Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-06 / 2. szám

XXVIII. évfolyam. B.-Csaba, 1901. Vasárnap, január hó 6-án 2. szám BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kóriratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Kavarodások. Az egységí^n volna a mi nemzeti erőnk. H<* mi magunk között békét, egyotértóst tudnánk tartani; ha türelmesek tudnánk lenni vallás és társadalmi különbözőség dacára: hacsak azt tudnánk tekinteni, hogy egy nemzet fiai vagyunk, tehát csak egy közös nemzeti célt kell szem előtt tartani és azért küzdeni: bizony hatalmasabbak lennének itthon ós tekintélyesebbek kifelé. Igaz, hogy a nemzeti egységet mint jelszót, gyakran hangoztatják, tudjuk is, érezzük is, hogy ez oly idea, melynek megvalósítására kell törekednünk, de keveset teszünk a megvalósításért, sőt — különösen utóbbi, időben — annál többet ellene. Pedig egyedül mi valljuk kárát. A külön érdekek előtérbe tolása napréi'-napra élesebb ellentóteket szül és ezen érdekek szerinti csoportosulás csak a széttagoltságot növeli. Ilyen elszomorító a felekezeti éles elkülönülés, mely mai napság oly nagyon elfoglalja még azokat is, kik pedig teljesen meg vannak arról győződve, hogy a fenyegető felekezeti harcok nem szolgálhatnak előnyére maguknak a felekezeteknek — egyiket sem véve ki — és végtelenül károsan kötik le a nemzet produktív erőit. Nálunk pedig a felekezeti egyenetlenségtől annál inkább kellene óvakodni, mert ennek nyomában jár rendszerint a nemzetiségi békétlenkedés is, mivel a felekezeti sérelme ket sokszor tisztán nemzetiségi célok érdekében használják föl, tehát azon villongások, egyenetlenségek oly sebeket képeznek a nemzet testén, melyekből folyton ujabbak és még veszedelmesebbek támadhatnak. Ezen egyenetlenségekhez járul azután még az agráriusok és merkantilisták harca. Tulajdonképen itt is — mint a felekezetek — nagyon szépen megférhetnének egymás mellett. Hanem keresve keresik az ellentéteket, még oda is képzelnek, ahol az lehetetlen, és az elfogultság, a létért való küzdelem által keltett izgalom mindenben érdeksérelmet lát és a helyett, hogy egymást kölcsönösen támogatva, a közös boldogulásra törekednének, mint halálos ellenségek állanak egymással szemben és egymást gyanúsítva, még a kibékülés lehetősége elől is elakarják zárni az utat. Most azután már mindannyi akként iparkodik szervezkedni, hogy a saját partikuláris érdekeinek kellő képviseltetóséről gondoskodjék és azt lehetőleg biztosítsa Minő képet fog majd igy ölteni a legközelebbi választási küzdelem, midőn ilyen érdekek lépnek előtérbe a nagy nemzeti eszmék helyébe, midőn az iparos, a kereskedő, a mezőgazda nem mint az egységes nemzetnek egy tagja iparkodik szavazatát érvényesíteni magasabb nemzeti eszmék diadalra segítése érdekében, hanem az ő felekezeti vagy kasztórdekei, miután az mindenek fölött álló, a mai áramlatok szerint ? Hol maradnak akkor az egységes nemzeti célok; hol lesz az az egységes nemzeti erő, a mely például Ausztriával szemben a nemzeti érdekek megvédésére szükséges ? Aztán nem intenek-e bennünket óvatosságra saját viszonyaink, mikor a mi kicsinyes, de erőnket teljesen szétforgácsoló küzdelmeink még inkább feljogositják nemzetiségeinket a saját céljaik érvényesítésére; tehetünk-e nekik szemrehányást, vádolhatjuk-e őket a nemzeti egység ellen való törekvéssel akkor, midőn a magunk részéről is mindent elkövetünk annak bebizonyítására, hogy nemzeti célt mi sem ismerünk, csak kisebb érdekköröket és csak ezekért küzdünk ós a nemzeti egység eszméje csakis ezen érdekkörök határáig terjed — a többi azontúl nekünk is Hekuba Nagyon elszomorító jelenségek. Ideje volna, hogy azok, kiknek szavuk nyomatékkal bir, egész tekintélyükkel, tehetségükkel és erélyükkel föllépnének, hogy a partikuláris érdekek helyett az