Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-07-16 / 57. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap julius hó 16-án 57. szám BEKESM KOZLONT P O Li í TI ív A1 es VEGYEáTAHIALMU LAP. Szerkesztőség : A.pponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményed küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre . - ; u'j kr Egyea szám ára 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad b&rmely jőuevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 az. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő ,Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Túltermelés. Alig néhány esztendeje, hogy a nőknek kenyérkeresésre alkalmas kiképzésére intézeteket állítottak. Egy óriási jelentőségű lépés ez a nők helyzetének javítása felé, melyhez vérmes reményeket fűznek azok is, a kik nem hivei az emanczipácziónak, sőt egész konzervative azt a felfogást vallják, hogy a nőt természetes hivatásától elvonni nem szabad. Annál különösebbb és nagyon is szomorú, hogy az igen fiatal intézetek már is oly nagy számát bocsátották világgá a kiképzett kisasszonyoknak, hogy azoknak legnagyobb része alkalmazást nem kaphat többé. Elannyira, hogy az országos iparoktatás főigazgatója már utasítást is adott ki az összes ipari és kereskedelmi iskoláknak, melyben arra hívja fel őket, hogy a női tanfolyamot a jövő iskolai évben ne is szervezzék. Megvan tehát már is atulprodukczió, mely igazolni látszik azoknak a felfogásukat, a kik a nőknek kvalifikálásában nem látják az exisztenczianyujtás alapját, hanem csak keletkezését egy női proletáriátusnak, mely melléje szegődik a férfi-proletáriusok változatos tömegének. Tényleg, a kereskedelmi irodákba tóduló leányok reményeit szegi az a tény, hogy a férfiaspiránsoknak is jelentékeny hányada hiába kopogtat az irodák ajtain. A kereskedelmi akadémia is tulprodukczióban leledzik, sőt úgyszólván minden iskola, mely életpályára bocsátja tanítványait. A baj tehát megvan s a mikor konstatáljuk, egyszeriben a benne rejlő kétértelműséget akarjuk tisztázni, legalább a mi a nőket illeti. Első sorban arra kell rámutatnunk, hogy tulprodukczió esetében a legkisebb veszedelmet éppen a női aspiránsok tulprodukcziója jelenti. Mert a leány, ha kiképzését befejezte és álláshoz nem jut, legfeljebb nem nyert, de semmiképpen sem veszített. Mi lesz a leányból, ha nem kaphat állást ? Hát egyszerűen az, a mi lett volna belőle, ha képesítése nincs. Marad a szüleinél s legfeljebb egy ábránddal szegényebb, de a jövőre nézve mégis egy reménnyel gazdagabb. Megvan neki legalább a lehetősége arra, hogy a maga munkájából tarthatja fönn magát s egy fegyverrel erősebben mehet neki az élet bizonytalanságának. A másik pedig, a mi szintén igen fontos, nem valamennyi növendéke a kereskedelmi tanfolyamoknak pályázik mindjárt állásra Valamint a tanítónői intézetbe is sók leány jár szintén csak a kimüvelhetése végett, azonképpen a kereskedelmi tanfolyam leánynövendékei között is sok olyan van, a ki sohasem aspirálna állásra, hanem megszerzi a kereskedelmi ismereteket az ismeretek kedveért, azzal a czélzattal szülei részéről, hogy ha iparoshoz, vagy kereskedőhöz megy majd férjhez, a férjének lehessen az üzletben is segitő-társa. Ezért tartjuk mi kissé túlságosan pesszimisztikusnak az iparoktatásügyi főigazgatónak felfogását, mely a női kereskedelmi tanfolyamoknak a jövő esztendőre való korlátozásában nyilatkozik. Ezek a tanfolyamok, mint művelő intézetek, mindenképpen hasznosak, mint kvalifikáló fórumok pedig igazán e tulprodukczióval nem okoznak akkora kárt, hogy miatta le kellene mondani kulturális hasznukról. Végre a tulprodukczió van orvosokban, ügyvédekben, tulprodukczió van a főbb kereskedelmi és ipari iskolákban, azért ezeket az intézeteket mégsem korlátozzák. Pedig a férfi, ha kenyérkeresetre nem tesz szert, sokkal nagyobb bajban van, mint a nő, a kinél a szerzés mégis csak egy nagy eshetőség, még akkor is, ha rá van szorulva. Minden iskola, a mely van, hivatást tölt be. A többi az élet dolga. Azt mondják . . . Azt mondják a fővárosiak fölényei vannak tekintettel a jó vidék iránt, hogy a „jó vidéken" csak duhajkodni, kvaterkázni és disznótorozni tudnak. Az álta'ános műveltség pedig nem általános, csak kü iönös. Hogy a tudomány összigyült a tudós társaságokban ott fönn Budapesten ós a becsvágyó tudás számára a vidék — Szahara. Hogy ez a mondás éppenséggel nem ugy igaz, hadd meséljem csak el, a mint Zöldy János dr. megyei főorvos urt)l a minap hallottam. Nemrégiben a vármegye főirpínjaval kimentünk Puszta Földvárra. Tudja, hog> ez Bakésmegye legkisebb faluja, talan legjobban eldugva azon ténje őktől, melyeken a műveltség fur ós nivellál. Az o''ani orvo-hoz vezettem ő mél'ómg>u olyan melegben, a miijén most van A híiuron nyüzsgött a tok szerjny, do gos kéz. A faluban pedig póldailan k< z egészség. Ez utóbbit onnét sej te u. m>rt a földvári doktort, G 1 á z n e r Károly t odaaaza találtuk ; odahaza egy óc-<ka könyvben nagy érdeklődéssel o v.isaa v«. Ijedtében, ritka vendégei tiszteletére, álmélkodásában kiejtette kezéből a könyvet. És mentegetőzve kért engedelmet, hogy a kánikula elviselhetőbbé tótele ér dt kében hiányos jelmezét most már irántunk való tekintetül — kiegészítse. Mi természetesen készséggel enged tűk a másik szobába, a hol ünneplő fe keteje eyj kedvüen várta jövetelünket. — Ugyan mit olvasott az én kolle gám ? — gondoltán.. Fölemelem a könyvet és csodá kozva ad'am át a főispánunknak. — íme nézze Méltóságod, mit olvas a földvári orvos ur. Beák onsfield Benjámin Disraelinek, ennek a kiváló angol államferfiunak „Coningfcby"-jét olva-ta Glázner, ezt az eredetileg 1832-ben megjelent tendenciózus politikai müvet — angol eredetiben. Ez a munka voltakép pen a socialumus alapvető munkaja. Szól a?• angol főrangú világhoz, lép]eu ki tétlényégéből és nunkálkodjek maga az angol al.'ó nép javára. . . . íme, nekünk egy eldugott faluba kelletett jönnünk, hogy eredeti an gol könyvet lássunk olvasni, mely a mai társadalmi kérdésre ulán legjobban reámutat és megjelöli az orvos szert, — 60 év távlatan keresztül. Eddig az elbeszélés. Én pedig azzal fejezem be Z ö 1 d y főorvos elbeszélését, hogy kár lesz oiy fölényes tekintettel nézni a vidéki alakok s?ük látókörét, sivár neveletlenséget, a tud-i-i irín' való vélteién csömörét. Mert uem egészen u^ van ám, a hogyan a főváros un tartadilma a „jó vid kiő." oly fö.ónycsi'n vélekedik. „Békésmegyei Közlönyíárcéja" Az okos leány. Irta : Bartóky Mariska. I. Nem mese ; igy töitént. Egy könnyü sóhaj szállt el a Reiter Leone szép aj karói, mikor csendesen felállt az Íróasztaltól: — Igazad van, papa. — mondta, megcsókolta az apja hemiokát s lassú lépés sel kiment a szobából. A hangja nem remegett, halványabb sem volt, mint máskor, de mikor az ajtót betette maga után, az anyja megszólalt a diván sarkából: — - Pedig azt hittem, ezt az embert szereti. — Ha szereti is, majd elfelejti, — mondta a ferje, — koldusnak nem adom, ha még ragyogóbb is lenne a jszeme s feketébb a bajusza. Laona okos leány s most beláthatod, a nevelés mire képes. Ha read hagyom, most bizonyosan sir es f> nyegetődzik, boldogtalannak hinnb magát, igy pedig belátja, hogy az a kapzsi ember méltatlan r>á s nem dobja oda magát 8 az egész jövőjét. A szent meggyőződós szilárd hangján ejtette ki a szavakat, az asszony csendesen egy könyet morzsoit szót a szemében. Hányszor hallotta már ő ez* ; mikor tizenkét éves volt, akkor hallotta az apjától s a másik tizenhét óv után hallja a férjé ől. A második tizenhét év alatt pedig egyre azt lanulta, mit fog mondani, ha a lánya megnő, hogy fogja tenitani, hogy azt ne mondhassák ra, okos lany, mert ez a titulus egy hosszú életbe kerül. A lány psdig, mig egy Chopia-walzert a legnagyobb prec izí'ással zongorázott, elgondolta magaban újra, a mit az e'őbb ki is mondott: Papanak igasa van, Hallay, u*y lats2Í£, kapz i ember. Az „ugy látszik"-nal kissé megakadt; mellekgondolatai is születtek, biztató, lazító gondolatok ; hátha c ak látszik, hátha nem ugy van, hátha a papa rosszul látja. Mert tegnap, mintha máskép látszott volna Cht setaiiak a platánsoron; ho szasan htllgattuk, egyszerre Hallay erősen megfogta a koztt: Leona, ón nagyon szeretem magát, szeret-e maga is? A szorítás csaknem görcsös volt, az erős feifikez remeget s a lányt zsibasztó bágyadisag fo^ta el de n<m tndott szólni, csak mikor egyedül volt, oda szoritotta arczát a csipkés pariidhoz, csak hullotta könje s érezte, hogy szeret s szeretve van. A papa pedig azt mondja: Hallay kapzsi ember, rengeteg az adóssága, a pénz kell, nem a lány, kérdezzük meg tőle, kell e csak a lány? — Ne kérdezzük papa, igazad van I — ez volt a befejezés. A papa megvolt vele elégedve, a mama megkönnyebült egy morzsolt könycseppel és a lány nem sírt, nem szólt, nyugodi volt, de nem kérdezte eleg-e csak a lány ? Pedig megkerdezhette volna. Igy csak annyit mondott : — Kérem, nem lehetek a feleségei — Miért ? — kérdezte a férfi izga tott^n. — Mert . . . nem szeretem — felelte a leány csendesen. A férfi csak most vette észre, hogy nem lett volna szabad semmit kérdezni. Meghajtotta magát : — Bocsásson meg Leona, hogy ter*v here voltam: ugy éreztem hogy szeret. Tisztabban kellett volne látnom, de azt hittem, a látszat csalni szokott. Az igaz, s mit érezünk. Jóslat lett volna ez 1 Ő ia a látszatot kárhoztatja I Egy évtized gondos nevelése, tani tása győzelm>»skedett. Nem .-irt, c^ak szótlan volt, mintha beteg lett volna, de a jól növelt ész megnyugtatta : nincs semmi bajod, csak hianyíik nektd valaki, a kivel nem fogsz többé beszélni, pedig boldog voltál, ha a hangját hallottad. De az a hang tud má forma is lenni, nem csak komoly, lágyan csengő ; tud heves, hangos, rec egő is lenni. Minek hallanád ugy is. A papa javadat akarja, felvilágositot s te okos lány vagy !{ Csakugyan ugy volt; Reiter Leona okos leáoy volt, nem dobta oda a jövőjét egy sötét szem pillantásáért, meg fontolt mindent s nyiiott szemmel látta, hogy a világ kapzsi. A lányok pedig csak addig boldogok, mig lehunyt szemmel járnak, ha felnyitjuk a szemüket, már csak okosak lehetnek. Tiz esztendő mult el asóía, hogy Hallay aljegy-ő ur az első paz-gős poharat vagta a nagy tükör kellő közepébe ; keservesen búzta a czigány, keserves volt a muiatás is, az élet i--, mikor egyszerre megszólalt Tardy Pista : — DB csak Reiter Leona nélkül. — Mi közöd ho*zá,— rivall rá Hallay s a második pohár a Tardy Pista jámbor arczába repült. Due.lum lett, meg is sebesült mind a kettő, ki is béküllek szépen, majd egy esztendő múlva mondta Tardynak; — Hat minek mondtad ki a Leona nevét; nem szab d lett volna ott kimoa dani. Mondom tiz óv mult el; Hallay a legfessebb birója a kir. törvényszéknek, as asszonyok bolondulnak érte, a leányok meg szerelmesek balé. Mert ez kétfé.e I Mulat egyre; olyan gyakorlata vun a lumpolásban, hogy egyhamar ki oe jönne belőle. Egyikmegkomolyodott c iinborája folyton okosítja : — Hagy abba, pajtás, tönkre teszed magad mindenképen ; raga az ilyen mulatozás . . . Átöleli a józan czim borát, mámoros arczal, a szemébe vigyorog, a mint durva nevetéssel mondja: — Megvan még Reiter Laonal Aztán iszik újra, újra ; ha a leány ok igy látnák . . . Szerencsére nem látják, ha hallják, akkor meg nem hiszik, mert a leányok olyanok, hogy a mit nem akarnak, nem hisznek el. Hanyag elegáncziával megy fel Hal lay a Reiter Lsona lakására. A leány régi ismerősként üduözli, tudja, hogy ilyen időben jön. A férfi kissé komolyabb, mintmáskor, megfogja a leány sovány kezét, az meg bátran néz a szemébe. Nem fut át egyikőjükön sem semmi varázs, mikor igy, a kézben, együtt állnak'; a férfi megszóllal: — Leona, akar e a fe'eségem lenni? A leány arczán, mintha gyönge pir futna áf, nem rezdül meg a keze, a hangja sem remeg. — És ezért tiz évet kellett várnunk. Én mindig tudtam, hogy nem érdek hoz/a ide. hanem a szive. A csalfa látszat igy bosszulja meg magát.