Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1901-02-24 / 16. szám
kel a miniszter tanácskozott, leplezetlenül elmondták nézetüket, szerzett tapasztalataikat, a fennálló intézményről vallott kritikájukat. A mi e szaktanácskozások eredménye gyanánt azután leszürődött s kikristályosott, mindazta miniszterfigyelembe veszi, nézeteivel összhangba hozza. Az ily módon létrejött javaslatnak meg lesz az a nagy előnye — hogy mint Hegedűs Sándor minden alkotása — az életnek készül s az életképes szervezetnek minden feltételével fog rendelkezni. Nem tudjuk eléggé dicsérni a Szóllkormány minisztereinek azon eljárását, hogy a miniszteri bürókban készült javaslatokat a közvélemény nagy szűrőjén ereszti át. Hogy nem oly javaslatokkal lép elő, a melyekből nem enged semmit, nem változtat egy betűt sem, a melyeknek még formájához; is makacsul ragaszkodik. Ellenkezőleg, — mint, a hogy Wlassics Gyula a középiskolai reformtervezetekről állitotta múltkori beszédében — a Széli-kormány súlyt helyez arra, hogy a törvények alkotásában megszerezze munkatársakul mindazokat, a kik tudományukkal és gyakorlati ismereteikkel a javaslatnak hasznára válhatnak. Ezt az egészséges angol felfogást követte a kereskedelmi miniszter is, mikor az ankónten tartott beszédében megásta ugyan a vita medrét, de az előterjesztett tervezetet odakinálta a közvélemény igazságos és elfogulatlan biráinak. A betegsegélyző-pónztárak ügyéhez, annak szerencsés reformálásához fontos érdekek fűződnek. A javaslat Magyarország egy igen nagy és igen jelentékeny társadalmi rétegének érdekeit érinti. Oly rétegének, a mely a beállott gazdasági bajok súlyát leginkább érzi meg, a melynek megnyugtatása, sorsának javítása, tehát elsőrangú állami feladat ós országos érdek. A betegsegélyző-pónztárak ugy, ahogy ma fennállanak, szervezetükben, de anyagi eszközeikben is gyengék. A reájuk háruló feladat teljesítésére ennélfogva képtelenek. Hegedűs az intézmény mindkét baját gyökeresen szeretné orvosolni. Szervezetét ellenállóbbá kívánja tenni s fokozni óhajtja anyagi eszközeit. Szóval arra törekszik, hogy az intézmény helyes megalkotásával hozzájáruljon a társadalmi bajok megenyhitóséhez s az anélkül is nyugtalan és forrongó munkástársadalom testéből kihúzza az elégedetlenség egyik-másik okának tüskéjét. A törvényhozás nemes intenciójának tulajdonítja Hegedűs már i a régi törvény megalkotását is. S e nemes intenciótól várja ós reméli a törvény szűk-j sóges revízióját, szervezeti hibáinak kiküszöbölését, anyagi eszközeinek gyarapítását. Tisztában lóvén azzal, mi okozta ez intézmény népszerűtlenségét, az ellene megnyilatkozó ellenszenvet,Hegedűs ugy akarja az uj munkáspónztárakat megalkotni, hogp az ne járjon igazságtalan, nagy terhekkel az érdekeltekre nézve ; hogy az érdekeltek hozzájárulását és teherviselését csak abban a mórtékben vegye igénybe, a mennyire a magára vállalt feladatokat és kötelessége ket az intézmény teljesíteni képes. S amikor a beteg munkások sorsának javításáról tanácskoztak Hegedűs Sándor elnöklete alatt, talán éppen abban a pillanatban fajult zendülóssó a főváros utcáin a munkanélküli munkások tüntetése. Az a sajnálatos utcai kihágás, a mely nem kímélte a polgárok vagyoni érdekeit, nem helyes módja a szociális bajok orvoslásának. Az izgatók, a lelketlen bujtogatok neki viszik a szegény népet a fennálló állami rend szuronyának ós kardjának. De a maguk böróne épségéről a veszély pillanatában gondoskodnak. Ezek az emberek, a kik a munkások felzaklatott szenvedélyéből élnek, ezek a katilonárius exisztenciák, igen rossz utat választották a munkálok bajának megorvoslására. Ne kövesse őket a nép e veszedelmes uton. Hiszen láthatjuk, hogy a társadalom a maga fokozott jótékonyságával siet a kenyérnélkűli munkások segítségére. A kormány ós a törvényhozás pedig igyekszik levezetni a felgyűlt bajokat humánus ós bölcs törvények csatornáin. Az alispán jelentése. — Adatok a mult év történetéhez. Dr. F ábry Sándor alispán terjedelmes jelentése, a melyet a héttői megyegyülós elé fog terjeszteni, érdekes adatokat tartalmaz a lefolyt 1900. évről. A nagy adathalmazból kiszedtük az alábbi általánosabb érdekű részleteket. f A.z egészség statisztikája. Az 1900. óv közegószsógi viszonyai kedvezőbbek voltak ós az előbbi évhez viszonyítva jobbak is, a mennyiben a bejelentésre kötelezett heveny fertőző betegségekben történt megbetegedések száma tetemesen csökkent. Míg ugyani-s 1899. évben heveny fertőző betegségekben összesen 9655 egyén betegedett meg, addig az 1900. évben 7982, vagyis 1673-al kevesebb. A fertőző betegségekben törtónt elhalálozások százaléka általában 14°/ 0-ot tett ki, mi az előző évhez képest jelentéktelen emelkedést mutat. A heveny fertőző betegségek közül leginkább uralkodó volt a vörheny, elanynyira, hogy csupán ebben a fertőző betegségben törtónt megbetegedések száma az összes heveny fertőző betegségekben való megbetegedéseknek 1/a-át teszi ki. Tetemes csökkenést mutatott a kanyaró a mult évi 1812 számhoz képest, úgyszintén apadást jelez a diftéria is a mult évi 255-höz viszonyítva ; míg ellenben határozottan emelkedett a vörheny ós csekélyebb mérvben a hasi hagymáz. A védő himlő oltást ós ujraoltást mindenütt jó eredménnyel foganasitották. Az 1900. évben első oltásban 9249, ujraoltásban 8499 egyén részesült. Beoltottak tehát összesen I77í8-at. Kiemelni kívánom azt a közegószsógi szempontból nagyfontossága eseményt, hogy a vármegye közönségének hozzájárulásával a két emeletes 150 ágyra berendezett uj közkórház 200,000 koronából települt és mult óv nyarán át is adatott rendeltetésének. AZ építkezés felülvizsgálata még nem törtónt meg, igy a költségekről sem számolhattak el. Nem tartom érdektelennek, ha ennek az intézetnek 1900. évi működéséről egy két fontosabb adatot felsorolok. Felvettek az elmúlt évben 1308 beteget, kik közül m eggyógyult 755, javult 323, gyógyulatlanul távozott 88 és meghalt 126, vagyis 7.O6°/ 0. Az átlagos napi létszám 466. Az előző évhez viszonyítva 243 beteggel többet ápoltak. A legkisebb napi beteg létszám 428 volt, a legnagyobb 513. Békés megyeit ápoltak 845, más törvónyhatóságbelieket 923. Horvát-Szlavonországból 3, osztrák tartományokból 12, külföldit 2-őt. Műtétet 386 esetben hajtottak végre. Tsrmés adó. Miután a mult évi termés eredményét az októberi közgyűlés elé terjesztett jelentésemben már feltüntettem, a lefolyt évre visszatekintve, általában jelzem, hogy az 1900. év, a mezőgazdasági termények hozamát tekintve, ismét csak a középtermésű évek számát szaporitá ós igy annál inkább érezhető volt a mezőgazdasággal foglalkozókra nézve a gabnaáraknak immár csapásként nyilvánuló alacsonysága. jrí.z 1900. évre 3.756.929 korona 26 fillér egyenes állami adó vettetett ki, vagyis 10.882 korona 16 fillérrel több, mint az 1899. évre. Hadmentességi díj címén 64.322 korona volt a kivetés, vagyis 1563 koronával kevesebb, mint az előző évben. Fizetési halasztás 31 esetben engedélyeztetett 5929 kor. 83 fill. erejéig, mig elemi károk folytán 8157 kor. 87 fill. adó engedtetett el. ziz 1900. évi egyenes adótartozás az előző évi hátralékokkal együtt kitett 4.107 693 kor. 23 fillért, ebből leíratott £4.832 kor. 68 fi., behajtatott 3-789.666 kor 66 fill., mutatkozik tehát az óv végén 233.193 kor. 89 fill. hátralék. Bélyeg és jogilleték fejében kiszabatott 1.154.0i3 kor., illeték egyenérték 38.112 kor. 46 fill. A fogyasztási és italadók összege 277.863 kor. 70 fill. volt, az engedélyezett italmérósek száma 734. A dohány elárusitás forgalma kitett a vármegyében 1.239.957 kor. 47 fill, volt pedig 7 nagy ós 621 kis áruda. Vízszabályozási állami kölcsönök címen 716.834 kor. 65 fill , társulati költségek cimón 165.853 kor. 92 fill., tanítói nyugdijalapra 29.357 kor. 67 fill. íratott elő, melyeknél a befizetés eredménye szintén kedvező volt. Állat-statisztika. Bókósvármegye állatállománya az 1900. évben : Ló .... 55.388 Szarvasmarha 56.823 Juh ... . 73.662 Kecske ... 55 Sertés . . .108 327 Bókósvármegye területén az 1900- évben közfogyasztásra levágott állatok: Szarvasmarha 12.587 Juh .... 18.620 Kecske ... 40 Sertés . . . 10.642 Bókósvármegye területén az 1900. évben betegségek következtében elhullott állatok: Ló 492 Szarvasmarha . 244 Juh .... 614 Sertés . . . .4104 Marhalevél kiállíttatott: három krajcáros 31.325, öt kraicáros 144.860, összesen 176.185. Közigazgatás egyszerűsítése. A vármegyei közigazgatás a lefolyt időszak alatt is gyors ós fennakadás nélkül való volt. A vármegyei központi hivatalok 1900. évi ügyforgalmát a következő számadatok tüntetik fel. Az alispáni hivatalnál beiktattatott az általános iktatóba 24882 drb , (1899-ben 28656), a közigazgatási bizottsági iktatóba 2018 (2105). a kihágási iktatóba 547 (561), a közigazgatás bírósági panaszok iktatójába 15 (12), a központi választmányi iktatóba 77 (83) ügydarab, összesen 26539 (31417). t*. vármegyei árvaszéknél beiktattatott az 1900. évben 19384 ügydarab, (1899-ben 19877-) A feltüntetett számadásokból látható, hogy a beiktatásra kerülő darabok száma általában az alispáni hivatalnál közel 4000rel kevesbedett, ami annál is inkább szembeötlő, mert a közigazgstási hivatalok ügyforgalma más vármegyében mindenütt évről-évre rohamosan emelkedik. Az általános tapasztalattal szemben említésre méltó kedvező eredménye ez azon intézkedéseknek, a melyeket a közigazgatási ügyvitel egyszerűsítése ódekében hosszabb idő óta, főképen pedig a lefolyt évben foganatosítottam ós a melyik leginkább a felesleges jelentések ós levélváltások kiküszöbölésére, az ügyeknek gyors ós érdemi eges elintézésére, a lehető közvetlenségre irányulván, üdvös hatásukat máris éreztetik. A vármegye tisztviselői kara szorgalommal és dicséretes pontossággal végezvén munkáját, a közigazgatás egyszerűsítésére irányuló munkában eredménnyel működik közre. Válasz a „böjti levél"-re.*) - Beküldetett. — A farsang elmultával jön a bűnbánás, a vezeklésnek adtam át én is magamat; el a világi hiúságokkal, az önámitás csillogó, hiábavaló eszközei ne kisértsenek tovább ... és ha lelki szemeim előtt még egyszer felvonulnak a farsang szines képei, önkénytelenül mormolom : mea culpa, mea maxima culpa! És im, „A mama szőke leányá"-nak bőjli levele megakasztja az ájtatoskodást, a magába szállást,jviszszatérit ismét a bálák illatos levegőjébe, szinte hallom, érzem a „mámorító zenét, illatos kavargás"-t, midőn a mama szellemes szőke leánya ennivaló közvetlenséggel