Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-07 / 11. szám

XXVÍII évíolyam. ' W ¥ B.-Csaba 1901. Csütörtök, február hó 7-én 11. szám BE KE SK OZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 87ö. számit háy, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek íüldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Ausztria. Budapest, febr. 6. Ausztria megint csehül áll. Ez pedig nem szójáték, hanem szomorú valóság. Az a színjáték, melyet az osztrák reichsrath mult heti megnyitó ülése nyújtott, felülmúlja mindazt, amit a világ parlamenti brutalitásban eddig látott. Az obstrukció gyermektrombitával, fazékfödó'vel s több eféle alkotmányos hangszerrel, ártatlan gyerekjáték ahhoz kép»st, amit ebben az első ülésben a szélső elemek müveitek. Hogy a reichsrath ülésein ismét rendetlenség és zavargás lesz: azt körülbelől * mindenki előre látta, de hogy mindjárt az első ülésen ilyen bofrínyok játszódjanak le, az meglepetés számba mehet Ez a zenekar, a mivel Körber mi niszterelnc - alkotmányosság nótáját akarja muzbi. ilni, már ezzel a nyitány nyal fényesen megmutatta, hogy harmonikus működésre nem képes, csakis őrült hangzavart tud produkálni. Ezt három tüntetés is mutatta az első ülésen. Először is, a mikor a korelnök a császárt dicsőitette, a német radikálisok kimentek a teremből. Ez egy olyan pángermán tüntetés, ami félreismerhettem Nagy Németország hivei nem akartak részt venni a loyalitás kifejezésében, a mit á Ház többi tagjai éljenzéssel ós felállással demonstráltak. Ezt kellett megérnie az ősz uralkodónak a ked ves Ausztriában. Ilyesmire a mi parlamentünkben nem lehet példa. Másik tüntetésével a reichsrath a nemzetközi illem, sőt az általános emberi érzés ellen vétett a legdurvább módon. Az elnök bejelentette az angol nemzet gyászát, Viktória királyné halálát. Azaz bejelentette volna, ha szava el nem vész a bömbölésben, a ; mit a német néppárt, a szocialisták és a német radikálisok csaptak. A legsértőbb szavakkal illették az angolokat s vademberekhez való tombolással gyalázták meg az elhunyt királynő koporsóját. De még ez nem volt elég. A botrányhősök azzal még nem voltak kimerülve Még Körbernek is kijutott az óvációból. Mikor az osztrák miniszterelnök szólásra állott föl: megkezdték az ostromot a cseh nemzeti pártiak. Összeszidták csúfosan, hogy me; németül beszólni? Erre a németek se maradtak adósok s az uj reichsrath ülésén mindjárt ugyancsak viharos módon dokumentálódott a testvériség, Mi fog történni ebben a parlamentben ezután? Hétfőn felzarándokolt az uj reichsrath a Burgba, hogy meghallgassa a császár trónbeszódét. Ez a trónbeszéd a leghosszabb volt, amelyet az uralkodó valaha mondott. E mellett feltűnik a trónbeszédnek szokatlan formája is, amennyiben valósággal két részből áll. Az első rész m1r magában véve is teljes trónbeszéd, amennyiben felhívást intéz a képviselőkhöz, hogy igyekezzenes a nemzetiségek között a békét helyreállítani s a parlamentet munkaképessé tenni. A második részben mély benyomást tett a trónbeszéd ama része, mely az alkotmányosság fentartására vonatkozik, kiemelvén, hogy Ausztria mily sokat köszönhet az alkotmányosságnak s hogy mennyi fontos érdek függ attól, hogy alkotmányosság lehetetlennéne váljék Valószínűnek látszik tehát, hogy a második részt a