Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-17 / 14. szám

tályának előadója s az emlékirat szerzője. Vásárhelyi javaslatához a legmelegebb üd­vözlettel csalatkozik. Szükséges, hogy a dohány beváltása az egyes vidékek igényei­nek megfelelőleg szabályoztassók s tény az, hogy dohányunk értékének devalváció­ját az okozza, hogy az átvett dohányt a jövedék okszerüleg nem kezeli. Hozzájárul az indítványhoz s hogy az akció tökéletes legyen, a maga részéről a következő két javaslatot teszi: 1. A jövedék a kísérlete­zések eredményét részesítse figyelemben a gyártásnál és fogyasztásnál. 2. A dohány termelés azzal is tétessék jövedelmezőbbé a gazdákra, hogy a jövedék a gyártásnál magyar dohányt használjon fel ott, a hol az a kültöldi dohánynak megfelel. Tíz év óta egyre panaszkodnak a gaz­dák, de eredmény nincs. Kórjók fel az egyesületek a három megye országgyűlési képviselőit, hogy az emlékiratban kifejtett okok alapján a pénzügyi tárca költség­vetésének tárgyalásánál indítsanak széles­körű vitát a parlamentben. H á a s z Antal, a csanádmegyei gaz­dasági egylet alelnöke néhány észrevételt tesz a ^részletkérdésekre. A' három vár­megye külön rayonirozását lehetőleg azon­nal kívánja s a dohány-osztályok precízeb­ben írassanak körül Javasolja, hogy a memorandumot a három vármegye kűl­düttsége adja át a pénzügyminiszternek. Z i 1 i n s z k y Endre dr. a békésme­gyei gazd. egyesület részéről j árul hozzá a i a­vaslathoz. 'aposztrofálja a jövedék eluta­sító feleletét s örömmel csatlakozik az aradmegyei egylet előterjesztéséhez, a. fel­irat elkészítésére a három egylet tagjaiból bizottság küldessék ki. Vás árhelyi László ez alkalommal csak általánosságban kívánna felírni. Háasz Antal ós Szilassy Zoltán azonban a a részletes kidolgozást sürgetik. Beliczey Gróza azt kívánná, hogy legyen a beváltásnál független bíróság, mely vitás esetekben döntsön. Ifj. Kintzig János magán-emberek helyett célszerűbbnek tartaná, ha a földmi­velésügyi miniszter küldene képviselőt a beváltáshoz, a ki ott döntő befolyással bír­jon. Deputációt javasol a földmivelésügyi miniszterhez, . hogy a dohányrermelők ér­dekeit védő külön osztály állittassók fel a miniszteriunibíLn. Szilassy Zoltán megjegyzi, hogy ezt a kérdést az Omge. felirata is tárgyalja. Gazdák képviseljék a maguk érdekeiket és hiszi, hogy a földmivelésügyi miniszter közre fog hatni, hogy a beváltásnál a gaz­dák képviseletet nyerjenek. Zsilinszky Endre legcélszerűbbnek a vegyes-bizottságot tartaná, melyre példa van az adókivetésnél. Kerpely Kálmán igazgató szintén a vegyes-bizottságot tartja célszerűnek. Igy van ez Franciaországban is. Tény, hogy a tisztek idegenül viselkednek a gazdákkal szemben ; szükséges a beváltó tisztek szak­szerű kikópeztetóse is. Vásárhelyi László ezután ösz­szegezte a felszólalásokból az elhangzott óhajokat és javaslatokat s kimondta a ha­tározatot, hogy az OMGE memoranduma elfogadtatik, kibővítve az aradmegyei egy­let javaslatával s a gyűlésen elhangzott észrevételekkel. 