Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-28 / 25. szám

hogy a közgyűlésnek bemutathatok le­gyenek. A vitát névszerinti szavazás rekesztette be s a választmány 25 szóval 4 ellen jóváhagyta az elnök által bemutatott ház­vételi szerződést. Igennel szavaztak : Sztraka György, Haraszti Sándor, Seiler Elek, Szabó János, Lavatka Gyula, Kocziszky Mihály, Lavatka József, Stojanovits Gyula, Reisz Simon, Fejér Béla, Banner Béla, Fábry Károly, Reiner Béla, Áchim Gusztáv, Such Kálmán, Morvay Mihály, Rosenthal Ignácz, Bakucz Tivadar, Vidov­szky Károly, Varságh Béla, Kiss László, Kovács L. Mihály, Korosy László, Ursziny János, Sailer Gyula. Nemmel szavaztak: Beliczey Géza, Szalay Jó­zsef, Beliczey Rezső, Sohár Kálmán. Nem szavazott: Emperl Ernő. Elhatározta ezután a választmány, hogy megkeresi a vármegyét: engededje meg, hogy az általa örök időkre ajándékozott régi házat elcserélhesse, azaz eladhassa. Nagyobb vitát keltett, hogy a választ­mány által most már jóváhagyott ház­vételt bocsássák-e még a közgyűlés jóváhagyása alá is, vagy csak tudomásvétel céljából jelentsék be ? Miután az alapsza­bályok ezirányban semmiféle útmutatással nem szolgálnak, ezt is szavazással dön­tötték el És pedig 14 szóval 9 ellen ugy határoztak, hogy a közgyűlésnek csak tu­domásvétel céljából jelentik be az ügyet. Végül egyhangú határozattal mondta ki a választmány, hogy az építkezés ü g y é t is eldöntöttnek tekinti, azt kivánja és szükségesnek tartja. A tervek elkészíté­sére bizottságot küldtek ki, melynék dr. Zsilinszky Endre elnöklete alatt tag­jai : Áchim Gusztáv, Beliczey Géza, Fábry Károly, Fejér Béla, H a v i a r Lajos, Kocziszky Mihály, Rosen­thal Ignác. A titkári állás. AZ ig.-elnök ezután a titkári állás betöltésére nézve tett előterjesztést. Az alapszabályok szerint az ig. vál. joga a titkár-választás. Bemutatta a pályázati hirdetményt. Többek hozzászólása után a választ­mány tudomásul vette a pályázati hirdet­ményt, mely helyi és szaklapokban közzé fog tétetni. A pályázati határidő április 15 s még április hó folyamán meg lesz a választás is. Emperl Ernő felszólalásából kifo­lyólag kimondta a választmány, hogy az alapszabályokat — melyek részben hiányosak, részben elavultak — revizió alá veszi. Az uj alapszabálytervezet kidolgozására bizottságot küldtek ki, mely­nek tagjai: Banner Béla, Beliczey Géza, Emperl Ernő, Fábry Károly, Lavatka Gyula, Rosenthal Ignác, Seiler Elek, Szabó János, Ursziny János. Lóversenyek. Beliczey Géza a kiküldött bizott­ság nevében tett előterjesztést a lóversenyek dolgában. Miután az a törekvés egyelőre nem biztat sikerrel, hogy a csabai pálya a Magyar Lovasegyletnél bejegyzett legitim pályák sorába felvétessék, azt indítványozza a bizottság, hogy az egylet kizárólag csak békésmegyei gazdák részére rendezzen lóversenyeket. Ho«szu vita indult ki ebből is. Zsilinszky Endre veszélyesnek tartja az idegenek kizárását, mert nem fognak a versenyek sikerülni. Fel kellene szólitani a vármegyei nagyobb községeket: nem volnának-e hajlandók támogatni az egyletet, ha az idén ott rendezne lóversenyt? Vidovszky Károly és Emperl Ernő a békésmegyei lóverseny mellett szól­nak ; Morvay Mihály a ló-kiállitásokat és dijazásokat fontosabbnak