Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-05 / 71. szám

gyermekeitől, unokáitól, a hitközség elöljáróitól ós nagyszámú közönségtől környezve házassági egybekelése 50-ik évfordulóját, aranylakodalmát. A hitközség kántorának hóbernyelvü, hatásos éneke, héber és magyar imája utánt dr. Heves Kornél szolnoki rabbi tartótaz ünnepély fontosságát méltató, vallásosságtól ragyogó, eszmékben gazdag szép magyar beszédet. Elénk színekkel s szónoki hatással festette : mennyire elkötelezve van az aranylakodalom hajnalán az ünneplő házaspár hálára Isten iránt, ki mindezideig megtartotta őket. Majd fölemelvén kezeit, ékes szavakban megáldotta őket. A vallásos cselekmény, mind az ünneplőket, mind a közönséget mólyen meghatotta. B izonyára felemelő ós magasztos érzelmeket árasztó jelenetvoltlátni: mikóp járul a diszes mennyezet alá — Isten szine elé — mikópviszi áldozati ajándékát: szive hálás érzelmeit az Ur oltárára, mikóp hajtja meg fejét az agg házaspár a nagy Jehova előtt, ki ez örömnapra félvirrasztotta; látni továbbá : mikép nyilvánul a család, vallás, haza s embertársak iránti kötelmeit hiven teljesítő, s ezek folytán mindig közszere- j tetben s becsülésben élő házaspár iránt a hitközség, rokonság s a nagy közönség részéről az őszinte tisztelet és jó kívánat meleg érzése ; és látni végre : mikóp borulnak sirva a sok küzdelemmel ós nagy lelkierőt kivánó kitartással fölnevelt gyermekek öreg szüleik kebelére, hullatván oda könnyeiket, mint a szeretetnek ós hálának drága gyöngyeit s csókjaikkal árasztván el azokat a kezeket, melyek mind ezideig ő érettük munkálkodtak, de a melyek most már a munkáról aláhanyatlottak. Valóban, ritka ,elérzékenyitő látomás 1 És mily jól esik ilyenkor észlelni, tapasztalni, hogy magát a nagy közönséget is valami édes lelki öröm, gyönyörűség érzése, melegsége szállotta meg; ugyanynyira, hogy ennek hatása alatt mintegy hallani véli a gyermekeiben gyönyörködő kót öregszüle ajkain felzendülni a költő ama felségesen szép imadalát: Az atya, ki gyermekeit Szorgalommal neveli: Fáradsága gyümölcseit Gyermekiben fölleli. Mert élete estéjére Majd új fényt derítenek Ezek, és lankadt szivébe Uj örömöt öntenek. Ennek az uj örömnek, valamint tiszta öntudatának, jó lelkiösmeretónek fénye, sugára ragyogja be az ünneplő házaspárnak óletalkonyatját, életestójét ezentulra is, hogy megelégedett s lehetőleg boldog legyen ! Szentandrási István. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest szeptember 4. (Saját tud.táv.) A képviselőház mai ülésén Euttkay a függetlenségi párt nevében tiltakozott a királynak a kvóta megállapítására való döntése ellen. B u z á t h hosszabban a kvóta felemelése ellen szólt. Széli Kálmán miniszterelnök a ház zajos tetszése mellett fejtette ki, hogy a király döntése törvényes megegyezés alapján történt. P o 1 ó n y i Géza erre olykép reflektált, hogy a miniszterelnök beszéde szerinte nem egyéb, mint az alkotmányos jogok bitorlása. Széli ósPolónyi viszonválasza után a ház nagy többsége után a kvóta megállapítását tudomásul vette. E r n s t a privigyei választás és a Bécsben levő magyar műremekek ügyében interpellált; azt kérdezve Széli