parlament megnyitásán lefolyt botrán /os jelenetek hatása alatt toldották hozzá. A trónbeszédnek első részét, különösen azt, amely a gazdasági javaslatokról szólott, tetszéssel fogadták; a második részt néma csönd ben hallgatták. Ha Ausztriában kevésbé uralkodnának az elavult szenvedélyek, kétség sem lehetne, hogy a trónbeszéd nyugodt és jóságos hangja békét s en gesztelést vonna maga után. De a jelenlegi viszonyok közt e hatást bizton várni s remélni alig lehet. Sőt valószínű, hogy még fokozottabb mérvben folytatódnak a botrányok. Kétségbe nem lehet vonni, hogy ezt a parlamentet, ezt az alkotmányosságot a korona sokáig tűrni nem fogja A megvadult mandátumos csőcseléket kiverik a reichsrath épületéből s ez utolsó kétségbeesett kísérlet után újra s talán véglegesen csődöt mond az osztrák alkotmányosság. Ami persze nem csak az osztrákok belügye, de a miénk is. Magyarország akkor nagy probléma előtt fog állani, gondoskodni kell a pragmatika szankcióból rá háruló kötelezettségek teljesítéséről. A belpolitikai helyzet mellett ez provokálja a kormány nagy gondját és figyehnét. ízért volna kívánatos, hogy idebenn a hazafiak ne engedjék magukat a szenvedélyek által elragadtatni, hogy a mi parlamenti és pártéletünkben ne támadjon háború ság. Olyan idők előtt állunk, amikor a nemzetnek szüksége volna teljes egyetértésére, hogy a válság nehézségeit leküzdhesse. A Nagy-Alföld jövője. A népszámlálás eredményei már több városra nézve közölve lettek és ezekből minden igaz hazafi örömmel következteti, hogy hazánk lakossága az elmúlt évtizedben kielégitő arányban szaporodott. Ha nemzetünk ngy földmivelés, mint ipar és kereskedelem tekintetében oly fejlett és gazdag volna, mint a nyugoti államok bármelyike, akkor ezen szaporodás konstatálásánál megállapodhatnánk és napi dolgainkat nyugodtan folytathatnók. Ámde hazánk minden tekintetben fejletlen és szegény és igy a lakosság szaporodása az exisztenoiális gondoknak ós nehézségeknek szaporodását vonja maga után csakúgy, mint mikor egy szegény család tagjai megszaporodnak. Válsággal küzd a földmives, válsággal az iparos és kereskedő. Jó része van ebben a szaporodásnak is. Népünk első sorban földmivelő nép ós a nép akár more patrio, akár modernebb eszközökkel munkálja földjeit, elég jól megél, ha elegendő földje van. Ámde a családtagok szaporodásával a kisebb birtokok lassankint oly kis részletekre oszlottak és oszlanak, hogy azokból megélni már nem lehet. Ennek pedig az a kimaradhatatlan következménye volt és még inkább az lesz, hogy az ilyen kisbirtokosok beadósodnak, kevés földjeik dobra kerülnek, tulajdonosaik pedig kétségbeesett földönfutókká vagy éppen szociálistákká is lesznek. Lehet-e ©zt a bajt orvosolni ? Sokan azt fogják mondani: nem lehet. Én pedig azt mondom, hogy lehet. Ha valakinek csak 4—5 hold földje van, abból bizony nem élhet meg, ha more patrio búzát, kukoricát, krumplit termeszt, de jól megélhet még kevesebb földből is, ha abbahagyva a búzatermelést, és konyha-kertészetre adja magát. A konyhakertószet a búzánál értékesebb ós könnyebben eladható terményeket produkál ós pedig egy nyáron ugyanazon földön kétszer-háromszor is. Magyarország legtöbbb vidéke úgyis nagyon szűkölködik konyha-kertószetbeu és népünk táplálkozása is nyer általa, a Békésmegyei Közlöny tárcája. Levél a szombati közvacsoráról. Megbántam már k. szerkesztő úr, hogy a mulatság hevében elég könnyelmű voltam" megigórni magának, hogy majd ón leirom azt a nagyszerűen sikerült mulatságot, amit a csabai tisztviselők szombat este rendeztek, de hát igy van az, mikor az embernek jó kedve ran, mindent könnyen megigór, azután viselheti a következményeket. Mint én is most. Maga ugyan egy borzasztó fád ember, aki fiatal és még se táncol, de nagyszerűen tud verbuválni táncosokat ós evvel birt rá engem is az Ígéretre, hogy megcsináljam magának a báli riportot ós most tessék, mikor irni kellene, akkor jut eszembe, hogy hát mit is irjak tulaj donképen? En ugyan mindég nagyon szerettem és szeretem, mint a többi lányok is, oJ"vasni az újságban, hogy hogy sikerült a mulatság, de hát mit is lehetne irni arról a szombati közvacsoráról? A vacsora jó volt és az urak egyebet nem kivántak, a táncos sok volt és a lányok egyebet nem kivántak, — igy hát mindenki meg volt elégedve, még a fiatal mamák is, mert ők is annyit táncoltak, mint a lányok, némelyik többet is. Most jut eszembe, hogy maguk ujságirók mindig dicsérni szoktak valakit, ha valami sikerül, ha meg nem sikerül, akkor szidják. Ennyit már én is konyitok a mesterségükhöz s élek is mindjárt a tudományommal, amúgy Isten igazában szeretném kidicsérni a k. Maros jegyző urat. Ez a derék ember bár nős ós nagyon hercig feleségecskóje van, többet ér, mint maguk arany-ifjak" összevéve, mert gondoskodik rólunk leányokról, hogy mi is mulassunk egy kicsit ós rendez közvacsorát meg bálát, a mi a maguk kötelessége volna. Pedig ... no nem folytatom, mert még megjárom, hogy a legközelebbi bálon mind ülve hagynak, elég az hozzá, hogy az a k. Maros annyit táradott, szaladgált, Írdogált és disputált, mig összehozta azt a szép vacsorát és szép hölgy-koszorut, hogy este "alig tudott már a lábán állni, azért mégis mindenütt ott volt, mindenben segített ós dirigált ós ráadásul annyit táncolt, mintha az üdvössége attól függött volna. De volt is látszatja. Nagyon ügyesen volt elrendezve minden. A terem egyik végén, a cukrászda-helyiségben volt a soksok étel meg édesség, a másik végén három kis sátorban a bor meg a pezsgő, a szivar meg a virág, a kávé meg a tea, közbül, a teremben pedig csupa teritett asztal. Es mindenki a helyén volt: az asszonyok osztogatták az ételt, a lányok meg felszolgálták, nem csodálom, hogy jó étvágyuk volt az uraknak. Különben is meg lehettek elégedve. Olyan szép ételeket küldtek fel a háziasz szonyok (látszik, hogy szereti a közönség a tisztviselőket), csak kiállításban lehet olyat látni és még hozzá olcsó volt az étlap ós semmiféle olyan pumpolás nem volt, a mitől fázni szoktak az urak, mert mindenki csak étlap szerint fizetett ós még jól is jött ki, mert olyan kedves kiszolgálás után, otyan csinos lányoktól kapott vacsoráért (ezt minden szerénytelenség nélkül mondhatom) még többet is fizethettek volna. Sőt nemhogy a közönséget megzsarolták volna, a publikumnak volt annyi esze, hogy később, éjfél után, meg hajnal felé neki esett a sok minden jóval telerakott asztaloknak ós ekkor már nem volt aki pénzt kórjen, mert a ki kórt volna, az is velük evett. Szóval a vacsora nagyszerűen sikerült, a k. Maros büszke lehet rá- A lányok persze annyira agyon kínálták a