tartja; S z a­1 ay József és Sztraka György felszó­lalása után Belicz ey Rezső közbevető­leg indítványozza, hogy ne döntsön végleg a választmány, csak az idénre mondja ki, hogy a vidéken rendez lóversenyt és, azon csakis békésmegyei gazdák lovai futhatnak. Ezt el is fogadták. Fel fogják tehát szólitani a nagyobb községeket, hogy haj­landók-e az egyletet a lóverseny rendezé­sében — melyen ezúttal csak békésmegyei gazdák futtathatnak — támogatni'? Ezzel a gyűlés véget ért. á „Békésmegyei Közlöny" táviratai Politikai affér. Budapest, március 27. (Saj. tud. táv.) Bécsből érdekes politikai affér hirét hozza a táviró. Klofác cseh képviselő a minap eginterpellálta a Reichsrathban az osz­trák honvédelmi minisztert, hogy egy kato­natiszt brutálisan viselkedett egy közka­tonával. A tiszt ma provokáltatta Kofáeot. A párbaj holnap lesz. Márciusi tél. Budapest, március 27. (Saj. tud. táv.) Budapesten az éjjel havazott Bécsből és Innsbruckból szintén azt jelentik a távira­tok, hogy az éjjel erősen havazott s való­ságos téli idő jár. Meghalt a burokért. Budapest, március 27. (Saját tud. táv.) Nápolyból jelentik, hogy egy Yo o s Ferenc nevű magyar ember meghalt az ottani kór­házban. AZ elhalt a búr háború sebesültje volt, mint magyar önkéntes harcolt a burok oldalán és sebesülése miatt akart haza jönni. A gyulai kötött és szövött iparáru részvénytársatág közgyűlése. Megyénk egyik legifjabb ipar válla­lata, a gyulai kötött ós szövött áru rész­vénytársaság hétfőn tartotta meg első köz­gyűlését. Mintegy 26 részvényes volt jelen, kik 522 részvényt képviseltek. A gyűlést a vállalat elnöke: Lukács György főispán nyitotta meg, ki a tőle megszo­kott ékesszólással fejtegette a részvény­társaság feladatát s az eddig elért eredmé­nyeket. A főispán megnyitó beszédében hang­súlyozta, hogy a vállalat életképesnek bizo­nyult s nemcsak a magyar ipar fejleszté­séhez járul hozzá, hanem a város közgaz­dasági viszonyait is jelentékenyen felinditi, mert olyan iparágat honositott meg, mely a szegényebb sorsú családoknak kenyeret biztosit. Az a céltudatos eljárás, mely a gyár vezetésében nyilvánul, kizárólag az igazgatóság érdeme s meleg elismeréssel adózott annak a tevékenységnek, melyet a gyár felvirágoztatása érdekében az igazga­tóság kifejtett. Ezután "W eisz Mór vezérigazgató je­lentése olvastatott fel. Morvay István olvasta fel a szépen kidolgozott, tartalmas előterjesztést. Weisz Mór igazgató hang­súlyozta, hogy az igazgatóság mérleget nem készített, miután nincs még egy éve sem, hogy a részvénytársaság megalakult, s a törvény csak egy óv elteltével köve­teli a mérleg összeállítását. Csupán azt akarták most a közgyűlés tudomására hozni, hogy mire fordították a befizetett 50.000 k. alaptőkét. A jelentésből érdekesnek tartjuk fel­említeni, hogy a részvénytársaság a régi törvényszék rozoga épületének átalakítá­sára 3300 koronát íorditott, vételár tör­lesztésbe 9600 koronát fizetett, a berende­zés 4150 koronát emésztett fel, kötőgépek beszerzésére 9177 k., nyers anyagok árá­ban pedig 9600 k. fizetett ki. A gyár helyi­ségében 78 munkásnö talál foglalkozást, kik kifogástalan minőségű cikkeket készítenek. A forgalom fokozatosan emelkedik, s a gyár készítményei Gyulán, B.-Csabán, Szarvason, H.-M.-Vásárhelyen, Aradon, Te­mesváron, Nagy-Váradon, Brassóban, Buda­pesten, Kolozsváron stb. kerülnek forga­lomba s az áru k j óminőségüknél togva általános elismerésben részesülnek. Az igazgatóság jelentésének felolvasása után dr. FolmannJános inditványozta, hogy Hegedűs kereskedelmi minisztera nek azon tényeért, mert a gyár részér­5000 kor. á llamsegélyt utalványozott, e közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki kö­szönetét. az indítvány egyhangúlag elfo­gadtatott. Végül választásokra került a sor. R e i s n e r Zsigmond ügyvivő -igazgató állá­sáról elfoglaltságánál fogva lemondott s azt nem volt hajlandó újból elfogadni. A köz­gyűlés helyette Schwimmer n.rnoldot választotta meg, mig a felügyelő bizottság elnökévé S z é n á s i József lett. A gyár műszaki dolgait Schwartz Adolf végzi nagyszakértelemmel, ki W e i sz Mórral együtt ambiciój át helyezi abba, hogy ez az életrevaló vállalat ugy a részvénye­seknek, mint a magyar iparnak hasznára váljék s a magyar névnek becsületet sze­rezzen. Nök az egyetemen. - Korkép. ­Közoktatásunk a fejlődésnek legma­gasabb kakasülőjón áll: „Nők az egyetemen!" Ez a mi kultúránknak hármas koro­nája. Igaz ugyan, hogy van a mi közok­kalap messze elgurult, a virágos tavaszi kabáton, az ing hófehér páncélján csúnya foltok éktelenkedtek. Az orvos a szer­számait mosogatta a patak vizében. Hirtelen megrezzent Gózony. Mintha a |felesóge nevét mondta volna valaki. Hátra fordult. A tisztek suttogtak egymás közt valamiről. A mikor Gózonyt észre­vették, hirtelen elhallgattak, aztán hozzá­léptek s kezet szorítottak vele, pár kö­zömbös szót mondva. Gózony alig értette, mit mondanak, a felesége nev • csengett még fülében. Martinovics aztán karon fogta s a kocsihoz vezette. — Nagyon izgatott vagy még. Majd velem jösz egy kicsit a kaszinóba. — De haza kell mennem. — Ábrahám már előrement, hogy ér­tesítse a feleségedet a dologról. — A feleségemet? Ábrahám ? — No igen, igy beszéltük meg. Nem volna tanácsos, ha most mindjárt ilyen izgatott állapotban . . . — De hát mit akartok ti a felesé­gemmel ? Martinovics az ajkába harapott. — Semmit, de tudod, mégis egy ilyen esemény .... Végre is, Alpár jó barátja volt . . . Gózony aztán nem szólt többt az egész uton. Csak a mikor a kocsi megállt a ka­szinó előtt, mondta : — Te tulaj donképen azt hiszed, hogy Alpár a feleségem kedvese volt s ezért öl­tem meg. Martinovics zavarba jött, de Gózony, a mikor kiszálltak, ennyit mondott még: — Ostobaság. Fenn a kaszinóban nagy lárma volt, mintha erősen vitatkoztak volna valamin. Mikor beléptek, hirtelen csönd lett. Néhá­nyan felkeltek és megszorították Gózony kezét, a ki gépiesen viszonozta. Szórako­zott volt, nyugtalan és ideges. Bántotta ez a sok ismerős arc, mely mind ugyanazt kérdezte tőle. Pár perc múlva távozott a kaszinóból. Martinovics tartóztatni akarta, de szárazon visszautasította. Egy bérkocsiba vetette magát s haza hajtatott. Útközben ezer kinzó gondolat cikkázoti agyában. Mi­lyen ocsmányság, gondolta s végtelen ke­serűséget érzett a világ ellen. Mi közük ehhez a dologhoz ? Miért avatkoznak be más ember családi ügyeibe ? Lám, ő maga sohasem jött volna erre a gondolatra. S a jó barátok, a kedves cimborák iine gon­doskodnak, hogy legyen miről tépelődnie . . . Tépelődni ? Ah, nevetség. Alpár ós Ilona, — képtelen dolog. Igaz, hogy a hi­vatal nagyon elfoglalta az utóbbi időben, nem is fiatal házasok már, hogy érzelegje­nek, de szeretik egymást, bizonyos. Csöngetett a lakás ajtaján, a szobalány nyitotta ki. — Itt van még Ábrahám ur ? — kér­dezte. — O kérem, már félórával ezelőtt el­ment. Aztán a nagysága is elment. — A nagyságos asszony nincs ithon ? Olyan erős hangon kiáltotta ezt, hogy a szobaleány ijedten hebegte : — Nincs itthon . . . kérem szépen . . . elment ... én nem tudom ho'vá ment . . . — Jól van. Ha elment, hát majd vissza fog jönni. Becsapta az ajtót maga után s nagy lépésekkel ment a szobába Mit jelent az, hogy Hona elment, miután Ábrahámmal beszélt ? Oh Istenem . . . Leroskadt egy karosszékbe s homlokát kezei közé szorí­totta. Iszonyúan nyilallott a fejében. Ugy maradt egy ideig, aztán hirtelen felkelt s átment a felesége szobájába. Ott voltak ruhái a fogason, a szekrényben, a könyv, melyet imént olvasott, még nyitva a pam­lagon, a levelei szétszórva kis rokokó Író­asztalán ... ah, milyen gondolat is ! Bi­zonyosan halaszthatatlan dolga akadt a városban ós most mindjárt itthon lesz. Mindjárt, igen ... De mi ez ? Egy levél az asztalon. „Férjemnek" ez van a bori­tókra írva. Neki szól ez a levél ? Reszkető kézzel bontotta fel s olvasta ? - „Mire ezt a levelet olvasod, én már nem vagyok a városban. Elutaztam, hová, ne tudakold. Ábrahám elmondta,' hogy megölted Alpárt, igy hát mindent tudsz és bosszút is áltál. Nem merek szemed elé kerülni, bűnösségem tudata lesújt ós öszetör. Nem védelmezem magamat, mél­tatlan vagyok hozzád, de nem tehetek róla. Vess követ utánam, átkozd meg emlékemet, ón áldani foglak a távolból. Mariskát neked hagyom, nem volt bátor­ságom magammal vinni. Oda, a hova én megyek, nem vihetem. Bucsut veszek tőle is, örökre. Mond neki, hogy anyja meghalt. Ilona? Elolvasta kétszer, elolvasta háromszor, még mindig nem értette. Iszonyúan lükte­tett a halántéka, táncot jártak szeme előtt a betűk, a bútorok, a sok aprócseprő, filigrán, illatos nipp, a képek ós csipkés függönyök. — Ilonám! Edes Ilonám ! — kiáltott recsegő, durva hangon s tárt karokkal tán­torgott az ablakhoz. . Felszakította az ablakot. Erős tavaszi levegő áramlott be kívülről, napfény és ibolyaillat Az utcán nyüzsgöt a járókelő nép, az asszonyok ruhái suhogtak, a fér­fiak sugárzó arccal, lf -un haladtak ós mó­lyen tekintettek az asszonyok szemeibe. Március volt odakinn, az illatos ós édes, a boldog március és Gózony, miközben teleszívta tüdejét a friss levegővel, meg­értette, hogy ez az áruló alattomos nap­fény, ez a szóicsap márciusi szellő lopta meg őt, beszüremkezve lakásába, ottho­nába, szivébe, megmérgezte nyugalmát, feldúlva boldogságát, kiröpítve családi fész­kéből a szép, dagadó, pelyhes galambot, mely valaha az övé volt, de most már elszállt és nem tér vissza többé . . . tatásunknak egy kis fogyatkozása némely tekintetben. Például: a tanítók sok helyütt éhez­nek, másutt nincs is tanitó és a gyermekek felnőnek boldog tudatlanságban. Oláhjaink nem tudnak magyarul, — de ez mind cse­kélység. Fődolog, hogy a leányok tudják, ki volt Radamanthysz és mikor született Thalész ! Már ezután bizony megváltozik a dol­gok sora. Nem elég, hogy a leány szép s izdag legyen, diploma is kell neki, mert: „Turi vásár sátor nélkül, Mit ér a lány diploma nélkül ?