'Az igy kibővített feliratot a lehető legrövidebb idő alatt megszövegezik, fel­viszik a pénzügyminiszterhez s felkérik a képviselőket, hogy tegyék szóvá a parla­mentben. A szövegezést ugyanaz a kilenc tagu bizottság végzi, mely már első izben is működött. Ezután rátértek a gyűlés másik tár­gyára: a dohánykertószekkel kötendő uj szerződési min­'t á r_a. L a e h n e Hugó, az aradmegyei egy­let igazgatója terjesztette elő, hogy a do­hánytermelők ós kertészek jogviszonyáról szóló uj törvény nemsokára életbe lép s hogy a gazdák tájékozatlanok ne legyenek, az aradmegyei egylet célszerűnek tartotta egy mintaszerződóst szövegezni, melyet fel is olvasott.. Többek hozzászólása után a gyűlés a minta-szerződést általánosságban elfogadta s bővebb megvitatásra az egyletekhez áttétetik. Végül dr. Zsilinszky Endre meg­emlékezvén arról, hogy a közös gyűlések mily üdvös eredmónynyel birnak, indítvá­nyára kimondták, hogy a gazdák érdekei­nek megvédésére az együttes üléseket ez­után is óhajtják. Vásárhelyi László rekesztette be a gyűlést, megköszönve az érdeklődóst. A gyűlés után az aradiak ós Csanádiak részben elutaztak. A közös gyűlésen — ós az ezt meg­előző előadásokon is — a következő gazdák voltak jelen: Békésmegyéből: dr. Zsilinszky Endre igazgató­elnök, dr. Fábry Sándor alispán, Szalay József, Be­liczey Géza, Seiler Elek, Kis László, Ursziny János, Rosenthal Ignác, Rosenthal Adolf, Beliczey, Tibor, Haraszti Sándor, Haraszti Oszkár, Szalay Gyula, Stark Adolf, Haviár Lajos, Ladics György, Mázor József, Suk Dezső, Kállay Ödön, Sztraka György, dr. Szondy Lajos, Suk Kálmán, Keviczky Mihály, Morvay Mihály, Fejér Bélt, Németh Lajos, Vidovszky Károly, Reiner Béla, Kovács L. Mihály, Wagner Fe­renc, Banner Béla, Korosy János, Debreczeny Endre, Zsiros András, Nóvák László, Áchim János, Biró Benedek, Vrbovszky András, Bakos Mátyás, Pataj András, Áchim F. János, Áchim F. András, Wag­ner István, Meixner Frigyes, Pfeiffer István, Iszlai Gábor, Govrik János, Gröftner Viktor, stb. Aradmcgyéből: Vásárheiyi László igazgató-el­nök, ifj. Kintzig János alelnök, Laehne Hugó ;ga/ gató, Purgly Lajos, ifj. Vásárhelyi László, Vá a helyi József, Friebeisz Miklós, Vásárhelyi Dezső, Csélkö Árpád, Réczey Miklós, ifj. Purgly János, M ycrhof­fer Lajos, Kemény Szilárd, Kosinszky Viktpr, Fidy Lajos. Csanádmegyéből: Háasz Antal alelnök, Tőkey Jenő titkár, Babó Zoltán, Lukács Gyula, Montag Sándor. Jelen volt a földmivelésügyi miniszter képvise­letében Keller Gyula gazdasági tanintézeti tanár, továbbá Szilassy Zoltán, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkára, M e r z a Márton a „Ma­gyar Gazdák" szerkesztője, K e r p e 1 y Kálmán gazdasági tanintézeti igazgató, Ferenczy Ferenc ifj. S p o r z o n Pál, V ö r ö s Pál és dr. N y i­r e d y Jenő tanárok. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai A képviselőházból. Budapest, február 16. (Saj. tud. távirata.) A képviselőház mai ülésén Kossuth Fe­renc meginterpellálta a belügyminisztert a marosvásárhelyi vizsgálat ügyében. Széli Kálmán azt válaszolta, hogy a vizsgálat erélyesen íolyik, szerdára befejezik s akkor kimerítően fog válaszolni. Kossuth a választ tudomásul vette, azután újból in­terpellált : megkérdezvén, igaz-e a félhi­vatalos hir, hogy Ausztria ós Magyaror­szág szintén gyarmatot foglalt Kínában ? Széli erre az interpellációra nem felelt. Ház legközelebbi ülése szerdán lesz. Milán temetése. Budapest, február 16. (Saj. tud. táv.) A hétfőn elhunyt Milán ex-királyt ma temették el a szerómsógi Krusedolban. A holttestet vivő különvonat délben érkezett Karlócára, honnan fényes