Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-03 / 18. szám

— Térj magádhoz és vedd eszedbe, hogy éti nem pusztán a rím kedvéért használtam a szél helyett a maraszt-ot, mert ha tetszik, bebizonyíthatom, hogy a kirgiz, szamojéd, cseremiz és votják nyelvekben, a melyeket sokan drága anyanyelvünk rokonainak mondanak, a szelet egyszerűen marasz-nak nevezik. Mig tehát a maraszt egyrészről pompás rímet ad, addig más részről annyit vitatott nyelvrokonságunkra is rámutat; mint ilyen, a nemzeti hiúságot legyezgeti, sőt eszme-villanykának sem a legutolsó. — Ah, Mór! - kiálték lelkesülten — én követlek téged ! — Akkor Isten áldjon ! A Mór megtette kötelességét, a Mór elmehet ! — szólt Qéniusz és ujbol megcsókolván homlokomat, egy operett-hős könynyedségével eltűnt. Én pedig szent lázban égve kiáltám a távozó után : Ki homlokom megcsókolá, Csókja édes, mint csókolá Dé, mert ő volt a Géniusz . . . Kár, hogy immár elméniusz! * E pillanat óta járok a költészet szent berkeiben. De dallaim, bevallom, eleintén csak álmodozók, határozott tárgyat nélkülözők voltak mindaddig, amig vágyaim összeségét az isteni Margitban föl nem lelkem. Margit színésznő volt. Hozzá, egyedül csak hozzá írtam legszebb dalaimat. És ő bár kacér volt, bár engem észre sem vett, mégis be kell ismernem, hogy Géniusz Mór egyedül aligha tett volna engem költővé, mert hiába, csupán csak egy nő lehet az, a ki az alanyi költőt a Helikonra emelheti. Hogy hova emelkedett föl szerelmi lirám a Margit iránti mély érzelem vulkánjából, az leginkább a „Vágy" cimü költeményemben csúcsosodik ki, melyben a zord tél hidegével szemben a tavasz édes reményével biztatgatom magamat, de egyúttal megrázó sziv-tragédiámat is előre sejteni engedem. A költeményben igy sóhajtok: Ha majd elszállnak a ködök, Kék ibolyból koszorút kötök És azt néked adom, Margit ! RÓ- !-•••- 1 • ' • ' Nézz hát rám, szende művésznő ! Szűm sajg, ha e nemű vész nő : De pénzem nincs, oh Margitkám! S láthatlak csak nagyon ritkán. • Ám a tavasz már közelget: Űzd hát szűmböl a bú-fell'get! Ha nem űzöd, ugy Margitta, Szakadjon rád a Hargitta ! És mintha én is tagja lennék az „Elátkozott család"-nak, nálam is diadalra jutott amaz örök erkölcsi eszme, hogy az átok visszahull a átokmondó fejére, a minek oly megragadó módon adok kifejezést a „Szakítás" cimü költeményemben: Ibolyacsokort el se vettél, Inasoddal kilökettél . . . Oh Margitta, oh Margitta, Én rám szakadt a Hargitta! Ez a csalódás és utána a mély, leverő szomorúság ovatossá tett engem a nők körül. Ah, engem ugyan nem fogtok többé oly könnyen elbolonditani ti álarcos angyalok! Ennek a hangulatomnak köszönik lételüket azok a villanykáim, a melyekben szellemet és bohém kedélyemet egyaránt csillogtatom s a melyek, mellesleg megjegyezve, akár egy Heinénak is becsületére válnának. Hogy csak egyet említsek, itt van például „Téli dal"-om. Lehullt a hó ! Nem csak a hó: — Már megbocsásson kis hamis Lehullt az ön álarca is ! Befagy a viz! Nem csak a viz: — Pardont rebegjek bár nagyot De terve szinte befagyott! * Vagy a „Közöny" cimü versem: A szerelem a szivemen Ha dörömböl, Messze űzöm, messze hajtom Öt körömből, Mert különben lenne megint Szív-karambol És ihatnék bor helyett bút Poharamból! Igy kiemelkedve az első szerelmi mámor naivságából, hajlamom a románc felé vont, a mely téren majdnem balladai magaslatra emelkedtem, például: Icík és a picik. Korcsmáros az leik, Gyermekei picik. S mondják : Papa, leik ! Vegyél nekünk bicikLit! Hogy majd vesz, azt hiszik, De nem vesz ám leik. Ej, ej leik, leik! Mit szólnak a picik, Ha nem veszel bicikLit? ! És ha valaki azt állítaná, hogy a népdalokról megfeledkeztem, annak elég legyen csak a következő müvemre mutatnom : Népdal. Volt nekem egy kedvesem, Hogy a kakas csípje meg! De nem szeret már engem, Hogy a macska rúgja meg! Ha nem szeret, nem szeret Tikomadta, Sári szotty! Tanálok lányt eleget . . . Rózsám ide kuporodj ! De látom, hogy ezek után nem lehet többé a földön maradnom. Imé! ott jön már két angyal akik dicshimnuszomat énekelik : Te feléd lebegünk mi, miként e dicső anapésztus, Helikonra viszünk, mivel életed itt leve vészdús! Haj, jámbor angyalok ! Hiába ragadtok ti engemet el! Én a másvilágról ís vissza fogok járni halavány arcommal, részint hogy fejemre helyezzem a megérdemelt koszorúkat, melyeket a hálás utókor fog számomra kötni, részint hogy elzengjem hattyúdalomat, a melyet megdicsőülésem után fogok eképen megírni: Oh költőtárs ! a mennybe Ha visznek is: ne menj be ! Ám ha majdan itt vagy ott, Egy likat látsz, jó nagyot, Oh tekints be e likon : Ott van, ott a Helikon ! * A ki ebben cikkben a mai lantos költészet szatíráját vélné fölfedezni, arra igazán megharagszik a közbocsánatért esdő : Szúnyog. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai A képviselőházból. Budapest, március 2. (Saját tud. táv.) A képviselőházban a honvédelmi tárca tárgyalása után Rakovszky interpellált az Adria tengerhajózási társaság adómentessége tárgyában, felemlitve azt is, hogy e kedvezményt a társaságnak az igazvatóságában ülő képviselők : Tisza, Matlekovics, Rosenberg eszközölték ki. Tisza István nyomban kijelentette, a jobboldal tapsai mellett, hogy az egész p e r f i d gyanusitás, mig Rakovszky azzal vágott vissza, hogy a perfid tettek megbosszulják magukat. A délafrikai háború. Budapest, március 2. (Saj. tud. táv.) Brüsszelből jelentik: Krüger környezete nem hiszi, hogy B o t h a bur parancsnok megadta volna magát. — Kitchener lord sürgönyzi Londonba, hogy a Fokföld megtisztult a buroktól. — Más forrásból eredő hir szerint Dewett és Kitchener csapatai között harc fejlődött ki. Az első lövésnél 80 bur lövés 40 angolt talált. Az ütközetben 23 tiszt esett el. Elitélt bankár. Budapest, március 2. (Saj. tud. táv.) A bécsi törvényszék Kohn Emil bankárt hamis bukásért elitólte 8 évi börtönre. Nagy tüz Csabán. - Leégett bútorgyár. Csütörtökön éjjel félrevert harangok kongása, ijedt tüzilárma verte fel éjféli álmából Csaba alvó népét. Hamar elterjedt a hir, de meg az eget nyaldosó hatalmas lángok is messze hirdették, hogy nagy tűzvész pusztit: ég a Reisz ós Porjesz cég bútorgyára. Akik közel laktak, vagy nem sajnálták a fáradságot s elmentek a színhelyre — mint mondani szokás — gyönyörű tüzet láttak. Egy tüzlángban állott a hatalmas, emeletes gyárépület, hihetetlen móhosággal égett el a száraz fa s a harminckét ablakból kicsapó lángok oly világosságot terjesztettek, hogy a harmadik utcában is szépen lehetett volna újságot olvasni. Hogy leégett e nagy gyártelep, mely az irodai személyzeten kivül több mint száz munkásnak adott állandó kenyeret, ép ugy sújtja a tulajdonosokat, mint a munkásokat. Mert bár biztosítva volt a gyártelep, a kár sokkal nagyobb, mint a biztosítási összeg ; a munkások pedig ha nem is vesztik el kenyerüket, addig mégis szünetelni fog a rendes munka, mig az ideiglenes műhelyek — melyek felállítása és berendezése iránt a tulajdonosok rögtön intézkedtek — el nem készülnek. Ezekben folytatják aztán az üzemet, mig az uj gyárépület felépül. A Reisz ós Porjesz cég bútorgyára a j Vasút-utcát keresztező Jókai-utcában fekszik, közvetlen a sarokház mellett, AZ udj vara összeköttetésben van a Vasut-utcában • levő nagy raktár helyiségével. Csütörtökről péntekre virradó éjjel, a Jókai-utcai emeletes gyárépület földszintjén keletkezett a tüz, H a r s á n y i Károly, a szemben levő Fehér-bárány vendéglő főpincérje vette észre éjfél után fél egy órakor, hogy a gyár ablakaiban világosság van " tódul ki a füst. Fellármázta a szomszédokat, aztán szaladt a közelben lakó tulajdonosokért, a kik futottak a városházára a tűzoltókért. Pár perc múlva már kongtak a harangok, robogtak a fecskendők s futottak a megrémült emberek. Rengeteg tömeg verődött össze a Jókai- ós Vasututcákban s bámulta a rémes látványt. A tűzoltókkal egyidejűleg érkezett a szinhelyre Sztraka György főszolgabíró, "Sailer Elek tb. főszolgabíró, Sailer Gyula tűzoltó főparancsnok, a kaszárnyából nyomban ott termett a katonai készenlét, nemsokára jött Romm főhadnagy ós K a p i 11 a hadnagy vezénylete alatt egy század legénység s Strohmayer őrnagy ós több tiszt szintén megjelent a tűznél. Ez volt a szerencse, mert ha a katonaság nem jön, sokkal nagyobb arányokat vehetett volna a veszedelem. Mig a közönség csak bámult s egy világért meg nem mozdult volna, a katonák derekasan a munkához láttak s a tűzoltósággal együtt szinte emberfölötti munkát végeztek, hogy megmentsék a nagy raktárt, az iroda-épületet s a szomszédos házakat. A városi tűzoltóság négy fecskendővel vonult ki s Sailer Gyula főparancsnok; vezénylete alatt nyomban eredményes munkához látott. (A gyártelepnek szintén van fecskendője, csakhogy az is porrá égett.) Magát az égő gyárat menteni persze nem lehetett. Egy lángtengerben állott az egész épület, az ablakokon messze kicsapó lángok nyaldosták a szomszéd házakat s főként az udvaron lévő iroda-helyiség ós nagy butor-raktár forgott veszélyben. Ha ezek tüzet fognak, akkor kiszámithatlan arányokat vehetett volna a tűzvész. A tüz oltók és a katonák tehát első sorban a szomszédos Sohár-féle ház, a Vasut-utca felöli sarokház s az udvaron lóvö épületek megmentéséhez láttak. A lángok mmdentalan belekaptak az épületek tetőibn ós farószeibe s csak óriási erőmegfeszitóssel sikerült a mentés. Szerencse, hogy szól nem volt s mikor később keletkezett is, nem az épületek, hanem ki a széles-utca felé hajtotta a lángokat. Továbbá az is, hogy az a gyárépület lapos bádog-fedele ugy ahogy volt, egy darabban bezuhant az épületbe s maga alá fojtotta a tüzet. Reggel öt óra féle járt az idő, mire a lángok kialudtak, de izzó parázs és zsarátnok borította az egész telepet. Délelőtt tíz órakor fejezte be teljesen a munkáját a tűzoltóság. Iszonyú pusztulás kópét mutatta a gyár-udvara. Benn az emeletes épületben minden porrá égett: az összes anyag-kész; let, az egészen ós félig kész bútorok, a szerszámok s a rajzok. A hamuban csak a szerszámok fém-részeit, a kalapácsok fejeit s a gyaluk nyelveit találták meg. A legfelső emeleten lévő készbutorokból s két billiárd-asztalból csak a márvány-lapok s a fémrészek maradtak meg. Nem maradt nyoma egyetlen ablakvagy ajtó-fának, csak a puszta négy fal meredezik az ég felé, annak is a felső részét le kellett bontani s oldalait meg kellett támasztani.' * Hogy mi okozhatta a nagy tüzet, eddig nem sikerült kinyomozni. A tüzvizsgálatot maga Sztraka György főszolgabíró s külön a rendőrség is megejtett . Valószínűleg véletlenség: gyufafej vagy valami szikra eshetett a fűrészporba vagy a gyaluforgács'ba s ugy harapódzott el a tüz észrevétlenül. Maga az elpusztult gyárépület, mely három év előtt épült a jelen alakjában, a „Generáli" biztosító-intézetnél volt biztosítva. Azonban igen gyengén: mindössze j 60.000 koronára, a kár pedig legalább 100.000 korona. A biztosítás ugyanis két óv előtt köttetett s nem voltak biztosítva az épület falai (amiket pedig le kell bontani), sem az a rengeteg rajz ós modell, ami elpusztult Megjegyzendő még, hogy a kárpitosok és szobrászoknak a saját szerszámjaik égtek oda. Emberben kár nem esett, a leégett épületben nem aludt senki, csak az iroda melletti kis műhelyben az éjjeli őr. Kisebb baleset ért három városi tűzoltót: egyik az ujját törte el, másik elvágta a tenyerét, harmadik a fején sérült meg, de baleset ellen mindhárman biztosítva vannak. * A gyárat, mint már emiitettük, a lehető legrövidebb idő alatt felépítik a tulajdonosok ; hogy az üzem meg ne szakadjon s a száz munkás kenyér nélkül ne álljon, rögtön hozzáfogtak az ideiglenes műhelyek felállításához. ÚJDONSÁGOK. Perotti regénye. Szomorú hirt hozott pénteken a távir Milánóból: Perotti Gyula, a m. kii Operaház volt hőstenorja, Milánóban meg halt. A hir egészen váratlanul érkezett é nem csak mély részvétet, de általános meg döbbentést keltett Budapesten. Mert csa nagyon kevesen tudták azt Perottiról, hog egy súlyos operációnak kellett magát ah vetnie. Az operáció nem sikerült, a jele művész a műtétnek áldozatul esett. Perotl dicsőséges, érdekes pályafutásáról megem lékezünk mai tárca-rovatunkban, de minké közelebbről is érdekelt a nagy művész. Egyik legkedvesebb tanítványa, eg; csodaszép csabai leány : B a r t ó k y Matili nagy szerepet játszott élete utolsó óveibei s a benső barátság révén, mely öt tanit ványával egybefüzte, többször megfordul Perotti Csabán is. Mikor két óv előtt su lyos anyagi gondok borultak a müvós: kedélyére, kedvenc tanítványával hangverseny-kőrútra indult az országban, tud juk, akkor Csabán is, a Széchenyi-liget; pavillonban nagy sikerrel koncerteztek. A szép tanítvány csapongó jókedvvel dalolts a pajkos nótát: Nem vagyok én senkié, Csak azé a barnáé . . . s a közönség tomboló tapsviharában boldogság sugárzott mindkettőjük arcán . . . Perottinak ekkor már menyasszonya volt Bartóky Matild : csak válópöre szerencsés kimenetelót várta, hogy nőül vehesse a művésznőt, kit bohém-szive egész rajongásával szeretett. A kegyetlen sors nem engedte megérnie ezt a boldogságot. Az országos turné balul ütött ki. E nyári bolyongásaik közepette Erdélyben majdnem az életüket vesztették el; egy sziklás uton a lovak megbokrosodtak és Perotti csakis lélekjelenlétónek köszönhette, hogy ugy ő, mint vele volt müvósztársa is a kocsiból nem zuhant le a mélységbe. Egy napon aztán a szenzációs hir járta be a lapokat, hogy Perotti eltűnt — Bartóky Matilddal átvitorlázott Amerikába. Az újvilágban próbált szerencsét, de minden reménye hajótörést szenvedett. Annál nagyobb sikerei voltak Bartóky Matildnak : művészetét csengő dollárokkal honorálták s a Békésmegyei Közlönynek küldött néhány érdekes levelében maga számolt be éleményeiró'l. A nagy amerikai lapok sorra hozták a szép művésznő arcképét, mely alá a janke-reklám a hangzatos „Ilka Kossuth von Bartóky" nevet illesztette. Diadalmasan járta be Amerika nagy metropolisait : New-Yorkot, Chicagót, Bostont s ma is a legelőkelőbb színházakban és hangverseny-termekben aratja a babért s a — dollárokat. Perottit elkeserítette sikertelensége, ott hagyta diadalai színhelyén útitársnőjét s mint csalódott, letörött ember tért vissza, élő halottként bujkálva ismeretlen helyeken, hogy régi dicsőségének ismerői hirt se hallhassanak nyomorúságáról. Mikor visszajött Amerikából, első utja Csabára vezetett, müvósztársa édesanyját látogatta meg, még a nyár elején. Aztán ismét külföldön próbált szerencsét, mig végre megtért Milanóba, hol a halál befejezte a viszontagságos karriért. — A gyulai gimnázium. Hatalmas lépéssel haladt előre a gyulaiak egyik legfőbb vágya : agimnázium ügye. A város képviselője : Bartha Miklós, a kultuszminiszteri tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával melegen karolta fel a gimnázium létesítésének eszméjét ós kórdóst intézett a miniszterhez, hogy nem tartja-e elérkezettnek az időt a komolyabb lépések megtételére, miután részint alapítványok, részint adakozások, aláírások utján körülbelől 400.000 korona gyűlt össze a gimnázium céljaira. W 1 a s s i c s miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy nem zárkózik el a gyulaiak kívánsága elől s a maga részéről készségesen hozzájárul, hogy a gimnázium még az óv folyamán megnyitható legyen, azonban ez csak ugy lesz megvalósítható, ha az előtanácskozások során kilátásba helyezett kötelező nyilatkozatok hozzá beterjesztetnek. A miniszter ezen kijelentésével Schlauch Lőrinc nagyváradi bíboros püspök és gróf W e n c kh e i m Krisztina nyilatkozatára célzott, kik lemondottak abbeli kívánságukról, hogy az újonnan létesítendő gimnázium exkluzív katolikus jellegű legyen s abban valamely szerzetes rend — a jezsuiták — tanítsanak. — Királyi és miniszteri elismerés. A mult évben megtartott párisi világkiállítás alkalmával a nemzetek békés versenyében Magyarország nagy dicsőséget aratott s először törtónt meg, hogy külön államisága pregnánsul nyert kifejezést. A hivatalos