miniszterelnöktől, igaz-e, hogj' Budapest polgárságának abbeli kórelmét, hogy a Bécsben levő magyar műremekek Budapestre hozassanak, a királynál nem akarja pártolólag előterjeszteni. Ha a hír igaz, mivel indokolja a kormányelnök hazafiatlanságát, jogos kérelmünk visszautasítását ? Széli Kálmán miniszterelnök az alaptalan vádra, zajos éljenek között csak annyit felelt, hogy nem utasított vissza semmit, jogos hazafias törekvéseket mindig pártol. ÚJDONSÁGOK. A vásárhelyi beiktatás. — Kiküldött tudósítónk távirata. — H.-M.-Vásárhely, szept. 4. Nagy ünnepélyességgel fogadta ma délután Hódmezővásárhely város uj főispánját, dr. L u k á c s Györgyöt, kinek beiktatása holnap délelőtt szokatlan fénynyel és pompával fog lefolyni. Békéscsabán kezdődött már az ünneplés, hova a déli vonattal a főispán elé utazott a város küldöttsége: S z i k s z a y Dénes ©s Bereczki Pál tanácsosok, Vékony József, Draskóczy Lajos, Kovács József ós N. Varga István törvényhatósági tagok. A csabai állomáson S z i k s z a y Dénes üdvözölte a nagy kísérettel érkező főispánt, kinek rendkivül jól esett ez a figyelem. Háromnegyed négy órakor érkezett a főispánt hozó vonat Vásárhelyre. A feldíszített vasúti állomáson rengeteg nép tolongott s lelkes éljenzéssel üdvözölte Lukács Györgyöt, kit dr. F á b r y Sándor alispán vezetésével Békésvármegye 50 tagu, s D u t k a y Béla polgármester vezetésével Gyulaváros 10 tagu küldöttsége kísért. A perronon J u h á s z Mihály polgármester a törvényhatósági bizottsági tagok és a városi tisztikar élén mondott üdvözlő beszédet. Lukács György válaszát nagy tetszéssel fogadták. Egy sereg fehér ruhás leány csokrokat nyújtott át a főispánnak. konyak-gyára Gyula. (Verseny- és kivitelképességért.) II. Kiállítási nagyérmet és oklevelet: I. csoport: Grünteld Jakab asztalos Gyula. Madarász János asztalos Öcsöd. Neuhauzer János esztergályos Szarvas. Szatrán Sándor esztergályos Gyula. II. csoport: Forster Károly bádogos Szarvas. IV. csoport: Tóth Gyula szabó Gyula. Gyepes Gergely szabó Gyula. Ifj. Jeszenszky Béla szabó Gyula. Kován Endre szabó Békéscsaba. Landisz Lajos szürszabó Szarvas. Marosi Adámnó füző-kószitő Békéscsaba. Belopotoczky János csizmadia Szarvas. Griinfeld Mór cipész Gyula. Kis Mihály cipész Gyula. Ttemele József cipész Gyula. Juhász n-ntal kaptafakószitő Békéscsaba. Müller Antal csizmadia Öcsöd. V. csoport: Vajda János cimbalomkésaitő Szarvas. Jeszenszky Ödön szitaüószitő Gyula. Grosz Lambert fodrász Szarvas. Hanzus testvérek ós tsa lisztraktára Szarvas. Jontz Ferenc ecetgyára Gyula. ftéthy Sándor ecetgyára Szarvas. Balaskó Gyula cukrász Gyula. X. csoport: Braun és Czinczár fakereskedők Gyula. XI. csoport: Behán Toma gépgyára Szarvas. Katona Imre gépgyára Orosháza. III. Elismerő oklevelet: II. csoport: Némedi Gyula lakatos Szarvas. Pataki Endre lakatos Békéscsaba. IV. csoport: Szametz Sándor csizmadia Öcsöd. XI. csoport: Laczai György ós Társa gépgyára Uj-Kigyós. Jeszenszky Nándor kovács Gyula. XH. csoport: Kovács testvérek Orosháza. JI tanonc- és segéd-munka kiállításon : Ezüst oklevelet: Schwartz János bádogos-tanonc Békéscsaba. Keller János bádogos-tanonc Békéscsaba. Bronz oklevelet: Öcsödi iparos-tanonc