Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-29 / 52. szám

XXyiíl. évfolyam # i Békéscsaba, 1901. Szombat, junius hó 29-én 52 szán BEEESH KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Aratás. Budapest, jun. 28. Péter-Pál az aratás kezdetének tradicionális napja, de nálunk az idén korábban megcsendültek a kaszák. Sok helyütt Békésmegyóben keresztekben áll már a buza, néhol azonban még most is zöld a vetés, ugy, hogy az idén rendkivül külömböző időszakban fog az aratás lefolyni. Péter-Pál napja csak tradicionális jellegű Ennek a tradiciónak azonban mégis van egy jelentősége, t. i. hogy Magyarország kezdi meg legelőször, egész Európában az aratást. Ha nem is vesszük szószerint a traiiciót, Péter Pál napja, még ma is, mint ősidők óta, fordulója a magyar mező gazdasági évnek. E dátum körül, — előbb vagy utóbb pár nappal, az nem határoz — megkezdik a magyar Alföldön az aratást s csaknem az ősz elejéig szorgoskodnak munkás kezek a betakarítással. Mi lesz jutalma a magyar gazda egy esztendei vesződségének ? Ez a nagyhorderejű kérdés, mely egész gazdasági esztendőnk sorsát eldönti. Sajnos,"konstatálható ma már, hogy a kilátások messze elmaradnak a reményék mögött. A hivatalos jelentés, a melyen a lefolyt hót aligha eszközölt lényegesebb korrektúrákat, a következő adatokban tünteti fel a terméskilátásokat: A búzával bevetett 5-9 millió kat. hold. Az átlagtermés körülbelül 6 mm. kat. holdankint. A várható öszszes termés tehát 36—37 millió mm., a mi körülbelül két millióval marad a tavalyi termés mögött. Á rozszsal bevetett terület 2 milió kat. hold, az átlagtermés itt is körülbelül 6 mm. s az össztermés 11—12 millió mm.-ra tehető, tehát körülbelül ugyanolyan, mint a tavalyi. Az idei termés tehát ugyanolyannak ígérkezik, mintáz 1899-iki, vagyis mérsékelten közepes, olyan, a milyent a magyar föld nagy átlagban produkálni szokott. Nagyon jól tudjuk, hogy egy-egy bőtermésü esztendőre három-négy, sőt több gyenge termésű év szokott következni s még szerencsének mondható, ha nincs köztük határozottan rossz esztendő. Az idei j érmés távolról sem elégíti ki várakozásainkat és sok gazdának kesorü csalódást is fog hozni, kivált, miután a gyenge termés a gazdasági depresszió oly korszakába esik, a mely már szinte az állandóság jellegével fenyeget. Mindazonáltal a kétségbeesésre nincs ok Ha gyenge, de mégis valami bázisa az idei termés a közgazdasági esztendőnek s ha nem is bőven, de exportálhatunk még mindig valamit a fölöslegünkből. A legfontosabb kérdés azonban most már, hogy milyenek lesznek az éitékesitési oiszonyok? Mert a termés valódi eredménye az áraktól függ. Ebbe már eresen belejátszik a külföldi termés is. Amerikában, a Balkánon és Dél Oroszországban kedvezők voltak a terméskilátások, a mi abban is kifejezésre jut, hogy a régi készletek tömegesen kerülnek a piacra. Különösen Amerikából naprólnapra tetemes hajórakományok indulnak útnak s az árak hanyatló irányt követnek. Azonban a mi piacunkon a nemzetközi áralakulás e pillanatban csekélyebb befolyással bir, mint a helyi kilátások. Ausztrában és Németországban gyenge -termés várható s mivel búzánk csaknem teljesen Ausztria fogyasztására számithat, a búzaárak nálunk aligha fognak jelentékenyen csökkenni. Ma körülbelül 8