igazi nemzeti eszmét juttassák diadalra. Birtokmegoszlás. A nagy mezőgazdasági statisztikai mü utolsó — ötödik — kötetét küldi »zét a földmivelési miniszter. Ebben a kötetben művelési ágak, a fölujitott szőlőterület, a gazdaságok fölszerelése, valamint a vetőmagszükséglet van föltüntetve. Ehhez csatlakoznak a birtokok megoszlására vonatkozó adatok. A müvet a sok Ízléssel kiállított grafikonok és a szakirodalom bibliográfiája fejez' be. A gonddal és tudással szerkesztett mü eredményeire utalva, kijelenti a miniszter, hogy azok által igazolva látja eddigi politikáját, mely eleitől fogva a kisbortokosság megerősítése volt. Az anyaország 2,388.482 gazdaságából 2,364.847 törpe- és kisgazdaság, azaz kerekszámban huszonnégyezer nem az. üizek a számok a bizonyság, kiált föl a miniszter, hogy hazánk termelését óriás mértékben lehet lokozni, ha a parasztságot a haladás útjára tereljük. Igaz, de nem kevésbé áll az is, hogy e számok tanúsága szerint nálunk középbirtokosság már alig van s a mi van, a legtöbb esetben annak birtokát is súlyos adósság nyomja. Hová jutunk, ha az a folyamat, melyet már konstatálni lehet, végéhez ér? Pedig az mihamar el fog következni, ha ellene nem teszünk. A korlátolt forgalmú birtokok, ellentétben a sokáig terjesztett véleménynyel, apadóban vannak. Kiterjedésük, mely 1885ben az anyaországban 16.939.000 hold volt, tizenöt év alatt 16.381.000 holdra esökkent. E csökkenés főleg a kincstári, továbbá a községi és közbirtokossági birtokok apadásából ered. Uj hitbizomány mindössze kettő alakult. A korlátolt forgalmú birtokok fele erdő. Legnagyobb területet foglalnak el (40'7%-ot) a Dráván tul, továbbá Erdélyben (38'8%-ot), ezután következik a Tisza-Maros szöge és a Tisza jobb partja. Legcsekélyebb százalékot mutat a TiszaDuna köze. A magyar föld megoszlását, a gyűjtött . adatok szerint, a következő számok mutatják. A törpebirtokok az egésznek 53'6, a kisbirtokok 45-4, a középbirtokok 0'9, a nagybirtokok 0'16 százalékát teszik ki. Ellenben a területből 5"8 százalék esik a legfőbb öt holdas törpe, 46"5 százalók dz 5—100 holdas kis, 14"4 százalék a IC 3—10000 holdas középbirtokra, mig a fennmaradó 32-3 százalékot a nagybirtokok foglalják le. Ezt a kétségkívül nem igen kedvező helyzetet némileg enyhíti az, a mit fennebb éiintettünk, hogy tudniillik a nagy kötöttbirtok jókora része erdő. A helyzet, azonban főleg a középbirtokra nézve, még Békésmegyei Közlöny tárcája, A Cserecsákó csárda szentje. Irta : Tóth József. Péter-Pál napján viradóra szomorú hir járta be a falut: Csép Palit meggyilkolták a Oierecsákó csárdánál. Véres tetemére az öreg Karikás Bálint, a községi csordás bukkant rá a csárdától pár hajitásnyira, szürkülő hajnalon. A megölt legény torka át volt vágva; véres kés volt a kezében. Hanem azért, mikor a törvényes vizsgálat kijött, abban állapodtak meg, a mit a faluban beszéltek, hogy Csép Pali nem a maga keze által mult ki. n. ki pedig vérét vette, alig ha volt más, ínirit Kalász István, a cserecsákói csárdás, a kinek a felesége után már régen bomlott Osép Pali, a mit a csalfa csárdásné nem vett rossz néven tőle ; tetszett neki is a derék szál legény. Kalász Istvánt azután be is fogták a csendőrök, a szép asszonnyal egyben ; hanem egy pár hónap múlva csak haza kerültek. Nem bizonyosodott rájok a Csép Pali vére kiontása; a dolgot aztán nem is firtatta senki. * Teltek az évek. A Cserecsákó csárdának lejárt a jóvilága ; az országút mentén vasutat építettek. Megcsappant a vásárokat járó mesteremberek, fuvarosok száma. Nem kopogott a mulató legények árvatölgyfa botjától a görnyedt mestergerenda. Nem húzta a cigány a szegény legények nótáját, hogy: Korcsmárosné hét itce bort hozzon kend, Az asztalra két szál gyertyát gyújtson kend. Meg azt a másikat: Heí korcsmáros eb az ingét! . . . Csendes ház lett a hangos csárdából, a hol esténként duhaj nóta helyett ismeretlen énekeket rendezett öt-hat ember, a kiket a faluban „nazarénusok"-nak neveztek s a kik a szomszéd községből járogattak át esténként terjeszteni azt az uj hitet, a melynek nem kell se pap, se templom. Kalász István szivesen engedte át a csárda ivóját az uj gyülekezet számára. Beállt maga is nazarónusnak ; énekelt ós imádkozott a feleséggel ós „hivő" társaival olyan buzgó áhítattal, mint egy szent. * Egy éjjeli gyülekezet után a felesége hosszasabban maradt künn, mikor kikísérte a hazatérő „testvéreket." Kalász István utána lesett az ablakon át, látta, hogy Perge Gyuri, a legifjabb hivő testvér hosszasabban feledte a kezét a asszonyéban s hogy elváláskor a szokottnál gerjesebb testvéri csókot váltottak egymással. — Vera! — szólt zordon hideg hangon Kalász István a belépő asszonyhoz. — Elfelejtetted már, hogy miattad jutottam pokolra. Vera ! Vera ! nem jó vége lesz még a te dolgodnak. Mondom neked Vera, hogy nem jó lesz: de még Perge Gyurinak sem. Vera asszony megrettent a borzalmas arcú embertől. Nem látta még ugy nézni, nem hallotta még olyan vérfagyasztó hangon beszólni Kialudt a esárda mécse. A gazda s az asszony elpihentek ; de álom nem jött a szemökre. Kalász István lehunyta szemeit, hátha meglophatná az álmot. Nem lehetett; elébe állt a Csép Pali véres alakja, beszólt hozzá, hogy azt irtózat volt hallani: — Azt hiszed Kalász István, hogy te nyugalmat lelsz az uj hitedben ; azt hiszed hogy kitörölhetsz a lelkedből. Oh ne hidd. Szerettem a feleséged, mert megrontotta a szivemet, elvette az eszem. Meglakoltam érte; de a te asszonyod még sem szeret téged. Vedd vérét Perge Gyurinak is, jön utána a másik. Kalász István gyötrelmes leik

1' kinok közt hallgatta a véres árny beszédét, a maga beteg lelke vívódását. Hánykolódott fekhelyén. Az asszonyt kiverte a hideg verejték, a mint a csárda másik zugából lélekzetót visszafojtva hallgatta az ura kínos vergődését. Rettegett, hogy az az ember újra vérbe mártja kezét; s az a vér vagy az övé lesz, vagy a Perge Gyurié! Perge Gyuri pedig még kakasszó előtt vissza fog térni. Megígérte. Ott várja a pincehát bokrai közt. Azóta tán ott is van. Kalász István ezalatt vívta önmagával azt az irtózatos harcot, a mely ellen nem talált nyugalmat se énekben, se imádságban. — Vessz hát te ! — szólt hozzá vívódó lelke — mit ér már neked az élet ! — Jó ! vesszek ! de vesszen velem az az asszony is, a ki miatt idáig jutottam. Felugrott fekhelyéről. Oda rohant az asszony ágyához. Dermedten állt meg ; nem volt ott senki. Fölszakitotta az ajtót; kirohant az országútra. A holdvilágnál távol két futó alakot látott: Verát és Perge Gyurát. Nem kiáltott utánok. Betántorgott, bereteszelte maga után az ajtót. * Csakugyan Kalász István volt a Csép Pali gyilkosa. Feladta a felesége . . . A csendőrök kimentek a Cserecsákó csárdához. Feltörték a bezárt ajtót. Hanem azért nem fogták el Kalász Istvánt. A gyilkos, a Cserecsákó csárda szentje ott függött a görnyedt mestergerendán. Udvarlóim. Irta: Forral Ferrike. A színésznő, nemcsak színésznő, de egyúttal nő is. En tehát polgári női minőségemben akarok elmondani egyet-mást... Igaz ugyan, hogy udvarlója minden hölgynek, ha a jelenben nincs is, de a múltban mindég „volt". Nekünk színésznőknek nemcsak jövőnk, hanem multunk is szokott lenni, amelyet nincs okunk eltitkolni. Az ón jövőmről a „Szamos"-ban megíratott, hogy Szatmáron kezdődik. Hogy hol fog végződni, 9",t nem lehessen tudni. Hogy a multam azonban hol kezdődik, azt szintén női minőségben elhallgatom; hanem ennek a múltnak elmosódó ködéből akarok egy-két képet felidézni. Az első udvarlóm egy édes kis volt. Akármilyen kicsi volt is, ne' kisebb nálamnál. Ez a deák fülig mes volt belém, valaminthogy ó*