ledorongolja a bálozó fiatalembereket. Végtelen könnyelműségnek tartanám egy ilyen általánosan kimondott „rossz" ügy védelmére kelni, ha vérmérsékletem nem kerekednék felül és nem volnának meg azon enyhítő körülmények, a melyek a rossz ügyön ugyan keveset lendítenek, de a leányoknak olyan nagyon megpanaszolt helyzetét igen sok tekintetben az ő rovásukra is írják. Mindenekelőtt a rendező fiatalembert ne tessék csak egy fogalomnak tartani, olyan általános valaminek, a ki csak azért van, hogy rendezzen, minden leánynyal — mondjunk egy középszámot — 63,000-szer táncolja le a túrokat, a izupercsárdás számtalan ujráját legalább nyolc leánynyal járja, a négyeseket pedig a figurák szerint váltsa fel másik táncosnővel. Tessék kérem a bálrendező fiatalember 4 is hús és vérből való teremtménynek tekinteni, a ki a bálát nem csak közérdekből, hanem hasonlóin a leányok intenciójához, mulatozás vágyából keresi fel. *) E levél udvariatlanságaiért nem vállal felelősséget a szerkesztő. tünk szép, kedves ós bájosnak akarnak feltűnni ? Mert léte ;nek hazugságok is, melyeket őrizni kell, mint a szent misztériumokat; ily hr.íugságokat megbolygatni egyértelmű a vandalizmussal. Ezt már a nagy költő : Ohateaubriand,aki pedig az istentől jámbor kedélylyel volt megáldva, abban az időben hirdette, amikor még sejtelmünk sem volt e probléma felől, melynek megoldásán manapság a fejünket törjük. Már akkor irta ő eme fenséges szavakat: Ninc: valami szebb, édesebb ós fenségesebb e világi életben, mint a titokszerüsóg. A legcsodálatosabb érzelmek ezek, amelyek bennünket egyidejűleg megindítanak és zavarodottá tesznek. Szeinórraetesség, szűzies szerelem, csupa titokszerüségek ! (Lombroso szerint csupa hazugság.) Vájjon az ártatlanság, a mely lényénél fogva szent tudatlanság, nem-e egy kifejezhetetlen misztérium ? A nők nem tudnak, de ne is éljenek misztériumok nélkül? Én meg hozzáteszem — ne hazugság nélkül ? Értsük meg jól, ón nem értém alatta a brutális haszugságot, hanem ama gyöngéden szőtt haszugságot, amely mindenha előáll, ha a durva valóságnak szép látszatot akarunk kölcsönözni. Ugyan mi az udvariasság ? Nem egyéb, mint finom, szeretetreméltó hazugság. Mi a művészet ? Egy fenséges, szivemelő hazugság ! Cifra szemfényvesztés ! Elragadó illúzió ! Illúzió, csalódás és ösztön nélkül, egy fantasztikus hozzáadás, egy allegorikus nemesítő szó által, egy szépítő, hízelgő kép által a dolgok tiszta valódiságát dicsőíteni — mily kietlen volna az élet, mily nyárspolgárias, mily sivár. Azért ne korholjátok a nőknek eme kicsinyes, ártatlan hazugságait, aki mindenáron behízelegni akar, aki tetszeni vágyik, a szerelmet meghódítani törekszik. Ezen hazugságok' megtámadhatatlan hozományként reprezentálnak, amelyet nekik a jóságos természet kölcsönöz, ,amelynél okosabb minden természetes ész. És próbáljátok meg csak egyszer ! Törüljétek ki a hazugságot az ő szellemi organizmusából és a nő kedólyvilágából — és a nőnek varázsereje egyszersmindenkorra oda lesz ! Ha előttünk egy józan, hidegen gondolkozó, megvesztegethetetlen igazságórzettől mélyen áthatott női lény állana, talán nagyrabecsülésünk kifeíezéseként kalapot emelnének előtte! De kérdések kérdése, ugyanaz a nő volna-e az, aki bennünket lelkesít, hevít, elkábít, akit gyűlölünk, megvetünk és aztán ismét hévvel, forró szenvedólylyel szeretünk ? Ama nő, a kit Lombroso maga lelkes szavakkal dicsőit, a kinek lelke tele csábos örvénnyel, tele édes borzasztó titokkal ? Egy férfi, akinek a rideg tudomány redőket vont a homlokára, talán nem fogja ezt belátni akarni. Egy szociális apostol meg szán Inasan tog mosolyogni e felett. De ha tudni akarjátok, hogy néha minő üdvöt rejt magában még a hazugság is, ugy kérdezzetek meg egy olyan költőt, minő Heine, aki maga is inkább asszony mint férfi volt és ti az ujjongó, nevetséges, sokak előft jóslatszerüleg hangzó feleletet fogjátok kapni : hogy „édes a csókban a csalás, de édesebb a megcsalattatás w Guszti bácsi. Irta: Katona Sándor. Egy különös alak állított be hozzám. Azon kezdte, hogy jól megbarackolta a fejemet, dacára az ón nem épen udvarias tiltakozásomnak. — Hogy megnőttél te náthás ? Aztán mily nagy hajat viselsz ? Talán poéta vagy ? Hidd el : nem érdemes ! Szavamra mondom nem érdemes ! A Tinódi Sebestyén korábán, mikor a költőt pulykacombbal, ürücombbal honorálták, talán érdemes volt. De most ? Dalért adnak 2 írt 25 krt (Igaz 1!), balladákért 5 frtot (Ugy van !!), nem érdemes ! Szavamra mondom nem érdemes. — De uram, — szakitám télbe — talán jó lenne előbb megismerkednünk. Én Szegvári Géza (tartalékos) joghallgató vagyok. — Hahaha ! nevetett a vendég. Hát minek mondod ezt nekem ? Hiszen ha nem a Géza volnál, nem is jöttem volna hozzád. -— De ön kicsoda ós mit akar itt ? Felelet helyett felvette az asztalon levő egyetlen szivaromat, melyet tegnap adott a szerkesztő, hogy ne alkalmatlankodjam többet üres verseimmel. Mondom felvette, rágyújtott és pöfékelt mint egy mohamedán. — En vagyok a Guszti bátyád, Amerikából ! Ez hatott! Elérzékenyülve vetettem magamat keblére, hogy bocsásson m«g ha goromba voltam, de hát ón nem ismertem, mert hisz én mindössze is 18 éve hogy élek, ő meg 40 éve van az újvilágban. — Gsak hogy itt van édes Guszti bácsi ! Rohanok rögtön felkölteni a mamáékat. — A világért se tedd — tiltakozott Guszti bácsi — akkor rögtön elmegyek ! — Na, akkor majd ketten alszunk egy ágyban, mert itt nincs több. — Jó lesz ! Hanem beszéljünk a poetaságról. Olvastam az amerikai lapokban, hogy dijat nyertél egy ódáddal. — Lehetetlen ! Olyan hire van 1 Külömben itt az óra. Pályázaton nyertem. (Károly bácsi volt a bizottság elnöke.) Guszti bácsi jól szemügyre vette ós még akkor is nézte, mikor a zsebembe tettem. — Éjjel is ott tartod ? — -Igen jó helye van itt. A Guszti bácsi biztatására, hogy ilyesmikórt érdemes poétának lenni, előszedtem az aranyakat is, melyeket szintén pályázatokon nyertem. (Apályamunkákat a nagybátyáim írták.) — Az aranyakat a ládában tartod ? — Igen. — Es a kulcsot ? — Éjjel a fejem alatt, nappal a zsebemben. — Mondhatom nagyon rossz helyen tartod ! A cselédség mindig kutat. Éjj.el a fejed alá nyúl valamelyik, akkor aztán szervusz aranyok! Hanem tedd a szekrényre, ott nem fogja bántani senki. Nem tudom igazat adtam e neki, de a kulcsokat a szekrényre tettem. Mikor lefeküdni készültünk, szokás szerint az ajtókat bezártam. Guszti bácsi a megpukkadásig röhögött. — Hát nálatok az ajtókat be szokták zárni ? Hahaha ! Tanuld meg fiam — tolytatá komolyan — abba a házba járnak a tolvajok, a hol zárva tartják az ajtókat. Hogy megmutassam mennyire igazat adok szavainak, az ablakokat is kiakartam nvitni (január végén), de ez ellen Guszti bácsi határozottan tiltakozott. — Még meghütenénk magunkat. Én értem ugyan nem kár, hanem ha te elpusztulnál, a jelenkor irodalmának egy fényes csillaga tűnne le! Nagy veszteség lenne a hazára. Igazat adtam neki ós az ablakokat nem nyitottam ki.
