Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-06 / 45. szám

Ezután Holló Lajos íépett a szó­székre. Tüzes, temperamentumos beszédben szólt a hallgatósághoz, buzditva őket a függetlanségi elvek melletti kitartásra, egy­úttal óva intvén őket attól, hogy a Bar­thára szórt alaptalan vádaskodásoknak felüljenek. Visontai Soma rendkivül talpraesett, választékos nyelven elmondott beszédben fordult a választókhoz Szónoklata alatt sürün felhangzott a tetszés zaja s szemmel láthatóan nagy hatást gyakorolt hallgatóira. Utolsó szónok gyanánt Bartók Lajos lépett fel. Megkapó, szines, poétikus, gon­dolatokban gazdag s mindvégig érdekes beszédét azzal kezdte, hogy neki olyan kitűnő szónokok után, mint a kik előtte szólottak, nehéz helyzete van. Ujat mon­dani nem tud, mert a mi jót mondhatna, társai már elmondották s a mit pedig még elmondhat, az esetleg nem fog tetszeni hallgatóinak. Hanem azért bebizonyította, hogy szellemes előkelő gondolkodású ember. Dacára annak, hogy már fél hatra járt az idő s a választók délután 2 órától kezdve folyton talpon állottak, feszült figyelemmel lesték minden szavát. A beszámoló után zeneszóval vonult a választók egyrésze a Komló-vendéglőbe, hol mintegy 300 polgár jött össze. A kép­viselők természetesen közibük vegyültek s hosszabb ideig időztek körükben. B a r t h a újból való jelöltetése kelle­metlenül érintette a függetlenségi párt má­sik töredékét, mert abban reménykedtek, hogy végkép elvesztette a talajt lábai alól, azonban meg kellett győződniök, hogy te­kintélyes azon választók száma, kik Bartha mellett kitartanak. Nem lehet elvitatni, a hangulat ugyan­csak izzó a testvér-pártokban. A pártegység meg van bontva s ha a választásokig le nem csillapodnak a kedélyek, a két frakció elkeseredetten fog egymás ellen küzdeni. Ez esetben a szabadelvű párt helyzete rend­kivül kedvező lesz s B o d o k y Zoltán majdnem biztosra veheti győzelmét, föltéve, hogy lesz kedve a jelölést elfogadni. bizalmat és figyelmet, de kijelentette, hogy a jelöltséget nem fogadja el. Különösen két indokot hozott fel. Az egyik: az inkompatibilitás. Félni ugyan nincsen semmi oka, de a világért sem sze­retne az összefórhetlenség szinében feltűnni. Az uj törvény egészen kirekeszti a kép­viselőt az állami száll itásokból, ő pedig üzletember s igy képviselői megbizatása könnyen összeütközésbe kerülhet üzleti ér­dekével. A másik az, hogy ő már nem is olyan fiatal ember, a fiatal erők, fiatal tehetségek és ambíciók érvényesülé­sének nem szabad útjába állani. 0 nem is fog, hanem átengedi a tevónységet fiatalabb erőknek. A deputáció tehát azzal jött haza, hogy Thék Endre nem fogadta el a jelöltséget. Igy most már dr. S z a 1 a y József lesz a párt jelöltje, kit a vasárnap tartandó gyűlésen fognak hivalosan jelölni. Mint értesülünk, a jelölés után — a jövő héten — S z a 1 a y József le ^og mondani a szolgabírói tisztségről, melyet eddig viselt. r*.z uj törvény ugyanis azt rendeli, hogy közigazgatási tisztviselők a választás előtt három hónappal kötelesek állásukat elhagyni, ha ott lépnek fel, ahol hivatalukat viselték. Thék helyett Szalay. — Jelölés Orosházán. — Még sem Thék Endre, hanem Sza­lay József lesz az orosházi szabadelvüpárt képviselő-jelöltje. Ez a fordulat vasárnap állott be s most már véget is értek a je­lölés körüli találgatások és kombinációk. Mint tudva van, az orosházi szabad elvüpárt felajánlotta volt a jelöltséget Thék Endre nagyiparosnak. Vasárnap dr. K ü 11 e y Pál vezetése alatt tizenöt tagú küldöttség utazott fel Budapestre Thék Endréhez, hogy felajánlj a néki a jelöltséget K ü 11 e y Pál dr. tolmácsolta Thék előtt a szabadelvű polgárság bizalmát s mint orosházi származású embert, kérte, hogy fogadja el a jelöltséget. Thék Endre meghatva köszönte a Uj takarékpénztár Csabán. — És a szövetkezet felszámolása. — A b.-csabai iparosok segély és hitel­szövetkezete, mely öt évi ciklussal alakult, november hóban fejezi be az ötödik esz­tendőt. Már a folyó évi közgyűlés utasí­totta a szövetkezet igazgatóságát, tegye meg az előmunkálatokat, hogy a szövet­kezet, mely oly szépen prosperált, ez év vógégóvel takarékpénztári részvénytársa­sággá alakuljon át. Az igazgatóság mindenekelőtt felhívta a részjegytulajdonosokat nyilatkozatra, hajlandók e befizetett tőkéjüket a rész­vénytársaság alapítására fordítani ? A. fel­hívásnak az lett az eredménye, hogy 234 részjegy tulajdonos 252,000 koronányi rész­vényt jegyzett. Ezt az eredményt terjesztette a szö­vetkezet igazgatósága a vasárnap délután tartott és élénken látogatott rendkívüli közgyűlés elé. A közgyűlés örömmel fo­gadta az igazgatóság jelentését és egyhan­gúlag kimondotta a szövetkezet felszámo­lását, megbízván azzal a jelenlegi igazga­tóságot, egyben elhatározta, hogy Csaba­városi Takarókpénztári Rész­vénytársaság" céggel uj pénzintéze­tet alapit, 200.000 korona alaptőkével, 1000 drb 200 koronás részvény kibocsáj­tása utján. Amennyiben már eddig is 52,000 koronával több a jegyzés, reduk­cióval fog élni az igazgatóság. A rendkívüli közgyűlésen R o s e n­t h a 1 Ignác elnökölt s S a i 1 e r Vilmos dr. szövetkezeti igazgató terjesztette elő a felszámolásra és a részvénytársasággá való átalakulásra vonatkozó igazgatósági javas­latot, mely szerint a szövetkezet felszámo­lása mondassák ki, az uj részvénytársaság már a jövő hóban alakuljon meg, működé­sét azonban csak 1902. március 1-én kezdje meg, átvévén a szövetkezet teljes üzletkö­rét, mig a szövetkezet felszámolását az uj intézet költségmentesen teljesiti. Tervbe volt véve az alapítás más pénzintézettel társulva, de ettől az igazgatóság elállott s teljesen a maga erejére támaszkodik, mert könnyebb a részvénytőkét felemelni, ha van pénzkereslet, mint a nagy tőkét jól elhelyezni. Hogy mily nagy legyen az uj intézet alaptőkéje, annak megállapítását az igazgatóság a közgyűléstől várja. Klein József az 1000 drb részvényt és 200,000 korona alaptőkét elengedőnek tartja. Tevan Géza legalább 300,000 korona alaptökét óhajtana. Rosenth al Ignác elnök megjegyzi, hogy P á n d y István indítványa is tár­gyalás alá kerül, ki szintén 1000 drb rész­' vénnyel, 200,000 korona alaptőkével jobb­nak tartja az intézet alapítását; maga az igazgatóság is ezen a nézeten van. A közgyűlés erre kimondotta, hogy csak 1000 drb részvény legyen s az alap­tőke 200,000 korona; fél részvény nem lesz. A rószvényaláirási felhívást mint ala pitók R o se n t h a 1 Ignác, dr. Sailer Vilmos ós L ep a ge Lajos bocsájtják ki. A jegyzett részvénvtőkére 10% az alá­íráskor, 20% 1901. dec! 31-ig, 50% 1902. február 28-ig ós 20% az uj részvénytársa­ság igazgatósága által meghatározandó idő­ben fizetendő be. — Egyelőre semmit. Holnap majd megválik. — Gondolom, hogy ily faluhelyen nem sok készülődés kell — szól Armand — szinte érzem a benzin szagot . . . — Ugy látszik szokva van hozzá, mor­dul Hadar Pista. — - Oh, igen. Volt szerencséin már egy pár falusi mulatságon részt venni. Mindig kíváncsi vagyok ezekre. — Mint rendesen a nagyvárosból jövök. Mi már nem vagyunk kíváncsiak ugy-e István komám ? mondja Kapossi. — Én igen — válaszol Pista — bár már koccintanánk, látnám milyen cugja van a pestieknek ? ! — Azt jobb volna Pesten látni —szól Armand — itt most mi vagyunk tanulmány­úton. — Hát tőlünk tanulhat is Armand ur, hasenát veheti. Valaki aztán indítványozta, hogy pohár sörre mennének. Ott tovább folyt az eszme­csere, meiy sehogy sem tudott kölcsönös bizalmat keltő lenni. — Lesz-e sok szép lány, kérdi Csáb­raghi Armand ? — Sok épen nem lesz — mondják neki — mert a sok Pesten van, de a mi lesz, a miatt könnyen elfelejti azt a sokat. — No, no ! Hátha a kis lányok fognak ezután Pestre gondolni többet !? — A' meglehet, mert onnan jő min­den veszedelem. Node majd megválik : mi lesz ? s miként ? A falusiak hangulata barátságtalan volt. Armand ezt érezte. Tetszett neki, hogy bosszanthatja a jó fiukat. Nem írjuk le a táncvigalmat, mely igen sikerült lefolyású volt. Epen a pestiek szóltak róla igaz lelkesedéssel. Armand is áradozott. — Ah, mily grandiózus muri volt ez! Milyen bájos, sikkes az az Irén —ugy-e? Kapossinak szeme villant, a szive meg­dobbant — ugy érezte, hogy ez a meg­emlékezés bántja — de nem mutatta. — Az bizony nagyon aranyos kis lány «— szólt erőltetett mosolylyal — bol­doggá tesz valakit. — No ón sokat táncoltam vele. Pom­pásan járja, mondhatom, kivált ha meg­felelő partnere van. Boldogság is egy ily tündér közelében lenni! Apropos ! ma hiva vagyok oda ozsonnára, megbeszólni az él­ményeinket, nem jönnek? — A mennyiben mi már régen hiva vagyunk, hát ott leszünk most is. — Örvendek. Akkor hát találkozunk. — Hát izé ! Pestre mikor méltóztatik ? A tanár urak nyugtalankodnak majd ! — Kérem, kérem. Engem a professzor már nem érdekel. A minisztériumban, hol véletlenül hivatalom van — gonooskodtam helyettesről. — Azt hiszem, nem is veszik észre, ha nincs ott. — Hogyan kérem? — Hát hogy annyi ott a hivatalnok, hogy egymás tyúkszemére taposnak. — Nos igen uram, de gondoljon arra, hogy vannak pótolhatatlanok! Ah, bár­csak pótolhatlan volnék ott, ahol gondo­lom . . . — Bárcsak eltört volna a biciklid mikor ide jöttél! dörmögi János a távozó Armand után. Észre lehetett venni, hogy Armand kerüli az összetűzést. Irénke iránt lelkesült és boldogságában mások iránt is nyájas volt. De hát nem lehet azon segíteni, hogy az ellentétek elsimuljanak, minden szava olaj volt a tűzre. Csakugyan féltékenykedtek rá. Megvolt ennek is az oka. Armand a táncmulatság alkalmával nagyon előtérbe lépett. Kapós volt — s ez a kegy alkalmas volt növelni önhittségét. A falusi egyked­vűség kezdett tért engedni annak az igyekezetnek, „mi is mutassunk már va­lamit!" Kicsit elkéstek vele: no de vannak véletlen dolgok is a világon ? Majd csak lesz valahogyan! _ , , ,. & J - Folyt. köv. ­A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A pápa beteg. Budapest, junius 5. (Saját