Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-03 / 18. szám

XXVIII évíolyam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, március hó 3-án BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Reformot a gazdaság terén, B.-Csaba, máre. 2. Egy európai hirü államférfiú mondotta nemrégiben azokat az igazságnak mindenben megfelelő' szavakat, hogy a legnehezebb helyzete rna annak van, aki a földjei után akar megélni. Ezek a nagyjelentőségű szavak nem csupán a mezőgazdaság mai válságos helyzetére vonatkoznak. Németországban el nem tagadható az agrártörekvéseknek minden terén való érvényesülése, mégis — beszámitva azt, hogy a német földmives nép útban van a jólét, a boldogulás felé — nap nap után hallani ott is panaszokat, me'yek a mi földmives- és birtokssztályaink panaszaihoz meglepően haoonlitanak. Ott is, mint nálunk, általános az a né2et, hogy a földbirtok a mai gazdálkodási rendszer mellett, nem fizeti ki magát. Az agrár-törekvésnek tehát azon kivül, hogy a termelőt közelebb akarja hozni a fogyasztóval, még a mai gazdálkodási rendszernek megváltoztatása is az egyik célja. Különösen szembetűnő a magyar földön, a föld művelőinek és a föld birtokosainak a régi hagyományokhoz való ragaszkodása s az azokkal szakitani nem akarás Pedig hát a gőz és villám korszakában élünk, a midőn minden legkisebb eszköznek kell, hogy meglegyen a maga rendeltetése. A napi élet számtalan o!y eseményt idéz fel, amiből meggyőződhetünk arról, hogy parányi dolognak a helyes kihasználása sokszor meglepő eredmé nyeket szülhet. Ismeretes, hogy Budapest piaca kicsinyben képe az egész ország kereskedelmének. Értjük a kereskede lemnek azt az ágát, mely szoros összefüggésben van az ország mezőgazdaságával. A figyelmes szemlélő hamar rájön arra, hogy a magyar piacon oly termékek, melyeknek előallitása a mezőgazdasági tevékenységnek egyik mellőzhetetlen, kiegészítő részét kellene képezniök, külföldről kerülnek hozzánk Budapesten grasszál a szerb baromfi, zöldséget pedig Olaszország importál nékünk. Hát bizony ez szomorú dolog. A kisgazda még csak ráfanyalodik a baromfitenyésztésre, de már a nagyobb birtokosok nem tartják érdemesnek vele foglalkozni. És igy van ez a mezőgazdasági élettel kapcsolatos minden mis téren. Állattenyésztésünk általában véve nem elégiti ki a várakozást és az igényeket Mezőgazdasági iparunk egyáltalán nincsen, pedig, hogy mily hordereje van a mezőgazdasági ipar fejlesztésének, azt csak az tudja, aki ismeri az agrárszocialisztikus mozgalmak indító okait. Nemrégen jelent meg egy figyelemre méltó munka, amely rámutatott arra, hogy a magyar gyümölcscsel mily sikereket lehetne a külföldön elérni, mily könnyen meglehetne hóditanunk a külföldi gyümölcs piacot. Van gyümölcs-kivitelünk, azt el nem lehet tagadni, de nem oly nagy, mint a minő viszonyainknak megfelelne. Látjuk, hogy a mi gazdáink a gyümölcsfatermelést, az Alföld és a Dunántul némely vidékét kivéve, teljesen elhanyagolják. Más országba a nép a gabona mellett egyformán megbecsüli az ízletes gyümölcsöt adó fát is. ivírát nem is vallja Azt hisszük hogy az agrárpolitikának a közel jövőbe nem lesz sürgő sebb és fontosabb feladata, mint népünket kinevelni a mondott irányban A földmivelést ki kell szabaditani j mostan egyoldalúságából. Akkor mezőgazdaságunk a folyton növekedő közszükséglet minden kivánalnát ki fogjuk tudni elégíteni. A népbe üzleti szellemet, kereskedői tulajdonokat belécsepegtetni: a jövő feladata Szinészeti dolgok. - Előkészületek a szezonra. — Végét járja a nagyvárosok téli szezonja, négy hét mulva : virágvasárnapkor kiszállanak Thália papjai a téli fészkekből s fel! keresik a vidéken a tavaszi és nyári állomásokat. Békésmegye szinpártoló városaiban is folynak már az előkészületek a szezonra, sőt Csabán és Gyulán már megállapítottnak vehető a dolog. Szalkay Csabán. Csaba kezdi a szezont: ide már virágvasárnapkor, április elsején eljön Szalkay Lajos színtársulata. Szalkay a mostani téli szezont Szatmáron töltötce, jövő télre pedig Miskolc város színházát kapta meg. Hozzánk tehát mint miskolci színigazgató jön ós — ezt örömmel jelentjük — a miskolci színtársulattal is. A szinügyi bizottság egyhangúlag adta néki a színházat, mert a bemutatott, névsorból kétségtelenül kitűnt, hogy ennél jobb társulatot az áprilisi szezonra nem kaphatunk. Szalkay játszott tavaly tavasszal is színházunkban s a közönségben a legjobb emléket hagyta maga után. Ami akkor volt a főerőssóge ós vonzereje, az lesz most is : a dráma, népszínmű ós operette-irodalom összes újdonságait bemutatja, amit annál könnyebben tehet, mivel a szatmári színházban minden eddigi újdonságot lejátszptt a társulat. Egyébként a művészek névsorával, a műsorral s egyéb részletkérdésekkel legközelebb lesz még alkalmunk foglalkozni. Itt csak azt emiitjük még fel, hogy Szalkay társulata Csabáról 0 r o s h ázáramegy s vanráremény, hogySzarvason is ő fog játszani az őszi szezonban. Igy — ha ideiglenesen is — minden formalitás nélkül meg lesz alkotva a békésmegyei városok szini-szövetsége, a mi kétségkívül helyes ós kívánatos. Kívánatos az igazgatóra ép ugy, mint a közönségre, mert közelfekvő városokban biztosítva lóvén az egész nyara, képessé teszi az igazgatót, olyan társulat szervezésére, amely^a fokozottabb igényeket is kielégíti. Krecsányi Gyulán. Gyulán — ha csakugyan felépitik a nyári színkört — megvalósul az az óhaj, iiogy a szegedi társulat töltsön ott kót hónapot. K r e c s ány i Ignácnak megtetszett a gyulai kirándulás eszméje : majd elválik az első próba után, hogy be is válik-e ? Az akciót ez irányban maga Lukács György főispán indította meg. Atirt a szegedi szinügyi-bizottsághoz, kérvén, hogy Krecsányi társulatát kót nyári hónapra engedje át Gyulának. Megemlíti a főispán, hogy Gyula város szinpártoló közönségének óhaja, hogy a szegedi színtársulat a nyár folyamán két hónapig működjék s ha erre nézve ígéretet kapnak, még erre a nyárra állandó nyári színkört építenek. E színkörből ötven előadás után két hónap alatt 6000 korona bevételt lehet remélni. A. szinügyi-bizottság legutóbb tárgyalta ezt az átiratot s Krecsányi Ignác igazgató — ki a régi 'jó időkben már járt Gyulán — kijelentette, hogy ez a megoldás rá nézve kedvezőbb volna, mint a szeszegedi szezon, ezért kéri a bizottságot, hogy az átiratot pártolja, JX bizottsági tagok egy része azon a nézeten volt, ha az igazgató e megoldást jobbnak tartja, ám lépjen szerződésre a gyulaiakkal, voltak azonban olyanok is, a kik egyáltalán nem helyeselték a gyulai kísérletet, mert