Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-10 / 64. szám

3gyezósnól jobban biztosítva látja. S e énynyel szemben mindenfelől az a hangulat terjed, hogy a kiegyezés lejártáig terjedő idM pozitív eredménynyel biztató alkotásokra kell fordítani, miután ezek nagyrésze éppen a hoszszas kiegyezési vajúdások miatt égett a körmükre. Másodszor: ez az agitáozió csak elméleti értékű volná. Mert 1903-ig ugy se lehet a most bevégzett tényeken változtatni. Hogy pedig akkor miként határozunk s e határidőt engedjük-e 1907-ig kitölti, vagy nem: ez nem az eddigi, hanem csak az akkori viszonyainktól fog függeni, a miket előre nem tudhatunk, tehát föl se használhatunk semmi irányban. A közös, vagy önálló vámterület pedig nem dogma, hanem egyszerűen czólszerüségi kérdés, a mit nem elvek, hanem mindenkori viszonyok oldanak meg. Harmadszor : bármily fontos is közgazdasági berendezésünk kérdése, vannak még e mellett más életbevágó és sürgős ügyeink is. Ezek a szorosabb értelemben vett úgynevezett belügyek, a melyek az igázságügy, a közigazgatás, a pénzügy, a közgazdaság és a társadalom terén tovább már nem használhatók. Különben nem lesz oly zefiri szellő a házban. A Hentzi ünnepély, melyet a közös hadsereg, a honvédség bevonásával most vasárnap rendez, a magyar nemzet arczulcsapásakónt, hiszem, hogy ugyancsak meleg napokat fog okozni a pártok minden részéről a kormánynak, mely ezt megengedte. Az öt éves mandátum ideje letellőben. Lukács Gyula minisztereket fog enni újra, mert különben a kerület nem fog olvasni képviselőjéről. Polónyinak is meg kell fejelni a tekintélyét a hajdúkerületben. Eötvös se lebeghet a Mohamed koporsójaként. Amott is fáznak a tiszta választások jeligéje alatt. Csak a néppárt bizik és most is azt fogalmazgatja Molnár apát: — Hogyan kell bereklamálni a néppártit I Csaba közgyűléséből. — Apróbb ügyek. — Szombaton a csabai képviselőtestület közgyűléséről s különösen a földvétel ügyében bőséges tudósitást közöltünk. Néhány apróbb ügy térszüke miatt kiszorult lapunkból. Ezeket a következőkben most közöljük: Az alföldi gazdasági vasút állomáshelye elfogadtatott 08 a város Hannig János és Csernai Pál csabai lakosoknak, az általuk elvett terület kárpótlása tejében 200 frt megszavaztatott. A tanács megbízatott, hogy a földmives iskolai alapítványi helyre a pá lyázók közül az arra legérdemesebbet hozza javaslatba. A fővógrehajtói és írnoki állás be töltése pályázat utján elrendeltetett. A főrendőrbiztos lemondása elfogadtatott. Egy évi fizetést szavaztak meg távozása alkalmából és a képviselőtestület elismerésben részesiti hosszú szolgálatának abbanhagyása alkalmából. Az ügykezelés vizsgálatára Sohár Kálmán ós Simkó István városi képviselők küldettek ki A Széchenyi kertbe szükséges uj üvegház építésére 806 frt költséggel elfő gadtatott; a munkálat végeztetésével az elöljáróság megbízatott Papp Sándor, Lávius Mihály, Kégl Mór, Grünvald Jakab, utóbbiak kétszeres illetékkel a községi lakosok sorába fölvétettek. Az öss8zeirá8 során kitűnt, hogy Csabán van 2989 nyitott ós 1582 zárt kémény. A kéményseprők 3691 frt áta lányt kapnak. Még Maros György községi törvénykezési jegyzőnek adtak egészsége helyre állítására 4 heti szabadságot s éljenzéssei vették tudomásul Donner Lajos polg. isk. igazgatónak azt a meleg hangú köszönő iratát, melyet jubileuma alkalmából fizetésének felemelóseért intézett a képviselőtestülethez. — Ezzel a közgyűlés véget ért. — Mezőberény képviseletéből. A közművelődési egyesület altal, Laasz János tanító 75 frt ós P e t z Emma óvónő 25 frttal lett a magyar nyelv sikeres tanításért megjutalmazva A hétfőn tartott képviseleti közgyűlésen Jeszenszky Károly lelkész, mint a közm. egyesület helyi megbízottja adta át elismerő és lelkes szavak kíséretében a jutalom dl jakat. A képviselőtestület á jutalmazottakat hatalmasan megéljenezte. — A Petőfi ünnepély halyi rendező bizottsága tett a* utan jetentést az ünnepély lefo lyásáról. Ezen gyűlésen a felmerült mintegy 500 frtnyi költségeket a közgyűlés egyhangúlag megszavazta. Szép tanúsága ez Mezőberény lakosságának hazafias érzületének, a mely előzőleg már az em lektabla költségeit fi.lőrénként összerakta. A nemzeti érzés eclatáns kifejezése sokáig büszkeséggel emlékezetes Mező berónyben. á „Békésmegyei Közlöny" táviratai, Uj főispán. Budapest, aug. 9. (Saját tud. táv.) Sopron megye főispánjává Eszterházy Miklós herczeg fog kineveztetni. A Dreyfus-pör. Budapesi, aug. 9. (Saját tud. táv.) R^nnesből sürgönyzik: Dreyfus pöré ben a katonai biróság az első napi tár gyalás határozata szerint folytatta a tit kos tárgyalást a titkos iratcso nó fölött. Az „Echo de Paris" értesülése szerint Boisdeffré a biróság előtt meg fogja nevezni ama katomi személyt, a ki neki mondá, hogy : Dreyfus áruló, Billot pedig ki fogja jelenteni, hogy azért hitt a Dreyfus bűnösségében, mert Mercier ezt becsületszavára állította. Kánikulában. — Nyári idillek. — Álmosan pislant be az ablakon az áldását bőven osztogató nap sugara . . . Az ember csak ilyenkor érti meg a dolce far niente kellemességét. Mintha az egész város csöndes tétlenségbe sülyedt volna, oly zajtalan, nyugodt minden, minden. Szunnyadozik a tetterő, a szenvedélyek lelohadnak. Mélységes csend honol mindenütt. Az édes semittevés e szezonjában nem születnek nagy ideák, meglepő tettek csat elvétve zavarnak fel bennünket álmodozásainkból és a mindennapi élet krónikása csak az ártatlan idiilekről számolhat be, melyek nem arra valók, hogy a gzenzáczió hatalmával egy-egy pillanatra felrázrák nyári hangulatukból azokat, kik kényelmes fauteulekben félig nyitott szemekkel álmosan pislantanak a modern annalesek, az újság egybefolyó betűire. A koffer. Minden lekszikonok tanúsága szerint a koffer olyan modern eszköz, melyben az ember a holmiját tartogatja, minélfogva igen alkalmatos arra, hogy az ember nyári köi utazásra indulván, hátrahagyja, miután a házbért nem tudja kifizetni. Hogy a koffer e téren az emberiségnek milyen nagy szolgálatot tesz, annak méltánylását eddig teljesen elhanyagolták novellairóiak és humoristáink. E történetben szintén egy koffer játszott nagy szerepet. Ott állott egyesegyedül egy garszon-lakásban. Boldog tulajdonosa, ki mint vad a forrás vizére, ugy áhitozott egy csendes fürdői életre, de nem gyöngéd kötelékek fűzték szobájához : holmi hátralékos lakbér dolgában. El aksrt utazni, de szállásadója hathatósan marasztalta. Végre szemébe ötlött az árva koffer. — Itt hagyom drága holmijaimat. Szólt és ezután nem marasztalták többé. Elutazott és nem is jött vissza. Kinyitották a koffert. Több csomag számlán kivül, egy rakás műkő pihent benne, egy czédulára fel vala je» gyezve a morál: A kofferek elutazás előtt megvizsgálandók. Tévesztett czlniek. Egy másik történetnek az az ósdi moráljaj hogy a levelekkel óvatosan kell bánni. Egy fiatal hivatalnok éppen elutazóban volt és ezért il~ lendőséges dolognak tartotta ideáljától elbúcsúzni. Ezenközben egyéb előkészületeket tett az elutazásra. A bájos angyal, ki nemcsak kezével, hanem hozományával is boldogítani fogja a férjét, csakugyan megkapta a neki czimzett levelet, de az illatos borítékban ezt a prózai levelei találta : Nagyságos igazgató ur ! Szíveskedjék a mellékelt 2l0 frtos váltót leszámitoltstni. Alapos kilátásaim vannak, hogy az őszszel beevezek a házasság boldog révébe, a mi ama kellemes helyzetbe fog juttatni, hogy az emiitett összeget, valamint egyéb tartozaudósigáimat kiegyenlítsem. Tisztelő híve stb. Ugyanekkor az igazgató ur a következő BO« rokat olvasta: tót húztak a sok-sok vörös selyem, meg bársor,y fölé s a Góth László felesége hófehérben feküdt a magas rava aloa. Jól tudta az ura, hogy gyenge volt s még az, erősnek is olyan könnyű meghalni. És a Góth László szive bűnös küzdelemmel gondolta: Miért nem előbo? Csak nem sok idővel is 1 Hogy ne látta TI volna azt az imádott arczot, szemet másra nevetni, hogy ne tudtam volna, hogy Helmer Andrea valamikor régen odaadta a szivét annak, akié netn lehetett, de a kit viszontlátott sakkor az elfojtott szenv..dély heve gyöngévé tette, hogy csak egy férfivállon tudta kipihenni, de ez a váll nam a Góth Lászlóé volt. És átkos gyűlölettel nézte a márváuynyá vált arc :o' ; az imádott arczát, kinek betegségében nam tudo't egy csepp hűsítő italt adni, kiaek halahergődósot egy szobor merevségével nézte _ Oh, mennyi sötétség volt a lelkében I És ennsk a nehéz sötétségnek lesz e hajnalodása ? IV. Nem Góth László, de egy szomorú, fehér a'S-.ony várta a hajnalodást. Vatta, íemélte, hogy az ő élete alkonyatan unnak az egén, kinek az egész életet szentelte, fe jöjjön a maleg, világító, éltető sugaras nap. S a férfi lelke egyszer nyugtot talált; a sok fény, sízin és sötétség egy káosz lett s egyezer egy |

fehér pihenőt talá t, hol, azt hitte, csas. béíe van s oz a f<shór lélek nem is tudja, mi a s,iv ha:»Cia. Öntudat an önzéssel foglalt:* le magánt k Csegényi Klára lelkét. Az életének mi.ideu küzdelmét, szenvedését, tévesztett boldogságát el akar a felejteni; ugy érezte, hogy a káprázat mind keserűség s a csendes bcldogsr.g Imádott angyalom I Sürgősen el kell ut»«« nom, ami nagy fájdalmat okoz szivemnek. Ott szeretnék lenni folyton a közeledben, mert csak téged szeretlek igazán, önzetlenül . . . Piczi kezeidet csókolja stb. Felesleges bővebben fejtegetnünk, hégy ez a parthie komoly vesiedelemben forog. A megbosszult kegyelemkenyér — Egy békési ember megöletése. — Egy halálrakeseredett ember bűnös C3olekedete keltett nagy feltűnést a közsógbeu ós környékén. Szakáll Péternek hívják a boldogtalant, a ki valamikor, nem is olyan régen egyik legmódosabb gardája volt Pocsaj községének. Szép vagyona : telke, háza vagy ötven köblös földje volt Szakáll Péternek, a ki emel lett hires vala nagy jószívűségéről. A szegényebb falubeli embereknek valóságos istápolója volt, örömest könnyített boldog boldogtalan sorsán s ez okozta a nyomorba jutását. A teméntelen váltó, kezesség s ennek nyomán járó örökös pereskedés vagyonilag tönkre tette az öreg embert. Részben dobra került a jószága, a mi kicsi földje megmaradt, azt meg a házával együtt eladta. Moroay János békési gazda volt a vevő, jóravaló, tisztes öreg ember, aki fölöttébb szánakozott Szakáll Péter szomorú sorsán. Meg is egyezett a két öreg legotton békességesen. Morvay megengedte Szakáll Peternek, hogy továbbra is ott lakjék a házban s egy kis szobát je.öit ki neki az udvar végében. De sőt ingyen adott az uj gazda lovat is a ház régi urának, hogy fele részben munkálhassa a földet, amit szintén megvett örök áron tőle. Szóval a két öreg ember szépen, bókén megfért egymással, nem zavarta meg semmi a harmóniát. Morvay János, aki feleségével Békésen lakott, csak nagy ritkán járt el Pocsajra, hol Szakáll Péter teljes hatalommal gazdálkodott a jószágán. A minap ismét eljött az öreg Morvay János, az uj gazda, s elnyomtatta a lerakott gabonát. Tegnap éppen az árpát nyomtatták a kert végében. Alkonyatkor a napi munkától fáradtan elpihent kissé a gazda a kazal mellett. Még ugy fektében csöndesen beszélgetett a termésről Szakáll Péterrel, aki a napszámosokat fizette ki. Az öreg embert azu*án elnyomta az álom s el is aludt a kazal tövében. Éjféltájra járt az idő, midőn nagy lármára, sikoltozásra ébredtek a házbeliek és a szomszédok. A sötét éjszakában rérnü ten futottak a szérű felé, ahonnan a z>j hallatszott. Az öreg Morvay Jánost nagy vértócsában eszméletlen állapotban találták meg a fekvő helyén. Mellette ott állott a dühtől tajtékozva a kegyelemkenyéren tartott Szakáll Páter, kezében villogó baltával. Toporzékolt, mikor a házbelieket jönni látta, s odaállt az emberek elé, rekedt hangon ordiiozva: — Evvel a baltával akartam megöln j iás<átok I én akartam elpusztítani! . . . Szakáll Péter mint később megállapították, két hatalmas c-sapást mórt az alvó Morvay fejére. Egyik ütés sem fehérsége az egyetlen, kimondhatlanul jó valami, a miért érdemes élni. A nagyasszony pedig mintha izgatottabb lenne, valami bántja, a mit nem mer elmondani. Egyszerre vidámabb lesz ; ötlete támadt a hi-zi, hogy most megszerzi azt, a mire oly régen vágyott. A kiosi Aranybabát felöltözteti a hímzett ruhába s kézen fogva vezeti a nagymama Góth László és Csegényi Klára elé. A férfi elfogult, tán szólni sem tudna, pedig mind a ketten mily jól tudják a mondanivalójukat. Talán már angyalkéz vezeti a kis Aranybabát, mart a nagy csöndben átöleli a leány nyakát s csicsergő hangon mondja, a mire amoda benn tanították : — Edes kis anyám I A férfi megfogja a lány kezét s csak folytatáskért mondja: — Akarja, Klára ? — Nehéz könycsepp fut a nagyasszony pillái alá s szelíd tekintetével kérni latszik S a leány, halovány arczczal, sötét szem it a férfire emeli s egyszerre áttvillan előtte az idő, mikor istenként szerette azt a szép arczot, mikor túlvilági hang vo't a szava 8 látja összeomlani a bálványt, érzi a sötétség súlyát, hogy most van ébren, amaz csak álom volt; tekinte e Aranybabára esik, de az arcz hideg, nyugodt maradt, a mint megdermedt, el pusztult lé e.;k >!. c

3end«sen feleli : — Mert Aranybaba is ugy akarja legyen ugy ! Es keze ott van a férfi erős kezében, de nem remeg meg a szorításáraII. S a Góth Lászlónó ragyogó életében mintha csak egy homály lenne: maga Góth László. Unta ennek a hatalmas, szép ember nek önkénytes rabszolgaságát. Hogy lsste a gondolatát, a szeme pillantásai, de ez a szép szem, mely már oly sokat ós tisztán látott az életben, egyhangúnak találta, hogy tekintete mindig csak a Góth László szeme sugarával találkozzék. Idbges lett. S manap már a nem kényeztetett asszonyok is idegesek I — Szabályos, szép kis arcza olykor csúf ránczokba futott össze; a hangja mintha rekedtté vált volna, soha nem csengett a kaczagása. Es a sok pirosság közt egyre sötétebbnek látta a Góth László hatalmas alakját s a csendben kellemetlenebbnek hallotta a suttogó, dédelgető szavát. Fénysugár csak akkor lopózott be a függönyöF, szőnyeges kastélyba, mikor a nagyasszony a karjára vett egy c upa csipke" és szalagcsomót, melynek kellő közepén ott mozgott egy csöppnyi rózsaszín kis teremtés s csak ugy ragyogott az aranyos, selymes haja. Mennyi boldogság volt a nagy h izban. Góth László még halkabban beszélt 8 még több imádattal csókolta a felesége ujja-hegyét. A gyönyörtől, boldogságtól elfulladt hangon szólt, a mint a bölc.íö felé hajolt: — Aranybaba, édes kicsi Aranyb.ba. Miért hogy a boldogság csendjét oly hamar megzavarják. Aranybaba még alig egy hónapig szivta a levegőt, mikor hír jött, roisz hir. Sok vendég jön ; nem jó szántukból s nem sziveslátásra. A sok csendes szobát fényes egyenruhások hangos érkezése zavarta fel Katonák, kik tréfából verekednek, játszanak háború', de gyász, pusztulás nem marad utánuk. Vagy tán mégis, A Góth Lászlónó szeme nagyot lob bant, a keskeny ajka mosolyra nyílott. Zaj lesz ós kaczagás, élet, Bzines, zajos, nevetős életi — Edes szépem, — könyörgött a férj, — gyenge vagy ; olyan halvány az édes arcxod. Majd az anyánk gondja lesz, meg az enyém, hogy ellássuk a vendégeket. — Nem, — mondta az asszony merészen ; — hát irigyled tőlem, hogy jól érezzem magamat ismét emberek közt. — Andrea, hát eddig kik között voltál ? — Az anyádtól kezdve mind csupa ille-r.paragrafus Unok már itt mindent. Emberek közt akarok lenni, kik élnek, nevetnek ós örülnek ; meguntam az álmodozást, nem nekem való mesterség. Csegényi Klára mindezt hallotta; látta azt is, hogy a nagy hatalmas ember, ennyi epés szó után odament a kicsi, szőke asszonyhoz, aztán letérdelt előtte, euttogva kórlelte, kérte s a vékony kis teremtés haragosan, gyülölettőt nehéz hangon felelt: — Ugy akarom, ne félj, elég erős vagyok. Menj 1 III. Csegényi Klára előtt egyszerre sötét lett a világ s ugy maradt örökre. Hit Góth Lászlóval igy lehat beszélni — Gó;h Tamásnérói?! Oh, milyen jó volt eddig, mikor csaK a szive fájt, de világos volt minden Milyen szomorú ennyi sötétség, ennyi hidegség. Igen, sötét volt minden, egy pár hét múlva a kastély is. Nehéz fekete posz-