iskola. Kafrádi József szabótanonc Békéscsaba. Vérvád Békéscsabán. Riadalom a Csillag-utcában. Egy bolond százat csinál. Néhány hót óta valóságos divattá lett a vérvád meséje, amely végig járta az Alföld minden vármegyéjét, a mult héten még Aradmegyében grasszált,, Megyesegyházáról átplántálódott — mint legutóbbi számunkban emiitettük — a békésmegyei Két egyházára s kedden végre felütötte fejét Békéscsabán is. A tudatlanság, a felizgatott és tévútra vezetett fantázia dolgozott persze nálunk is, — ós kis híja, hogy igen komoly következményei nem lettek. A dolog igy történt : Kedden délben egy ós kót óra között egy szegény zsidó: Grünwald Mór, a csabai izraelita ortodox-hitközség volt Megint csak kedvezett az idény a rajzocskákban utazgató pályatársaknak és nem fogom rá az ón kedves szomszédnőimre, hogy egész nyaranta a függönyök mellett üdültek. Milyen ráfogás ! De még ha gyanakodnám rájuk, sem árulnám el, hiszen nekik köszönhetek egy kedves idillt, amely őszi volta dacára becsületére válnék a legvirágzóbb, legidillibb tavasznak is. Mert tudniok kell olvasóinknak, hogy az a pelyhes-állú nagy-diák, a ki juniusban könnyes szemekkel búcsúzott el kivált Olgácskától és szentül ígérte, hogy ősszel visszatér ós kibérli a hónapos szobácskát, szavának állott és csákugyan beköltözött a szerelmes kis tanyába. Nem is igen tudtam a dologról, de tegnap este találkoztam a boldog párocskával. Nem szóltak egymáshoz, arcuk pirulására, szemük lángoló beszédére bízták amit sziveikben éreztek. Boldog Isten: Mennyi poózíst hoznak magukkal ezek a kedves diák-gyerekek éppen ősz felé ! Tavaszt hímeznek az egyszerű kis lakások életébe, tönkreteszik az őszi hangulatokat . . . Vilma nénje. Irta: Szomaházy István. AZ előszoba ajtaján csöngettek s egy fiatal asszony — előbb óvatosan kikómlelődve a tejüveg vékony hasadókán — gyorsan bebocsátotta a látogatót. Előkelő úriember volt, úgynevezett ismert alakja a fővárosi társaságnak, a ki az asszonyok előtt mint igazi férfi ós comme il faut gavallér volt ismeretes. A látogató kezét csókolt a háziaszrabbija — kinek jelenleg szatócs-üzlete van a bókósi-uton — elment a Csillag-utcába valami Hursán nevü gazdához, hogy libát vásároljon. Útközben találkozott egj bogárszemü, csinos kis cigányleánynyal — lehetett ugy hét-nyolc éves — s az öreg zsidó kedveskedve megcirógatta az utón ácsorgó kis leány arcát. A. leány valószínűleg megijedt a szakállas öreg bácsitól ós sirva fakadt, mikor pedig Grünwald csitítani próbalta, éktelenül ordítozni kezdett s futott hazafelé. Ekkor már jötte az utcán Rácz György ós B e é Mihály fiatal muzsikus cigányok. Rácz, a kinek huga volt a Rózsi nevü is leány, azt állítja: ő ugy látta messziről, hogy Grünwald csalogatta és beakarta cipelni egy sikátorba a húgát s a kis leány is mondta, hogy krajcárt ígért neki az öreg zsidó. Fenyegetőleg közeledtek Grünwaldhoz, hangosan tárgyalták a dolgot s a zajra, meg a kis leány sírására csakhamar összegyűlt az egész utca népe. Mint a futótűz, ugy terjedt el egyszerre a hir, hogy az öreg zsidó magával akarta csalni Eáo Rózsit s vérét akarta venni. Lett erre riadalom a cigánysoron ! Egyre nőtt, nagyobbodott a tömeg