lA forintos árat jegyeznek s habár ez az ár aránylag csekély az egykori fényes időkhez képest, még mindig olyan, hogy a mérsékelt igényeket kielégítheti. Ezt az árat alapul véve, mintegy 300 millió forint értéket képvisel idei búzatermésünk. Németorsz ígban a legutóbbi hivatalos kimutatások szerint buzá ban 2 millió, rozsban 300.000 tonna deficit mutatkozik' a tavalyi terméshez képest. Igy tehát rozsexportunk, a mely Németország felé gravitál, kedvezőnek Ígérkezik. Mindent egybevéve tehát, az aratáskampány nem mondható éppen vii gasztalannak. Ha rendkívüli viszonyok nem zavarják az áralakulást, ez évi gazdasági életünk alapját a termésben megnyertük újra. Igaz, hogy csak az alapját Á mi éghajlatunk alatt ugyanis mindig sikerszámba kell már vennünk a fél sikert is termés dolgában s okos, messzetekintő közlekedési politikával, a konjunktúrák józan megítélésével s bölcs kihasználásával kell ellen súlyozni vagy pótolni a hiányt. Sze rencsére ma már gazdáinkban is kezd kifejlődni a kellő üzleti szellem és rutin s igy a maguk javára fordíthatnak sok oly tényezőt, a melyek régebben nem állottak rendelkezésükre A mi pedig a közlekedési viszonyokat, az exporto lebonyolítását illeti, az az idén bizonyára ép oly alapos és mindenre kiterjedő figyelemmsl fog előkészíttetni, hogy az hozzá fog jírulni idei termésünk mennél kedvezőbb értékesítéséhez Kereskedők segélyegylete. - Egy életrevaló indítvány. A Békósmegyeí Közlöny mult számában megjelent egy kis tárcacikk Tolnai Lajos kitűnő tollából: „Nem tudtam máskép" a címe. Mily rövid az egész, de mily megkapó, mily igaz! Keresetlen szavakkal rajzol egy az életből kiragadott, sajnos ma már mindennapi tragikus epizodot. En átolvastam a tárcát ós könnyező szemekkel gondolkoz tam fölötte. Becsületes kereskedő saját hibáján kivül a tönk szélére jutott, segítséget sehol sem lát és nem is talál — öngyilkossá lesz. A szomorú a dologban az, hogy ez manapság nem költött mese, hanem majdnem mindennapi tény. Nem lehetne ezen segíteni? Tisztelt kereskedők ! Hányszor tapasztaljuk, hogy Tolnai rajzolta epizód való ! Erős akarattal, közös erővel lehetne itt még segítség. Szövetkezzenek a kereskedők város — megye — országszerte. Alapítsanak egyletet, illetőleg teremtsenek alapot, melyből azután az ily önhibáján kivül megszorult becsületes kereskedőnek bizonyos kamatnólkiili kölcsönt lehetne előlegezni, meghatározva a visszafizetési feltóteleket is. Hány családot lehetne igy a tönkremenéstől megmenteni, hány családföntartót az életnek visszaadni ós hányat a becsületnek is megtartani ! Jöjjenek össze a kereskedők egy vasárnap délután ós értekezzenek az ügy fölött, talán csak érdemes foglalkozni komolyan e tárgyal ? Biztosan reménylem, hogy a társadalom minden egyes rétege szivesen és rokonszenvvel fogja fogadni a kereskedők ily nemű akcióját. Minden kereskedő örömmel tagja lesz az ily segély egyletnek, tagsági diját szivesen fogja fizetni. Támogatni pedig szivesen fogják ez akciót s az ily egyletet a Békésmegyei Közlöny tárcája. Halálos Ítélet. Irta : Molnár Gyula. S/emélvek • Mér

e>' Andor, tanár, szemeiyek . Hoóg Matüd) t

anitónő. (Szini: Hoós Matild egyszerű, de csínnal bútorozott lakása.) I. JELENET. Matild: (Csengetést hallván, kinyitja a háttéri ajtót s belép Andor.) Matild: (Kezet nyújt Andornak, melyet az tiszteletteljesen ajkaihoz emel.) Olyan nehezen vártam. Andor: (Leplezve mély fölindulás*., színlelt jó kedvvel.) Magától kitelik, kedves Matild, hogy aggódott miattam. Matild: Jöjjön . . . üljünk ide. (A szoba egy Ízlésesen díszített fülkéjébe vonulnak ós leülnek bizalmas tót-á-tót-ben.) Most aztán mindent el kell mondania. Andor: Nem, Matild! Mindössze is annyit mondok, hogy Budapest egyik leghíresebb orvostanárának határozott ós jól megokolt véleménye szerint ón vagyok a világ legegegószségesebb embere. Matild: (Tapsolva.) Hála istennek ! Nos, ugy e mindig mondtam. Képzelt beteg volt . . . Szoba tudós, akinek az idegzetét megviselte a sok éjjelezós s asztal előtti görnyedós . . . Gyomrát megrontotta a tömérdek tanulás . . . fejét pedig ólomnehézzé tette a sok . . . sok tudás . . . Ugy-e, hogy igy van ? Andor Körülbelül . . . Mától fogva sokat kell levegőn lennem . . . Azután egy karlsbadi kura . . . Ez lesz a nászutunk. Ne féljen, nem lesz unalmas. Kikirándulunk a szomszédos fürdőhelyekre, Franzensbad, Marienbadba . . Megnézzük a történelmi nevezetességű Egert . . . Matild'. (Ujjongva)!, Igen-. . . igen . . . Mindent megnézünk. Es eközben egészsége teljesen helyreáll. Ha tudná mennyit aggódtam maga miatt. Istenem! Hót esztendő óta a vőlegényem. A bibliai pásztor se szolgált tovább a felesógeórt.