tud. táv.) Rómából érkezett táviratok jelentik, hogy a pápa csakugyan veszélyesen megbetege­dett. Tegnap óta nagyon rosszul érzi magát. Párbajozó alispán. Miskolc, junius 5. (Saját tud. távirata.) Tarnay Akos, Borsod vármegye alispánja ellen Berzeviczy György megyebi­zottsági tag feljelentést tett a belügymi­niszternél, a ki el is rendelte a fegyelmi vizsgálatot. A feljelentésben foglalt sérté­sek miatt ma heves kardpárbaj folyt le Berzeviczy ós Tarnay között. Berzeviczy a fején és karján megsebesült. Leányszöktetö mérnök. Budapest, junius 5. (Saját tud. táv.) H u b e r t h Andor, a földmivelésügyi minisztériumban alkalmazott mérnök, meg­szöktetett ma egy fiatal cigányleányt. Huberth beleszeretett a felesége unoka­hugába, egy Balázs Mariska nevű tizen­három éves cigányleányba, a kivel viszonya is volt. A leány nagyszüleinél, Báláz s prímásnál lakott, a honnan a mérnököt kitiltották. Ma reggel Huberth betört Ba­lázsék lakásába, az ellentáiló Balázsnót véresre verte, Mariskát pedig egy fiak­kerbe ültetve, megszöktette. játszuk és kasszával, ultimó, tulétroá stb. nélkül. Azonban ily simán is eluszhatik az ember 4-5 ko­ronáig, a mi pedig a mai világban . . . összeg. Tulajdonképen hárman vannak ők, aszanazugi alsós triumvirek, én csak ugy, néha-néha vetődök a kompánia közé, negyediknek. A páter a fömatador, él-hal a kártyáért, főeleme az alsós, valóságos müker­tésze neki. Kimondhatlan szereti a kontrát, különö­sen ha vannak-kal fűszerezheti. Partit parti után nyer meg; a sima játékokat nem igen kedveli, ő csak a kontra mestere ; hanem a kassza - az ül­dözi. Elvétve ha a tiz-tizenötödiket megfoghatja, ezt is leginkább csak simítással, de hát ez sem mindig sikerül s ezért a szentatya nem igen tud zöldágra vergődni - értem ugy, amint ő szeretné. Ünnep és hétköznap délutánokon hosszú fekete kaftánjában ott lejt a főutcán, a hivatalukból szállin­godzó partnereit röptiikben fogja el s viszi őket az áldozatok zöld asztalához . . . szobájába s ott nap­nap után 7 óráig ölik a rézkígyót meg a rézele­fántot. Az igazat megvallva, én is szeretem az alsóst, bár nem tartozom imádói közé; meglehetősen is tudom játszani s hiszem, hogy be is vennének a kompániába, de hát triumvirek fekete könyvének 53-i k paragrafusa miatt elvből nem léphe­tek be. Ennek a „be nem léphetésnek" zsebbe vágó oldala van. Mert tetszik tudni, én szenvedélylyel koztrázok s többnyire szenvedve bukok; de ezek az érvágások még nem nagyon izzasztanának meg, mert a kassza mindig ki szokott segíteni. Ha játék közbe nem jön is bélám, a mint betét van, rendesen be­kapom s azután húzom ; s mivel a kassza csinos kis összeget képez, még eddig nem igen „fésültetém" meg, sőt többször megtörtént, hogy általam ők „ lábszáraztatának." De hát ezt a kassza-huzásaimat meg is sokalták a triumvirek, különösen a fő-fő, a páter, a matador. Az áldozócsütörtökön végbe ment milléniumi­nagy-kontra után tartott gyűlésen a páter, illetve az I-ső triumvir indítványára életbe léptettek egy uj ­az 53-ik - paragrafust, mely szerint: „a. kasszán bor vétetik s a játszók által megivatik." Mivel pedig a parókiától messze lakik az itcés­zsidó s igy a borhozatal nehézségekbe ütközik, a szent-atya jószivüleg felajánlotta vértársainak, hogy ő a sajáttermésü gyöngyösi" borát szívesen adja , . . korcsmai áron, per 80 fillérjével; mi is csekély nyo­más által — szótöbbséggel - elhatároztatván rögtön foganatosíttatott. Igy hát közeledik már a zöldághoz a szent­atya, mert ha vámon elúszik is egy pár garasa, a réven vissza jön az picula alakjában. Mindazáltal hogy én az élelmes emberek tul­élelmességét ama bizonyos határon tul nem ítélem el, az 53-ik paragrafusért távolodom a triumvirektől ; no meg azért is, hogy én bornemissza ember lévén, nem szeretem a keresztezett peslantásokat. Ama fentebb nevezett nemes paragrafus életbe­léptetése óta Szanazugon vígabban ömlik a gyön­gyösi bor, hangosabban folyik az alsós . . . s szeb­ben gyarapodik a szent-atya zsebe. Kommá. 53. §. — Alsós epizód. — Az alsóst itt a szomszédunkban, Nagyváradon találták ki, innen indult hóditó útjára ; nem kerülte el a legkisebb községet sem, mindenütt leütötte sá­torfáját Ma már a külföldön is játszák Nálunk a magva a templom körül csírázott ki s mondhatom elég terebélyesre megnőtt; de nem lehet csudálkozni, mert a talaja kitűnő, a kertésze meg nagyon is érti e szakmáját. Többektől hallottam ócsárolni az alsóst, hogy ilyen meg olyan . . . pedig nincs igazuk, mert egy­egy olyan szép játszmával, mint a milyen az alsós­ban elő-elő jön, a többi kártyajátékokban (piquet, tartli, l'hombra stb.) nem találkozhatunk. Csak a tarokk közelíti meg némileg, de az is csak a hármas. Tudom, hogy lepereg széles e Magyarországon az alsósba számtalan olyan párti, a mely egy-egy kisebbszerii ütközetet képez; csak éppen hogy élet­halálra nem megy . . . kabátra - arra igen. Van­nak, a kik vagyonukat áldozzák fel az alsós szépsé­gének, vannak, a kiknek ez vagyont ad. Nálunk - Szanazugon - nem megy ilyen nagyba, de nem is mehet, mert csak 20-as bukással ÚJDONSÁGOK. Zlinszky István kitüntetése. A hivatalos Budapesti Közlöny junius 2-án, vasárnap megjelent száma publikálta Z 1 i n s z k y István kitüntetését. A királyi kézirat igy szól: Személyem körüli magyar minisz­terem előterjesztése folytán Zlinszky István, Békésvármegye közgazdasági előadójának, a mezőgazdaság és a köz­ügyek terén szerzett érdemei elismeré­séül Ferencz József rendem lovagke­resztjét adományozom. Kelt Schönbrunnban, 1901. évi május hó 26-án. Ferencz József. Gróf Széchenyi Gyula. * Az a távirat, melyben közvetlenül a gazdasági egyleti közgyűlés előtt Darányi miniszter értesítette főispánunkat a kitün­tetésről s melyben egyúttal örömének adott kifejezést a kitüntetés fölött, igy szólott: Méltóságos Lukács György főispán urnák, Gyula, Békés megye. Kabineti irodából nyert értesülésem szerint Ö császári ós apostoli királyi Fel­sége legfelsőbb elhatározásával Zlinszky István közgazdasági előadónak a mező­gazdaság terén szerzett érdemei elisme­róseül előterjesztésemre a Ferencz Jó­zsef rend lovagkeresztjót a legkegyel­mesebben adományozni méltóztatott. Erről őt annak szives közlése mel­lett kérem értesíteni, hogy a magam részéről is őszinte örömömnek adok ki­fejezést a felett, hogy Zlinszky István urnák a mezőgazdaság érdekében kifej­tett eredmónydus működése legfelsőbb helyen is elismerésben részesült. Darányi Ignác, földmivelésügyi minister. * Zlinszky István tehát nem mint gazda­sági egyleti titkár, hanem mint a közigaz­gatási bizottság közgazdasági előadója

Next

/
Oldalképek
Tartalom