s az ostoba mese hívőkre talált. Grünwald látta, hogy nem jó lesz tréfálni a felizgatott emberekkel, fótásnak eredt sbemenekült Braun Hermán malmába A tömeg most már itt kezdett gyülekezni, hangosan kiabálva tárgyalta az esetet, szidta a zsidókat sfenyegetőleg viselkedett, hogy Grünwald fia — a ki értesült a dologról — lóra kapott s előbb a csendőrséghez, majd a városházához vágtatott, jelentést tett a dologról és segítséget kórt. Két csendőr s W i 1 i m István rendőrfőbiztos két rendőrrel nyomban megjelent a Braun malomnál ahol még mindig ott ácsorgott s kiabált az összeverődött tömeg, az öreg Grünwald pedig nem mert kimoz dúlni a malomból. A főbiztos erélyesen szétoszlatta a tömeget s kihallgatta Grünwald ot és a muzsikus cigányokat. Grünwaldot a rendőrség kisérte lakására. Grünwald Mór felháborodva beszólt a képtelen meséről. Hursánókhoz menve megcirógatta az utcán ácsorgó kis leány arcát, mire az sirni kezdett.' Ebből keletkezett az egész. Rácz György, meg a másik cigány, azt vallják, hogy Grünwald meg akarta fogni a kis leány kezét s krajcárt igért neki. Ami esetleg lehet igaz is. Látván Grünwald, hogy megijedt ós sir a kis leány, ígérhetett neki krajcárt, hogy kibékítse. De hát hol itt a vérvád ? Kell hogy legyen valami a levegőben, ami ezt a felújított mesét egyre terjeszti a hiszékeny nép között . . . Aranylakodalom. — Mezőberényi levél. — Mezöberény, szept. 2. Az itteni izraelita hitközség imaházában vasárnap délután 4 órakor ritka szép családi ünnepély folyt le. A hitközség egyik idős tagja: a 81 éves Marmorst ein Sámuel és neje: Weisz Rozália tartotta szonynak s a kalapját az előszoba fogasára akasztotta. — Itt vagyok, — mondta nyugodtan, de látszott, hogy majdnem oly izgatott, mint az a csinos nő, a ki meglehetős zavartan állt egy pillanatig az oldala mellett. Az asszony az ajkára tette a kezét. — 'Csöndesen, nehogy a gyerekek fölébredjenek a délutáni álmukból. A cselédeket valami ürügygyei elküldtem hazulról, — az uram nem jő haza esti nyolc óra előtt . . . Lábujjhegyen mentek be a szalonba, a hol az asszony helyet mutatott a látogatónak. Néhány percig mind a ketten hallgattak, aztán a fiatal nő felvetette a kók szemét. — Tudom, hogy el fog ítélni, mert magunk közt szólva, nem cselekszem tisztességes dolgot. De hát nem bánom, ha inkorrekt asszonynak tart is, a húgom boldogsága fontosabb előttem, mint a jó hírem . . . A férfi tiltakozva emelte föl a karját. — Bocsánat, nagyságos aszszonyom, de . . . — Ne beszéljen, úgyis tudom, hogy valami udvariasságot fog mondani. Bensőleg azt gondolja: hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy hiján husz . . . Pedig nincs igaza, előttem csak a Vilma boldogsága lebeg. Es a szegény húgom, fájdalom, nagyon szereti magát. A férfi szerényei* (mosolygott, az aszszony pedig szomorúan folytatta: — Annyira szereti, hogy a családi életét ós a nyugodtságát is feláldozza magáért. Nem tagadom, hogy kezdettől fogva gyűlöltem magát ós ha őszinte akarok lenni — részben még ma is gyűlölöm. Heteken át ki akartam tépni szivemből ezt az érzést s nem egyszer sirva kértem, hogy legyen esze ... Az ura tisztességes, dolgos ember, a két kis gyermeke pedig valóságos angyal ... Mi lesz vele, ha a maga udvarlását meghallgatja? Horváth végre is rá fog jönni a dologra s a kicsikékkel együtt kikergeti az utcára . . . Az is lehet, hogy a legelső felindulásában megöli . . . De a tengert kimeríteni sokkal könnyebb, semmint egy szerelmes asszonyt arra rábeszélni, hogy okos legyen . . . — Biztosítom nagyságos asszonyom, hogy méltó vagyok a huga rokonszenvére... — Talán azért, mert egy boldog családi tűzhelyet feldúlt ? . . Mert két ártatlan gyermeket az anyjától megfosztott? . . . Mert egy jóravaló embert a kétségbeesésbe fog kergetni ? Ha tőlem függne, gondolkodás nélkül máglyára küldeném magát, de Vilmával most már hiábavaló lenne okosan beszélni. Gyermekkorában a folyóba ugrott, mert nem vettek neki olyan francia babát, a milyent a grófkisasszony kapott karácsonykor; s három hónapon át élet-halál közt lebegett a decemberi hideg fürdő után . . . Azóta se volt annyi energiája, hogy lemondjon valamiről... Tudom, hogy most is valami őrültséget követne el, ha a találkozásukat megakadályoznám . . . Egy percre fölkelt, hogy a vendéget az ura szivarjaiból megkínálja, aztán megint keserűen bólintott. — Néha azt hiszem, hogy nem is ugyanaz a vér folyik az ereinkben, anynyira más vagyok, mint ő . . . Mit érdekelhet valakit egy idegen férfi, mikor körülötte az ura kicsikéi gagyognak ? . . . Lehet-e nagyobb boldogság annál, amit az ember a gy emlékszobában talál ? . . . Akkor se tudnók rossz lenni, ha az uram mindennap megverne, s ha biztosan tudnám, hogy lépten-nyomon megcsal . , , De Vilma, — ő egészen más anyagból van gyúrva . . . Féktelen, szilaj, vakmerő, — egy percnyi boldogságért akár a túlvilági életét is kockára tenné . . . Pedig a szive csupa arany, csupa könyörületesség. A férfi izgatottan szivta szivarját — látszott, hogy nagyon terhére van a beszélgetés — az asszony pedig egy pillanatra az ablakhoz sietett, hogy a függönyről valami porszemet lesöpörjön. Aztán ismét visszaült a helyére. — Mit tettem volna ? kérdezte inkább magától, mint látogatójától Ha szabadjára hagyom, ugy kész a botrány, amit a cselédek megtudnak, az a világ előtt se maradhat sokáig titok. Nyugodtan nézzem, hogy az ő lakásán találkoznak, vagy hogy az az esztelen asszony bolond fővel meglátogatja? Inkább azt teszem, ami e szomorú viszonyok közt még a legokosabb : megengedem, hogy itt lássák egymást, ahol legalább biztonságban lehetnek. Alkalmat adok rá, hogy a szegény urát megcsalj beleegyezésemmel, a szemem láttára, mintha a bűntársa lennék. Ha igy nem teszek, hát egyenesen a halálba kergetem . . , Elhallgatott s a nyárspolgár-asszony egyszerűségével tekintett a látogatója szeme közé. Oly furcsa volt még a gondolat is, hogy ez a nő valami inkorrekt dolgot cselekedhessek s pillantása oly nyugodt tisztasággal furakodott az előtte ülő férfi lelkébe, hogy a hires gavallér szinte zavartan sütötte le szemét. De csakhamar felülkerekedett benne az ügyes világfi, a ki a legnagyobb bajból is könnyű szerrel kivágja magát. — Nagyságos asszonyom — mon Ita — hiba lenne, ha a saját egyénisége szerint itólnó meg a kedves hugá cselekedeteit. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy