Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-28 / 25. szám

XXVIÍI évfolyam. B.-Csaba 1901. Csütörtök, március hó 28-án 25 szám, 11 BEKESMEGTE KGZLOOT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Kvóta és delegáció. Budapest, márc. 21. Csütörtökön Bécsbe utazik a magyarországgyűlés által kiküldött kvótabizottság, hogy találkozzék és megkezdje a tárgyalást az osztrák kvóta bizottsággal. Le ÍZ e eredménye a tárgyalásnak? Mi még ezt megjósolni nem lehet, de bizonyos annyi, hogy ezzel a ténnyel a tárgyalás megkezdésével — a maga rendes, szabályos, törvényben megállapított medrébe tereltetett nemcsak a kvóti agy, hanem az Ausztriával közösen elintézendő ügyek teljes sorozata. Pedig milyen nagy volt az aggó dalom amiatt, hogy ez immár lehetetlenné lesz és milyen nagy hangon hirdette az ellenzék, hogy a közösügy és vele az egész 67 es törvény kikerülhetetlen csőd előtt áll. Azonban ezekkel az aggodalmakkal és ezzel a hirdetgetéssel szemben Széli Kálmán és kormányának tagjai rendületlenül megmaradtak álláspontjakon, mely szerint a közösügy csődjéről csak akkor lehet beszólni, ha az osztrák parlament tényleg képtelennek mutatkozik arra, hogy a közösügyek in tézésére szükséges szerveket kiküldje j es hogy^ e szervekkel azokat el is in1 tézzo. És ez a nyugalmas, korrekt álláspont eddig győzedelmeskedett is, mert ime a Reichsrath megválasztotta kvótabizottságának tagjait ós ezek annak rendje és módja szerint meg is kezdik a tárgyalást a magyar kvóta bizottsággal. Azt természetesen nem tudhatjuk, nem e azzal a követeléssel jönnek megint az osztrákok, hogy a magyar kvótát újra, még pedig tetemesen emeljék föl ? De ha ezzel jönnének is, bajt ez sem reánk, sem a kvótaügy szabályos és törvényes rendezésére nem hozhat. A magyar kvótabizottság azon a szilárd állásponton van, hogy a magyar kvóta legfeljebb abban a magasságban maradhat meg, a melyben az legutóbb a kvótabizottságok közös megállapo disával és a király döntésével meghatároztatok. de még nagyobbra az semmikép sem emelhető. És ettől az állásponttól a magyar bizottság nem fog eltérni, bármit is tegyen az osztrák. j H i sikerül ezen az alapon megállapodásra jutni — jó; ha nem sikerül, akkor megint a király fogja megálla! pitani a kvótát egy évre, vagy fél évre. Bármelyik alternativa következzék is be, bizonyos, hogy a közösügyes' teendők egyik legfontosabb része, a kvótakérdés, ily módon alkotmányosan ; és törvényesen lesz szabályozva — a rendes mederben. Hát a delegációk? Ezekre vonatkozólag is megvan már a kormánynak a maga terve, a mely azonban még nincs a nyilvánosság előtt Nem azért, mintha itt valami titkolni és rejtegetni való dolog volna tervbe véve. Csak azért nincs még a delegációk ügye a nyilvánosság előtt, mert nincs megállapítva i terminus, hogy mikor üljenek össze. Téves volt egyes politikai köröknek az a következtetése, hogy mivel a miniszterelnök a kvótabizottság kiküldésére vonatkozó indítványával egyidőben nem szólt a delegációk kiküldéséről — azért már a delegációk munkássága az idén min d nesetre elmaradt az őszre, a mikor már az uj képviselőház fogná a delegátusokat kiküldeni Á delegáció kiküldésére vonatkozó indítványt a kormányelnök mindig csak akkor teszi meg, a mikor az erre vonatkozó királyi leirat már megjelent a hivatalos lapban. A kvótainditvány benyújtásakor pedig még legfeljebb bizonytalan volt az, hogy a delegáció már a tavaszszal vagy pedig csak az őszszel fog-e tanácskozni, de mindenesetre korai ós helytelen volt az a következtetés, hogy immár bizonyosan csak Őszszel lesz delegáció. Kétségtelen az, hogy a delegációk teendői is a törvényes, rendes mederben fognak iniciáltatni ós befejeződni. Ily módon elesik az a sok korai, túlzott aggodalom ós előloges panasz, a mit az osztrák viszonyok zavarodott volta miatt ellenzéki részről a közös ügyek intézésére vonatkozóan hallottunk. Hisz a Széli-kormány higgadt, nyugodt álláspontja, mely fenyegető vészes vihar ellenére mint eddig, ugy most is a maga rendes medrében tudja tartani az alkotmányos teendők lefolyását. A gazdasági egyletből. — Házépítés. Titkári állás. Lóversenyek. — Ezzel a három fontos ügygyei: a házépítéssel, a titkári állás betöltésével és a lóversenyek rendezésével foglalkozott vasárnap délelőtt a Bókésvármegyei Gazdasági Egylet igazgató-választmánya. Bégen, nagyon régen nem volt az ig. választmánynak ilyen népes gyűlése: harmincegyen gyűltek össze a választmány tagjai s csaknem délig kitartó érdeklődéssel kisérték a széles mederben megvitatott három ügyet. Ami szintén nem mindennap esik meg: névszerinti szavazás is volt, a telekvótel ügyében. Ha valami, hát az csakugyan fordulópontot képez az egylet életeben és fejlődésében, hogy megvette a Körös-hid melletti Csetneki-féle sarokházat, a hol az igényeknek megfelelő állandó otthont épít magának. Házépítés. Dr. Zsilinszky Endre igazgatóelnök üdvözölvén a szép számban megjelent tagokat, a jegyzőkönyv hitelesítésére —melyet Ki n t z i g Ferenc helyettes-titkár vezetett Stojanovits Gyulát, és Haraszti Sándort kérte fel. Első sorban a házvótel ügyét terjesztette elő. Elejétől fogva, részleteiben ismertette az ügyet. A közgyűlés már régebben megbízta az igazgató-választmányt, hogy házat vagy telket vegyen, amit most a szövetkezeti ügy s a titkári állás váltó- * zása még sürgősebbé tett. Lehetőleg a központon, forgalmas és könnyen hozzáférhető helyeken keresett megfelelő telkeket s ilyennek találta a Körös-hid mellett, a Széchenyi-utca sarkán lévő Csetneki-féle házat. Ott diszes, uj otthont építhet magának az egyesület. Kéri a választmányt, hogy a vételt, hagyja jóvá s annak idején a közgyűlésnek jelentse be. Elsőnek Szalay József szólt a tárgyhoz, a ki a házvétel ügyében hozott közgyűlési határozatot kéri bemutatni s kijelenti, hogy elvből a régi helyet pártolja, a hol most van az egyesület háza. Az elnök két ízben is reflektált szavaira s a diskusszió kiterjedt a szövetkezeti és egyéb ügyekre is, melyekre nézve E mp e rl Ernő szintén felvilágosításokat kért. Fábry Károly visszaterelte a vitát a házvételre, melyet pártol ós helyesel. B e 1 i c z e y Bezső azt indítványozta, hogy ne határozzon most a választmány, hanem bővebb megfontolás céljából tűzze ki az ügyet a legközelebbi gyűlésre. B e 1 i c z e y Gróza szükségesnek tartja a házvótelt, de a szerződés jóváhagyását a közgyűlésnek kéri fennhagyni. A közgyűlésig az építési tervet is el lehetne készíteni s be lehetne mutatni. Bosenthal Ignác a közgyűlés által már eldöntőttnek tartja a kérdést. Mondja ki a választmány, hogy a szerződóst jóvá hagyja. Korosy László hozzájárul a jóváhagyáshoz, annál is inkább, mert nem hiszi, hogy a vármegye akadályokat gördítene a házcsere elé, a község pedig valószinüleg meg fogja venni a régi házat. A tervek előkészítésére bizottságot kér kiküldeni, Békésmegyei Közlöny tárcája. A párbaj. Irta : Martos Ferenc. A fekete völgybe kanyarodó gyalogösvény mellett megáll a két bérkocsi. Az elsőből Gózony szállott ki s Martinovics főhadnagy, a másodikból Ábrahám, a kaszinó alelnöke s az orvos, ki kötszereket s egy táskát vitt a kezében. A fü még egészen nedves volt a harmattól s a mint beljebb haladtak az erdőben, sóhajtva rázkódtak meg a galyak és sötét vízcseppeket hullajtottak rájok. Egészen sötét volt a völgynek ez a része, mely a liegység északi oldalában fekszik, olyan mélyen, hogy csak a déli órákban éri egy kis napsugár. Titokzatos zúgás hallatszik benne folytonosan, talán valamely távoli vízesés hangja, vagy a túloldalon e.terülő nagy város idáig szűrődő lármája. — Azt hiszem mi vagyunk az elsők — szólt Martinovics. 0 ment elül, utána Gózony, állig burkolódzva széles mencsikofjába. Hátul a doktor és Ábrahám, .cx doktor kiváncsi volt a dolog okára s Ábrahám halkan magyarázta neki: — Tegnap történt a kaszinóban. Politikáról volt szó. Alpár védelmezte a kormányt, Gózony pedig oly hevesen szólt ellene, hogy mindnyjáan csodálkoztunk. Ő ritkán szokott heveskedni. Egyszer aztán kicsúszott a száján, hogy a ki ilyesmit védelmez, az nem is lehet tisztességes ember, azt hiszem, igy mondta. Utóbb aztán maga is sajnálta, hiszen tudja doktor ur, hogy Alpárnak milyen régi barátja. El is szerettük volna simítani az ügyet, de nem lehetett." Alpár tartalékos t

;szt s a sértés nyilvánosan törtónt. A doktor gyanúsan hunyorgatott a szemeivel: — Hát izé, csakugyan nincs asszony a dologban ? Ábrahám vállat vont. — A .világ ilyenkor sok mindent beszól . . . Én nem hiszem. Meg aztán gyerekjáték az egész dolog. Gózony azt mondta nem is lő. — Uraim, megérkeztünk — szólott Martinovics. Csinos tisztás volt a patak mellett. Az orvos mindjárt letette a táskáját s a szereit kirakta egy kendőre. Martinovics körüljárt s figyelmesen vizsgálta a helyet, majd Gózonyhoz fordult, aki a fák közé bámulva, szívta cigarettjót: — Kissé izgatottnak látszol. Nem iszol egy kis konyakot ? -- Köszönöm, reggeliztem otthon. — Nincs valami mondani valód ? — Nincs . . . Azaz, hogy . . . Martinovics megfogta a kezét s komolyan a szemébe nézett: — Hát még mindig azt állítod, hogy az az ostoba szóvita . . . — Persze, hogy azt állítom. Hiszerf ugy van. És éppen ez az, a mi bánt. Szégyellem magamat, olyan gyerekségnek tűnik tel ez a dolog előttem. De mit fontoskodtok valamennyien ? Ismét ugy tesz, mintha nem hinnél. Komolyan nem értelek benneteket. Hát mi más oka lett volna? Hiszen tudod, hogy Ernő a legjobb barátom s mindennapos vendég a házamnál . . . Kissé ingerült hangon mondta ez uto'só szavakat, aztán hirtelen elhallgatott, mert a tisztás túlsó részén kibukkantak az erdőből az ellenfél segédei. Két katonatiszt, hátul az orvos és Alpár. A segédek köszöntötték egymást, aztán tanácskozni kezdtek. Alpár leült egy fatörzsre s a körmoit tisztogatta. Világos tavaszi kabátban volt, szürke köcsögkalappal Fehér nyakkendője s a szokottnál magasabb inggallérja kötekedően, élesen vált ki a lombik alatt terjengő homályból. Hosszúkás, finom arcán, rózsás, csaknem nőies bőrén most valami végtelenül fanyar bágyadtság ömlött el, egy álmatlanul töltött, vagy átdorbózolt éj. Martinovics, a kinek leghosszabb lába volt a segédek közt, kimérte a harminc lépést. Aztán megtöltötték a pisztolyokat s a feleket odaállították a távolság két végére. Alpár a lombok aljába került, Gózony pedig egészen a patak partjára. Most néztek egymásra először, hidegen ós közömbösen, mint két vándor, a ki az országúton szembejő. Martinovics a kezükbe nyomta a piszlolyokat, Ábrahám pedig gépiesen hadarta : — Mielőtt e párbaj megtörténnék, még egyszer felszólítom önöket, uraim, hogy béküljenek ki egymással. Nem akarnak kibékülni ? Akkor hát Alpár lő először. A mig harmincat olvasok, célozhat, azután már nincs joga lőni. A lövés után élűiről kezdem az olvasást ós amíg ismét harminchoz jutok, célozhat és lőhet Gózony. Gyorsan eltávoztak valamennyien s a fatörzsek mögé rejtőztek, csak a két ellenfél maradt ott. Ábrahám egy szóles tölgy mögül kiáltotta : — Egy .. . kettő .. . három ... négy . . . Erős dörrenés hallatszott s fehéres füst takarta el Alpárt. — Egy . . . kettő .. . három . . . kezdte újból Ábrahám. Gózony fölemelte pisztolyát, egy ideig célzott, majd ismét lebocsátotta. — Tizenöt . . . tizenhat... tizenhét. . . Ismét fölemelte, de látszott, hogy nagyon reszket a keze. — Huszonegy . . . huszonkettő . . . Most megvillant a cső s nyomban utána dördülés. Alpár egy kissé megrázkódott s leeresztette karját. Ábrahám volt az első, a ki széles nevetéssel jött elő : — No, most legyen vége a dolognak... Bóküljetek ki, urak . . . De Alpár hirtelen tántorogni kezdett s kiejtette a pisztolyt kezéből. Ábrahám odarohant hozzá. — Megsebesültél? — kiáltotta. Alpár nem felelt, hanem arccal bukott a fűre s nem mozdult többet, AZ orvosok, a segédek előszaladtak, letérdeltek hozzá s kigombolták a ruháját. Gózony egész testében reszketve fordult félre. Zsebkendőjót homlokához szorította s az ösvény felé ment, nem mert hátranézni. Idegesen lüktetett a halántéka, a szive ugy dobogott, hogy majd kiszakadt melléből. Martinovics pár perc múlva hátulról vállán érintette. — Gratulálok — mondta szárazon. — Mihez ? Mi törtónt ? — Hát a lövésedhez. Gyönyörű lövés volt. A hatodik ós hetedik borda közt, egyenesen a szívnek. De mi bajod ? Egészen sápadt vagy. Gózony csakugyan olyan színben volt, mintha őt sebezték volna meg. Alig hallható hangon suttogta : — De hiszen ez borzasztó szerencsétlenség ... Én nem értem, nem akartam ... Találomra lőttem, oda se néztem . . . — Ugyan ne tettesd magadat. Alpárnak már úgyis minegy, akárhogy törtónt. — Csak nem? . . . — De bizony. Eredj oda, nézd meg. Maga sem tudta, hogyan jutott oda, a patak partjára, hol egész véres volt a fü. Ü fák a lombok, az égboltozat táncot jártak körülötte s ő nem látott az egészből mást, csak az eltorzult, krétafehér arcot, meredt, üveges szemével, a mint ott feküdt, a vadvirágok szőnyegén. A szürke köcsög-