meghiúsítva látRenée. Irta: Zalay Masa. A leány felállt a zongorától és szép, büszke fejét kissé meghajtotta, köszönetül a zajos elismerésért, aztán nyugodtan körülnézett és komoly tekintete hirtelen megakadt egy kedves, üde menyecskearcon; mosolygott ezen a gyermekded arcon szem, ajk gondtalanul, bearanyozta a boldogság verőfénye. Ü. háziasszony odavezette a leányt. — Egy kedves barátnőm vidékről : Renée, Zodor Renée ! — mondta formaszerüen, aztán az asszonyra mutatott : Balassy Gézáné 1 A nevezett barátságosan előrenyújtott egy kacagtatóan kicsiny gyermekkezet, melyen hivalkodva megcsillant a jegygyűrű, Renée pedig állt mozdulatlanul, mintha megdermedt volna, szédülve szorongatta kezében a rózsás ujjakat, mig szorítása öntudatlanul mind erősebb lett; valami vad fajdalom minden vérét a szivéhez kergette és egy pillanatra kiölt belőle minden nemes érzést. Miért létezik ez az asszony ?... zokogott a lelke panaszos váddal és ebben az átkos pillanatban kívánta, sóváran kívánta az ártatlan, viruló szép asszony halálát! Aztán hirtelen elbocsájtotta a puha kezet, ijedt megszégyenüléssel, mintha orgyilkos szándékai támadtak volna. — A férjem értem jön később! — csevegett naivul a kis Balassy né és ez a szó: férjem — olyan lágyan csengett ajakáról, mint az imádság. Renée reápillantott kétkedő tekintettel, az álomból ébredők néznek ily különösen, érezte hogy szédül, homály ereszkedett le körülötte, a nevető, lármázó asszonyok belevesztek ebbe az átláthat an szürkeségba, a szőnyeg, melyen állt és a zsöllye, melyre támaszkodott, alászálltak vele valami végtelen mélységbe, millió sóhajtól zsongott a lég, az álmatlan éjszakák nehéz sóhajaitól és reánehezedtek szivére, a honnan születtek, — ez hát a pokol ? . . . tűnődött Renée csodálkozva, aztán ellentállás nélkül lezárta szemét. — A baba szép, erős, Gézának egész bálványa ez a parányi fiu ! — dicsekedett a kis Balassyné bájos pirulással — valóban féltékeny vagyok reá. Néhány gyermektelen asszony közelebb húzódott a beszélőhöz, irigy kíváncsisággal lesve minden szavát ós a fiatal anya összehadart sok apró intimitást a bébe rövidke életéből, az első szallagos pólyától az első fogacskáig, az első feljajdulástól az első mosolygásig, a hallgatók pedig sikongtak | egy-egy pajkosabb részletnél és Renée felé 1 pillantottak ijedt tisztelettel, aki az egyet• len leány volt közöttük. O azonban nem hallotta szavukat, a ; szalon verandaszerü kiszöggellósónól állt , ós elbágyadt tekintettel nézett át az üvegfalon — talán a mult végtelen messzeségébe ? . . . Künn a parkban kót játszi lepke kergetődzött a hanyatló nap bucsusugarában egy jázmin bokor körül, aztán megrészegedve az illatártól beleszédültek a nyilló fehér virágok közé ós Renée álmodozó szeme nem tudta őket megkülönböztetni többé. Ebben a pillanatban szivhezszóló zenét hallott, zene volt-e valóban, avagy csak férfihang? . . . Valaki halk „jóestót" köszöntött és egy halvány kéz nyúlt az ő fehér, remegő keze után, delejes áram kapcsolta össze az ujjakat, amint megvonaglottak a forró szorítástól ós soká, nagyon soká nem tudták elbocsájtani egymást 1 A botrányéhes, sejtelemnólküli asszonyok meglepődve összenéztek egy pillanatra, egymás kérdő arcában keresve valami magyarázó vonást. Mi ez ? . . . tudakolták a gondolatok, mialatt feszült, néma várakozással meredtek a kót szereplő különös viselkedésére, aztán csalódottan lebocsájtották csápjaikat, visszaszívták fullánkjaikat, mert Renée udvariasan felállt és mosolygó ajakkal hangosan üdvözölte a férfit: — Félisten hire megelőzte önt uram 1 — mondta elfogulatlan, könnyed modorban ós felemelt ujjával magyarázatkóp a kis Balassynó^felé intett, — örülök, hogy megismerhettem ! — Renée 1 megtagad ? — sóhajtott a légben ismerős halk panaszszó és a leány egyszerre elvesztette csodás önuralmát. íme a férfi! . . . gúnyolódott vele az intrikus, kegyetlen végzet, — aki hajdan joggal ölelt karjaiba ós a kinek az ölelését joggal viszonoztad szerelemtől égő, megszámlálhatlan csókokkal; aki karján vezetve téged, büszkén hirdette Isten ós ember előtt: Nézzétek ! ez az égi angyal lesz az ón földi asszonyom ! — ós most szivével, lelkével elszakithatatlanul másé 1 Hol késik az átok, amit hüsógesküjón hivott magára, ha elhagyna valaha ? . . . Hol az Isten igazságos bosszúja,a kihez felzokogott könyörgő fohászod hosszú, álmatlan éjszakákon ? . . Most már csak az ördög adhatná őt vissza néked ! Renée megborzadt és elpirult egyszerre, nyúlánk terméte — ami fáradtan összeroskadt a találkozás pillanatában — fejedelmi méltósággal kiegyenesült és ez a büszke mozdulat félreórthetlen választ adott a végzet fenyegető ingerkedósóre. Néhány asszony a divatról kezdett beszólni ós a többiek ellenállhatlanul belevegyültek a zajos vitatkozásba, csak a kis Balassyné gyanakvó szeme függött a kót verandán álló alakon, kik látszólag közönyösen társalogtak, de tekintetűk kerülte egymást ós hangjuk oly csendes volt, hogy egyetlen szó se szállt tovább sziveiknél. — Nem ismertem önt soha ! — mondta csendesen a leány — az én ismerősömnek nem volt neje, nem volt gyermeke, csak arája, aki szerette ugy, amint menyasszony, hitves és gyermek együttesen szerethet, nem Balassy urnák hivták — csak Gézának, de ez az egyetlen szó rangban az Istenek fölé helyezte őt. Ha találkozott velem, az arca szerelemtől lángolt, — nem szégyentől, de én őt rég, nagyon rég eltemettem, a halottak pedig nem támadnak fel, hogy kisértsenek . . . A kis Balassynótlegyőzte a féltékenység látta az ura fehérre sápadt -arcát, vértelen, remegő ajakát ós tekintetét, a mitől holtra ijedt, elfeledte a „jó társaság" minden illemszabályát csak azt érezte, hogy nő, feleség, anya, a kinek veszélyben forog legféltettebb kincse : óletboldogsága. Hirtelen odasuhant, nedves szemét esedezve felemelte hozzá, karját belefűzte az övébe olyan bizalmasan, a hogyan csak a hitvesnek van jogában — és odatolakodott közé egy felesleges harmadiknak. És mikor egymás mellett állt a két nö, — a viruló asszony kerekded, formás alkatával, világos rózsaselyem ruhájában, a bájos leány karcsún, mint fiatal jegenye, egyszerű fehér öltönyben, amit csak jiehány égőpiros szegfűszál díszített — Balassy szeme megigézve pihent az utóbbin és áthozta a véletlen találkozás e gyötrelmes pillanatát, melyben lesújtott a kihítt égi bosszú kínosabban, mintha ezer halált mórt volna reá! A titkolt szenvedély, amit házassága óta szive legmélyére rejtett gyanútlan felesége elől, egyszerre emésztő lángba borította izzó vérét, undor fogta