; Hét esztendő! Több mint egy öröklét! Es ezalatt mennyi gond, mennyi félelem. Mialatt vizsgáit tette . . . mig kinevezéshez jutott. .. aztán mig a fővárosba helyezték át . . . Akár a saját előmenetelem . . . Mennyi lótás futás, mig seg'édtanitónővó választattam . . . s micsoda sysifusi erőlködés kellett ahhoz, hogy „rendessé" legyek . . . Most aztán mindent elértünk . . . Van állásunk . . . egészen tisztes existeneiánk . . . Hót évi várakozás után végre egybekelhetünk . . . Akkor aztán váratlanul előáll egy sápadt fan tóm . . . ugye, hogy csak fantóm . . . Már elszállt. . . Ködbe oszlik . . . Nincs . . . Esmi végre valahára boldogok leszünk! Andor. Ugy van, Matild! Matild: De hát elmondott-e mindent az orvosnak? A gyakori indokolatlan elalél tságot ... a tömérdek gyomorgörcsöt . . . az álmatlanságot ? Es elmondta-e . . . Andor: Dénes bátyám halálának körülményeit nemde ? Matild: Igen, Andor . . . mert hiszen ön azt tartja . . . Andor : Es ugy is van . . . Családnak törzsfája évről évre megtermi végzetes gyümölcsét . . . Olyan örökség ez, melytől soha se fognak szabadulni az örökösök. Az kéne, hogy egyszer a sors szekercéje akkorát sújtson a faderekára, hogy gyökerestől kipusztuljon. Matild-. Már ismét keserű . . . Hálálkodni kéne a gondviseléshez, hogy az átok egy generációra nézve már most betelt s nem kiván több áldozatot. Andor: Legyen önnek igaza Matild. Ne beszéljünk többet erről. Ön müveit, okos lány . . . tanitónő . . . Nemfog ideges félelemmel kitérni a kórdós elől, melyet föl akarok vetni. Matild'. Oha —amint mondani saokta — csak akadémikus jellegű . . . Andor: Az, Matild . . . merőben akadémikus . . . Látja, ón lelkiismeretes ós szorgalmas ember vagyok. Nem öndicséret okáért mondom. Figyeljen rám'. Matild : Egész odaadással figyelek. Andor: Mikor . . . mintegy félév előtt váratlanul ós első ízben nyilait át egész valómon egy sajátszerű, titokteljes fájdalom . . . mintha az organizmus egy láncszeme pattant volna ketté s a résen át a halál kandikált volna be . . . ükkor egy uj studium nyílott meg előttem . . . Egy képzelt baj eredetét . . . természetét . . . letolyását . . szóval, hogy orvosi műnyelvet használjak . . . tanulmányozni kezdtem a „Kórismó"-t. Egész könyvtárt sze reztem be magamnak mindenféle rákos betegségek fölismerése, annak lefolyására nézve . . . Azt hiszem, hogy megközelítem a tudását az én mai professzoromnak, akivel óra hosszat vitatkoztam ma a képzelt bajról, talán sejtelme se volt arról, hogy minden elejtett szava kulcs volt számomra, melylyel betegségem titkát földeríteni segített. De ne többet erről. Hiszen ezzel végeztünk egyszersmindenkorra. De mikor még nem láttam egész világosan . . . volt okom azt hinni, hogy Dénes bátyám sorsára jutok. Matild : SzegÓHy, jó Andorom! Leolvastam ezt gyakran az arcáról. . . s együtt szenvedtünk . . . Andor'. Dénes bátyám igen sok testi ós lelki gyötrelem közepett vált meg az élettől. Özvegyet és árvát hagyott maga után. Özvegye igen jelentéktelen nyugdijat huz. A gyerekek sok gond és nélkülözés között bizonytalan jövő elé néznek. Erre gondoltam, mialatt a mi egybekelésünk kitűzött napja váltig közelgett. Végzetes és borzasztó kórdós tárult elém ! Ha bajom, mely még lappang a szervezetben egy s ugyanaz, volna Dénes bátyáméval . . . s csak néhány szenvedésteli óv áll előttem, mely idő alatt meg fogok nősülni . . . mert hisz ez képezi életem legnemesebb programmját, melynek megvalósításáért hót évig küzdöttem, mint Jákob Eachelért ... Nos ... ha e néhány év lefolyása után ugyanoly hosszú s kínos) betegség vinne a sírba, miuő Dénes bátyámat eltemette . . . vájjon e bizonyosság nem ró-e rám olyan férfias kötelességet, melynek teljesítése végzetes. Matild'. Ne folytassa. En tudom mire céloz. Felelek nyomban. Az öngyilkosság minden körülmények között megvetendő, elítélendő. Andor: O kedvesem. Csak lassan ! Altalán igaza lehet. De az adott esetben. Lássuk csak ! A halál-csirmagval e rosz organizmusban csak nem szabad megnősülni. Ugy-e hogy ez*semmi kétséget nem szenved ? Nyomorult ember volna képes pillanatnyi gyönyörökért egy egész életre szóló szenvedésbe taszítani bele nőt s talán gyermekeket is. De ha valaki hót évig küzdött . . . várt . . . sóvárgott a boldogság után s végre elérte. Csak kezét kell kinyújtania. Jó ! Nem nyújtja ki. De hát mi történjék a másik féllel. A hü ... az odaadó menyasszonnyal ... a szerelem és hűség e nemes martirjával. Szabad-e azt a töviskoronát, melyet oly soká viselt homloka körül újból s most már talán örökre feje köré fonni. Megmondani neki a valót ... a mi egyértelmű rá nézve a megsemmisüléssel. Va."