Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-07-04 / 53. szám

dósre a, hazai tenyésztők véleményét is kikérte. A nagybirtokosok, lótenyésztő gazdák és külföldi kereskedőktől beérkező válaszok után fogja az egylet a vásár idejét meg­határozni, és pedig vagy szeptem­ber, vagy m á j u s hó elsejére. Érsekúj­váron tavasszal van a nemzetközi vásár, igy valószínűleg ezt a terminust fogják a külföldiek pártolni, hogy ne kelljen kétszer ide utazniok. Mi csak örömmel üdvözölhetjük ezt a nagyszabású vállalkozást ós kivánjuk annak teljes sikerét. * A gazdasági egylet igazgató-választ­mánya elintézett több más ügyet is. A titkár előterjesztette az őszi állat­kiállitás programját s a választmány elha­tározta, hegy az idén Szeghalmon rendezi a szarvasmarha kiállitást, esetleg birka, sertés és baromfi kiállítással is egy­bekötve. A létesítendő szövetkezet; ügyében hosszú ajánlatot nyújtott be Teván Adolf csabai kereskedő, ki a szövetkezet ingyenes kezelésére vállalkozott. Az ig. vál. köszö nettel vette tudomásul az ajánlatot, de nem bocsájtkozott annak tárgyalásába, hanem utasította a titkárt, hogy a szolnoki ós aradi szövetkezetek tanulmányozása után az őszi közgyűlésen tegyen előterjesztést Szalay József a debreceni, Pfeiffer István a kigyósi ós békési kirándulásról tett jelentést. ^ debrecenieknek köszönő­iratot küldtek, gróf W enck h ei m Frigyes­nek pedig, továbbá B a n n e r Béla ós E m p e r 1 Ernő tiszttartóknak jegyzőköny­vileg fejezte ki köszönetét az egylet. Az alispán áttette az egylethez Bars vármegye köriratát a börzespekulá­c i ó korlátozására, az aradi egylet pedig a borfogyasztási adók leszál­lítása érdekében küldött átiratot. Mindket­tőt kiadták véleményezésre egy bizottság­nak, melynek Z 1 i n s z k y István, K r a f t Viktor, Wagner István és P t' e i f f e r István a tagjai. Több apróbb ügyet tárgyalt még a választmány, köztük a Békéscsabai Takarók­pénztár ajánlatát az egylet pénzügyei­nek kezelésére, s az Aradi Ipar- és Népbank csabai fiókjának megkeresését az egyleti pénzek elhelyezésére vonatkozólag. a pénzkezelést illetőleg előbb" tanulmá­nyozni fogják az aradiak és szolnokiak eljárását. Választási mozgalmak. Meskó jelölése. A békési kerület képviselője : Meskó László dr. vasárnap tartotta beszámolóját, ugyanakkor újra jelölte őt a békési függet­lenségi ós 48-as párt. Szombaton délután érkezett Meskó László Békésre. A vasúti állomásnál meg­érkezésekor a városi elöljáróság s nagy közönség fogadta. Vasárnap délelőtt tar­totta a beszámolót a városháza udvarán, melyet zsúfolásig megtöltöttek a választó polgárok. E. Nagy István községi bíró üdvöz­lése után Meskó László beszédében erősen kritizálta Ausztriával való viszonyunkat. Ismertette az újonnan hozott törvényeket, foglalkozotta gazdasági helyzettel,az ujonc­lótszám felemelésével, az uj ágyukkal és a kétévi szolgálati idővel. Az önálló vám­területtől várja az iparnak, de még a föld­művelésnek is fellendülését. Körülbelül egy óra hosszáig beszólt s beszéde után a vá­lasztók lelkes ovációban részesítették. A választók nevében dr. Török Gábor pártelnök köszönte meg a képvise­lőnek beszámolóját, kérvén, hogy továbbra is kitartással küzdjön a 48-as lobogó alatt Méltatván azon kiváló érdemeket, me­lyeket Meskó László Békósváros érde­keinek felkarolása körül is szerzett: az összegyűlt választópolgárok újra kép­viselőnek jelölték. Tudósítónk jelentése szerint a régi függetlenségi párt ma