• Igy énekeljük ezt ezután. Az éneklésről jut eszembe, hogy a népdalok is át fognak alakulni a megvál­tozott körülményekhez képest. Az érettsé­git tett maturás kisasszonyok, kik az egye­temre utaznak, ezt a nótát fogják énekelni a robogó vonaton: Zsindelyezik az egyetem tetejét, Mind elviszik a leányok elejét. Maradt otthon kettő-három nyomorult . . . Vasfazékra még az ég is beborult. Ü szerelmes udvarló pedig a következő nótával tartóztatja vissza: Ne menj rózsám egyetemre, Gyönge vagy még a betűre. Ha elrontod 'gyönge szemed, Hordhatod a pápaszemet. Ha pedig az egyetemi polgár belebo­londul a sárgacipős i'gyetemi polgárnőbe, bizonyos, hogy ezt a nótát dalolja: Ezt az egyetemet járom én, Ezt a barna kis lányt várom én, Ez a barna kis lány philolog, Az én szivem érte sanyarog . . . A többi nóták szövege is nagy válto­záson megy keresztül. Az iszákos férj ví­gan danol a korcsmában, mert hát : Azért csillag, hogy ragyogjon, Azért asszony, hogy - tanuljon, Azért került e világra, Hogy keressen az urára Urára! Azon t. előfizetőinkhez, kiknek az előfizetése lejár, azt a tiszteletteljes kérelmet intézzük hogy előfizetés megújítása-iráut lehe­tőleg azonnal intézkedni szíveskedje­nek, hogy lapunkat továbbra is pon­tosan megküldhessük. ÚJDONSÁGOK. A Zenekör koncertje. Szombaton este lesz a Vigadó nagy­termében a békés-csabai Zenekör első nagy koncertje. A nyilvánosság előtt ugyan be­mutatkozott már a tanítók estélyen ez az ifjú müvósz-egyesület, első nagyobb és önálló szereplése azonban a szombati lesz, amikor egy egész estét kitöltő műsorral fogja szórakoztatni közönségünket. Azt hisszük, hogy az a meleg rokon­szenv, melylyel a közönség e művészeti kulturális célokat szolgáló uj egyesület eszméjét felkarolta, fokozottabb mórtékben fog megnyilvánulni a szombati hangverse­nyen, mely után véglegesen meg is alakul a Zenekör. Ez a megalakulás kulturális fejlődésünknek minden esetre örvendetes és jelentős mozzanata. A hangverseny érdekesen összeállított műsora a következő: 1. Hét sváb. Induló. Milöcker K. 2. Magyar opera-egyveleg. Átirta Irsa Ferenc karnagy. 3. Mazurka. Schrammel. 4. Magyar népdalok. 5. Kávéházi csevegés. Reimann R. 6. Nők a hangversenyen. Irsa József. 7. Mártha. Flotow F. A Zenekör muzsikusai hónapok óta nagy ambícióval készülnek erre a hang­versenyre, hogy méltóképen mutatkozhas­sanak be közönségünknek. Az estély pont­ban 8 órakor kezdődik s teritett asztalok mellett fog lefolyni; belópődij személyen­kint 2 korona, családjegy 5 kor. * A Zenekör nyilvános egyesületté való megalakulása érdekében hétfőn délelőtt Keresztes Ferenc elnöklete alatt ülést tartott, melyen a kiküldött albizottság elő­terjesztette ós felolvasta az alapszabályokat, melyet a kör, alapos megvitatás után, vég­legesesen elfogadott. Az alapszabályokban három féle tagság van megállapítva : mű­ködő, alapító ós pártoló-tagság. Az alapító tagdijat 25 koronában, a pártoló tagdijat évi 4 koronában állapították meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom