Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-07-23 / 59. szám

a hitvesi kötelesség tettre, cselekvésre hivta, miután lelki tusakodásra idő sem volt, oda állott az ura mellé és elnyomta azt a szörnyű belső harczot, melyet a becsület és bűnös szerelem belsejében vivtak. A vértócsa helyére a becsületérzósnek ós becsületébredésnek sugara ragyog. Ha már az esküdtbirák Ítélnének ebben a pörben : akkor Csapót, mert kegyetlenül eldöntötte a harczot ós holttá verte az embert, a ' kitől életét, becsületét hiába könyörügte, — feltétlenül felmentenék. * A csorvási vasúti indóház árkában egy hullára akadtak a héten ; kikelletett deríteni, hogy micsoda betegség, vagy micsoda bűntény oltotta ki életét ? — hát fölbonczolták. Es az orvosi vizsgálat magállapitotta, hogy ez az ember napok óta nem vett magához táplálékot. Ki volt az ember, — megtudtuk Írásaiból. Okleveles jegyző. Megálljunk egy pillanatra. Micsoda dómon vetette meg árokparton, mindenkitől elhagyatva halálos ágyát ennek az intelligens embernek ? A szerencsétlenség, a tulprodukczió, vagy a züllöttség ? Mert meghalni mindenkitől elhagyatva, árokszólén, bizonnyal szörnyű halál. Az ember megirtózik hallatára. Ilyen halála van a részeg csavar gónak. Annak is ritkán, mióta, szamaritanus intézményeink befogadják e züllötteket. Mi törte le a züllött csavargó sorsára ezt az embert? Lehet egyéni balsors; de lehet az a tulprodukczió, mely közhivatalokból kiszorítja azokat, a kik nem kapaszkodnak a sors kerekébe. Egy szörnyű balvólemóny ós előítélet neveli az intelligens proletariátust, a középosztálynak az az ostoba úrhatnám sága, mely nem akar kézművesi pályára lépni. A ki iparosnak adja szegény, nyomorgó tisztviselő létére gyermekét, az is szégyenkezve tagadja el az atyai kötelmekben való eme „lelkiismeretlensógót," Pedig bizonynyal a gyerek hibás benne; nem tanult ós bukdácsolt. Mert különben apja kiizzadta és részben kikönyörögte volna a tandijat, csakhogy a szégyent elkerülje. Mivel az előítélet oly nagy, hogy ennek khinai falát semmi nem rombolja, sem az, hogy annak idején a belügyminiszter által hirdetett anyakönyvi felügyelői állásokra 1500 kérvény érkezett, sem az, hogy legutóbb valami 50 tanítói állomásra a fővárosnál 3500-ig való volt a kórvenyek száma, sem az, hogy például a csabai állami iskola ta nitói állásoknál is 400 ig való kérvény adatott be, sem az, hogy mig a diósgyőri tanácshoz az állam 3000 frttal gépészt keresett s nem kapott, ugyanoda az irodába dijnoknak 80 kr. napidíjra, pedig ctak kettő kelletett, 140 en jelentkeztek. A merre széttekintesz érzékeny lelkű kis hivatalnok, kis kereskedő s egyébb nap kenyérért dolgozó velem szenvedő polgártárs, azt kell látnod, hogy az értelmi pályán valóságos tülekedés folyik. Es lásd meg immár a korszellemét, mely mégis társdalmilag elismeri az iparost ós — amint a jelek mutatják — az arra valónak megszerzi a tisztes megélhetést s öreg napokra a nyugodalmat. Ha tehát igy van, reszketve olvassátok az árok parton rut halált halt intelligens emberről. Es vonjátok le a következte tést. Mert lehetett ő erkölcsileg elzülött csavargó is, hisz Amerikában volt már milliomos, a ki koldulással fejezte be életét, — de lehetett ő egy a sok közül: az a knicker, a ki a tal produkció miatt nem érvényesülhetett. Hát elzüllött. A búza torsgombája. Linhart György-t31. A földmivelésügyi miniszter rendelete folytán junius hó 24-én sürgősen kellett Békés- ós Csongrádvármegyékbe lemennem, hogy az ott az utóbbi napokban rohamosan terjedő betegséget, amely a búzaaratást megsemmisüléssel fenyegeti, tanulmányozzam és az ellene való védekezósmódról az érdekelt vidék gazdáit tájékoztassam. Utam ós a látottak eredményéről az alábbiakban szándók szom nemcsak Békés- ós Csongrádvármegyék, hanem az egész Alföld gazdaközönségét tájékoztatni. Előre kell bo csátanom, hogy ezelőtt két hettel az emiitett vármegyék most leginkább veszélyeztetett vidékei, mint CsorváSjGyonia és Tőrök Kanizsa jó aratásnak néztek elébe. Valami két hete annak, hogy észrevették, hogy kitűnő buzavetóseikben egyes foltok keletkeznek, a melyekben a buza elfehéredik tövétől a kalász hagyéig. Ukát nem tudták s fontosságot is csak akkor kezdtek neki tulajdonítani, amikor az elfehéredett foltok nap-nap után nagyobbodtak. E baj oly mérvet öltött, hogy a magyar Kanaán emiitett vidékeinek gazdái a várt 8—9 mótermá zsa termés helyett megelégszenek azzal, ha a megtámadott táblákon 2 méterma zsa szorult szemű búzát aratnak. Ezt panaszolta az emiitett vidék érdekeltsége a földmivelésügyi ministeriumnak, a mikor a jelentkezett baj okának megállapítása végett szakember kiküldetését kerte. A helyszínén látottak teljes mérvben megerősítették a gazdak jelentését. Szomorú kép tárult szemen elé, láiva a még rövid idő előtt nagy re menyekre jogositó buzatablákat, a melyekben nagy foltokban nincs egy egész séges buzanövény. A kaíászok egy része (a melyekben korábban jelentkezett a betegség) rövid, a buza szára és kalásza megfehéredett, a szem a kalászban tel jesen összezsugorodott. Ez a képe a megtámadott tábláknak. S a foltok folyton terjednek, nagyobbodnak. Figyelmesen megnézve egy-egy beteg növényt, azt látjuk, hogy földfeleti legalsó részén, a talajtól az első bütyökig, a szár meg barnult s a hüvelylevelek elhaltak. Ezt a banaságot egy gomba, a buza torsgombája okozza, a melynek tudományos neve Ophiobolus graminis. Ez az apró parazita gomba teszi most tönkre az emiitett vidékek búzáját. A szár megbarnulása különböző fokoza'okat tüntet fel, aszerint, a mint a betegség rajta kisebb vagy nagyobb mérvben, előbb vagy később jelentkezett Igy néhol még csak barna foltok láthatók, máshol már az egész alsó internodium (a talaj fel szine és az első bütyök közti rósz) egyen letesen barna, ismét máshol az egész rész fekete s különösen alja fényes is. Górcső alatt nézve a megtámadott növényrészt, megtaláljuk a gomba myce liumát a szár szöveteiben, amely itt terjed s a szár felületére jut, itt dúsan szétágazik, e mycalium ágak egymással ösz szenőnek s tömör, sclerotiuaa-szerü kép ződményt alkotnak A fejlődesökhöz szükséges tápanyagot természetesen az anyanövénytől, a melyen ólíisködnek, felhasználják annak óletnedvét s beteggé téve a szövetet, képtelenné teszik az életműködésre is, minek következtében a buza elszárad. Normális időjárás mellett nem képes e gomba a megtámadott növényt annyira tönkre tenni mint azt az emiitett helyeken teszi. Csakhogy ott egyéb ba jok is fordulnak elő, a melyek a növény szervezetét, ellenálló képességót meggyengítették. A sok eső, az elhatalmasodott rozsda, a buza megdőlése mind olyan körülmény, amely már magában is erősen próbára teszi a buza szervezetét, s az így elgyengült növényen az esetleges paraziták romboló hatása teljes mérvben érvényesülhet. Hiszen tudjuk, hogy az Ophiobo!u3 fellépése nélkül is az emiitett körülmények maguk blég.-óge3ek lehetnek arra, hogy a gabonat tönkretegyék. Ily esetekben a gabona szára és kaiuszi épp ugy elfehóredhetik, mint a jeicn esetben. E gombát már többször megtaláltam beteg busanövényeken, a melyeket az or szág különböző videkeirői a gazdák évente nagy számmal küldenek be megvizsgálás végett. Mind ez ideig azonban nálunk csak elvétve, szórványosan fordult elő s számbavehető károkat nem okozott Am annál ismeretesebb e gomba Francia ós Olaszországban, ahol gyaknm oko nagyobb károkat. S éppen azért, m ü\ u baj nálunk eddig károkat nem okozott, eleinte magam is más irányban karestem a veszedelem okát. Igy elsősorban állati paraziták után kutattam, estik néhány esetben talaitam b

anne a szalmadarázs lárváját s igen elvétve a hesstmi iógy al czáját. E'-ek után kezdtem csak növényi parasitákra kutatni s itt-ott, de csak a már korábban elszáradt növényeken azonnal szemembe is öttiö t a Cladosporium herbaruo. gomba. Úgyszintén azt is meg állapMmum hogy a bu/át a roz-dais erősen megtámadta. Minthogy, mint em litettem, a Cladosporium csak itt-ott s már korábban tönkre ment növényeken volt látható, e körülmény már eleve kizárta azt, hogy ennek rovására Írhassuk a kárt. Tisztán a rozsdára szintén nem lehet a buza elfehéredését ráfogni bár, mint fenebb emiitóm, ez is szereDet játszott a növény tönkremenetelénél, ép ugy, mint a sok eső és a sok buza megdőlése. A loltoknak alakja és terjedése, minthogy sugárirányban nagyobbodnak, igen jellemző az Ophiobolus gombára s tényleg e parasitát kisebb-nagyobb mértékben valamennyi beteg növényen megtaláltam Még csak annak óhajtom magyarázatát adni, hogy mi okozta e bajnak nálunk az elterjedését. Mint emiitettem, e gomba Európa déli részein volt idáig mint károkat okozó ismeretes, amiből önként következik, hogy fejlő désének Déleurópa klímája a megfelelő. Igy különösen az enyhe tél, az esős ta vaszi időjárás az, ami fejlődésének kedvez. E feltóteleket a rnult télen ós e tavaszi eső nagyon alkalmas volt arra, hogy az eddig csak szórványosan előforduló gomba rohamosau elszaporodjék A gomba fennebb leirt előfordulásának módja pedig ma követeli az ellene való védekezést. Mint mondottam, a gomba a buzaszár legal-ó részét támadja meg. Ha tehát aratáskor magas tarlót vága'uak 3 behordás után a tarlót felégetjük, az elégett torzsai együtt megsemmisítjük a rajta élősködő parazitat is. Am ez a védekezés magában nem elégséges, mert, bár kis mennyiségben, de azért mégis megmarad itt ott az el nem égett, vagy csak részben elégett torson annyi gomba, hogy jövőre, ha nem is annyira mint az idén, hanem ha csak némileg kedvező időjárás talál is rá fordulni, ismét nagy károkat okozhat. Ép ezért szükséges, hogy a felégetett tarló mélyen alászántassék s jövőre ugyanabba a földbe buza ne kerüljön Ha ez óvintézkedéseket a veszélyeztetett vidék gazdái végrehajtják, szerény nézetem szerint e veszedelem nálunk mar csak azért sem fog meghonosodni, mert a buza torsgorabájának tenyés:',éaera klímánk áltaHbán véve nem kedvező. Ha azonban az óvintézkedések elhanyagoltalak, könnyen megeshetik, hogy módot adunk e veszedelmes parazitának arra, hogy viszonyainkhoz hozzáedződjók, amikor aztán az amúgy is sok bajjal küzdő magyar gazdára egy ujabb s rendkívül nagy veszedelmet zuditunk. Ügyészi megbízottak. Az uj bűnvádi perrendtartás egyik jelentős ujitása, hogy a járásbíróságok előtt folyamatban levő bűnügyekben a közvádlót az úgynevezett ügyészi megbizottak fogják képviselni, AZ igazságügyi kormány eredetileg ugy tervezte, hogy erra a tisztségre elsiS sorbm a bíróságoknál alkalmazott jogvégzett segédszemélyzet tagjait fogja kinevezni. Ezt főő miatta, neki ... A lábad is meggyógyult, óh, hogy hála legyen a Szűz Máriának, a kinek tiszteletére azóta minden szombaton égettél gyertyát Karcsú, szép viaszgyertyákat és illatos fehér virágot raktál a Madonna lábaihoz. A vőlegényed poéta volt, a ki ugy szeretett meg, mint ón, vadszöllő-kiskirálykisasszony. Onnan az ablaktól, mikor ugy visszahuzogattad a fejedet ijedten, mint mondom valami kis félónk csiga-biga. Azóta már bátrabb is lettél és titkon, mikor a többiek alusznak, olvasgatod a szerelmes verseket, a melyek mind a te szép hajadról, a te szép sze medrőJ, az arezod két piros rózsájáról szólnak. Szinte hiu lettél ós elbújtál megnézni magad a tükörben: valóban ón volnék? Es meggcsókoltad a sima tűkörlapot, mintha őt csókoltad volna Már akkor álmodtál, de óh hányszor felijesztettek a gyerekek, mert ők mindig kínoztak, mindig, soha egy perezre nem hagytak magadra. Mindig éhesek voltak. — Ila, adjál vajaskenyeret! . . .Ila, tejet iszom . . . Es te futottál, mindig futottál, szinte elakad a lólekzeted: — Mindjárt kicsikéim, mindjárt l S titkon lested: hány óra már ? Öt . Akkor kigyúltak arezodon a piros rózsák. Feltűnt a gáton a poétád kamu alakja a szürke ruhájában, mert bizony v konyka volt ő is ; nagyon összeillettetek. Elől a két gyerek, tiketten utánuk, ugy mentetek sétálDi andalogva. A nap sütött, a musliczák tánczoltak ; tul meszsze a temető szélén, a sírok tövében piros rózsákat hajtogatott az esti szellő. És mintha integettek volna feléd: Légy üd\cícl\e Ufcivúüik 1 . . . Siess, nyílj, hisz oly szép, oly rövid az élet ós ah oly hosszú az á Imodás . . . Talán azt fogják erre a történetre mondani : merő banalitás I Igazi asszonyi szentimentálizmus I Ne Ítéljenek el, kérem. Igaz volt szórói-szóra ós ne is si rnssák meg vadszőllő királykisasszonyt. O boldog, álmodik az első tiszta csókról, a mit a vőlegénye lehelt megsápadt, hideg szájszéleire. Olykor szebb az álmodás, mint az élet. A kis honvéd. Néhány nappal ezelőtt mult el ötven éve a peredi nagy ütközetnek. E neve zetes csata előtt a honmentő sereg a Vág balpartján Szered és Magyar-Sók között tanyázott, mig az ellenfél a jobb partot Farkasd és Királyfa között foglalta el. Egy verőfényes reggelen Szabó hon véd főhadnagy egy ötven emberből álló lovas csapatot vezetett Mocsonok felől Vág Vecsére, a Vágón átkelőt keresni. a folyó mentén itt mindenütt siirü füzesek és akáczosok terülnek el, közbeközbe egy egy halom és patak gattal. Némán, szótlanul haladt a bátor, félelmet nem ismerő kis csapat, minden perezben készen volt reá, hogy a fák ós bokrok között ellenséggel találkozik. A Szombathelyiek kis erdeje mellett Szabó leszállott lováról s néhányad ma gával gyalog ment keresztül a Vág med róbez. fiúcska bámult a tuSsó partra. L iba ujjai kinéztek a sarkantyús csúmaból, fejen honvéd csákó, sovány testén padig egy honvéd kabát fityegett, melybe akár négy hasontestü gyermek is betakaródzhatott volna, jigyik kezében fakatdot tartott, mit valószínűleg akkor gyártott, mert az egyik ujján frÍ6S keskarczolás volt látható. A mint meglátta Stabó főhadnagy daliás alákját, udvariasan, bátran köszönté őt. ' A főhadnagynak feltűnt a fiu bátorsága. Bizony akkor nem igen nézte az ellenség, hogy felnőtt-e vagy gyermek a honvéd ruha viselője, könnyen főbelőttók az illetőt. — Mit csinálsz itt fiu ? - szólította meg a főhadnagy. — Ellenséget keresek 1 volt a rövid felelet. A főhadnagy a helyzet minden komolysága mellett kaczagásba tört ki s az egész legénység vele kaczagotf. — Menj fiam haza családodhoz, mert még pórul járhatsz, hai't járkálsz. — moDdá a főhadnagy. — Nekem nincs családom, de ha volna is, akkor sem mennék haza . . . Itt neveltek engem a jó embertk VágVecsén. Nem ismertem sem apámat, sem anyámat ... Az öreg mester ur vett párttogásaba, eljár am hoz/á ÍZ iskolába s olt tanultam, hogyha a ha: a veszély ben van, mind gyí-va és hazaáruló, aki védelmére nem siet. Hoi véd akar: tm lenni, de azt mondják, gyönge vagyok, pedig elbírom én a puskát is, ha kell Kardot már csináltam magamnak, hogy ha taláikoíom az ellenséggel, azt legyen Kczvethna \iz mellett így tizenkét mivel aprítani. Milyen boldog lennék é\ui.tk Jtiíió, lentit íicíu, sápadt kit'mcst, ha én íb olyan nagj lehetnék, mint a többi honvédek. De majd megnövök 1 . . . A főhadnagynak nagyon megtetszett a lelkes kie fiu s elgondolkozott, mint vehetne hasznát ennek a kis honvédnek. — Tudsz-e fiam fára mászni ? — Már mint ón ? Ha az égig érne az a fa, még azt is megmásznám. — No hát mássz fel erre a nyárfara ós nézd meg hol, merre van az ellenség, A fiu levetette sarkantyús csizmáját ós a honvéd zubbonyt s gyor,-an haladt fölfelé. Par perez alatt a fa legtetején állott. Egész dereka kilátszott a lombok közül és csak lábait fedték el a levelek. Sokáig nézett nyugat felé, majd lekiáltott a főhadnagynak : — A túlsó parti bokrok után a kukoricza nagyon fényes a szuronyoktól. A sellei temetőben pedig négy lovas katona áll. — A töltés alatt s8uki sincs? kérdó a főhadnagy. — Nincs! — volt a rövid felelet. Alig hogy ezt kimondta, a túlsó oldal bokrai közül négy-öt goiyó repült a fa agai közé. Az olt portyázó ellenség meglátta az ágak közül kiemelkedő honvédsapkás fiút A fiu ekkor lefelé indult, azonban a lövések ismétlődlek s szegény halva bukott le a fáról. Szivét, mellyel oly&n hőn szerette hazájat, keresztül fúrta az ellenség golyója. Szegény halottat a honvédek magokkal vitték s a parancsnok katonai pompával temettetó el a vág-vecsei temetőbe. Somfa kardját és egy nemzeti szinü zászlót tűztek sírjára fejfául. Később a község lelkes fiai közadakozásból egy emlékkövet állítottak sirjjára, mely tavasztól kétő őfzig virággá van borítva. Szentkereszty Tivadar.