asszisztenciával vitték a krusedoli kolostorba. Vasúti szerencsétlenség. Budapest, február 16. (Saját tud. táv.) Sidneyből érkező távirat jelenti, hogy Syden­hamban kisiklott egy közúti vasút s hét utas meghalt, 26 pedig megsebesült. vagyis összesen 5476 frt 72 kr. (10.953 kor. 44 fill.) s ezen összegnek a kereset, illetve panasz beadasától: 1899. junius 5-től számítandó 5% kamatait, jelen határozat jogerőre emelkedése után 15 nap alati kü­lönbeni végrehajtás terhe mellett, a csabai alsóvégi legelőtársulatnak megfizesse. A szakértő becsüsök diját s költségét a csatolt költségjegyzék alapján 242 koro­nában, míg panaszos társaság tényleges költségét 5 korona 50 fillérben állapítom meg s ezen összegnek szintén 15 nap alatt,, végrehajtás terhe mellett leendő megfize­tésére, a temesvári cs. ós kir. 7-ik had­testparancsnokságot kötelezem. Ezt a határozatot egy tizenhat oldalra terjedő részletes indokolás kiséri. A hatá­rozat megfelebbezhető a honvédelmi mi­niszterhez. A katonaság és a legelö-társulat. - Az alispán határozata. A csabai alsóvégi tehénlegelö-társulat tudvalevőleg hosszabb idő óta pörben áll , temesvári hadtestparancsnokságg:'.!. köve­telvén, hogy a harcászati lőgyakorlatok által okozott károk téríttessenek meg. Dr. Fábry Sándor alispán, mint illetékes közigazgatási hatóság, a napokban. ítélt ez ügyben és pedig a következőkép Hayiár Dániel ügyvéd által képviselt, Beliczey István csabai lakosnak, mint & csabai alsóvégi tehénlegelő-társaság elnö­kének panasza folytán, melyben a cs. és kir. katonai kincstárt, a Csabán lefolyta­tott harcászati lőgyakorlatok alkalmával felmerült, károk megtérítése fejében 1.320 frt tőke és járulékainak megfizetésében marasztalni kéri: Határozat: A temesvári cs. és kir. 7-ik hadtest­parancsnokságot, az 1895. XXXIX. t.-c. 13. §-a értelmében kötelezem arra, hogy a cs. és kir. 101. sz. gyalogezrednek csabai zászlóalja által a csabai alsóvógi legelő­társulat tulajdonát képező területen az 1889. évtől, az 1898. óv augusztus haváig Csa­bán foganatosított s a panaszkérvónyhez E) alatt hiteles másolatban csatolt kimu­tatásban kitüntetett 100 harcászati gya­korlatok közül 77 esetben okezott való­ságoskár címén 3079 frt 71 krt(6159 kor. 42 fid.), míg tényleges haszon veszteség fejében 2397 frt 01 kr. (4794 kor. 02 fill.), A gazdák napjai. - Szakemberek előadásai. • Két napon át: pénteken és szombaton tele volt a város gazdákkal, kik részint Bé­kés, részint a szomszédos vármegyékből gyülekeztel. össze Csabán, hogy meghall­gassák a szakelőadásokat s részt vegyenek a közös gyűlésen. A városháza terme zsúfolásig telve volt mindkét napon s az érdekes előadá­sokat nagy figyelemmel hallgatták a gazdák. Pénteken délelőtt — miután dr. Zsi­linszky Endre igazgató-elnök-üdvözölte az előadókat s a hallgatóságot — legelső­nek Kerpely Kálmán a debraceri g.-:. dasági tanintézet igazgatója lépett az elő­í adói asztalhoz. Kernely dohárv-fio-o?'­vou az ország egyik legkiválóbb szakértojé : < arról is nevezetes, hogy teljes mértékben I átérézvón a gazdák nehéz küzdelmeit és i számos bajait, lalkesen küzd j, gazda-kö­1 :'önsóg érdekeiért a jövedékkel szemben. IA dohány-termelés köréből vett érdekes i előadása rs.iiikivül mély benyomást-tett a hallba sóságra, mely zajosai: megtapsolta. Utána Ferenczy Ferenc tanár be­szólt a tenyészállatok jó és rosa tulajdo­nainak átörökléséröl és az átőröklö hibák­ról. Szóles alapon és nagy készültséggel fejtegette a tárgyat. Pénteken délután megváltozott a sor­rend : az aradiak kívánságára ifj. S p őr­zőn Pál tanár ismertette nagy érdeklő­dés mellett a talaj mivelés ós növényápo­lás körében használt modernebb gépeket. Beszélt a Parnitzer-fóle eke és teher-von­tató gépről, a Kayser-féle magválasztóról s a szól motorokról, melyeknek a villamos akkumulatorokkal kapcsolatban nagy jö­vőjük van a gazdaságban. Ezután az együttes gyűlés következett. Szombaton délelőtt ismét nagy hall­gatóság gyűlt össze s zajosan megtapsolt minden előadót. Előbb Y o r ö s Pál tanár fejtegette igen érdekesen a talaj termő­Mindannyian leültek az aztal mellé, de a házigazdának még mindig hire-hamva se volt. Bámulva láttam, hogy egyetlen szók se marad üresen, — vagyis immár egészen világos volt, hogy az öreg urat egyáltalában nem fogjuk látni. Mikor a honvódeszredest, aki közvetlen szomszédom volt, megkér­deztem, a jó kedvű katona hangosan el­nevette magát. — Hát maga nem tudja? — Mit 1 — Hogy a méltóságos ur huszonhét év óta ágyba fekvő beteg. 1841-ben béna lett bal lábára s azóta János viszi ölben a karosszékbe, amikor reggelenkint az ágyát megvetik. — De hát akkor mit jelent a mai ebéd ? — A mai ebéd ? Tizenöt óv óta min­den vasárnap itt ebédelünk, mert a méltó­ságos ur a legvendégszeretőbb házigazda. A traktákra nyolcezer forintot költ óven­kint, mert nagyon gazdag ós egyetlen ro­kona sincs. A vagyonát különben, halála után az egyház fogja örökölni. . . — Kissé furcsa passzió! . . — Ö azonban, mondhatom, hogy örö­mét találja benne. Az egyház egyébként valószínűleg soká fog várni, mert az öreg méltóságos ur valamennyiüket tulól . . . — Hát most hány éves ? — Most? Várjon csak, azonnal ki­számítom. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor engem Körmendről idehelyeztek, nem igen volt több nyolcvannál vagy nyolcvan­egynél . . . — E szerint most kilencvenhat esz­tendős — Bizony, testvérek közt is van annyi . . . Az ebéd fényes ós gazdag volt ós ne­kem teltünt, hogy az urak milyen nemes pletykákat. Aki kacér asszonyt, megcsalt férjet ismertek, azt mind hangosan szóba hozták, sőt egyszer az a hallatlan dolog is megtörtént, hogy János, aki épp a sültet szolgálta föl, szemtelenül megkér­dezte a zsandárhadnagyot. — Ki volt az a pesti ur, aki a Wagner füszeresnének udvarolt? Mire a zsandárhadnagy ahelyett, hogy az arrogáns fickót arculütötte volna — nyájasan igy szólott az inashoz : — Pető, Pető Sándor, kedves János... Kissé becsípve mentünk el valameny­nyien az ebédről, hogy a következő vasár­nap ismét hiánytalanul összegyülekezzünk a méltóságos ur asztalánál. A harmadik vasárnap azonban — legnagyobb csodál­kozásomra — nem kaptam meghívót a szeptemvirtől, sőt a kartonlapok utóbb végképp elmaradtak, holott a többiek ettől fogva is minden ünnepnapon a kastélyban ebédeltek. Mikor a dolgot később elmeséltem a főnökömnek, az ügyész nevetve ütött a vállára. — Hja, maga bizonyára kissé unal­masan viselkedett . . . — Unalmasan ? Hogy érti ezt a fő­nök ur ? — Hát ugy, hogy valószínűleg nem igen beszélt az ebéd fölött. Vájjon mon­dott-e valami pikáns és érdekes pletykát? — Nem ón. Ettem és azt hallgattam, amit