k. vendégeket, hogy kilenc órakor már senki se tudott enni és az urak még szívesen szivaroztak volna az asztaloknál, de a lányok már kezdtek türelmetlenkedni (nem is lehet rossz néven venni), hogy ha eddig szaladgáltak, most már mulassanak ők is s egyszerre elfelejtettek csapot-papot . . . azaz sonkát, tortát ós minden egyebet, mikor kezdték a hajdúk kifele vinni az asztalokat. Az igazat megvallva, füst ugyan maradt elég a teremben, mert maguK borzasztó embei'ek, füstölni jobban szeretnek mint táncolni, de most az egyszer megbocsájtható, mert legalább jótókonycélra füstöltek. Na, és táncoltak is, a mi igaz, az igaz. Amint kitisztult a terem, Purcsiók belefogtak valami uj va'cerbe és a bál-elnök, a Korosy főjegyző megkezdte a táncot egy fess asszonynyal Haraszti Sándornóval és utána mindjárt kedvet kaptak a többi urak is. Mégis csak ravasz ember az a k. Maros, hogy előbb tette a vacsorát, azután a táncot, legalább a fiatal embereknek pour revanche muszáj volt táncolni a „pincérkisasszonyokkal", igy mindjárt jól indulta mulatság. Igaz, hogy sokat tett a hadsereg, a k. tiszt urak szivesen táncolnak, meg az is jó gondolat volt (nem tudom kit dicsérjek meg érte), hogy meghívtak egy csomó nagy diákot, mert ezek a k. fiuk egy kicsit feszesek ugyan még ós hamar elpirulnak, de nagyszerűen táncolnak és sohasem faradnak ki. Most már ugyan eleget pletykáltam ós illennék megdicsérni az újságban azt a sok szép asszonyt meg kisasszonyt, a kik annyit fáradtak és olyan jókedvvel segítettek, hogy jól sikerüljön a tisztviselők mulatsága, de ezt már csak ráhagyom a t. rendezőségre, úgyis tudom, hogy azok az udvarias emberek szépen meg fogják köszönni a fáradozást, meg az áldozatkészséget, stb . . . Nem tudom jól vagyok-e értesülve, de azt hallom, hogy ezernyolcszáz koronán felül volt a bevétel és ebből marad a tisztviselők nyugdijára ezer korona, a mi bizony elég szép és nemhiába okos emberek a tisztviselők, szép lassan igy összetáncolják a nyugdijalapot . . . Persze, most kellene a riport is, hogy hát kik voltak ott a mulatságon, mert ez a legfőbb, én is ezt szeretem legjobban olvasni, de meg vagyok akadva egy kicsit. Igaz ugyan, hogy ón mindenkit ismerek (meg is néztem jól a hölgy-koszorut), de hátha kifelejtek valakit ? Ej, mindegy, majd kiigazítja k. szerkesztő ur, ha kimaradt valaki ebből a névsorból : Áchim Gusztávné, Badics Eleknó, ifj. JBatizyFerencnó (K.-Tarcsa), Bodó József né, Chrisztián G-yörgynó, Ditrich Károlynó, Fuchs Mórnó, Gally G-yuláné, Q-ally Mihálynó, G-encsi Józsefnó, Haraszti Sándorné, Haraszti Oszkárné (Visznek), Hirschfeld Frigyesnó, Haán Bélánó, Halász Bólánó, Komáromy Bélánó,Kincses Antalné,Kohányi Róbertné, Kocziszky Mihályné, Korosy Lászlónó, Knyihár Jánosné, Kovács Sz. Mártonnó, Kiiment Endréné, Laszky Jakabnó, Löwy Sománé, Leitner Sándorné, Maros Györgynó, Miklya Z. G-yörgynó, Margócsy Miklósnó, Monszpart Istvánná, Neumann Manónó, Németh Lajosnó, Patay Györgynó, Pávik Józsefnó, Róthy Bélánó, Reiner Bélánó, Rosenthal-Kerónyi Antónia, Rosenthal Ignácnó, Stojanovits Gyuláné, Szalay Józsefnó, Tausz Józsefnó, Weisz Miksánó, dr. Zsilinszky Endréné. Áchim Mariska, Badics Ilona ós Margit, Fuchs Szeréna, Gally Rózsi, Haán Ágnes, Kocziszky Katica, Komáromy Irén, Löwy Paula, Laszky Blanka ós Olga, Macskásy