Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-24 / 7. szám

A vidéki színészet rendezése. — Az ankét. — Szombaton folyt le a belügyminisztériumban az az ankét, melyet a vidéki szinészet rendezése ügyében a belügyminiszter hivott össze. Bezerédj Viktor miniszteri tanácsos elnökölt a tanácskozáson, melyen Békésvármegye képviseletében dr. Lukács György főispán vett részt. Az ankétnek Festetich Andor gróf szinészeti felügyelő javaslatáról kellett véleményt mondania a következő fölvetett kérdésekben: 1. Elvileg helyesli-e az értekezlet a vidéki szinészet rendezését ós föllenditését célzó kerületi rendszer életbeléptetését? 2. A kerületi rendszer helyeslése esetén minő elvek mellett lenne szabályozandó az egy szinikeríiletbe tartozó városoknak közösen gyakorlandó autonom joga, a pályázati feltótelek megállapítása, a sziliigazgató megválasztása s a sziniévad idejének és tartamának helyes ós móltányos beosztása tekintetében ? 3. Egy szűkebb körű bizottság kiküldése, a melynek feladatát képezné, hogy a vidéki szinészet országos felügyelője által kidolgozott tervezet nyomán és a beérkezett vélemények, indítványok és óhajok tekintetbevételével, egy, a szinikerületek összeállításánál alapul veendő javaslatot dolgozzon ki. A tervezet szerint állandó színházak volnának: 1. Kolozsvárott. 2. Pozsonyban 3. Aradon. 4. Kassán. Két vagy több város egyesítésével ezenkívül még 16 kerület létesülne, melyekben Békésvármegye négy városa a következő elhelyezésben szerepel: 4. Nagyvárad — Makó—Gyula. 11. Kecskemét—Szolnok—Nagykőrös —Félegyháza—Cegléd—Abony—Szarvas. 14. Zombor—N.-Becskerek—Lúgos— B.-Csaba-—Nagy-Kikinda — Orosháza—Versec—Fehértemplom — Orsova—Pancsova— —Buziás—Herkulesfürdő—Karánsebes (N.Szent-Miklós). Mindjárt a tanácskozás elején felszólalt dr. Lukács György főispán, kifejtvén, hogy azt tartaná legcélszerűbbnek, ha hasonló igényű községek, városok kerülnének egy csoportba. Az alföldi kerületekben alakítandó téli állomások ne fejlesztessenek tovább s a fejlesztésben a fősúlyt' a nyári állomásokra fektessék. Minden kerület élére kormanytanács állitandó, a mely a kerület összes szinügyeit intézze s ezenkívül helyi bizottságok is szervezendők, a helyi szinügyi igények kielégítésére. A felszólalók többsége elvben helyeselte a kerületi rendszert, de bizonyos kikötésekkel ós módosításokkal, melyek a Festetich-féls javaslat kerületi beosztásán változtatnak. Kívánságaik, hogy egy-egy kisebb város csak olyan kerületbe osztassák be, ahol jó téli állomás s igy jobb társulat is van, másrészről, hogy hasonló igényű községek és városok kerüljenek egy csoportba. A központi városok erősimókeny eszmével, alkotással és találmányokkal gazdagították. Ugyancsak hatvan év alatt emelkedett legnagyobb virágzásra az angol gyarmatosítás, raely immár a földnek mind az öt részére kiterjed. A fontosnál-fontosabb újítások a királynő uralkodásának mindjárt az első évében megkezdődtek. Az általa szentesi tett első törvény a halálbüntetés enyhítésére vonatkozott. Ugyancsak az első évben jött létre Rowlavd fíill nagyfontosságú ujitása, a pennylevélbólyeg behozatala, a melynek mintájára az olcsó levólbélyegek az egész világon elterjedtek, valamint akkor tünt föl először a parlamentben a később oly nagy hírnévre emelkedett Disraeli. Viktória királynő 1876-ban fölvette az „India császárnője"' címet; de ez sem életében, sem udvartartásában semmi változást nem okozott. Azóta is csak oly elvonultan ólt egyre szaporodó családja tagjainak, főleg unokáinak koronkint köréje sereglő társaságában, mint azelőtt. Uralkodói kötelességeinek teljesítésén kívül talán a takarékosságban volt legszigorúbb, a melyet néha — mint mondják — tulságig is gyakorolt. Uralkodása általában áldásos volt mind Angliára, mind a világbékóre nézve; de kellemetlenségektől sem volt megkímélve. Párszor akadt olyan elvadult, vagy őrjöngő ember, a ki fegyverrel támadt élete ellen, de mindig komolyabb következmények nélkül. Országra és az emberiség jólétére egyiránt üdvös uralkodását fényes lapokon örökíti meg a történelem; Anglia külön története pedig följegyezte és méltatta, hogy a monarchiai államformát Viktória királynő mentette meg s biztosította a jövő számára is; s ha alatta a korona hatalomban vesztett is a miatt, hogy a demokrácia elvének sok engedményt tett: de ugyanez okból az uralkodó személyes tekintólve nagyon gyarkpodott, az iránta való tisztelet a nép legalsó rétegóig kiterjedt. tését is sürgették, sőt ezek, mint törzsvárosok számára vezetőszerepet kérnek a kerületben. De a kerületi rendszer behozatalát a nagyobb állami szubvenciónak kell megelőznie, mert ez a kérdés lényege, mely nélkül a kerületi rendszer célra nem vezet. Bezerédj Viktor elnök, ki már a tanácskozás megnyitásakor megnyugtatta a jelenlevőket, hogy az ankét előtt fekvő projektum nem akarja az oktrojálás cimót magán viselni, csak felvetett idea, melynek csak az a város veti maga alá, amelyik akarja, végül összefoglaló beszéddel rekesztette be a vitát, konstatálván, hogy az értekezlet általánosságban magáévá tette a javaslatot. Indítványára a tervezet részleteinek kidolgozására s a kerületek végleges 'megállapítására bizottság küldetett, ki melynek tagjai: Lukács György, Békésvármegye főispánja, Rónay Jenő Torontálvármegye főispánja, Herczeg Ferenc és Pázmándy Dénes az országos szinósz-egyesület tanácsosai, H ,ványi Géza a nagyváradi, dr. Balassa Ármin a szegedi számügyi-bizottság tagja, gróf Festetich Andor felügyelő és Mészáros Kálmán, a szinósz-egyesület irodaigazgatója. * Amint ezekből látható Festetichnek még mindig az a terve, hogy Bókésmegye városait szétforgácsolja különféle kerületekbe, ahelyett hogy ezek egyesítésével alkotna egy egységes ós mindenképen egyöntetű kerületet. Gyulát nem Szegedhez, hanem Nagyváradhoz osztották be nyári állomásul, csakhogy a váradiak minden ilyenfajta beosztás és kerület ellen a leghatározottabban tiltakoznak. Szarvast a kecskeméti kerülethez csatolták, Csaba és Orosháza pedig együtt szerepel az egyesitett délvidéki kerületben, melybe nem kevesebb, mint 15 várost szorított bele a felügyelő. Ez már magában véve is képtelenség, még ha Csabát ós Orosházát kiszakítjuk belőle, úgyis tulnagy az a kerület. Igy semmi esetre sem maradhat meg a tervezet. Megnyugtató csak az, hogy a szükebbkörü bizottságnak főispánunk is tagja, ki a végleges döntésnél bizonyára érvényt fog szerezni a mi érdekeinknek. Mint értesülünk, a bizottság első ülése január 29-én lesz a belügyminisztériumban. Vl&tória királynő meghalt A világ leghatalmasabb birodalma mély gyászba borult. Nagy-Britannia királynője, a ki hatvanhárom esztendeig ült a trónon ós hosszú uralkodását oly népszerűvé tette, a milyen angol uralkodóé alig volt, hosszú haldoklás után kedden este kevéssel hat és fél óra után meghalt. Az egész világ népeinek részvéte kisóri halálában az uralMese a szomorú emberről. Irta: Szabó Sándor. Sápadt arca volt ós fekete szeme tele volt szomorúsággal, mely megvan, ott van a szemben, ott van a szívben, anélkül, hogy fájdalom vagy bánat előzte volna meg. Ez a szomorúság nem lett, nem okozta semmi, csak meg van. Meg van már akkor, mikor az ember először pillantja meg a nap világát. Már akkor is ott tükröződik a komoly fekete szempárban az a névtelen, feneketlen szomorúság. Néha felvidul a szomorú ember is. Sőt kacag is. Csengő édes hangon. De ebben a kacagásban is megrezdül a szomorúság húrja és a szeme akkor is szomorú és a lelke is szomorú. A szomorú ember mindig szomorú. * AZ ablak előtt zongorához támaszkodva áll a férfi és a leány. Az alkony pírja megvilágítja alakjukat, amint egymás kezét fogva kinéznek az ablakon. Szót sem szól egyikük sem. Minek is ? Hiszen beszól lelkük és a lelkek szavak nélkül is megértik egymást. Meg aztán ott a kezük. A mint a kemény kéz a puha kacsóhoz ér, tüzes lángsugár fut rajta keresztül, véges-végig az ujjakon, a karokon, fél a szivig és onnan szét az erekbe, le a lábujjak hegyéig. Tud-e a nyelv ennyit mondani ? * Egyszer mégis csak megszólal a férfi: — Szeretsz-e? Fogsz-e szeretni mindig? És halkan, suttogva, szemét kéjesen lehunyva, válaszol a leányka : — Megint kérdezed ? Jobb karját a leány izzó dereka köré fonja a férfi és lázasan, szinte rekedten suttog az ajka: — Es ha százszor mondod is, újra kórkodónőt, emlékét mély rokonszenv Őrzi és őrizni fogja a történelem is mindvégig. Halálával közvetlen gyász érte Európának csaknem valamennyi uralkodó házát is. Alig van trónon ülő európai uralkodó, a kivel rokonságban ne állt volna. A legnagyobb tisztelet ós szeretet környezte őt az európai udvarokon is, csak ugy, mint odahaza Nagybritanniában. Öreganyja. volt a német császárnak, az orosz cárnónak, a román trónörökösnőnek és rokona az uralkodók egész sorának. Halála Ilire nem jő váratlanul. Napok j óta jelzik az Osborneból és Londonból érkező táviratok, hogy Viktória királynő a világ egyik leghatalmasabb uralkodója, halálán van és semmiféle emberi tudomány nem tudja többé megújítani benne a kialvó életet. Fájdalom nélkül vált meg az élettől, mert hisz az utolsó cseppig kiégett. Elszenderült a nélkül, hogy testi fájdalom gyötörte volna, ágya körül ott álltak gyermekei és unokái, köztük Albert Edvárd walesi herceg — most már király — és Vilmos német császár. A gyászos hírt maga az uj király adta hivatalosan tudtára táviratban a londoni lord mayornak, aki hivatalában az uralkodóváltozásra való tekintet nélkül tovább működik, míg a parlament működése addig nyugszik, inig tagjai az uj királynak le nem teszik a hűségesküt, .azt az ülést, amelyben ez megtörtónt, már szerdán délután megtartották, ugyanakkor letette az uj király is az alkotmányra való esküt az államtanács előtt a ezzel formálisan is királylyá lett. Legújabb távirataink a következőket jelentik : London, jan. 23. Albert Edvard az uj király, ma reggel Vilmos német császár kíséretében Osborneból Londonba érkezett. Délután a parlamentben letették előtte a hűség-esküt s a király is letette az esküt az alkotmányra. Viktóriát a férje mellé fogják eltemetni. A temetés napja még nincs meghatározva. Bécs, jan. 23- A király ma délelőtt az angol nagykövetségre hajtatott, hol fél óra ;hosszat időzött, kifejezvén részvétót Vik, tória elhunyta fölött. Goluhovszky külügyminiszter részvét-táviratot küldött az uj királynak. Budapest, január 24. A képviselőház mai ülésén Dániel Gábor alelnök meleg részvéttel emlékezett meg Viktória királynő elhunytáról. A Ház a gyász jeléül fél órai szünetet tartott s csak azután folytatták a belügyi költségvetés vitáját. Megyebál. Január 19. A farsangi mulatságok krónikájában emberemlékezet óta a legragyogóbb esték a Megyebálak, azok a fényes, nagy mulatságok, melyekre összegyülekezik a vármegyeház parkettjén vármegyénk elitje, hölgyeink legszebbjei s társadalmunk szerepvivő fórfiai. Társadalmi életünk egy ép oly kedves, mint fontos mozzanata ez a mulatság, amelynek a résztvevők később is megőrzik kedves emlékét. Ilyen volt az idei Megyebál is, mely szombat este ragyogtatta káprázatos fényét, feledhetetlen emlékül mindazoknak, kik részt vettek benne. A vmegye tisztviselőiből alakult rendezőség, élén az agilis elnökkel: dr. F á b r y Sándor alispánnal s aki jobb keze volt a nagy munkában: Bertóthy István aljegyzővel, fényes jutalmát látta fáradozásainak abban az impozáns sikerben, mely minden tekintetben fényessé tette ezt a mulatságot. Első sorban persze a lady-patronessenek: Lukács Györgyné Perónyi Madoly bárónőnek tartozik a rendezőség hálával és köszönettel. Főispánunk bájos ifjú neje fáradhatatlan kedvességgel töltötte be bálanyai tisztét s az ő bájos egyéniségének megnyerő varázsa, mindenkit lebilincselő kedvessége adta meg az egész estélynek azt a mámoros hangulatot, mely kitörülhetlenül bevette magát a szivekbe. Kilenc órakor kezdtek a fogatok a vármegyeháza elé gördülni, A fényes báli közönség a feldíszített lépcsőházon át érkezett a nagyterembe, mely szintén pazarul dekorálva volt délszaki növényekkel s a vármegye színeivel, a villamos csillárok pedig vakító fehér fényt árasztottak a parkettre. A farsang krónikása kifogy a szines frázisokból, mikor a bálterem képéről beszámol. Ragyognak a lányarcok, mosolyognak a menyecskék, a mint a posztot álló tarsolyos, csákós hajdúk közt föllibbennek az emeletre s a rendezőség fogad, vezet, mosolyog; a lányok, a menyecskék hajladoznak, ingadoznak, sétálnak a nagyteremben, keblükön a bálbizottság gyönyörű táncrendjével s azzal a szép csokorral, melylyel minden egyes táncosnőt meglepett a legkedvesebb lady patronesse, a főispánnó. .Kilenc óra után tömörül a rendezőség elnöksége dr. F á b r y Sándor alispán körül, ki elvezeti a kis csoportot a főispáni lakosztályba a lady patronesse-t meghívni. — A teremben izgatottan csoportosulnak a sétálók, a zenekar — a nagyváradi 29. gyalogezred zenekara — elhelyezkedik a fehér-kékkel s a megye címerével díszített emelvényen. A karmesteri pálca jelt ad, 10 órakor a nagyterem baloldali ajtaja megnyílik s az alispán karján a Rákóczy-induló hangjai mellett kilép dem. Újra meg újra. Hiszen tudod, hogy félek. Tudod, mitől félek. Szavad megnyugtat egy percre, kezed szorítása meggyőz egy pillanatra, de ha nem tartom kezemben a kezedet, félek, félek attól az ismeretlentől. — De hiszen az nincs! — felel a leány esdeklő hangon. — Nincs, nincs ! De itt van a képzeletemben és minden pillanatban testet ölthet és szórul-szóra beteljesül az a szomoruságos történet, amely itt bennem él, itt benn, a szivem fenekén. Odakünn letűnt az alkony pirja is, a piszkos felhőrongyok között egymásután bukkantak fel az első csillagok. És azt a két alakot teljesen elborította, magába ölelte a sötétség. Ott ülnek a zongora mellett ós szótlanul bámulnak maguk elé. Elakadt a szavuk. Mit mondjanak még egymásnak, mikor a lelkek elhallgatnak ós a kezek többé nem beszélnek. Azután mégis csak megszólalt a férfi. Földre szögezte azt a siomoruságos tekintetét. Ugy beszólt, halkan, vontatottan és akadozva. — Most fog megtörténni. Érzem. Itt benn, a szivem fenekén érzem, hogy a szomorú történet teljesedni kezd. Semmi válasz. A leány önfeledten ül ott ós tekintete a zongora billentyűire mered. A íérfi ajakán is megakad a szó. Nagysokára folytatja: — Az az ember . . . ugy-e ... a ki tegnap itt volt . . . ugy-e . . . A leány némán bólint a fejével. — Megkérte a kezedet . . . Tudom . . . Tudtam ... — Ilyennek képzeltem őt mindig. Megint elakadt a szava. — De te nem szereted, ugy-e ? Te csak engem szeretsz, ugy-e? A. leány arcán egy könnycsepp gördült le, de hang ajkairól nem jött. Az a néma könnycsepp pedig egyre gyorsabban pörgött le a halovány aroon • ós mikor odaért az arc közepére, egyszerre csak nagyot esett ós éppen a leány kezére gördült, arra a puha, fehér kacsóra, mely ott pihent a zongora billentyűin. Mikor pedig az a forró csöpp odaesett . a puha, fehér kacsóra, egyszerre megrezzent az egész test, a leány felkapta fejét, a halovány arca elpirult ós a szeme megvillant, kigyuladt. — Sándor, Sándor, bocsáss meg! Szinte fuldoklott, mikor ezt mondta, gyorsan,,hevesen, lázasan. — Én csak téged szeretlek! Most is csak tégek szeretlek, de hozzá kell mennem. Elűznek, elkergetnek hazulról. A kipirult fej szinte élettelenül dűlt le a puha, fehér kacsóra, amely ott nyugodott a billentyűkön ós a zongorából egy fájdalmas, búgó akkord tört ki. A férfi szeme pedig odatapadt a kipirult arcra ós a pihegő, remegő testre. És még szomorúbb lett a nézése, még szomorúbban esengett a hangja. — Tudom. Tudtam. Ereztem itt benn a szivem fenekén, ez a szomorú sziv mindent megérez. ű. leány lázasan felemelte a fejét. Arcáról letűnt a lázas pír, szeméből eltűnt a tűz. — E» mit teszel te Sándor? A férfi felállt ós kezét nyújtotta a leánynak: — A mi itt a szivemben meg van irva. Folytatom a szomorú történetet, a mint itt benn ól. Hordozom tovább ezt a szomorúságot . . . Azután a kemény, barna ujjak eleresztették a puha, fehér kezet, még egyszer találkozott a két szempár szomorú tekintete ós a férfi lehorgasztott fővel elhagyta a szobát . . .