Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-20 / 6. szám

XXVIII. évfolyam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, január hó 20-án 6. szám. TÉKISMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Altruizmus. Társadalmi és politikai érdekeink eddig elválaszthatatlanok voltak egymástól. Nem mintha valamely közös érdek kapcsolta volna őket össze. Vagy, hogy a politika felszínén szereplő kérdések a társadalmi érdekek megvalósulását előmozdítottak volna. Még azt sem mérnők állítani, hogy a politikai kérdésekkel való túlságos foglalkozás jótékonyan hatott szociális életünkre. Ellenkezőleg. Szétrobbantotta s különböző kasztoki a osztotta fel a magyar társadalmat & megsemmisítette a független közvéleményt, a melynek a saját érdekeit az ország általános érdekeivel benső összefüggésben tartani kötelessége lett volna. Igy történt, hogy a szociális szempontokat tekintve, teljesen ellentétes érdekű csoportok harioltak egymás mellett a politika terén, még azonos érzelmű körök a késhegyig menő harcot vivtak egymással. Más országokban a társadalom minden politikai kérdés felvetésénél érvényesiti befolyását, s nem türi, hogy valami érdekei ellen történjék. Nálunk ^ politika éppen hogy szociális életünket kiaa.uiuvct tette, megszüntette annak önállóságát is. Ennek pedig az volt a következménye, hogy társadalmi bajaink nagyon elszaporodtak, a nélkül, hogy valaki azok orvoslásáról gondoskodott volna. E sötét képbe az utóbbi időben némi világosság vegyült. Bajaink egyik főokozója, a politika ezúttal fényt veteti szomorú társadalmi életünkbe. Ennek nyomán pedig öndudatra kelt a magyar társadalom is. Visszanyerte Békésmegyei Közlöny tárcája. Dinnyés. Irta : Bret Harte. Angolbol fordította: Donner Lajos. A nyájas olvasó alig fogja hinni, hogy akár kinek is a keresztszülői elvállalhatták volna a felelősséget ezért a névért. E szerint magam is konstatálhatom, hogy alapos okom van gúnynévnek tartani, melyhez igaz vagy nem igaz uton a véletlen juttatott egy kis fiút, ismerősömet. Különféle eszméleteket főztem ki e különös melléknév magyarázatául. Fejét átlátszó pehely takarta, mint a milyen picike csibéken látható, nyiltan mutatva az áttetsző koponyát. Hogy a szülei tán szerencsegyermeknek tekintették s az évszak gyümölcseiből költői jelentőségű utalást olvastak ki erre a névre, nagyon is mesébe illő föltevés volna. Bizonyosan gyöngének matatta magát kiskorától fogva a dinnyékkel szemben; ez annál valószínűbb, mert a „képzelet" bajosan tanyázhatott Mc Ginnis vendéglőjében. Dinnyés volt ő, mikor fölmerült öntudatomban. Közeledését csupa gyermekhangok jelezték: „nini a Dinnyés", vagy tréfásan „ejnye a Dinnyés", vagy pedig tekintélylyel „no te Dinnyés!" Mc Ginnis vendéglőjét valami makacs tulajdonos demokrata érzületének kifejezéséül lehetett tekinteni. Divatba jött keresztutcák közt foglalt el egy korlátolt kis darab földet, vonakodott a körülményekhez alkalmazkodni, merészen pompázott fósületlenségóvel s gyakran tolta föl magát az arrajárók figyelmének hangokkal, melyeket nyelvtanban hiában keresnénk. Fényés árnyoldalai egyaránt behatoltak lakásomnak egy földszinti hátulsó szobájának ablakán. | önállóságát és saját bajai .orvoslásába foghatott Mert be kellett látnia, hogy nelyzetén csak a saját erejéből javíthat, mert mindent a kormánytól várni meddő dolog Már is látjuk azon jelenségek felbukkanását, melyek egyszersmind az altruizmus nemes eszméinek terjedését bizonyítják. Lélekemelő példáját tapasztaljuk az utóbbi időben az emberszeretetnemes munkájának azon sok jótékonysági műveletben, mely a főváros különböző társadalmi köreinek az érdeme. És becsületére válik a főváros társadalmának, mely nemes tettének igaz jutalmát csak akkor fogja igazán élvezhetni, ha a megindított mozgalom az egész országra ki fog terjedni, a mint ki is terjed s a jótékonyság gyakorlásában versenyre kélt a fővárossal Kolozsvár, Arad, Nagyvárad stb. A főérdem azonban mindig a kezdeményezőt illeti. Ezen mozgalmakból azonban még egy másik tanulságot is meríthetünk. Azt tudniillik, hogy társadalmunkban végre kifejlődni kezd az a szükségérzet, hogy le kell bontani azon óriási különbségeket, melyek az anyagiak terén az embereket egymástól elválasztják. Legalább annyira, hogy a tobzódás és az éhezés ne álljanak szemben oly rettentő élességgel, mely a jótékonyságnak következetes és öntudatos gyakorlását feltételezi. Ez lesz társadalmunk egységesítésének első jele. Első örvendetes eseménye annak, hogy a társadalom tudatában van a széttagoltságából eredő veszélyeknek S ha sikerül majd a társadalmi kérdések tárgyalásánál vagy nemes eszmék végrehajtásánál kiküszöbölni a politikai jelszavak káOlyan alacsony volt az ablak, hogy ha csak legkisebb haj lamam is van az alvajárásra, ily kedvező viszonyok közt kitör rajtam s a vendéglőudvar kísértete válik belőlem. Sejtelmeim, a mi a vendéglő régi eredetét illeti, nem voltak éppen alaptalanok, mert azon az ablakon át megpillantottam egyszer az őst. Kelta árny volt az. mely egy szép nap reggelén elhomályosította: egy libernyes, kurta pipáju, torzonborz alak. Nehéz botra támaszkodott s elmerülve bámulta a vendéglőt, olyanformán, mint a hogy hősök szokták drámailag szemügyre venni gyermekkoruk tanyáj át. Megállapodtam magamban, hogy ez Mc Ginnis, aki szemlót tart tulajdona fölött. Az a tény, hogy egy tört palackét gondosan rúgott el útjából, némileg megerősített véleményemben. De egyszerre csak eltűnt, s a vendéglő nem látta többé. Bizonyosan szomszédai által szedette a bórt, — ha szedetett egyáltalában. Dinnyésen kivül —• a kire nézve mindez csak bevezetés akar lenni — nagyon kevés volt, ami a legszerényebb igényű ember érdeklődését is fölkelthette volna, hogy nincs arányban az örökös takarítás, mosás a látható eredménnyel. Mindig lóbálta valami jobbra-balra az udvaron, ami ugy látszott mintha odatartoznék. Egy nagy muskátli, — az emberek gönyörködtetésére tartott virágok közt bizonnyára az, melynek legtöbb szüksége van az illúzióra, — tengődött az ablak alatt. Piros levelein át pillantottam meg legelőször Dinnyést. Körülbelül hét éves volt. Idősebbnek látszott, feje tiszteletreméltó fehérségénél fogva és nem lehetett kitalálni az alakját, mert mindig olyan ruhákat hordott, a melyek megtermett 19 éves legényre illettek volna. Egy nadrágból állott teljes ruházata, melyet egy szál heveder tartott, ez : volt mindennapi öltözéke. Miképpen tudott mégis véghezvinni ily pazar diszben ros hatását, akkor reméljük csak, hogy elérjük a célt : az egységes és hatalmas társadalmat! A mit e téren mindmáig tapasztaltunk, csak muló jelenség volt. De hiszszük és reméljük, hogy e jelenségeket követni fogja egy oly akció, mely az egységesítés nemes eszméjét meg is valósítja. Az a kapocs, mely az emberiség külömböző rétegeit összecsatolni s egy társadálommá olvasztani hivatva van, az emberszeretet formájában nálunk is jelentkezett már. Ennek következménye pedig csakis az egye sülés utáni vágy, annál inkább eltűnik a különbség az emberek között; annál egységesebbé lesz maga a társadalom. Egységes és független társadalmi élet! Ez legyen tehát a jövő jelszavaIgen, független és egységes legyen társadalmi életünk. Alkotmányunk újjászületése óta parlamentünk minden intézkedését a törhetetlen szabadelvüség jellemzi. A liberálizmus tette virágzóvá politikai életünket. Legyünk társadalmi életünkben is szabadelvűek; romboljuk le az emberszeretet nevében azon korlátokat, melyek az embert embertől elválasztják, akkor egységes és önálló társadalmat alkotunk, melynek kebelében minden polgár egyforma szeretettel szolgálja a hazát M. N. A háború. (M. d.) Mentől tovább húzódik, annál nyilvánvalóbbá lesz, hogy az angol-bur háború oktalan s minden szabadság szerető nép előtt utálatos vérengzései a lehető legnagyobb mértékben fölkeltették a rokonórző népek ellenszenvét Anglia ellen. valóságos testgyakorlati csudákat, kiváltságom volt tanuja lenni többször. De jól elmondani még egyszer sem tudtam. „Kisebb helycseréket" sohasem hibázott el. A nap bármely órájában kötélen függve lehetett látni s nem volt szokatlan látvány a házak tetején sem. Pontosan ismerte Dinnyés minden kerítés magasságát a szomszédságban, hol könnyű megmászni,, hol lehet megfogódzni a túlsó oldalon. Békésebb, nyugodtabb foglalkozásaihoz tartozott, hogy hosszú zsinoron egy elhasznált theafőzőt csörömpöltetett maga után, miközben rémségesen orditott, mint a ki tüzet kiált. Szokásait tekintve, nem volt nagyon társaság kedvelő. Egynehány hasonlókorú fiu néha-néha meglátogatta, de kamasz csínyeken végezték s inkább azért jöttek, hogy használt palackokat stb. harácsoljanak, melyeknek a vendéglő udvara valóságos raktára volt. Egy szép napon ugyan megunta a magányosságot s egy vak hárfást csalt be az udvarba. Két óra hosszat szólítgatta a gazember istentelen hivogatással; folyton körbe járta a szegény az udvart, nyilván azon hiszemben, hogy mindig más helyen van, — ingyen, mig Diny nyés a szomszéd kerítésről nagy megelégedéssel nézte. A lelkiismeretesség ezen hiánya költötte rosz hirét az előkelő szomszédság közt. Kiadták a rendeletet, hogy módos, jóravaló szülők gyermeke ne játszón vele. Ez a meghagyás természetesen szörnyen érdekessé tette Dinnyést. Gyerekszobákból csudáló tekinteteket vetettek Dinnyésre, babák ujja rámutogatott, suttogva theára hivták meg (heverő gerendán, tyukketrecen) az előkelők hátulsó udvara felől. Ugy tekintettek rá, mint pompás, kiváló gyerekre, a kit övéi nem gyötörnek unalmas illemszabályokkal, a ki testileg, lelkileg fölöttük áll. Egy délután szokatlan mozgalom támadt Mc Ginnis vendéglőjének szomszédságában. Kinézve ablakomon, ott láttam Dinnyést egy istálló Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Most már mindinkább világossá lesz, hogy a fékezhetlen kicsszomj akarja megölni egy szorgalmas és szabadságra nemcsak ráteremtett, hanem meg is érett népnek egész existenciáját, hazáját s intézményeit az elnyomás véres könyeibe fulasztván. Epen azért örömmel fogadják mindenfelé azokat a hireket, a melyek tanúsága szerint ugyancsak rájár a rud'a telhetetlen és kapzsi kalmár népre, mely az igazságot ós nópjogot egyaránt lábbal tiporta, ellenben a hős bur nép sorsa ismét jobbrafordult. Újra fellángolt az elszánt szabadságharc tüze, újra megindult a végső erőfeszítésre eltökélt küzdelem, nem csupán a kót bur köztársaságban, hanem a fokföldi gyarmat északi részében is, melynek bur lakossága nagyobb tömegekben csatlakozott a Fokföldre betört transzváli csa• patokhoz. Újra remélni kezdenek a burok ós a velők rokonszenvező népek. Még nagyobb örömre szolgál az, hogy már az angolok magok sem ámíthatják magukat arra nézve, hogy Dél-Afrikában csakugyan rosz a helyzet. Sok ezer családot érdekel ez a dolog Angliában. Mikor az önkénteseket tömegesen küldöttek az afrikai harctérre, ugy ezek maguk, mint családjaik azt hitték, hogy legfőlebb egykét hónapig fog tartani a háború. Szörnyen csalódtak ebben. Most már közel más fél év óta tart a háború és még mindig kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz vége. Nemcsak életüket és egézsógüket, hanem egész jövőjüket kockáztatják azok, kik az angol hadseregbe beállottak, családjaik pedig nélkülözéseknek is ki vannak téve, mert a kapott állami segély nem pótolja a családfő keresményét. A burok ujabb sikerei egyre jobban fokozzák az Angliában nagyon is terjedni kezdő kiábrándulást. Az egész angol haderőnek Dél-Afrikában való lekötöttsége s tetején; kötelet húzott föl, a melyen egy nem messze lakó vagyonos uri család reményteljes sarjadéka lógott ég és föld közt. Hiába kérlelték a kis Tommy nőrokonai, a kik a hátsó udvarban összesereglettek, hiába fenyegette öklével a boldogtalan apa. Biztos levén állása, fokozta erőlködését s végre szerencsésen kiköthetett a ház gerincén a lóghajós. És még kisült aztán az a megszégyenítő körülmény is, hogy Tommy egyetértett Dinynyéssel. Vigyorogva pislantott a kis fiu saját szüleire, mint a ki a maga érdeméből emelkedett ebbe a veszedelmes magasságba. Mielőtt segítségére érkezett volna a létra, Dinnyés esküdt szövetségesévé vált ós sajnálattal kell kijelentenem, hogy a merész fiu ösztönzésére, saját családja tagjairól leszedett minden becsületet. Utoljára természetesen megcsípték ugyan, de Dinnyés elmenekült. Tommy azontúl csak az ablakból pillanthatott kebelbarátjára s pajtásságuk csak annyiból állott, liogy kiáltásokat váltottak: „Dinnyés, hol vagy?" „Nézz ki Tommy!" Dinnyés, gyakorlati szempontból tekintve, örökre elvesztette pajtását. Kutattam, hogy vajon nem látszik-e a bánat némi jele Dinnyésen, de hiába; sajnálatát, ha volt benne egyáltalában, valahol terjedelmes ruhájában rejthette csak el. E tájban gyakrabban nyilt alkalmam Dinnyéssel való ismerkedésre. Avval voltam elfoglalva, hogy egy bizonyos „irodalmi űrt" töltsek be, mire mindennap kót órát szántam. Módszeresen kellett eljárnom, azért visszavonultam a világtól ós a napnak bizonyos órájában bezárkóztam a szobámba a hivatalból való hazajövetelem után. Ekkor gondosan kivettem az irómappámat ós elolvastam, a mit előző nap irtam. Ez a foglalkozás valami változtatást sugalmazott s akkor az egészet gondosan újraírtam. Eljárásom közben koronként egy adattártól kértem tanácsot, mely minden-