Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-09-21 / 76. szám

Beszámoló beszédét mintegy 2000 polgári jelenlétében tartotta vasárnap délután. AI képviselőt a város birája, Nagy István üdvözölte ós kérte föl beszámolója megtartására. Dr. Meskó László beszámolójában részletesen elősorolta a lefolyt ülésszak eseményeit. A jövő föladataira nézve kiemelte, hogy ha a kormányzati sz-ellem részben meg is változnék, a függ. és 48-as pártnak a kormány tényei fölött ugy eltérő közjogi felfogása, mint programmjának többi pontjai alapján szigorú birálatot .kell gyakorolnia s az ellenzéknek parlamenti föladatát hiven t 'ljesitenie. A város közönsége nevében Szathmáry Gábor I-ső jegyző mondott lelkes szavakban köszönetet a beszámolóbeszódben mondottakért, biztositva a képviselőt a választók törlietlen ragaszkodásáról. Délután a függ. ós 48-as párt gyűlést tartott, melyben elhatározta, hogy a kormánynak a Hentzyemlék áthelyezése alkalmából tanusitott hazafiatlan magatartása miatt a képviselőházhoz föliratot intéz ós ennek támogatására az orsz. függ. ós 48-as pártot fölkéri. Gazdasági átalakulás. Nagy László, a szarvasi takarjkpénztár tit. kára, a ki több becses müvet irt, egyik tanulmányának bevezető czikkelyében a következőkben szépen festi azt a képet, melyet agráriusok a gazdasági átalakulás czimén annyit szinezgetnek. A magyar alkotmány visszaállítása óta elmúlott immár három decennium. Bárha harmiucz óv nem nagy idő is a népek életében, ránk magyarokra nézve ez az imént mult harmincz esztendő mégis századokkal felérő korszakot jelent s mondhatnók, hogy tartalom s a nemzeti munkásság szempontjából egyenértékű a megelőző háromszáz esztendővel. Valóban, ha összehasonlítjuk hazánk mostani állapotát a harmincz óv előttivel, a haladás, az emelkedés s az átalakulás oly kolosszális perspektívája tárul szemeink elé, melyet a csodákkal kell határosnak mondanunk. Az élet minden nyilvánulási terén, irodalomban, művészetben, társadalomban ós politikában egyaránt, de kiváltkópen a gazdasági életben^ s annak minden ágazatában mesés az átformálódás ! Az akkor még kissé romantikus színezetű, ideálokért lelkesülő életnek nyoma sincs többé. Helyét teljesen meghódította a reálizmussal telt modern ós legmodernebb nyugati kultura, melynek „üzlet

1

1 a jelszava s melynek legjellegzetesebb tényezői: a gőz és a villamosság, otthont találtak szóles Magyarország minden zugában, x^z irodalom, a művészet ós tudományosság modern ós teljesen európai színvonalra emelkedtek; a társadalomban a müveit elemek hatalmas térfoglalása regisztrálható ; halványodó, vonzerejüket vesztő régi jelszavak, uj irányok ós uj tömörülések jellemzik a politikát. A gazdasági életben pedig az akkori csaknem kizárólagos keresetforrás, a patriarkális modorban űzött őstermelés helyén ma modern pénzgazdasággá alakult belterjes mezőgazdaság, ipar, kereskedés és forgalom karöltve produkálják a szédítően megsokasodott nemzeti jövedelmeket a hasonló arányokban megsokasodott szükségletek kielégítésére. Íme nagy vonásokban a megújhodott Magyarország képe. Es ez a nagyszabású átalakulás harmincz esztendő müve. Igen, harmincz esztendőé csupán. Igaz ugyan, hogy a hűbériségnek a gazdasági fejlődést bénító, minden haladást megakasztó instituozióitól és jogviszonyaitól már 1848-ban megmenekedtünk : azonban a hajnalhasadás nyomán felzúduló csatazaj az önvédelem, a harcztór számára foglalt le minden erőt, majd pedig az elnyomatás közvetlenül rá következett korszakában nemcsak hogy nem követtük a haladás utján a bennünket messze elhagyott nyugatot, hanem inkább kettőzött léptekkel haladtunk visszafelé. A szabad lélegzés elfojtása stagnálást eredményezett, a passzív rezisztenczia lelohasztott minden vállalkozási kedvet s közgazdasági állapotainkat a természetszerű fejlődés ellenére is hátrafelé vetette, ugy, hogy 1867-ben semmi esetre sem voltunk a gazdasági kifejlettség valami sokkal magasabb fokán, mint a melyen 1848-ban állottunk. S ime a 30 óv előtti kezdetleges közgazdasági viszonyokkal szemben ma már egy vonalba sorakozunk a nyugatnak sok százados kulturmunkára visszatekintő népeivel. A lenézett, kicsinyelt ázsiai jövevényről, a hitelvesztett, félbarbár magyarról 30 óv multán nem kisebb tekintély, mint a németek hatalmas ós zseniális császárja ország-világ előtt elismeréssel konstatálja, hogy egyenlő tényezőként illeszkedik az európai nagy kultúrnépek sorába. Hosszú századok mulasztásait helyrepótolta a lázas munka, a pihenést ós fáradtságot nem ismerő tevékenység 30 esztendeje, ugy, hogy ma már nemcsak hogy lépést tartunk nyugoti szomszédainkkal, hanem sikerrel versenyezünk is velők a gazdasági tevékenység számos ágában. Van virágzó, élénken lüktető kereskedelmünk, melynek virágzása vévén annak gócpontja Budapest, a világvárosok sorába emelkedett; úgyszólván a semmiből teremtettük jelentékeny életképes gyáripart, mely! nek termékei régi iparüzö államok gyári termeivényeivel vetekedve szedik Európaszerte a kiállítások dijait ós kitüntetéseit; s a világversenyben földművelésünk termékei is diadalokat aratnak. A közgazdasági tevékenység minden ágának szolgálatában pedig a közlekedési eszközök hatalmas komplexuma, kiterjedt vasúthálózat, szabályozott folyammedrek és csatornák, posta, táviró ós telefon közvetítik a forgalmat ugy, a mint azt egykor a nagy Széchenyi lelke sóvárogta. Ime a haladás, az emelkedés ós átalakulás káprázatosan fényes tündórkópe. De mily elszomorító ám e ragyogó kép visszája ! Mily ijesztő az az árnyék, melyet az átalakulásra fordított adósságok milliárdjai gazdasági életünkre vetnek; és az a másik még sötétebb árnyék, melyet a magasra emelkedett plutokráczia borit az anyagi függésbe jutott középosztályok korrumpált erkölcseivel, s a független egzisztenciák megritkitásával társadalmi ós politikai életünkre, s a mely árnyék sötétjében oly nagyra nőt a fölforgató szocziális tanítások kelendősége. Mily szembeszökő s a nemzeti lét szempontjából mily elszomorító Meg nem tudom érteni ezt a furcsa családi jelenetet. De az öreg asszony hamarosan megmagyarázta: — Most is olyan, a minő volt! Eossz, nyakas kölyök ! a halálomat kívánja meg a maga vesztét. Nem törődik se velem, se magával. Rá se üallgat az édes anyjára, a ki csak a javát akarja. Ráfogták a pingálására, hogy az jó dolog — ón ugyan nem látok rajta semmi különöset, mert bizony látok ón odakint külömb füvet meg f^t, mint a minőt ő pingált — de hát erről nem ejtek szót ! Hát legyen az ő hitük szerint! De ki tudja, tud-e még egy ilyet pingálni-? Oszt' most van pénze ; a portréját is mutatják az újságok ; még az én két krajczáros újságomban is benne volt — hát most kezdhetne valami okosat. Megállapíthatná a szerencséjét. Itt van a Sasi nagy uram leánya ; szemrevaló fehér cseléd, az édes apja kiadná a jussát ós a fél házhelyet, én is átadnám nekik s házunkat meg a kis fűldünket — szépen éldegélhetnének. Hagyná ott azt a rongyos nagy vá rost ; jönne haza gazdálkodni. Még talán két ökröm is szánthatna, olyan jó módban lenne. — Az anyám már meg is kérte Nagy Julcsát — mondta nevetve Elek. — Kár nevetni; — Én tudom, a mit tudok. Julcsa neked való lenne. Mos, főz. varr, fej, köpül; mindenhez ért; jobban mint a puczos dámák. Oszt' rólad is' majcl csak leszakadna az a pantalony, meg ez a seszlis kabát — fölvennéd a lájbit meg a magyar nadrágot — bizony másképp is mutatnál ! — Jaj, anyám, nem ért maga ehhez. Mondja csak meg a Julcsának, hogy legyen boldog mással én nem szándékozom megházasodni. — Nem éi-telek, fiam! Így eldobni a szerencsét magadtól! Mert az a leány feleségül ment volna hozzád. Az apja megbíró, a községházába is bekerülhettél volna tanácsbelinek. Itthon lettél volna, ember lettél volna. Oszt holtod napjáig biztos lettél volna, hogy van mit enned. Igy meg tönkre megy a jussod is, mert ón csak gyönge asszony vagyok, a kinek a keze alatt cseléd, munkás mind eszi a földet. mit csinálsz, ha elkallódik ez a kis földem is ? Pingálsz ? De hátha nem tudsz pingálni ? mit teszel ? De, anyám, másra is gondol az ember, mint arra, hogy mit eszik ! Meg azután mit csinálnék ón azzal a kis paraszt- j leánynyal? Ej, különben nem is érdemes erről beszélni. — Nem-e ? Pedig bizony Péter András is szívesen elvette volna a Julcsát. Az pedig külömb lány mint te. Gazdatelke van, egy egész. Nem fél zsellértelek, mint a mienk ! — Hát csak vegye el! Nekem meg hagyjon békét ezzel a szerencsétlen ideával, mert már ideges kezdek lenni — tört ki végre bosszúsan Elek. — Jó, jó, fiam, hallgatok ! De majd megbánod ! Nem értelek. Nem tudom megérteni, hogy lehet valaki ilyen ! És még sokáig dohogott magában az öreg asszony. — Nem értem, nem értem ! Eldobja a szerencséjót! No de majd megkérem a tiszteletest, hogy beszéljen a fejével. A tiszteletes azután beszólt is, csakhogy a mama fejével. Hanem az öreg aszszony még annak sem hitte el, hogy a fiának van igaza. — Nem értem ! Nem értem ! Más paraszt gyerek két kézzel kapna egy telkes gazda lánya után. jelenség, hogy az ősidők azóta űzött földmüvelés, mely r' mzeti jövedelmünk nagy zömét szolgáltatja, ném tudott lépést tartva haladni a jólét utján az ipar ós kereskedelemnek, a nemzeti gazdálkodás eme zsenge csemetéinek tüneményes megizmosodásával. Hogy mialatt a kereskedő és iparüző osztályok gyarapodtak és megvagyonosodtak, addig az átalakulás forgataga sorvasztó lázba ejtette a nemzettest lególeterősebb ós legnemesebb szervét; a földbirtokos mezőgazdák túlnyomó számú, vagyonos és' hazafias osztályát; s különösen a nemzetfentartó közópbirtokos gentry-osztályt pusztulásba sodorta. Mily megdöbbentő jelenség, hogy az átalakulás folyamata éppen azt a gentryt morzsolta össze, mely az átalakulástól feltételezett általános föllendülés előfeltételeit is megteremtette; hagyományos hazafiságában önzetlenül támogatván ós diadalra segítvén Széchenyi Istvánnak és Kossuth Lajosnak önös érdekével ellenkező liberális eszméit; azokat az eszméket, a melyeken a mai modern Magyarország felépült. Mily szembeszökő ós elszomorító, hogy az általános felvirágzás, a betétek millióinak felhalmozódása, az emelkedő jólét ós terjedő fényűzés közepette a földművelés válságba jutott. Hogy a mezőgazdasággal foglalkozók azelőtt gazdag ós megelégedett osztályának — a nemzet zömének — vagyoni egyensúlya megrendült; hogy javarésze lejtőre jutott, nagy tömegében elbukott, és hogy felszínen maradt töredékei is a pusztulás örvénye felé sodortatnak. És ez a fényes érem homályos oldala. Nagy László. A föntebbi sorok konluziója pedig az volna : olcsó mezőgazdasági hitelt! Hogyan képzeli ő a hitelviszonyok rendezését, bírjuk igéretét, hogy egy cikkben kifejti lapunk hasábjain. A szerk. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai Dreyfus szabadon bocsájtva. Budapest, szept. 20. (Saj. tud. távirata.) Rennesből sürgönyzik: Dreyfus Alfrédot, az ártatlanul négy éven az Ordögszigetre száműzött kapitány büntetését a köztársaság elnöke kegyelem utján elengedte s igy őt ma reggel a rennesi fcghazból A'/bocsa,jtottiik s nejével innen elutazott. Dreyfust ma éjjel 3 órakor ' tották börtönéből. A k' gyobb titokban történt. ^ vonatra ült és Nantes felé fi franezia összeesküvők. Budapest, szept. 20. (Saját tud. távirata.) Párisból sürgönyzik: Guerin és társai, kik több mint egy hónapon át a rendőrségnek makacsul ellenálltak s körülzárolva voltak, ma meg iá táti magukat. Reggel fél 4 órakor Millevaye ós Lasics képviselők bementek Guerinókhez és rávették, hogy felszóllitás nélkül adja meg magát. Négy órakor megnyílt a kapu és Guérin Millevoye és Lasics képviselők között, társaitól kisérve, kijött a házból. Cochefort rendőrfőnök előlépett és letartóztatta Guérint, a ki semmi ellentállást nem tanusitott, hanem Cochefort kíséretében kocsira szállt, mely a rendőrségre vitte. G u e r ' szabadon maradtak ós lakásukra t. ujr — Az egyetemes gyámintézei ea • társaság ünnepe. Szarvasról jelentik lapunknak : tLázas készülődós előzi meg a prot. gyámintézet országos ülését, mely vasárnap lesz. A Beliczey-utczát most díszítik, hogy a nagynevű vendégeket kellő dísszel fogadják. — Szarvasra érkeznek délután: Sárkány Sámuel bányakerületi, B a 11 i k Frigyes, Z e 1 e 11 k a püspökök, továbbá Zsilinszky Mihály bányakerületi, L a s zkáry Gyula dunántuli felügyelők, R a dvánszky János báró, Podmaniczky Géza báró, G y ő r y Elek, Wagner Géza dr. főjegyzők ós a protestáns hitélet számos neves alakja. A szarvasiak az érkező vendégeknek diszes fogadtatást rendeznek. Diadalkaput emelnek a város alatt s ugy a vasútnál, mint a városnál diszes fogadtatás lesz. Erre kivonulnak a tűzoltók, a főgymnasium tornász-csapata, az összes egyletek, a bevonulás pazar szép lesz. Este az Árpádban bankett, melyre eleddig kétszáz aláírás történt. Délután a gyámintózetnek lesz előkószitc'ülése, után > a Luther-társaságnak ünnepe a emplomban Ezt követi bankett az ÁrpádUn. Vasárnap lesz mindkét társaságnak, ury a gyámintézetnek, mint a Luther-társasígnak közgyűlése. — leszenszky Károly nyilatkozati. A „Békés" a berónyi Petőfi-ünnepély színhelyéről szóló közleményeiben oly czikket irt, melyre vonatkozólag Zsilinszky Endre dr., kihez adresszálva volt a czikk, magyarázatot kórt. Ez ügyben J eszenszky Károly, aki a czikk anyagát adta, a következő nyilatkozat közlését kérte gyulai laptársunktól : A „Békés" 3(j-ik számában dr. Zsilinszky Endre úr a reá czimzett „Válasz" írójától felvilágosítást kór arra nézve, hogy az emiitett czikkben foglaltakat kiváiita-e ós mennyiben az ő személyére vonatkoztatni ? Miután a „^álasz"-ban foglaltakórt a felelősséget e lap t. szerkesztőjével együtt én is ríselem, amenynyiben az emiitett czikk az ón informál czióm alapján lett megírva: kötelességemnek ismerem kijelenteni, hogy én sem a „Veterán" dolgairól, sem a „Zsivená"-ról, sem a szláv irányú tót lapokból idézettekről mondottakat dr. Zsilinszky Endre úrra n»m vonatkoztattam, az ő hazafias jellemét és a közügyek terén való nyilvános működését, mely iránt őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltetem, „meggyanúsítani" vagy „rossz hirbe" keverni a legtávolabbról sem akartam s tiltakozom minden olyan feltevés ellen, mely nekem ilyen intenciókat akarna tulaj donitani. Mindezeket — bővebb indokolás mellett — eb. lapnak már mult heti számában kijelenteni kívántam; akkor azonban czikkemnek egész terjedelemben való közlése — a t. szerkesztőség értesítése szorinu — technikai akadályok miatt nem volt .elietséges, most pedig nem akarván a mezöberényi Petőfi-ünnepólylyel fe szilire került nemzetiségi kérdést újból bjlygatni, csupán annak kijelentésére sz ). itkozom, hogy részemről ezen ügyet befejezettnek tekintem. Mezőberóny, lSuü. szept. 13. Jeszenszky Károly. — A vésztői vasút ugylátszik m" >''ü'v megszületett volna — meghalt. — A létesítésére kiküldött bizottság ugyanis a napokban ülést tartott, melyben az alispán előterjesztette, hogy a vasút létesítésére Békés város 30000 frt,, Vésztő község 800J frt áru tö n-i- . O

J WN 1/OKOS is. A bizottság mindezek daczára a terveket és költségvetést elkészíteti s felkéri az alispánt, lépjen érintkezésbe valamely a helyi érdekű, különösei; a Körös vidéki vasút reszv. tarsasaggal: nem volna-e hajlandó ezen vasutat kiépíteni. A legnagyobb sajnálatunknak adunk kifejezést ezen ügy ilyen fordulata felett, nem akar a mi dolgunk soha sem sikerülni, elvártuk volna az érdekelt nagybirtokosok támogatását, saját érdekükben is. Szerintünk jó lenne a kormányhoz fordulni s megkísérteni ezen vonalnak az állam által való kiépítését, ne adjuk fel végkép a reményt, ne vessük el az eszmét, a szegény Békésnek nagy szüksége volna ezen vasútra. — Uj pénzintézet. Vasárnap tartotta meg alakuló közgyűlését megyénk legújabb pénzintézete: a„Gyulavidóki takarókpénz t á r. Mintegy 120 részvényes jelent meg a gyulai társadalom minden rétegéből. A gyűlésen dr. Frankó László igazgató elnökölt, előterjesztvén, hogy miután a kibocsátott részvények mind jegyezve van- ^fizetésekis megtörténtek, misem '--int-.ézet megrok s egj-^ _ szerzésére. A gyűlésen a °u>»... dalmazása is megvitattatott. A pénztárnok fizetése 1200 frt, a könyvelő-ó 10J0 írtban" lett megállapítva. Popovics Jusztin városi főjegyző elleuző véleménye daczára kimondatott, hogy az intézet hivatalnokai 30 évi szolgálat után. teljes fizetésüket kapják ^nyugdíj gyanánt. Az uj takarékpénztár október hóban kezdi míg működését s üzletkörében főleg a jelzálog kölcsönöket ós a zálogiizletet fogja kultiválni. — Gyászrovat. Mély megilletődóst, a bánat igaz érzelmét vitte szerte az a váratlan gyászhír, a mely jelentette, hogy özv. Muczkovcsák Károlynó, szül. S z t r a k a Matild urnő ötvenhét éves korában rövid szenvedés után szivszólhüdósben meghalt. A gyász nagy ós tisztelt családot sújtott. A megboldogult közszeretetben ólt Csabán s példányképe volt a gyermekei javán fáradó, önfeláldozó, munkás magyar úrnőnek. Halálát M oczkovcsák Dezső ós neje szül. Stidl Gizella és gyermekei Tibor, Jenő, Ilonka ós Dezsőke, — Moczkovcsák Gizella, Maros^György és neje