontosságot tulajdoiiitok. Magyarország jövője elsősorban a városoktól függ. A város az ipari ós kereskedelmi, a szellemi ós tudományos élet központja lóvén, vonzó erőt gyakorol a környező vidékre, melynek lakossága a városból meri ti eszméit, céljait, törekvéseit. A művelődés tekinteteim tul rendkívüli jelentőséggel bírnak még a városok a nemzeti irányú fejlődós szempontjából is. Hódmezővásárhelynek tehát nemcsak városi minőségénél, hanem tősgyökeres magyar jellegénél fogva is jelentős szerepe van hazánk fejlődésében. Kötelességünk tehát a művelődés minden irányú tényezőinek, intézményeinek megteremtésére törekednünk városunkban. Kötelességünk ügyelni arra is, hogy az itt fejlett kultura magyar nemzeti jellegét megőrizze. üöviden körvonaloztam az előadottakban, tisztelt uraim, azokat az elveket, azokat az irányokat, melyek szerint eljárni szándékozom, azt a szellemet, a mely itteni működésemben vezérelni fog. Szeretettel akarok együtt működni a város közönségével, össze akarok forrni azzal a nemes közcélokban, melyekre a város előhaladásának érdekéből egyesült erővel kell törekednünk. Békére és egyetértésre törekszem, mert csak békében ós egyetértésben lehet zavartalan a munka, .^n pedig dolgozni jöttein önök közé Fogadjanak munkatársuknak oly jó akarattal, a mily őszinte buzgalom engem önök közé vezérelt. Testvériesen haladjunk azon az uton, melynek jelző táblájára Hódmezővásárhely előhaladása, népének boldogulása van felírva. Jelszavunk legyen: az összetartás, iránytűnk: a munka, vezórcsillagunk : a hazaszeretet ! Istennek áldása legyen a városon és minden polgárán ! A főjegyző beszéde. A főispán szókfoglaló beszédének elhangzása után K m e t y k ó József városi főjegyző a törvényhatósági bizottság nevében üdvözölte a főispánt s reflektálva a kifejtett programra, azt a hitét fejezte ki, hogy uj korszak nyilik meg Hódmezővásárhely életében, a béke és az egyetértés helyre fog állani a közigazgatásban és a társadalomban. E n d r e y Gyula orsz. képviselő indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a főispán beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatja, Kovács József indítványára pedig kimondta, hogy kinyomatják ós szétosztják a nép között. Lukács György őszinte, hálás köszönetet mondva a megjelenteknek, berekesztette a közgyűlést. Küldöttségek. A beiktatás után 29 küldöttséget fogadott a főispán, ami eltartott csaknem két óráig. Elsőnek Békés, Csanád, Csongrád vármegyék s Arad, Szeged ós Gyula városok küldöttségeit együttesen vezette elébe Ká 11 a y Albert szegedi főispán, ki rendkivül melegen üdvözölte fiatalabb kollegáját. Lukács György nagy örömét fejezte ki, különösen hogy szeretett Bókósvármegyójóböl oly nagy számban jelentek meg kiküldöttek. Hálásan köszönte a szegedi főispán üdvözletét, igyekezni fog az ő nyomdokán haladni. A. jelenlévő országgyölési képviselők üdvözletét Barabás Béla tolnácsolta meleg szavakkal. Ezután a következő küldöttségek járultak az uj főispán elé: Hódmezővásárhely város tisztikara Juhász Mihály polgármesterrel; az ev. református és ág. evang. egyházak, főgimnázium és iskolák Szabó János esperessel; a róm. kat. egyház Bernátsky Ferenc apát-plebánossal; a gör. keleti egyház P u t i t s Arzén lelkésszel: az unitárius egyház G á 1 f f y Zsigmond lelkésszel ; az izraelita hitközség Seltmann Lajos rabbival; a vásárhelyi négy nőegylet Pap Imre ref. lelkésszel; a járásbíróság ós ügyvédi kar Kiss Bertalan járásbiróval; a posta ós vasút L á s z 1 ó Dániel felügyelővel ; az adóhivatal K a 11 n e r Elek sze-