a többiek beszélnek . . . — No lássa! A csöndes vendéget nem szereti ám az öreg méltóságos . . . — De hiszen a méltóságos ur a hator dik szobában feküdt . . . — Jaj édes barátom, az tökéletesen mindegy. A méltóságos ur csak azó*­f hí vendégeket, hogy a város összes 1 megtudja. János, aki állani diskurzust elmondja neki. Az öreg urnák ugyanis van egy híres mondása', amit az egész város ismer . . . — Micsoda mondása ? — Hát ez : „A szegény betegnek az az egyetlen öröme, ha megtudja, hogy az embertársai póruljártak. Máskülömben bi­zony nem lenne érdemes tengődni ezen a nyomorúságos földtekén." — Igy törtónt, — fejezte be előadását a kúriai biró — hogy engem többé nem hivtak meg a kastélyba. Az öreg méltó­ságos urat mindössze csak egyszer láttam; mikor száznógyóves korában örökre elszen­derült. Mondhatom önöknek, hogy oly ravasz arccal feküdt a ravatalon, mintha egy pikáns és triss pletykát vinne magával a másvilágra . . . A házasságról. A házasságról épp oly joggal szólha­tok, mint a gyászhuszár a halálról. O sem próbálta meg a meghalást, én sem a há­zasságot. De a sors különös kegyelme olyan állásba helyezett, melyből csendes megfi­gyelője lehetek annak a nagy pillanatnak, mely két szivet örökre összeköt. Az anya­könyvvezető mellett vagyok és a hatalmas vaskos könyvbe én írom be a tanukat. Napról-napra öt-tíz házasság tiz-husz tanujának nevét a megszokott sablonba beirni: látszólag lelketölő robotmunka, de annak, ki megfigyeléseket gyűjt, valóságos paradicsomi fog' ' Míg gépiesen írom a tanuk nev~ oltaképpen az uj párna'- x^ol^' M ' e m fekszik - köny- y^e^ fe^ 1 be va n • ^ NA CH dik, a pár elfoglalja helyét egymással szemben. Az anyakönyvvezető feláll ós elmormolja a szürke sablont, melyet min­den párhoz intéznie kell. Aztán föle:reli a hangját ós a vőlegényhez szól: — Kijelenti-e? . . . A felelet rendszerint határozott, han­gos „igen," néha azonban halkan, habo­zóan hangzik. A menyasszonyok „igen u-jc a legváltozatosabb hangskála, melyet va laha emberi fül hallott. A meggyőződós­szerűen mély alt, a pajkosan csengő mezzo­szoprán, a leheletszerűen finom szoprán ezerféle modulációját fogja fel a halló ér­zék. Némely arának az izgatottság ugy elfogja a hangját, hogy csak az ajka r ­meg, de annyira kifejezően, hogy az anya­könyvvezető maga sem tudja, hallotta ( vagy sem az „igent-t". Az aktusnak vége van. Következik az anyakönyv felolvasása. Sajnos, ez az én tisztem. Mondom, sajnos, mert ez a könyv hivatalosan őszinte ós goromba. Némi rej­tett szépséghibákat tár fel, különösen a7, évek száma tekintetében. Ez az a pillanat, melytől hetekkel előre remegnek a tit"' őrei. Hiába! nekem felkeli olvasnom min­dent. Már veszedelmesen . jár< k a menyasszonyom évei számához. Látom irigy barátnők • arcán a feszült AgyeJtoet, féltekintés nélkül- érzem, mint szegelődik arcomra a mama szigorú hipnotizáló szeme. De azért tántorít hatatlanul olvastam tovább: '— Született, ezernyolcszáz . . . És egyszerre három-négy torokból fel­szakad a köhögés olyan elemi erővel, mintha­hónapok óta erre a célra tartogatták volna. Nincs bennem malicia és az áruló évszá­mot bele hagyom veszni a rémes, az erős kö- ' högésbe. .az anyakönyv immár fel van olvasva. Most már csak az uj pár aláírása van

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom