Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-17 / 22. szám

kával és nagy „drukkolásokkal" szokott járni. Ami pedig azt illeti, melyiknek jobb a helyzete, a féltékeny kerületnek-e, vagy a féltékeny képviselőnek ? Azt hiszem a féltékeny kerület az olyan férjhez hasonlit, kinek feleségét ha elcsábitja is valaki, hát bajnak ugyan baj, de azért ha magára marad is, megél; segitség volt rá nézve az asszony vagyona, de nem életkérdés. Az is köztudomásu, hogy a ki egyszer a képviselői kenyeret (vagy kalácsot ?) megízlelte, bajos annak attól megválni. Némely képviselő ugy pottyan bele a képviselőségbe, maga se tudja hogy. Se érdeme rá, se esze, se népszerűsége, de azért ha egyszer benne van, azt országos örökségnek tekinti és megátkoza a hazát, ha kitalálna cseppenni belőle. Ezek ragaszkodnak a leggörcsösebben a mandátumhoz s jóelőre jelöltetik magukat nyakra-főre. Nem rokonszenvesek az ilyen korai föllépések ós léptetések, mert többnyire spekuláció rejlik bennök. A kit a kerület nagyra becsül, azt nem ejti el, ha pedig pénzzel, mivel legyőzik, akkor is legyőzik, ha korán lép föl; a kit pedig a kerület nem becsül ugyan nagyra, de azért csak föllépteti, az ilyennek preokupáló föllépése tolakodás. A szabadság ünnepe. — Csabán és a megyében. — Régóta nem volt március 15-ike oly verőfényes, oly enyhe nap, mint az idén. Valóságos tavasz volt, a természet ébredésének előhírnöke s igy a külső összhang is meg volt az ünnepnaphoz. Az enyhe levegő, a felhőtlen kék ég, a ragyogó derű még ünnepiesebbé tette ezt a napot, melynek jelentősége félszázad óta nem csökken, mely minden tavaszkor kicsiráztatja azokat az eszméket, melyeket március 15-ike jelképez. Mint minden évben, ugy az idén is kegyelettel áldozott a márciusi nagy napok emlékének Bókósvármegye hazafias polgársága és az iskolák ifjúsága. Az ünnepélyek lefolyásáról az alábbiakban számolunk be. Csabán. Csaba város hazafias polgársága ós ifjúsága, régi szokás szerint, igaz lelkesedéssel ünnepelte a szabadság születósenapját, de kinos feltűnést keltett az a megmagyarázhatatlan dolog, hogy sem a városházára, sem a templomokra, sem egyéb középületekre nem tűzték ki a ne zeti zászlót. Es ez alkalommal —vájjon miért? — semmiféle intézkedés nem történt a városházáról, hogy a házak lellobogóztassanak és kivilágíttassanak, mint egyébkor, pl. mikor lojális ünnepeket ül a magyar? Fel se tételezzük, hogy egyéb volna a dologban, mint feledékenység. A csabai közönség ünneplése a Rudolf-főgimnázium önkópzőkóre által délután 4 órakor rendezétt ünnepélyen vette kezdfetót. A főgimnázium tornacsarnoka bármilyen tágas is, mégis kicsinek bizonyult az olyan nagy közönség befogadására, a milyen városunkban részt szokott venni a tanuló-ifjúság ünnepén ; örvendetes jele ez egyúttal azon haladásnak, hogy a szent napnak: március 15-ének emlékét évrőlévre mind szélesebb körben ünnepli társadalmunk. A Rudolf-főgimnáziumnak erősen magyar érzelmű és lelkes tanári kara és ifjúsága hivatva van arra, hogy közönségünkben ezt a magasztos nemzeti eszmét föntartsa, erősítse és minél szélesebb körben elterjessze. A Himnusz eléneklése után, melyet a közönség ünnepi áhítatai és állva hallgatott végig, Urszinyi Endre VII. oszt. tanuló meleg pathosszal elszavalta egy ügyesen megirt alkalmi költeményt, melynek szerzője Áchim GézaVII. o. tanuló. A tehetségre valló lelkes költemény már1 cius idusát és a szabadságharcot zengi. I Végső sorai ezek : Győzött a szent jogon erőszakos ellen, Féktelen erővel Világoshoz hurcolt . . . S mikor Nemzet-anyánk hős védője elhullt, Hogy a porba hullott tizenhárom hős kard, Mártirkoronával fején felénk fordult: „Gyermekim eztán ti véditek a magyart 1" Március Idusa meghozta virágát, Kardoltotta galynak kifakadt gyümölese, Legszebbik reménye, mi mutassuk meg hát: Milyen kalász nő a véráztatta földbe' ? ! Az ünnepnek fénypontja volt az önképző kör elnökének, dr. R e 1 1 Lajos tanárnak beszédje, melyben egy tudományos kérdést költői szónoklat alakjában, feszült figyelem között, fejtegetett; kutatta behatóan a nemzetiségi eszme eredetét, elterjedését, alkotó és romboló hatását a politikai életben, különösen a mi történelmünkben. Érdekes fejtegetését a hallgatók élénken megtapsolták. Pető Akos VIII. oszt. tanuló hatásos szavalata után (Gyulai Pál: Pókainé), S a g u 1 y József VIII. oszt. tanuló rövid, áttekintő s ügyes módon megirt ós megjutalmazott pályamunkáját olvasta föl Petőfi Sándor szerepléséről a szabadságharcban. Ezután S aile r Gyula VIII. oszt. tanuló nagy hatással elszavalta Petőfi Nemzeti dalát. Befejezésül a főgimnáziumi énekkar Gally János énektanitó vezetése és betanítása mellett elénekelte a Marseillaise-t, oly lelkesítő hatással, hogy közkívánatra meg kellett azt ismételni, A közönség eloszlása után az ifjúság még együtt maradt s ünnepi komolysággal és meghatottsággal több hazafias dalt énekelt, * A Polgári-kör vendégszerető hajlékában találkozott este a polgárság egy jórósze. A kör hagyományos lelkesedéssel rendezi minden évben a márciusi ünnepélyt s ezúttal is alig tudtak elhelyezkedni a hosszú asztaloknál a résztvevők. A társasvacsorát megelőző ünnepély egy érdekes száma elmaradt: Benedek Árpád aradi hírlapíró nem jöhetett el, mit sajnálkozva jelentett az elnökhöz intézett táviratában, AZ iparos daloskör éneke után Bálás Adám főgimnáziumi tanár tartott felolvasást. A szó szoros értelmében meglepte a hallgatóságot, lelkes hangjával magával ragadta s minduntalan tetszésnyilvánításra késztette. Előbb történelmi forrásból merített képét rajzolta annak a szerepnek, melyet Magyarország a múltban játszott, ismertette a jelent, majd a jövő feladatait. Az aktuálitásokkal érte el a legnagyobb hatást, mikor Ausztria bomlásáról, a szláv ós germán faj készülő világharcáról s Magyarország ebben való szerepéről beszólt. Zajos tapsokkal jutalmazta a hallgatóság. Utánna Éábry Károly, a kör elnöke mondott lelkes beszédet s megköszönte a közreműködők fáradozását.; Végül élénk tetszés mellett ismét a daloskör énekelt, Gally János vezetése alatt. A daloskör később a vacsora folyamán is többször szerepelt, preciz énekével gyönyörködtette a hallgatóságot, de különöaen az „Aradi tizenhároméról szóló, Gally által szerzett dal frenetikus hatással volt. A társas-vacsorán számos lelkes felköszöntő hangz tt el. ^z elsőt Fábry Károly mondta, a márciusi eszmék diadalára ürítve poharát. K a b o s Bálint főgimn. tanár a még életben lévő 48-as honvédeket köszöntötte fel, mire S z t r a k a György főszolgabíró szokott lelkes hangján, lobogó tűzzel válaszolt, a hazafias tanárokat éltetve. P á n d y István dr. szólt ezután. Élénk tetszéssel kisérte a társaság lelkes szavait, mikor Csaba város hazafias polgárságát s a tanítótestületet éltette. B uk o v s z k i János főgimn. igazg. a magyar állameszme diadalára ürítette poharát. Rosenthal Ignác megemlékezett a magyar érzésű iparosságról s Fábry Károlyt, a kör elnökét éltette. Áchim János néhai Táncsics Mihály özvegyéről emlékezett meg s kezdeményezőiére az agg nő segélyezésére 34 koronát gyűjtött a társaság. Lelkes mozzanata volt az estnek, mi kor bevonult az „Iparos olvasókör" nagyszámú küldöttsége, hogy üdvözölje a Polgári kört s előbbi óvekbeni látogatásait viszonozza. Zvaratkó Pál elnök, a küldöttség vezetője adott ennek kifejezést, mire Fábry Károly, Rosenthal Ignác ós dr. Pán d y István mondtak hatást keltő beszédeket. A békés-csabai iparos olvasókör március 15-iki üunepe este 8 órakor kezdődött a nagy számban egybegyűlt tagok lelkes érdeklődése mellett a kör helyiségében. A kör elnöksége dr. R e 11 Lajos főgimn. tanárt kérte fel az ünnepi beszéd megtartására, ki lelkes szavakban vázolva a nap jelentőségót, azt fejtegette, hogyan ünnepelhetjük meg legméltóbban a 48-as nagy idők emlékét. A szép beszéd nagy hatást keltett, a mi lelkes tapsokban nyilvánult. Vacsora közben Rosenthal Ignác szólalt fel elsőnek s meleg szavakban a magyar iparos helyzetéről szólott, hogy milyen volt az 48 előtt ós ma. Majd dr. Zsilinszky Endre, a kör diszelnöke ürítette poharát lelkesítő szavak kíséretében arra, hogy a 48-as szép eszmék igazán vérévé váljanak a társadalomnak. Zvaratkó Pál elnök ós mások hazafias felszólalásai mellett sokáig együtt maradt komoly, lelkes hangulatban az ünneplő társaság, melynek beszédében, magaviseletében megható volt az a meleg, családias szin, melynek ápolása az elnöknek s a vezetőségnek igazán szép érdeme. * A csabai iparosifjak művelődési egyletében szintén megülték március 15-ikót. Dr. U r s z i n y János elnök nagy tetszéssel fogadott beszédben méltatta a nap jelentőségét. F i s c h e r Géza hatásos szavalata után a daloskör énekelt s fokozta a lelkes hangulatot, mely az egylet tagjait sokáig együtt tartotta. Szokásos módon ünnepelt a csabai kőműves és ács-segédek önkópzőegylete is, melynek tagjai a Fehér-bárány vendéglőben gyűltek össze. Szép beszédekkel és hazafias dalokkal ünnepelték a nagy napot. A csabai polgári leányiskolában s az állami elemi fiu és leányiskolákban szintén megülték március 15-ikót. A növendékek énekeltek ós szavaltak s egész nap szünetelt a tanítás. Gyulán. Lelkes lefolyású ünnepélyek voltak Gyulán. Délelőtt az ev. ref. templomban tartott istentiszteleten D o m b y Lajos lelkész szép imát mondott. Délután a 48-as kör s nagy közönség várta a vasútnál az ünnepi szónokot: Hentallar Lajos országgyűlési képviselőt, kit Kovács Lajos pártelnök üdvözölt, xi vasúttól a Kossuthtórre vonult a menet, hol Hentaller csaknem egy óráig tartó lelkes beszédet mondott. A közönség élénk tetszéssel fogadta ós gyakran éljenzóssel szakította félbe a beszédet. Utána R á c z János joghallgató szavalt egy hazafias költeményt. Este az összes körökben voltak házias jellegii ünnepélyek, de a polgárság szine java a Polgári-körijén gyüit össze, melynek páratlanul lelkes lefolyású volt az ünnepélye. Csak konstatáljuk, hogy tegnap Gyula város egész közönsége nem beszólt egyébről, mint airól a nagyszabású, szinte leirhatlan hatást keltő beszédről, melyet dr. • Fábry Sándor alispán a Polgári-kör vacsoráján elmondott. Ennek a csaknem egy óráig tartó hata'mas beszédnek a hatása alatt állott tegnap még az egész város s a délelőtt folyamán a polgárság egy deputációja kereste fel az alispánt, kórvén, hogy '"ja le a rögtönzött beszédet, ők kiyomatják s ezerszámra szétosztogatják. A Polgári-kör ünnepélyén ifj. Nu s zb e k Sándor szavalta el azt a gyönyörű verset, melyet mai tálcánkban talál az olvasó, aztán dr. Frankó László mondott szép beszédet. A kitűnő szónok lelkesedóst keltő, fiatalos tűzzel beszélt a márciusi vívmányokról. Dr. F á b ry Sándor kót beszédet mondott, mindkettőben a letűnt század harcaiból és küzdelmebői 3zürte le a tanulságot s a XX szádad nagy eseményeire, jövő fejleményeibe vont következtetéseket. Az elsőben a szociális küzdelmekről ós alakulásokból beszélt, nagy tetszés me'lett. Ez a tetszés azonban valóságos extázissá fejlődött, mikor másodszori felszólalásra provokáltatván, ugyancsak a mult század szabübájában nem is lehet minden botor sóhajtozónak része, az engedelem, hogy szerethetünk — máris magas kegyelem ! Egyetlenegyszer voltam olyan vakmerő, hogy kinyujtám karjaimat vágyó ölelésre. Ön reám tekintett komolyan és egy nevével a titkolt borzalomnak, — karom erőtlenül lehanyatlott és bizonnyal nagyon fájdalmas csalódás látszott vonásaimon, mert engesztelőleg átadta kezét, azt az édes meleg kezet, melynek érintésétől megremeg minden idegem . . . Ez a kéz az enyém 1 Nekem ajándékozta az Isten, kihez hálából visszavezetem az Ön megtévedt, hitetlen lelkét, az égi vigasz tüzének csak egyetlen lángja lehetnék, hogy felmelegíthetném azt a hideg szivet, talán mégis van a fájó romhalmaz alatt egyetlen kicsiny szikra, amit kitartó szerelemmel életre lehetne kelteni ? Ah ! Madelein ! mily ostoba vagyok és képzelődő 1 Bocsásson meg, ha vágyakkal ostromlom, a melyeket megtiltott nekem és oldozzon fel — nem az eszemmel irok, ez a nagyhatalom is rabszolgájául szegődött érzelmeimnek ós példásan alázatos ! Királynője egy világuak! kicsiny világ az igaz, de minden kincsét egy szerelmet érző hü szívben helyezi a trón elé. Madelein ! egy változatlanul igaz szivet ajándékoztam Önnek, ,nem adtak még ajándékot ilyen szorongó félelemmel, bátran elfogadhatja! Viszonzását nem kívánom azonnal, türelmes leszek és kitartó és bizalmamat helyezem abba a büszkeségbe, mely adóságot nem ismer! . . . III. Csak kót nap választ el minket attól, hogy a templom ünnepies csendjében szerelmet esküdjünk egymásnak, szépséges jegyesem, és most olvasom utolsó- levelében, hogy jobban fél ettől a h a zug pillanattól, mint a haldokló bűnös a túlvilág ismeretlen gyümölcseitől. Kegyelmet kór megkínzott lelkiismeretének, gyötri az önvád, bevallja, hogy arra a hősies önmegtagadásra, mit első levelében szenvelgett — nem képes ós alázattal könyörög ön, a büszke leány, hogy vessem meg bár, de adjam vissza könnyelmű igéretszavát, amit szülői kényszerből ajándékozott nekem. AZ ön Ígérete, Madelein, eskü előttem és az esküszegós pokollal sújtott vétek ! Hiszem, hogy a túlvilágon elnéznék ezt a bűnt önnek ós bocsánatkóp hófehér angyalsereg vezetné be a menyorszég csodás kapuin, de én már e földön akarok ilyen gyönyörben részesülni — ós azért tagadom meg esdeklósét! Gonosz és könyörtelen vagyok és félek, nagyon félek, hogy hatalmába ejt a vallástalanság is. Templomba sem járok az ön levele óta, nolott eddig ott gyóntam meg miuden gondolatomat az Istenanya oltárképe előtt. A mióta megvallottam neki, hogy nem ő az egyetlen, akit szeretek, elfordult tőlem ós átszellemült mosolya, ami varázsszerüen fogva tartotta eddig tekintetemet, eltűnt csodás arcáról. Ilyen hidegen, ilyen kegyetlenül, veszedelmesen hasonlít egy leányhoz, akit Madeleinnek hívnak és rajongva imád egy szegény beteg. Igen! meghűltem egy szótól — és azóta fázom s bár még neh -.ny óráig ide vagyok láncolva, lelkem már az ön bűvös közelében tartózkodik, meg kell gyógyulnom mielőbb, hiszen ugy érzem, hogy halottaimból is fel tudnók támadni azért. Lezárom lázas szememet és álmodozom a következő napokról, előttem áll egy szoborszép nő alak, hószinü nászruhában, halványan, de elszánt komolysággal, egyetlen „igen" szóért nevemet osztja meg velem, kezét az enyéimbe helyezi . . . ekkor szózat hallszik alá a magasból: ez a te Urad, kinek engedelmességgel tartozol! — ós a hatalmas ember, kinek jog adatik, hogy parancsoljon, alázatosan leborul a kicsiny lábak elé . . . Ah ! Madelein ! nincs irgalom az ön számára ! A szülői kényszer karjaimba kergeti, a lelkész szent füzérrel a gyűlölt férfihez köti és én látni fogom önt naprólnapra, örködni fogok élete felett, elűzöm a borús felhőket és megszűntetem sóhajait! Emberfeletti ígéretek, de ismerem magamat és tudom, hogy magasztos vállalkozásom nem lesz sikertelen ! Eljövend az idő, amidőn az én Madonnám újra hoz! zám fordul ós az arcát a régi mosoly aranyozza. Ott fogok térdelni oltára zsámolyánál mindaddig, mig feloldoz büntetése alól és ennek jeléül önt is kegyeibe fo! gadja, égi malasztjával majdan bevilágítja j azt az utat, a melyen járva, elhalványulnak ámult fájó emlékei — és hogy el ne tévedjen rajta — vezetője é n leszek a messziről integető . . . „Boldogsághoz" ! IV. Holnapután lesz első évfordulója esküvőnk napjának ós ön uram azt hitte, megmenekül a visszaemlékezés kísértő szellemétől, ha azon a na

; messze távozik tőlem, hivatalos küldetei-'

i adva okul, hogy magamra hagyhasson bánatommal e pazarfényü rideg lakosztályban. Csalódott! A szomorú emlékeket eltemetheti egy serleg mámorító pezsgőbe, gondolatait rabságban tarthatja a cimborák lelkes danája, de az érzelmek nem alusznak ki, ha igazak voltak ós meghallják a távoli viszhangot, mely tulkiáltja a pohárcsengés vidám zaját és tulzokogja a hegedűhúr panaszos jajgatását. Hogy ez a viszhang mikor keletkezett ? . . . Azt is megvallom most önnek, akarom, hogy tudja, de — mert gyáva voltam arra, hogy szavakkal elmondjam — várnom kellett egy ilyen alkalomra, midőn távol lesz tőlem. És ez most törtónt meg először egy hosszú esztendő alatt! Három hónapos házasok valánk már, egy napon benyitott hozzám, de mint rendesen, az ajtóban állva maradt. — Madelein ! — szólt akkor vonagló ajakkal — azért a sok bánatért, amit avval okoztam, hogy a közelében élek, örömöt szerzek ma cserébe ! Nem akarom azonban, hogy meglepetése úrrá legyen női büszkesége felett, azért készítem elő ! Egy hires festőművész, nevét a szive bizonynyal megsúgja önnek, élénken érdeklődött az ön hogyléte iránt ós mert teljesen idegen e városban, meghívtam az ön vendégszerető hajlókába — theára. Milyen arculütés! És milyen reszkető kéztől eredt! Ideges szívdobogás, ájulásfóle szédület fogott el, amint önre néztem, — még mindig mozdulatlanul állt az ajtóban, de volt halvány ,"arcában valami nemes lemondás, mint a Krisztusképeken és az ón térdeim meginogtak. Esküszöm, hogy nem attól a lealázó hírtől, a miről értesített ! Istenem ! a szenvedések egész skáláján keresztülvánszorogtam e megrázó pillanat óta, mely életre hozott egy hatalmas, gyönyör teljes szenvedélyt. Ah! mi volt ehhez képest a mult? Beteg agy képzelődése, elmezavar . . . Mert akit hajdan felruháztam ábrándszőtte erényekkel, viszontláttam e férfiút ós azonnal megismertem benne az első emberpár átkos kígyóját, amint veszedelmesen kúszva közeledett hozzám. Tekintete reámszegeződött megbűvölő delejjel — ek-