Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-20 / 6. szám

XXVIII. évfolyam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, január hó 20-án 6. szám. TÉKISMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Altruizmus. Társadalmi és politikai érdekeink eddig elválaszthatatlanok voltak egy­mástól. Nem mintha valamely közös érdek kapcsolta volna őket össze. Vagy, hogy a politika felszínén sze­replő kérdések a társadalmi érdekek megvalósulását előmozdítottak volna. Még azt sem mérnők állítani, hogy a politikai kérdésekkel való túlságos foglalkozás jótékonyan hatott szociális életünkre. Ellenkezőleg. Szétrobbantotta s különböző kasztoki a osztotta fel a magyar társadalmat & megsemmisí­tette a független közvéleményt, a melynek a saját érdekeit az ország általános érdekeivel benső összefüg­gésben tartani kötelessége lett volna. Igy történt, hogy a szociális szempon­tokat tekintve, teljesen ellentétes ér­dekű csoportok harioltak egymás mellett a politika terén, még azonos érzelmű körök a késhegyig menő har­cot vivtak egymással. Más országok­ban a társadalom minden politikai kérdés felvetésénél érvényesiti befo­lyását, s nem türi, hogy valami ér­dekei ellen történjék. Nálunk ^ poli­tika éppen hogy szociális életünket kiaa.uiuvct tette, megszün­tette annak önállóságát is. Ennek pe­dig az volt a következménye, hogy társadalmi bajaink nagyon elszapo­rodtak, a nélkül, hogy valaki azok orvoslásáról gondoskodott volna. E sötét képbe az utóbbi időben némi világosság vegyült. Bajaink egyik főokozója, a politika ezúttal fényt ve­teti szomorú társadalmi életünkbe. Ennek nyomán pedig öndudatra kelt a magyar társadalom is. Visszanyerte Békésmegyei Közlöny tárcája. Dinnyés. Irta : Bret Harte. Angolbol fordította: Donner Lajos. A nyájas olvasó alig fogja hinni, hogy akár kinek is a keresztszülői elvállalhatták volna a felelősséget ezért a névért. E sze­rint magam is konstatálhatom, hogy ala­pos okom van gúnynévnek tartani, mely­hez igaz vagy nem igaz uton a véletlen juttatott egy kis fiút, ismerősömet. Különféle eszméleteket főztem ki e különös melléknév magyarázatául. Fejét átlátszó pehely takarta, mint a milyen picike csibéken látható, nyiltan mutatva az áttetsző koponyát. Hogy a szülei tán szerencsegyermeknek tekintették s az év­szak gyümölcseiből költői jelentőségű uta­lást olvastak ki erre a névre, nagyon is mesébe illő föltevés volna. Bizonyosan gyöngének matatta magát kiskorától fogva a dinnyékkel szemben; ez annál valószí­nűbb, mert a „képzelet" bajosan tanyáz­hatott Mc Ginnis vendéglőjében. Dinnyés volt ő, mikor fölmerült öntudatomban. Közeledését csupa gyermekhangok jelezték: „nini a Dinnyés", vagy tréfásan „ejnye a Dinnyés", vagy pedig tekintélylyel „no te Dinnyés!" Mc Ginnis vendéglőjét valami makacs tulajdonos demokrata érzületének kifejezé­séül lehetett tekinteni. Divatba jött ke­resztutcák közt foglalt el egy korlátolt kis darab földet, vonakodott a körülmények­hez alkalmazkodni, merészen pompázott fósületlenségóvel s gyakran tolta föl magát az arrajárók figyelmének hangokkal, me­lyeket nyelvtanban hiában keresnénk. Fény­és árnyoldalai egyaránt behatoltak laká­somnak egy földszinti hátulsó szobájának ablakán. | önállóságát és saját bajai .orvoslásába foghatott Mert be kellett látnia, hogy nelyzetén csak a saját erejéből javít­hat, mert mindent a kormánytól várni meddő dolog Már is látjuk azon jelenségek fel­bukkanását, melyek egyszersmind az altruizmus nemes eszméinek terjedé­sét bizonyítják. Lélekemelő példáját tapasztaljuk az utóbbi időben az em­berszeretetnemes munkájának azon sok jótékonysági műveletben, mely a fő­város különböző társadalmi köreinek az érdeme. És becsületére válik a fő­város társadalmának, mely nemes tettének igaz jutalmát csak akkor fogja igazán élvezhetni, ha a megindí­tott mozgalom az egész országra ki fog terjedni, a mint ki is terjed s a jótékonyság gyakorlásában versenyre kélt a fővárossal Kolozsvár, Arad, Nagyvárad stb. A főérdem azonban mindig a kezdeményezőt illeti. Ezen mozgalmakból azonban még egy másik tanulságot is meríthetünk. Azt tudniillik, hogy társadalmunkban végre kifejlődni kezd az a szükség­érzet, hogy le kell bontani azon óriási különbségeket, melyek az anyagiak te­rén az embereket egymástól elválaszt­ják. Legalább annyira, hogy a tobzódás és az éhezés ne álljanak szemben oly rettentő élességgel, mely a jótékony­ságnak következetes és öntudatos gya­korlását feltételezi. Ez lesz társadalmunk egységesíté­sének első jele. Első örvendetes ese­ménye annak, hogy a társadalom tu­datában van a széttagoltságából eredő veszélyeknek S ha sikerül majd a társadalmi kérdések tárgyalásánál vagy nemes eszmék végrehajtásánál kiküszöbölni a politikai jelszavak ká­Olyan alacsony volt az ablak, hogy ha csak legkisebb haj lamam is van az alva­járásra, ily kedvező viszonyok közt kitör rajtam s a vendéglőudvar kísértete válik belőlem. Sejtelmeim, a mi a vendéglő régi eredetét illeti, nem voltak éppen alapta­lanok, mert azon az ablakon át megpillan­tottam egyszer az őst. Kelta árny volt az. mely egy szép nap reggelén elhomályosí­totta: egy libernyes, kurta pipáju, torzon­borz alak. Nehéz botra támaszkodott s elme­rülve bámulta a vendéglőt, olyanformán, mint a hogy hősök szokták drámailag szem­ügyre venni gyermekkoruk tanyáj át. Meg­állapodtam magamban, hogy ez Mc Gin­nis, aki szemlót tart tulajdona fölött. Az a tény, hogy egy tört palackét gondosan rúgott el útjából, némileg megerősített vé­leményemben. De egyszerre csak eltűnt, s a vendéglő nem látta többé. Bizonyosan szomszédai által szedette a bórt, — ha sze­detett egyáltalában. Dinnyésen kivül —• a kire nézve mindez csak bevezetés akar lenni — nagyon ke­vés volt, ami a legszerényebb igényű em­ber érdeklődését is fölkelthette volna, hogy nincs arányban az örökös takarítás, mo­sás a látható eredménnyel. Mindig lóbálta valami jobbra-balra az udvaron, ami ugy látszott mintha odatartoznék. Egy nagy muskátli, — az emberek gönyörködtetésére tartott virágok közt bizonnyára az, mely­nek legtöbb szüksége van az illúzióra, — tengődött az ablak alatt. Piros levelein át pillantottam meg legelőször Dinnyést. Körülbelül hét éves volt. Idősebbnek látszott, feje tiszteletreméltó fehérségénél fogva és nem lehetett kitalálni az alakját, mert mindig olyan ruhákat hordott, a me­lyek megtermett 19 éves legényre illettek volna. Egy nadrágból állott teljes ruhá­zata, melyet egy szál heveder tartott, ez : volt mindennapi öltözéke. Miképpen tu­dott mégis véghezvinni ily pazar diszben ros hatását, akkor reméljük csak, hogy elérjük a célt : az egységes és hatal­mas társadalmat! A mit e téren mind­máig tapasztaltunk, csak muló jelen­ség volt. De hiszszük és reméljük, hogy e jelenségeket követni fogja egy oly akció, mely az egységesítés nemes eszméjét meg is valósítja. Az a kapocs, mely az emberiség külömböző rétegeit összecsatolni s egy társadálommá olvasztani hivatva van, az emberszeretet formájában nálunk is jelentkezett már. Ennek következménye pedig csakis az egye sülés utáni vágy, annál inkább el­tűnik a különbség az emberek között; annál egységesebbé lesz maga a társadalom. Egységes és független társadalmi élet! Ez legyen tehát a jövő jelszava­Igen, független és egységes legyen társadalmi életünk. Alkotmányunk újjászületése óta parlamentünk min­den intézkedését a törhetetlen szabad­elvüség jellemzi. A liberálizmus tette virágzóvá politikai életünket. Legyünk társadalmi életünkben is szabadelvűek; romboljuk le az emberszeretet nevé­ben azon korlátokat, melyek az em­bert embertől elválasztják, akkor egy­séges és önálló társadalmat alkotunk, melynek kebelében minden polgár egy­forma szeretettel szolgálja a hazát M. N. A háború. (M. d.) Mentől tovább húzódik, annál nyilvánvalóbbá lesz, hogy az angol-bur háború oktalan s minden szabadság sze­rető nép előtt utálatos vérengzései a le­hető legnagyobb mértékben fölkeltették a rokonórző népek ellenszenvét Anglia ellen. valóságos testgyakorlati csudákat, kiváltsá­gom volt tanuja lenni többször. De jól el­mondani még egyszer sem tudtam. „Kisebb helycseréket" sohasem hibázott el. A nap bármely órájában kötélen függve lehetett látni s nem volt szokatlan látvány a há­zak tetején sem. Pontosan ismerte Dinnyés minden kerítés magasságát a szomszédság­ban, hol könnyű megmászni,, hol lehet meg­fogódzni a túlsó oldalon. Békésebb, nyu­godtabb foglalkozásaihoz tartozott, hogy hosszú zsinoron egy elhasznált theafőzőt csörömpöltetett maga után, miközben rém­ségesen orditott, mint a ki tüzet kiált. Szokásait tekintve, nem volt nagyon társaság kedvelő. Egynehány hasonlókorú fiu néha-néha meglátogatta, de kamasz csínyeken végezték s inkább azért jöttek, hogy használt palackokat stb. harácsolja­nak, melyeknek a vendéglő udvara való­ságos raktára volt. Egy szép napon ugyan megunta a magányosságot s egy vak hár­fást csalt be az udvarba. Két óra hosszat szólítgatta a gazember istentelen hivoga­tással; folyton körbe járta a szegény az udvart, nyilván azon hiszemben, hogy min­dig más helyen van, — ingyen, mig Diny nyés a szomszéd kerítésről nagy megelé­gedéssel nézte. A lelkiismeretesség ezen hiánya költötte rosz hirét az előkelő szom­szédság közt. Kiadták a rendeletet, hogy módos, jóravaló szülők gyermeke ne ját­szón vele. Ez a meghagyás természetesen szörnyen érdekessé tette Dinnyést. Gyerek­szobákból csudáló tekinteteket vetettek Dinnyésre, babák ujja rámutogatott, sut­togva theára hivták meg (heverő gerendán, tyukketrecen) az előkelők hátulsó udvara felől. Ugy tekintettek rá, mint pompás, kiváló gyerekre, a kit övéi nem gyötör­nek unalmas illemszabályokkal, a ki testi­leg, lelkileg fölöttük áll. Egy délután szo­katlan mozgalom támadt Mc Ginnis ven­déglőjének szomszédságában. Kinézve ab­lakomon, ott láttam Dinnyést egy istálló Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Most már mindinkább világossá lesz, hogy a fékezhetlen kicsszomj akarja meg­ölni egy szorgalmas és szabadságra nem­csak ráteremtett, hanem meg is érett népnek egész existenciáját, hazáját s intézményeit az elnyomás véres könyeibe fulasztván. Epen azért örömmel fogadják minden­felé azokat a hireket, a melyek tanúsága szerint ugyancsak rájár a rud'a telhetetlen és kapzsi kalmár népre, mely az igazságot ós nópjogot egyaránt lábbal tiporta, el­lenben a hős bur nép sorsa ismét jobbra­fordult. Újra fellángolt az elszánt szabad­ságharc tüze, újra megindult a végső erő­feszítésre eltökélt küzdelem, nem csupán a kót bur köztársaságban, hanem a fok­földi gyarmat északi részében is, melynek bur lakossága nagyobb tömegekben csat­lakozott a Fokföldre betört transzváli csa­• patokhoz. Újra remélni kezdenek a burok ós a velők rokonszenvező népek. Még nagyobb örömre szolgál az, hogy már az angolok magok sem ámíthatják magukat arra nézve, hogy Dél-Afrikában csakugyan rosz a helyzet. Sok ezer családot érdekel ez a dolog Angliában. Mikor az önkénteseket tömegesen küldöttek az afri­kai harctérre, ugy ezek maguk, mint csa­ládjaik azt hitték, hogy legfőlebb egy­két hónapig fog tartani a háború. Ször­nyen csalódtak ebben. Most már közel más fél év óta tart a háború és még min­dig kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz vége. Nemcsak életüket és egézsógüket, hanem egész jövőjüket kockáztatják azok, kik az angol hadseregbe beállottak, családjaik pedig nélkülözéseknek is ki vannak téve, mert a kapott állami segély nem pótolja a családfő keresményét. A burok ujabb sikerei egyre jobban fokozzák az Angliában nagyon is terjedni kezdő kiábrándulást. Az egész angol had­erőnek Dél-Afrikában való lekötöttsége s tetején; kötelet húzott föl, a melyen egy nem messze lakó vagyonos uri család re­ményteljes sarjadéka lógott ég és föld közt. Hiába kérlelték a kis Tommy nő­rokonai, a kik a hátsó udvarban összese­reglettek, hiába fenyegette öklével a bol­dogtalan apa. Biztos levén állása, fokozta erőlködését s végre szerencsésen kiköthe­tett a ház gerincén a lóghajós. És még kisült aztán az a megszégyenítő körül­mény is, hogy Tommy egyetértett Diny­nyéssel. Vigyorogva pislantott a kis fiu saját szüleire, mint a ki a maga érdemé­ből emelkedett ebbe a veszedelmes ma­gasságba. Mielőtt segítségére érkezett volna a létra, Dinnyés esküdt szövetségesévé vált ós sajnálattal kell kijelentenem, hogy a merész fiu ösztönzésére, saját családja tagjairól leszedett minden becsületet. Utol­jára természetesen megcsípték ugyan, de Dinnyés elmenekült. Tommy azontúl csak az ablakból pillanthatott kebelbarátjára s pajtásságuk csak annyiból állott, liogy kiáltásokat váltottak: „Dinnyés, hol vagy?" „Nézz ki Tommy!" Dinnyés, gyakorlati szempontból tekintve, örökre elvesztette pajtását. Kutattam, hogy vajon nem lát­szik-e a bánat némi jele Dinnyésen, de hiába; sajnálatát, ha volt benne egyálta­lában, valahol terjedelmes ruhájában rejt­hette csak el. E tájban gyakrabban nyilt alkalmam Dinnyéssel való ismerkedésre. Avval vol­tam elfoglalva, hogy egy bizonyos „iro­dalmi űrt" töltsek be, mire mindennap kót órát szántam. Módszeresen kellett eljárnom, azért visszavonultam a világtól ós a nap­nak bizonyos órájában bezárkóztam a szo­bámba a hivatalból való hazajövetelem után. Ekkor gondosan kivettem az iró­mappámat ós elolvastam, a mit előző nap irtam. Ez a foglalkozás valami változtatást sugalmazott s akkor az egészet gondosan újraírtam. Eljárásom közben koronként egy adattártól kértem tanácsot, mely minden-

Next

/
Oldalképek
Tartalom