is erőien áll s hí­ven kitart Meskó László mellett. A Kecskeméti-féle ós egyéb apró töredékek nagyhangú párt-szervezke­déseit senki sem veszi komolyan. Bartha — Zentán. A gyulai régi (Ugron-fóle) független­ségi párt jelöltjét: Bartha Miklóst Péter-Pál napján Zentán is képviselőül jelölték. Bartha több bive társaságában jelent meg Zentán s nagysz tbásu program­beszédét tartván, a felajánlott jelölt­séget elfogadta. Hát igy már most mi lesz a gyulai jelöltséggel? Melyiket akarja hát tulajdon képen Bartha Miklós? Vagy melyiket fogja az utolsó órában cserbe hagyni ? Gyulát vagy Zentát? Annyi bizonyos, hogy ha Gyulát ko­molyan venné, akkor nem kereskednék Zentán ! Olvassuk egyik Gyulai lapban (van ott. hál' istennek három is), hogy végre valahára mozog már a szabadelvű­párt! Azaz még csak privát-jellegü dis­kurzusok folynak, nyílt fellépésről, szervez­kedésről és jelölésről — sajnos — szó sem lehet még. Azok a jó urak olyan nyugodtan alusszák nyári álmukat, mintha nem is há­rom hónap, hanem három év múlva lenné­nek a választások. Egy uj jelölt. Vasárnap, a Kossuth-szobor leleplezése alkalmából, néhány belényesi választó felkereste a Nagyszalontán időző Kossuth Ferencet s függetlenségi jelöltet kért tőle. Kossuth Ferenc az éppen jelen lévő Kovács Lajost, a gyulai függet­lenségi Kossuth-párt elnökét ajánlotta a belényesieknek. Mariette nem válaszolt ós sirt. Hallga­tett Dépréz is. Mariette fülibe egyre csen­gettek Dépréz szavai. Végre megszólalt • — És ha én is azért a dicsőségért amelyet önnek szerzek, jutalmul azt kö­vetelem, hogy szerecsen ? Tudja, Zeneitá­nak, legjobb darabjának a sorsa az ón ke­zemben van. Egyedül tőlem függ, hogy sikert arat e. Mit tenne ha ón annyira le­alacsonyodnám, hogy alkudozni kezdenék önnel ? Dépréz csak mosolygott. — Dicsőséget nem csak egyszer sze­rezhet az ember . . . Isten vele . . . Higyje el, legjobb lesz ha jó barátok maradunk. Élment. És Meriette nagyon sokáig sirt * A Zenita-t előadták a Folies Párisi ennesben. Az utolsó felvonás vége felé járt, Desroches, a karmester, bármily fehér volt is a haja, nagyon buzgólkodott s lázasan vezényelte a zenekart. A közönség el volt ragadtatva. A zene­kartól kezdve föl a legfelső karzatig mindenki lelkesedve hallgatta az előadást Marietta csodálatos szépen énekelt, —- ekkora sikert még soha nem aratott ő sem. — Ez már nem színház többé, — szólt egy hirneves kritikus — maga az élet! A darab véget ért s a közönség szinte őrjöngött, annyira tombolt. Számtalanszor kitapsolták a szerzőt s a szereplőket és Meriettának végül meg kellett ismételnie az utolsó dalt: Azt kivántail, szerelmesem, Hogy a szivem tied legyen . . . alighogy bevégezte a dalt, elővett egy kis tőrt, mely a cigányleány kosztümjéhez hozzátartozott — s a szivébe döfte. A pantini temetőben egy kis, fehér márvány keresztre ez a név van irva: Mariette Darcy. Egyébb semmi. Itt nyugszik az egykor hires fólvilági hölgy .. . S egy ezüstös hajú, fekete ruhás asszony minden tavaszszal fris virágokat ültet a sírjára. Madeleine vetólytársnőjónek meg kellett halnia, mert találkozott „hü férjjel". Szarvasmarha tenyésztésünk a tejszövetkezetek szempontjából, Irta: Bakos Béla. II. Feltéve, hogy ilyen kitenyésztés utján sikerülhet a magyar marhából jó tejelő törzseket létesíteni, ennek gyakorlati haszna a kisebb gazda közönség szempontjából alig lenne, mert ez az eljárás igen hossza­dalmas és nagy türelmet ós szaktudást igényel. A magyar marha későn fejlődik. A tinót négy, négy és fél éves kora előtt járomba fogni nem szabad; rnig a nyugati marha három éves korában teljesen kész ökör. Igaz, hogy a magyar ökröt 12 —14 éves koráig is lehet igára használni, míg a nyugatit csak 8—9 éves koráig; de ha azt a foghíjas magyar ökröt kiselejtezés után hízóba fogják, hát annak legalább tizenöt százalékából nem lesz göböly ; lábfájást, meg mindenféle fájást kap, ugy hogy híz lalás előtt el kell vesztegetni, mert még rendes mészárszékre sem való. Ami pedig a selejtezésből hízásra alkalmas, annak kell fél esztendő, míg egészen kihizik. Ezzel szemben a nyugati ökör, me­lyet 8—9 éves korában, különösen ellus­tulása miatt ki kell selejtezni, kitűnő hízó anyag és 4—5 hónap alatt teljesen kihizik. Mint hízott, áruért 14—16 fillérrel is töb bet kap a gazda érte, mint a magyar gö­böly ért. A m igyar marha az istálón tar­tást nem tűri ugy, mint a nyugati s ezzel a faj tulaj donnái okvetlenül számolni kell annak, aki tejgazdaság berendezésre gondol Nem célja, ezen cikkelynek, hogy a magyar marha felett pálcát törjön. Sőt igen is elismerem, hogy aki haszonnal te­nyésztheti, az helyesen teszi ha tenyészti, mert a magyar ökörnek biztos- piaca van. De az alföldi kisgazda egyátalán nem te­nyészti, az nem nevel ökröt, hanem a bika borjut mészárosnak adja el. A kivétel oly csekély, hogy figyelmet sem érdemel. Mire jó hát akkor az a miniszteri ren­delet, amely tiltja a községeknek és egye­seknek is, hogy más, mint magyar fajta bikát köztenyésztésre tarthassanak ? ) Hiszen a községek epen azok részére tartanak apa állatokat, a kiknek nincs mód­jukban saját tulajdonul ilyeneket besze­rezni, vagyis a kisgazdáknak és részben azon polgároknak, akik tehenet azért tar­tanak, hogy tejet adjon. Ezek pedig ökröt nem nevelnek. Ezek ugyan a magyar fajta szarvasmarha tenyésztést nem fogják előbbre vinni, akár milyen szép bikák legyenek is a község akláiban Ha például a tótkomlósi csordán vé­gig nézek, alig látok ón abban egy-két tűrhető külsejű magyar tehenet; olyat pe­dig, amely fajta jelleg tekintetében telje­sen megfelelő lenne, egyetlen egyet sem. a mi szemre való tehén van, az többnyire keresztezési ivadék. Ez igy van a többi alföldi községekben is, pedig ezek a köz­ségek mindig magyar bikákat és pedig szép bikákat tartottak. Nem is a bikákban van a hiba, hanem egyéb tenyésztési fel­tótelek kedvezőtlen voltában. így aztán az alföldi községek lakói mig egyrészt tenyósz ós igás állatok eladásából hasznot nem lát­nak, másrészt jó tejelő marhára sem te­hetnek szert. Szerény nézetem szerint épen az alföldi községeknek kellene megengedni, hogy nyu­gati bikákat ós pedig siementhali vagy berni fajtát tarthassanak, hogy igy azon osztály, mely a tehenet azért tartja, hogy' tejet adjon — és a kisbirtokosok is ide sorozandók — egy' évtized vagy móg rö­videbb idő alatt keresztezés utján létre j jött jobb tejelő fajtához juthasson; mert 1 bizony ezek a kis pénzű emberek nem me­hetnek Bonyhádra tehénért, annál kevésbé Svájcba. Hát a bikákon kell kezdeni a dolgot. Ha ily módon jobb tejelő tajtához ju­tott az alföld, akkor a tejszövetkezetek lótesülhetésének legfontosabb előfeltétele meg lesz. a. többi aztán könnyen megy. A tejszövetkezetek nem csupán a ta­goknak nyújtanak közvetlen hasznot, ha­nem nemzetgazdasági szempontból is figye­lemre méltó eredményeket mutatnak föl, bizonyítják ezt azok a vidékek, ahol már régebben alakultak ilyen szövetkezetek. A tagok, látván a kézzelfogható hasz­not, igyekeznek azt lehetőleg fokozni. Las­sankint rájönnek, hogy értékesebb állatok ós jobb tartás mellett viszonylag is nagyobb jövedelem érhető el. Nem fognak irtózni többé az anyagi erejükhöz mórt nagyobb pénz befektetéstől sem. Rá tó.-uek a mes­terséges takarmány termelésre, ez szükség­képen maga után vonja a rendszeres trá­gyázást és jobb talajmivelóst. Jó szülőktől származott növendék állataikat jó áron, tenyószcélra is eladhatják. A tej szövetkezetek alakítása a legal­kalmasabb mód a kisgazdákat az inten zioebb q r/.dalkodásra rávezetni. Az állam azonban, miután egyrészt különös kedvezményekkel a tejszövetkezetek létesítését előmozdítani igyekszik, másrészt ne zárkózzon el attól, hogy a megalakulás előföltételót — a szarvasmarha állomány jobb tejelővé átalakítását is elősegítse ott, ahol különben tej szövetkezetek" nagyon nehezen, vagy nem olyan számmal ahogy kellene, vagy sehogysem jöhetnek létre: épen a magyar alföldön. pályázó elnyerhet egy-egy helyet a Tanitók Házában. Több kisebb ügy elintézése után a gyűlés véget ért. A gyűlés után Bezey Szilviusz kir. tanfelügyelő a gyűlésen részt vett tanító­kat a Fiume-szállóban megvendégelte, ke­délyesen töltvén közöttük néhány órát. Tanítók gyűlése. - Julius 2. ­A Bókésvármegyei Altalános Tanitó­Egyesület igazgató-bizottsága kedden dél­után 3 órakor, a békéscsabai állami nép­iskolában fontos ülést tartott. Képviselve voltak : Békéscsaba, Gyoma, Gyula és Orosháza. Láng Gusztáv egyesületi elnök 'üd­vözölte a megjelenteket, liülönösen Eezey Szilviusz kir. tanfelügyelőt, az egyesület diszelnökét, a ki mindig szívesen jelenik meg ott, hol a tanügy előmozdításáról van szó. . Eezey Szilviusz az egyesület ad­minisztratív ügyére vonatkozólag három indítványt tett s az ig. bizottság mind a háromat elfogadta. A többek közt arra is kérte a tanítókat, hogy minden áilásválto­zást jelentsenek be nála, hogy a tanítókról vezetett törzskönyv helyesen vezethető legyen. A mi minden tanitó saját érde­kében áll. Tudomásul vették a Békéscsabai Mu­zeum Egyesület átiratát, melyben felkéret­nek a tanitók, hogy a Muzeum érdekében tevékenykedjenek. A gyűlés legfontosabb tárgya volt a Tanitók Házában biró szobaalap jótétemé­nyének odaítélése. Nevezett jótéteményért ketten pályáztak : D o n n e r Kornél, Don­ner Lajos csabai polg. isk. igazgató fia, negyedéves műegyetemi hallgató, és N ó­meth István, Németh Lajos csabai nyu­galmazott tanitó fia, másodéves joghallgató. Titkos szavazásra kerülvén az ügy, a jótéteményre Donner Kornélt ajánlotta a bizottság. Megjegyezzük itt, hogy a békéscsabai járáskör, mint az Eötvös-alap 4 drb. rész­jegy tulajdonosa, szintén jogosult valakit a Tanitók Házába való felvételre ajánlani. A járáskör még a mult héten tartott gyűlé­sén élt ezen jogával ós határozatilag ki mondotta, hogy azt fogja ajánlani, kit az igazgató-bizottság nem ajánl, igy mindkét ÚJDONSÁGOK. — Rendkívüli közgyűlések. Egymást kö­vetik a vármegyén a rendkívüli közgyűlé­sek, melyek összehívását egy-egy sürgősebb tárgy teszi szükségessé ebben a kánikulai melegben. A tegnap, szerdán délelőtt dr. Lukács György főispán elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésen is alig jelent meg a hivatalos embereken kívül még néhány bizottsági tag s röviden, vita nélkül tárgyalták le a 9 ügyet, elfogadván az előadók javaslatait. Ezúttal a Gyulán tervezett főgimnázium ügye tette szükségessé a gyűlés egybehivását, mely egyhangúlag, vita nélkül hagyta jóvá Gyulaváros ismeretes határozatát a gimná­ziumra való hozzájárulás tárgyában. — Julius 20-án, szombaton ismét tart a vár­megye rendkívüli közgyűlést, melynek az orosháziak földvótele lesz a tárgya. — Harmincévas találkozó. Tizenhármán azok közül, a kik 1871-ben a szarvasi evang. főgimnáziumban érettségi vizsgát tettek, most Péter-Pál napján, harminc év után, ismét találkoztak Szarvason. H ir­mindketten tettek akkor érettségi vizsgát, közülök tizenketten elhaltak, hatan nem jelenhettek meg a találkozón, akkori ta­náraik közül már csak hárman vannak életben: Zsilinszky Mihály állam­titkár, B e n k a Gyula igazgató és L á n y i Gusztáv tanár. A főgimnázium dísztermében gyűltek össze tizenhármán, a következők: Alt Miksa mérnök, Benczúr Sándor járásb. irnok, dr. Blattner Ármin orvos, Brengarten Henrik közs. jegyző, Delhányi Béla nyug. adótiszt, Elefánt László köz­alapítványi tiszt, dr. Engel Jakab ügyvéd, dr. Klein Ignác ügyvéd, dr. Kerényi Soma ügyvéd, Kossá József adótárnok, Mérő Lipót a Telefon Hírmondó rószv.-társaság igazgatója, dr. Szalai Sámuel közjegyző, dr. Túri Manó orvos. A díszteremben üdvözölték B e n k a_ Gyulát ós Lányi Gusztávot, kik megha­tottan válaszoltak egykori tanítványaiknak. Z s i 1 i n s z k y Mihály államtitkár, kit szin­tén meghívtak a találkozóra, meleg hangú táviratban fejezte ki sajnálatát, hogy nem jöhetett el s üdvözölte volt tanítványait. Az üdvözlés után hálaadó istentiszteletet hallgattak, aztán lefényképesztettók magu­kat, majd kivonultak a temetőbe s meg­koszorúzták elhalt tanáraik és iskolatársaik sírját. Este vidám lakomán elevenítették fel a régi emlékeket és a régi barátságot. Elhatározták, hogy tíz óv után ismét ta­lálkozni fognak s Benka ösztöndíj alap­hoz mind a tizenhármán 10 — 10 koronával járultak hozzá. — Részt akart venni a harmincéves találkozón Szakái Mihály szentesi jegyző is, útközben azonban saj­nálatos baleset érte: felfordult a kocsija s oly szerencsétlenül bukott az országútra, hogy eltörte a lábát. — A szeghalmi tagosítás befejezése. Az úrbéri bizottságnak heteken át tartó meg­feszített fáradozás után sikerült a hitele­sítési eljárást befejezni. A közbirtokosság 9/i 0-ed része meg van elégedve, hogy a sok izgalmat, keserűséget és szenvedélyt felkavaró ügy végre lekerült a napirendről. Tholt István dr. úrbéri biró nagy önmeg­tagadással igyekezett az elégedetlenkedőket lecsillapítani s ez sok esetben sikerült is neKÍ. Vannak ugyan néhányan, kik a bi­zottság pártatlan eljárása dacára sérelmes­nek tartják magukra nézve a tagosítást jelen alakjában, s előterjesztéssel éltek az úrbéri biró határozata ellen, azonban ezek száma oly csekély és vélt sérelmeik oly ingatag alapokon állanak, hogy sikerre nem igen lehet kilátásuk. Tholt Istvának sikerült a Berettyó vizszabályozó társulat­nál kieszközölni, hogy a régi rozoga ós félig elbontott híd helyett a társulat ujat épit a Berettyón, s ezzel lehetővé teszi azoknak a birtokosoknak, kik az ugyneva­zett „szlukai" határrészén bírnak ingatlan­sággal, birtokaik könnyű kezelését. A hi­telesítési eljárás befejeztével Kovács Gyula mondott köszönetet a bizottság ön­zetlen működéséért, s az úrbéri biró tisz­teletére társas összejövetelt akart rendezni, azonban dr. Tholt kérte, hogy a meg­tiszteltetésnek erről a módjáról mondja­nak le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom