Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1901-02-14 / 13. szám
XXVIII évfolyam. T i B.-Csaba 1901. Csütörtök, február hó 14-én 13. szám. mm BEKESMEGYE KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Vidéki érdekek. B.-Csaba, febr. 13. (K. sz.) A költségvetés tárgyalása a képviselőházban ismét csendesen és üdvös tárgyilagossággal halad előre. Nircsen gát, ami az egyes kérdéseknél a vélemények megnyilatkozása elé emelkednék, akár a legeltérőbb pártszempontok, akár az idő tekin tetében. Az indemnititörvény érvénye még csakknem két hónapon keresztül fönnáll. .Tehát ugy a most tárgyalt földmivelésügyi tárcánál, mint az ezután sorra kerülő tárcák költségvetésénél elsietés néikül méltathatják a képviselők azokat az érdekeket, melyek a budgethez. vagy annrsk egyes tételeihez az ország min den részében hozzáfüződnek. Hazabeszélés — ezzel az elnevezéssel illeti a parlamenti humor azo kat a felszólalásokat, a melyekben a képviselő kerületének, vagy vármegyéjének speciális érdekeit teszi szóvá s ezeket ajánlja a törvényhozás cs a kormány figyelmébe. Az ellenzék, bár — dicséretére legyen mondva — maga is eléggé gyakran él a hazabeszélés jogával és kötelességével: mégis szereti tréfásan felfogni, sőt a szabadelvüpárti képviselőnek olykor hibául is felróni, mikor a Házban kerülete érdekeit teszi szóvá. Ez ellen a felfogás ellei joggal és teljes erővel kell tiltakoznia a vidéknek, mert ennek általánosítása azzal a veszedelemmel járna, hogy a vidék érdekei, szükségletei, kívánságai egyáltalán nem jutnának szóhoz a törvényhozás termében, Igenis, lehetne szó a felfogás helyességéről akkor, áa olyan kívánságok jutnának szóhoz, amelyek ellenkeznek az országos érdekkel, a közérdekkel. De ilyen esetek a Házban soha, vagy csak elvétve nagyon ritkán történtek meg. És akkor ezek az egyes speciális esetek megérdemelték és meg is kipták a lesújtó kritikát. De általánosítani nem szabad, ez ellen tiltakozni kell azoknak a nagy jelentőségeknek érdekében, a melyet a vidék fejlődöse az állam életében képvisel. Többször hangoztattuk ezt és hangoztatjuk most is. Örömmel jegyez zük fel, hogy ez a felfogás élénk kifejezésre jv.tott a képviselőházban a minap, amikor egy szabadelvüpárti képviselő ellen fordultak azzal a rettenettes váddal, hogy Ő — hazabeszél. A mire ez a képviselő határozottan és nagy helyeslés közt jelentette ki, hogy az ilyen vád terhét szi vesen veszi magára, mert a kerület érdekeinek hangoztatása és buzgó pártolása az országházban nemcsak joga, hanem kötelessége is a kerület képviselőjének. De hova is jutna a vidék, ha az ő kívánságai, óhajtásai száműzve volnának a törvényhozásból? Már eddig se nagyon dicsekedhetett azzal, hogy túlságos fokig jutnak ott, a legilletékesebb helyen, kifejezésre. Pedig az ország minden részének egyöntetű fejlesztése és felvirágoztatása csak ugy lehetséges, ha ismeretesekké válnak a szükségletek törvényhozás ós kormány előtt. A költségvetés tárgyalása a legjobb alkalom ezek megismertetésére, kifejtésére. Szerencsére azok a kép viselők, akik kerületük fejlődését, boldogságát szivükön viselik, nem követik azokat, akik az úgynevezett hazabeszélésben helytelen cselekedetet vélnek látni; hanem igaz jóakarattal, buzgósággal szólnak a Házban kerületük szükségletének lehető teljesítése és panaszainak gyökeres orvoslása érdekében. És aki igazi népképviselő, aki tudatában van az ezzel járó nemes feladatoknak és nagy kötelességeknek, de különösen ezeknek a kerületre vonatkozó részével, az komolyan nem fogja senkinek hibájául felróni azt, hogy az országos ügyek mellett olykor kellő alkalommal a vidéki érdekeket is szóvá teszi. Mert országos érdek az, hogy a vidék minden része a lehető legteljesebben virágozz íks növekedjék erőben, forgalomban — aki ezt a célt szolgálja, az is csak az államot és hazát szolgálja. Egy havi közigazgatás. - Beszámoló januárról. Szürke, egyhangú ülése volt héttőn délelőtt a vármegyei közigazgatási bizottságnak. A kisebb ügyeknél, itt-ott, volt ugyan egy kis vitatkozás, de nagyobb érdeklődést csak egyik tudott ébreszteni : Wenckheim grót adó-ügye az ex-lex idejéből. Erről külön számolunk be. Dr. Lukács György főispán kilenc órakor nyitotta meg az ülést s felhívta az előadókat jelentéseik előterjesztésére. Alispáni jelentés. F á b r y Sándor dr. alispán jelentését B o d o k y Zoltán dr. főjegyző olvasta fel. A személybiztonság a mult hónapban kedvezőnek mondható, a mennyiben,csak 5 esetben lett megzavarva. A vagyonbiztonság, különösen a békési, szeghalmi ós gyulai járásokban lett megzavarva lopásokkal ós be! törésekkel. Baleset 5 fordult elő, tűz 5, | öngyilkosság 5. A vetések állása reményre I jogosító. A munkások helyzete nagyon i mostoha volt, mert keresetük nem volt, vagy legalább a 60 fillért átlagos napszám nehéz helyzetükön mit sem javított. Az elógületlenség jelei azonban nem mutatkoztak. Az állami törvényhatósági állatorvos jelentése szerint az állategészségügy ki elégítő volt, a ragadós betegségek közül lépfene, takonykór ós sertésvész fordult elő szórványosan. Az újonnan kinevezett állami állatorvosok január 15-ig mind elfoglalták állásaikat. Az orosházi elsőjegyző kérte, hogy a két helyettes-anyakönyv vezető tiszteletdijának 50 koronáról 200 koronára való felemelését kérje a minisztériumtól a bizottság, de a kérést elutasították. Egészségügy. Z ö 1 d y János dr. főorvos jelenti, hogy a közegészségügy állapota januárban általában kielégítő s az előző hónapihoz képest változatlan volt. Hevenyfertőző betegség 170 esetben fordult elő, 38 halálozással. Leggyakoribbak voltak a légzőszervek hurutos betegedései, leggyakoribb halálok a tűdővész. A difteritisz 10, a vörheny 21, a hasihagymáz 6, a gyermekágyi láz 1 halálozással fordult elő. A vörheny volt az uralkodó járvány, de csökkenőben van. .ti trahomás betegek száma 33-al szaporodott, a minek főoka, hogy a közkórházban fellépett járvány folytán 25 beteg találtatott. A főorvos bemutatta a vármegyei közkórház 1900. évi-betegforgalmi kimutatását. Összesen 1785 beteg ápoltatott, ezek közül meggyógyult 757, javult 323, gyógyíthatatlan volt 88, meghalt 126. Békósmegyeí illetőségű volt 845, a többi idegen. Napi átlagos beteglétszám 466. A- bizottság tudomásul vette a jelentést, de felhívta a kórházi főorvost, hogy jövőben a részletes kimutatást nyomta*, tásban is adja ki. Debreczeni Sándor volt közkórházi ápoló elbocsájtatása miatt panaszt tett a belügyminiszternél; a kórházi főorvosnak adták ki az ügyet. Adó-ügyek. Csák György kir. pónzügyigazgató jelenti, hogy januárban egyenes állami adóban 23.460 koronával több, hadmentességi díjban' 27 koronával kevesebb folyt be, mint tavaly. A kivetés az 1901. évre befej eztetettt. Balla Lajos csabai, Tóth János orosházi ós Dáni Ferenc bánfalvi lakos kérBékésmegyei Közlöny tárcája. Hangulat — szerelem. Irta: Ritoók Emma. Egész mező tele volt pipacscsal. Egyetlen vörös folt a sötötkék ég alatt, két sárgazöld vetéstabla között. De a vörös felület minden egyes fodros levelén fehéren tört meg a napfény s a mint a levegő meglibbent, a vetés lágy hullámzását átvették az ingó pipacsszállak s fodros felületükről millió fehér fényfolt siklott tova, millió ezüstpillangó gyanánt suhanva végig a sötétvörös fölületen. Aztán újra megpihent a szél, elállt a hullámzás, csak az ezüstszínű foltok rezegtek alig észrevehetően a kerek pipacsleveleken. A nap mind melegebben sütött, a levegő reszketni kezdett a mező felett a forró öleléstől. Az ut melletti ákácták egy darabig ellenátlottak a tüzes ostromnak, de végre az aranysugarak utat leltek az akácfalevelek között s hirtelen szikkasztani kezdték a nedves, párolgó földet. A bágyasztó meleg ránehezedett a barna fődólcserepekre és lelankasztotta a verendára fölfutott vadszőlő leveleit. A verendán egy fiatal enlber ült ós egy kifeszített vásznon igyekezett megközelíteni a hullámzó vetés, a fodros pipacsmezö suhanó színeit. Most egyszerre a nap megtalálta a verenda bejáratát, szóles csíkban besütött, megcsillantotta a festő szemüvegét, aki elégedetlenül dobta le az ecseteket s még egyszer végignézett a tájon, ezen az ingatag modellen. A pipacsmező előtt egy kis fehér alak állott és azután gyorsan közeledni kezdett, olyan könnyedén, mintha őt is csak a szellő ingatta volna. Minden lélegzését egy-egy pipacsszirom jelezte, mely a karjában hozott virágcsomóból hullott le. Sok volt neki ez a virág, vastag szárát karjával ölelte át s a hosszúszárú virágok vállán keresztül csüngtek le, arcát csapkodták, ezt a gyermekes, keskeny, kissé nyugtalan kifejezésü arcot. Bay, a festő ismerte ezt az asszonyt. A szomszéd nyári lakban lakott és minden reggel nyugodtan fogadta köszönését, valami olyan színtelen, megközelíthetetlen modorban, hogy bár a festő unta magát, sohasem ment át hozzá. És most ez a kimórt asszonyka feléje tartott, egyszerre csak ott állt a verenda lépcsőjén s két komoly szem kritikusan nézett a kifeszített vászonra. — Nem sikerült, — szólt, — nem sikerült. Azután hivás nélkül fölment. Nagyon ki lehetett melegedve, mert arca szines volt és homloka a haj tövénél kissé nedves. — Miért? — kérdezte Bay mosolyogva ez őszinte szavakon. Azután kezetfogtak, olyan bizalmasan, mintha már rég ismernék egymást. Az asszony leült egy nagy otromba kerti székbe. — Miért ? Mert nem elég meleg, mert nem elég tüzes, mert nem elég ... óh, nem tudom fokozni, de nézzen ki, hogy ég ott az egész s milyen csodálatos forrón fekszik rajta a nap. Csupa élet, szin ós fény és amint letépi az ember . . . nézze . . . nézze . . . Megrázta az egész csomó pipacsot, mit még mindig a kezében tartott és szirom borította el egyszerre a kőkockákat lábainál. — De azért nagyon szeretem a pipacsot, — tette hozzá. Ez" az igazi virág ; szép, szines, könnyű, aztán egy pillanat ós vége van. — De nincs illata ! A festő eleinte egy kicsit nevetségesnek találta ez a költői beszélgetést, de olyan bájos volt, aki mondta, hogy még sem nevette ki. Bay fürkészően nézett az asszonyra. Szerette volna tudni, hogy vájjon bolonddá akarja-e tenni, vagy komolyan is beszélhet így egy józan ember ? De lehetséges-e egyáltalán, hogy ez ugyanaz a sárgás arcbőrü, barna hajú asszony, akit ő ismert ? Amint itta napban ült, sajátságos elragadtatással tekintetében, szinte ittasai tan a napsugár ? azoktól a gyöngod, elmosodó, egymásba olvadó színekkel irczán. n iyek a nyugtalan vér átütődő színe ad meg a bőrnek, egy nagy festőnek is méltó modellje lett volna. — Megengedné, hogy lefessem ? kérdezte Bay kissé izgatottan; a művész és férfi érdeklődése szinte bizonytalanná tették a hangját. — Minek? Nem sikerülne, mint a pi pacsok. én is csak percekre vagyok szép egy pár órára . . . míg a nap sütt, aztán vége a színeimnek. Nagy szemei voltak, mikor igy hirtelen kinyitotta, nyilt fekete pupillája mellett, keskeny, világosbarna körrel, ugy hogy nem lehetett tulajdonképpen meghatározni, hogy barna-e vagy fekete a szeme; amellett szemhéjai kissé mindig fi a szemgolyót, valami bágy álságot a<. -.v tekintetének. — Engedje meg, hogy lefessem, hogy annál inkább megörökítsem ezeket a színeket, ha oly mulandók ! — felelt a férfi s elragadtatással hajolt felé. Ü. nap erősebben kezdett odasütni, a padlón heverő pipacsszirmok szélei összezsugorodtak és meg-meglebbentek, amint két izgatott, megmozduló lábacska meglebbentette fodrát. — Nem lehet, mi már nem utazunk innen. — Ne még, kérlelte a férfi, ne még; hiszen most fogunk még csak megismerkedni. — Már késő . . . már késő ! ... és fölállt. De mintha maga is sajnálta volna a futó pillanatokat, letette a pipacscsomót az asztalra és állva maradt, mintha várt volna valamit. — Semmisem késő, még fiatalok vagyunk, jc élünk, mig süt a nap . . . Eréifé. hogy őrült szerelmes tudna lenne ebbe a sovány asszonykába és álmodozó szemeibe. De az asszony fejét rázta ós kezet nyújtott bucsuzóul. Tekintetük egymásba mélyedt és két emberi lélek ismét már annyi milliomodikszor kereste egymást. Azután a férfi lehajolt s me< csókolta az odanyújtott kezet, mely or hűvös, friss tapintású volt, mint egy g meké. Az asszony lefutott a lépcsőn, utána akart szólani ós csak akkor észre, hogy nem tudja a nevét: után futni, de mintha az asszony kitalált a szándékát, visszafordul fejévei s aztán eltűnt A festő álmodom elhatározta, hogy \ valami kifogást 1 radhasson. A SZC öntudatlanul ne> | talan, hullámzó reális hatásna' lasztotta a vis do.'t, hogy m megismerik ' hí' 1
